Ha “ősz”, akkor csukák

Írtam már két rövidebb szösszenetet tavaly a csónakos csukázós kálváriámról, amiknek Rossz a horgász és Megint rossz a horgász volt a címe.

A kálváriám azonban nem csak ebből a két alkalomból állt és a rengeteg nagyhalas akcióból azért csak összejött csónakból is egy igazán impozáns példány.

Ha nem is rekordméretű hal volt, de vaskos, nagyfejű és szinte tökéletes példányt sikerült azon a napon elcsípnem.

No de kezdjük mindjárt az elején.

A két évvel ezelőtti őszből kiindulva nagy bizodalommal voltam tavaly is a swimbaitek irányába, így be kellett hogy szerezzek még belőlük újabb példányokat és színeket.

Újabb katonák érkeztek

Az  elmúlt évek tapasztalatai alapján ennek az “ősznek” már nagyon korán, augusztus elején nekiálltam. Bizony a “csukaszezon” a Balatonon már sok éve máshogy alakul, mint a korábbi években.

Goldfish

A szezon első csukája az új goldfish színű shine gliderre érkezett. Nem egy óriás, de kezdetnek úgy gondoltam mindenképpen megteszi.

Rá egy napra ütöttem egy jó hármas jószágot hybrid pikeal, de sajnos rosszul akadt, így a csónak közelében kereket oldott.

Aztán a következő pecán meg volt az első kontaktom egy komoly jószággal, de nem rendes kapással jelentkezett, hanem csak ráette magár a 4playre, egy hatalmas burványt hagyva maga mögött. Gyanús volt neki a csali!

A következő pecát majdnem megírtam külön, de mivel hal nem akadt, ezért most írom csak meg a történetet. Címe : A dehidratált csukák lett volna. 😀

Történt ugyanis, hogy felvettem egy igen zaklatott lelkiállapotú stoppos srácot, aki mint később kiderült (merő véletlen? 😀 ), horgász volt.

Szóval a srác annyira hitelesen adott elő egy totál képtelen történetet, hogy el kellett hinnem.

A barátnőjét hagyta ott a kórházban (gyalog elindult Veszprémből Füredre), mert táborvezető nyáron Füreden, a csaja pedig dehidratált és alkoholos sokkos állapotban került a kórházba.

Azt mesélte, hogy a csaj két napig nem evett és ivott (mint utólag kiderült) és erre betolt az esti buliban fél üveg whiskeyt. Kemény lehetett! 😀

A csukák is hasonló állapotban úszkálhattak valamerre, valami éjszakai orgia után, mert nyomukat sem találtam, viszont egy ilyen zacskónyi mocskot összeszedtem egy brutál sűrűségű hínármezőben. 😦

A civilizált ember…

Aztán bevetettem az új xlnt3-as castingot és az új herring színű 4playt. Igaz heringek nem élnek a Balatonban, de egy kisebb jószág azért megkóstolta. Videó is készült, amin látszik, hogy a 100+ grammos botnak nem volt túl nagy akadály csórikám. 😀

Balatoni heringzabáló

Volt néhány tökéletesnek tűnő nap már augusztusban is, amikor, de nem. Ilyen volt ez is:

“Tegnap volt egy olyan érzésem, hogy ma lesz keresnivalóm csukáéknál. Volt egy kis lehűlés, északi szél, eső. Este gyártottam gyorsan 5 előkét, betettem a pakkba még egy sügérmintás 4playt és bekészítettem a kedvenc bushwhackeremet.

A víz olyan volt, mint az álom, de kapás nélkül megúsztam. Egy vélhetően kisebb csukát ugyan sikerült úgy fejbe dobnom, hogy szerintem Siófokig menekült!

Tudnék csatolni több rövid snittet, hasonló nyomdafestéket kevésbé tűrő kifakadásokkal megspékelve, de talán az alábbi videó adja leginkább vissza, hogy mikről is maradtam le.

Itt már újra csatarendbe állt kedvenc 10-40-es bushwhackerem. Nagyon bíztam benne, hisz 2018-ban talán ha két nagy csukám nem akadt vele jól, de abból is az egyiket megfogtam két napra rá.

Napokig azzal a látvánnyal feküdtem keltem, hogy felcsap a hal és dől a nád, ahogy megindul. Reggelente, ahogy felpattant a szemem ezt láttam magam előtt és este ezzel a látvánnyal feküdtem. 😀

Közben el – elmentem egy – egy balinos portyára, hogy legyen sikerélmény, bár Szabi barátom egyre többet hajtogatta, hogy: Hagyjad már! Balint többet is fogtál, mint eleget. 😀

Augusztus végén aztán újra próbálkoztam:

“Gondoltam, hogy másfél hét szabadság után csak csukázok egyet munka előtt. Mindig hozok magammal minden szart, mondom ma kemény leszek és csak a csukás motyót rakom be. 💪💪💪

Nincs B terv, nincs bohóckodás, nincs buzerapeca! 😁😁😁

Rába…..! 😂😂😂😂😂

Nem tudtam kievezni, pedig a vihar minket meg sem közelített

Azért fogtam néha egy – egy foltos ragadozót, mint például ezt a gyönyörű színezetű jószágot az új roach színű shine gliderrel.

Az egyik kedvenc képem tavalyról

Majd megszakítottam a pecák sorát a bajszos domolykókkal, hogy feltöltődve vágjak neki az újabb hajszának, amire kivételesen délután került sor.

Sütött a nap, meleg volt, szeptember eleje. Volt aznapra a fejemben egy haditerv, ami majdnem be is jött. 😀

“Fogtam egy 70-es handmade jerkkel tizedik dobásra.

Aztán 5 óra felé egy jó nyolcvanas forma pont az ellenkező oldalát támadta a swimbaitnek, mint amerre a csali fordult.

Másodszor nem ment neki és más csalik sem érdekelték.

Már sötétben az egyik kedvenc helyemen dobtam az FT 4playv2-t. Kapás nem volt, csak eltűnt a csali. Gondolom felém hozta.

Persze odavertem ahogy kell. Akadt is. Meg volt a nagyokra annyira jellemző burvány is. Szerencsém is volt, hisz a nyílt víz felé indult meg. Aztán ki is köpte.

A következő öbölben szintén volt egy kapás, ami nem is akadt. Ezt a halat nem böktem meg, így visszafelé legalább megette a 15-ös golden ambulance cannibal shadet.

Idén nincs szerencsém. Tavaly 9 swimmbaites nagy csukából 8-at megfogtam. Idén eddig 5/0 az arány. 😂😂😂”

Szinte teljes sötétségben

Aztán szeptember közepe végre beadta a jó halat, amit az írás elején említettem.

“BAAAAAMMM!

Elmondani nem tudom, hogy mennyi betli és meló van ebben a halban, de végre beadta! 😍💪💪💪😍
“Csak” 87 centi, de iszonyat nagy volt a feje, és dagadt volt. Szerintem még nem volt horgon, vagy nem mostanában. Hatalmas csata volt, szűk helyen!

Bigmama

Jól akadt végre!

Itt már kénytelen – kelletlen, de letettem a swimbaiteket. Kicsit talán későn. Egyszerűen nem ették meg úgy, mint két éve, tök mindegy milyen felszereléssel dobtam, egyszerűen a nagyobb halakba nem tudtam beleverni a tű hegyes, tökéletes horgokat sem.

Mivel tudomásom volt jó csukákról a pályán, amiket nagyobb gumihalakkal fogtak, így elkezdtem dobni a 12,5-15 centis cannibal shadeket mélyebb részeken jiggelve, sekélyben swimbaitként húzva, néha meg meg állítva.

Ezen a napon bejött és volt még egy jó kapásom erre a 12,5-es verzióra, a 15-ösnek pedig nem kicsi lyukakat hagyott egy jószág a hátában.

Egy gondolattól vezérelve, aztán előkerült az egyik klasszikus szín herring shad, amire több késő esti pecán nagyon sok akcióm volt, de jobbára kisebb jószágoktól, így nem mindet fogtam meg.

Klasszikus, már nem gyártott színre éheztek meg

Csodálatos naplementékben volt részem és olyan öblökben elevenedett meg a nádas és adta sorra a kapásokat, ahol az előző években akcióm sem volt.

Szereztem be újabb színeket.

Új színek

Készítettem rengeteg “szereléket”.

A kicsi, a nagy, az….

És kétszer is rossz volt a horgász, amikor gyönyörű halara volt lehetőségem. Ezek a látott kapások, lekövetések szerintem örökre megragadnak az emlékezetben. Örülök, hogy átélhettem őket, bár ott – akkor kicsit szarul viseli a történteket az ember. 😀

Itt már az őszben járt az idő rendesen és egy baráti pecán meglátogattam a nyugati véget.

Az első dobások egyikére, egy teljesen ismeretlen pályán egész jó csukát ütöttem a 19-es herring shaddel.

Vad csuka az alvégről

Ez a hal megalapozta az egész napos jókedvünket, mert sok hal ugyan nem akadt, de a peca humán vonalon erősre sikeredett. 😉

Fogtam még egy szépet 15-ös cannibállal és a töklevél maradéka között az öngyilkos kacsát is bevetésre küldtem, amit meg is támadott egy jószág, de sajnos nem akadt meg.

Merítőben

Voltak még lekövetéseink, volt szél, napsütés, szakadó eső, de azért csak megfogtam azt a két csukát a szivárvány alatt. 😀

Kobold a szivárvány alatt – esküszöm, hogy nem photoshop

A nap hala a már nem is annyira “kicsi” Boga nevéhez fűződik. Igazán gyönyörű csuka volt!

Akkor most ki is a mester és ki a tanítvány?

Aztán már jócskán október végén hazai pályán még majdnem volt egy jó pecám! 😀

“Ma végre igazi csukás idő fogadott. Ahogy az első képen látjátok, hamisítatlan őszi ködös hajnalon evezhettem ki a kikötőből.

Az ideálisnál is tökéletesebb

Úgy voltam vele, az sem baj, ha nem fogok halat, de végigdobom néhány kedvenc helyemet.

Ezt a tervet a következő percek ki is törölték a fejemből. Volt némi kishal a kijáróban és a stég körül, így a stég közelében található, halat már nagyon régen nem adó öblöket is végignéztem.

Jerkkel kezdtem, amire unottan úszott rá egy dagadt 50-55 centi közötti jószág, majd elhagyta az öblöt a nyílt víz irányába.

Nagyon jó jel volt, így egyből az elején!

A másik szerelésre a képen látható herring shad került, eredetileg 5-ös fejjel és egy stingerrel a hasi oldalán.

Bár totál hihetetlennek tűnhet, a következő öbölben bebombázta egy 50-55 centi közötti Hudini csuka. 😀 Úgy trafálta el, hogy a horgot kiszedte a gumihal hasából, de egy pillanatra sem akadt meg.

A következő nádöbölben egy gyönyörű csapó követte ki a jerket, nem véletlenül, mert pár percre rá brutális felszíni sügérrablás hangjára ocsúdtam. Sajnos bent dolgozott a sűrű nádban. A rablás után 15-20 másodperccel egy hatalmas, 40+os sügér váltott ki a nádból, majd tett egy kört és komótosan visszaúszott. Hatalmas öreg punk volt, sérült tarajjal és egy folttal az oldalán. Csak néztem utána tátott szájjal.

A következő öböl üres volt, aztán egyel odébb egy jó kettes jószág rendes, látott kapással támadta be a herring shadet, de nem harapott be a stingerhorogig.

A gumihalat rendesen helyben hagyta.

Alig 10 perc alatt 4 akcióm volt és egy halat sem tudtam megakasztani. Nem mondhatom, hogy nem …szott szét az ideg!

De ezt az évet így kell már elkönyvelnem.

A kedvenc öblök nem adták, így egy gondolattól vezérelve megfordultam. Az első kapás helyétől elkezdtem végigfésülni a pályát a másik irányban.

Már kihúztam a csalit, épp csak a farka érhette a vizet, amikor lehajoltam az evezőért, hogy odébbálljak és ebben a pillanatban a vízbe belógó gumicsalira rárobbant egy csuka. Ez már tényleg a nemhiszemel kategória volt!

Gondoltam, csak kiszúrok ezekkel a g….kel. Így az ötös fejet tízesre cseréltem és kapott egy plusz gyári stingert a csali a hátába. Kicsit mélyebben jött a gumi és kicsit gyorsabban kellett húzni, hogy ne szedjem össze a maradék növényzetet.

10 grammot neki!

Három kapásom volt még, mind a hármat megfogtam. Igaz sajnos a képen látható 40-45 centi közötti jószág volt mindegyik. Az elsőnek a hasi a másik kettőnek a gumi hátába tűzött horog akadt.

Kicsi, de szép

Hogy a nagyobb fej volt a kulcs, vagy a plusz horog, esetleg a kettő együtt, ezt biztosan nem tudhatom, de legközelebb ha kijutok, 100%, hogy így kezdem a pecát!

Még november elején akadt néhány halas peca. Volt olyan is, hogy egyedül voltam végre a vízen. Decemberben már csak betlizni voltam kint néhány alkalommal, de a víz mindig szép volt!

Az utolsó halak mind az új színre

Visszatekintve volt már ennél sokkal rosszabb “őszöm”. Tavaly nem volt vaddisznó és horog sem állt a nyakamba.:D

Sokat voltam vízen, azért fogtam is és sok jó haltól volt akcióm. A látott halakat, ahogy korábban már írtam is, sosem feledem.

Hogy mit hibáztam 2018-hoz képest?

Sokat!

Először is túl magabiztos voltam! Bíztam magamban, a tudásomban és a 2018-ban annyira bevált csalikban, pedig már korábban rá kellett volna jöjjek, hogy valamiért ez az ősz nem a műanyag swimbaitekről fog szólni. Ott voltak, ütötték, de valahogy még sem ették meg a nagyok rendesen.

Hogy miért? Először a botra gyanakodtam, de aztán amikor már három különböző cuccal sem tudtam akasztani őket számomra egyértelművé vált, hogy a csali valamiért gyanússá vált nekik. Lehet ugyanazok a nagy halak térnek vissza évről évre?

Érdekelte őket ugyan a csali, de nem ették meg rendesen, miközben nagy gumikkal meg aprították szépen.

Későn váltottam ez is nagy hiba volt, ahogy az is, hogy a 16 centis herringeket és a 15 centis cannibálokat először csak egy horoggal szereltem. 😦

A téli kikötőpecák részben visszaadták, amit az ősszel “elvesztettem”. Remélem idén is nagy víz lesz és akkor sokkal felkészültebben vetem majd bele magam az  újabb “őszbe”! 🙂

Jövőre vajon a nagy gumi fogja a leginkább adni? 😀

Kategória: 4playv2, Balaton, casting, csónakos, csuka, firetiger, multi, shineglider, swim&jerk, swimbait, xlnt2 | Megjegyzés hozzáfűzése

Így tartsd, úgy tartsd, ne úgy tartsd

A “karácsonyi szünetben” végre volt időm horgászni. Pofátlanul sokat horgászni. 😀

Az előző írásban már volt szó csukákról, bár az még koránt sem volt a vége a dolognak, most legyen szó régi kedvenceimről a csapósügérekről, kicsit más aspektusban.

Ez nem egy beszámoló lesz, inkább egy amolyan vélemény nyilvánítás azzal kapcsolatban, hogy hogyan is tartsuk a kifogott sügéreket.

És hogy mi ennek az apropója? Az alábbi kép. Amikor otthon visszanéztem a képet, már tudtam, hogy fogok ezzel kapcsolatban írni. Aztán jött egy baráti, teljesen normális hangvételű, majd egy kicsit erőteljesebb “Minek tanítod hülyeségre a divatmajmokat?” típusú hozzászólás is. 😀 Akkor kezdett kikristályosodni bennem, hogy mit is szeretnék mondani ezzel a szösszenettel.

Beletartod? Lógatod? Gyökér vagy!

Felhívnám a figyelmet, hogy amit itt boncolgatok majd az saját vélemény. Nincs mögötte szponzori nyomás, sőt valószínűleg a cégnél is van olyan, aki nem feltétlen fog egyetérteni a leírtakkal, hisz a kép végül törlésre került a céges facebook oldalról is.

A fenti képen egy igen combos, de azért nem kapitális példány látható. A csónakkikötőmben az egyik csónak alatt beállva találtunk egy komoly példányokból álló bandát. Több alkalommal is rárepültem a dologra, hisz a  vitorlás kikötőkben, a környéken legálisan meghorgászható pályákon dobós pecával, rendes csalikkal továbbra is csukák jöttek, sügérek nem.

Szóval több alkalommal is sikerült néhány combosabb jószágot kiszedni a csapatból, de nem volt egyszerű. A végén már 1,5 méteres fluoro előkével, direktbe kötött kapoccsal és egész kicsi 0,8-1,2 grammos fejekre tűzött 3dfry gumikkal buzeráltam őket. Igen ez majdnem klasszik vertikális buzerapeca volt. De legalább eredményes. 😀

Azt hiszem a képen látható jószág volt a legnagyobb, amit a csapatból sikerült becsapnom, talán a második pecán a sok próbálkozás közül.

Aznap négy combosabb jószág jött. Atom szél volt. Sokszor perceket kellett várni, míg a csónakot úgy tolta a szél, hogy mellé a nádszálak közé le tudtam végre engedni a csalit.

Ennél a pecánál van hogy látom a kapást, így arra ütök oda. Van, hogy agresszíven rászív a sügér a csalira és úgy ütöm meg.

A hely a hal fárasztásához szinte nulla. Többek között ezért sem UL cuccal csinálom már. 😉 Itt bizony azonnal fel kell húzni a halat, maximum a tetején lehet egy kicsit hagyni, hogy pocsolja ki magát. A kisebb példányokat reptetem, de a nagyobbakat csak abban az esetben, ha nincs más lehetőségem. A hal és a bot épsége is szempont ebben az esetben.

Merítő használata szinte lehetetlen a rengeteg nád, a cölöpök, a csónakok és stég miatt, ezért vagy fekve próbálom elérni a halat, vagy olyan is előfordul, hogy lemászok az alsó kereszttartó vasra, némi kockázatot vállalva a vízbeeséssel kapcsolatban és úgy próbálom megragadni a halakat.

És mi a legbiztosabb fogás ebben az esetben? Pont a képen látható szájánál fogva lógatott. Ugyanis egy ekkora sügeret a stégen fekve, vagy az alsó vascsövön lavírozva, kapaszkodva így a legegyszerűbb és a sügérnek is így a legjobb ennél a méretnél, ez szent meggyőződésem.

Nincs lefeszítve a feje, nincs összeszorítva a teste, nem tolja bele a hátúszó sugarait a kezembe, egyszerűen csak lóg. Az elején van hogy egyet rándul, de aztán tök nyugodtan viseli az egész procedúrát, esélye nincs hogy elejtsem. Nem sérül a nyálkahártyája és nem tolja a kezembe a hátúszó sugarait sem magát megfeszítve.

Gyorsan beállítom a gépet önkioldóra, beletartom a kamerába a halat (ebben van egy kis polgárpukkasztás is elismerem, de aki fogott már halat életében az úgyis meg tudja tippelni pár centi pontossággal a valós méretet), kiszedem a horgot anélkül, hogy a száját feszíteném, vagy nyomorgatnám a halat és gyorsan elengedem.

Persze ezt a fogást csak bizonyos méret felett használom. Szemre – tippre 25 centi felett. Senkit sem akarnék arra buzdítani, hogy 5-8-10-15 centis sügéreket így tartson!

Összegyűjtöttem az íráshoz néhány képet a rég és a közelmúltból, amikkel kapcsolatban szeretném leírni, hogy azon a képen, hogy és miért  van rosszul tartva, fényképezve az adott hal? 😀

Beletartva

Az egyik személyes kedvencem ez a kép egy igazán impozáns példányról, na nem a Süsü a sárkány sárkányfű árusát idéző hülye fejem miatt. 😀

Ennek ellenére ez a kép nem jó és nem azért, mert bele van tartva a kamerába a hal, hanem azért, mert, ha megugrott volna a teli ikrás pocakjával a stégen landolt volna, a másik pedig, hogy a fagyos télben bizony nem vizes kézzel fogtam meg ezt a halat sem. 😉

Most akkor jó ez a kép, vagy nem? Szerintem jó, de benne volt a kockázat!

Cölöpön

Ha ez a hal megugrott volna az irányomba, bizony a térkő lehetett volna a “végzete”. 😦

Mércén

Ez egy fokkal jobb, de nem a mérce miatt, hisz vékony mivolta végett ez csak egy dizájnelem és nem mártottam bele a vízbe, mielőtt a halat rátettem, hisz december volt. Ki nyúlkál nulla fok körüli hőmérsékletben a hideg vízben, ha nem muszáj? 😀

Eltakarva

Ezen a képen biztonsággal fogom a halat, csak éppen az 1/3-a nem látszik. 😀

Vizes füvön

Ezek a vizes füvön típusú képek a személyes kedvenceim, de hangsúlyozni kell a vizes füvet! Télen fagypont környékén, főleg alatta viszont ez sem jó a halnak. 😉

És ne feledjétek előtte valahogy ezeket a halakat is ki kellett venni, nem maguktól kerültek a fűre a bot mellé. 😀

A harmadik kép volt az ami miatt anno Vass Endre megkeresett, hogy nem e posztolhatná pár képemet a savage gear facebookra, pedig akkor még nem is ismertem a céget. 😀

Hármashoroggal, fújjjj!

Tök jó felszíni csalikkal, woblerekkel sügérre horgászni, de azért valljuk be, hogy a hazai átlagméretben csúnya károkat tud okozni a hármashorog, még lenyomott szakáll esetén is.

Nem beszélve arról, ami a felső képen is látható, amikor a sügér úgy gyűri be a csalit, hogy mindhárom horogágat eltünteti.

Az alsó képen pedig ha megugrott volna a hal…

Hóra fektetve

Na ez a legalja a hal szempontjából! Hóra jégre soha ne fektessetek halat, mert a nyálkahártya csúnyán megsérülhet. Amint látjátok én anno megtettem. 😦

Kézben tartva

Talán ezek a képek a legjobbak, leginkább elfogadottak. Ránézésre! 😀

De higgyétek el, ha 1,5-2 méterrel alattam van a hal, akkor nem így veszem ki őket és nem is ugranak, majd fekszenek maguktól a tenyerembe. 😀

Ráadásul ha a tenyeremből megugranak az ön és botveszélyes mutatvány. 😉  Ja és a kezem sem volt vizes ezen képek készültekor sem decemberben! 😀

Stégre fektetve

Rengeteg ilyen képem van, pedig télen azért nem jó mert sokszor fagyos – deres a stég, nyáron meg tök száraz.

Sokak kedvenc képe

Ez a kép sokak kedvence volt anno. És van benne hiba? Ha nagyon akarok keresni van! Mi is az? Ahhoz, hogy így megmaradjon a hal bizony egy kicsit meg kell nyomni a testét. Jó az neki? Nagyon nem…

 

A fenti képen látható sügér gyönyörű volt! Púpos, sötét, hosszú, de erőteljes, viszont sehogy nem akart fényképezkedni. Végül lőttem róla egy ilyen vacak képet.

Mennyivel jobban mutatna lógatva és beletartva, vagy szépen a szájánál fogva és másik kézzel alátámasztva?! 😉

 

Kézzel alátámasztva

Sokan szörnyülködnek ezen a fogáson is, miközben ámulattal nézik a pörcsprót és a pörcsfájtot. 😀

Ezen a képen nincs letépve a hal feje és gondosan alátámasztottam a másik kezemmel. Egy ekkora jószágot szerintem már lehet így tartani. Az 5-8-10-15 centiseket viszont NEM!

Szerintetek az alábbi videóban a srác az első halnál úgy néz ki, mint aki nem tudja mit csinál azzal a hallal?

Mert szerintem úgy bánik vele, mint a himestojással. Amikor lógatja, függőlegesen tartja a halat, nem tépi le a száját. Mielőtt mutatná teljes valójában – vízszintesen – mindig a hasa alá teszi a másik kezét, gondosan megtámasztva.

Az ég egy adta világon semmi baja nem lett ennek a sügérnek sem, ez szent meggyőződésem! 😉

Nem megmondó ember akartam lenni ezzel az írással, egyszerűen csak le akartam írni a véleményemet. Lesz akinek testszik majd és lesz akinek nem.

Összegezve a leírtakat rengeteg olyan képet készítettem a múltban és bizonyára még fogok is készíteni, amibe a hal, vagy a kép, vagy a biztonságom, vagy a hal biztonsága, stb. szempontjából bele lehetett és bele lehet majd kötni, de talán pont az írásban található első kép az amelyikbe ilyen méretű halnál, adott szituációban legkevésbé kellene.

Kb. 15 év sügérhorgászat és nem nagyképűsködve, de több ezer megfogott sügér után mondom ezt és nem csak úgy a levegőbe fröcsögve, köpködve a másikra észérvek nélkül! 😉

Kívánok mindenkinek hazai vagy, akár világszinten nagynak mondható sügérekből minél többet és mellé azt is kívánom, hogy amikor adott helyzetben dönteni kell arról, hogy egy 25, vagy akár egy 45 centis sügeret hogyan emeljen ki, tartson kézben, fényképezze le, szabadítsa a horgot, akkor a lehető legjobb döntést hozza meg mindenki. 😉

Amennyire lehet legjobb tudásunk szerint kell vigyázni a halkra abban az esetben, ha nem akarjuk őket elfogyasztani, de azért a lónak a túloldalára senkinek sem kívánom, hogy átessen, mert onnan mocskos nehéz visszamászni. 😉 😀

Görbüljön Mindenkinek! 😉

 

Kategória: Balaton | 3 hozzászólás

Karácsonyi csukák

Mióta az apósom meghalt még kevesebb halat ettem, mint korábban. Azóta az összes Karácsonyom hal nélkül telt el. Együtt szoktuk elkészíteni a halászlevet általában balinból.  A decemberben, vagy januárban kifogott téli keszeget imádom, de azokat mindig frissen készítem el, így Karácsonyra vagy már, vagy még nincs belőle.

Az egyik ilyen alkalommal nem bírta ki és előző nap megfőzte az alaplevet. Aztán másnap hajnalban feltette a tűzre és belehelyezte a halszeleteket is. Egy nagy hibát elkövetett. A hidegben a sűrűje az edény alján összeállt, így keverés nélkül leégette az egészet. 😀 Becsületből evett ugyan belőle. Én csak megkóstoltam. Förtelmes égett íze volt az egésznek.

Az előző tél sok mindenre rámutatott, többek között arra is, hogy változtatnom kell dolgokon. Akkor megfogadtam nem lesz többet olyan Karácsonyom, amikor ne kerülne nemes hal az asztalra, még ha nekem is kell megennem az egészet. 😀

A mostani tél sem tél igazából. A víz decemberhez képest meleg. A sügerek nem igazán álltak össze, így maradtak a beeső csukák.

Két bottal álltam hát neki a halkeresésnek, amit megint a sügérezőre egy gyönyörű csuka honorált.

Reklámakadás

Pocakos kikötői csuka

Az előző orrhegyben akadt, ez szájszélben. Nagyon szerencsés voltam mindkét alkalommal. Ekkor még nem motoszkált a fejemben a karácsonyi vacsora. 😀

A következő alkalom egy csütörtök délután adódott. Itt már annyira közel volt a Karácsony, hogy a kifogott halat nézegetve, már gondoltam ugyan a vacsoraasztalra, de aztán ahogy forgattam a pár centivel méretet meghaladó csukát a következő gondolatok kezdtek el cikázni a fejemben.

A kedvenc csalimra jött sötétedés előtt, amivel örömet okozott. Jól tele a gyomra valószínűleg nem olyan régen elkapott kikötői keszeggel, vagy sügérrel. Szerencsém volt vele, hisz belőle éppen csak kilátszott az ólomfej. Legyen szerencséje neki is!

Nagy szerencsém volt

Azon a vasárnapon megjártuk a Káptalantóti termelő piacot. Amikor hazaértünk megebédeltem és megnéztem a női kézilabda VB döntőt. Hála a spanyol beállós hibájának – fegyelmezetlenségének nem torkollott a meccs hosszabbításba, így kettőkor felálltam az asztaltól, hogy elinduljak. Most már tényleg azzal a szándékkal…

Nem egyszerű peca ez egy frekventált helyen. Sétálók fel – le. Tele már a szák? Mi kerül így a karácsonyi asztalra? A bácsi mit csinál? És közben három felől három féle karácsonyi zene szól, majd a stégen táncolt lejt mellettem egy kínai lány a decemberi tavaszban a Jingle Bellsre. 😀 Meg van ennek is a szépsége. Meg van? 😀

Nem egy gumihalat ajándékoztam már el idén is a “mitcsinálabácsigyerekeknek”. Azon a napon is így történt.

Egy kislány rohant be mellém és hasalt le, majd csépelte a vizet egy műanyag merítőhálóval, miközben az apja mögötte jóval lemaradva, egyik kezében egy frissen beszerzett zsebpecával, másikban a telefont nyomkodva érkezett.

Nem egy ember hülyeségét hallgattam már végig. Borgőzös bácsik beszélgetését a Balatoni horgászatról. Sőt legutóbb egy házaspár férfi tagja, annyira megindult felém, hogy a szegélykőben megbotolva pofára nyúlt ki mellettem a stégen. Azt hittem ott hal meg az öreg! 😀

Azon a vasárnapon a kislány után nem sokkal, egy ránézésre dawnkóros kiskölyök verte magát a stéghez mellettem, mert nem akart a mamával tovább menni, miközben artikulátlan hangokat kiadva üvöltözte, hogy hol vannak a pipik?

Nem egy hasonló esetnek voltam a fül és szemtanúja, szerencsére addig sosem fajultak a dolgok, hogy a mély víz közelébe felelőtlenül kiengedett kiskölyök a vízbe esett volna, de az ördög bizony ébren van! 😉

Emellett kellett – kellett volna nekem a vízre koncentrálnom, mint a nemrég a cserépkályha melege mellett megnézett Bagger Vance legendája című filmben a golfjátékosnak a mezőre. 😀

Megint nagyobb csalikkal akartam kezdeni, de a kristály vízben a hínármező előtt egy komoly sügér lebegett. Ide kis csali kellett kis fejjel. Be is jött a taktika, de mindhárom alkalommal – mire az öreg mozdult volna – a virgonc méret feletti bandatársai megelőzték.

Aztán megunta és lelépett. Lassú, dobós pecával 8-10 csíkosig jutottam, aztán “csend” lett.

A csukás csalikra megint nem volt érdeklődő, így megint előkerült a sügérező pálca.

Fél négy felé komoly kapásnak vertem oda. Tudtam, hogy csuka. Rendesen ment is, még a féken is lazítottam, így kicsit csalódásként értem meg, amikor átsejlett a víztükrön. 35-ös forma kis csuka volt. A vehemens védekezés oka, hogy torokra nyelte a csalit.

Nagy szerencsém volt, mert a vékony előke a fogaktól védett helyen, érintetlenül távozott a pofájából, annak a sarkában.

Konstatáltam, hogy a csukák méretének csökkenésével párhuzamban az akadás egyre mélyebb. Sokszor a kicsik agresszívebben kapnak, talán ennek a következménye.

Jött a sötétedés, a víz is éledni látszott. Az eddig üres partfalhoz egyre közelítettek a küszök, majd a kisebb keszegek. Éreztem a halat a vízben!

Feltettem a csütörtökön bevált clown cannibalt hetes fejjel, hogy minél messzebbről indíthassam a lassú, idegörlő pecát, minél nagyobb területet átfésülve.

Sajnos a szerencsém elfogyott. Elnehezedős kapásnak vertem oda, ami a fékhúzással és a bot görbülésével együtt jó csukát sejtetett. Eljött amit “vártam”. Leharapta a csalit. 😦

Kicsit összetörtem. Na nem azért, mert üres lesz a karácsonyi asztal, hisz így is van mit ennünk. 😀

Egyszerűen azért, mert nem szokásom halakba csalit szaggatni, de sajnos ez a kikötői sügérezésnél benne van a pakliban. 😦 Télen előszeretettel mennek neki az 5-7 centis ducibb csaliknak. Nincs igazán erre megoldás, de legközelebb vékony dróttal fogok próbálkozni.

Ilyenkor azért átfut az agyamon, hogy sügérezek e valójában?

Gyakorlatilag már tök sötét volt. Tudtam hogy ott vannak. Benne volt az is, hogy a megakasztott hal újra támad.

Elővettem hát a csukás motyót újra és nagyobb gumikkal szórtam a pályát. A parti éttermek és lámpák adtak némi fényt, így nem is figyeltem, hogy közben ennyire elszaladt az idő. A járókelők szépen lassan elfogytak, így végre csak én maradtam és a “mező”.

Egy gondolat által vezérelve a nagyobb fat vibes került a kapocsba. A mentőcsali!

Egyik nap beszélgettünk róla, hogy egy ilyen agresszív csörgős csalit még ha lát is a hal, valószínűleg sokkal nagyobbnak vél, mint amekkora valójában. Mint egy tenyeres keszeg. Simán ad le akkora rezgést. Most pedig gyakorlatilag teljesen sötét volt!

Harmadik behúzásnál tartottam, lassú egyenletes tempóban félvízen vezetve a csalit, amikor brutális ütésnek vertem oda.

Tudtam, hogy nem átlag másfeles csuka. Fárasztás közben hallottam, ahogy a halban zörög a csörgős lipless crank.

Amikor alátoltam a merítőt megnyílt előttem a mező! 😀

Ahogy kiemeltem a halat a merítőből, semmit nem láttam a csaliból, csak hallottam, hogy csörög.

Torokra vette. Hiába a lenyomott horogszakállak. Az egyik horog a garatjában, a másik a szilványok között.

A kövér jószágban eltűnt a csali

Gyorsan szabadítottam, majd megadtam neki a kegyelemdöfést. Esélye nem lett volna tovább élni ebben 100%-ig biztos vagyok.

Őt adta ajándékba a Balaton. Feláldozta magát nekem. 😉

Benne volt a napban, a pecában, hogy van még hal a pályán, de csomagoltam és hazamentem.

Amikor tettem be a kaput magam mögött egy fiatal hölgy futva közelített felém és közben valamit kiabált, de nem értettem, mert a kutyáim már üvöltöttek.

Ahogy közelebb ért azt kérdezte nem e tudok e 35-45 év közötti nőt az utcában közvélemény kutatás céljából? Mondjuk a kedves felesége?

Vasárnap délután öt órakor. Normális az ilyen? Gyorsan leszereltem!

A csukát megtisztítottam. Egyben fogom megsütni a kályhában. Évek óta tervezem, hogy egy süllőt, vagy csukát egyben megsütök, szalonnával tűzdelve és most végre meg is teszem. A gyomrában egy félig emésztett sügér, a torkában egy frissen lenyelt keszeg volt. A cannibált nem találtam. Ha ő volt a tettes, akkor kirázta a lenyomott szakállú egyes horgot. De volt egy olyan érzésem, hogy az nagyobb jószág lehetett.

Teljes hosszban 64 centis volt a csuka. A súlyát két kilóra tippeltem. A gyomrában egy félig emésztett 10 centi körüli sügér, a garatjában egy hasonló méretű keszeg volt.

A máját és az ikrát frissen lepirítottam fokhagymás vajban. Némi borssal, sóval fűszereztem, majd pirított kovászos kenyérre fektettem és némi citromlevet csepegtettem rá.

Meg tudnám enni gyakrabban is

A májas kenyérnek a feleségem megette a 2/3-át. Azt mondta ez ízlik neki, mert ebben nincs szálka! 😀

Így történt, hogy öt év után újra csukát ettem, és négy év után újra hal került a karácsonyi asztalra.

Egyben sütve

Eredetileg ennyi lett volna a történet, de a sors közbe szólt és ahogy a cím Karácsonyi csukáról, Karácsonyi csukákra változott, úgy szövöm tovább a történetet.

21.-én kimertem a csónakot és horgásztam is. Fogtam kettőt és végre az egyiket megint csukás motyóval, jerkbaittel.

Aztán 22.-én elkezdett ömleni az eső és abba se akarta hagyni, így 23.-án este jeleztem a főnöknek otthon, hogy bizony nekem másnap (azaz ma) csónakot kell mernem és ha már lent vagyok szűk két órát horgásznék is. Simán rábólintott. Annyit kért, hogy 11-kor tegyem be magam mögött a kaput. Ez bő 3 óra pecát jelentett, amit nem is reméltem. 😀

Először úgy voltam vele, hogy pecázok, majd a végén kimerem a csónakot, de aztán megfordítottam a történéseket.

Miután kimertem a csónakot sikerült néhány pocakos sügeret csípnem buzerapecával.

Ez már jó méret

Aztán a fénnyel eltűntek a nagyok, a kicsik már nem az én kenyerem, csukák meg nem jelentkeztek a stég előtt. A nagy szélben a csónakos pecát egyedül nem kockáztathattam, így nemsokára az eredetileg első helynek kiszemelt pályán találtam magam.

Sokáig nagy volt a csend, aztán küszökből és kisebb keszegekből álló rajjal együtt két ismerős érkezett. Akkor még azt hittem annyi a napnak a viszonylag szűk helyen. De nem így történt. 😉

A jobb oldalt mellém beálló kollégának kapása volt, de lemaradt. Aztán én fogtam egy pofásat, szerencsére fent volt a vékony drót.

Letüdőzte

Aztán a másik srác fogott egy hasonlót. A kishalraj alatt jöttek kifelé a csukák. Hogy ilyenkor a raj indul meg előbb és azt követik a csukák, vagy a csukák miatt indul meg a raj, azt csak a tyúk meg a tojás tudhatja. 😀

Két rontott kapás egymás után következett, egy nálam, egy a balos srácnál, majd komoly halnak vert oda. Sajna pár másodperc után elvitte a csaliját. Ő nem drótozott.

Mivel mindhárman gumit dobtunk, gondoltam változtatni kell. Feltettem a kisebb fat vibest és kicsit lentebb engedve – mint legutóbb a nagyot –  indítottam. Két tekerés – szünet – két tekerés – szünet ritmusban.

A harmadik dobásnál brutális ütéssel érkezett meg a nap hala. Már a bevágásnál bemondtam a 80+os halat.

Furcsa ez a finomabb cuccal történő csukázás ( már nem nevezném sügérezésnek), de a kis finezzben van erő, a felszerelés összhangja tökéletes és van hely is fárasztani a halakat.

Gyönyörű, pocakos, hosszra kicsit túlbecsült, farok végéig 80-as csukát szákolhattam. Soha rosszabb karácsonyi ajándékot! 😉

Ez a jószág sem éhezett mostanában

Kategória: Balaton | 2 hozzászólás

Domolykók kamionon

Mit csinál a hülye horgász Október 23.-án a balinkánaán közepén?

Beül az autóba és elmegy domolykózni!

Tervben volt, hogy ha marad a jó idő esetleg elugrok még kedvenc kis folyómra. Igaz a víz extrém módon alacsony volt a csapadékhiány miatt, de a növényzet sok helyen már rothadásnak indult. A végső löketet Zénó barátom előző esti üzenete adta, fogott egy 54 centiméteres mohoshátú jószágot, egy rövid délutáni peca alkalmával.

Egy olyan helyen tette mindezt, ahol eddig nekem nem sok babér termett, igaz túl sokat nem is próbálkoztam arra felé.

A kocka el volt vetve, otthon az engedélyt aznapra adta ki a főnök, így hajnalban nekiiramodtam. A kényelmes “papucsos” mólópeca helyett. 😀

11-ig nem láttam a napot a ködtől. 2-2,5 méteres csurpák vizes csalánerdőn és nádason keresztül, kúsztam – másztam, guggoltam, lopakodtam a kis folyó mellé minden megdobható és nem megdobható helyen. Volt, hogy térdig süppedtem a fekete iszapban, vagy éppen kicsin múlott, hogy a folyóba csússzak. Mindent megtettem a jó halért, de aznapra nem volt nekem megírva egy sem.

Ennek ellenére hullafáradtan és boldogan ültem be az autóba, miután az utolsó pályát is alaposan átfésültem. 🙂

Rengeteg kapásom, lekövetésem, akcióm volt. Egy eset kivételével kitartottam a nagyobb csalik mellett, de csak kisebb jószágokat tudtam csípni. Sajnos a nagyobbak aznap nem akartak enni sehol sem. 😦

Volt egy pálya, ahol egymás után több kapásom volt cicadára. Le akarták gyilkolni, vízbe fojtani a bogárnak látszó csalit, de nem sikerült nekik. Itt kontrollként feltettem a legkisebb crucian cranket, amit elsőre le is szedett egy 25 centis domolykó.

A képen látható balint fényképeztem egyedül. Lehetett vagy 35 centi teljes hosszban. Neki volt még egy társa, egy kis csuka és néhány domolykó.

Az elvileg méretben szelektáló lárvával fogtam egy 15 centiméteres példányt is!

Megérte így is, mert vágytam a magányt és a csendet, amit részben meg is kaptam. Tavasszal újra megpróbálom majd, mert a mohoshátúak várnak rám.

Remélem addigra víz is lesz szeretett “folyómban”!

Aztán az élet, a decemberi tavasz és Peti barátom invitálása együttesen oda vezetett, hogy újra mennem kellett.

Nem volt egyszerű az út, mert a román és ukrán kamionosoknak nem elég a 90-es tempó, ott ahol egyébként az a maximum megengedett. Nem semmi amikor két kamion közé szorulva kivált melléd az egyik, mögötte egy személyautó úgyszintén. Aztán a “seggedbe” zárkózik a másik, miközben az előző elkezd villogni, hogy engedd be, mert szembe is jönnek és már nem tudja leelőzni az előtted lévőt. A személykocsi pedig kénytelen befékezni és valahogy, valahová visszasorolni.  Beteg az összes!

Azért időben érkeztem a találkozási pontra, ahol átpakoltam Peti autójába, mert elég ha az egyikünké lesz full retek. 😀

Az egyik kedvenc befolyóm első dobásra halat adott. Ez az első dobásos dolog nálam nem szokott túl jó omen lenni, és bár túl sok halat nem foghattunk kézbe, egy jó hangulatú, tanulságos, halas pecán vagyunk túl.

Kis szerencsével fejenként több komoly hallal is zárhattunk volna, de nagyon ergyán ettek. Vagy meg sem akadtak a nagyobbak, vagy hamar kereket oldottak a horogról. Amiket megfogtunk is mind nagyon szájszélben akadtak és szákolás után már nem volt bennük a horog.

Nekem a képen látható teljes hosszban 40+os domi volt a teteje. Már alig volt fény, amikor úgy döntöttem, hogy itt már csak a firetiger larvae segíthet.

Beadta! 😀

Amikor a part szélében megjelent a csali mögött az árny és agyonbombázta a lárvát, abban a pillanatban minden rendben volt! 😍

A nap “nyerő” csalijának mindenképpen a 46 milliméteres natural színű crucian crank bizonyult, hiszen erre volt a legtöbb akcióm és ez volt az egyedüli csali, amivel egynél több halat sikerült fognom.

Ahogy fentebb írtam, az egyik kedvenc befolyóm előtt, a tiszta víz és az opálosabb határán vezetett csalit elsőre lekente. Ez a jószág tényleg akarta a csalit. Jól is akadt.

Volt olyan hely, ahol, ahogy mentem lefelé a dzsindzsában már erősebben vert a szívem, mert tudtam, hogy ha a szemközti nádas melletti nyugodt sarkot sikerül jól megdobnom, akkor kapásom lesz. Először azért dobtam egyet fel, majd lefelé, de harmadjára oda tettem a csalit a part szélébe. Kicsit hagytam süllyedni, majd lassan egyenletes tempóban keresztben húztam a folyón, illetve húztam volna, mert megsorozta a hal, odavertem, sírt a fék és ennyi volt.

Aztán volt egy nagyobb kiszélesedés, ahol pár méterre álltunk egymástól Petyával. Itt pont előtte volt egy hasonló nádsarok, mint amit az előbb említettem. Brutális kapása volt. Sírt a fék és semmi. Én pont dobtam felfelé. Petya kapásától jó 10 méterrel feljebb a meder közepén bedöccent, majd megállt a csali remegése. Rátolt a hal. Odavertem, a fék szólt, perecben a bot és semmi.

Egy számomra ismeretlen szakaszon is jártunk. Szemben megint egy langó, a folyó közepén egy beszakadt fa, vagy nagyobb fűzfaág feküdt a húzós vízben. A naptól először nem tudtam jól bemérni a langó távolságát, mert pont szembe sütött, de legalább kiderült, hogy a csali simán eljön a beszakadt fa fölött. Harmadik, vagy negyedik dobásra a sapkám simléderét teljesen a szemembe húzva dobtam a cranket. Végre jó helyre esett. Fél métert se húztam, amikor betámadta a jónak vélt domi. Sajnos megint csal rátolt. Odavertem. Tépte a féket ez is, egyből a fába szaladt és le is maradt azzal a lendülettel.

És még volt két hasonló estem. Nagyon vékonyan fogták, ütögették, csak tologatták a csalikat.

Az egyik beállóban, ahol mindkettőnknek volt akciója sikerült egyet csípnem a saját törtcsőrűvel. Hogy miért fehérrel? A válasz egyszerű. Nekem egyenlőre ez az egy maradt. 😀

Felfelé dobtam. Megsorozta, majd megállt a csali veretése. Szerencsére be tudtam szákolni, de a hálóban már ebben a halban sem volt benne a cranlbait.

Másnap Peti szarrá fogta magát. Olyan darabszámot fogott 30-45 centi közötti vélt méretből, hogy nem akartam tudni! 😀

Aznap is szájszéles akadások voltak, de egy kivételével mind kijöttek. Ki érti ezt? 😀

Hogy megyek még idén?

Petya szerint biztosan! 🤣🤣🤣

De ahogy az időjárás és a folyók alakulnak, sajnos nem hiszem. 😦

 

 

Kategória: domolykó, faragás, folyó, lárva | 2 hozzászólás

Sügér helyett

Ez egy november végi történet.

“Az elmúlt három hét nagyon nem a pecáról szólt. Munka, túlóra, ház körüli teendők és családdal kapcsolatos elfoglaltságok miatt csak “lopott” órák jutottak. Ebben a késő őszi – téli időszakban, ha kevés az idő pecára és rossz a helyválasztás, akkor gyakorlatilag annyi a napnak.

Mivel nem egy lavórban horgászom, hanem egy 592 négyzetkilométer területű tavon, ezért ilyenkor a tapasztalat, a jó szerelés mellett a jó helyválasztás és a szerencse nagyon sokat számít! 😉

Mára szabadságot vettem ki. A kikötőmben kezdtem, ahol rengeteg sügér volt, de a méretük nem érte el az ingerküszöbömet, így kihajóztam. Lehet, hogy idén utoljára.

Egy lekövetés jutott a hol enyhülő, hol erősödő szélben. Voltak időszakok, amikor kihívás volt állva maradni a csónakban, úgyhogy inkább kikötöttem.

Úgy döntöttem irány a mély víz és a nagyobb csalik, meg a nagy sügerek. 😀

Először néhány balin elvonta a figyelmemet a sügérekről. (Csak egy ütésig jutottam. ), Aztán elkezdtem szórni nekik a különböző gumikat. Épp egy black and white 6,8 centiméteres cannibal shad volt a kapocsban, amikor egy hosszú dobást követően brutális ütéssel jelentkezett a nap hala.

Már a kapás után tudtam, hogy komoly csuka szedte le a csíkosoknak felkínált gumit. Miközben fárasztottam a halat a karomban éreztem a folyamatos fejrázásokat. Nem izgultam, hisz tudtam, hogy ha benyelte a csalit, akkor a vékony fluoro előkével sok esélyem úgy sincsen.

Valahogy azt éreztem, hogy ezt a csukát sikerül megcsípnem. Fél kézzel felemeltem a száknyelet, majd kézzel – lábbal kinyitottam. Amikor először felbukkant a halam, láttam, hogy totál orrhegyben akadt. Ekkor kezdtem elhinni, hogy végre idén egy jó csukával szerencsém is lehet! 😀

Kétszer betört a stég alá. Másodjára sikerült beszákolnom, ahol aztán megkattant és lezúzta a jigfejet és a kis méretű kapcsot is. 😀 Nem ekkora halra tervezték egyiket sem, ennek ellenére bírták a jó halat pont addig, amíg szükség volt rá.

Kedvenc kis finezzém jól vizsgázott! Ráadásul az a bot volt, amire nyáron rácsuktam az autó ajtaját. 😞 Azóta, hogy Jani megjavította ez volt az első komoly hala. Jó kis teszt volt, ami a mester munkáját dicséri! 😉

Azért a 0,09-es silencer és a saját krimpelésű 0.26-os fluoro előke is jól vizsgázott. De, ahogy írtam az előke nem került a fogak közé. 🙂

Az előkét még lecseréltem és dobtam talán kettőt, de aztán csomagoltam, mert megkaptam amiért mentem. Nem vagyok telhetetlen. 😉

A halam 82 centiméter volt teljes hosszban. Fakóbb, mint a nádi testvérei, de így is gyönyörű volt! 😍💪💪💪😍

Kategória: ajándék, Balaton, csuka, sügér | Megjegyzés hozzáfűzése

Rendelések

Kedves olvasók – vásárlók,

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi tévő legyek, de végül úgy döntöttem, hogy egyenlőre december 15.-ig fogadok el rendeléseket. Több okból is.

Egyrészt nem szeretném magamat túlvállalni. A jelenleg leadott rendelésekkel úgy néz ki májusig mindenképpen el leszek foglalva. Amit nagyon szépen köszönök mindenkinek! 😍

A másik indok, hogy szeretném rendbe rakni a wobblerboltot a beérkező visszajelzések és saját tapasztalat alapján.

Optimalizálnom kell a gyártás minden folyamatát, így a festést is. Vannak színek, amikről szinte semmilyen visszajelzés nem érkezett eddig.

Ilyen például a bleak szín. Sokan kérik, mert ez hasonlít leginkább egy kishalra, de pár balinon kívül, amik 5 centis WTD-re jöttek ebben a színben, nulla visszajelzés érkezett. Emellett vannak olyan színek, amik mondjuk jól néznek ki egy hat centis csalin, de egy 8-9 centisen szerintem már nem mutatnak úgy. Szóval fix színek lesznek adott csaliméretekhez. Olyanok, amik jól is mutatnak az adott csalikon és biztosan működnek is!

A rendelés folyamatán is szeretnék kicsit “fordítani”. Szeretnék áttérni majd az airbrush technikára a csalik nagy részénél, egyrészt a gazdaságosság, másrészt a környezet és az egészségem védelme érdekében. Hosszú távon sprayvel fújni a csalikat senkinek sem jó! Evvel a technikával viszont egymás után nem lehet hat különböző színvilágú csalit fújni, ha valaki hat különbözőt rendelt. Illetve lehet, de akkor minden egyes csali után tisztítani kell a pisztolyt és a tartályt is.

Szeretnék készletet gyártani, amiből lehetne rendelni. Legalább is ez a terv. Ezt jelenleg nem tudom megvalósítani a rengeteg rendelés melletti.

Szóval szeretném kifuttatni a megrendeléseket és a jövőben készletről értékesíteni.

Előfordulhat, hogy lesz egy – egy plusz darab a következő hónapokban, hisz nemsokára jönnek a tilalmak is, így elvileg még több idő lesz csalikat készíteni. Ha május előtt végzek az eddigi rendelésekkel, akkor azt úgy is idejében tudni fogjátok.

Megértéseteket köszönöm!

Kategória: balsa, faragás, hendméd | Megjegyzés hozzáfűzése

Talán jók lesznek

Nem olyan régen felvetődött egy közös rendelés lehetősége egy svéd műcsalikészítős webshopból. Sokáig gondolkodtam, hogy kell e nekem onnan valami, aztán néhány fólia mellé sikerült a rendelésbe tennem két fajta tört terelőlapot, jó lesz majd valamire alapon.

Nézegettem egy ideig, hogy mire is lennének jók? Aztán kiötlöttem, hogy a szélesebbiket összehozom a zero merülésű crank 4 centiméteres testével.

Még nyersen

Kérdeztem a srácokat, hogy szerintük nem túl nagy e testhez? De egyöntetűen azt állították, hogy egy próbát megér. Így készült el a prototípus SFC színben süllyedő változatban.

Süllyedő crankbait tört terelővel SFC színben

Otthon a hordóban nem tudtam kipróbálni, mert ahhoz túl gyorsan süllyedt, de közben már száradt a festék a felúszó és a szinte lebegő – lassan felúszó típusokon is.

Aztán egyik hajnali sügérmetes sügérpecán megúsztattam mindhármat. A felúszó típusra még egy lekövetésem is volt. 😀

Még lemérni se tudtam a három csali súlyát a facebook népe már vitte volna mindet, pedig még halat sem fogtam velük. 😀

Azt sem tudtam, hogy vajon folyón megállják e helyüket?! Hisz elsősorban folyóra szánom ezeket a csalikat a balin – domolykó – jászkeszeg szentháromságra. (Megsúgom, hogy más hal is megkívánta, de ez majd nemsokára úgyis kiderül, ha van türelmetek tovább olvasni. 😉 )

Szóval Dezső barátom ( a blogon már csak Dezső marad 😀 ), annyira lájkolta a képeket, hogy végül elküldtem neki mindhármat tesztelni, hisz idén nagy valószínűséggel én már nem jutok el úgy sem domolykózni.

Crank hadsereg bevetésre készen

Az első pecán kicsit zavaros, de már nem áradó, lehűlt vízben és erős szélben 15-16 halat sikerült csípnie a csalikkal, igaz nem abban a méretben, amikre vágyott.

Az első – működik

Valamiért aznap csak a kisebbek ettek. Mindig mondom, hogy sokaknak egy ilyen domolykópeca maga az álom, de aki fogott már – és rendszeresen fog – 40-50 centi feletti domolykókat, annak már kicsit megváltozik a fejében minden. 😉

Az első beszámoló nagyon pozitív volt. A csalik rendkívül jól dobhatóak multis szereléssel és az erős sodrásban is megállták a helyüket.

Királyság van! 🙂

Tegnap aztán sorjáztak a képek. 😀 Csak néhány a teljesség igénye nélkül:

Csuka úrfi

A nap domolykója, a maga 44 centiméterével már az a kategória

Ez sem csúnya

És ez sem

Nem én vagyok az első a bolygón, aki tört terelőlappal szerelt crankbaitet készített. A hazai gyártok között is akad néhány példa. (Ott a norizi például.) Ennek ellenére piszok mód örülök és azóta rendeltem még 50 kész terelőlapot ebből a típusból. 😀

Bízom benne, hogy beadja majd a bigmamát Dezső barátomnak. Ha máskor nem, majd december elseje után! 😀 😀 😀

 

 

 

 

Kategória: ajándék, balsa, crank, domolykó, faragás, folyó | 1 hozzászólás

Választunk

A választás nekem egyenlő a munkával. Volt már, hogy innen mentem küszívásra pergetni és volt olyan is, hogy hajnali peca után estem be reggel hatra.

Tegnap este tízkor sokat vergődtem azon, hogy ma mi legyen? Többször beállítottam az órát fél háromra, aztán átállítottam fél ötre, majd újra fél háromra, majd újra…

A péntek is hosszú volt. Éjfél előtt fél órával végeztünk. Majdnem egy óra volt, mire el tudtam aludni. Ez mára egy még hosszabb napot vetít előre, de végül választottam.

Választottam, mert választanom kellett. Azt hiszem jól döntöttem. Ennél jobban nem is dönthettem volna! 🙂

Fél négykor értem le. Milliárd küsz. Brutális balinrablások és hajtások. Elő a wobbleres dobozzal. Próbáltam őnkelmüket különböző wobblerekkel, propbaitekkel, sétáló kutyákkal, crawlerekkel átverni, de nem álltak kötélnek így a süllők mellett döntöttem.

Hallottam is két jó hangot egy olyan helyről, ahol gyakorlatilag nem volt látható kishal. Hínármező fölött, egy kikötött hajó mellet. Megint választanom kellett és a saját jerkminnow mellett döntöttem, miközben “jövendőbelim” kaffantott még egyet.

Elsőre nekiment az SFC színben tündöklő csalimnak, majd harmadikra erőteljes kapással szedte le a gyönyörű teljes hosszban 51 centiméteres süllő. 🙂

Made my day!

Amikor anno ezt a csalitípust kitaláltam, küszívásra szerettem volna egy karcsú wobblert. Némileg a flatraphoz hasonló csalit szerettem volna alkotni, csak annál jóval keskenyebbet és kisebbet. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikertörténet lesz , persze, akkor még azt sem gondoltam, hogy valaha eladásra fogok  wobblereket készíteni. 😀

Gyakorlatilag a hazai ragadozó halfajták közül a jászkeszeg az egyedüli, amit még nem fogtak ezzel a típussal.

Ez egy igazi hibrid, hisz a keskeny teste miatt minnow, a magas háta és a terelőlap végett shad forma inkább és jerkbaitként is kiválóan működik.

Azt hiszem sikerült ezzel a csalival a típusok közötti határzárat ledöntenem. 😀

Nem sok időm volt ma, mert annyira durván korán nem akartam kelni, hisz, ahogy említettem ez a nap nem lesz rövid. A hátralévő időben egy kapásom volt még gyári csalira, ami nem akadt meg. Sőt igazából a bevágásig sem jutottam el, mert nem találta el rendesen a támadó a wobblert.

Volt még egy kapásom jerkminnowra is. Azt leszedte a másik, pár centivel kisebb kövér süllő, ahogy kell. 🙂

Azt hiszem ennél jobban nem is választhattam volna! 😉 😀

Szar volt ott hagyni a pályát, de talán így könnyebben túlélem ezt a napot is. 😀

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, jerkminnow, minnow, parti, süllő | Megjegyzés hozzáfűzése

Bajszos domolykók nyomában

Aznap ezzel a szöveggel és képpel jelentkeztem be az arckönyvön, mert kíváncsi voltam a reakciókra. Jöttek is dögivel! 😀

“Eljöttem domolykózni álomországba és kiderült, hogy a goby crank mindenre is jó! 😍😍😍”

Netartsdbelemétartodbele

Beletartottam keményen, de azért nem volt rossz ez a bajszos domolykózás közben. 😉

Na de a nap és a peca nem itt kezdődött, hanem tán még a tavaszi ívás előtti domolykószezonban formálódott meg a fejünkben, Dezsőnek és nekem.

Persze a konkrét időpontot nem volt egyszerű összehozni, mert az összes folyón a megyében rapszodikus volt a a vízállás és a haljárás is egész évben.

Végül szeptember elején csak sikerült valahogy összehoznunk egy gázlós domolykózást. 😉

Az, hogy nem volt olyan egyszerű, finom kifejezés. Sikerült a hét egyik leginkább frontokkal teli napját kifognunk. Volt ott napsütés, felhő, eső és kavargó szél. Délutánra pedig beütött a hidegfront. Szakadó esőben indultam haza, de hatalmas mosollyal az arcomon és a lelkemben. 😀

Így kezdtük a napot.

No comment…

Most mit is mondhatnék. Ehhez a kezdéshez nem vagyok annyira hozzászokva. 🙂

A hajnali tuti pálya például egy darab halat nem adott, egészen a végéig, amikor Dezső barátom kapocsba akasztotta a tőlem kapott prototípus mélyre törő, de felúszó domis crankbaitemet.

Nem hiába! 😉

Az első

Sajnos azóta a csali odaveszett. 😦 De ez benne van a folyóvízi pecában. Sokszor kockáztatni kell, ahogy ezen a napon annyiszor én is megtettem.

Szarvasokkal táncoló

A következő pályán a legígéretesebb helyre álltam be, míg barátom kibogarászott 2-3 kisebb halat, amik nem igazán haladták meg egyikünk ingerküszöbét sem. 😀

Az övét különösképpen nem, ugyanis nem kis halakra vadászik és napi szinten járja a megye vizeit nyár folyamán. Nagyon sok komoly jószágot fog az év során és nem átall akár 6-7 centis csalikat dobálni domolykóra is. 😉

Szóval beálltam a tutiba. Egy törést horgásztam végig szép lassan araszolva a végében található visszaforgó irányába, aminek a szélére komoly hordalékot, faágakat rakott ki a sodrás.

Sikerült is egy rönköt megcsípnem, amivel azt hittem, hogy ki is végeztem a helyet, de nem sokra rá igazi fékhúzós kapással jelentkezett egy jószág Peti barátom békájára.

Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, nem akadt meg. 😦 😀

A nap fogása

Benne volt a pakliban, hogy a nap egyetlen lehetőséget szalasztottam el, de hiába szórtam a halnak minden létezőt, képtelen voltam még egyszer kapásra bírni.

Újabb pálya után néztünk az egyre erősödő szélben. A google maps jó barátunk volt ezen a napon, no meg barátom is kellett hozzá, hogy megfelelő helyeken lyukadjunk ki a csalán és iszalag rengetegen kerseztül. Nem olyan régen kezdte el vallatni ezt a folyót, költözésének okán, szóval még ő is az út elején jár. Én meg el sem indultam még. 😀

Nagyon ígéretes pálya következett. És végre kapásaink voltak. Sikerült egy elég szép jószágot elcsípnem végre, így némileg felszabadultan szaggattam be vagy három csalit, egy később, másik állásból felfedezett hosszanti kövezésbe és egy bedőlt fába. 😀

Nekem az első

Csalimarasztaló nap volt ez. Nem tudnám megmondani összesen hány wobblert ragadott el kettőnktől a folyó, de tíz darab felett lehetett valahol.

Végigértünk ezen a pályán is további halak nélkül, így az ebéd mellett döntöttünk.

Amíg készült a kaja én még próbálkoztam a halat adó, csalimarasztaló helyen. Sikerült is még egy gyárit beszabnom és saját mélyre törővel fogtam egy 35-ös formát, amit a csúnya akadás miatt nem fényképeztem. Csórikám majdnem fél szemmel távozott. 😀

Az ebéd

Tüzet a szél miatt nem lehetett rakni, de azért így is igen jól esett a frissen sült csevap zsemlében, házi készítésű savanyú uborkával. 😀

Kaja után kivergődtünk a következő kiszemelt placcra a csalánerdőn keresztül.  Amikor kiértünk, barátom konstatálta, hogy az előző kavicspad felett bukkantunk ki a túlparton, így tovább kéne állnunk.

De!

De nekem nagyon tetszett a leszakadt partoldal a túl oldalon, így átvergődtünk a dzsindzsán a partra, ahol egy frankó kavicsos rész fogadott minket.

Felfelé gázoltunk pár kilométert az ismeretlenbe, ami nem volt gyenge meló még a szélében sem.

Pont egy másik vízről beszélgettünk Dezsővel, ahol láttam egyszer, amint egy amur szaggatja a parti nádast. Olyan kicsi víz az, hogy soha nem gondoltam volna, hogy amur lakja.

Szóval éppen erről dumáltunk, amikor balra előttünk megmozdult a nád és egy amur elkezdte szaggatni. Szürreális jelenet volt.

Elértünk a mélyebb víz határáig és meg kell valljam el is fáradtunk(tam) kicsi és az eső is elkezdett csepegni, így közös döntés után, szépen lassan elindultunk visszafelé.

Ekkor került kapocsba újra, a tavasszal már bevált goby crank nagyobbik változata firetiger színben.

Szingli képet a nagyról csak ebből a színből találtam

Mélyre megy, de felúszik

Érdekes, hogy a peca elején mondtam Dezsőnek, hogy ez lesz a nyerő csali és annak ellenére, hogy délután kettőig egy kapásom nem volt rá, megint bizalmat szavaztam neki.

Amikor elértünk egy kb. 15 méteres szakaszra két bedőlt faág közé elkezdődött.

Harcsa, domi, domi, harcsa, szakadó eső, be a fa alá, vissza a pályára, domi és megint domi.  Mit ne mondjak. Állat volt! Gázolva ahogy az a kis szaros 40-es harcsa leszedte már élmény volt. Életem első pergetett harcsája. Gázolva! Váááááááá! Borzongok még most is. 😀

Az első harcsám pergetve

30-35 centis domolykók is agyonverték a sokak által nagynak gondolt cranket

Ez a jószág már dolgozott rendesen

Pörgött körbe és verte a farkával a zsinórt, ahogy kell

Beesett a fa elé, elindítottam és agyonverte Húzottra

Háromszor végig dobtuk a pályát. Dezsőnek is akadt egy jószág. Viszont megcserélődött a szereposztás, mert délelőtt én csak egy halat fogtam és betéptem vagy 4-5 csalit, délután meg Dezsőnek nem adta a halat a víz, viszont annál több csalit ragadott magával.

Újabb adag eső zúdult ránk. Fáradtak voltunk, így dönteni kellett.

Balinok, vagy…

De nem volt vagy, hisz nem balinozni jöttem, így amellett döntöttem, hogy a hajnali pályának adjunk még egy lehetőséget, hisz pár napja az adta a legjobb halakat.

Egy kapásom volt crucian crankre. Megérte visszamenni! 🙂

A túra utolsó hala domolykónak indult, de ahogy az elsőt ráverte a zsinórra már tudtam, hogy harcsa.

Hatalmas peca volt!

Hozzá tartozik a dologhoz, hogy benne volt a bajszos domolykó a pakliban.

40-100 centi közötti egyedekkel lehetett számolni, így a kis finezzével, 0,12-es fonottal és 0,40-es regenerator mono előkével készültem.

Minden szempontból megfelelt.

Köszönöm még egyszer a meghívást. Élmény volt a javából! 🙂

Megyek még. De lehet, hogy már csak jövőre. 😦

 

 

 

 

 

Kategória: ajándék, balsa, crank, crankbait, domolykó, faragás, harcsa, hendméd | 1 hozzászólás

Megint rossz volt a horgász!

Múlt héten sikerült beszereznem néhány herring shadet 2020-ban várható színekben. A szombati egész napos peca előtt muszáj volt megúsztatnom őket, hiszen a névnapomon mindig horgászom.

Sajnos a szabadság esélytelen volt, de így kellett történnie hisz a víz csodálatos volt késő délután. Már – már túl szép volt az egész, olyan tiszta vízzel, hogy inni lehetett volna belőle.

Nem számítottam túl sok kapásra, hisz az utóbbi évek ennyire csapvíznél nem igazán adták a csukát.

Ehhez képest a 1,5 órában gyakorlatilag végig volt kapásom a képen látható tudatosan a víztisztasághoz választott színre.

Már az első nádkiszögelés mindkét oldalán halam volt, kb. 15 dobásból. Először egy kilós forma orrhegybe akadt, majd elment, aztán egy 2-3 közötti az ép kiemelés előtt begyorsított guminak majdnem leszakította a faroklapátját.

Közben jöttek ismerősök, kicsit beszélgettünk és konstatáltuk, hogy három kölyök végigdobja a pályát gumival, körforgóval és kanállal.

Visszaeveztem, hátha a nagyobb hal visszaállt a helyére. Meg is ütötte a gumit, de nem ette meg.

Ahogy csorogtam tovább végre a képen látható csukát sikerült egy jó kapás után megcsípnem, aztán pár méterrel odébb egy újabb 60+os kétszer megütötte a gumit, de nem akadt meg. Aztán ott állt előttem 5-6 méterre a vízben. Próbáltam két másik csalival kapásra bírni, de nem érdekelte. Flegmán elúszott egy idő után.

Aztán ugyanott kijött a gumi után egy harmincas forma. Egymás hegyén – hátán álltak a csukák, de képtelen voltam megakasztani őket ezen a napon.

9/1 lett a vége, a legdurvább történés egy olyan öbölben esett meg, ahol még az életben nem fogtam egyetlen halat sem!

Brutális kapásnak vertem oda, perecben maradt a bot, felcsapott a jószág, a gumihal meg repült felém.

Ezt már tényleg nem akartam – tudtam elhinni!

A rohadékon láttam, hogy keresi a zsákmányt és még vagy 20-25 másodpercig ott lebegett előttem 6-7 méterre a csapvízben a 90+os farönk testével.

Utána még leakadt egy méretes forma és egy hasonló már sötétben nekiment a 19-es FT herringnek, de ennyi volt aznapra.

A Balaton tálcán kínálta a nevem napjára a csukákat, de én nem tudtam élni a lehetőséggel!

Hiába no, rossz a horgász!

Ahogy írtam pénteken ivóvíz tisztaságú pályán kilenc akcióm volt 1,5 óra alatt. Az idei legjobb pecám lehetett volna, de összesen egy ötvenes forma volt kézben, pedig nagytól is volt komoly kapásom.

Rengeteg tanácsot kaptam, de végül nem fogadtam meg egyiket sem, viszont tegnap a “nemszeretem” fluoro előke mellett döntöttem, hátha számít.

Csapvíz fogadott a kikötőben így a pénteki pályára indultam, de ahogy haladtam egyre koszosabb volt a víz. Sajnos a keleti szél elcseszte az egészet. 1,5 órán át próbálkoztam eredmény nélkül. Úgy döntöttem egy kis időt beáldozva az evezésre, megnézek egy másik pályát. Kristály tiszta volt.

Kevés időm maradt. Az egyik öbölben volt egy kapásom Tomi barátom gliderére, aztán láttam ahogy beállt a csuka és “néz a csali után”.

Túldobtam rajta 5-6 méterrel. Felette húztam és amikor elé ért megállítottam.

Nem kímélte a csalit!

A mostanában több estén is működő nagy gumival dobálom az öblöket és a nádfalat, ezen a napon nem hozott halat sajnos.

 

Kategória: Balaton, csónakos, csuka | 1 hozzászólás