Gombás domolykók nyomában

Hogyan lehet egy domolykó gombás?

És egyébként is volt pofád megint domolykózni?

Kérdezhetné a Tisztelt Olvasó, de ez a peca nem itt kezdődött, hanem tegnap délután Veszprémben a Dózsavárosi kis postán, amikor szerettem volna két csomagot feladni. Az egyikben három pac -man crank lapult, amit Daninak küldtem volna, a másikban egy mesterdarab Zoli barátom részére. Nem igazán sikerült őket tegnap feladnom, de remélem a srácok megbocsájtják nekem a késést. 😀

Szóval a postára menet szaporáznom kellett. Általában előzékeny vagyok a hölgyekkel, de most a pecaidőm rovására ment volna a dolog. 😀

Három ügyintéző ücsörgött a pultok mögött. Persze a kis postán csak az első ablaknál lehet borítékot venni, levelet – csomagot feladni, kikérni.

Egy Úr maszkban várakozott, az ügyintéző Hölgy piszok mód csóválta a fejét. úgy értelmeztem, hogy valami nagyon nem megy a rendszerrel kapcsolatban. Köztünk egy idősebb Úr állt idegesen és innen jöjjön jelen időben. Bödőcs Tibor falusi részeg paródiája kutyafasza ahhoz képest, amit az öreg előadott. Ráadásul szerintem tök józanul tette mindezt.

  • Háagyámááán egy boritékot agyámán. Hánemérted, hogy egy borítékot agyámán. Háittapénz egy borítékotagyáámánnemértedhogyagyámán. ( ez ment 2-3 percig, miközben a Hölgy nem szolt ki semmit, vagy már az is lehet, hogy túl volt rajta)
  • Hámitnemérteszborítékotagyámán nem érted, hogy agyámán. (faszikám megunta, hogy nem kap borítékot és bepróbálkozott a négyes ablaknál)
  • Háagyámáegyboritékot nekelljenmán kétszersorbaállnombasszamegagyálmán. ( ez a Hölgy felvilágosította, hogy nem adhat, csakis az első ablaknál lehet borítékot venni – ezt a baromságot 😀 )
  • (faszikám visszaállt elém) háittapénzagyámán, rosszabb ez, mint a kommunizmus, nem érted, hogy agyámán (végre ez a Hölgy is átszellemülten kiszólt, hogy nem tud adni (inkább nem akart), mert éppen mást csinál)
  • Hábázzzmeg nem értem már, hogy agyánmáregyk@rva borítékot, hülye vagy, vagy nem értesz hozzá agyámán egy tetves k@rva borítékot agyálmán!

Sajnos nem tudom mi lett a végkifejlet, de a rendszer valamit nagyon nem akart elfogadni, az öreg nem kapott borítékot, én meg feladtam és elindultam a gyomorból hörgő, malac domolykók földjére egy kis dzsungelpecára. 😀

Kedvenc pályámon kezdtem, de azokon a helyeken, amiket először mindig megdobok, tegnap nem akadt hal. Biztató volt, hogy kisebb, az ingerküszöbömet el nem érő 20-25 centis domik böködték, lekövették a pac – man cranket.

A második etap egy befolyó alatt ért, ahová legutóbb is igyekeztem, amikor kicsin múlott, hogy ott ragadok, csak most a másik irányból érkeztem. Nem mondom, hogy sima volt az út, de vállalható.

Amikor kiszálltam az autóból durr, majd durr, és megint durr, lentebb baszom nagy durr. Mi van itt bakker?

Brutális balinrablások és néha a bokrok alatt egy – egy domolykós támadás , burvány. Ááááááá micsoda őrület! Én még ezen a vízen ilyet az életben nem tapasztaltam. Balinok úgy raboltak – forogtak, hogy dupláztak – tripláztak a kishalra. 🙂 Mintha a Balatonon lettem volna. 😀

Szumma szummárum halálra szívattak. 5-6 kapásom volt zero crankre és 1 cicadára, de nem komoly halaktól, pedig sokszor 1,5-2 méterre tőlem raboltak a kiöntéseken. Az egyik helyen le sem mentem a vízig olyanokat odavertek a fű közé. Fentről dobtam, de ott is egy szaros vette le a csalimat elsőre.

Zero cranket, cicadát, minijerket, wtd-t, kis súlyú minnowkat tudtam elhúzni nagyrészt a növényzet felett, de nem ettek meg semmit. Gondoltam, hagyom pihenni a pályát, bár legkevésbé sem riasztotta a halakat, hogy dobálok és a vízben mászkálok a szélében.

Nem bántam meg,hogy az indulás mellett döntöttem, mert egy kisebb domolykó után egy beállóban, ahol tavasszal lefordult egy batár a csalimról a felfelé dobott felúszó voodoo child színű dozer beadta a jó halat!

Nem volt könnyű kiszednem a tökösből a sokak által keménynek ítélt cuccal sem! (hozzá tenném, hogy ma az egyik barátom ütött egy batár jászt ezen a pályán zero crankkel 25 grammos pálcával és köze sem volt a halhoz – szerencsére a csaliért be tudott menni a vízbe – na ezért kell a melles annak ellenére, hogy a víz jócskán lement)

Lentebb olyan volt, mintha most járnék először a pályán. Nem találtam meg a kedvenc beállóimat a sűrű parti növényzetben. A víz az autóban maradt (kezdtem vattát köpni 😀 ), éhes is voltam és a melles is kezdett rám rohadni, így visszamentem a kocsihoz némi ellátmányért.

De mielőtt még odaértem volna újra megszórtam ugyanazt a beállót, ahol a szép domi jött. Egy élénk színű új és szupertitkos gyári csali került pont előtte a kapocsba. 😀

Leszedte a bigmama első dobásra!

Rá kellett húznom a fékre és erőltetni, amennyire csak a cucc bírja, mert erősen a  tökbe akart feküdni. Másfél perc adrenalinbomba volt a fárasztás, de végül alátoltam a hálót. 😀

Brutális, kövér, erős telénymalac asszonyság!

Felfelé menet még akadt egy szép sügér, a befolyónál pedig folytatták a balinok, amit valószínűleg abba sem hagytak, amíg lentebb jártam.

Zeróval azért fogtam még párat, de a nagy halak nem akartak semmire reagálni.

A fényváltást már nem bírtam megvárni. Egyrészt elfáradtam, másrészt a szúnyogok megint a testemet rágták és találkozóm volt Gáborral, hogy gombás legyen az a domolykó. 😀

Az egyik kosár vargánya, amit tőle kaptam haza is jött velem, amit köszönök még egyszer!

A szárítónak mindjárt neki is állok. 😉

Összességében megint egy nagyon király peca volt. Halakkal a fényképezőgépemben és vargányával a kosaramban térhettem haza. Csak azok a fránya, okos, sötét balinok, azok nem hagynak nyugodni. Legalább annyira cseszik az agyamat, mint a maszk nélküli öreget a boríték. 😀

Agyámá egy nagy sötét balint te víz, aggyámá! 😀

 

 

Kategória: ajándék, balin, balsa, cicada, crank, crankbait, domolykó, faragás, felszíni, folyó, gázolós, gpepplures, hendméd, savagegear, sügér, skillwobbler, steveolures, zerocrank | 2 hozzászólás

Végre domolykó!

Most nézem, hogy megint nem írtam egy hónapja, pedig lenne miről. Mióta otthon dolgozom, nem igen marad energiám billentyűzetet ragadni. Mindig jön a “majd holnap megírom” gondolat, aztán a napok múlásával kimegy a történet a fejemből. 8-10 óra a műhelyben, vagy egy hajnali kajakos peca és délutáni 5-6 óra a műhelyben kiszívja annyira az embert, hogy nem marad erő. Jól esik este egy kicsit kifeküdni a teraszra a kutyáim társaságában.

No, de ennek az írásnak a cím alapján domolykókról (végre!) kellene szólnia. 😀

Két vízre és azoknak befolyóira járok az utóbbi években. A tilalom utáni kalandom óta nem jártam egyik vízen sem. A nagyobb folyó sárlavina a folyamatos esőzésektől, a kisebbik, pedig szinte meghorgászhatatlan a vízinövényektől. Néhány hely van csak alacsony vízállásnál, amit anélkül meg lehet dobni, hogy zöldségeskertet húzzon magával az ember és ezek a spotok nincsenek közel egymáshoz.

Helyi srácok azért csípnek egy – egy komoly halat, amiben örömöm is van, hisz előszeretettel dobják a dozer és az azóta megszületett kis testvérét a pac – man cranket is. 😉

Egy – egy kapásért nem akartam annyit utazni, pedig már nagyon mentem volna. Nem gondoltam, hogy az egész nyaram domolykómentes lesz. 😦

Aztán egyik nap megjött a víz a kisebb folyóra is. Zabáltak a halak a hordalékos, áradó vízben, csak éppen vagy meghorgászhatatlan volt a pálya a hordaléktól, vagy a halak nem mentek neki semminek.

Három napja aztán elkezdett letisztulni a pálya és elkezdték fogni a halat. Két napja Sanyi barátom totál nem ideális időben, délután kettőkor negyven fokban gyönyörű domolykót fogott több kisebb hal mellett és volt két komoly balin akciója is a domis motyóra.  Zabáltak a halak a tisztuló enyhén apadó vízben. Rablások mindenhol.

Majdnem nekiindultam, de aztán az eszem legyőzte a szívemet, ugyanis hajnali háromkor keltem, hogy ötkor már a kajakban ülve várhassam a balinok, csukák érkezését. Kiszívott a nap rendesen, így nem indultam neki, amit azóta is bánok.

Tegnap hajnalban még elég rendesen evett a hal, bár Petya barátom képtelen volt szelektálni. A sok 30-35 centistől nem tudott hozzáférni a nagyobbakhoz és akasztott egy böszme balint is, ami sajnos elment.

Szóval a meleg ellenére tegnap délután megindultam. Három pályát céloztam meg. Az első a tavasszal felfedezett rész volt.

A híd lábánál oda is vert valami a dozernek, de nem akadt. A kedvenc beállóim eltűntek a parti növényzetben. Sok helyet nem tudtam megdobni, ezeken a részeken is 1-1.20-as vízben álltam a “parton”, ahová 2 méter magas csalánmezőn és különböző kúszónövények indarengetegén át kellett beverekednem magam. 😀

Az egyik helyen, ahol nagyon akartam nem is tudtam lemenni a vízig és visszafelé pofával baszódtam volna a vízbe, ha a növényzet nem tart meg. 😀

Irány a második pálya és hogy ne vesszen el az idő a folyó melletti “úton” terveztem ezt.

Az eleje viszonylag sima volt. Közben a helyeket kémleltem, de itt is szinte mind eltűntek. Aztán egyszer csak kint volt a folyó a töltésen. Nézegettem egy darabig, aztán mondom a duster még ha egy kerekes is, csak terepjáró és nekiindultam. 20-30 méterig sima volt, aztán kezdett baj lenni. Azonnal lefékeztem, hátramenetbe kapcsoltam és kis szerencsével kimenekültem a gödör aljáról. 😀

Irány a beton. 😀

A második pálya ígéretesnek tűnt. Az utolsó nagy tavaszi pecám helyén álltam. Még ötöt sem dobhattam, amikor két ipse jelent meg mögöttem papucsban és törölközővel felszerelkezve. Nem akartam elhinni de ezek bizony úszni jöttek. És be is mentek felettem 5 méterrel a vízbe, kivégezve a helyet. 😦 Bomba ..ssza meg! Irány a harmadik pálya!

Kedvenc befolyóm alatt indultam neki a padkának. Majdnem elcsesztem a hátra lévő időt, ugyanis az első helyen volt egy lyuk a parton, amit ilyen vízállásnál nem láthattam és derék helyett mellig merültem. 😀

Reflexből már esés közben fordultam, kapaszkodtam a partban, botban, merítőben, így csak egy minimális víz került a mellesbe. 😀 A bot töréshatáron görbült, mert a nak kapocs visszaakadt egy helyen a főzsinórba. A csali valahol a gazban, a fényképezőgép némi vizet fogva lógott a hátamon, én meg mellig a vízben guggolva kapaszkodtam amibe tudtam. 😀

Elég gyorsan sikerült kikecmeregnem. A vizes pólót rögtön levettem, majd a fényképezőgépet gyorsban letöröltem, botot megmentettem és indultam újra az egésznek. Immár kicsit óvatosabban, a hosszú száknyéllel tapogatva magam előtt.

Az előző napi zabálásnak nyoma sem volt. Egy árva rablást nem láttam ezen a szakaszon. Hozzá teszem, máshol se nagyon.

Kezdtem úgy érezni, hogy az én tapasztalaton, helyismeretem, tudásom kevés lesz ahhoz, hogy én itt halat fogjak, amikor a semmiből egy jellegtelen helyen, szaltóval verte agyon ez a gyönyörű domi a felúszó dozert. 🙂

A kedvenc színem megint beadta. Gyönyörű, egészséges, teljes hosszban 49-es domit szákoltam be a hosszú nyelű merítővel, a gazon túlnyúlva.

#mademyday

Sikerült fognom aztán egy 40-es formát egy új, szupertitkos ( 😀 ) savage csalival. Erre aztán jött egy kisebb is, ami nem érte el az ingerküszöbömet. 😀

Aztán lentebb volt egy szakasz, ahol tudtam, hogy halnak kell lennie. Dobtam egy hosszút a crankkel és amikor váltottam vissza a felkapókart és indítottam volna a még laza zsinórral a csalit, le is szedte. Rafkós volt, mert felém hozta a crnaket, így nem tudtam rendesen akasztani és 2-3 tekerés után le is lépett. 😦 Bosszantott a dolog, de úgy gondoltam, hogy nem böktem meg, így nem adtam fel.

Toltam neki a crnakeket, wtd-ket és végül a minijerkre esett a választásom. Beugrott, hogy tavasszal az egyik vevőm bitang domikat fogott vele egy másik vízen és én még talán meg sem próbáltam soha domolykóra.

Most jönne az, hogy és igen, megfogtam vele, de sajnos csak majdnem. 😦

Második dobásnál, már közel volt a minijerk, amikor spricceltek szét a kishalak és jött a tolóhullám. Megállítottam a kis jerket egy pillanatra és látott kapással a lábam alatt agyonverte egy jó hal. Az akasztás is meg volt, de sajnos nem volt szerencsém, mert egy fejrázással kireptette a csalit, ami a fülem mellett zúgott el. 😦

A fényváltásban még volt reményem, így újra végigdobtam a halakat, kapásokat adó szakaszt, de nem volt több akcióm. A szúnyog, bögöly, cecelégy sereg viszont elkezdte felemészteni a testem. 😀

Vittem ugyan szúnyogriasztót, amit indulás előtt vettem magamhoz a DM-ben, de ott derült ki, hogy amikor magamra fújom ebből a cuccból gyakorlatilag krém állagú szer jön, amit ugye ruhára fújni értelmetlen. Így a ruhával fedett részeken rágták már a testemet rendesen. Mivel jó egy órája kapásom sem volt, feladtam. Petya egy másik szakaszon valamivel többet fogott az átlag méretből és egy böszme leszedte a zerot, de növénybe ugrott így lelépett. Nem egyszerű pálya ez ilyenkor!

Már bánom, hogy nem mentem egy nappal korábban, de azért így is jó volt. Azt hiszem mindenben volt részem, ami a folyóvízi parti domolykózás esszenciája. Fejmagasságig érő csalán és gaztenger, indák mindenütt, kiöntött folyó, kátyúk, vízbebaszódás, pofára esés, vérszívó hadak és még halak is.

Kellett már ez a testemnek és azt hiszem a lelkemnek is. 🙂

Kategória: balin, balsa, crank, crankbait, domolykó, faragás, folyó, gázolós, hendméd, steveolures | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Az “ezüst sétáló” napja

Sajna nincs kint jobb süllő, sügéreket sem találom, az egyik “folyóm” árad és koszos, a másikban több a növényzet, mint a víz, így megint a balinok útján kellett járjak.

Ma egyből “a helyen” kezdtem. Szerencsére nem volt ott senki, így egyedül lehettem. 04:35-kor fűztem fel a bladet az erősebbik cájgon a kapocsba, amikor elcsattant egy, majd még egy rablás a jövendő nap irányából.

Repült is a penge. Elsőre még hínárt fogott. Másodikra már nem. 🙂

Ennek a csalinak majd egy külön írást szentelek. Igazi “parasztpeca” ez a dobom és magasra tartott bottal tépem a hínár felett, ami a csövön kifér, de sötétben és hullámzásban elképesztő, hogy mennyire eredményes. 😉

Második dobásra jött, majd harmadikra volt még egy kapás, aztán annyi. A halak is elkussoltak. Aki nem jár ki gyakran, azt is hihette volna, hogy ennyi volt, de nagyon nem így történt. Az utóbbi hetekben tapasztaltak alapján a balinok és én is a napot vártuk. Hogy miért? Mert a nappal jönnek a rablások. 😉

A következő két és fél órában olyan tűzijátéknak lehettem részese, amihez hasonlót évente 1-2 alkalommal szoktam átélni. De az hogy több mint harminc akcióm legyen, azért nem mindennapi.

A nap csalija egyértelműen a silver walker volt, de rengeteg akció volt sima hetes axeheadre diszkós és bluepink színben. Aztán amikor már nem akartak reagálni semmire, elkezdtem műcsalikészítő kollégák felszíni csalijaival hajigálni és részben bejött! 😀

Ez letüdőzte!

Ez nekiment, megállítottam a csalit és egy helyből leszívta.

Ez volt a legdurvább! A napban raboltak. Odatettem a csalit. A beesőt szaltóval verte ki a vízből. 3-4 másodpercre hagytam egy helyben a walkot és elgázolta. 😀 Húztam vagy 5 métert a halat és leakadt. 😦

Gyorsan kicsévéltem. Újat dobtam. Egy ütem után kicsapta és a beesőt megsemmisítette! 😀

Balatonra ma sajnos csak egy jött, pedig egy hínárlakó böszme is megtámadta. Vagy másfél méter magasra repült a csali, de sajnos nem folytatódott a dolog.

Püfölték, ütötték, verték, kicsapták, eltörölték, legázolták a walkokat. Rengeteg olyan akció volt, ahol a csali mögé – alá burványlottak.

Elképesztő volt az egész reggel!

Nem lehet ezt szavakkal visszaadni, tán még videóval sem lehetne, de nincsenek felvételek.

Amikor a sajátokat nem ették (gyári csörgőst napok – hetek óta leszarják), a gyűjteményem darabjait vettem sorra és Kozma Gyuszi barátom WTD-jét két jószág is bedarálta. Az egyik partszéli a másik hínármezőben ólálkodó jószág volt.

Egy idő után már semmire nem reagáltak, így pakoltam. Úgyis lejárt az időm.

Kezdett a víz is fodrozódni, amiből amúgy kilencre kisebb vihar kerekedet elég nagy esővel.

Nem volt már időm, de még ránéztem a kedvenc pályámra.

Az ezüst sétálót másodikra hatalmas szaltóval verte le egy balin az egyre erősödő hullámzásban, majd két dobásból kétszer is megnézte magának.

Nem volt idő már csalit cserélgetni, de a másik boton fent volt a Balaton. Dobtam vele vagy tízet, de nem ette meg, így bár legalább 50 dobással voltam már az utolsó utáni dobás után, csak odaraktam neki mégy egyszer, majd még egyszer az ezüst utazót.

Ez ilyenkor már az idegek játéka!

Kinek szakad el előbb a cérna?

Ma én nyertem, mert a balin nem bírta tovább idegekkel és agyonölte a vékony ezüstös WTD-t a hullámzásban.

Ma csak öt percet késtem.

K@rvanagy peca volt!

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, faragás, hendméd, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Semmiből minden

Tegnap délután kirándultunk a családdal és annyira jól nézett ki a víz a Tihanyi Apátságtól, hogy ott nyomban felvezettem a reggeli séta lehetőségét a feleségemnek, mert nekem horgásznom kell. 😀

Így is lett! 😀

Napkelte előtt fél órával már a parton álltam. A süllők megint nem mozogtak, de ehhez idén már hozzászoktam, a balinok meg nem nagyon akartak jönni a kedvenc helyemen. Egy – egy fordulás napkelte környékén, aztán szórvány rablások, fordulások, de csak egy óvatos kapásig jutottam, amit egy burvány is jelzett a minijerk mögött.

1,5 óra után feladtam a helyet és elindultam a parton jeleket kémlelve. Két helyen álltam meg 10-20 percre, de nem adták ki ezek a pályák sem. Utolsó reményem az idén oly sok halat adó szakasz volt.

Hét óra előtt egy kicsivel, tűző napban, tiszta víznél érkeztem “A HELYRE”.

Messziről konstatáltam, hogy üres a pálya és míg lemásztam a vízhez két balin csattant el.

Minijekkel kezdtem. Nem akartam felszíni csalikkal szétverni a vizet, de nem adta be.

A kispecán fent volt a szombaton felavatott első sorozat gyártott Balaton WTD – Réti Bence barátommal közös projektünk megtestesítője. 😀

Nem vacakolt a csali, hisz rövid időn belül három kapásig jutottam. Az első kettőt sikerült elkapnom, a harmadik már hullámzásban érkezett. Lehet, hogy pont ezért nem találta el rendesen a Balaton alakú felszíni ketyerét.

Az első benyelte rendesen. Egy helyben tombolt, zurbolt, fröcskölt, ahogy próbálta kirázni a szúrós falatot.

Valamiért újra a minijerk kattant be a távolabbi rablásokat figyelve. Jó választásnak minősült. Igaz négy akcióból, csak kettőt sikerült halra váltani, de ahogy dobástáv határán a megállított csalt legyilkolták, az kis híján felért egy felszíni orgiával. 😀

Nem volt túl sok balin a pályán, vagy ha volt is már belakmározott, de mivel némi idő még a rendelkezésemre állt (jól el is késtem végül, de kit érdekel?! 😀 ), ezért belenéztem újra a varázsdobozba, amiből először egy bluepink hetes axehead került a kezem ügyébe.

Ha már odakerült, akkor dobástávon leszedte egy vaskos ön. Olyan kapása volt, amire minden peca előtt vágyik a horgász. Leszívta a csalit egyetlen apró burvány kíséretében. Utána pedig megőrült! 😀

Pár dobás alatt nem volt több érdeklődő, így az utolsó utáni percekre megint váltottam. Feltettem egy csalit ami már szerepelt az előző írásban is. Egy darabos hínárlakó balin hozta akkor vissza.

Azóta kapott nevet is. Silver walker. Sokan azt mondanák, hát ez hülye! Verőfényes napsütésben, tiszta víznél ezüstösen csillogó csalit választ. Garantált a betli a hátralévő időre! 😀

És NEM! 😀

Elsőre nekiment egy őn, majd a napban rabló barátját leszedtem úgy, hogy azt sem láttam hová érkezett a csali. 😀

Az utolsó balin kapása volt a legdurvább. Ez a dobás már időn túli közvetett szabadrúgásként értékelhető. 😀

Dobtam egy hosszút a szél segítségével. Éppen felvette a csalim azt a tempót, amikor a fejrésze kicsit bebukik a hullámok alá, amikor egy árny egy szaltóval, majd még eggyel akarta elragadni tőlem az ezüst utazót.

Iszonyat vaskos hal volt! A képek szerintem nem igazán adják vissza és amikor egy ilyen jó hal kétszer egymás után szaltózik ki a vízből egy saját készítésű csalival, akkor TIÉD a világ és nincsenek többé kétségek és kérdések a fejedben. Abban a pillanatban biztosan nem!

 

 

Kategória: Balaton, balin, faragás, felszíni, hendméd, minijerk, steveolures, topwater, wobblermania, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Ízek imák, szerelmek

Akarom mondani színek, formák, méretek. 😀

Az előző írásokban található képeken láthattátok, hogy kicsit elrugaszkodtam a “hagyományos” színektől, ha balinokról van szó. Mi is vezetett ide?

Egyrészt a savage gear ft smolt és blue pink smolt színű csalijai nagyon is működnek tiszta vízben, fényes nappal is, másrészt hosszas beszélgetések – viták után a színekről, ködölésekről, narancs hasról , stb. meg akartam mutatni, hogy az élénk színek is működnek és nem szabad leragadni a klasszikus színeknél, mint amilyen a fehér.

Amúgy is kiég az ember a sok vájtvóker készítésétől. Kellett egy kis változatosság nekem is és a halaknak is, aztán a végén majd látni fogjátok, hogy a fehéret csak nem lehetett a balinok fejéből teljesen kiverni! 😀

Az elmúlt pecák tapasztalatai szeretném veletek megosztani, úgyhogy nem lesz rövid. Általában halak is akadtak szép számmal. 😀

06.28.

Kajakos pecát terveztem. Szerencsére az evező nem maradt otthon és minden rendben volt. 😀

A víz is 100%-os, de kicsit talán jó lett volna korábban menni. Idén valahogy nem sietek ezzel sem. Úgy megyek, ahogy jól esik. Nem hajtom annyira a pecákat. Heti 2-3, maximum 4 alkalom is bőven elég. Sokak szerint még ez is sok(k)! 😀

Szóval eveztem a kedvenc nádasom felé és szokásomhoz híven a nyolcas white walkerrel szórtam a vizet. Illetve hülyeséget beszélek, hisz ezen a szakaszon egyet – egyet szoktam csak dobni, hogy minél előbb a nádhoz érjek. Ráadásul ezen a hajnalon az első dobást leszedte egy balin, de nagyon vékonyan akadt és a fényképezés előtt meglógott a kezemből őnkelme. No mindegy. A nádashoz érve egy ismerős már a vízben állt. Rablások, burványok kezdték mutatni, hogy ott vannak a balinok.

Gyorsban átadtam a beígért wave shadet és szórni kezdtük a vizet. A vevőm azon a héten az egyik napon igencsak behalazott. Elmondása szerint az előző napon sokat gondolt rám ( na nem olyan értelemben 😀 ), hanem, mert a rengeteg rabláson képtelen volt balint fogni.

A nád előtti szakaszon nekem sokkal jobban szoktak működni a wobblerek. Ezen a hajnalon mégis felszíni csali került a kapocsba ezen a pályán is, még hozzá az egyik új élénk szín, teli narancs hassal. Azért is! 😀

Első dobásra mindjárt egy izmos hal akarta magával ragadni a szúrós falatot. A kép is meg volt, dobtam a következőt és azt is leszedte egy valamivel kisebb.

Lokális küszívások voltak a nádban több helyen és hatalmas rajok úszkáltak a nád előtt. A balinok sokszor nem is mutatták magukat, de ott voltak és jöttek sorban.

Szabi barátom lábrázást kap tőle, hogy ezzel a színnel balinozok, de én piszkosul élvezem! 😀

Az egyik – amúgy nagy kedvenc – “helyemhez” közeledve aztán váltottam egy általa is elfogadható színre, amit megállított fázisban a kajak orrától egy méterre dörgölt el egy combos jószág. Brutális volt, ahogy egy helyben szaggatta a cuccot. A hasi kulcskarika meg is nyílt egy kicsit. 😀

Ezeken a halat kitartós képeken annyira nem kivehetők az őnök méretei, de ez egy eléggé combos halállat volt.

Ez a balin az öböl előtti nádcsomó sarkáról jött és beljebb is éreztem a jó halat, ami ott is volt. Sajnos a WTD hátsó horga összeszedett egy száradt nádszálat, de a bolond balin még így is ledurrantotta. Persze nem akadt.

Az egyik belsőöbölben még akadt egy jószág megint a diszkós színre, aztán már annyira égetett a nap, hogy megfordultam.

Az első halakat adó szakaszon egy látott halra rádobtam még a wavet, amit két egymás utáni húzásban még megbökött, de aznapra ennyi volt a penzumom. A gázlós kolléga és egy másik kajakos srác nem járt szerencsével, ellentétben ezzel a kabócával, amit kimentettem.

Ez a peca egy teszt is volt egyben a következő etapra.

07.01.

Újra parkolódíj köteles napon egy baráti pecán vettem részt. Vegyes érzelmekkel szálltam ki a végén a kajakból és még vegyesebb érzelmekkel álltam fel 11 óra felé az aszófői halsütöde asztala mellől. 😀

Az alapján, amit hajnalban mutatott a víz, ahogy a tetején pityogtak a küszök, sokkal, de sokkal többel számoltunk! Ember tervez és a Balaton végez, hisz voltak akciók. Nekem egyből a nád sarkán megint a diszkós színre meg is jött az első hal néhány dobásból.

Majd egy nádtorzsán ívó küszökön tomboló balinok közül kettőt sikerült kicsípnem wave shaddel is. Fúj de diszkós az a szín! 😀

Barátom fentebb talált olyan ívást a nádfalon, hogy ihaj. Ott voltak a balinok is, de kapásig sem jutottunk. Majd fentebb először egy totál kattos őn, vagy 10 méteren keresztül csapta a küszt lendületből Bálint kajakja mellett. Láttunk már mindketten néhány balinrablást életünkben, de ez a hal nem volt normális! 😀

Egy nagy öbölben aztán mindketten akcióig jutottunk. Nekem egy – szerintem nagy buflák – balin, olyat vert a WTD-re, hogy az legalább másfél méterrel arrébb landolt a vízben.

Szumma szummárum a rohadékok nem akartak megenni semmit sem. Már erős fényben Bálintnak volt két olyan akciója WTD-re, hogy azoknak akadni kellett volna!

Aa másodikat ráadásul végigmozizta polárszemüvegben, attól a pillanattól, ahogy a balin ráfordult a csalira, addig a pillanatig, amíg robbant a víz. De ez a nap nem az övé volt. Végül 5 akcióval és számos a seregélyek által megzavart és vízbe hullott kabócával a fedélzeten kötött ki.

Azért ez egy igen jó peca volt így is, igaz a humán vonal erősebb volt a halasnál. 😀 Jó volt újra találkozni így 2 év után. 😉

A halsütödéről csak annyit, hogy sokszor meg akartam már állni, de a kígyózó sorok mindig megrettentettek. Most odaértünk nyitás előtt, de nem kellett volna. 😀

Ilyen rossz ízű és szarul elkészített keszeget még az életben nem ettem.  A só sem tudott rajta igazán segíteni. A másodiknak a bordáinál található halhús annyira pocsék volt, hogy fel is adtam az egészet. Soha többet ide be nem térek!

07.02.

A hajnal újra a parton ért. A jósolt szél miatt nem vittem kajakot, pedig sima ügy lett volna, de így is jó peca volt. Főleg az utolsó halnak örültem!

Az elején nagyon messze mozogtak a halak. Hullámzott. Sötét is volt. Így a manic prey került a kapocsba. A hínár miatt nincs cicó! Magasra tartott bottal húzni kell a rózsaszín szörnyet. Az első leakadt, a második kijött, a harmadik meg olyat odavert és úgy dolgozott, hogy legalább 5 kilósra taksáltam! Vagy 5 percbe tellett, mire megláttam a hátúszóját, ami nagy csalódás is volt egyben. Nagyon durván alá futott szerencsétlen!

Aztán beindult a felszíni móka!

Aratott a Szabi által is elfogadott színvilág! 😀

 Kettő dobástávon szedte le szaltóval. Még a pontyosok is hüledeztek a kapásokat látva! 😂😂😂

Volt egy ami kiszaltózott, úgy, hogy a hal jobbra a csali balra repült. Gyorsan kicsévéltem és újra dobtam. Amikor a kapás helyére ért a csali, robbant a víz, repült a balin és másodjára már nem hibázott! 😍

Közben kisbottal adott egyet a gravity pecil is.

Majd lemaradt egy komoly halam a nyolcas whiteról. 😦

A diszkós színt aznap már csak püfölték. Variálni kellett, így fogtam egyet a króm banyával is.

Már nagyon magasan volt a nap, nekem nagyon menni kellett volna és már majdnem a felszíni csalis kelléktár végén jártam. Már csak az ezüst fóliás hetes slim és a végső esetben használt ötösök voltak hátra.

A benti balinok elkussoltak. Néhány hínárlakó dolgozott csak egyre ritkábban  a part közelében egymástól 30-50 méterre.

A hetes ezüstösre esett a választásom. Nem véletlen hisz a teszt úszáson, fényes délben egy kirándulás keretein belül beadta már nekem a part szélében, a hínármezőben járőröző balint.

Azt szoktam hangoztatni, hogy poppernél egyáltalán nem számít a szín, ha balinokról van szó és WTD-knél is kevéssé, de hiszek benne, hogy a 70+-os kövér hínárlakó balint az ezüst csillogás verte át. A “kanáleffekt” megint működött!

A hetes slim egy bizonyos ütemben be – bebukik az orrával a víz alá, és a magas ezüstös oldalprofilt benézte az öreg! 😀

Záróhalnak kívánni sem lehetett volna jobbat, nagyobbat, szebbet! 😉

07.03.

Az utóbbi napokban nem tudtam gyári csörgős felszíni csalikkal balint fogni. Ezen a napon sikerült. Egy balin lemoslékolta a pop walkert.

Nagyon komoly hajnal volt megint. A csalikat váltogatva sorra jöttek a balinok manic preyre, gyári jerkbaitre.

A rózsaszín hasú saját WTD aratott. Bence pedig a  saját készítésű jerkbaitjével termelt, amiből gy darab azóta a dobozom lakója lett! 🙂 A diszkós WTD megint nem kellett a rohadékoknak! 😀

07.06.

A méret a lényeg! 😀

Volt pár komoly akcióm, de sokáig nem akartak megakadni. Nyolcas és hetes WTD-re is volt egy -egy kapásom. Az egyik komoly balinnak tűnt. A jó idő ellenére máshogy mozogtak. A távolban alig voltak rablások, viszont egészen közel több balin is mutatta magát. 6/1-es aránynál, amiben csak két felszíni akció volt elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehet a hiba?

Aztán meg lett a kulcsa a balinokhoz. Kis csali kellett nekik!

Sokan a white walkerre azt hiszik, hogy valami csodatevő csali! 😀 Pedig a white walker maga a csali színe – színkódja és nem tud csodát egyáltalán. 5-9 centiméterig van centinként. Az ötöst talán idén még nem is dobtam, de a rommá ütött pályán aratott aznap. Összességében 4/4 lett vele a kapások és kézben tartott halak aránya, ami nem rossz felszíni pecánál.

Közben megérkezett mellém a kiscsávó, aki már annyira nem is kicsi. Fogtunk egy duplát. Előttem volt egy kishalfocis jelenet. Mindketten rádobtuk a saját jerket. Sanszosan kereszt lett volna, így Bence megállította én meg gyorsan elkezdtem kitekerni.

Neki azonnal leverte a megállított, süllyedő csalit. Én gyorsan mögé dobtam és a zsákmány irigy bandatag leszedte az enyémet is megállított fázisban. 😀

A nap kapása később egy lépcsőn állva ért. Egy balin rabolt be tőlem jobbra egy bokor takarásában, majd elém kanyarodva a nyílt víz felé indult. Pár méterrel elépöccintettem a legkisebb fehéret és 1-2 ütem után nem hagyta tovább a felszínen táncoló axehadet szambázni. Látott kapással durrantotta le! 😀

Kispecával zseniális volt! 😀

Akkor most mégis működik a fehér? Mert az elmúlt napokban nagyon nem adta! 😀

07.08.

A jerkbait napja volt. Fogtam ugyan mással is. Felszínivel sajnos nagyon nem. 😦

De a minijerk megállítva aratott. A hínármezők felett felfelé tartott bottal pöcögtettem és néha egy – egy ütemet kihagyva hagytam süllyedni és mit ne mondjak…

Bombázták, ütötték , verték a csalimat. Igaz nem mind akadt meg, de csak ez a pici jerk ötöt adott azon a napon.

Összeszedték magukat végre a balinok elég rendesen. Olyan erőben vannak, ahogy annak ilyenkor lennie kell. Fékhúzós kapásokkal akarták magukévá tenni a megállított kicsi jerkbaitet. 😀

Azóta is megy a peca, de a folyamatos hullámzás miatt a kevéssé okos csalikat preferálják a halak, bár Bence nem tágít és még 30-50 centis hullámok közül is kikarmol egy -egy őnt (ma is hármat fogott 😀 ) a kis jerkbaitjével. Azóta már nekem is sikerült felavatni a saját példányomat.

Nekem főként más jellegű csalik működnek a hullámok között, de az majd egy másik írás témája lesz.

A lényeg, hogy a fehér csali nem mindenható, hiszen négy másik színnel is fogtam elég szépen felszínen, aztán a végén mégis a fehér diadalmaskodott csak más méretben. Ki érti ezt? 😀

Amikor azt hiszed, hogy meg van a tuti csali, akkor másnap másik szín, harmadnap másik méret, negyed nap ugyanaz a szín, aztán másik csalitípus kell.

Nincs tuti az egyszer biztos!

Sohasenem lehet tudni, hogy ippeg melyiket zabálják.

Vegyétek – vigyétek a diszkós színeket is! 😀 😀 😀

Azóta a fóliás firetiger másnak is bizonyított méghozzá a Dunán. 😉

Feltettem nyolc fóliás csalit a facebookra, amiket hamar elkapkodtak. Az egyiket egy Hölgy vette meg a barátja születésnapjára.

Már az első próbán lemoslékolta neki egy balin. Miután kiütötte a vízből, tolóhullámmal bombázta le! 😀

Másnap hatot fogott a szerelmi bánatos, öngyilkos típusból. 😀 😀 😀 Közte egy új egyéni rekord balint. Faroktőig 65 centiméteres hosszban.

Duna bevéve! 😀

 

 

 

 

 

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, blackdog, egyéb, elado, faragás, felszíni, firetiger, hendméd, minijerk, popwalker, savagegear, skill, steveolures, szávázs, topwater, whitewalker, WTD | 1 hozzászólás

Szeles napok után

Hétvégére bejött a jósolt brutális szél, ami kedd délutánra enyhült valamennyit, szerda délutánra pedig már egész elviselhetőnek ígérkezett. Eredetileg csütörtök hajnal kajakos peca volt a cél, de ezek a munka előtti kajakozások megölnek. 😀 Úgyhogy elvetettem, na nem a sulykot, bár kis híján az is megtörtént. 😀

Szóval szerdán meló után leparkoltam a legutóbbi helyhez közel és 2 perc múlva konstatáltam, hogy bár a szomszédos bástyán megint vannak, de a pálya egy része azért dobható. A szél(e) (:D) nagyon tiszta volt, beljebb minimálisan koszosabb, enyhén hullámzott és DURRR csattant az első rablás.

A körülmények miatt volt egy csalitippem, de előbb még dobtam néhányat felszínikkel is. Tisztán látszott, hogy nem akarja a jó balin megenni a topwater csalikat, így elővettem a kicsi jerkstert a régi roach színben. Felszín közelében rángattam, hogy ne szedjem össze a hínarat, amúgy is azt vettem észre, hogy sokszor gyors tempóban szeretik ezt a csalit és most is így történt. Talán ötöt ütöttem  vele, amikor lezúzta egy jó balin, szinte teljesen felszíni kapással.

Nagyon jó hal volt és nagyot ment. Iszonyat erőben vannak mostanában a combosabb darabok!

Épp készültem egy szelfire a jó hallal, amikor megjelent fölöttem egy fazon.

– Te itt horgászol? (- nem baz+ a Tescoból hoztam a balint 😀 )

– Persze. Nem látszik? Itt pergetek.

– Pergetsz? A barátom komoly pergető.

– …

– Pestről jöttünk. Reggelig maradunk. Itt szeretnének horgászni.

– Én öt perce jöttem, legalább másfél órát maradok és nem értem miért van az, hogy majd minden kiülős pecás hülyének nézi a pergetőket? Nekem ide éves jegyem van, nincs foglalt hely, ugyanúgy jogom van itt horgászni, mint bárkinek!

– És azt nem lehetne, hogy elhúzódsz balra, mi meg jobbra?

– Nem!

– Akkor csak kipakolunk addig, etetőanyagot keverünk és megvárjuk míg elmész.

Kurva nagy boldogság lett úrrá rajtam. Nagyon nem tudtam koncentrálni a pecára két óvatos felszínis kapásból az egyik fogható lett volna, de nem tudtam odafigyelni igazán.

A komoly pergető megkérdezte a másikat, hogy süllő volt e, amit elengedtem? 😀 Majd azt javasolta, hogy a két horoggal szerelt dropshot botjával, hungarocellgolyóval kéne küszt fogni. Aztán 15 percen keresztül óbégatott valakivel telefonon, persze kihangosítva, szóval nem bírtam megvárni még a másfél órát sem! 😀

A csúcs az volt, amikor egy ismerős lejött kezet fogni és ha már ott állt dobott vagy hármat, az idősebb fazon meg odajött és közölte vele, hogy itt sorban állás van ám a helyért. 😀

Na nekem se kellett több, elhúztam gázolni a másik pályára, ami amúgy tervben is volt, csak még vártam volna vele egy fél órát.

Mire felöltöztem és leértem a vízhez már nem volt annyira pusztító meleg, viszont az első szakaszon négyen álltak bent, így jóval lejjebb kellett mennem. Azon a részen a part szélben rafkós öreg halak vannak, amik általában hajnalban is megszívatnak. Nem is sikerült becsapnom egyet sem. 😀 Egy kapásig jutottam minijerkkel még hullámzásban, egy olyan részen, ahol volt egy kisebb csapat, majd egy a WTD-nél 2 centivel nagyobb sügeret sikerült megcsípnem. 😀

A sziszegő hattyú után, a ledobott rész határán, egy rablás miatt 100 métert visszagázolva, a naplementében végül fogtam egyet kis fehérrel.

Majd nagyon jót beszélgettem két kezdő pergető sráccal. Szimpatikus fazonok voltak. Látszott rajtuk, hogy odáig vannak a vízért!

Másnap nekem pecamentes volt, de Bencétől kaptam pár képet. Ez zseniális lett! A nem éppen apró balinban teljesen eltűnt a nyolcas white walker. 😀

A csütörtök délutáni munkahelyi értekezlet oda vezetett, hogy kivettem a maradék szabadságomból ötöt és péntek hajnalban a kajakkal a tetőcsomagtartón fél négy körül álltam meg a parkolóban dörgés, villámlás közepette. 😀

A jósolt vihar gócpontja pont felettem volt, de horgászni akkor is kellett, így beöltöztem esőcuccba és lesétáltam addig a helyig, ahol a jerkes balin is jött.

A bástyán sajnos megint ketten horgásztak, így tőlük jó 30 méterre mentem le a vízhez. Szakadó esőben a dévéreket, küszöket látva a 7,5-es waveshad került a kapocsba süllő reményében, de már a  kapásból tudtam, ez nem süllő és nem is balin lesz. 😀

Azt hiszem ez a csali igazán univerzálisra sikerült és közben a folyóvízi teszteken is átment. Sajnos a harcsa még nincs a palettán, mert elvitte egy jószág, de egy márna és baszom domolykók fogása mutatja, hogy folyón is megállja a helyét. 😉

No de térjünk vissza a Balatonhoz, ahol váltakozó intenzitású esőben sikerült gyorsan két balint is csípnem dobástávon a rózsaszín ledzsendel.

Közben megérkezett Bence is rövidgatya – póló szettben szarrá ázva. Majd eltűnt egy kis időre. 😀

Már én is azon gondolkodtam, hogy beállok egy fa alá, mert annyira brutálisan esett, de aztán dobtam még párat a gravity pencillel.

Nem szarakodott a csali. Első dobásra a legnagyobb esőben kiadta a nap halát, majd egy kisebb társát. 😀

Közben enyhült az idő és a bástya előtt olyan kishalfocis jelenetek voltak sorozatosan, dobótávon, hogy rá kellett próbáljak a másik oldalra. Sajnos a balinok pont a zsinórok felett dolgoztak, mintha tudták volna, így visszaálltam az eredeti helyre és egy durva burvány mutatta a WTD mögött, hogy még mindig ott vannak!

Egyszer csak hallom, hogy valaki egy kordét húzva közeledik, majd mögöttem magában morog egy öreg, hogy akkor most hova a ..szomba menjek? 😀 Több 100 méteren szabad volt a part!

Lejött mögém a  lépcsőn, és úgy kérdezte, hogy – akkor most én ide lecuccolhatnék? –  hogy a kérdésben benne volt Ő le fog ide cuccolni mindenképpen! 😀

Nem nézhettem szépen az öregre, amire jó reggelt kívánok volt a “válasza”.

Mondom jó reggelt bátyja! Köszönni is sikerült?

Feltettem neki a kérdést, hogy miért van az, hogy minket minden kiülős hülyének néz?

Megfordult, morogva pakolgatta a kis motyóját, majd megkérdezte a szomszéd bástyán horgászókat, hogy őket nem e zavarná e?

És már pakolt is kettőnk közé a vén húsos. Tipikusan az a mindent visz feje volt az öregnek.

Bence mentette meg attól, hogy a halál ..szára küldjem, aki megjelent mögöttem a hat felszínis balint fogtam mondatával. 😀

Együtt eredtünk az őnök nyomába, akik engem sokáig szívattak, de de végül hármat sikerült elcsípni. Volt hogy duplán fárasztottunk.

Bence anno egy Balaton WTD-vel vett részt a  wobblerkészítős pályázaton, amiből azóta készített egy 6,5 centiméteres verziót. Brutális csali, hatalmas ötlet és a balinok zabálják!

Azt csiripelik a verebek, hogy talán lesz belőle sorozat gyártás. 😉

Az ilyen napokról mindig ez a 2014-es, de örökké aktuális írás ugrik be, aminek a címe: A láthatatlan pergetőhorgász

https://fishndirt.blog.hu/2014/08/11/a_lathatatlan_pergeto_horgasz

Tudomást kéne venni róla, hogy mi is létezünk!

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, csuka, faragás, felszíni, firetiger, gázolós, hendméd, légiós, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Kétszer

Péntekre kivettem egy napot a maradék szabadságomból. Egyrészt a héten még nem pecáztam, másrészt szombattól – szerdáig tartó atomszelet jósolt, ami nem kecsegtetett semmi jóval.

Már péntekre mutatta az erősödő szelet, mellé pedig záporok – zivatarok eljövetelét jósolta mindenféle előrejelző oldal, szóval a parti peca mellett döntöttem. Hét óra után kicsit bántam, hogy nem vittem magammal kajakot, olyan kishalfoci volt kint 200-on (mi lehetett hajnalban? ). De mire ehhez a részhez értem már túl voltam néhány halon, így annyira nem hullottam elemeimre, mintha üres fényképezőgéppel néztem volna a kishal zsonglőröket. 😀

Hol is kezdjem? Az első hal kis fehérre érkezett miután mindenféle wobblerekkel meghúzkodtam több szakaszt is, ahol kishalak ugyan voltak a partszélben, de ragadozónak jelét sem láttam.

Gondoltam eljött az ideje a felszíni csaliknak és milyen jól tettem. A messzeségbe megeresztett dobás után szépen táncoló hat centiméteres white walkert lebombázta az első nem is rossz őn.

Aztán találtam végre egy helyet, ahol volt némi jele a balinoknak. Néha egy – egy rablás és burvány képében. Nem messze tőlem pedig egy elpusztult, kibelezett egyed feküdt teniszlabdányi púppal a hátában. Talán valami betegség lehetett?

Az első sovány balin szintén a kis fehéret kívánta meg, aztán volt egy ami a nyolcasat elhibázta.

Nem akartak enni a piszkok, pedig érezni lehetett, hogy a pályán vannak, így elkezdtem a csalikat cserélgetni és kénytelen kelletlen, de lementem a felszín alatti vízrétegbe is.  😀

Így került a kezembe az új gravity pencil a savage geartől. Nem annyira az én csalim, de nagyot lehet vele dobni és gyorsan pöcögtetve a felső vízrétegben is el tudtam húzni, úgy, hogy nem szedte fel a hínarat. Adott is két balint zsinórban, aztán megint nagy lett a csend.

Az egyik dobásnál beszedtem egy pontyos öreg zsinórját, de feltűnően jó fej volt az öreg!

Aztán jött a szokásos kuss, úgyhogy megint keresgéltem és kezembe akadt egy új kísérleti színre fújt hetes axehead. 😀

Brutális kapással verte le egy bronzos rövid, de igen jó súlyban lévő, tömzsi balin a foiled firetiger névre keresztelt színű csalit.

Szerettem volna róla egy fasza önkioldós képet, de az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy a csali pont nem látszik, így gyorsan megfordítottam a halat és ilyen lett. 😀 Fénylik is, fura a kéztartásom is, de az enyém! 😛

Elnéztem egy kedvenc szakaszomra, ami most nem adta a halat aztán visszafelé beszélgetésbe elegyedtem a kisöreggel, aki amúgy tiszai horgász és nagy harcsavadász. Pont a zsinórjai felett – körül rabolt egy jó balin és még ő biztatott, hogy dobjak rá nyugodtan. Azt a halat nem tudtam ugyan becsapni, de egy távolban örjöngő balin leszedte az új színt. Jó lesz ez! 😉

Már indultam volna, amikor az öreg szólt, hogy maradjak, neki úgyis lejárt a penzuma, hátha be tudom csapni a nagy balint. Ha a balint nem is, de egy új, már emlegetett csalival, a mini wave minnow-val sikerült megcsípnem egy jó sügeret.

A történethez még hozzá tartozik, hogy a másik irányban is volt egy fazon, aki keményen húzta a pontyokat. Volt benne 4-5 kilós is. Beúszott elé egy csapat és folyamatosan húzták a cuccát. Volt, hogy hallottam, ahogy szentségel, szákolásnál nagyokat nyögött, káromkodott. Volt hogy egyszerre vitték a két botját, alig bírta elkapni mindkettőt. 😀 Jókat nevettem, aztán megjelent.

A kurva pontyoktól nem tudok horgászni. – mondta. Meg van már a három és hiába tettem fel kisebb horgot és csak két szem csontit azt is viszik. Nem tudok tőlük keszeget fogni.

Később, amikor arra jártam láttam, hogy vagy 5-6 kilónyi keszeg sínylődik a vödrében és a 3 ponty is verte együtt a 10 kilót, de ő még keszeget akart. Mekkora különbség a másik, nyugodt beszédes kisöreghez képest a káromkodós, szenvedős fazon. 😀

Már itt tudtam, hogy délután visszamegyek. Úgy is lett. 😀

Esőben érkeztem, így rendesen beöltöztem, aztán nem kicsit lett melegem, de nagyon megérte.

Eleve arra a pályára mentem, ahol a legtöbb hal jött reggel. Rablás nem volt, a kishalak se mutatták magukat, de jelként ott volt nekem, vagy 8-10 vöcsök. Tudatták velem, hogy jó helyen járok. 😉

Úgy döntöttem, hogy egyből néma felszíni csalival kezdek. Egy másik kísérleti színnel. 10 perc alatt három jó balin volt kézben, az első mindjárt második dobásra, dobástávon. A második szaltóval vette le a foiled bluepink hetes axeheadte, aztán a harmadik a következő dobásra bombázta szét a felszínt a csalival együtt. Ő volt a nap hala, a maga 71 centiméterével, de mindhárom hal ott volt a szeren! 😀

Bombaaaa baszki! Ezekért a 10 percekért megéri élni! 😀

A harmadik hal után volt még egy nagyon durva kapásom nyolcas ww-re. Éreztem, hogy megzavartam a csapat nyugalmát és messzebb mentek és a nyolcas kutya, ha nem is sokkal, de messzebb repült.

Nagyon nem akartak kajálni, de tudtam, hogy ott vannak így a magiclegendary pink flash mánikprély került a kapocsba. Nem kellett egy métert húznom! 😀

És ez is jó kis hal volt!

Találkoztam ismerősökkel is. Béla bátyám kérdezgette is, hogy hol, hogyan? Van ívás? Voltak rablások? De nem. Nem kell mindig ívás és nem kellenek mindig rablások, csak a jeleket kell észrevenni. 😉

A sokáig semmi után megint összefutottunk Béla bátyámmal. Ő pontyosokkal beszélgetett. Én meg lementem mellettük a vízhez. Fogyóban voltak a fények, így a nyolcas ww-nek szavaztam bizalmat a sekélyebb hínáros részen.

Bedobtam a csalit és, ahogy indítottam, Béla bátyám odaszól:

– Azóta jött valami?

– Nem. Mondtam. De abban a pillanatban burvány jelent meg a csali mögött és ahogy megálljt parancsoltam a szófogadó sétáló kutyának, lebombázta a nap utolsó balinja. 😀

Érdekes, hogy mennyire sovány volt a hosszához képest. Bő egy kiló hiányzott róla. 😦

Aznap már csak egy sügér akadt a naplementében, pedig volt előttem jó balin.

Történt ugyanis, hogy lemásztam a dzsindzsán keresztül a vízhez és egy kövön egyensúlyozva vártam az esti balint, amikor a tőlem 25 méterre lévő bástyáról úgy elém dobtak, hogy még jó 10-15 méterrel túldobtak rajtam, majd dobócsővel elkezdtek etetni. 😦 A balin persze pont ott forgott a zsinór környékén, ahogy a vízbe ért. Ráadásul fiatalok voltak, de pont telibeszarták, hogy más is van rajtuk kívül a vízen.

Ott a reggeli egyik öreg ellenpéldaként, míg ezek minősíthetetlenül ordibáltak, nem horgászhoz méltóan viselkedtek és még velem is jól kicsesztek.

Úgy döntöttem leszarom, hagytam inkább a helyet. Majd másnap reggel gyűjtheti más össze a hátrahagyott, kuka mellé dobott szemetüket, meg a lemerült elemeket, ahogyan én is tettem reggel egy másik csapat után.

Szomorú, de sokszor úgy érzem, hogy nem véletlenül ítélnek meg negatívan, minket, horgászokat. 😦

Dave barátommal még megpróbáltuk a süllőket. Jött is ki néhány éjfél előtt a keszegekre. Voltak jó hangok is, de csak egy nagy kövest fogtam wave shaddel. Mivel hajnali három óta fent voltam és feladtam és hazamentem.

Kurva jó nap volt ez a negatívumokkal együtt is. Most szerdáig nem annyira kell mennem. Tényleg itt az atomszél! Faragok, haladok inkább a csalikkal.

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, faragás, felszíni, firetiger, hendméd, sügér, süllő, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

A bajszos pisztrángsügér és a bokodi szakállas rém

Egész héten szabadságon voltam, de a Balatonra nem jutottam ki az időjárási káosz miatt, partról meg egyre kevésbé van kedvem egerészni. Idén kajakból horgásztam a legtöbbet és még csónakból is többet, mint partról.

Szombatra végre fasza időt mutatott minden, erre a család kitalálta, hogy menjünk Bokodra kirándulni és nézzük meg az úszó falut. 😦

Nem vagyok semmi jónak az elrontója, főleg, ha még horgászni is lehet. 3500,-Ft a C&R napijegy, ami két gazdaboltban is beszerezhető. Így rákészültem életem első pisztrángsügér pecájára. 😀

Úgy gondoltam, ha én valaha fogok ilyen halat életemben, akkor azt tuti nem gumikkal teszem, hanem felszíni csalival, vagy wobblerrel, így ez alapján pakoltam be egy kisebb adag csalit.

Totál ideális pecaidőben fél 11-kor meg is érkeztünk a tóhoz, én meg el kezdtem szórni a white walkert, hátha találok egy magányos útonállót, vagy egy csapatot. Támpontom a kereséshez Petya volt, aki az éves egy hetes pontyos túrái alatt, szokott azért dobálni is. Bejelölte térképen a tuti helyet! 😀

Másfél órát horgásztam. Pisztrángsügérnek írmagjával se találkoztam, viszont a lokális küszívásokon harcsák tomboltak! A helyi erők szedték is őket úszós – piócacsokros szerelékkel.

Volt hogy a lábam alatt a 40 centis vízben zúzta a 60-70 centi közötti harcsa a küszhadsereget. Elképesztő látvány volt. De a helyek 99%-nak a közelébe se tudtam menni.

Egy nagy öbölben a túloldali fűzfák alatt olyan buffanos, harcsás rablások voltak, hogy majdnem sírva fakadtam. 😀

Persze tudom, hogy még tilalom védi őket. Horgász legyen a talpán, aki kibírta volna anélkül, hogy rájuk dob. 😀

A Petya által ajánlott öbölben aztán jött a “fekete leves”.

– Hááánemlátooodhogybevandobvaaaa!

Húztam a csalit tovább. Le nem vághattam 30 méter zsinórral együtt. :d

– Hááánemlátooodhogybevandobvaaaa!

– Hámondomnem!

Szóval abban az öbölben nem kellett horgásznom, ahogy sok másikban sem, mert magára hagyott szerelések figyeltek sok helyen.

Szerencsére idővel feltámadt a szél is és hozta a nyárfaszöszt rendesen, így sikerült egy jó nagy macskát dobnom, miközben a szomszéd lezárt stég felől felharsant az ABBA-tól a Winner takes it all! 😀 😀 😀

Őszintén szólva több dolog miatt sem érdekelt soha ez a pisztrángsügér peca és az egyik pontosan a környezet és a sok nyaraló – bulizó és botot bedobós – otthagyós horgász és ahogy szokták írni Délegyházán az sem ritka, hogy peca közben a melletted lévő stégen flexelnek éppen. 😀

Szóval ez a filing nekem nem jött át most sem, inkább egy betli a Balatonon, vagy valamelyik folyónkon. 😛

Na de hal nélkül csak nem maradhatok alapon az egyik pályán a nem véletlen bekészített crankbaitre esett a választásom, ami a nem olyan régen megírt gázlós pecán is megmentette a napomat.

Nem tagadom, megnéztem Vili száz éves videóját, ahol még azt magyarázta, hogy crankbaitet spinningel kell dobni és pisztránsügérre monofillal kell horgászni. Monofil nem volt nálam, de néhány saját crank befért a dobozomba.

Igaz az a film nagyon nem nyáron forgott, de tettem egy próbát.

Alattam a szakadt partnál és a mellettem a nádasban ívott a küsz. Dobtam előtte vagy 10 féle csalit. Ez volt az utolsó spot. És a vooodoo child színű dozer megint beadta. Csak éppen bajszos volt és némileg nagyobb, mint a pisztrángsügérek. 😀

A fiam még egy kis videót is készített telefonnal, amit összevágtam. Amatőr – káromkodós, de az enyém. 😀

Nem volt könnyű kivenni, mert méretéhez képest jól ment és mindkét horog a pofájában volt. Így is megdarálta kicsit az ujjbegyemet. 😀

Ha másra nem is, de arra mindenképpen jó volt ez a nap, hogy megerősítse bennem, nekem ezt a pisztrángsügér dolgot nem kell erőltetnem. 😀

A halnak azért örültem! 😉

Már csak azért is, mert az ilyen családi pecák hatalmas betlivel szoktak kecsegtetni, az utóbbi két alkalommal viszont szerencsét hoztak nekem.

Azért az egyik stégnél, amikor óvatosan lépdeltem előre épp menekülő keszegeket figyelve és a feleségem mögöttem olyan dobbantással lépet fel a stégre, hogy majd vízbe ugrottam, megkérdeztem: Hallottál már arról, hogy a horgászok és a halak is a csendet szeretik?

 

Kategória: balsa, crank, crankbait, faragás, harcsa, steveolures | Megjegyzés hozzáfűzése

Fekete macska és boszorkánymadár

Azon a hajnalon átment előttem egy fekete macska még a városban, majd egy bagoly olyan alacsonyan repült át a szélvédőm előtt, hogy reflexből tán még a nyakam is behúztam. 😀

De ez a peca nem itt kezdődött igazán, hanem egy héttel korábban, szombat este a műhely asztalán, amikor megrajzoltam, majd nekiálltam egy új csalinak, ami azóta a wave shad nevet kapta.

Nem volt shad csalim, viszont van kétféle tört terelőm, úgyhogy megrajzoltam a papírra. Nem akartam egy nyócszádaik ugyanolyan dagadt púpos shadet készíteni, hanem vittem bele egy kis turpisságot. Innen a neve is, hiszen a hasi része olyan lett, mint egy hullám egy kisgyerek rajzán. Van aki szerint így inkább minnow, de én maradok a shadnél, amiből kiharaptak két darabot. 😀

Szóval megrajzoltam, kivágtam a sablont, felrajzoltam a balsalécre, kivágtam, lenagyoltam, kifaragtam, csiszoltam és már benne is volt a terelő és a drót.

Elküldtem a képet a barátoknak. Tomi egyből megkérdezte, hogy a hasi rész miért ilyen?  A válasz az volt: Csak! 😀

Aztán kifúrtam a súlyok helyét, beragasztottam. Nem igazán vártam ki a technológiai, száradási és kipárolgási időket, így már másnap este megkapta a fedőgyanta réteget is.

Two days built to catch! 😀

Aztán az időjárás úgy alakult, hogy simán kivárhattam volna, ugyanis csütörtök hajnalban tudtam csak kipróbálni, akkor sem lett halas ez a csali sem.

Viszont valami eszelősen jól mozgott és ahhoz képest, hogy ez nem egy WTD, tudta a 30 métert.

A segge billeg, a feje negyedeket forog és már lassú húzásra is szépen reagál. Felúszó, 7,5 centiméter a hossza, és 10,5 gramm körüli a súlya.

Láttam benne a süllőt, balint küszíváson és a nádi balinokat. Persze bizonyos helyzetekben a csuka is a pakliban lehet.

Lehet nagyképűen hangzik, de kurvára tetszett még így hal nélkül is! 😀

Aztán eljött a szombati kajakos peca, miután a  boszorkánymadár és a fekete macska sem állhatta az utamat.

Kicsit hullámzott, de jónak ítéltem a hajnalt. Húztam lefelé a kajakot az erdei úton és amikor a “sójához” értem vettem észre, hogy valaki befoglalta. Két fa között egy függőágyban aludt egy biciklis vándor. Szomorúan konstatáltam, hogy még vagy 200 métert húzhatom a kajakot, mire egy olyan rést találtam a parti növényzetben, ahol vízre szenvedhettem.

Az első kapás wtd-re érkezett. Mivel nem ment neki még egyszer a támadó, így feltettem a wave shadet. Azt hiszem a harmadik húzásba ütött bele valami, ami nagyon nem balin volt és nem is süllő, hanem a harmadik számú lehetséges támadó, egy kisebb csuka. Boldogság van, hisz nem csak szépen mozog, hanem működik is! 😀

A következő kapás wtd-re jött. Egy balint láttam a messzeségben rabolni, gyorsan ráeveztem és repült is a nyolcas kutya, amit úgy duplázott be a formás őn, ahogy az elő van írva a felszíni csalis horgászok nagykönyvében! 😀

Alig bírtam belőle kibányászni a fejjel befelé leszedett white walkert.

Aztán beeveztem a nád elé, ahol nem éppen tiszta vízben nem nagyon mutatta magát a hal, egészen addig a pillanatig, amíg a nádtól jó 15 méterre egy balin odavert a küszöknek.

Nem gondolnám a wavet ebben a színben nyílt vízi balincsalinak, de mielőtt arra gondolhattam volna, hogy lecserélem leszedte az első balin is.

Tényleg működik!

A nád előtt volt még egy kapásom. Egy nádlakó is megkívánta az egyik kedvenc öblömben.

Első peca, három hal, vége a nádas résznek, a szél is kezd feltámadni, irány vissza, de azért néha dobtam egyet – egyet.

Az egyik babás nádas részen belülről kerültem a nádat, dobtam egy hosszút és a kajaktól pár méterre beduplázta a csalit egy egészen jó csuka. Már a kapásából tudtam, hogy csuk a tettes.

Visszafelé evezve az emberünk még mindig ott aludt, így felszenvedtem a hajnali helyen a kajakot. Itt már annyira hullámzott, hogy a csizmaszáron is befolyt némi víz.

Az első pecán 4 kapás 4 hal az új csalival, ráadásul a 4. egy igazán szép balatoni krokodil. Nem kellett ennél több. Illetve de, így másnap hajnalban egy másik pályához közelítettem immáron bagoly és macska nélkül. 😀

A kívánt pálya nagyon hullámzott, így gyorsan – kicsit gyorsabban, mint lehetett volna – az előző napi helyen találtam magamat, de az is hullámzott. Talán még jobban. Nem volt más hátra, mint előre. Irány a nádas.

A faszikám aznap is ott aludt, de a szél miatt egy védettebb helyen, így sima volt az utam befelé. Ilyen hullámzásban még csónakkal sem szeretek kint lenni, nemhogy kajakkal, de mennem kellett. Az első öböl sarkában mintha rablás hangját hallottam volna. És valóban az volt!

Ráeveztem, irányba állítottam a műanyag szivart és a zavaros hullámzó vízbe repült a wave shad.

Nem nagy, de bakker a süllőt is tudja! 🙂

Volt ott egy nagyobb hal is a rablásából ítélve, de ő csak megbökte a csalit, aztán ahogy szórtam a helyet, egy idő után nagy lett a csend, így továbbálltam.

Az egyik öbölnél már messziről észrevettem a gémeket, kócsagokat, amik jöttömre felrebbentek. Ez a jelenség mindig jót jelent. Kishalat sejtet, a kishalon pedig mi áll? A ragadozók!

Így volt ez most is. Először direkt a bejárót szórtam meg és brutális kapásnak vertem oda, de a 30 centis hullámok közepette nem találta el a támadó rendesen a csalit. Volt még egy kapásom a hínárból kipöckölt shadre, ami sanszosan süllő lehetett, majd egy jó rablás után csalit cserélve a jerkminnow megfogta a nap első balinját. Nem volt véletlen ez a csere sem. 😉 Éreztem!

Az egyre erősödő szélben és helyenként 40-50 centisre megnövő hullámzásban már nagyon kellemetlen volt a peca, így kénytelen  voltam otthagyni az halas öblöt és elindulni a kikötőhely felé.

Kicsit mintha csillapodott volna a szél, ahogy a sójához közeledtem, így megnéztem még egy belső, nyugodtabb babás nádasos rész, ami két balint adott. Nem voltak ezek sem életem halai, de az első kapása örökre az agyamba vésődött.

Ez a balin méteres tolóhullámmal támadta be a szinte már teljesen felszínen húzott csalit a kajak orránál, majd egy helyben zurbolva, tombolva, zúzta szét a viszonylag hullámmentes felszínt. Adrenalinsokkot kaptam! 😀

A nap és hétvége utolsó hala egy nádbaba mellett szedte le a nagykönyv szerint nem éppen balinos színű csalit. 10 éve még biztos nem dobtam volna az őnöknek én sem. 😉

Azóta meg van a wave shadből a színsor is és két 5,5 centis már szívja magába az impregnáló lakkot. 😀

Ugyanis a terv az, hogy lesz belőle 4 méret. 5,5 – 7,5 – 9,5 – 11,5 centiméterekben és nagyobb süllőkben, csukákban is gondolkodok. 😀

Wobblerbolt még nincs, de akit esetleg érdekel keressen bátran. Előrendelést felveszek. 😉

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, csuka, elado, faragás, felszíni, firetiger, hendméd, jerkminnow, kajakos, süllő | Címke: | 2 hozzászólás

Amikor egy csalinak már története van

Két bejegyzés még várat magára, de annyira friss az élmény, hogy most ezt kell megírnom, a megmaradt Tisztelt Olvasóimnak.

Az egész azzal kezdődött, hogy múlt héten megkérdeztem Petyát, a héten nem e ér rá valamikor egy jó gázlós domizásra?

Mivel én egész héten szabadságon vagyok, így elvileg bármelyik nap jó lett volna nekem, de végül a keddben maradtunk. A hétvégi frontok és más miatt hezitáltam ugyan egy darabig, de legbelül tudtam, hogy akkor is elmegyek. Már vágytam egy jó folyóvízi pecára.

Nem siettem el a dolgot, de így is a vízben álltunk hét óra magasságában. El kell hogy mondjam ez egy igen jó peca lett a végére, de nagyon nem úgy indult. 4, vagy 5 tökéletesnek tűnő pályát is megjártunk mire végre volt egy kapásom zero crankre. Aztán Petya fogott egy kicsit blackorange killer crankel. Majd nagyon sokáig semmi, csak az atomszél és a nyárfaszösz. Volt, hogy úgy éreztem visszafelé folyik a folyó, annyira tolta a tetejét a szél.

Már mindketten azon gondolkodtunk belül, hogy van e egyáltalán ennek a napnak értelme, amikor egy gondolattól vezérelve feltettem egy telibe fluo yellow dozer cranket. Ezzel aztán fogtam két domolykót, de a kettő együtt is csak súrolta volna a kívánt méretet. 😀

Már vagy a 10. tökéletes pályán jártunk, amikor oldalról eltörölte valami Petya csaliját. Először nagy domira gondoltunk, de végül egy 2,5-es forma csonka faroklapáttal megáldott őn került lencsevégre.

A killer crank újra lecsapott

Tavaly amikor először horgásztunk egymás mellett vízben állva egy ugyanilyen festésű csali hozta meg a nap halát a barátomnak. Lehet nem véletlen! 😉

Itt még sikerült megmenteni a csalit, de utána sajnos bent maradt

Sokáig megint nem volt semmi, így gyári csörgős csalihoz folyamodtam, ami végre hozott egy vállalható halat. 😀

Aztán mentünk, gázoltunk, kimentünk, beszálltunk, gurultunk, megálltunk, kiszálltunk, bekúsztunk, gázoltunk órákon keresztül és már lassan a táj szépsége és a viszonylagos magány sem volt megnyugtató.

Két óra magasságában az egyik dobozomban túrva a kezembe akadt az első voodoo child színű dozer crank, amit eredetileg pont Petyának készítettem, de tavasszal három cranket is elragadott tőlem a kedvenc folyóm, így kénytelen voltam bevetni. 😀

Ez a csali fogta nekem az 51-es domit és a nagy sügeret is.

Kétszer mentem ezért a csaliért a túlpartra, egyszer olyan jó három kilométert. 😀 De csúsztam érte vízbe, másztam fára, szedtem ki nádból is.

Mondtam Petyának, ha ez a csali sem adja ki, akkor nincs más hátra, fel kell adni. 😀

Nem dobtam vele hármat és brutális kapással törölte el az első ebből a folyóból fogott hivatalos balinom. Durva burvánnyal felcsapott a felszínre és belefeküdt a sodrásba. Élmény volt minden egyes másodperc!

Azt hiszem a baszom szőrzet ellenére látszik az öröm az arcomon

Made my day

Itt már rendben volt minden. 😀 Adott egy kis lendületet és nem is hiába.

Egy víz fölé hajló fás – bokros részen barátom komoly halat ütött. Nagy domolykóra tippeltünk újfent, de egyszer csak megkönnyebbült a szerelés és kiderült, hogy más volt a tettes. Méteres nyálka jelezte, hogy bizony egy harcsa támadta be a killer cranket. A nem éppen harcsás horgok közül a hátsó egyik ága kihajolva. Valószínűleg csontos részbe akadhatott és nem ütötte át a harcsa pofáját rendesen. Peti csalódottan, remegve állt a vízben, én meg már dobtam is a helyre a dozert.

Éreztem, ahogy a terelő valamin megugrik. Tán egy ág, vagy fa lehetett keresztben a víz alatt, az alatt pedig fekhettek a harcsák. Igen harcsák, mert minimum ketten lehettek, ugyanis két dobásra rá a döccenés után belassított cranket brutális erővel törölte el a bajszos útonálló. Akkor sebességgel került meg a hal, hogy egy darabig kontaktom sem volt vele, azt hittem tőlem is lelépett, de szerencsére nem.

Ez jól akadt! Áldottam az eszem, hogy a kis finezzét vittem 0,10es fonottal és 0,39-es előkével. A nagyobb, sőt sokszor a kisebb domolykókat nem zavarja, az erő meg kell az ilyen halakhoz. A 0,04-es nano + a 0,16-os FC veszett fejsze nyel lenne ilyen esetekben. 😀

Mit mondjak? K@rva jó volt na! 😀

Az első harcsám saját készítésű csalival. Elmesélhetetlen az érzés.

Azt hiszem itt beleüvöltöttem kétszer is a néhol viharos erejű szél által borzolt folyó “csendjébe”! 😀

Mivel mélyült a víz így elindultunk vissza és megadta a folyó, amiért eredetileg érkeztem. Szintén dozerre.

 

Ki ez az ősember a képen?

Igaz már nem kellett volna, de azért megnéztük a tavaly ősszel felfedezett harcsás – domis pályát. Jó kilométert kellett a folyóban megtenni felfelé a húzós vízben. Halat itt már nem fogtunk, de akkor is megérte.

16000 lépés parton, gazban, sárban, iszapban, dzsuvában, bokrok között és vízben. 4 igazán gyönyörű hal és még néhány kevésbé csúnya de kisebb. Minden másodperce megérte a napnak ezekért a gyönyörű halakért!

Parádés volt!

Ennek a csalinak a “hősök csarnokában” volna a helye, de én úgy döntöttem, hogy a csatában kell elesnie így, vagy úgy, ezért legközelebb is magammal viszem! 🙂

 

Kategória: balin, balsa, blackorange, crank, crankbait, domolykó, faragás, folyó, gázolós, harcsa, hendméd, légiós | Címke: | 4 hozzászólás