Dolgozik a komló!

Jó híreket kaptam egy pályáról pár hete. Minden este hatkor a random balinok mellé kishalfoci őrület volt a nyílt vízen.

Sajnos napokig csak néztem a képeket és olvastam Olivér beszámolóit, aki aratott a pályán. Ami nem elhanyagolható tényező, hogy mindezt a nyolcas és hatos white walkerrel tette. 😉

A csalik kölcsönben voltak nála a kis tanítványától. Mivel haza utazott és vissza kérte azokat jogos tulajdonosa, ezért megígértem, hogy viszek vendéglátómnak egy hatost ajándékba a sok – sok képért cserébe.

Amik sokkolták a facebook oldal követőit és sokkolt engem is, hogy hirtelen hányan szeretnének ebből a csaliból.

Azt hiszem erre az évre nem szabadna több rendelést felvennem! 😀

Szóval azon a bizonyos napon motoroztunk a pálya felé. A fegyverek készenlétben álltak a csónakban. Nagyon bíztunk mindketten az őrületben. Én saját propbaittel és a gyári smashtailel szerettem volna piszkosul fogni. Vendéglátómnál a kis walker figyelt a kapocsban.

Közben figyeltük persze a vizet, hátha útközben látunk néhány rablást, hisz a hat órás kezdés még jóval odébb volt. Az első két rablást Olivér találta el úgy a walkerrel, hogy mindkettőt leszedte egy balin. Az első leakadt a második csónakot ért.

Megérkezvén a tuti placcra elég sokáig várakoztunk, de késtek a balinok. Azt megelőző napokon minden este hatkor beindult az őrület. Ezen a napon nem, így nyílt vízi jószágok keresésébe fogtunk, aminek az eredménye részemről is egy walkeres balin lett.

Haj, szakáll kegyetlen, a hosszú ujjúba meg majd belepusztultam, de inkább mint hogy rommá égjek! 😀 #csakarumcájsz

Sajna nem találtunk több éhes balint, így úgy döntöttünk visszamegyünk a meccs helyszínére, hátha közben a balincsapat is megérkezett.

Körülbelül 5-600 méterre lehettünk, amikor már látni lehetett a pályán, hogy elkezdődött a BL döntő. A kis motor teljes erővel hajtotta a csónakunkat, de egy örökkévalóságnak tűnt akkor az a rövid út. Az adrenalin szétfeszítette az ereimet, mert végre ott voltak, bombázták, zúzták a kishalakat!

Persze az igazi showról lemaradtunk, de néhány levezető dekázgató játékos azért maradt a pályán. Ahogy csorogtunk volt mellettünk egy forgás, amit balinnak véltem. Le is durrantotta a sötét nagyurat! 😀

Az egyik aznapi tervem beteljesült. Samashtail did the job! 😀

Vártuk a halakat csendben. Ilyenkor nem szabad szétcsapni a pályát. Aztán megindult megint egy kisebb csapat és jöttek a kapások, halak sorban.

Menni kellett utánuk. Nem adták könnyen magukat, mert már nem voltak annyira koncentráltak a támadások sem. Sok rontott kapásunk is volt.

Olivér talán legdurvább akciójánál a balin velünk merőlegesen, vagy egy méter hosszan kicsapta a walkert a vízből. És amikor beérkezett kegyetlenül eltörölte.

Ez után azt mondta ez felért 40 thrilles fogással. Vagy négy éve sulykolom ezt belé.

Azt hiszem ebben a pár napban végre megértette. 😉 Igazából sok csalit használ, de azért szoktam zrikálni rendesen. Innentől viszont #csakathrill helyett #csakawhitewalker lett a jelmondata! 😀

Aznap ő “nyert” 6:5-re, bár nem versenyeztünk. A walker összesen hét halat adott.

Nekem jött egy gyárira.

Ígérem a károgó kollégának, hogy legközelebb még jobban beletolom a csalit a kamerába! 😛 😀

És meg lett az az áhított saját propbaites balin is, méghozzá az új orange unka színre.

Harmadszorra szedte le, így a videó nem annyira szalonképes! 😀

Ezt a balint már jóval a csapattól odébb fogtuk. Totál szétszéledtek.

Későb  újra megálltunk a javaslatomra.

Nagyon megérte!

Nem sokkal rá a csónak mögött volt egy brutális, terítős rablás, ami megfoghatatlan nyílt vízi nagy balint sejtetett.

Öt akciónk volt tőle!

Olivérnek a white walkert többször betámadta, nekem pedig a  saját propbaitet.

Ott forgott a komolynak vélt test a kishalak között és nem tágított.

Az összes akció szinte négyzetcentire ugyanott történt. Már az első akciónál úgy ütötte ki a walkert, hogy biztos voltam a nagy halban!

A másik boton fent volt a gonosz törpeharcsa. Vagy úgy engem neveztek el a kép alapján? Már nem is tudom. 😀

Szóval a sötét nagyúr bevetésre lendült és egy méter után bebombázta a nyílt vízen a nap hala!

Életem második legnagyobb balinja hosszra, de súlyra mindenképpen a legnagyobb. Széles és magas hátú, vaskos hal volt. A nap koronája!

Azt a fejet bakker! 😀

Kurvára örültem!

Az eredeti videóban, ahogy csapkodja a csalijainkat az nagyon szalonképtelen dolgokat hozott ki belőlem. Annyira, hogy még a blogra sem szeretném kitenni, így marad ez a reklámverzió kissé teátrális zenével. Valahogy ez akadt az utamba. 😉

Van akit sokkolt. 😀 De nem érdekel! 😛

Olivér fogásairól is vágtam egy videót. A zene ugyanaz, mert kiderült, hogy kedvenc labdarúgója néhány videója alatt szerepelt. Akkor legyen!

Olivér egy 270-es 14-40 grammos speed masterrel balinozik 0,22-es monoval. Nem az kimondott felszíni csalis balinos pálca, de annyira szereti, hisz kölyök kora óta használja. Minden évben elgondolkodik a cserén, de összenőtt már a jobb karjával. 😀

Azóta többször megjártuk a pályát, de a balinok eltűntek.

Az a gyanúm, hogy azon a napon megfogtam a banda nagyot és vitte magával a többieket egy másik pályára, amit kevésbé érzett veszélyesnek. De az is lehet, hogy csak én gondolom túl és a szél verte szét a csapatot.

Már sosem fogom megtudni, de én az elsőben jobban hiszek. 😉

Amikor kikötöttünk két kisöreg is pont ezt tette. Az egyik dicsekedett a két fogott pontyával, kérdezte, hogy nekünk jött e valami?

Majd kiszállt és két csónakkal mellettünk kicsapta a bránert, miközben közölte, hogy dolgozik a komló és belepisált a vízbe. 😀

Szerencsére én már a stégen álltam, de vendéglátóm srégen szemből akár láthatta is, ahogy az öreg kicsavarta a szerszámot. 😀 😀 😀

Balaton én így szeretlek!

PS.:

Amit egyébként fontosnak tartok a smashtailes videóval kapcsolatban megjegyezni az a hal kiemelése a vízből.

Ekkora halat tarkófogással már nem lehet kivenni!

Összenyomorítaná az ember, ha elég szorosan akarja tartani ahhoz, hogy ne ugorjon meg. Kopoltyúba balinnál még véletlen se turkálunk! Nem olyan erős a kopoltyúfedője, simán be vagy leszakadhat!

Lipgrip nálam kizárt minden halfajtánál!

Ahogy a szájba turkálós fogás is!

Merítőt ritkán viszek magammal a csónakba. Szóval maradt ez a faroknyélnél megfogom és alányúlok lehetőség, ami elsőre egyébként nem sikerült. Volt benne még erő és megugrott a vízben, ezért a kamerán a vízcsepp.

Másodjára azért összejött. Csak azért írom ezt, mert nagyon sok horgásznál látom, hogy helytelenül kezelik a visszaengedni kívánt balinokat, rossz példát mutatva ezzel a kezdőknek. Kezdő én is voltam! 😉 Hibáztam is eleget, de hátha az ilyen videók irányt mutatnak a srácoknak.

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, csónakos, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, légiós, popwalker, propper, savagegear, steveolures, topwater, whitewalker, WTD | 1 hozzászólás

Gyarló az ember, én is az vagyok

Végre volt idén egy olyan pecám, amikor úgy vettem ki a műanyag szivart a vízből, hogy na ez igen, ez már talán kicsit sok is volt. Pedig nagyon nem így indult ez a nap sem.

Idén minden pecán, az összes halért vért kellett izzadni eddig. Az időjárás teljesen felborított mindent, így a halak viselkedését is. A tavalyi májusi küszívásos őrületes kánaánnak nyoma sem volt idén. Azért az kemény, amikor egy májusi hajnalon 3-5 fokban kell nekiindulni a pecának, annak reményében, hogy az adott napon nem kell belepusztulni egy kapásba. 😀

Fogtam azért egész jó halakat, de ha egy 3-4 órás etapba belefért 2-3 hal, akkor az már király nap volt. 😀

Tavaly májusban volt legalább 10 olyan pecám, amikor több, számomra értékelhető halat fogtam, mint idén egész májusban. 😀 Pedig mentem, próbálkoztam keményen. Rengeteg pályán voltam, partról, csónakkal, kajakkal.

Az első idei mozgalmas pecára június (MONDOM JÚNIUS! 😀 ) közepéig kellet várni.

Úgy mentem neki aznap a dolognak, hogy végre szénné fogom magam, mert olyan nincs már hogy minden alkalommal vért kell nem is izzadni, hanem húgyozni néhány halért! 😀

Kieveztem a kedvenc kajakos pályámra és vártam a hajnal érkezését, vele együtt pedig az első rablásokat. Jöttek is így egymás után. De az átkozottaknak nem kellett semmi!

Már vagy fél órája ütöttem a vizet kapás nélkül, pedig nagyon sok hal volt körülöttem. Komoly darabok is. Azon gondolkodtam éppen, hogy ez a nap megint bekerül majd azon napok közé, ami megtanítja a horgászt az alázatra! 😀 Idén bőven volt ilyenekben részem. 😀

Aztán végre megtört a jég és egy balin beduplázta a gyári kotyogóst. Nem is fényképeztem, mert szerintem a pálya legkisebb halát sikerült megakasztani elsőre. Volt vagy 30 centi. 😀

Ütöttem a  vizet serényen, de sokáig megint semmi. Aztán két tróger kiütötte a vízből a hatos white walkert. Na mondom talán végre lesz valami.

Lett is. 2-10 kiló közötti pontyok kezdtek el forogni – fürdeni – ívni a hínárban. Ha nem láttam a rablásnak vélt jelenetet, mert mögöttem történt, akkor rá se dobtam, mert nem voltam benne biztos, hogy nem e ponty fordult.

A balinok letojtak mindent. Á mondom, hátha a legkisebb WTD-m beadja. Kotortam a dobozban és először egy ötös axehead került elő blackpurple színben, amit egy vevőnek készítettem. Nem tudott eljönni érte, így levittem kipróbálni.

Bejött! 😉

Finoman leszívta a felszínről a kettő feletti jószág.

Azt hittem aznapra meg van az a bizonyos szent grál, hisz volt rá még két hasonló maszatolós kapásom, de aztán bekussoltak.

Újabb ötletem támadt. Visszatettem a gyári kotyogóst és csúnyán, de hatékonyan gyors ütemben kezdtem el tépni a tetején.

Ez is bejött! 😉

Persze több halat ez a módszer és csali sem akart adni. 🙂

Volt egy balin, ami már vagy 15-öt rabolt a kajak orrától 10-12 méterre. Nem akart semmit megenni a mocsok. Jött az újabb csel. Felbosszantom popperrel.

A kettőt rántok, két másodperces ütemnek nem tudott ellenállni. Sikerült vele felbosszantanom és az egyik pihentetés utáni első rántásba belevert.

Próbálkoztam mindennel a következő 1,5 órában, de nem állt több kötélnek. Mondom jól van, ez ennyi volt. Ezt a napi maximum négy fogott halat úgy néz ki idén már nem fogom tudni túllépni és elkezdtem kifelé evezni.

Közben a szél is megélénkült, így gondoltam úgyis annyi a mókának. A nagy melegben a rablások száma amúgy is csökkent, a tarkóm meg égett rendesen.

Azon morfondíroztam, hogy felszíni pecánál a 9/4-es arány nem is olyan rossz, de ennyi hal jelenléte mellett ennél sokkal többet ki kellett volna hoznom a pecából. Lehet, hogy a pontyok jelenléte is zavarta a halakat. Fene tudja.

Abban a pillanatban előttem csattant egy rablás. Az egyik kapocsban a 66-os gyári kotyogós volt, ami egy brutálisan jó csali hullámzásban. Elsőre leszedte, de lemaradt. 10/4. Ááááá mondom ilyen nincs és repült vissza a csali. Kiütötte a vízből. 11/4. Egy métert, ha jött és megint kiütötte. 12/4. Aztán nem bírta idegekkel és végre rendesen leszedte. 😀 12/5 Pffff…………

Innentől megindult az őrület. Elképesztő mennyiségű felszíni akcióm volt mindenféle csalira. Direkt váltogattam, mert minél többet ki akartam próbálni. A gyári kotyogós, vagyis pop walker az annyira hatékonyan működött ezen a napon is a hullámzásban, hogy akárhányszor dobtam kapásom, halam volt rá.

Az őnöknagy része igazán jó hal volt. Bár súlyra még nem szedték össze magukat rendesen, de a zöme teljes hosszban 60-65 centi között lehetett.

Fogtam kettőt nyolcas white walkerrel.

Aztán lecsapott a mostanában kicsit hanyagolt nagy kedvenc gúnárnyak is.

A banánt is szerették! 😀

Aztán megint jött egy brutális jószág a pop walkerre.

Ezt a csalit itt le is vettem a kapocsból és nem tettem aznap vissza többet. Megpróbáltam tovább kísérletezni, így először az új gyári felszíni csali került a kapocsba. Egy igazán gonosz kinézetű fekete smashtail.

Összesen 2 sügér lekövetésig és négy kapásig, akcióig jutottam vele, amiből egy balin nagyon durván bombázta be, de sajnos lemaradt.

Gondoltam itt az idő, hogy a saját dupla propelleres békámmal balint fogjak. Két kapásom volt rá, a második leszívta a felszínről az egyenletes tempóban folyamatosan húzott propbaitet.

Ismét bebizonyosodott, hogy a horog szakáll lenyomkodás nem hülyeség. 😉 Egy csepp vér nélkül operáltam ki a majdnem gyomorszájba akadt horgot, miközben hányta vissza  a balin a pépes küszt. 😀

Egyre kevesebb rablás volt, egyre jobban fújt a szél, de lehetőséget kapott még tőlem az orange unka fedőnevű legújabb propbaitem. Mivel egyenletes húzásra pár dobáson belül nem érkezett kapás, így a sügéreknek általában tetsző rángatós technikához folyamodtam. Le is szedte egy brutális csapó, de sajnos lemaradt. Viszont a sügérekre jellemző táplálékirigység, kíváncsiság, konkurenciaharc miatt az őt követő kisebb társa leszedte a csalit. 🙂

A peca utolsó kapása egy balintól érkezett, ami szaltóval püfölte ki a rángatott csalit, de behibázta.

Nem igazán számoltam egy idő után, de kb. 40 akcióból olyan 15 halat csíphettem el. Nem kérkedni akarok vele, inkább úgy gondolom, hogy valójában ennyi halat nem kell az esetek többségében egy pecán megbökni. Valamennyit tettem is ezért a csali kísérleteimmel, de aznap szinte mindennek nekimentek a partszélben hullámzó vízben.

Egy ilyen mocskos szar tél és nagyon küzdős tavasz után, az vesse rám az első követ, aki nem így tett volna. Legközelebb ha elkezdnek így zabálni csak propbaitet fogok dobni. Vagy nem! 😀

Görbüljön Mindenkinek!

Kategória: Balaton, balin, balsa, egyéb, elado, faragás, felszíni, gúnárnyak, hendméd, kajakos, légiós, popperes, popwalker, propper, savagegear, sügér, steveolures, topwater, whitewalker | 1 hozzászólás

Játszunk!

Két éve Gombár Peti barátommal indítottunk egy csalikészítős játékot a 18 év alatti kategóriában. Tavaly sajnos nem volt erre energiám. Most viszont kitaláltam egy korhatár nélküli nyereményjátékot nektek. 😉

Szóval SteveOlureS csalikkal fogott hallal, halakkal kapcsolatos beszámolókkal lehet indulni a játékon.

Feltételek:

– SteveOlureS csalival fogott hal – halak szerepeljenek a beszámolóban.

– Korábbi fogások nem számítanak, a játék június elsejével indul és december elsejével zárul.

– Bárki nevezhet, természetesen előny, ha van már tőlem csalija. 😀

– Legalább egy képnek szerepelnie kell a beszámolóban, amin jól látható a hal szájában a csali.

– A beszámolókat a steveolsonhun@gmail.com címre várom. A legjobb beszámolók publikálásra kerülnek majd a blogon.

– Nincs zsűri! Én döntök. Egy nyertes van. A nyeremény 5 darab egyedi festésű SteveOlureS műcsali.

  Akár ilyen,

ilyen,

vagy ilyen is lehet.

De persze ezt még megálmodom. Mindig töröm a fejem valami új színkombináción, ami kicsit más, mint a megszokott.

Nem nyújtok senkinek se telefonos, se facebookos, se messengeres segítséget.

Csak teljesen kész a fenti email címre küldött beszámolókat fogadok el!

 

Hajrá!

Kategória: egyéb, elado, faragás, játék | 2 hozzászólás

Beszámoló az első bevetésről

Csík Ricsi még télen vett tőlem egy pakkot, közte egy hagyományos nyolcas white walkert.

Szóval a hajnali deres órákban csapkodott a balin de azért nem forrt a víz, majd abba is hagyták 9 óra körül, de olyan szinten hogy eltűntek. Szemben velünk a túlparton egy kis szakaszon befolyik a víz, ami mögött egy kisebb területen gyenge a sodrás. Eredetileg csak azért tettem kapocsba a white walkert, hogy megnézzem hogy táncol nagy sodrásban. (teszem hozzá bírja az erős sodrást is tökéletesen) Aztán szemezgettem azzal a lassú résszel na mondom egye fene átdobom, meglessük Vízbe ért a csali, éppen elindítottam volna, erre elkezdett darálni/morogni és akadni az orsóm. Hát ez remek, gondoltam… aztán hirtelen a szívem is megállt amikor annyit vettem észre a szemem sarkából hogy tőlem 50méterre a túlparton óriási rablással behörpöli valami az álló csalit! (MEG SEM MOZDÍTOTTAM, 1 HELYBEN ÁLLT A DRÁGA VÉGIG)
Fogtam a botot, az orsóm akad, érzem, hogy rúg a hal.. Na most mi legyen? Szerencsére rájöttem a hibára, az első keverőgyűrűre volt rátekeredve a zsinór, de olyan nyakatekert módon amilyet még soha nem láttam. Remegve próbáltam bogozni a zsinórt, de már elkönyveltem, hogy a halnak max integethetek, úgyis leveri magát. Kicsomóztam a zsinórt, feszítem meg, és a legnagyobb meglepetésemre a hal egyszer csak visszarúgott, jelezve, hogy partiban van még.
Hát nagyon megörültem, és azonnal kézbe vettem a fárasztást. Nagyon jó erőben volt a hal, sokszor belefeküdt a sodrásba, nagy élmény volt olyan messziről visszahúzni! Egyik legjobb balinom a duzzasztóról az elmúlt másfél évben.

Kérdésedre válaszolva nem, nem ez volt az egyetlen áldozat, rá következő dobásra

ugyanúgy lecsapta még egy, amit odaadtam nagybátyónak, aki megfogta élete első castingos halát.

Ezen felül jött még egy nekem, majd a kis befolyóból ami a nagybátyó mögött látható kipiszkáltam egy kilósat, meg egy harcsa odavert neki, de az sajnos nem akadt.

Nagyon király peca volt! Azóta már top1 felszíni csalim, és a megabass, jackall, duo és társai cserepadra kerültek !
Pedig azt hittem a kis Chubby Pencilt nem fogja tudni letaszítani semmi a trónról…

Kategória: balin, casting, elado, faragás, felszíni, hendméd, whitewalker, WTD | 3 hozzászólás

A Tower Bridgen is!

Múlt héten jelmezes bohócnak tituláltak az egyik képem alatt, ahogy azt már említettem a kettővel ezelőtti bejegyzésemben. Ez megihlette Ferenc Lovas barátomat.

Hétfő reggel már a Tower Bridgen is engem vizionált bohócjelmezben az egyik busz hátulján, továbbá ezt az üzenetet írta:

“Azt hallottam, hogy disneylandi tóban megy a balin és ma megint a piros lábas a nyerő.
Na szép napot neked!
…gurulok tovább

😂😂😂😂😂😂😂

Irány Disneyland!

Az összes arckönyv kommentet nem másolnám be, de ezt az egyet mindenképpen.

Behugyoztam, mára gèm over!😂😂

Kategória: Balaton, balin, towerbridge | 1 hozzászólás

Swimbait time

Swimbaits are a loosely defined class of fishing lures that imitate fish and tend to be distinct in design from a typical crankbait.[1]

Swimbaits are usually different from crankbaits by the way they generate lure action. Some are rubber “paddle tail” lures that appear to swim when the tail flutters during retrieve. Some are jointed baits that wave like a flag in the water when retrieved, without any obvious mechanism to generate motion. Some are large jointed crankbaits or crankbait/plastic lure hybrids.

Swimbaits originated as lures designed to imitate the planted rainbow trout in Southern California reservoirs that Largemouth Bass and Striped Bass fed on. They were larger and more lifelike imitations than most available mass-produced lures.

The term swimbait is often used to indicate plastic “paddle tail” lures, regardless of size or appearance.

Google fordítóba ne másoljátok be, mert nagy nevetés lesz a vége.  😀

A lényeg, hogy ez az írás a két vagy többrészes műanyag testű swimbaitekről fog szólni főként a tavalyi ősz, de a korábbi két év néhány tapasztalata kapcsán.

Igaz használok hybrid, azaz vegyesen műanyag és gumi testű swimbaiteket is, mint amilyen a hybrid pike, illetve full gumi kialakításúakat is, de egyenlőre a legjobb halakat a műanyag testű változatok adták.

Hogyan is keveredtem a közelükbe?

Őszintén szólva annak idején nagyokat nevettem egy bizonyos oldalon megjelenő számomra méregárú japán többrészes csodákon. Aztán a boltokban megjelentek az első elérhető árú 2-3, vagy többrészes főként keszegre hajazó halutánzatok, amiket nézegettem – nézegettünk, de akkor még nem volt bizodalmam irányukban.

Aztán jött a savage gear, majd a spinnerbait őrület a részemről. Szinte csak azt dobtam csukára, mert zabálta. Egy idő után azonban kicsit unalmassá, egysíkúvá vált a dolog és a nem kevés csukára kifejlesztett csali közül nagyon szimpatikusnak tűnt a kétrészes 3D Roach Shine Glider, amivel 2016-ban rukkolt elő a savage gear. Mivel akkor még firetiger fóbiában szenvedtem, ezért először egy roach és egy goldfish színt szereztem be belőle, mindkét méretben.

A nagyobbik kicsit soknak bizonyult az akkor használt legerősebb botomhoz mérten, ezért a kicsivel (13,5 cm, 29 gramm) kötöttünk szorosabb barátságot. Előtte ősszel már nem adta annyira a nagy víz a csukát 2016 őszén amikor ezzel a csalival elkezdtem ismerkedni még 2015-nél is sokkal gyengébben adta a halat.

Kicsi volt a víz, kevés a táplálékhal és nekem se mindig akkor volt időm kint lenni, amikor igazán evett a csuka. Aztán az egyik hajnal beadta az első swimbaites csukámat, ami nem is volt éppen gyenge darab. Előtte évben meg sem tudtam közelíteni ezt a méretet.

Anno szerepelt is a hal a blogon. A kép az olyan, amilyen, de a hal igazán gyönyörű volt. Akkor azt hittem megtaláltam a szent grált, de a szezon hátralévő része már nem adott komoly halakat. Sokan azt mondták anno, hogy a 13,5 centis csali magyar viszonyok között nagy egy átlagos csukához mérten. Én ezt nagyon nem így gondolom, hisz egy méretes halnak semmi egy tenyeres keszeg méretű csali!

Ilyen szarosokból több is leszedte az elmúlt években.

2017 ősze nem az én évszakom volt a vaddisznós baleset végett. Sokáig nem is horgásztam, majd újra gyalog és busszal jártam. Nem tudtam időben ott lenni ahol igazán kellett volna, de az ősz legnagyobb csukáit partról és csónakból egyaránt a shine glider adta. Itt már használtam a firetiger színt is, melyre egy kölyökbalin is elcsábult az egyik kikötői pecán.

dav

Életem egyik legrosszabb ősze volt. Nagyon kevés hal volt amúgy is a pályákon és azok is sokszor este ettek inkább, én meg napkeltére se bírtam leérni kocsi nélkül, nemhogy este menjek, aztán meg valahogy hazavergődjek.

2018 ősze azonban újra csodákat rejtett. Magas volt a víz, hatalmas hínármezők voltak a nádas előtt, amelyek fedezéket nyújtottak kishalnak, csukának egyaránt. Éreztem, tudtam, hogy újra foghatok néhányat a balatoni krokodilok közül és bár az első pecán halas még nem lett a kezem, de az egyik kedvenc öblömben egy általam 70-80 centi közöttire tippelt jószág rányúlt a goldfish színű swimbaitre. Igazából olyan volt, mintha csak zavarná, nem megenni akarta, csak megtolta maga előtt. Mindenesetre nagyon biztató volt.

Másnap jött egy kis keleti szél, így pihentettem a helyet, de harmadnap újra ott voltam és szándékkal egyből abba az öbölbe eveztem. Bíztam a helyben, a csaliban és hogy az enyhén opálossá váló vízben már nem fog hibázni a halam és igazam lett! 😀

Első dobásra leszedte. Kurva jó szinte felszíni kapással.

81/90 centi. Kicsit alulbecsültem két nappal előtte. 😉

Az önkioldós képeknek nem vagyok a mestere, majd a későbbiekben látjátok mennyire szarok lettek sok esetben. 😀

Mindig dobom a nyílt vízi hínármezőket is hátha újra összejön. Ezen a napon összejött, hiszen a második hal a nádtól messzebb szedte le kedvenc swimbaitemet. Brutális fárasztás volt! 82/91 cm.

Ilyen szezonkezdetről álmodni sem mertem, de azért titkon bíztam benne. Elképesztő reggel volt!

Nem vagyok egy esti, délutáni pecás, de a viharok és a szél ezen az őszön is rákényszerítettek, hogy ne mindig hajnalban menjek. Az esti pecák nekem a legkevésbé sem szoktak sikerülni, de ezen a napon egy kisebb csuka után jött egy teljes hosszban 82-es. A kicsik majdnem mindig a húzott csalit támadják be, a nagyok pedig akkor ha megállítom. Most is így volt. Megállítottam a csalit egy ütem kihagyással, ilyenkor még kitör abba az irányba, amerre éppen indult volna és lassan elkezd süllyedni. Amikor indítottam volna a csalit nem éreztem semmit, nem volt kontakt. Ekkor eszméltem, hogy halam van, ami észrevétlenül felém hozta a csalit. Állat volt ez is! 😀

Három peca után három komoly igazi balatoni jószágnál tartottam és még el sem kezdődött az igazi szezon! 😀

Következő peca megint egy meló előtti etapból állt, egyre rövidülő hajnalokkal. És láss csodát megint két kapásom volt. Igaz most két kisebb jószág marta le a firetiger shine glidert. Ezzel végleg eltüntetve az FT fóbiámat. 😀

Imádom, ahogy ezek a kisebb példányuk küzdenek pörögnek a csónak közelében!

Akkoriban már világos volt előttem, hogy Mads egy legendás csali a 4play hard változatának átgondolt verzióján dolgozik. Az első képek után, az első videó is megjelent és már akkor tudtam, hogy kell szerezzek abból a csaliból még az ősszel.

Szerencsére sikerült is. Kézben tartva a közepes méret tűnt a legideálisabbnak a pályára és a kedvenc csukás botomhoz is az a méret passzolt a leginkább. A kicsit igazából nem is akartam dobni. Túl kicsinek tűnt kézben tartva, mert nem olyan testes és nem is olyan magas a profilja, mint a vele azonos hosszúságú 13,5 centis shine glidernek. Azért ahol nem feltétlen lehet ekkora halakra számítani még simán bejöhet. Gulyás Ricsi barátom még egy domolykót is fogott az ősszel azzal a mérettel! 😀

A közepes méret 16,5 centiméter hosszú  és 35 gramm súlyú. Tökéletes!

A hétvégi viharok miatt elég sokat kellett várnom, hogy kipróbálhassam végre.

Vasárnap volt egy nagy BAAAMMM! A villám baszott be a melóhelyem egyik telephelyén úgy, hogy a UPC kábel bevitte a túlfeszt a rackbe. Kinyírta a modemet, ami nem is érdekelne, de megölte a szervert is. Szívás volt a köbön!

Aztán pár napra rá végre kijutottam munka előtt. Volt egy nagy BAAAAMMM azon a napon is! Csak most nem a villámtól, hanem  életem harmadik legnagyobb csukájától. 89/98 centi.

Tudtam, hogy nekem kell ebből a csaliból és nem csalódtam benne egy cseppet sem. 😉

Ekkor már nem egészen egy óra állt rendelkezésre a munka előtti csónakos pecára.

Egy kapás, egy hal. GOBIGORGOHOME!

A kép önkioldós, de elég sötét lett. Lovas Feri barátom alakított rajta.

Először a terelőlap nélküli swim&jerk verziókkal kísérleteztem és milyen jól tettem! 😀

Egy legendás csali újragondolt verziója elevenedett meg azon a napon az öböl előtti nyílt hínármező felett. 🙂

Sokan mondják:

Neked könnyű! 😀 De nagyon sokat mentem ezen az őszön is a halakért. Volt hogy barátokat is vittem magammal, aki kisebb csalikkal fogtak mellettem kisebb és nagyobb csukákat is, de én akkor is kitartottam az új fegyver mellett és a betlik ellenére megérte.

Eltelt vagy két hét és több betlis, vagy egy kapásos peca, mire újra megajándékozott a Balaton két gyönyörűséggel.

Hogy magamat idézzem:

“Kitartottam a “nagy” csalinál az elmúlt három betli ellenére és teljes mértékben megérte! Ma ideális volt végre minden. A felhők a barátaimmá váltak! Egy kis öböl kora hajnalban adott egy kapást, majd a következő dobásra finoman megfogta a kettes csuka a swimbaitet, de nem akadt meg. Éreztem, tudtam, újra benne volt a levegőben a nagy hal és amikor lebombázta a csalit a hínármező fölött, már biztos voltam benne, hogy újra megküzdhetek egy krokodillal. Sokkal erősebb volt mint 3 hete a nagyok. Hűlt a víz, gondolom zabálnak is rendesen. 85/92 centis hal volt a testéhez mérten szinte kurta farokúszóval. Mivel megjelent egy másik, majd később még két csónak, így lapot húztam a 19-re és megnéztem egy mélyebb szakaszt. Egy öböl bejáratát egyik oldalról nádfal, a másikról egy önálló nádbaba szegélyezte. Beküldtem a csalit. Elsőre semmi. De bevillant, hogy két éve Szabolcs barátom fogott itt egy kisebbet, így adtam még egy esélyt. 1,5 méterre volt tőlem a 4PLAY V2 firetiger színben, amikor a jó 3-4 méter mély vízen a semmiből legyilkolta egy igazi ősállat! Nem tudom, hogy az ütésre, a látványra, vagy meglepetésemre dörgöltem oda a látott felszíni kapással érkező csukának, de elképesztő volt! Nem tudom szavakkal leírni. Iszonyat gyorsan szedte le a méretéhez képest. A semmiből ott volt egy tized másodperc alatt. Brutális közelharc, a bot a határon dolgozott, amikor többször is rá kellett fogjak a dobra, hogy ne tudja a nádba fúrni magát a 88/96 centis gyönyörű jószág. Elképesztő nap, csodálatos ősz, hihetetlen az egész év! Az önkioldós képek sajnos használhatatlanok lettek ma, de talán ezekkel is beéritek. Hasonló élményeket nektek is! A szezon még csak most kezdődött!

Azért ide a blogra bedobtam egy önkioldós képet is. Talán látszik, hogy ez a példány is mennyire egészséges, vastag hal volt. És iszonyat erős! 🙂

Az utolsó nagy BAAAAAM! Abból is megint kettő egy olyan pecán volt amit már megírtam nektek.

Pár napra rá, hogy a liplure verzió is megérkezett.

Gyönyörű színezetű, egészséges és erős 80+os halak voltak ezek is, ráadásul két olyan részen, ahol komolyabb halat az elmúlt években soha nem ütöttem.

Ezek a csalik nem csodafegyverek, de hazai viszonylatban is van létjogosultságuk. Még a legnagyobb méret is elhúzható a swim&jerk verzióból egészen kis vízben is. De mély vízben az aljára leengedve is voltak vele kapásaim finoman rángatva – jerkelve.

Idén ha minden összeáll szeretném kipróbálni a legnagyobb verziót és a shine gliderből az új színeket, amik nagyon biztatóak. Például a lenti képen látható immáron kedvenc színem a firetiger! 😉

Remélem nem kell újabb négy évet várnom egy ehhez hasonló őszre! 😉

Kategória: 4playv2, Balaton, csuka, firetiger, goldenambulance, iplure, okuma, savagegear, shineglider, swim&jerk, swimbait, swimmbait, xlnt2 | Megjegyzés hozzáfűzése

Bohóc jelmezben

Május elseje így indult. 😀

Az első pályán, amit megnéztem volt valamennyi küsz, de nem a szélvízben. Megnéztem a kövezést, a kikötő torkolatot, a helyi mólót többször is. Egészen napkeltéig kitartottam. Egy rablást láttam, ami kis süllő, vagy garda lehetett. Nulla esemény! Öt óra felé irtózatos gyomorfájás tört rám, úgyhogy majdnem hazamentem. 😦

A második pályán atom szél volt. Buzerapeca lett belőle kimagasló eredménnyel. 😀 Egy darab 45-46 centiméteres süllő és egy sügér. Atomszél!

A süllő esetében egy pillanatra elgondolkodtam, hogy meg kéne enni, de annyira szép fekete csíkjai voltak, hogy elengedtem. Amikor először felsejlett a háta kövesnek hittem. A kép nem adja vissza a színét sajnos. De legalább kisütött a nap. 😀

A kikötőben akadt egy jó sügér, aztán néhány kisebb és egy kiscsuka. Nem volt az igazi az sem.

A másodikai peca ismét parádésra sikeredett! 23:36-kor lefagyott a telefonom, így nem ébresztett. Arra ébredtem, hogy pirkad és énekelnek a madarak. Ránéztem a telefonra és még mindig 23:36-ot mutatott. Kicsit gyanús volt a dolog! 😂😂😂Szóval a tervezett 3 óra helyett 6-ra értem le és a kálvária csak akkor kezdődött.

Gondoltam megnézem azt a 15 dobásos helyet, ahol idén már fogtam swimbaittel csukát. Foglalt volt! 😀

Akkor legyen kikötői balinozás. Nem működött a belépőkártyám! 😀

Akkor a jó öreg almádi móló. Tavaly azt hiszem nem dobtam róla egyet sem. Most se nagyon kellett, mert egy házaspár befoglalt vagy 30 négyzetmétert.

Megbuzeráztam körbe. Aminek csalivesztés lett a vége. 😀

Gondoltam megnézek egy pályát, aztán később felhívom a kikötő gondnokot, hogy miért nem tudok má megen bemenni?

A sekély pályán volt végre nettó három rablás és amikor már feladni készültem odavert egy növendék a jerkbaitnek.

Megújult a jerksterek színpalettája, így a roach szín is. Az kellett neki.

Később hívtam a kikötő gondnokot, de kiderült szünnap van. Aztán agyaltam, hogy legutóbb nyitva volt a kapu és hiába húztam le befelé a belépőt, nem csipogott, így kifelé le se húztam. Ez volt a baj!

Elkértem a barátomtól. Bementem az ő kártyájával. Majd kimentem az övével és az enyémmel is, hogy újra bemehessek immáron a sajátommal. 😀

Ekkor már magasan járt a nap és én toltam egy akkora betlit, mint a ház.

Harmadnap megint megjártam (szó szerint és átvitten is) hat pályát. Az egyiken szerintem ugyanazt a süllőt megfogtam centire ugyanott, ugyanazzal a csalival, mint elsején.

A süllő, mint köztudott nagyon érzékeny jószág, így ha elengedjük megdöglik. 😀 Na ez valahogy túlélte a dolgot. 😉

Alsóörsön néhány kisebb sügér után betértem a helyi pékségbe. Vettem egy langallót és egy padon ülve elfogyasztottam, majd a feleségemmel megbeszéltem, hogy még bőven ráérek. 🙂

Szóval a hatodik pálya a balinos volt.

Az előző napon nyerő jerksterrel kezdtem, de nem kellett nekik, így felkerült az egyik új szín a 8 centis twitch minnowból. 5-6. dobás lehetett, amikor belevert valami egy twitchelő mozdulatba néhány méterre a kő lábától. Ahogy bevágtam neki olyan volt, mintha sziklát akasztottam volna, aztán a szikla megindult. Fogtam már néhány három pluszos balint életemben, na ez a hal überelte őket.

Egyben lehúzott harminc métert a nem éppen lazára állított fékű orsóról. Ekkor sikerült megállítanom és valamennyi zsinórt vissza is nyertem, amikor az öreg, rafkós balin gondolt egyet és nekiiramodott a kőnek. Magasra tartott bottal futottam felé, de gyorsabb és okosabb volt. Belevitte a horgot a kőbe és letépte magát a csaliról. Sajnos nem is láthattam, de nagyon komoly és erős hal volt. Elbaxtam! Ki kellett volna állnom a kőre és benyúlni a bottal a víz fölé amennyire csak lehet, majd pedig határozottan elfordítani a kövezéstől.

Remegő kézzel és lábbal akasztottam le a csalit a kőre rakodott zöld moszatról, vagy mifenéről és folytattam a pecát. Ötödik dobásra kapásom volt. Olyan 25-30 centis jószág szedte le a twitch minnowt. Persze ő jól akadt!

A következő két órát úgy dobáltam végig, hogy fizikai fájdalmaim voltak a hal elvesztése végett.


Balra tőlem volt egy balin, amit nem bírtam az Istennek se becsapni, aztán jobbra a sekély részen is észrevettem néhány hajtást. Itt 30-40 centis volt a víz, így felfelé tartott bottal kellett rángatni a csalit, hogy ne fogjon iszapot. Ebben a 40 centis vízben vert bele egy emelő mozdulatba ez a gyönyörű vaskos balin.

Bevágásomat szaltóval és a meder irányába történő menekülő mozdulattal reagálta le, amivel megbénította magát egy időre, hisz a zsinór a faroklapátra keveredett. Végre fogtam egy jó halat!!!! Három napja erre vártam.

A képek nem adják annyira vissza a méretét. Vaskos, magas hátú, általam három kilósra becsült erős hal volt. Bohóc jelmezben fogtam. 😀

A negyedik napon a fiamat fel kellett vigyem a pályára hét órára, így fél nyolc felé érkeztem meg a balinos pályára. Ketten már megelőztek és fogtak is halat de ment is el nekik. Elmondásuk szerint finnyásan ettek.

Így is volt, hiszen 6 akcióból 3 jószágot sikerült kézbe vennem.

Az első már előző nap is ott randalírozott a kő előtt, most egy hosszú dobás után a sekélyben felfelé rángatott twitch minnowt bombázta be felszíni kapással.

A halat a sekély homokos részen a vízben állva fárasztottam az egyre inkább rám zúduló esőben és erősödő szélben.

Amikor tarkón akartam fogni megiramodott és megkerült egy oszlopot. Állat volt, ahogy utána nyúltam a  tesztelésre berendelt új balinos pálcámmal.

Az új XLNT3-as botcsaládból négy van nálam, közte egy 5-18 grammos 213 centiméteres igazi wobbleres pálca. Ha kívülről vette volna valaki kamerával a jelenetet baszom jó videót lehetett volna készíteni belőle.

Ebben a sekélyben volt még egy balin, ami majdnem a csizmaszáramig követte a csalit, egy másik pedig hatalmas burvánnyal durrantott mellé vagy húsz méterre.

Visszamentem folyvást a kiindulási pontra, ahol a nagy dögöt elszalasztottam. Nem sok esélyem volt rá, hogy újra megütöm, de meg kellett próbáljam.

Több csalit is kipróbáltam mígnem a twitchre volt egy rontott kapásom. Aztán felkerült újra a jerkster. Nem hiába! 😀 Első dobás, három rántás –  szünet, két rántás – szünet- háro…. BAMMMM!

A harmadik balin aznap a kalányos volt, de azt már megénekeltem.

Vasárnap úgy volt, hogy nem megyek. A feltámadó északi szélnek hála vízszintesen szakadt az eső és a kishalaknak, balinoknak nyoma veszett.

2,5 órát tartottam ki. A pink manic prey ki is húzott a csávából. Már a kapásból és a fejrázásokból sejtettem, hogy nem balin lesz a támadó. Egy szép fekete süllő volt 44/49-es hosszban. Lemértem mert…, de aztán mégsem. 🙂

Sajnos valami effektet tettem a nikonra, így a képek szarok lettek.

És, hogy miért ez a cím?

Voltam már alpári paraszt, eladtam magamat, most éppen jelmezes bohócnak tituláltak. 😀

Azt hiszem a legközelebbi Svendsen sportos rendelésembe beteszek egy kemény kalapot krumpliorral a virtuális kosárba! 😉

A bohóc kiment amúgy délután is a szakadó esőben, míg a “rajongója” otthon borogatta a bokáját, mert éjjel összeesett az egyik balatoni kövezésen.

Engem legalább megtanítottak járni, még ha paraszt is vagyok, no meg jelmezes bohóc! 😉

 

 

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, crank, crankbait, jerk, kanál, savagegear, süllő | Megjegyzés hozzáfűzése

Kanalas balin

Annak idején mint a legtöbb balatoni horgász pilkerrel, kanállal kezdtem a balinok kergetését. Aztán ezek a csalik több dolog miatt szépen lassan, de teljesen kikoptak a dobozomból. Szerintem minimum 5-6 éve nem dobtam balinra egyik csalit sem. Egészen múlt szombatig. 😉

Még télen tett fel Norbi barátom néhány képet az általa készített támolygókról és velük fogott dunai balinokról.

Már akkor tudtam, hogy nekem ilyen csali kell! 😀

Kaptam is egy tucattal. A kisebbeken ASP, a nagyobb típuson STEVE felirattal.

 

Ezek a havas képek persze még télen készültek, bár tegnap meg lehetett volna oldani a Kékesen a fotózást! 😀

Szóval pénteken végre találtam balinokat. Fogtam is. Szombaton már érezni lehetett, hogy támad a hidegfront. Olyan igazi borongós, szeles, esős október végi idő volt. Gondoltam itt az ideje Vitee kanalainak, amiket reggel készítettem be az egyik dobozomba.

A nagyobbal kezdtem, de két dobás után levettem, mert túl nehéznek bizonyult a sekély pályára, a gyors vezetési stílusra pedig nem jól reagált. Igazi őszi csali lesz a mólók mély vízére.

A kisebbet feltettem. Egyet dobtam vele és leszedte! 😀

 

 

Aztán le is vettem! 😉

Kiváló kézműves termék ez a matt ezüst kanál. Ilyennel más érzés halat fogni, mint egy gyári effzettel, főleg ha csattogós! 😀

 

 

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin | Megjegyzés hozzáfűzése

Az első

Balogh Szabolcs barátom beszámolója élete első WTD-s csukájáról és egy óriásról ami megtréfálta és a nem éppen méteres csukákra tervezett 8 centis hagyományos WTD-t jól helybenhagyta. Szabi megígérte nekem, hogy visszamegy érte és megmutatja még nekem! A csali pedig vitrinbe kerül.

Szia Feri.” Jobb később, mint soha!”

„Felavatásra került a múlt évben vásárolt kutya! Egy elhagyatott bányatavat látogattunk meg a barátommal. Dzsungel peca a javából, kevés meghorgászható hely, sekély víz, néhol víztetőig érő hínár. Gondoltam bevetem a csalikat, ideális terep nekik. Kapocsba akasztottam…. 3. Dobás után volt egy vízből kiugrós rontott kapásom. Nem akadt. A következő dobás ugyan oda, indítom a csalit majd pár ütés után eltűnt a csali, akasztás, megvan. Hínárkaszálás majd célba vette a nádast. De sikerült megfordítani, majd kézbe is venni. Hatalmas volt az öröm. Visszaengedtem és indultam tovább a következő helyre.

Pár perc dobálás után lehörpölte egy méter feletti csuka. Mocskos mód megette!

Mindkét horog be volt akadva, a hasi horog a szája felső részébe, az alsó horog az alsó állkapcsába. Egyszer elrontotta, újradobtam, még egyszer elrontotta, és jött utána, a lábam előtt vette le, akkorra már eléggé agresszíven a 30 centis vízben…. ahogy belehúztam a szákba a hasi horog egyik ága beakadt és kitépte magából, és meglépett.

Mocskos másfél perc volt! Fröcsögött ki a fülemen az adrenalin! 😁

Nem számítottam ekkora halra és kicsinek bizonyult a szákom. Nem tudtam beletekerni és elment. A harc közben legyilkolta a csalit úgy ahogy kell, komoly maradandó károsodást szenvedett! ”

Gratulálok Szabi! Ez első WTD-s csukának igencsak megsüvegelendő, a nagy pedig ott vár téged!  

Kategória: balsa, blueback, casting, csuka, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, légiós, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Blackorange jerkminnow

Kategória: balsa, blackorange, faragás, hendméd, jerk, jerkminnow, minnow | Megjegyzés hozzáfűzése