Szülinapi b…….meg peca a Mura rémével

Július 26.-án kajakos betlivel hangoltam a másnapi születésnapi pecára.  Rózsás Peti barátomat láttam vendégül elég rossz előjelekkel, ugyanis 26.-án nem volt sem kishalfoci, sem balincsapat és őrületes rablások sem, de azért belevágtunk.

Illetve vágtunk volna, de orbitális hullámzás fogadott. Partról nem volt kedvem bohóckodni, így megnéztünk egy második, majd egy harmadik helyszínt. A harmadik pályán sokáig tanakodtunk, hogy mi legyen? Megfordult a fejünkben a kősüllős révpeca, de valahogy nem fűlött a fogam hozzá.

Végül azt javasoltam, hogy próbáljuk meg, legfeljebb evezünk egy jót, egy gyönyörű helyen. 😉

A kajakok a vízre kerültek, miközben a szél is csillapodni látszott. Jó lesz ez biztattam Petyát, miközben el is csattantak az első nyíl vízi rablások.

Ezen a pályán nagyon kemény dió a nyílt vízi balin. A nád előtt, nádöblökben sokkal nagyobb az esély. Akár rablás, mozgás nélkül is lehet belőlük fogni, míg a nap a vízet nem éri.

Első sorban felszíni csalikkal próbálkoztunk, de nem akartak kötélnek állni. A víz kicsit opálos volt, lehet ez volt az oka. Amúgy is kevés felszíni csalis balint fogtam eddig ezen a pályán. Igaz nem járok annyit ide, mint kellene, de egy kicsit már messzebb van a kelleténél.

Amikor elértem azt az öblöt, ahol tavaly is megfogtam az egyik balint saját lipless crankkel, megint az a csali került a kapocsba. És lás csodát a nap első balinja le is szedte! 😀

Mondtam Petyának, hogy váltson wobblerre. Szerintem a nagy kedvence a lemon back prey71 működni fog. És működött! 😉

A peca során 5 balint tudott megcsípni vele és voltak még emellett kapásai is.

Feltettem én is a legendát. 😛 A “túlhájpolt csodacsalit”. Nem hiába! 😉

Közben a távolban közeledett egy csónak. B….meg ezek kenuznak. Ahogy még közelebb ért. B….meg ezek horgásznak. És ahogy elhaladtak mellettünk. B….meg ez az új horgászcsónak! 😀

Nem kicsit volt még, vagy már bekávézva a két ipse, akik jó 500 méterrel odébb aztán bevetették a készségeiket. A hangjukat hozta a víz. Mi meg szénné röhögtük magunkat peca közben. 😀

A két prey71-es halat adó öbölben még láttam fantáziát, de nem akart több halat kiadni, így csalit és színt is váltottam. Másodikra lebombázta a twitchelve húzott minnowt ez a gyönyörű hármas forma jószág.

A harmadik képet azoknak készítettem akik minden kép alá bebömbölik az arckönyvön, hogy #métartodbele #netartsdbele #tutifotosopp #nemistevagyaképen #hámekkoraazujjad 😛

Aztán dobtuk tovább. Bocs, hogy Peti halairól nincs több képem, de ő ott az elején megfogta a négy halát (messze voltam a fénykép készítéshez), az utolsó halakat adó beállóban pedig egyszerre húztuk a halat.

Láttam ahogy odaver Peti csalijára a balin. Kérdeztem, hogy meg van e? És abban a pillanatban a hínárból kipöckölt saját készítésű SFC jerkminnowt lebombázta egy hármas közeli jószág két méteres zászlón! 😀

Aztán nem sokra rá jött egy valamivel kisebb barátja is, ugyanonnan, rövid zászlón, ugyanúgy jerkelve.

Ezen a pályán nagyon működnek az ilyen jellegű csalik. És ezen a napon sok kapásunk volt abban a pillanatban, amikor a hínármező határára ért a wobblerünk.

Azóta voltam még pár alkalommal és wtdvel csak egyet sikerült mattolnom, igaz akciók azért voltak. 🙂

Peti másnap is kijutott. És a messziről jött ember megmutatta, hogy működhet ezen a pályán a sétáló kutya is. 😉

Aznap volt egy utóívás a kövön. A hatos white walker csúnyán szedte a vámot azon a részen, de a nád előtt aznap is a prey71 vitte a prímet.

 

Megkaptuk egyébként, hogy ezen a pályán könnyű halat fogni! 😀

De jöttem ki már innen több órás peca után egyetlen hallal a fotómasinámban, amit az első öt percben fogtam. 😉

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, egyéb, elado, faragás, felszíni, hendméd, jerk, jerkminnow, kajakos, minnow, steveolures | Megjegyzés hozzáfűzése

A Zamárdi használt könyves

A történet mai. A feleségemmel már harmadik éve eltöltünk pár napot Zamárdiban, ami persze azzal jár, hogy horgászok is. Sajnos családi problémák miatt idén ez nem jött össze. 😦

Nyaralni sem voltunk idén, max fél napokra ugrottunk el otthonról. Mivel a héten augusztus húsztól függetlenül nem dolgozunk, így ma belefért egy kis móka. Az ő javaslata az volt, hogy napkeltére mennyünk le a déli partra, végső cél a Zamárdi használt könyvárus. Közbenső cél, hogy apa horgásszon is. 🙂

Direkt háromra állítottam be az ébresztőt és jó nagy hanggal csináltam, amit csak lehetett, de sejtettem, hogy a napkeltét, maximum az autóból tekinthetem meg. Ilyenkor a hivatalos pirkadat előtt jó fél órával már a vízen szoktam lenni, ma több mint fél órával utána rángattam magamra a lélegzős gázlócuccomat.

Az első pályán a szeme sem állt jól a balinoknak. A móló mindkét oldalán nagy volt a csend. A kikötőn belül randalírozott pár megfoghatatlan böszme a milliárd küszön. Már itt nyűgös volt az asszony, hogy át kellett menni az egyik oldalról a másikra, hisz ő olyan jól elolvasgat a kis pokrócán és minek átmenni másik településre és minek vettem fel egyáltalán a gázlót? 😀

Azért csak átmentünk. 😀 Ezen a pályán még kilenc felé is dolgozni szoktak a balinok. Na ma nagyon nem így volt!

Tök kussban mentem be. Aztán néhány fogatlan megmutatta magát a kikötő árnyékában. Szórtam nekik mindent, míg fel nem került a mostanában sok halat adó hatos white walker.

Aki fogott már balint vízben állva, az tudja, hogy milyen, amikor 5-6 méterre az embertől egy őn legyilkolja a felszíni csalit, aki nem, annak ki kell próbálnia. Örök élmény lesz!

Első dobásra leszedte! 🙂

Az öröm meg volt mára, csak nem megyek haza fogott hal emléke nélkül. Persze dobáltam tovább. Nem telt el öt perc sem, azt vettem észre, hogy mögöttem csattan valami. Aztán megint. Megfordultam. Egy ipse állt mögöttem úgy 40 méterre és balinólommal verte szét mögöttem és körülöttem a sekély vízzel együtt, azt a pár balint, amire még esély lehetett volna. 😦 Még szerencse, hogy engem nem bombázott le! 😀

Nem olyan régen vettem egy új finezzét, mert a régi kiszolgált már rendesen. Megérett egy alapos tisztításra és spiccgyűrű cserére.

Egy harmincas heliosszal a fedélzeten szolgálja most az igényeimet.

Illetve csak szolgálta. Máig. 😦

Kikecmeregve a vízből jeleztem a feleségemnek, hogy akkor irány a kikötő a megbeszéltek szerint. Már majdnem aludt a padon. Kemény hónapokon van túl és nem szokott a hajnali keléshez sem.

Már tegnap tudtam, hogy ez lesz, javasoltam is neki, hogy inkább menjünk le a közelbe. Napkelte, kis kajakozás és fürdés is belefért volna, de ő ragaszkodott a könyveséhez.

Szóval az árnyékban várt rám, míg levettem a gázlót. Én marha a botot betámasztottam a hátsó nyitott ajtóba. Soha nem csináltam még ilyet, de kicsit dünnyögtem éppen magamban, hogy ennek a napnak még ha családi kirándulásos peca is nem sok füle és farka van, ha neki nem akaródzik nagyon odébb menni.

Szóval elölről is ki kellett vennem valamit. És a bot pont annyit csúszott előre, hogy amikor becsuktam az első ajtót egy nem oda való hang sejtesse velem, hogy ezt elbasztam! 😦

Amikor kinyitottam az ajtót még reménykedtem, de aztán amikor leficcent a bot vége összetörtem én is. 😦

Nem sok kedvel és a másik bottal mentem vissza a kikötőhöz. Egy magányos böszmét majd néhány kisebbet próbáltam elcsípni nem túl nagy meggyőződéssel.

S bár nekem nincs rendben a prosztatám, itt már jelezte az asszony, hogy neki bizony pisilni kell. 😀 A kikötői WC csipkártyás volt, így megegyeztünk, hogy kibírja Zamárdiig.

Itt 500-ért parkoltam, meg volt a dolog és a könyvárus is. Botot már nem vittem magammal, de azért kimentem a kövezésre. Amikor a harmadikat csattant egy balin, a negyven fokban 25 perc alatt megfordultam a cuccal a kocsitól és már dobtam is, csak jött keresztben egy hajó egy ismerőssel a fedélzeten. Elnézést kért, de be kellett jöjjön az utasáért. És ekkor jött mindenki barátja a kikötőmester! 😀

Először az ismerőssel közölte, hogy nem mehet be. Az utasa ha be akar szállni, akkor vegye le a cipőjét. Sekély a víz. Aztán hajrá.

Aztán engem szólított fel távozásra, mert a helyi rend szerint reggel kilenctől este hatig kifelé sem lehet horgászni és egyébként is kiabált ő utánam, amikor elsunnyogtam mellette az eldugott bottal.

Kérdem én, hogy lehet egy 2 méter feletti botot eldugni?

A világ legdrágább kisdolga volt ez a nap, hisz augusztus végére a Zamárdi könyvesnél egyetlen olyan kötet sem lapult, ami a feleségemnek kellett volna: 😀

Ennyi halat bárhol foghattam volna kevesebb benzinköltséggel és törött bot nélkül is: 😀

Ráadásul a kocsisor láttán ő már nem is akart eredetileg bemenni a könyveshez. 😀 De mondtam, ha már lejöttünk, kivárjuk azt is. 😀

A nap tanulsága:

Jó az a napkelte, kajakban, egyedül. 😀

Nem sokára jön majd ez a történet is. 😉

 

Kategória: Balaton, balin | Megjegyzés hozzáfűzése

Ilyenek a véletlenek

Aznap nem horgásztam volna, aztán a fiam megkért, hogy Füredről a sportorvostól hozzam haza, mert utána időre kellene mennie még valahová.

Ha már így alakult, a napkelte egy kövezésen ért. És végre ott volt a balin az íváson!

Második dobásra ütöttem egy böszmét a sekélyben. Ahogy kiért a kő mögül a csali, le is bombázta, majd egy helyben rázta magát, mint egy bekattant csuka. Sajnos eredménnyel. 😦

Bosszús voltam, de ott volt a hal. Repült újra a fényviszonyoknak megfelelő FT smolt twitch minnow. Egy üreset dobtam, majd látott kapással 1,5 méteres zászlón gyilkolta meg a csalit a képen látható újabb púpos jószág. 😀

Következő dobásra az eset megismétlődött. Jött a hal a kővel párhuzamban a csali után és amikor begyorsítottam leszedte. 😀

Aztán még egy…

…még egy…

és…de már kitaláljátok, még egy. 😀

Ahogy jött a fény színt cseréltem. Ez az átlagos jószág méteres szaltóval bombázta le a folyamatosan húzott Blue Pink Smolt színt.

A következő őn pedig olyan erőt vitt bele a kapásba, hogy azt hittem valami bitang jószág lesz. Egészen a  hínársávig menekült.

Volt néhány rontott kapásom és természetesen próbálgattam a felszíni csaliarzenálomat is, mígnem egy rablás durrant a nád előtt. Majd ez még kétszer megismétlődött.

Az elsőnek a dobozból kivett csalival nem tudtam megdobni a kellő távot, de a másodjára kivett 66 milliméteres pop walker pont kellő távolságra repült és a rablás helyére érve le is szedte azt a nap talán legnagyobb kézben tartott hala. 🙂

Fogtam még twitchelve egy szép sügeret is és egy kisebbet folyamatos húzással. Érdekes, hogy ezen a napon inkább a folyamatosan húzott csali vált be, mint a rángatott.

Aztán egy másik pályán jött még két balin és egy sügér walkerre. A nagyobb balint hamar útjára engedtem, mert rendesen leszívta a felszíni ketyerét.

Az új pálca jól seper. Kicsit hosszabb, mint a finezze, ezért a dobástáv is nagyobb. Igazi balinos – wobbleres karakter és jól viszi a felszíni csalikat, kisebb jerkbaiteket is.

Ezen a napon majdnem minden összejött. Fogtam halakat ívásról, nyílt vízről, kishalfociról és jött egy hínár – nádlakó felszínről is, nem beszélve a bónusz sügérekről. Egyedül a nagy balint sajnáltam az elején. A fejmérete alapján komoly jószágnak tűnt.

Lehet a lenyomott szakállú horog a ludas a dologban, de én akkor is jobban érzem így magam. Azóta volt nem egy pecám, amikor minden megakasztott halat kézbe is vehettem. Szerintem egyszerűen rosszul akadt és a fejrázásokkal hamar kirázta a csalit.

Közhely tudom, de az ilyen hajnalok visznek előre. 😀

 

 

Kategória: Balaton, balin, popwalker, savagegear, twitchminnow | Megjegyzés hozzáfűzése

Maród Gergely – Júliusi ultra light pergetés az Ipolyon

Bejelentkezett az első pályázat az általam készített wobblerkészletre.

3.40-kor csörgött a telefon és jelezte, ha idejében a parton akarok lenni akkor kelnem kell, gyors mosakodás, fogmosás, kávé-cigi a szerkót már tegnap bekészítettem a kocsiba, úgyhogy kicsit még kómásan, de jó reményekkel 4.20-kor indulás szeretett kis folyócskámra az Ipolyra. Pestről kifele jövet a kocsiban már azon agyaltam mely részekre kellene rápróbálnom és vajon milyen lesz a víz az előző napi esőzéseknek köszönhetően. Végül lustaságomnak és kíváncsiságomnak köszönhetően az ipolydamásdi részre esett a választásom. Úgy voltam vele, ha ezen a mások által agyon horgászott résznek tartott szakaszon fogok pár kisebb domit már megérte, az amúgy sem elhanyagolható szépségű környezet miatt is.

5.25-kor érkezés a falu végi lehajtóhoz, ahol letudtam tenni az autót, szerelvény igazítás bot felszerel fluoro előke kötés a naonfilra mert természetesen az utolsó pecát úgy fejeztem be, hogy egy túloldali bokron maradt a kopytómmal, combos fel és a mezőn keresztül vissza battyogás a földúton úgy egy kilométert. A lejutás a folyóhoz sem volt egyszerű mert mindenhol sűrűn benőtt bokrok és másfél méter magas csalán fogadott, nagy nehezen leverekedtem magam a partig, ahol már két bokor közül betudtam menni a vízbe, de addig végig azon járt az eszem, hogy nehogy valamelyik vadcsapás végén melyek behálózták a dzsindzsást egy vaddisznóval találjam szemben magam.

Az hamar kiderült, hogy a combosom teljesen felesleges volt mivel két lépés után megtelt mind a kettő az ágyékig érő vízben, de sebaj végre itt vagyok, megérkeztem. A kis kapocsban előzőleg a kocsinál egy veszprémi fenegyerek által készített lilás árnyalatú felszíni 4cm-es hand made csali került.

Az első dobások inkább csak az ismerkedésről szóltak az új csalival, de a körülöttem lévő cuppanások már sok reménnyel töltöttek el.  Első 25 cm-es vendégem egy szélről indított finoman pöcögtetős bevontatásra érkezett meg a folyócska közepéről. Na gondoltam itt már nagy baj nem lehet a csali működik hal van, ha nem is túl nagyok, de abban a pillanatban már egy kisebb harcsát megszégyenítő puffanással egybekötött fordulással megmutatta magát a hely ura egy belógó fűz alatt, akinek már csak narancsos hasúszóit pillanthattam meg mire odakaptam a fejem.

Jó lesz ez gondoltam magamban úgy, hogy kard ki kard csali csere következett mivel úgy voltam vele ez most nem az a pillanat, hogy új szerzeményemet próbálgassam ezért egy 4cm-es merülő hornetet tettem a kapocsba és ezzel kezdtem szórni a vizet a fűzfa körüli részen, miközben két dobás közt kivártam és figyelgettem nem e ad valami jelet magáról őfelsége, de hallgatott.

Ellenben 20-25cm kis domi társaiból kiszedtem gyorsan vagy fél tucatot miközben a hornet helyére egy tiny került, de ez sem kellet őkelmének vagy az ifjoncok annyira megéheztek az éjszaka folyamán, hogy sok lúd disznót győz alapon kisajátították maguknak a területet a nagy zabálás reményében melyet wobblerem jelentett nekik, amit azért annyira nem bántam.

Elindultam tovább gondolván már kiszemeltem árkon bokron túl van a nagy ribillió láttán. Jöttek továbbra is az ifjonc domik pár sügérrel megspékelve, de a kiszemelt szakasz végére érve 9 óra magasságában csak nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy a kocsihoz vissza térve egy gyors reggeli után vissza lopakodtam a szemközti fűzfához a parti dzsindzsán keresztül és figyeltem.

A kapocsban ekkor már az új lilás szerzeményem volt, amely bizonyította fogósságát a fentebbi részeken. Jött az első dobás pont a fűz alá, amit beesőre le is vett egy szebbecske 30cm körüli domi, de ezzel egyidőben egy toló hullámot vettem észre a fűzfa alatt kb. 5 méterre lévő felakadt uszadékfa alól, ami a víz fölé lógott. Vártam egy pár percet és már repült is a kis veszprémi csodám az uszadékfa alá, amit a vízbeérést követően BUMMMM ledurrantott Ő, akire reggel óta pályáztam. A féken húztam egy kicsit mert őkelme a fűzfa alatt lévő bokor felé vette az irányt, de 2 perc múlva ott volt előttem ő, aki reggel óta befészkelte magát a fejembe.

Gyors horog szabadítás egy-két fotó melyek nem a legjobban sikerültek mivel nem akartam vele kivergődni a vízből a bokrokon át míg olyan helyet találok, ahol rendesen lefotózhatom ezért gyors és fájó búcsút vettünk egymástól annak reményében, hogy még találkozunk ezen az „agyon horgászott”, de annál szebb folyó szakaszon.

 

Köszi, hogy elolvastad!

 

Kategória: crank, domolykó, egyéb, elado, faragás, felszíni, folyó, hendméd, pályázat, steveolsures, topwater, UL, zerocrank | Megjegyzés hozzáfűzése

Robbanómotoros angolna jiggelve

Mi van? Már megint milyen hülyeséget zagyvál ez itt össze? Robbanómotoros angolna? Elektromos az még rendben van, de robbanómotoros? 😀

Úgy kezdődött az egész, hogy Tomi rám írt. Én meg vissza. Aztán ott ültünk a kajakban mindketten.

Na jó előtte én még fogtam két bizbasz süllőt partról. Valahogy a jobbak nem jöttek. Aztán Tominak megmutattam, hogy hol tesszük le a kajakokat. Jó 150 méter séta. Első forduló kajakkal a fej felett, a másodikban pedig a többi cucc. Macera, nem egyszerű, ha nem fog az ember felesleges hercehurcának ítéli meg az egészet, de van hogy adja és akkor kurva jó. 😉

Míg pakoltam a kajakba Tomi csak rádobott a küszíváson még ott berzenkedő maradék süllőre és ő is kipattintott egy ifjoncot.

Pár dobást szántam én is a móló mellett éjjel randalírozó őnökre. Persze kajakból se tudtam átverni őket.

A kövezés végén még dobott párat Tomi is, aztán a mólót megkerülve barátom hamar utolért és gyorsan le is hagyott. Mivel sokat horgászik folyóvízen az ő kajakja sokkal keskenyebb így gyorsabb is. Én jobb szeretem a stabilitást. Kinek a papné, mint tudjuk.

A napkelte. Nos az megint odavert rendesen! Megunhatatlan, örök, minden nap kint tudnék lenni, ha tehetném, hogy láthassam. Egyszer talán, majd lent lakhatok a Balatonfelvidéken. Akkor majd minden nap megnézem, akkor is, ha nem horgászok. 😉

Na de horgászni mentünk, így figyeltük a vizet. Ez nem az a pálya, amit szarrá dobsz és beadja, sőt attól még hogy minden ideálisnak tűnik, egyáltalán nem biztos, hogy az is. Van egy olyan teóriám, hogy a helyi balinok mellett csapatok járnak körbe körbe a Balatonon és bizony sokat kell kint lenni, hogy egy ilyen csapatba belebotoljon a kajakos horgász.

Na ez a nap nem az volt! 😀

Az első magányos hínárlakót első dobásra leszedtem, de aztán nagy lett a csend, pedig minden ideálisnak tűnt, de a balinok nem így gondolták!

Tudatosan, rablást látva, egy parti támpontot kinézve eveztem rá a halra. A távolság nagyjából meg volt. És a kajaktól nem messze le is kapta a walkert.

Próbáltuk átverni a magányos, random hínárlakó jószágokat, de ez nagyon nem egyszerű téma.

Aztán jött a fekete leves. Kivételesen nem szél és hullámok, hanem egy vitorlás, robbanó motorral. Tomi kérdezte, hogy ezt itt? Mondom nem ezt itt nem, de neki mégis.

Bemotorozott az akadó 3/4-éig. Beetetett egy bödön kukoricával, majd akkor csattanás jött a hajó irányából, hogy azt hittem beesett a fazon a vízbe. De nem!

A második csattanásnak már nem csak fültanúja voltam. Két baszom horgonyt dobott a vízbe akkora slunggal, hogy akkor azt gondoltam minden hal Siófokig menekült. aztán később repült a két pontyos cájg, ő leült olvasni. És basszus így is fogott! 😀

Tomi megunta a balintalanságot és gyorsnaszádjának hála elvezett egy torzsás pályáig. Én úgy döntöttem maradok. Reménykedtem azért még néhány akcióban.

Tán egy perc sem telt el – még láttam a sárga műanyag szivar sziluettjét – amikor rablás csattant mellettem. Kicsit elbénáztam a  dobást a főgonosszal, de a balin a pörgő, fröcsögő csalit nem bírta figyelmen kívül hagyni és leszedte. 🙂

Aztán sokáig megint semmi és Tomi is visszaért az üres virtuális szákjával.

Ő úgy döntött emlékezetből beáll a törésre gumizni, én közben kicsikartam még egy kapást a kis fehérre, de nem akadt.

Az első köves után aztán beálltam mellé.

A balinok viszont nem hagytak békén. A törés feletti részen is dolgoztak, pedig már eléggé fent járt a nap, de nem érdekelte őket semmilyen felszíni ketyere.

Barátom éppen ecsetelte, hogy őt mennyire nem szívleli a Balaton. Közben egy kicsit tovább hagyta a jiget a fenéken pihenni. Aztán csak azt vettem észre, hogy bólint a spicc, ő odaver és kapaszkodik a bólogató bot nyelébe.

Meghűlt bennem a vér is, hogy vajon mit akaszthatott.

Először mindketten bitang süllőre gyanakodtunk, de furán könnyen jött a hal, miközben a bot nem gyengéket kalimpált Tomi szívével együtt.

Aztán amikor bemondta, hogy:

Angolna BAZ+! Egy kurva nagy angolna! Akkor majd kiestem a kajakból. Rendesen szájba szabályosan egy brutál hosszú karomnyi jószág tekergett a kajak mellett.

Kivenni sem volt egyszerű. Legyalázta a jigfejet, Tomi ujját és a mindent IS fogó duckfin shadet! 😀 Áááá… Nem jó az semmire! 😀

Tomi így nyilvánult meg az arckönyvön:

“A mai peca brutál volt. A balatoni balinokat gyorsan feladva gumira váltottam, meg is lett az eredménye. Egy ku*va nagy angolna! No meg pár köves. Steve pedig brutál tudatossággal aprította közben a magányos ballereket. Ja, a lényeg lemaradt: daiwa duckfin shad! ”

Neki jött még egy köves.

Én átvertem egy rohadékot saját készítésű minijerkkel, miután fél órát szívatott. Semmilyen felszínit nem evett meg. A minijerk volt az egyetlen csalim, ami eljött még a hínár felett és beszopta. Ráadásul a harmadik ilyen eset idén, amikor beadta a halat. Valamire csak jó lesz. 😀

De mindez a gigászi pergetett angolnához képest semmi!

Tomi szerintem még mindig a nyálkát vakargatja a késével a kajakról, a csizmájáról és a tenyeréről! 😀

Kurva jó volt ez így is!

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, chromewitch, faragás, felszíni, hendméd, jerk, minijerk, popwalker, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Megint bekeccsőnt a mocsokcsali

Nulladik nap:

Jöjjön egy képek nélküli beszámoló, mert ilyen is van.

Már a második pályán bosszankodtam, hogy megint hullámzik, nincs küsz, újfent jó nagyot betlizek, amikor beindult a vezérhangya, hogy vajon melyik pályát nem érheti a szél?

Ahogy kiszálltam a kocsiból szomorúan konstatáltam, hogy hullámzik, ezért először cucc nélkül indultam a partra. Öt méterre lehettem, amikor elcsattant egy rablás!

Kettő tized másodperc múlva (persze költői túlzás) már repült is a wobbler az ívó küszöket faló süllők közé. Kb. 10 perc telt el egyetlen burvánnyal Tomi barátom laposfarkújára, amikor feltettem a saját SFC jerkminnowmat.

Ekkor már elmúlt 4 óra, de a felhők miatt még zabáltak a süllők. Nem kertelek 5 perc alatt 4 süllőt csaptam ki, közte két 50 közelit teljes hosszban mérve.Fülig ért a szám!

Annyira tudtam, hogy csak perceim vannak hátra, hogy nem is fényképeztem. A vízben szabadítottam a lenyomott szakállú horgot és már dobtam is a következőt.

Olyan 4:11 körül el is vágták az egészet. A balinok pedig a millió küsz ellenére megint nem jöttek. Csak az a kettő csapkodott néha, ami sötétben is, de képtelen voltam megfogni őket.

Az első nap:

Sárvári Matyi barátommal a Madcat teamből terveztünk egy pecát. Ő megkeresett, én pedig vissza akartam vágni a súlyos vereségért, amit tavaly rám mért a mocsokcsalival! 😀

Megbeszéltük, hogy a nulladik napi pályán találkozunk, hiszen jobbat nem tudtam kitalálni. A csónakos betli esélye ugyan meg volt, de ha parton nem találjuk a halat, akkor egyszerűbb helyet változtatni, mint kikötni és úgy keresgélni.

Ez a nap úgy alakult, hogy képeket is sikerült készítenünk, mert amelyik hal nem szerepel a fészbukon, azt meg sem fogták! 😂😂😂

A nulladik napon is volt két éjszakai balin a pályán, ahogy ezt korábban írtam. Az egyiket sikerült leszednem végre saját jerkminnowwal. 🙂

Már túl voltam az első süllőn, amikor elkezdett dolgozni tőlem jobbra.

A harmadik rablása után nem bírtam tovább idegekkel. Helyet váltottam, lekuporodtam a kőre és lendült a csalim. Elsőre ledurrantotta brutális felszíni kapással a 30-40 centis vízben. Majd egy helyben tépte – rázta a cuccot! Hatalmasat ment. Állat volt! Iszonyat kövér hal volt. Napok óta zabálhatja a küszt az íváson.

 

Matyi is megérkezett közben. Elmeséltem neki a történéseket és immár ketten eredtünk az ebfogúak nyomába.

Az ismét bebizonyosodott, hogy az éjszakai küszívásos süllőpergetés nem társas móka, mert egy – egy kapáson kívül nem sok minden történt beszélgetés közben, pedig a süllők ott voltak. Aztán Matyi elment kicsit messzebbre, én pedig rápróbáltam a balin területét elbitorló szemtelen süllőre a másik irányból.

Bejött! 😉

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Matyi üres kézzel, de avval jött vissza, hogy talált egy öblöt tele aktív hallal. Ránéztünk ugyan, de egy kapás annyi sem akadt, így visszaálltunk a hajnali pályára balinokat remélve. Persze hogy nem jöttek! 😦

Ránéztünk hát a helyi mólóra, majd a kedvenc kajakos pályámra partról. A balinok ott voltak bent. Partról elérhetetlen távolságban.

Egy part mellett néha odacsapó magányos dög ugyan elszórakoztatott egy darabig, de aztán hamar másik pálya után néztünk.

Sajna a balinos része csúnyán behullámzott, a köves tilalom végét pedig jelezte, hogy a helyi móló szarásig volt horgásszal, így visszafelé megnéztünk egy helyet, ahol már az autóból rablásokra lettünk figyelmesek.

Ott voltak! Kishalfoci volt, de szinte megdobhatatlan helyen. Illetve megdobni meg lehetett, csak a fárasztás kimenetele volt kétséges a keresztirányban elhelyezkedő stég miatt.

Dave barátom szokta mondani, hogy elég akkor gondolkodni, hogy szeded ki, ha már megakasztottad. Ezen a stratégiai vonalon próbáltunk hát elindulni. 😀

Mátyás Sárvári barátom mocsok csalija megint bizonyított! 😂💪💪💪😂 Elképesztő mit tud az a bizbasz, a tiszai balinok réme az a csali. 😀

The Madcat guy did it again!

Egyet azért én is csíptem az új fizimiskámmal és egy rózsaszín itthon még nem kapható pop walkerrel. Emellett egy – egy kapás jutott mindkettőnknek. A fárasztás az több volt, mint hardcore! 😀

Keccs…

… and ríliz

Az új sérót elnyomta a gopro pántja és az éjjel egy órai kelés után nem vagyok a képen annyira kivasalt, mint amikor kijöttem a borbélytól.

Kategória: Balaton, balin, balsa, faragás, felszíni, hendméd, jerkminnow, minnow, popwalker, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Dolgozik a komló!

Jó híreket kaptam egy pályáról pár hete. Minden este hatkor a random balinok mellé kishalfoci őrület volt a nyílt vízen.

Sajnos napokig csak néztem a képeket és olvastam Olivér beszámolóit, aki aratott a pályán. Ami nem elhanyagolható tényező, hogy mindezt a nyolcas és hatos white walkerrel tette. 😉

A csalik kölcsönben voltak nála a kis tanítványától. Mivel haza utazott és vissza kérte azokat jogos tulajdonosa, ezért megígértem, hogy viszek vendéglátómnak egy hatost ajándékba a sok – sok képért cserébe.

Amik sokkolták a facebook oldal követőit és sokkolt engem is, hogy hirtelen hányan szeretnének ebből a csaliból.

Azt hiszem erre az évre nem szabadna több rendelést felvennem! 😀

Szóval azon a bizonyos napon motoroztunk a pálya felé. A fegyverek készenlétben álltak a csónakban. Nagyon bíztunk mindketten az őrületben. Én saját propbaittel és a gyári smashtailel szerettem volna piszkosul fogni. Vendéglátómnál a kis walker figyelt a kapocsban.

Közben figyeltük persze a vizet, hátha útközben látunk néhány rablást, hisz a hat órás kezdés még jóval odébb volt. Az első két rablást Olivér találta el úgy a walkerrel, hogy mindkettőt leszedte egy balin. Az első leakadt a második csónakot ért.

Megérkezvén a tuti placcra elég sokáig várakoztunk, de késtek a balinok. Azt megelőző napokon minden este hatkor beindult az őrület. Ezen a napon nem, így nyílt vízi jószágok keresésébe fogtunk, aminek az eredménye részemről is egy walkeres balin lett.

Haj, szakáll kegyetlen, a hosszú ujjúba meg majd belepusztultam, de inkább mint hogy rommá égjek! 😀 #csakarumcájsz

Sajna nem találtunk több éhes balint, így úgy döntöttünk visszamegyünk a meccs helyszínére, hátha közben a balincsapat is megérkezett.

Körülbelül 5-600 méterre lehettünk, amikor már látni lehetett a pályán, hogy elkezdődött a BL döntő. A kis motor teljes erővel hajtotta a csónakunkat, de egy örökkévalóságnak tűnt akkor az a rövid út. Az adrenalin szétfeszítette az ereimet, mert végre ott voltak, bombázták, zúzták a kishalakat!

Persze az igazi showról lemaradtunk, de néhány levezető dekázgató játékos azért maradt a pályán. Ahogy csorogtunk volt mellettünk egy forgás, amit balinnak véltem. Le is durrantotta a sötét nagyurat! 😀

Az egyik aznapi tervem beteljesült. Samashtail did the job! 😀

Vártuk a halakat csendben. Ilyenkor nem szabad szétcsapni a pályát. Aztán megindult megint egy kisebb csapat és jöttek a kapások, halak sorban.

Menni kellett utánuk. Nem adták könnyen magukat, mert már nem voltak annyira koncentráltak a támadások sem. Sok rontott kapásunk is volt.

Olivér talán legdurvább akciójánál a balin velünk merőlegesen, vagy egy méter hosszan kicsapta a walkert a vízből. És amikor beérkezett kegyetlenül eltörölte.

Ez után azt mondta ez felért 40 thrilles fogással. Vagy négy éve sulykolom ezt belé.

Azt hiszem ebben a pár napban végre megértette. 😉 Igazából sok csalit használ, de azért szoktam zrikálni rendesen. Innentől viszont #csakathrill helyett #csakawhitewalker lett a jelmondata! 😀

Aznap ő “nyert” 6:5-re, bár nem versenyeztünk. A walker összesen hét halat adott.

Nekem jött egy gyárira.

Ígérem a károgó kollégának, hogy legközelebb még jobban beletolom a csalit a kamerába! 😛 😀

És meg lett az az áhított saját propbaites balin is, méghozzá az új orange unka színre.

Harmadszorra szedte le, így a videó nem annyira szalonképes! 😀

Ezt a balint már jóval a csapattól odébb fogtuk. Totál szétszéledtek.

Későb  újra megálltunk a javaslatomra.

Nagyon megérte!

Nem sokkal rá a csónak mögött volt egy brutális, terítős rablás, ami megfoghatatlan nyílt vízi nagy balint sejtetett.

Öt akciónk volt tőle!

Olivérnek a white walkert többször betámadta, nekem pedig a  saját propbaitet.

Ott forgott a komolynak vélt test a kishalak között és nem tágított.

Az összes akció szinte négyzetcentire ugyanott történt. Már az első akciónál úgy ütötte ki a walkert, hogy biztos voltam a nagy halban!

A másik boton fent volt a gonosz törpeharcsa. Vagy úgy engem neveztek el a kép alapján? Már nem is tudom. 😀

Szóval a sötét nagyúr bevetésre lendült és egy méter után bebombázta a nyílt vízen a nap hala!

Életem második legnagyobb balinja hosszra, de súlyra mindenképpen a legnagyobb. Széles és magas hátú, vaskos hal volt. A nap koronája!

Azt a fejet bakker! 😀

Kurvára örültem!

Az eredeti videóban, ahogy csapkodja a csalijainkat az nagyon szalonképtelen dolgokat hozott ki belőlem. Annyira, hogy még a blogra sem szeretném kitenni, így marad ez a reklámverzió kissé teátrális zenével. Valahogy ez akadt az utamba. 😉

Van akit sokkolt. 😀 De nem érdekel! 😛

Olivér fogásairól is vágtam egy videót. A zene ugyanaz, mert kiderült, hogy kedvenc labdarúgója néhány videója alatt szerepelt. Akkor legyen!

Olivér egy 270-es 14-40 grammos speed masterrel balinozik 0,22-es monoval. Nem az kimondott felszíni csalis balinos pálca, de annyira szereti, hisz kölyök kora óta használja. Minden évben elgondolkodik a cserén, de összenőtt már a jobb karjával. 😀

Azóta többször megjártuk a pályát, de a balinok eltűntek.

Az a gyanúm, hogy azon a napon megfogtam a banda nagyot és vitte magával a többieket egy másik pályára, amit kevésbé érzett veszélyesnek. De az is lehet, hogy csak én gondolom túl és a szél verte szét a csapatot.

Már sosem fogom megtudni, de én az elsőben jobban hiszek. 😉

Amikor kikötöttünk két kisöreg is pont ezt tette. Az egyik dicsekedett a két fogott pontyával, kérdezte, hogy nekünk jött e valami?

Majd kiszállt és két csónakkal mellettünk kicsapta a bránert, miközben közölte, hogy dolgozik a komló és belepisált a vízbe. 😀

Szerencsére én már a stégen álltam, de vendéglátóm srégen szemből akár láthatta is, ahogy az öreg kicsavarta a szerszámot. 😀 😀 😀

Balaton én így szeretlek!

PS.:

Amit egyébként fontosnak tartok a smashtailes videóval kapcsolatban megjegyezni az a hal kiemelése a vízből.

Ekkora halat tarkófogással már nem lehet kivenni!

Összenyomorítaná az ember, ha elég szorosan akarja tartani ahhoz, hogy ne ugorjon meg. Kopoltyúba balinnál még véletlen se turkálunk! Nem olyan erős a kopoltyúfedője, simán be vagy leszakadhat!

Lipgrip nálam kizárt minden halfajtánál!

Ahogy a szájba turkálós fogás is!

Merítőt ritkán viszek magammal a csónakba. Szóval maradt ez a faroknyélnél megfogom és alányúlok lehetőség, ami elsőre egyébként nem sikerült. Volt benne még erő és megugrott a vízben, ezért a kamerán a vízcsepp.

Másodjára azért összejött. Csak azért írom ezt, mert nagyon sok horgásznál látom, hogy helytelenül kezelik a visszaengedni kívánt balinokat, rossz példát mutatva ezzel a kezdőknek. Kezdő én is voltam! 😉 Hibáztam is eleget, de hátha az ilyen videók irányt mutatnak a srácoknak.

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, csónakos, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, légiós, popwalker, propper, savagegear, steveolures, topwater, whitewalker, WTD | 1 hozzászólás

Gyarló az ember, én is az vagyok

Végre volt idén egy olyan pecám, amikor úgy vettem ki a műanyag szivart a vízből, hogy na ez igen, ez már talán kicsit sok is volt. Pedig nagyon nem így indult ez a nap sem.

Idén minden pecán, az összes halért vért kellett izzadni eddig. Az időjárás teljesen felborított mindent, így a halak viselkedését is. A tavalyi májusi küszívásos őrületes kánaánnak nyoma sem volt idén. Azért az kemény, amikor egy májusi hajnalon 3-5 fokban kell nekiindulni a pecának, annak reményében, hogy az adott napon nem kell belepusztulni egy kapásba. 😀

Fogtam azért egész jó halakat, de ha egy 3-4 órás etapba belefért 2-3 hal, akkor az már király nap volt. 😀

Tavaly májusban volt legalább 10 olyan pecám, amikor több, számomra értékelhető halat fogtam, mint idén egész májusban. 😀 Pedig mentem, próbálkoztam keményen. Rengeteg pályán voltam, partról, csónakkal, kajakkal.

Az első idei mozgalmas pecára június (MONDOM JÚNIUS! 😀 ) közepéig kellet várni.

Úgy mentem neki aznap a dolognak, hogy végre szénné fogom magam, mert olyan nincs már hogy minden alkalommal vért kell nem is izzadni, hanem húgyozni néhány halért! 😀

Kieveztem a kedvenc kajakos pályámra és vártam a hajnal érkezését, vele együtt pedig az első rablásokat. Jöttek is így egymás után. De az átkozottaknak nem kellett semmi!

Már vagy fél órája ütöttem a vizet kapás nélkül, pedig nagyon sok hal volt körülöttem. Komoly darabok is. Azon gondolkodtam éppen, hogy ez a nap megint bekerül majd azon napok közé, ami megtanítja a horgászt az alázatra! 😀 Idén bőven volt ilyenekben részem. 😀

Aztán végre megtört a jég és egy balin beduplázta a gyári kotyogóst. Nem is fényképeztem, mert szerintem a pálya legkisebb halát sikerült megakasztani elsőre. Volt vagy 30 centi. 😀

Ütöttem a  vizet serényen, de sokáig megint semmi. Aztán két tróger kiütötte a vízből a hatos white walkert. Na mondom talán végre lesz valami.

Lett is. 2-10 kiló közötti pontyok kezdtek el forogni – fürdeni – ívni a hínárban. Ha nem láttam a rablásnak vélt jelenetet, mert mögöttem történt, akkor rá se dobtam, mert nem voltam benne biztos, hogy nem e ponty fordult.

A balinok letojtak mindent. Á mondom, hátha a legkisebb WTD-m beadja. Kotortam a dobozban és először egy ötös axehead került elő blackpurple színben, amit egy vevőnek készítettem. Nem tudott eljönni érte, így levittem kipróbálni.

Bejött! 😉

Finoman leszívta a felszínről a kettő feletti jószág.

Azt hittem aznapra meg van az a bizonyos szent grál, hisz volt rá még két hasonló maszatolós kapásom, de aztán bekussoltak.

Újabb ötletem támadt. Visszatettem a gyári kotyogóst és csúnyán, de hatékonyan gyors ütemben kezdtem el tépni a tetején.

Ez is bejött! 😉

Persze több halat ez a módszer és csali sem akart adni. 🙂

Volt egy balin, ami már vagy 15-öt rabolt a kajak orrától 10-12 méterre. Nem akart semmit megenni a mocsok. Jött az újabb csel. Felbosszantom popperrel.

A kettőt rántok, két másodperces ütemnek nem tudott ellenállni. Sikerült vele felbosszantanom és az egyik pihentetés utáni első rántásba belevert.

Próbálkoztam mindennel a következő 1,5 órában, de nem állt több kötélnek. Mondom jól van, ez ennyi volt. Ezt a napi maximum négy fogott halat úgy néz ki idén már nem fogom tudni túllépni és elkezdtem kifelé evezni.

Közben a szél is megélénkült, így gondoltam úgyis annyi a mókának. A nagy melegben a rablások száma amúgy is csökkent, a tarkóm meg égett rendesen.

Azon morfondíroztam, hogy felszíni pecánál a 9/4-es arány nem is olyan rossz, de ennyi hal jelenléte mellett ennél sokkal többet ki kellett volna hoznom a pecából. Lehet, hogy a pontyok jelenléte is zavarta a halakat. Fene tudja.

Abban a pillanatban előttem csattant egy rablás. Az egyik kapocsban a 66-os gyári kotyogós volt, ami egy brutálisan jó csali hullámzásban. Elsőre leszedte, de lemaradt. 10/4. Ááááá mondom ilyen nincs és repült vissza a csali. Kiütötte a vízből. 11/4. Egy métert, ha jött és megint kiütötte. 12/4. Aztán nem bírta idegekkel és végre rendesen leszedte. 😀 12/5 Pffff…………

Innentől megindult az őrület. Elképesztő mennyiségű felszíni akcióm volt mindenféle csalira. Direkt váltogattam, mert minél többet ki akartam próbálni. A gyári kotyogós, vagyis pop walker az annyira hatékonyan működött ezen a napon is a hullámzásban, hogy akárhányszor dobtam kapásom, halam volt rá.

Az őnöknagy része igazán jó hal volt. Bár súlyra még nem szedték össze magukat rendesen, de a zöme teljes hosszban 60-65 centi között lehetett.

Fogtam kettőt nyolcas white walkerrel.

Aztán lecsapott a mostanában kicsit hanyagolt nagy kedvenc gúnárnyak is.

A banánt is szerették! 😀

Aztán megint jött egy brutális jószág a pop walkerre.

Ezt a csalit itt le is vettem a kapocsból és nem tettem aznap vissza többet. Megpróbáltam tovább kísérletezni, így először az új gyári felszíni csali került a kapocsba. Egy igazán gonosz kinézetű fekete smashtail.

Összesen 2 sügér lekövetésig és négy kapásig, akcióig jutottam vele, amiből egy balin nagyon durván bombázta be, de sajnos lemaradt.

Gondoltam itt az idő, hogy a saját dupla propelleres békámmal balint fogjak. Két kapásom volt rá, a második leszívta a felszínről az egyenletes tempóban folyamatosan húzott propbaitet.

Ismét bebizonyosodott, hogy a horog szakáll lenyomkodás nem hülyeség. 😉 Egy csepp vér nélkül operáltam ki a majdnem gyomorszájba akadt horgot, miközben hányta vissza  a balin a pépes küszt. 😀

Egyre kevesebb rablás volt, egyre jobban fújt a szél, de lehetőséget kapott még tőlem az orange unka fedőnevű legújabb propbaitem. Mivel egyenletes húzásra pár dobáson belül nem érkezett kapás, így a sügéreknek általában tetsző rángatós technikához folyamodtam. Le is szedte egy brutális csapó, de sajnos lemaradt. Viszont a sügérekre jellemző táplálékirigység, kíváncsiság, konkurenciaharc miatt az őt követő kisebb társa leszedte a csalit. 🙂

A peca utolsó kapása egy balintól érkezett, ami szaltóval püfölte ki a rángatott csalit, de behibázta.

Nem igazán számoltam egy idő után, de kb. 40 akcióból olyan 15 halat csíphettem el. Nem kérkedni akarok vele, inkább úgy gondolom, hogy valójában ennyi halat nem kell az esetek többségében egy pecán megbökni. Valamennyit tettem is ezért a csali kísérleteimmel, de aznap szinte mindennek nekimentek a partszélben hullámzó vízben.

Egy ilyen mocskos szar tél és nagyon küzdős tavasz után, az vesse rám az első követ, aki nem így tett volna. Legközelebb ha elkezdnek így zabálni csak propbaitet fogok dobni. Vagy nem! 😀

Görbüljön Mindenkinek!

Kategória: Balaton, balin, balsa, egyéb, elado, faragás, felszíni, gúnárnyak, hendméd, kajakos, légiós, popperes, popwalker, propper, savagegear, sügér, steveolures, topwater, whitewalker | 1 hozzászólás

Játszunk!

Két éve Gombár Peti barátommal indítottunk egy csalikészítős játékot a 18 év alatti kategóriában. Tavaly sajnos nem volt erre energiám. Most viszont kitaláltam egy korhatár nélküli nyereményjátékot nektek. 😉

Szóval SteveOlureS csalikkal fogott hallal, halakkal kapcsolatos beszámolókkal lehet indulni a játékon.

Feltételek:

– SteveOlureS csalival fogott hal – halak szerepeljenek a beszámolóban.

– Korábbi fogások nem számítanak, a játék június elsejével indul és december elsejével zárul.

– Bárki nevezhet, természetesen előny, ha van már tőlem csalija. 😀

– Legalább egy képnek szerepelnie kell a beszámolóban, amin jól látható a hal szájában a csali.

– A beszámolókat a steveolsonhun@gmail.com címre várom. A legjobb beszámolók publikálásra kerülnek majd a blogon.

– Nincs zsűri! Én döntök. Egy nyertes van. A nyeremény 5 darab egyedi festésű SteveOlureS műcsali.

  Akár ilyen,

ilyen,

vagy ilyen is lehet.

De persze ezt még megálmodom. Mindig töröm a fejem valami új színkombináción, ami kicsit más, mint a megszokott.

Nem nyújtok senkinek se telefonos, se facebookos, se messengeres segítséget.

Csak teljesen kész a fenti email címre küldött beszámolókat fogadok el!

 

Hajrá!

Kategória: egyéb, elado, faragás, játék | 2 hozzászólás

Beszámoló az első bevetésről

Csík Ricsi még télen vett tőlem egy pakkot, közte egy hagyományos nyolcas white walkert.

Szóval a hajnali deres órákban csapkodott a balin de azért nem forrt a víz, majd abba is hagyták 9 óra körül, de olyan szinten hogy eltűntek. Szemben velünk a túlparton egy kis szakaszon befolyik a víz, ami mögött egy kisebb területen gyenge a sodrás. Eredetileg csak azért tettem kapocsba a white walkert, hogy megnézzem hogy táncol nagy sodrásban. (teszem hozzá bírja az erős sodrást is tökéletesen) Aztán szemezgettem azzal a lassú résszel na mondom egye fene átdobom, meglessük Vízbe ért a csali, éppen elindítottam volna, erre elkezdett darálni/morogni és akadni az orsóm. Hát ez remek, gondoltam… aztán hirtelen a szívem is megállt amikor annyit vettem észre a szemem sarkából hogy tőlem 50méterre a túlparton óriási rablással behörpöli valami az álló csalit! (MEG SEM MOZDÍTOTTAM, 1 HELYBEN ÁLLT A DRÁGA VÉGIG)
Fogtam a botot, az orsóm akad, érzem, hogy rúg a hal.. Na most mi legyen? Szerencsére rájöttem a hibára, az első keverőgyűrűre volt rátekeredve a zsinór, de olyan nyakatekert módon amilyet még soha nem láttam. Remegve próbáltam bogozni a zsinórt, de már elkönyveltem, hogy a halnak max integethetek, úgyis leveri magát. Kicsomóztam a zsinórt, feszítem meg, és a legnagyobb meglepetésemre a hal egyszer csak visszarúgott, jelezve, hogy partiban van még.
Hát nagyon megörültem, és azonnal kézbe vettem a fárasztást. Nagyon jó erőben volt a hal, sokszor belefeküdt a sodrásba, nagy élmény volt olyan messziről visszahúzni! Egyik legjobb balinom a duzzasztóról az elmúlt másfél évben.

Kérdésedre válaszolva nem, nem ez volt az egyetlen áldozat, rá következő dobásra

ugyanúgy lecsapta még egy, amit odaadtam nagybátyónak, aki megfogta élete első castingos halát.

Ezen felül jött még egy nekem, majd a kis befolyóból ami a nagybátyó mögött látható kipiszkáltam egy kilósat, meg egy harcsa odavert neki, de az sajnos nem akadt.

Nagyon király peca volt! Azóta már top1 felszíni csalim, és a megabass, jackall, duo és társai cserepadra kerültek !
Pedig azt hittem a kis Chubby Pencilt nem fogja tudni letaszítani semmi a trónról…

Kategória: balin, casting, elado, faragás, felszíni, hendméd, whitewalker, WTD | 3 hozzászólás