Talán jók lesznek

Nem olyan régen felvetődött egy közös rendelés lehetősége egy svéd műcsalikészítős webshopból. Sokáig gondolkodtam, hogy kell e nekem onnan valami, aztán néhány fólia mellé sikerült a rendelésbe tennem két fajta tört terelőlapot, jó lesz majd valamire alapon.

Nézegettem egy ideig, hogy mire is lennének jók? Aztán kiötlöttem, hogy a szélesebbiket összehozom a zero merülésű crank 4 centiméteres testével.

Még nyersen

Kérdeztem a srácokat, hogy szerintük nem túl nagy e testhez? De egyöntetűen azt állították, hogy egy próbát megér. Így készült el a prototípus SFC színben süllyedő változatban.

Süllyedő crankbait tört terelővel SFC színben

Otthon a hordóban nem tudtam kipróbálni, mert ahhoz túl gyorsan süllyedt, de közben már száradt a festék a felúszó és a szinte lebegő – lassan felúszó típusokon is.

Aztán egyik hajnali sügérmetes sügérpecán megúsztattam mindhármat. A felúszó típusra még egy lekövetésem is volt. 😀

Még lemérni se tudtam a három csali súlyát a facebook népe már vitte volna mindet, pedig még halat sem fogtam velük. 😀

Azt sem tudtam, hogy vajon folyón megállják e helyüket?! Hisz elsősorban folyóra szánom ezeket a csalikat a balin – domolykó – jászkeszeg szentháromságra. (Megsúgom, hogy más hal is megkívánta, de ez majd nemsokára úgyis kiderül, ha van türelmetek tovább olvasni. 😉 )

Szóval Dezső barátom ( a blogon már csak Dezső marad 😀 ), annyira lájkolta a képeket, hogy végül elküldtem neki mindhármat tesztelni, hisz idén nagy valószínűséggel én már nem jutok el úgy sem domolykózni.

Crank hadsereg bevetésre készen

Az első pecán kicsit zavaros, de már nem áradó, lehűlt vízben és erős szélben 15-16 halat sikerült csípnie a csalikkal, igaz nem abban a méretben, amikre vágyott.

Az első – működik

Valamiért aznap csak a kisebbek ettek. Mindig mondom, hogy sokaknak egy ilyen domolykópeca maga az álom, de aki fogott már – és rendszeresen fog – 40-50 centi feletti domolykókat, annak már kicsit megváltozik a fejében minden. 😉

Az első beszámoló nagyon pozitív volt. A csalik rendkívül jól dobhatóak multis szereléssel és az erős sodrásban is megállták a helyüket.

Királyság van! 🙂

Tegnap aztán sorjáztak a képek. 😀 Csak néhány a teljesség igénye nélkül:

Csuka úrfi

A nap domolykója, a maga 44 centiméterével már az a kategória

Ez sem csúnya

És ez sem

Nem én vagyok az első a bolygón, aki tört terelőlappal szerelt crankbaitet készített. A hazai gyártok között is akad néhány példa. (Ott a norizi például.) Ennek ellenére piszok mód örülök és azóta rendeltem még 50 kész terelőlapot ebből a típusból. 😀

Bízom benne, hogy beadja majd a bigmamát Dezső barátomnak. Ha máskor nem, majd december elseje után! 😀 😀 😀

 

 

 

 

Kategória: ajándék, balsa, crank, domolykó, faragás, folyó | 1 hozzászólás

Választunk

A választás nekem egyenlő a munkával. Volt már, hogy innen mentem küszívásra pergetni és volt olyan is, hogy hajnali peca után estem be reggel hatra.

Tegnap este tízkor sokat vergődtem azon, hogy ma mi legyen? Többször beállítottam az órát fél háromra, aztán átállítottam fél ötre, majd újra fél háromra, majd újra…

A péntek is hosszú volt. Éjfél előtt fél órával végeztünk. Majdnem egy óra volt, mire el tudtam aludni. Ez mára egy még hosszabb napot vetít előre, de végül választottam.

Választottam, mert választanom kellett. Azt hiszem jól döntöttem. Ennél jobban nem is dönthettem volna! 🙂

Fél négykor értem le. Milliárd küsz. Brutális balinrablások és hajtások. Elő a wobbleres dobozzal. Próbáltam őnkelmüket különböző wobblerekkel, propbaitekkel, sétáló kutyákkal, crawlerekkel átverni, de nem álltak kötélnek így a süllők mellett döntöttem.

Hallottam is két jó hangot egy olyan helyről, ahol gyakorlatilag nem volt látható kishal. Hínármező fölött, egy kikötött hajó mellet. Megint választanom kellett és a saját jerkminnow mellett döntöttem, miközben “jövendőbelim” kaffantott még egyet.

Elsőre nekiment az SFC színben tündöklő csalimnak, majd harmadikra erőteljes kapással szedte le a gyönyörű teljes hosszban 51 centiméteres süllő. 🙂

Made my day!

Amikor anno ezt a csalitípust kitaláltam, küszívásra szerettem volna egy karcsú wobblert. Némileg a flatraphoz hasonló csalit szerettem volna alkotni, csak annál jóval keskenyebbet és kisebbet. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikertörténet lesz , persze, akkor még azt sem gondoltam, hogy valaha eladásra fogok  wobblereket készíteni. 😀

Gyakorlatilag a hazai ragadozó halfajták közül a jászkeszeg az egyedüli, amit még nem fogtak ezzel a típussal.

Ez egy igazi hibrid, hisz a keskeny teste miatt minnow, a magas háta és a terelőlap végett shad forma inkább és jerkbaitként is kiválóan működik.

Azt hiszem sikerült ezzel a csalival a típusok közötti határzárat ledöntenem. 😀

Nem sok időm volt ma, mert annyira durván korán nem akartam kelni, hisz, ahogy említettem ez a nap nem lesz rövid. A hátralévő időben egy kapásom volt még gyári csalira, ami nem akadt meg. Sőt igazából a bevágásig sem jutottam el, mert nem találta el rendesen a támadó a wobblert.

Volt még egy kapásom jerkminnowra is. Azt leszedte a másik, pár centivel kisebb kövér süllő, ahogy kell. 🙂

Azt hiszem ennél jobban nem is választhattam volna! 😉 😀

Szar volt ott hagyni a pályát, de talán így könnyebben túlélem ezt a napot is. 😀

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, jerkminnow, minnow, parti, süllő | Megjegyzés hozzáfűzése

Bajszos domolykók nyomában

Aznap ezzel a szöveggel és képpel jelentkeztem be az arckönyvön, mert kíváncsi voltam a reakciókra. Jöttek is dögivel! 😀

“Eljöttem domolykózni álomországba és kiderült, hogy a goby crank mindenre is jó! 😍😍😍”

Netartsdbelemétartodbele

Beletartottam keményen, de azért nem volt rossz ez a bajszos domolykózás közben. 😉

Na de a nap és a peca nem itt kezdődött, hanem tán még a tavaszi ívás előtti domolykószezonban formálódott meg a fejünkben, Dezsőnek és nekem.

Persze a konkrét időpontot nem volt egyszerű összehozni, mert az összes folyón a megyében rapszodikus volt a a vízállás és a haljárás is egész évben.

Végül szeptember elején csak sikerült valahogy összehoznunk egy gázlós domolykózást. 😉

Az, hogy nem volt olyan egyszerű, finom kifejezés. Sikerült a hét egyik leginkább frontokkal teli napját kifognunk. Volt ott napsütés, felhő, eső és kavargó szél. Délutánra pedig beütött a hidegfront. Szakadó esőben indultam haza, de hatalmas mosollyal az arcomon és a lelkemben. 😀

Így kezdtük a napot.

No comment…

Most mit is mondhatnék. Ehhez a kezdéshez nem vagyok annyira hozzászokva. 🙂

A hajnali tuti pálya például egy darab halat nem adott, egészen a végéig, amikor Dezső barátom kapocsba akasztotta a tőlem kapott prototípus mélyre törő, de felúszó domis crankbaitemet.

Nem hiába! 😉

Az első

Sajnos azóta a csali odaveszett. 😦 De ez benne van a folyóvízi pecában. Sokszor kockáztatni kell, ahogy ezen a napon annyiszor én is megtettem.

Szarvasokkal táncoló

A következő pályán a legígéretesebb helyre álltam be, míg barátom kibogarászott 2-3 kisebb halat, amik nem igazán haladták meg egyikünk ingerküszöbét sem. 😀

Az övét különösképpen nem, ugyanis nem kis halakra vadászik és napi szinten járja a megye vizeit nyár folyamán. Nagyon sok komoly jószágot fog az év során és nem átall akár 6-7 centis csalikat dobálni domolykóra is. 😉

Szóval beálltam a tutiba. Egy törést horgásztam végig szép lassan araszolva a végében található visszaforgó irányába, aminek a szélére komoly hordalékot, faágakat rakott ki a sodrás.

Sikerült is egy rönköt megcsípnem, amivel azt hittem, hogy ki is végeztem a helyet, de nem sokra rá igazi fékhúzós kapással jelentkezett egy jószág Peti barátom békájára.

Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, nem akadt meg. 😦 😀

A nap fogása

Benne volt a pakliban, hogy a nap egyetlen lehetőséget szalasztottam el, de hiába szórtam a halnak minden létezőt, képtelen voltam még egyszer kapásra bírni.

Újabb pálya után néztünk az egyre erősödő szélben. A google maps jó barátunk volt ezen a napon, no meg barátom is kellett hozzá, hogy megfelelő helyeken lyukadjunk ki a csalán és iszalag rengetegen kerseztül. Nem olyan régen kezdte el vallatni ezt a folyót, költözésének okán, szóval még ő is az út elején jár. Én meg el sem indultam még. 😀

Nagyon ígéretes pálya következett. És végre kapásaink voltak. Sikerült egy elég szép jószágot elcsípnem végre, így némileg felszabadultan szaggattam be vagy három csalit, egy később, másik állásból felfedezett hosszanti kövezésbe és egy bedőlt fába. 😀

Nekem az első

Csalimarasztaló nap volt ez. Nem tudnám megmondani összesen hány wobblert ragadott el kettőnktől a folyó, de tíz darab felett lehetett valahol.

Végigértünk ezen a pályán is további halak nélkül, így az ebéd mellett döntöttünk.

Amíg készült a kaja én még próbálkoztam a halat adó, csalimarasztaló helyen. Sikerült is még egy gyárit beszabnom és saját mélyre törővel fogtam egy 35-ös formát, amit a csúnya akadás miatt nem fényképeztem. Csórikám majdnem fél szemmel távozott. 😀

Az ebéd

Tüzet a szél miatt nem lehetett rakni, de azért így is igen jól esett a frissen sült csevap zsemlében, házi készítésű savanyú uborkával. 😀

Kaja után kivergődtünk a következő kiszemelt placcra a csalánerdőn keresztül.  Amikor kiértünk, barátom konstatálta, hogy az előző kavicspad felett bukkantunk ki a túlparton, így tovább kéne állnunk.

De!

De nekem nagyon tetszett a leszakadt partoldal a túl oldalon, így átvergődtünk a dzsindzsán a partra, ahol egy frankó kavicsos rész fogadott minket.

Felfelé gázoltunk pár kilométert az ismeretlenbe, ami nem volt gyenge meló még a szélében sem.

Pont egy másik vízről beszélgettünk Dezsővel, ahol láttam egyszer, amint egy amur szaggatja a parti nádast. Olyan kicsi víz az, hogy soha nem gondoltam volna, hogy amur lakja.

Szóval éppen erről dumáltunk, amikor balra előttünk megmozdult a nád és egy amur elkezdte szaggatni. Szürreális jelenet volt.

Elértünk a mélyebb víz határáig és meg kell valljam el is fáradtunk(tam) kicsi és az eső is elkezdett csepegni, így közös döntés után, szépen lassan elindultunk visszafelé.

Ekkor került kapocsba újra, a tavasszal már bevált goby crank nagyobbik változata firetiger színben.

Szingli képet a nagyról csak ebből a színből találtam

Mélyre megy, de felúszik

Érdekes, hogy a peca elején mondtam Dezsőnek, hogy ez lesz a nyerő csali és annak ellenére, hogy délután kettőig egy kapásom nem volt rá, megint bizalmat szavaztam neki.

Amikor elértünk egy kb. 15 méteres szakaszra két bedőlt faág közé elkezdődött.

Harcsa, domi, domi, harcsa, szakadó eső, be a fa alá, vissza a pályára, domi és megint domi.  Mit ne mondjak. Állat volt! Gázolva ahogy az a kis szaros 40-es harcsa leszedte már élmény volt. Életem első pergetett harcsája. Gázolva! Váááááááá! Borzongok még most is. 😀

Az első harcsám pergetve

30-35 centis domolykók is agyonverték a sokak által nagynak gondolt cranket

Ez a jószág már dolgozott rendesen

Pörgött körbe és verte a farkával a zsinórt, ahogy kell

Beesett a fa elé, elindítottam és agyonverte Húzottra

Háromszor végig dobtuk a pályát. Dezsőnek is akadt egy jószág. Viszont megcserélődött a szereposztás, mert délelőtt én csak egy halat fogtam és betéptem vagy 4-5 csalit, délután meg Dezsőnek nem adta a halat a víz, viszont annál több csalit ragadott magával.

Újabb adag eső zúdult ránk. Fáradtak voltunk, így dönteni kellett.

Balinok, vagy…

De nem volt vagy, hisz nem balinozni jöttem, így amellett döntöttem, hogy a hajnali pályának adjunk még egy lehetőséget, hisz pár napja az adta a legjobb halakat.

Egy kapásom volt crucian crankre. Megérte visszamenni! 🙂

A túra utolsó hala domolykónak indult, de ahogy az elsőt ráverte a zsinórra már tudtam, hogy harcsa.

Hatalmas peca volt!

Hozzá tartozik a dologhoz, hogy benne volt a bajszos domolykó a pakliban.

40-100 centi közötti egyedekkel lehetett számolni, így a kis finezzével, 0,12-es fonottal és 0,40-es regenerator mono előkével készültem.

Minden szempontból megfelelt.

Köszönöm még egyszer a meghívást. Élmény volt a javából! 🙂

Megyek még. De lehet, hogy már csak jövőre. 😦

 

 

 

 

 

Kategória: ajándék, balsa, crank, crankbait, domolykó, faragás, harcsa, hendméd | Megjegyzés hozzáfűzése

Megint rossz volt a horgász!

Múlt héten sikerült beszereznem néhány herring shadet 2020-ban várható színekben. A szombati egész napos peca előtt muszáj volt megúsztatnom őket, hiszen a névnapomon mindig horgászom.

Sajnos a szabadság esélytelen volt, de így kellett történnie hisz a víz csodálatos volt késő délután. Már – már túl szép volt az egész, olyan tiszta vízzel, hogy inni lehetett volna belőle.

Nem számítottam túl sok kapásra, hisz az utóbbi évek ennyire csapvíznél nem igazán adták a csukát.

Ehhez képest a 1,5 órában gyakorlatilag végig volt kapásom a képen látható tudatosan a víztisztasághoz választott színre.

Már az első nádkiszögelés mindkét oldalán halam volt, kb. 15 dobásból. Először egy kilós forma orrhegybe akadt, majd elment, aztán egy 2-3 közötti az ép kiemelés előtt begyorsított guminak majdnem leszakította a faroklapátját.

Közben jöttek ismerősök, kicsit beszélgettünk és konstatáltuk, hogy három kölyök végigdobja a pályát gumival, körforgóval és kanállal.

Visszaeveztem, hátha a nagyobb hal visszaállt a helyére. Meg is ütötte a gumit, de nem ette meg.

Ahogy csorogtam tovább végre a képen látható csukát sikerült egy jó kapás után megcsípnem, aztán pár méterrel odébb egy újabb 60+os kétszer megütötte a gumit, de nem akadt meg. Aztán ott állt előttem 5-6 méterre a vízben. Próbáltam két másik csalival kapásra bírni, de nem érdekelte. Flegmán elúszott egy idő után.

Aztán ugyanott kijött a gumi után egy harmincas forma. Egymás hegyén – hátán álltak a csukák, de képtelen voltam megakasztani őket ezen a napon.

9/1 lett a vége, a legdurvább történés egy olyan öbölben esett meg, ahol még az életben nem fogtam egyetlen halat sem!

Brutális kapásnak vertem oda, perecben maradt a bot, felcsapott a jószág, a gumihal meg repült felém.

Ezt már tényleg nem akartam – tudtam elhinni!

A rohadékon láttam, hogy keresi a zsákmányt és még vagy 20-25 másodpercig ott lebegett előttem 6-7 méterre a csapvízben a 90+os farönk testével.

Utána még leakadt egy méretes forma és egy hasonló már sötétben nekiment a 19-es FT herringnek, de ennyi volt aznapra.

A Balaton tálcán kínálta a nevem napjára a csukákat, de én nem tudtam élni a lehetőséggel!

Hiába no, rossz a horgász!

Ahogy írtam pénteken ivóvíz tisztaságú pályán kilenc akcióm volt 1,5 óra alatt. Az idei legjobb pecám lehetett volna, de összesen egy ötvenes forma volt kézben, pedig nagytól is volt komoly kapásom.

Rengeteg tanácsot kaptam, de végül nem fogadtam meg egyiket sem, viszont tegnap a “nemszeretem” fluoro előke mellett döntöttem, hátha számít.

Csapvíz fogadott a kikötőben így a pénteki pályára indultam, de ahogy haladtam egyre koszosabb volt a víz. Sajnos a keleti szél elcseszte az egészet. 1,5 órán át próbálkoztam eredmény nélkül. Úgy döntöttem egy kis időt beáldozva az evezésre, megnézek egy másik pályát. Kristály tiszta volt.

Kevés időm maradt. Az egyik öbölben volt egy kapásom Tomi barátom gliderére, aztán láttam ahogy beállt a csuka és “néz a csali után”.

Túldobtam rajta 5-6 méterrel. Felette húztam és amikor elé ért megállítottam.

Nem kímélte a csalit!

A mostanában több estén is működő nagy gumival dobálom az öblöket és a nádfalat, ezen a napon nem hozott halat sajnos.

 

Kategória: Balaton, csónakos, csuka | Megjegyzés hozzáfűzése

Rossz a horgász …

Egyik nap meghívásos pecán voltam egy szuper pályán, ahol minden évben van 1-2 alkalmam csukázni.

Tavaly fogtam is egy szép 70+ost és volt nagytól is akcióm. Talán nincs annyira rommá dobva és ami még lényegesebb leginkább a szokásos csalikkal horgásszák, így mindig nagy reményekkel ülök a csónak orrába.

Előtte este fogott szépen a meghívóm, igaz nagyrészt méretet éppen meghaladó példányokat. Aznap sütött a nap, mára viszont felhőket ígért.

Haladtunk a nádfal előtt, dobtuk a belső öblöket és nyílt vizet is. Egy – egy kapásunk volt valószínű kisebb jószágoktól. Az egyiket láttam is, ahogy oldalról nekiment a cannibálnak.

Aztán volt egy hosszan benyúló folyosó, ami nagyon adta magát, de nem volt kapásunk sem.

Feltettem a 4play swimbaitet vörösszárnyú színben, de a harmadik dobásra sem volt érdeklődő. Begyorsítottam, hogy kihúzzam a csalit és induljunk tovább, amikor torpedóként robbant rá egy 70+os jószág, persze az utolsó pillanatban elfordult és beállt a nád elé. Semmi nem kellet neki, hiába próbálkoztunk,  aztán egy idő után megunta és odébb állt.

Elérkeztünk egy sekély tiszta pályára. Még soha nem adott halat a vendéglátómnak, de nekem már tavaly is nagyon tetszett. Igazi jerkes pálya. Fel is került Tomi barátom jerk csalija a kapocsba.

Első dobás után három hatalmas burvány kísérte a csalit. A megállítós trükk nem jött be, így kicsit begyorsítottam és egyszer csak kirajzolódott mögötte egy fatörzs vastagságú 90+ krokodil és rágyorsult a csalira.

Nem volt több helyem, így megállítottam a glidert, hátha megeszi a trükköt és lebombázza a jerket, de elfordult….

A szív széthasad ilyenkor, ki akar ugrani a mellkasból, az adrenalin szétszed belülről több 1000 megfogott hal után is. 😀

Kellett vagy fél óra, hogy a halálból visszatérjek! 😀

Dobtuk tovább. Hol sütött a nap, hol újra beborult. Zavarosabb pályák váltották a tisztább szakaszokat. Olivér fogott is egy méretformát spinnerrel, de ennyi.

Megfordultunk és rommá dobtuk a nagy csukás öblöt és környékét. Sajnos semmi. Aztán egy nagyon sekély pályán vendéglátómnak kapása volt. Ő jó halnak érezte és amíg a gumit vizslatta rádobtam és lehiénáztam a halát. 😀

A 7 akciómból ez az 1 volt kézben és ez a hal sem nekem volt megírva. 😀

A kis szaros agyonverte úgy a herring shadet, hogy a horog átütötte a felső pofáját. 😀

Mentünk vissza a mély részre, ahol a 70+ostól akcióm volt.

Az egyik stégre már kiült közben egy pontyozó. Mögötte beejtettem a herringet a nád elé és ahogy süllyedt, elvált egy árny a nádtól és agyonverte. Újabb 70+os csuka volt és persze, hogy nem akadt meg. 😭😭😭

A fószer nézett rám, én néztem rá. Láttam, hogy kérdezne, de nem mert, így megelőztem a válaszommal.

– A harmadik jó halam ment el ma, ezért van rajtam ekkora boldogság.

A válasz mi volt?

– Rossz a horgász! 😀

Ennyi srácok! Hat komoly “csukám” ment el, vagy nem akadt meg idén és még három 70+os. Fogtam a botra, a csalira, a melegre, a zavaros vízre, az agyon dobott pályára, mindenre csak magamra nem.

Pedig ma kiderült, hogy az egésznek az okozója én vagyok.

Mert rossz a horgász! 😀

#a…vaéletbe

Másnap úgy alakult, hogy lett volna lehetőségem visszavágni. Este zabálták a kanalat és valószínűleg ugyanaz a 70+os Olivérnek leszedte a csaliját, de persze a csónak mellett kirázta. Az öreg már nem ült kint a stégen, így róla nem derült ki, hogy milyen horgász. 😀

Egy csoda volt a víz hajnalban. Vörös volt az ég alja. Enyhén hullámzott a víz, felhős égbolt fogadott minket.

Nem akarom sokáig ragozni. 6-7 akcióm volt. Kitartottam a nagyobb csaliknál, de nem hozta meg a várva várt sikert. Két olyan csuka is volt a hajnalban, amik nekem voltak megírva. Az egyik kétszer, a másik négyszer bombázta le a 16 centis herring shadet, de egyik sem az én horgom végezte. Mindkettőt Olivér kapta ki a csónak mellé leengedett bemattult, megkopott öreg kanállal. 😀

Meg is jegyezte, hogy visszaadta az előző napit. Na de kétszer? 😀

A képen látható jószág ráadásul már egészen jó hal volt.

A kanál és a spinnerbait aratott a hétvégén. Egy – egy Olivér által megfogott halon kívül azért egy se lépte át az ingerküszöbömet.

Azért is kitartok az elképzelésem mellett! 😀

Talán majd készül egy összefoglaló írás is erről az őszről.

Addig is hajtani fogom a  bigmamákat, ebben biztosak lehettek. 🙂

 

Kategória: Balaton, casting, csuka | Megjegyzés hozzáfűzése

Szülinapi b…….meg peca a Mura rémével

Július 26.-án kajakos betlivel hangoltam a másnapi születésnapi pecára.  Rózsás Peti barátomat láttam vendégül elég rossz előjelekkel, ugyanis 26.-án nem volt sem kishalfoci, sem balincsapat és őrületes rablások sem, de azért belevágtunk.

Illetve vágtunk volna, de orbitális hullámzás fogadott. Partról nem volt kedvem bohóckodni, így megnéztünk egy második, majd egy harmadik helyszínt. A harmadik pályán sokáig tanakodtunk, hogy mi legyen? Megfordult a fejünkben a kősüllős révpeca, de valahogy nem fűlött a fogam hozzá.

Végül azt javasoltam, hogy próbáljuk meg, legfeljebb evezünk egy jót, egy gyönyörű helyen. 😉

A kajakok a vízre kerültek, miközben a szél is csillapodni látszott. Jó lesz ez biztattam Petyát, miközben el is csattantak az első nyíl vízi rablások.

Ezen a pályán nagyon kemény dió a nyílt vízi balin. A nád előtt, nádöblökben sokkal nagyobb az esély. Akár rablás, mozgás nélkül is lehet belőlük fogni, míg a nap a vízet nem éri.

Első sorban felszíni csalikkal próbálkoztunk, de nem akartak kötélnek állni. A víz kicsit opálos volt, lehet ez volt az oka. Amúgy is kevés felszíni csalis balint fogtam eddig ezen a pályán. Igaz nem járok annyit ide, mint kellene, de egy kicsit már messzebb van a kelleténél.

Amikor elértem azt az öblöt, ahol tavaly is megfogtam az egyik balint saját lipless crankkel, megint az a csali került a kapocsba. És lás csodát a nap első balinja le is szedte! 😀

Mondtam Petyának, hogy váltson wobblerre. Szerintem a nagy kedvence a lemon back prey71 működni fog. És működött! 😉

A peca során 5 balint tudott megcsípni vele és voltak még emellett kapásai is.

Feltettem én is a legendát. 😛 A “túlhájpolt csodacsalit”. Nem hiába! 😉

Közben a távolban közeledett egy csónak. B….meg ezek kenuznak. Ahogy még közelebb ért. B….meg ezek horgásznak. És ahogy elhaladtak mellettünk. B….meg ez az új horgászcsónak! 😀

Nem kicsit volt még, vagy már bekávézva a két ipse, akik jó 500 méterrel odébb aztán bevetették a készségeiket. A hangjukat hozta a víz. Mi meg szénné röhögtük magunkat peca közben. 😀

A két prey71-es halat adó öbölben még láttam fantáziát, de nem akart több halat kiadni, így csalit és színt is váltottam. Másodikra lebombázta a twitchelve húzott minnowt ez a gyönyörű hármas forma jószág.

A harmadik képet azoknak készítettem akik minden kép alá bebömbölik az arckönyvön, hogy #métartodbele #netartsdbele #tutifotosopp #nemistevagyaképen #hámekkoraazujjad 😛

Aztán dobtuk tovább. Bocs, hogy Peti halairól nincs több képem, de ő ott az elején megfogta a négy halát (messze voltam a fénykép készítéshez), az utolsó halakat adó beállóban pedig egyszerre húztuk a halat.

Láttam ahogy odaver Peti csalijára a balin. Kérdeztem, hogy meg van e? És abban a pillanatban a hínárból kipöckölt saját készítésű SFC jerkminnowt lebombázta egy hármas közeli jószág két méteres zászlón! 😀

Aztán nem sokra rá jött egy valamivel kisebb barátja is, ugyanonnan, rövid zászlón, ugyanúgy jerkelve.

Ezen a pályán nagyon működnek az ilyen jellegű csalik. És ezen a napon sok kapásunk volt abban a pillanatban, amikor a hínármező határára ért a wobblerünk.

Azóta voltam még pár alkalommal és wtdvel csak egyet sikerült mattolnom, igaz akciók azért voltak. 🙂

Peti másnap is kijutott. És a messziről jött ember megmutatta, hogy működhet ezen a pályán a sétáló kutya is. 😉

Aznap volt egy utóívás a kövön. A hatos white walker csúnyán szedte a vámot azon a részen, de a nád előtt aznap is a prey71 vitte a prímet.

 

Megkaptuk egyébként, hogy ezen a pályán könnyű halat fogni! 😀

De jöttem ki már innen több órás peca után egyetlen hallal a fotómasinámban, amit az első öt percben fogtam. 😉

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, egyéb, elado, faragás, felszíni, hendméd, jerk, jerkminnow, kajakos, minnow, steveolures | Megjegyzés hozzáfűzése

A Zamárdi használt könyves

A történet mai. A feleségemmel már harmadik éve eltöltünk pár napot Zamárdiban, ami persze azzal jár, hogy horgászok is. Sajnos családi problémák miatt idén ez nem jött össze. 😦

Nyaralni sem voltunk idén, max fél napokra ugrottunk el otthonról. Mivel a héten augusztus húsztól függetlenül nem dolgozunk, így ma belefért egy kis móka. Az ő javaslata az volt, hogy napkeltére mennyünk le a déli partra, végső cél a Zamárdi használt könyvárus. Közbenső cél, hogy apa horgásszon is. 🙂

Direkt háromra állítottam be az ébresztőt és jó nagy hanggal csináltam, amit csak lehetett, de sejtettem, hogy a napkeltét, maximum az autóból tekinthetem meg. Ilyenkor a hivatalos pirkadat előtt jó fél órával már a vízen szoktam lenni, ma több mint fél órával utána rángattam magamra a lélegzős gázlócuccomat.

Az első pályán a szeme sem állt jól a balinoknak. A móló mindkét oldalán nagy volt a csend. A kikötőn belül randalírozott pár megfoghatatlan böszme a milliárd küszön. Már itt nyűgös volt az asszony, hogy át kellett menni az egyik oldalról a másikra, hisz ő olyan jól elolvasgat a kis pokrócán és minek átmenni másik településre és minek vettem fel egyáltalán a gázlót? 😀

Azért csak átmentünk. 😀 Ezen a pályán még kilenc felé is dolgozni szoktak a balinok. Na ma nagyon nem így volt!

Tök kussban mentem be. Aztán néhány fogatlan megmutatta magát a kikötő árnyékában. Szórtam nekik mindent, míg fel nem került a mostanában sok halat adó hatos white walker.

Aki fogott már balint vízben állva, az tudja, hogy milyen, amikor 5-6 méterre az embertől egy őn legyilkolja a felszíni csalit, aki nem, annak ki kell próbálnia. Örök élmény lesz!

Első dobásra leszedte! 🙂

Az öröm meg volt mára, csak nem megyek haza fogott hal emléke nélkül. Persze dobáltam tovább. Nem telt el öt perc sem, azt vettem észre, hogy mögöttem csattan valami. Aztán megint. Megfordultam. Egy ipse állt mögöttem úgy 40 méterre és balinólommal verte szét mögöttem és körülöttem a sekély vízzel együtt, azt a pár balint, amire még esély lehetett volna. 😦 Még szerencse, hogy engem nem bombázott le! 😀

Nem olyan régen vettem egy új finezzét, mert a régi kiszolgált már rendesen. Megérett egy alapos tisztításra és spiccgyűrű cserére.

Egy harmincas heliosszal a fedélzeten szolgálja most az igényeimet.

Illetve csak szolgálta. Máig. 😦

Kikecmeregve a vízből jeleztem a feleségemnek, hogy akkor irány a kikötő a megbeszéltek szerint. Már majdnem aludt a padon. Kemény hónapokon van túl és nem szokott a hajnali keléshez sem.

Már tegnap tudtam, hogy ez lesz, javasoltam is neki, hogy inkább menjünk le a közelbe. Napkelte, kis kajakozás és fürdés is belefért volna, de ő ragaszkodott a könyveséhez.

Szóval az árnyékban várt rám, míg levettem a gázlót. Én marha a botot betámasztottam a hátsó nyitott ajtóba. Soha nem csináltam még ilyet, de kicsit dünnyögtem éppen magamban, hogy ennek a napnak még ha családi kirándulásos peca is nem sok füle és farka van, ha neki nem akaródzik nagyon odébb menni.

Szóval elölről is ki kellett vennem valamit. És a bot pont annyit csúszott előre, hogy amikor becsuktam az első ajtót egy nem oda való hang sejtesse velem, hogy ezt elbasztam! 😦

Amikor kinyitottam az ajtót még reménykedtem, de aztán amikor leficcent a bot vége összetörtem én is. 😦

Nem sok kedvel és a másik bottal mentem vissza a kikötőhöz. Egy magányos böszmét majd néhány kisebbet próbáltam elcsípni nem túl nagy meggyőződéssel.

S bár nekem nincs rendben a prosztatám, itt már jelezte az asszony, hogy neki bizony pisilni kell. 😀 A kikötői WC csipkártyás volt, így megegyeztünk, hogy kibírja Zamárdiig.

Itt 500-ért parkoltam, meg volt a dolog és a könyvárus is. Botot már nem vittem magammal, de azért kimentem a kövezésre. Amikor a harmadikat csattant egy balin, a negyven fokban 25 perc alatt megfordultam a cuccal a kocsitól és már dobtam is, csak jött keresztben egy hajó egy ismerőssel a fedélzeten. Elnézést kért, de be kellett jöjjön az utasáért. És ekkor jött mindenki barátja a kikötőmester! 😀

Először az ismerőssel közölte, hogy nem mehet be. Az utasa ha be akar szállni, akkor vegye le a cipőjét. Sekély a víz. Aztán hajrá.

Aztán engem szólított fel távozásra, mert a helyi rend szerint reggel kilenctől este hatig kifelé sem lehet horgászni és egyébként is kiabált ő utánam, amikor elsunnyogtam mellette az eldugott bottal.

Kérdem én, hogy lehet egy 2 méter feletti botot eldugni?

A világ legdrágább kisdolga volt ez a nap, hisz augusztus végére a Zamárdi könyvesnél egyetlen olyan kötet sem lapult, ami a feleségemnek kellett volna: 😀

Ennyi halat bárhol foghattam volna kevesebb benzinköltséggel és törött bot nélkül is: 😀

Ráadásul a kocsisor láttán ő már nem is akart eredetileg bemenni a könyveshez. 😀 De mondtam, ha már lejöttünk, kivárjuk azt is. 😀

A nap tanulsága:

Jó az a napkelte, kajakban, egyedül. 😀

Nem sokára jön majd ez a történet is. 😉

 

Kategória: Balaton, balin | Megjegyzés hozzáfűzése

Ilyenek a véletlenek

Aznap nem horgásztam volna, aztán a fiam megkért, hogy Füredről a sportorvostól hozzam haza, mert utána időre kellene mennie még valahová.

Ha már így alakult, a napkelte egy kövezésen ért. És végre ott volt a balin az íváson!

Második dobásra ütöttem egy böszmét a sekélyben. Ahogy kiért a kő mögül a csali, le is bombázta, majd egy helyben rázta magát, mint egy bekattant csuka. Sajnos eredménnyel. 😦

Bosszús voltam, de ott volt a hal. Repült újra a fényviszonyoknak megfelelő FT smolt twitch minnow. Egy üreset dobtam, majd látott kapással 1,5 méteres zászlón gyilkolta meg a csalit a képen látható újabb púpos jószág. 😀

Következő dobásra az eset megismétlődött. Jött a hal a kővel párhuzamban a csali után és amikor begyorsítottam leszedte. 😀

Aztán még egy…

…még egy…

és…de már kitaláljátok, még egy. 😀

Ahogy jött a fény színt cseréltem. Ez az átlagos jószág méteres szaltóval bombázta le a folyamatosan húzott Blue Pink Smolt színt.

A következő őn pedig olyan erőt vitt bele a kapásba, hogy azt hittem valami bitang jószág lesz. Egészen a  hínársávig menekült.

Volt néhány rontott kapásom és természetesen próbálgattam a felszíni csaliarzenálomat is, mígnem egy rablás durrant a nád előtt. Majd ez még kétszer megismétlődött.

Az elsőnek a dobozból kivett csalival nem tudtam megdobni a kellő távot, de a másodjára kivett 66 milliméteres pop walker pont kellő távolságra repült és a rablás helyére érve le is szedte azt a nap talán legnagyobb kézben tartott hala. 🙂

Fogtam még twitchelve egy szép sügeret is és egy kisebbet folyamatos húzással. Érdekes, hogy ezen a napon inkább a folyamatosan húzott csali vált be, mint a rángatott.

Aztán egy másik pályán jött még két balin és egy sügér walkerre. A nagyobb balint hamar útjára engedtem, mert rendesen leszívta a felszíni ketyerét.

Az új pálca jól seper. Kicsit hosszabb, mint a finezze, ezért a dobástáv is nagyobb. Igazi balinos – wobbleres karakter és jól viszi a felszíni csalikat, kisebb jerkbaiteket is.

Ezen a napon majdnem minden összejött. Fogtam halakat ívásról, nyílt vízről, kishalfociról és jött egy hínár – nádlakó felszínről is, nem beszélve a bónusz sügérekről. Egyedül a nagy balint sajnáltam az elején. A fejmérete alapján komoly jószágnak tűnt.

Lehet a lenyomott szakállú horog a ludas a dologban, de én akkor is jobban érzem így magam. Azóta volt nem egy pecám, amikor minden megakasztott halat kézbe is vehettem. Szerintem egyszerűen rosszul akadt és a fejrázásokkal hamar kirázta a csalit.

Közhely tudom, de az ilyen hajnalok visznek előre. 😀

 

 

Kategória: Balaton, balin, popwalker, savagegear, twitchminnow | Megjegyzés hozzáfűzése

Maród Gergely – Júliusi ultra light pergetés az Ipolyon

Bejelentkezett az első pályázat az általam készített wobblerkészletre.

3.40-kor csörgött a telefon és jelezte, ha idejében a parton akarok lenni akkor kelnem kell, gyors mosakodás, fogmosás, kávé-cigi a szerkót már tegnap bekészítettem a kocsiba, úgyhogy kicsit még kómásan, de jó reményekkel 4.20-kor indulás szeretett kis folyócskámra az Ipolyra. Pestről kifele jövet a kocsiban már azon agyaltam mely részekre kellene rápróbálnom és vajon milyen lesz a víz az előző napi esőzéseknek köszönhetően. Végül lustaságomnak és kíváncsiságomnak köszönhetően az ipolydamásdi részre esett a választásom. Úgy voltam vele, ha ezen a mások által agyon horgászott résznek tartott szakaszon fogok pár kisebb domit már megérte, az amúgy sem elhanyagolható szépségű környezet miatt is.

5.25-kor érkezés a falu végi lehajtóhoz, ahol letudtam tenni az autót, szerelvény igazítás bot felszerel fluoro előke kötés a naonfilra mert természetesen az utolsó pecát úgy fejeztem be, hogy egy túloldali bokron maradt a kopytómmal, combos fel és a mezőn keresztül vissza battyogás a földúton úgy egy kilométert. A lejutás a folyóhoz sem volt egyszerű mert mindenhol sűrűn benőtt bokrok és másfél méter magas csalán fogadott, nagy nehezen leverekedtem magam a partig, ahol már két bokor közül betudtam menni a vízbe, de addig végig azon járt az eszem, hogy nehogy valamelyik vadcsapás végén melyek behálózták a dzsindzsást egy vaddisznóval találjam szemben magam.

Az hamar kiderült, hogy a combosom teljesen felesleges volt mivel két lépés után megtelt mind a kettő az ágyékig érő vízben, de sebaj végre itt vagyok, megérkeztem. A kis kapocsban előzőleg a kocsinál egy veszprémi fenegyerek által készített lilás árnyalatú felszíni 4cm-es hand made csali került.

Az első dobások inkább csak az ismerkedésről szóltak az új csalival, de a körülöttem lévő cuppanások már sok reménnyel töltöttek el.  Első 25 cm-es vendégem egy szélről indított finoman pöcögtetős bevontatásra érkezett meg a folyócska közepéről. Na gondoltam itt már nagy baj nem lehet a csali működik hal van, ha nem is túl nagyok, de abban a pillanatban már egy kisebb harcsát megszégyenítő puffanással egybekötött fordulással megmutatta magát a hely ura egy belógó fűz alatt, akinek már csak narancsos hasúszóit pillanthattam meg mire odakaptam a fejem.

Jó lesz ez gondoltam magamban úgy, hogy kard ki kard csali csere következett mivel úgy voltam vele ez most nem az a pillanat, hogy új szerzeményemet próbálgassam ezért egy 4cm-es merülő hornetet tettem a kapocsba és ezzel kezdtem szórni a vizet a fűzfa körüli részen, miközben két dobás közt kivártam és figyelgettem nem e ad valami jelet magáról őfelsége, de hallgatott.

Ellenben 20-25cm kis domi társaiból kiszedtem gyorsan vagy fél tucatot miközben a hornet helyére egy tiny került, de ez sem kellet őkelmének vagy az ifjoncok annyira megéheztek az éjszaka folyamán, hogy sok lúd disznót győz alapon kisajátították maguknak a területet a nagy zabálás reményében melyet wobblerem jelentett nekik, amit azért annyira nem bántam.

Elindultam tovább gondolván már kiszemeltem árkon bokron túl van a nagy ribillió láttán. Jöttek továbbra is az ifjonc domik pár sügérrel megspékelve, de a kiszemelt szakasz végére érve 9 óra magasságában csak nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy a kocsihoz vissza térve egy gyors reggeli után vissza lopakodtam a szemközti fűzfához a parti dzsindzsán keresztül és figyeltem.

A kapocsban ekkor már az új lilás szerzeményem volt, amely bizonyította fogósságát a fentebbi részeken. Jött az első dobás pont a fűz alá, amit beesőre le is vett egy szebbecske 30cm körüli domi, de ezzel egyidőben egy toló hullámot vettem észre a fűzfa alatt kb. 5 méterre lévő felakadt uszadékfa alól, ami a víz fölé lógott. Vártam egy pár percet és már repült is a kis veszprémi csodám az uszadékfa alá, amit a vízbeérést követően BUMMMM ledurrantott Ő, akire reggel óta pályáztam. A féken húztam egy kicsit mert őkelme a fűzfa alatt lévő bokor felé vette az irányt, de 2 perc múlva ott volt előttem ő, aki reggel óta befészkelte magát a fejembe.

Gyors horog szabadítás egy-két fotó melyek nem a legjobban sikerültek mivel nem akartam vele kivergődni a vízből a bokrokon át míg olyan helyet találok, ahol rendesen lefotózhatom ezért gyors és fájó búcsút vettünk egymástól annak reményében, hogy még találkozunk ezen az „agyon horgászott”, de annál szebb folyó szakaszon.

 

Köszi, hogy elolvastad!

 

Kategória: crank, domolykó, egyéb, elado, faragás, felszíni, folyó, hendméd, pályázat, steveolsures, topwater, UL, zerocrank | Megjegyzés hozzáfűzése

Robbanómotoros angolna jiggelve

Mi van? Már megint milyen hülyeséget zagyvál ez itt össze? Robbanómotoros angolna? Elektromos az még rendben van, de robbanómotoros? 😀

Úgy kezdődött az egész, hogy Tomi rám írt. Én meg vissza. Aztán ott ültünk a kajakban mindketten.

Na jó előtte én még fogtam két bizbasz süllőt partról. Valahogy a jobbak nem jöttek. Aztán Tominak megmutattam, hogy hol tesszük le a kajakokat. Jó 150 méter séta. Első forduló kajakkal a fej felett, a másodikban pedig a többi cucc. Macera, nem egyszerű, ha nem fog az ember felesleges hercehurcának ítéli meg az egészet, de van hogy adja és akkor kurva jó. 😉

Míg pakoltam a kajakba Tomi csak rádobott a küszíváson még ott berzenkedő maradék süllőre és ő is kipattintott egy ifjoncot.

Pár dobást szántam én is a móló mellett éjjel randalírozó őnökre. Persze kajakból se tudtam átverni őket.

A kövezés végén még dobott párat Tomi is, aztán a mólót megkerülve barátom hamar utolért és gyorsan le is hagyott. Mivel sokat horgászik folyóvízen az ő kajakja sokkal keskenyebb így gyorsabb is. Én jobb szeretem a stabilitást. Kinek a papné, mint tudjuk.

A napkelte. Nos az megint odavert rendesen! Megunhatatlan, örök, minden nap kint tudnék lenni, ha tehetném, hogy láthassam. Egyszer talán, majd lent lakhatok a Balatonfelvidéken. Akkor majd minden nap megnézem, akkor is, ha nem horgászok. 😉

Na de horgászni mentünk, így figyeltük a vizet. Ez nem az a pálya, amit szarrá dobsz és beadja, sőt attól még hogy minden ideálisnak tűnik, egyáltalán nem biztos, hogy az is. Van egy olyan teóriám, hogy a helyi balinok mellett csapatok járnak körbe körbe a Balatonon és bizony sokat kell kint lenni, hogy egy ilyen csapatba belebotoljon a kajakos horgász.

Na ez a nap nem az volt! 😀

Az első magányos hínárlakót első dobásra leszedtem, de aztán nagy lett a csend, pedig minden ideálisnak tűnt, de a balinok nem így gondolták!

Tudatosan, rablást látva, egy parti támpontot kinézve eveztem rá a halra. A távolság nagyjából meg volt. És a kajaktól nem messze le is kapta a walkert.

Próbáltuk átverni a magányos, random hínárlakó jószágokat, de ez nagyon nem egyszerű téma.

Aztán jött a fekete leves. Kivételesen nem szél és hullámok, hanem egy vitorlás, robbanó motorral. Tomi kérdezte, hogy ezt itt? Mondom nem ezt itt nem, de neki mégis.

Bemotorozott az akadó 3/4-éig. Beetetett egy bödön kukoricával, majd akkor csattanás jött a hajó irányából, hogy azt hittem beesett a fazon a vízbe. De nem!

A második csattanásnak már nem csak fültanúja voltam. Két baszom horgonyt dobott a vízbe akkora slunggal, hogy akkor azt gondoltam minden hal Siófokig menekült. aztán később repült a két pontyos cájg, ő leült olvasni. És basszus így is fogott! 😀

Tomi megunta a balintalanságot és gyorsnaszádjának hála elvezett egy torzsás pályáig. Én úgy döntöttem maradok. Reménykedtem azért még néhány akcióban.

Tán egy perc sem telt el – még láttam a sárga műanyag szivar sziluettjét – amikor rablás csattant mellettem. Kicsit elbénáztam a  dobást a főgonosszal, de a balin a pörgő, fröcsögő csalit nem bírta figyelmen kívül hagyni és leszedte. 🙂

Aztán sokáig megint semmi és Tomi is visszaért az üres virtuális szákjával.

Ő úgy döntött emlékezetből beáll a törésre gumizni, én közben kicsikartam még egy kapást a kis fehérre, de nem akadt.

Az első köves után aztán beálltam mellé.

A balinok viszont nem hagytak békén. A törés feletti részen is dolgoztak, pedig már eléggé fent járt a nap, de nem érdekelte őket semmilyen felszíni ketyere.

Barátom éppen ecsetelte, hogy őt mennyire nem szívleli a Balaton. Közben egy kicsit tovább hagyta a jiget a fenéken pihenni. Aztán csak azt vettem észre, hogy bólint a spicc, ő odaver és kapaszkodik a bólogató bot nyelébe.

Meghűlt bennem a vér is, hogy vajon mit akaszthatott.

Először mindketten bitang süllőre gyanakodtunk, de furán könnyen jött a hal, miközben a bot nem gyengéket kalimpált Tomi szívével együtt.

Aztán amikor bemondta, hogy:

Angolna BAZ+! Egy kurva nagy angolna! Akkor majd kiestem a kajakból. Rendesen szájba szabályosan egy brutál hosszú karomnyi jószág tekergett a kajak mellett.

Kivenni sem volt egyszerű. Legyalázta a jigfejet, Tomi ujját és a mindent IS fogó duckfin shadet! 😀 Áááá… Nem jó az semmire! 😀

Tomi így nyilvánult meg az arckönyvön:

“A mai peca brutál volt. A balatoni balinokat gyorsan feladva gumira váltottam, meg is lett az eredménye. Egy ku*va nagy angolna! No meg pár köves. Steve pedig brutál tudatossággal aprította közben a magányos ballereket. Ja, a lényeg lemaradt: daiwa duckfin shad! ”

Neki jött még egy köves.

Én átvertem egy rohadékot saját készítésű minijerkkel, miután fél órát szívatott. Semmilyen felszínit nem evett meg. A minijerk volt az egyetlen csalim, ami eljött még a hínár felett és beszopta. Ráadásul a harmadik ilyen eset idén, amikor beadta a halat. Valamire csak jó lesz. 😀

De mindez a gigászi pergetett angolnához képest semmi!

Tomi szerintem még mindig a nyálkát vakargatja a késével a kajakról, a csizmájáról és a tenyeréről! 😀

Kurva jó volt ez így is!

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, chromewitch, faragás, felszíni, hendméd, jerk, minijerk, popwalker, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése