Játszunk!

Két éve Gombár Peti barátommal indítottunk egy csalikészítős játékot a 18 év alatti kategóriában. Tavaly sajnos nem volt erre energiám. Most viszont kitaláltam egy korhatár nélküli nyereményjátékot nektek. 😉

Szóval SteveOlureS csalikkal fogott hallal, halakkal kapcsolatos beszámolókkal lehet indulni a játékon.

Feltételek:

– SteveOlureS csalival fogott hal – halak szerepeljenek a beszámolóban.

– Korábbi fogások nem számítanak, a játék június elsejével indul és december elsejével zárul.

– Bárki nevezhet, természetesen előny, ha van már tőlem csalija. 😀

– Legalább egy képnek szerepelnie kell a beszámolóban, amin jól látható a hal szájában a csali.

– A beszámolókat a steveolsonhun@gmail.com címre várom. A legjobb beszámolók publikálásra kerülnek majd a blogon.

– Nincs zsűri! Én döntök. Egy nyertes van. A nyeremény 5 darab egyedi festésű SteveOlureS műcsali.

  Akár ilyen,

ilyen,

vagy ilyen is lehet.

De persze ezt még megálmodom. Mindig töröm a fejem valami új színkombináción, ami kicsit más, mint a megszokott.

Nem nyújtok senkinek se telefonos, se facebookos, se messengeres segítséget.

Csak teljesen kész a fenti email címre küldött beszámolókat fogadok el!

 

Hajrá!

Kategória: egyéb, elado, faragás, játék | 2 hozzászólás

Beszámoló az első bevetésről

Csík Ricsi még télen vett tőlem egy pakkot, közte egy hagyományos nyolcas white walkert.

Szóval a hajnali deres órákban csapkodott a balin de azért nem forrt a víz, majd abba is hagyták 9 óra körül, de olyan szinten hogy eltűntek. Szemben velünk a túlparton egy kis szakaszon befolyik a víz, ami mögött egy kisebb területen gyenge a sodrás. Eredetileg csak azért tettem kapocsba a white walkert, hogy megnézzem hogy táncol nagy sodrásban. (teszem hozzá bírja az erős sodrást is tökéletesen) Aztán szemezgettem azzal a lassú résszel na mondom egye fene átdobom, meglessük Vízbe ért a csali, éppen elindítottam volna, erre elkezdett darálni/morogni és akadni az orsóm. Hát ez remek, gondoltam… aztán hirtelen a szívem is megállt amikor annyit vettem észre a szemem sarkából hogy tőlem 50méterre a túlparton óriási rablással behörpöli valami az álló csalit! (MEG SEM MOZDÍTOTTAM, 1 HELYBEN ÁLLT A DRÁGA VÉGIG)
Fogtam a botot, az orsóm akad, érzem, hogy rúg a hal.. Na most mi legyen? Szerencsére rájöttem a hibára, az első keverőgyűrűre volt rátekeredve a zsinór, de olyan nyakatekert módon amilyet még soha nem láttam. Remegve próbáltam bogozni a zsinórt, de már elkönyveltem, hogy a halnak max integethetek, úgyis leveri magát. Kicsomóztam a zsinórt, feszítem meg, és a legnagyobb meglepetésemre a hal egyszer csak visszarúgott, jelezve, hogy partiban van még.
Hát nagyon megörültem, és azonnal kézbe vettem a fárasztást. Nagyon jó erőben volt a hal, sokszor belefeküdt a sodrásba, nagy élmény volt olyan messziről visszahúzni! Egyik legjobb balinom a duzzasztóról az elmúlt másfél évben.

Kérdésedre válaszolva nem, nem ez volt az egyetlen áldozat, rá következő dobásra

ugyanúgy lecsapta még egy, amit odaadtam nagybátyónak, aki megfogta élete első castingos halát.

Ezen felül jött még egy nekem, majd a kis befolyóból ami a nagybátyó mögött látható kipiszkáltam egy kilósat, meg egy harcsa odavert neki, de az sajnos nem akadt.

Nagyon király peca volt! Azóta már top1 felszíni csalim, és a megabass, jackall, duo és társai cserepadra kerültek !
Pedig azt hittem a kis Chubby Pencilt nem fogja tudni letaszítani semmi a trónról…

Kategória: balin, casting, elado, faragás, felszíni, hendméd, whitewalker, WTD | 3 hozzászólás

A Tower Bridgen is!

Múlt héten jelmezes bohócnak tituláltak az egyik képem alatt, ahogy azt már említettem a kettővel ezelőtti bejegyzésemben. Ez megihlette Ferenc Lovas barátomat.

Hétfő reggel már a Tower Bridgen is engem vizionált bohócjelmezben az egyik busz hátulján, továbbá ezt az üzenetet írta:

“Azt hallottam, hogy disneylandi tóban megy a balin és ma megint a piros lábas a nyerő.
Na szép napot neked!
…gurulok tovább

😂😂😂😂😂😂😂

Irány Disneyland!

Az összes arckönyv kommentet nem másolnám be, de ezt az egyet mindenképpen.

Behugyoztam, mára gèm over!😂😂

Kategória: Balaton, balin, towerbridge | 1 hozzászólás

Swimbait time

Swimbaits are a loosely defined class of fishing lures that imitate fish and tend to be distinct in design from a typical crankbait.[1]

Swimbaits are usually different from crankbaits by the way they generate lure action. Some are rubber “paddle tail” lures that appear to swim when the tail flutters during retrieve. Some are jointed baits that wave like a flag in the water when retrieved, without any obvious mechanism to generate motion. Some are large jointed crankbaits or crankbait/plastic lure hybrids.

Swimbaits originated as lures designed to imitate the planted rainbow trout in Southern California reservoirs that Largemouth Bass and Striped Bass fed on. They were larger and more lifelike imitations than most available mass-produced lures.

The term swimbait is often used to indicate plastic “paddle tail” lures, regardless of size or appearance.

Google fordítóba ne másoljátok be, mert nagy nevetés lesz a vége.  😀

A lényeg, hogy ez az írás a két vagy többrészes műanyag testű swimbaitekről fog szólni főként a tavalyi ősz, de a korábbi két év néhány tapasztalata kapcsán.

Igaz használok hybrid, azaz vegyesen műanyag és gumi testű swimbaiteket is, mint amilyen a hybrid pike, illetve full gumi kialakításúakat is, de egyenlőre a legjobb halakat a műanyag testű változatok adták.

Hogyan is keveredtem a közelükbe?

Őszintén szólva annak idején nagyokat nevettem egy bizonyos oldalon megjelenő számomra méregárú japán többrészes csodákon. Aztán a boltokban megjelentek az első elérhető árú 2-3, vagy többrészes főként keszegre hajazó halutánzatok, amiket nézegettem – nézegettünk, de akkor még nem volt bizodalmam irányukban.

Aztán jött a savage gear, majd a spinnerbait őrület a részemről. Szinte csak azt dobtam csukára, mert zabálta. Egy idő után azonban kicsit unalmassá, egysíkúvá vált a dolog és a nem kevés csukára kifejlesztett csali közül nagyon szimpatikusnak tűnt a kétrészes 3D Roach Shine Glider, amivel 2016-ban rukkolt elő a savage gear. Mivel akkor még firetiger fóbiában szenvedtem, ezért először egy roach és egy goldfish színt szereztem be belőle, mindkét méretben.

A nagyobbik kicsit soknak bizonyult az akkor használt legerősebb botomhoz mérten, ezért a kicsivel (13,5 cm, 29 gramm) kötöttünk szorosabb barátságot. Előtte ősszel már nem adta annyira a nagy víz a csukát 2016 őszén amikor ezzel a csalival elkezdtem ismerkedni még 2015-nél is sokkal gyengébben adta a halat.

Kicsi volt a víz, kevés a táplálékhal és nekem se mindig akkor volt időm kint lenni, amikor igazán evett a csuka. Aztán az egyik hajnal beadta az első swimbaites csukámat, ami nem is volt éppen gyenge darab. Előtte évben meg sem tudtam közelíteni ezt a méretet.

Anno szerepelt is a hal a blogon. A kép az olyan, amilyen, de a hal igazán gyönyörű volt. Akkor azt hittem megtaláltam a szent grált, de a szezon hátralévő része már nem adott komoly halakat. Sokan azt mondták anno, hogy a 13,5 centis csali magyar viszonyok között nagy egy átlagos csukához mérten. Én ezt nagyon nem így gondolom, hisz egy méretes halnak semmi egy tenyeres keszeg méretű csali!

Ilyen szarosokból több is leszedte az elmúlt években.

2017 ősze nem az én évszakom volt a vaddisznós baleset végett. Sokáig nem is horgásztam, majd újra gyalog és busszal jártam. Nem tudtam időben ott lenni ahol igazán kellett volna, de az ősz legnagyobb csukáit partról és csónakból egyaránt a shine glider adta. Itt már használtam a firetiger színt is, melyre egy kölyökbalin is elcsábult az egyik kikötői pecán.

dav

Életem egyik legrosszabb ősze volt. Nagyon kevés hal volt amúgy is a pályákon és azok is sokszor este ettek inkább, én meg napkeltére se bírtam leérni kocsi nélkül, nemhogy este menjek, aztán meg valahogy hazavergődjek.

2018 ősze azonban újra csodákat rejtett. Magas volt a víz, hatalmas hínármezők voltak a nádas előtt, amelyek fedezéket nyújtottak kishalnak, csukának egyaránt. Éreztem, tudtam, hogy újra foghatok néhányat a balatoni krokodilok közül és bár az első pecán halas még nem lett a kezem, de az egyik kedvenc öblömben egy általam 70-80 centi közöttire tippelt jószág rányúlt a goldfish színű swimbaitre. Igazából olyan volt, mintha csak zavarná, nem megenni akarta, csak megtolta maga előtt. Mindenesetre nagyon biztató volt.

Másnap jött egy kis keleti szél, így pihentettem a helyet, de harmadnap újra ott voltam és szándékkal egyből abba az öbölbe eveztem. Bíztam a helyben, a csaliban és hogy az enyhén opálossá váló vízben már nem fog hibázni a halam és igazam lett! 😀

Első dobásra leszedte. Kurva jó szinte felszíni kapással.

81/90 centi. Kicsit alulbecsültem két nappal előtte. 😉

Az önkioldós képeknek nem vagyok a mestere, majd a későbbiekben látjátok mennyire szarok lettek sok esetben. 😀

Mindig dobom a nyílt vízi hínármezőket is hátha újra összejön. Ezen a napon összejött, hiszen a második hal a nádtól messzebb szedte le kedvenc swimbaitemet. Brutális fárasztás volt! 82/91 cm.

Ilyen szezonkezdetről álmodni sem mertem, de azért titkon bíztam benne. Elképesztő reggel volt!

Nem vagyok egy esti, délutáni pecás, de a viharok és a szél ezen az őszön is rákényszerítettek, hogy ne mindig hajnalban menjek. Az esti pecák nekem a legkevésbé sem szoktak sikerülni, de ezen a napon egy kisebb csuka után jött egy teljes hosszban 82-es. A kicsik majdnem mindig a húzott csalit támadják be, a nagyok pedig akkor ha megállítom. Most is így volt. Megállítottam a csalit egy ütem kihagyással, ilyenkor még kitör abba az irányba, amerre éppen indult volna és lassan elkezd süllyedni. Amikor indítottam volna a csalit nem éreztem semmit, nem volt kontakt. Ekkor eszméltem, hogy halam van, ami észrevétlenül felém hozta a csalit. Állat volt ez is! 😀

Három peca után három komoly igazi balatoni jószágnál tartottam és még el sem kezdődött az igazi szezon! 😀

Következő peca megint egy meló előtti etapból állt, egyre rövidülő hajnalokkal. És láss csodát megint két kapásom volt. Igaz most két kisebb jószág marta le a firetiger shine glidert. Ezzel végleg eltüntetve az FT fóbiámat. 😀

Imádom, ahogy ezek a kisebb példányuk küzdenek pörögnek a csónak közelében!

Akkoriban már világos volt előttem, hogy Mads egy legendás csali a 4play hard változatának átgondolt verzióján dolgozik. Az első képek után, az első videó is megjelent és már akkor tudtam, hogy kell szerezzek abból a csaliból még az ősszel.

Szerencsére sikerült is. Kézben tartva a közepes méret tűnt a legideálisabbnak a pályára és a kedvenc csukás botomhoz is az a méret passzolt a leginkább. A kicsit igazából nem is akartam dobni. Túl kicsinek tűnt kézben tartva, mert nem olyan testes és nem is olyan magas a profilja, mint a vele azonos hosszúságú 13,5 centis shine glidernek. Azért ahol nem feltétlen lehet ekkora halakra számítani még simán bejöhet. Gulyás Ricsi barátom még egy domolykót is fogott az ősszel azzal a mérettel! 😀

A közepes méret 16,5 centiméter hosszú  és 35 gramm súlyú. Tökéletes!

A hétvégi viharok miatt elég sokat kellett várnom, hogy kipróbálhassam végre.

Vasárnap volt egy nagy BAAAMMM! A villám baszott be a melóhelyem egyik telephelyén úgy, hogy a UPC kábel bevitte a túlfeszt a rackbe. Kinyírta a modemet, ami nem is érdekelne, de megölte a szervert is. Szívás volt a köbön!

Aztán pár napra rá végre kijutottam munka előtt. Volt egy nagy BAAAAMMM azon a napon is! Csak most nem a villámtól, hanem  életem harmadik legnagyobb csukájától. 89/98 centi.

Tudtam, hogy nekem kell ebből a csaliból és nem csalódtam benne egy cseppet sem. 😉

Ekkor már nem egészen egy óra állt rendelkezésre a munka előtti csónakos pecára.

Egy kapás, egy hal. GOBIGORGOHOME!

A kép önkioldós, de elég sötét lett. Lovas Feri barátom alakított rajta.

Először a terelőlap nélküli swim&jerk verziókkal kísérleteztem és milyen jól tettem! 😀

Egy legendás csali újragondolt verziója elevenedett meg azon a napon az öböl előtti nyílt hínármező felett. 🙂

Sokan mondják:

Neked könnyű! 😀 De nagyon sokat mentem ezen az őszön is a halakért. Volt hogy barátokat is vittem magammal, aki kisebb csalikkal fogtak mellettem kisebb és nagyobb csukákat is, de én akkor is kitartottam az új fegyver mellett és a betlik ellenére megérte.

Eltelt vagy két hét és több betlis, vagy egy kapásos peca, mire újra megajándékozott a Balaton két gyönyörűséggel.

Hogy magamat idézzem:

“Kitartottam a “nagy” csalinál az elmúlt három betli ellenére és teljes mértékben megérte! Ma ideális volt végre minden. A felhők a barátaimmá váltak! Egy kis öböl kora hajnalban adott egy kapást, majd a következő dobásra finoman megfogta a kettes csuka a swimbaitet, de nem akadt meg. Éreztem, tudtam, újra benne volt a levegőben a nagy hal és amikor lebombázta a csalit a hínármező fölött, már biztos voltam benne, hogy újra megküzdhetek egy krokodillal. Sokkal erősebb volt mint 3 hete a nagyok. Hűlt a víz, gondolom zabálnak is rendesen. 85/92 centis hal volt a testéhez mérten szinte kurta farokúszóval. Mivel megjelent egy másik, majd később még két csónak, így lapot húztam a 19-re és megnéztem egy mélyebb szakaszt. Egy öböl bejáratát egyik oldalról nádfal, a másikról egy önálló nádbaba szegélyezte. Beküldtem a csalit. Elsőre semmi. De bevillant, hogy két éve Szabolcs barátom fogott itt egy kisebbet, így adtam még egy esélyt. 1,5 méterre volt tőlem a 4PLAY V2 firetiger színben, amikor a jó 3-4 méter mély vízen a semmiből legyilkolta egy igazi ősállat! Nem tudom, hogy az ütésre, a látványra, vagy meglepetésemre dörgöltem oda a látott felszíni kapással érkező csukának, de elképesztő volt! Nem tudom szavakkal leírni. Iszonyat gyorsan szedte le a méretéhez képest. A semmiből ott volt egy tized másodperc alatt. Brutális közelharc, a bot a határon dolgozott, amikor többször is rá kellett fogjak a dobra, hogy ne tudja a nádba fúrni magát a 88/96 centis gyönyörű jószág. Elképesztő nap, csodálatos ősz, hihetetlen az egész év! Az önkioldós képek sajnos használhatatlanok lettek ma, de talán ezekkel is beéritek. Hasonló élményeket nektek is! A szezon még csak most kezdődött!

Azért ide a blogra bedobtam egy önkioldós képet is. Talán látszik, hogy ez a példány is mennyire egészséges, vastag hal volt. És iszonyat erős! 🙂

Az utolsó nagy BAAAAAM! Abból is megint kettő egy olyan pecán volt amit már megírtam nektek.

Pár napra rá, hogy a liplure verzió is megérkezett.

Gyönyörű színezetű, egészséges és erős 80+os halak voltak ezek is, ráadásul két olyan részen, ahol komolyabb halat az elmúlt években soha nem ütöttem.

Ezek a csalik nem csodafegyverek, de hazai viszonylatban is van létjogosultságuk. Még a legnagyobb méret is elhúzható a swim&jerk verzióból egészen kis vízben is. De mély vízben az aljára leengedve is voltak vele kapásaim finoman rángatva – jerkelve.

Idén ha minden összeáll szeretném kipróbálni a legnagyobb verziót és a shine gliderből az új színeket, amik nagyon biztatóak. Például a lenti képen látható immáron kedvenc színem a firetiger! 😉

Remélem nem kell újabb négy évet várnom egy ehhez hasonló őszre! 😉

Kategória: 4playv2, Balaton, csuka, firetiger, goldenambulance, iplure, okuma, savagegear, shineglider, swim&jerk, swimbait, swimmbait, xlnt2 | Megjegyzés hozzáfűzése

Bohóc jelmezben

Május elseje így indult. 😀

Az első pályán, amit megnéztem volt valamennyi küsz, de nem a szélvízben. Megnéztem a kövezést, a kikötő torkolatot, a helyi mólót többször is. Egészen napkeltéig kitartottam. Egy rablást láttam, ami kis süllő, vagy garda lehetett. Nulla esemény! Öt óra felé irtózatos gyomorfájás tört rám, úgyhogy majdnem hazamentem. 😦

A második pályán atom szél volt. Buzerapeca lett belőle kimagasló eredménnyel. 😀 Egy darab 45-46 centiméteres süllő és egy sügér. Atomszél!

A süllő esetében egy pillanatra elgondolkodtam, hogy meg kéne enni, de annyira szép fekete csíkjai voltak, hogy elengedtem. Amikor először felsejlett a háta kövesnek hittem. A kép nem adja vissza a színét sajnos. De legalább kisütött a nap. 😀

A kikötőben akadt egy jó sügér, aztán néhány kisebb és egy kiscsuka. Nem volt az igazi az sem.

A másodikai peca ismét parádésra sikeredett! 23:36-kor lefagyott a telefonom, így nem ébresztett. Arra ébredtem, hogy pirkad és énekelnek a madarak. Ránéztem a telefonra és még mindig 23:36-ot mutatott. Kicsit gyanús volt a dolog! 😂😂😂Szóval a tervezett 3 óra helyett 6-ra értem le és a kálvária csak akkor kezdődött.

Gondoltam megnézem azt a 15 dobásos helyet, ahol idén már fogtam swimbaittel csukát. Foglalt volt! 😀

Akkor legyen kikötői balinozás. Nem működött a belépőkártyám! 😀

Akkor a jó öreg almádi móló. Tavaly azt hiszem nem dobtam róla egyet sem. Most se nagyon kellett, mert egy házaspár befoglalt vagy 30 négyzetmétert.

Megbuzeráztam körbe. Aminek csalivesztés lett a vége. 😀

Gondoltam megnézek egy pályát, aztán később felhívom a kikötő gondnokot, hogy miért nem tudok má megen bemenni?

A sekély pályán volt végre nettó három rablás és amikor már feladni készültem odavert egy növendék a jerkbaitnek.

Megújult a jerksterek színpalettája, így a roach szín is. Az kellett neki.

Később hívtam a kikötő gondnokot, de kiderült szünnap van. Aztán agyaltam, hogy legutóbb nyitva volt a kapu és hiába húztam le befelé a belépőt, nem csipogott, így kifelé le se húztam. Ez volt a baj!

Elkértem a barátomtól. Bementem az ő kártyájával. Majd kimentem az övével és az enyémmel is, hogy újra bemehessek immáron a sajátommal. 😀

Ekkor már magasan járt a nap és én toltam egy akkora betlit, mint a ház.

Harmadnap megint megjártam (szó szerint és átvitten is) hat pályát. Az egyiken szerintem ugyanazt a süllőt megfogtam centire ugyanott, ugyanazzal a csalival, mint elsején.

A süllő, mint köztudott nagyon érzékeny jószág, így ha elengedjük megdöglik. 😀 Na ez valahogy túlélte a dolgot. 😉

Alsóörsön néhány kisebb sügér után betértem a helyi pékségbe. Vettem egy langallót és egy padon ülve elfogyasztottam, majd a feleségemmel megbeszéltem, hogy még bőven ráérek. 🙂

Szóval a hatodik pálya a balinos volt.

Az előző napon nyerő jerksterrel kezdtem, de nem kellett nekik, így felkerült az egyik új szín a 8 centis twitch minnowból. 5-6. dobás lehetett, amikor belevert valami egy twitchelő mozdulatba néhány méterre a kő lábától. Ahogy bevágtam neki olyan volt, mintha sziklát akasztottam volna, aztán a szikla megindult. Fogtam már néhány három pluszos balint életemben, na ez a hal überelte őket.

Egyben lehúzott harminc métert a nem éppen lazára állított fékű orsóról. Ekkor sikerült megállítanom és valamennyi zsinórt vissza is nyertem, amikor az öreg, rafkós balin gondolt egyet és nekiiramodott a kőnek. Magasra tartott bottal futottam felé, de gyorsabb és okosabb volt. Belevitte a horgot a kőbe és letépte magát a csaliról. Sajnos nem is láthattam, de nagyon komoly és erős hal volt. Elbaxtam! Ki kellett volna állnom a kőre és benyúlni a bottal a víz fölé amennyire csak lehet, majd pedig határozottan elfordítani a kövezéstől.

Remegő kézzel és lábbal akasztottam le a csalit a kőre rakodott zöld moszatról, vagy mifenéről és folytattam a pecát. Ötödik dobásra kapásom volt. Olyan 25-30 centis jószág szedte le a twitch minnowt. Persze ő jól akadt!

A következő két órát úgy dobáltam végig, hogy fizikai fájdalmaim voltak a hal elvesztése végett.


Balra tőlem volt egy balin, amit nem bírtam az Istennek se becsapni, aztán jobbra a sekély részen is észrevettem néhány hajtást. Itt 30-40 centis volt a víz, így felfelé tartott bottal kellett rángatni a csalit, hogy ne fogjon iszapot. Ebben a 40 centis vízben vert bele egy emelő mozdulatba ez a gyönyörű vaskos balin.

Bevágásomat szaltóval és a meder irányába történő menekülő mozdulattal reagálta le, amivel megbénította magát egy időre, hisz a zsinór a faroklapátra keveredett. Végre fogtam egy jó halat!!!! Három napja erre vártam.

A képek nem adják annyira vissza a méretét. Vaskos, magas hátú, általam három kilósra becsült erős hal volt. Bohóc jelmezben fogtam. 😀

A negyedik napon a fiamat fel kellett vigyem a pályára hét órára, így fél nyolc felé érkeztem meg a balinos pályára. Ketten már megelőztek és fogtak is halat de ment is el nekik. Elmondásuk szerint finnyásan ettek.

Így is volt, hiszen 6 akcióból 3 jószágot sikerült kézbe vennem.

Az első már előző nap is ott randalírozott a kő előtt, most egy hosszú dobás után a sekélyben felfelé rángatott twitch minnowt bombázta be felszíni kapással.

A halat a sekély homokos részen a vízben állva fárasztottam az egyre inkább rám zúduló esőben és erősödő szélben.

Amikor tarkón akartam fogni megiramodott és megkerült egy oszlopot. Állat volt, ahogy utána nyúltam a  tesztelésre berendelt új balinos pálcámmal.

Az új XLNT3-as botcsaládból négy van nálam, közte egy 5-18 grammos 213 centiméteres igazi wobbleres pálca. Ha kívülről vette volna valaki kamerával a jelenetet baszom jó videót lehetett volna készíteni belőle.

Ebben a sekélyben volt még egy balin, ami majdnem a csizmaszáramig követte a csalit, egy másik pedig hatalmas burvánnyal durrantott mellé vagy húsz méterre.

Visszamentem folyvást a kiindulási pontra, ahol a nagy dögöt elszalasztottam. Nem sok esélyem volt rá, hogy újra megütöm, de meg kellett próbáljam.

Több csalit is kipróbáltam mígnem a twitchre volt egy rontott kapásom. Aztán felkerült újra a jerkster. Nem hiába! 😀 Első dobás, három rántás –  szünet, két rántás – szünet- háro…. BAMMMM!

A harmadik balin aznap a kalányos volt, de azt már megénekeltem.

Vasárnap úgy volt, hogy nem megyek. A feltámadó északi szélnek hála vízszintesen szakadt az eső és a kishalaknak, balinoknak nyoma veszett.

2,5 órát tartottam ki. A pink manic prey ki is húzott a csávából. Már a kapásból és a fejrázásokból sejtettem, hogy nem balin lesz a támadó. Egy szép fekete süllő volt 44/49-es hosszban. Lemértem mert…, de aztán mégsem. 🙂

Sajnos valami effektet tettem a nikonra, így a képek szarok lettek.

És, hogy miért ez a cím?

Voltam már alpári paraszt, eladtam magamat, most éppen jelmezes bohócnak tituláltak. 😀

Azt hiszem a legközelebbi Svendsen sportos rendelésembe beteszek egy kemény kalapot krumpliorral a virtuális kosárba! 😉

A bohóc kiment amúgy délután is a szakadó esőben, míg a “rajongója” otthon borogatta a bokáját, mert éjjel összeesett az egyik balatoni kövezésen.

Engem legalább megtanítottak járni, még ha paraszt is vagyok, no meg jelmezes bohóc! 😉

 

 

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, crank, crankbait, jerk, kanál, savagegear, süllő | Megjegyzés hozzáfűzése

Kanalas balin

Annak idején mint a legtöbb balatoni horgász pilkerrel, kanállal kezdtem a balinok kergetését. Aztán ezek a csalik több dolog miatt szépen lassan, de teljesen kikoptak a dobozomból. Szerintem minimum 5-6 éve nem dobtam balinra egyik csalit sem. Egészen múlt szombatig. 😉

Még télen tett fel Norbi barátom néhány képet az általa készített támolygókról és velük fogott dunai balinokról.

Már akkor tudtam, hogy nekem ilyen csali kell! 😀

Kaptam is egy tucattal. A kisebbeken ASP, a nagyobb típuson STEVE felirattal.

 

Ezek a havas képek persze még télen készültek, bár tegnap meg lehetett volna oldani a Kékesen a fotózást! 😀

Szóval pénteken végre találtam balinokat. Fogtam is. Szombaton már érezni lehetett, hogy támad a hidegfront. Olyan igazi borongós, szeles, esős október végi idő volt. Gondoltam itt az ideje Vitee kanalainak, amiket reggel készítettem be az egyik dobozomba.

A nagyobbal kezdtem, de két dobás után levettem, mert túl nehéznek bizonyult a sekély pályára, a gyors vezetési stílusra pedig nem jól reagált. Igazi őszi csali lesz a mólók mély vízére.

A kisebbet feltettem. Egyet dobtam vele és leszedte! 😀

 

 

Aztán le is vettem! 😉

Kiváló kézműves termék ez a matt ezüst kanál. Ilyennel más érzés halat fogni, mint egy gyári effzettel, főleg ha csattogós! 😀

 

 

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin | Megjegyzés hozzáfűzése

Az első

Balogh Szabolcs barátom beszámolója élete első WTD-s csukájáról és egy óriásról ami megtréfálta és a nem éppen méteres csukákra tervezett 8 centis hagyományos WTD-t jól helybenhagyta. Szabi megígérte nekem, hogy visszamegy érte és megmutatja még nekem! A csali pedig vitrinbe kerül.

Szia Feri.” Jobb később, mint soha!”

„Felavatásra került a múlt évben vásárolt kutya! Egy elhagyatott bányatavat látogattunk meg a barátommal. Dzsungel peca a javából, kevés meghorgászható hely, sekély víz, néhol víztetőig érő hínár. Gondoltam bevetem a csalikat, ideális terep nekik. Kapocsba akasztottam…. 3. Dobás után volt egy vízből kiugrós rontott kapásom. Nem akadt. A következő dobás ugyan oda, indítom a csalit majd pár ütés után eltűnt a csali, akasztás, megvan. Hínárkaszálás majd célba vette a nádast. De sikerült megfordítani, majd kézbe is venni. Hatalmas volt az öröm. Visszaengedtem és indultam tovább a következő helyre.

Pár perc dobálás után lehörpölte egy méter feletti csuka. Mocskos mód megette!

Mindkét horog be volt akadva, a hasi horog a szája felső részébe, az alsó horog az alsó állkapcsába. Egyszer elrontotta, újradobtam, még egyszer elrontotta, és jött utána, a lábam előtt vette le, akkorra már eléggé agresszíven a 30 centis vízben…. ahogy belehúztam a szákba a hasi horog egyik ága beakadt és kitépte magából, és meglépett.

Mocskos másfél perc volt! Fröcsögött ki a fülemen az adrenalin! 😁

Nem számítottam ekkora halra és kicsinek bizonyult a szákom. Nem tudtam beletekerni és elment. A harc közben legyilkolta a csalit úgy ahogy kell, komoly maradandó károsodást szenvedett! ”

Gratulálok Szabi! Ez első WTD-s csukának igencsak megsüvegelendő, a nagy pedig ott vár téged!  

Kategória: balsa, blueback, casting, csuka, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, légiós, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Blackorange jerkminnow

Kategória: balsa, blackorange, faragás, hendméd, jerk, jerkminnow, minnow | Megjegyzés hozzáfűzése

Facebook oldal

A képre kattintva elérhető az általam készített csalikkal kapcsolatos facebook oldalam, amit nem olyan régen hoztam létre.

Az oldalon saját csalis fogások, képek, videók, blogbejegyzések és természetesen légiós fogások mellett a készülő csalikról készített képek, szösszenetek is szerepet kapnak majd.

Persze előfordulhat, hogy barátaim csalijai is szerepet kapnak majd és lehet hogy lesz olyan vegyes blogbejegyzés, amiben savage gear és okuma termékek is bekerülnek. Ha más nem a botok és orsók biztosan.

 

Kategória: ajándék, Balaton, balsa, egyéb, elado, faragás, hendméd | Megjegyzés hozzáfűzése

Mire…

…lehet ilyenkor pergetni?

  • Partról csukára szabad.
  • Ja, hát végül is fogtam már itt és még hínár sincsen. Meglátod fogsz majd.
  • Úgy legyen. (És ebben a pillanatban a felkelő nap hatására rá is tüsszentettem.)
  • Ugye megmondtam. Még rá is tüsszentettél. Meglásd fogsz és akkor megpróbálom én is.

Rommá dobtam a kikötőt mindenféle csalival az első egy óra tíz percben, de nem jutottam kapásig sem. Aztán a dobozban feltűnt az egyetlen megmaradt white pearl cannibal shad, ami az első napokban a legtöbb kapást adta. Feltűztem a 10 grammos fejre és elsőre egy gyors oldalirányú támadásnak vágtam be a betonfal közelében. Tán sügér lehetett. Nem akadt meg.

No már megint ez kell nekik – gondoltam, vagy tán mondtam is magamban és gondosan megigazítottam a csalit a jigen. Olyan 2-3 percre rá meg is fogtam a hajnal egyetlen halát. Nem volt nagy. A farokúszóját az ívásban megtépázták a nagyobbak, talán az ikrás, amelyikkel üzekedett. A színe akkor is gyönyörű volt és az az átmenet a faroknyélnél, ahogy nőnek és egyben ritkulnak a foltok az lenyűgözött.

Ahogy oldalra néztem láttam, hogy az öregek szerelnek. Akivel reggel beszéltem kivette az egyik fenekezőjét és már szórta is a vizet. 😀

Az április persze nem ma kezdődött hanem még elsején. A szokásos kikötőben vettük üldözőbe a ragadozókat Szabi barátommal. Tavaly irdatlan nagy betlit nyomtunk, de valahogy idén számoltam a halakkal. Benne volt a levegőben, hogy lesz kapásunk és bíztunk a halakban is.

Az első pergető voltam aznap, de a kishalasok már napkelte előtt egy órával körbeülték a legjobb helyet. Volt aki az oldalbordáját is magával cipelte. Biztosra mentek a négy bottal. Fogtak is. Egész szépeket. Ezúton kívánok jó étvágyat a csukapörkölthöz mindenkinek! 🙂

Barátom volt a kitartóbb, vagy tán a szerencsésebb is aznap és tanultam tőle valami újat.

Reggel nagyon hideg volt. Még a gyűrűk is fagytak. Nem esett igazán jól a dolog, majd tán egyszer megírom azt is, hogy miért.

A jerkes pályán nem tartottam ki eléggé. Ez egy sekélyebb rész a nád és a csónakok között. Szabi kikarmolt három méret feletti csukát, amikor én már régen a mély részt vallattam gumikkal és nem kevés rontott kapással.

Aztán Szabi is nekiállt gumizni és fogott két szépet.

Ha jól emlékszem ő itt 5 kapás/5 fogott halnál járt én 9/0-nál. 😀  És ebben volt egy jó hal, ami süllyedő fázisban marta el a gumit, de pár másodperc után leakadt. 😀

Ekkor megkérdezte, hogy mekkora fejet használok?

Mondtam, hogy 3-5-7 grammosokkal próbálkozok szokás szerint.

Erre ő: Lassú a gumid, tegyél fel 10 gramm feletti fejet.

A vízmélység egyáltalán nem kívánta meg ezt a méretű fejet, de bejött a dolog, mert a következő két kapásomat halra váltottam, 11/2-re szépítettem. 😀

A titok talán az lehetett, hogy a lassú csalira csak immel – ámmal ráfogtak, a nagyobb fejjel ellátott gyorsabban emelkedő és süllyedő csalit viszont határozott erőteljes rávágással kellett elcsípniük, mielőtt a vélt zsákmány elmenekül előlük.

Másnap egyedül vágtam neki a hajnalnak. Csak két kapásom akadt. Ráadásul egyazon haltól. Ugyanarra a csalira 12,5 grammos fejjel. Elsőre is brutális kapása volt, de akkor még lehúzta a gumit. Másodszor már nem hibázott. amint látjátok bevette szépen, de a lenyomott szakállú jig nem ejtett nagy sebet.

Parti viszonylatban ez a jószág már nem is volt olyan rossz. Aznap a többiek értékelhető halat nem fogtak amíg lent voltam. Pár méret körüli azért esett. Persze szigorúan a pergetőkre nézve.

Közben jártam persze domolykózni is, amiről egy külön írásban szeretnék majd beszámolni nektek, de a szombat hajnalok jellemzően a Balaton partján értek. Hét közben egészen  a mai napig nem volt kedvem, erőm, ingerenciám felkelni néhány kapás és hal kedvéért.

Azon a hajnalon a betli szele lengett mindenki felett, amikor jó kapásom volt a kedvenc pencil jerkemre. Akarjátok látni?

Mit lehet ilyenkor mondani? Bátor volt a kicsike! 😀

Gondoltam egy merészet és megnéztem egy régen látogatott pályát. Sekély víz. Swimmbait time! 😀 Új kedvenc swimmbaitem a 4play v2 swimm&jerk verzió került a kapocsba golden ambulance színben. A nád mellett közvetlen húzott csalit a rejtekéből eltörölte ez a nagy fejű, de az ívásban lesoványodott csuka. Ez is egészen jó hal volt parti viszonylatban. Remélem hamar össze szedi majd magát, mert persze elengedtem.

Az előző szombatból betli lett. A nem régen megérkezett új botokat és csalikat próbálgattam. A végén felkerült az új 110 grammos 4D csuka, ami centire nem sokkal nagyobb a már bevált hybride pikenál, de súlyra jóval meghaladja azt.

Hatalmas csobbanás kíséretében érkezik meg a vízbe. Vannak itthon, akik ekkora halakra horgásznak! 😀 Az erős cuccal is élmény húzni. Iszonyat jó a mozgása és a nap egyetlen kapása, vagy inkább támadása erre a csalira érkezett.

Éppen húztam az oszlopsor között és gyönyörködtem a mozgásában, amikor mögötte nagyot csattant a víz. A nap egyetlen látott rablása volt. De sajnos még meg se bökte a csalit. Totál elvétette. Az is lehet, hogy csak el akarta zavarni a revírjéből. Ősszel be fogja adni a komoly halat. Efelől nincsenek kétségeim!

Régen írtam. Ez most ilyen lett. Volt hozzá kedvem, már az is valami. Majd jön sorjában a többi is, remélem. 😉

Végre van kedvem és koncentráltan tudok horgászni!  Nekem már ez is nagy öröm az utóbbi hónapok után.

Kategória: Balaton | 1 hozzászólás