Az “ezüst sétáló” napja

Sajna nincs kint jobb süllő, sügéreket sem találom, az egyik “folyóm” árad és koszos, a másikban több a növényzet, mint a víz, így megint a balinok útján kellett járjak.

Ma egyből “a helyen” kezdtem. Szerencsére nem volt ott senki, így egyedül lehettem. 04:35-kor fűztem fel a bladet az erősebbik cájgon a kapocsba, amikor elcsattant egy, majd még egy rablás a jövendő nap irányából.

Repült is a penge. Elsőre még hínárt fogott. Másodikra már nem. 🙂

Ennek a csalinak majd egy külön írást szentelek. Igazi “parasztpeca” ez a dobom és magasra tartott bottal tépem a hínár felett, ami a csövön kifér, de sötétben és hullámzásban elképesztő, hogy mennyire eredményes. 😉

Második dobásra jött, majd harmadikra volt még egy kapás, aztán annyi. A halak is elkussoltak. Aki nem jár ki gyakran, azt is hihette volna, hogy ennyi volt, de nagyon nem így történt. Az utóbbi hetekben tapasztaltak alapján a balinok és én is a napot vártuk. Hogy miért? Mert a nappal jönnek a rablások. 😉

A következő két és fél órában olyan tűzijátéknak lehettem részese, amihez hasonlót évente 1-2 alkalommal szoktam átélni. De az hogy több mint harminc akcióm legyen, azért nem mindennapi.

A nap csalija egyértelműen a silver walker volt, de rengeteg akció volt sima hetes axeheadre diszkós és bluepink színben. Aztán amikor már nem akartak reagálni semmire, elkezdtem műcsalikészítő kollégák felszíni csalijaival hajigálni és részben bejött! 😀

Ez letüdőzte!

Ez nekiment, megállítottam a csalit és egy helyből leszívta.

Ez volt a legdurvább! A napban raboltak. Odatettem a csalit. A beesőt szaltóval verte ki a vízből. 3-4 másodpercre hagytam egy helyben a walkot és elgázolta. 😀 Húztam vagy 5 métert a halat és leakadt. 😦

Gyorsan kicsévéltem. Újat dobtam. Egy ütem után kicsapta és a beesőt megsemmisítette! 😀

Balatonra ma sajnos csak egy jött, pedig egy hínárlakó böszme is megtámadta. Vagy másfél méter magasra repült a csali, de sajnos nem folytatódott a dolog.

Püfölték, ütötték, verték, kicsapták, eltörölték, legázolták a walkokat. Rengeteg olyan akció volt, ahol a csali mögé – alá burványlottak.

Elképesztő volt az egész reggel!

Nem lehet ezt szavakkal visszaadni, tán még videóval sem lehetne, de nincsenek felvételek.

Amikor a sajátokat nem ették (gyári csörgőst napok – hetek óta leszarják), a gyűjteményem darabjait vettem sorra és Kozma Gyuszi barátom WTD-jét két jószág is bedarálta. Az egyik partszéli a másik hínármezőben ólálkodó jószág volt.

Egy idő után már semmire nem reagáltak, így pakoltam. Úgyis lejárt az időm.

Kezdett a víz is fodrozódni, amiből amúgy kilencre kisebb vihar kerekedet elég nagy esővel.

Nem volt már időm, de még ránéztem a kedvenc pályámra.

Az ezüst sétálót másodikra hatalmas szaltóval verte le egy balin az egyre erősödő hullámzásban, majd két dobásból kétszer is megnézte magának.

Nem volt idő már csalit cserélgetni, de a másik boton fent volt a Balaton. Dobtam vele vagy tízet, de nem ette meg, így bár legalább 50 dobással voltam már az utolsó utáni dobás után, csak odaraktam neki mégy egyszer, majd még egyszer az ezüst utazót.

Ez ilyenkor már az idegek játéka!

Kinek szakad el előbb a cérna?

Ma én nyertem, mert a balin nem bírta tovább idegekkel és agyonölte a vékony ezüstös WTD-t a hullámzásban.

Ma csak öt percet késtem.

K@rvanagy peca volt!

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, faragás, hendméd, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Semmiből minden

Tegnap délután kirándultunk a családdal és annyira jól nézett ki a víz a Tihanyi Apátságtól, hogy ott nyomban felvezettem a reggeli séta lehetőségét a feleségemnek, mert nekem horgásznom kell. 😀

Így is lett! 😀

Napkelte előtt fél órával már a parton álltam. A süllők megint nem mozogtak, de ehhez idén már hozzászoktam, a balinok meg nem nagyon akartak jönni a kedvenc helyemen. Egy – egy fordulás napkelte környékén, aztán szórvány rablások, fordulások, de csak egy óvatos kapásig jutottam, amit egy burvány is jelzett a minijerk mögött.

1,5 óra után feladtam a helyet és elindultam a parton jeleket kémlelve. Két helyen álltam meg 10-20 percre, de nem adták ki ezek a pályák sem. Utolsó reményem az idén oly sok halat adó szakasz volt.

Hét óra előtt egy kicsivel, tűző napban, tiszta víznél érkeztem “A HELYRE”.

Messziről konstatáltam, hogy üres a pálya és míg lemásztam a vízhez két balin csattant el.

Minijekkel kezdtem. Nem akartam felszíni csalikkal szétverni a vizet, de nem adta be.

A kispecán fent volt a szombaton felavatott első sorozat gyártott Balaton WTD – Réti Bence barátommal közös projektünk megtestesítője. 😀

Nem vacakolt a csali, hisz rövid időn belül három kapásig jutottam. Az első kettőt sikerült elkapnom, a harmadik már hullámzásban érkezett. Lehet, hogy pont ezért nem találta el rendesen a Balaton alakú felszíni ketyerét.

Az első benyelte rendesen. Egy helyben tombolt, zurbolt, fröcskölt, ahogy próbálta kirázni a szúrós falatot.

Valamiért újra a minijerk kattant be a távolabbi rablásokat figyelve. Jó választásnak minősült. Igaz négy akcióból, csak kettőt sikerült halra váltani, de ahogy dobástáv határán a megállított csalt legyilkolták, az kis híján felért egy felszíni orgiával. 😀

Nem volt túl sok balin a pályán, vagy ha volt is már belakmározott, de mivel némi idő még a rendelkezésemre állt (jól el is késtem végül, de kit érdekel?! 😀 ), ezért belenéztem újra a varázsdobozba, amiből először egy bluepink hetes axehead került a kezem ügyébe.

Ha már odakerült, akkor dobástávon leszedte egy vaskos ön. Olyan kapása volt, amire minden peca előtt vágyik a horgász. Leszívta a csalit egyetlen apró burvány kíséretében. Utána pedig megőrült! 😀

Pár dobás alatt nem volt több érdeklődő, így az utolsó utáni percekre megint váltottam. Feltettem egy csalit ami már szerepelt az előző írásban is. Egy darabos hínárlakó balin hozta akkor vissza.

Azóta kapott nevet is. Silver walker. Sokan azt mondanák, hát ez hülye! Verőfényes napsütésben, tiszta víznél ezüstösen csillogó csalit választ. Garantált a betli a hátralévő időre! 😀

És NEM! 😀

Elsőre nekiment egy őn, majd a napban rabló barátját leszedtem úgy, hogy azt sem láttam hová érkezett a csali. 😀

Az utolsó balin kapása volt a legdurvább. Ez a dobás már időn túli közvetett szabadrúgásként értékelhető. 😀

Dobtam egy hosszút a szél segítségével. Éppen felvette a csalim azt a tempót, amikor a fejrésze kicsit bebukik a hullámok alá, amikor egy árny egy szaltóval, majd még eggyel akarta elragadni tőlem az ezüst utazót.

Iszonyat vaskos hal volt! A képek szerintem nem igazán adják vissza és amikor egy ilyen jó hal kétszer egymás után szaltózik ki a vízből egy saját készítésű csalival, akkor TIÉD a világ és nincsenek többé kétségek és kérdések a fejedben. Abban a pillanatban biztosan nem!

 

 

Kategória: Balaton, balin, faragás, felszíni, hendméd, minijerk, steveolures, topwater, wobblermania, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Ízek imák, szerelmek

Akarom mondani színek, formák, méretek. 😀

Az előző írásokban található képeken láthattátok, hogy kicsit elrugaszkodtam a “hagyományos” színektől, ha balinokról van szó. Mi is vezetett ide?

Egyrészt a savage gear ft smolt és blue pink smolt színű csalijai nagyon is működnek tiszta vízben, fényes nappal is, másrészt hosszas beszélgetések – viták után a színekről, ködölésekről, narancs hasról , stb. meg akartam mutatni, hogy az élénk színek is működnek és nem szabad leragadni a klasszikus színeknél, mint amilyen a fehér.

Amúgy is kiég az ember a sok vájtvóker készítésétől. Kellett egy kis változatosság nekem is és a halaknak is, aztán a végén majd látni fogjátok, hogy a fehéret csak nem lehetett a balinok fejéből teljesen kiverni! 😀

Az elmúlt pecák tapasztalatai szeretném veletek megosztani, úgyhogy nem lesz rövid. Általában halak is akadtak szép számmal. 😀

06.28.

Kajakos pecát terveztem. Szerencsére az evező nem maradt otthon és minden rendben volt. 😀

A víz is 100%-os, de kicsit talán jó lett volna korábban menni. Idén valahogy nem sietek ezzel sem. Úgy megyek, ahogy jól esik. Nem hajtom annyira a pecákat. Heti 2-3, maximum 4 alkalom is bőven elég. Sokak szerint még ez is sok(k)! 😀

Szóval eveztem a kedvenc nádasom felé és szokásomhoz híven a nyolcas white walkerrel szórtam a vizet. Illetve hülyeséget beszélek, hisz ezen a szakaszon egyet – egyet szoktam csak dobni, hogy minél előbb a nádhoz érjek. Ráadásul ezen a hajnalon az első dobást leszedte egy balin, de nagyon vékonyan akadt és a fényképezés előtt meglógott a kezemből őnkelme. No mindegy. A nádashoz érve egy ismerős már a vízben állt. Rablások, burványok kezdték mutatni, hogy ott vannak a balinok.

Gyorsban átadtam a beígért wave shadet és szórni kezdtük a vizet. A vevőm azon a héten az egyik napon igencsak behalazott. Elmondása szerint az előző napon sokat gondolt rám ( na nem olyan értelemben 😀 ), hanem, mert a rengeteg rabláson képtelen volt balint fogni.

A nád előtti szakaszon nekem sokkal jobban szoktak működni a wobblerek. Ezen a hajnalon mégis felszíni csali került a kapocsba ezen a pályán is, még hozzá az egyik új élénk szín, teli narancs hassal. Azért is! 😀

Első dobásra mindjárt egy izmos hal akarta magával ragadni a szúrós falatot. A kép is meg volt, dobtam a következőt és azt is leszedte egy valamivel kisebb.

Lokális küszívások voltak a nádban több helyen és hatalmas rajok úszkáltak a nád előtt. A balinok sokszor nem is mutatták magukat, de ott voltak és jöttek sorban.

Szabi barátom lábrázást kap tőle, hogy ezzel a színnel balinozok, de én piszkosul élvezem! 😀

Az egyik – amúgy nagy kedvenc – “helyemhez” közeledve aztán váltottam egy általa is elfogadható színre, amit megállított fázisban a kajak orrától egy méterre dörgölt el egy combos jószág. Brutális volt, ahogy egy helyben szaggatta a cuccot. A hasi kulcskarika meg is nyílt egy kicsit. 😀

Ezeken a halat kitartós képeken annyira nem kivehetők az őnök méretei, de ez egy eléggé combos halállat volt.

Ez a balin az öböl előtti nádcsomó sarkáról jött és beljebb is éreztem a jó halat, ami ott is volt. Sajnos a WTD hátsó horga összeszedett egy száradt nádszálat, de a bolond balin még így is ledurrantotta. Persze nem akadt.

Az egyik belsőöbölben még akadt egy jószág megint a diszkós színre, aztán már annyira égetett a nap, hogy megfordultam.

Az első halakat adó szakaszon egy látott halra rádobtam még a wavet, amit két egymás utáni húzásban még megbökött, de aznapra ennyi volt a penzumom. A gázlós kolléga és egy másik kajakos srác nem járt szerencsével, ellentétben ezzel a kabócával, amit kimentettem.

Ez a peca egy teszt is volt egyben a következő etapra.

07.01.

Újra parkolódíj köteles napon egy baráti pecán vettem részt. Vegyes érzelmekkel szálltam ki a végén a kajakból és még vegyesebb érzelmekkel álltam fel 11 óra felé az aszófői halsütöde asztala mellől. 😀

Az alapján, amit hajnalban mutatott a víz, ahogy a tetején pityogtak a küszök, sokkal, de sokkal többel számoltunk! Ember tervez és a Balaton végez, hisz voltak akciók. Nekem egyből a nád sarkán megint a diszkós színre meg is jött az első hal néhány dobásból.

Majd egy nádtorzsán ívó küszökön tomboló balinok közül kettőt sikerült kicsípnem wave shaddel is. Fúj de diszkós az a szín! 😀

Barátom fentebb talált olyan ívást a nádfalon, hogy ihaj. Ott voltak a balinok is, de kapásig sem jutottunk. Majd fentebb először egy totál kattos őn, vagy 10 méteren keresztül csapta a küszt lendületből Bálint kajakja mellett. Láttunk már mindketten néhány balinrablást életünkben, de ez a hal nem volt normális! 😀

Egy nagy öbölben aztán mindketten akcióig jutottunk. Nekem egy – szerintem nagy buflák – balin, olyat vert a WTD-re, hogy az legalább másfél méterrel arrébb landolt a vízben.

Szumma szummárum a rohadékok nem akartak megenni semmit sem. Már erős fényben Bálintnak volt két olyan akciója WTD-re, hogy azoknak akadni kellett volna!

Aa másodikat ráadásul végigmozizta polárszemüvegben, attól a pillanattól, ahogy a balin ráfordult a csalira, addig a pillanatig, amíg robbant a víz. De ez a nap nem az övé volt. Végül 5 akcióval és számos a seregélyek által megzavart és vízbe hullott kabócával a fedélzeten kötött ki.

Azért ez egy igen jó peca volt így is, igaz a humán vonal erősebb volt a halasnál. 😀 Jó volt újra találkozni így 2 év után. 😉

A halsütödéről csak annyit, hogy sokszor meg akartam már állni, de a kígyózó sorok mindig megrettentettek. Most odaértünk nyitás előtt, de nem kellett volna. 😀

Ilyen rossz ízű és szarul elkészített keszeget még az életben nem ettem.  A só sem tudott rajta igazán segíteni. A másodiknak a bordáinál található halhús annyira pocsék volt, hogy fel is adtam az egészet. Soha többet ide be nem térek!

07.02.

A hajnal újra a parton ért. A jósolt szél miatt nem vittem kajakot, pedig sima ügy lett volna, de így is jó peca volt. Főleg az utolsó halnak örültem!

Az elején nagyon messze mozogtak a halak. Hullámzott. Sötét is volt. Így a manic prey került a kapocsba. A hínár miatt nincs cicó! Magasra tartott bottal húzni kell a rózsaszín szörnyet. Az első leakadt, a második kijött, a harmadik meg olyat odavert és úgy dolgozott, hogy legalább 5 kilósra taksáltam! Vagy 5 percbe tellett, mire megláttam a hátúszóját, ami nagy csalódás is volt egyben. Nagyon durván alá futott szerencsétlen!

Aztán beindult a felszíni móka!

Aratott a Szabi által is elfogadott színvilág! 😀

 Kettő dobástávon szedte le szaltóval. Még a pontyosok is hüledeztek a kapásokat látva! 😂😂😂

Volt egy ami kiszaltózott, úgy, hogy a hal jobbra a csali balra repült. Gyorsan kicsévéltem és újra dobtam. Amikor a kapás helyére ért a csali, robbant a víz, repült a balin és másodjára már nem hibázott! 😍

Közben kisbottal adott egyet a gravity pecil is.

Majd lemaradt egy komoly halam a nyolcas whiteról. 😦

A diszkós színt aznap már csak püfölték. Variálni kellett, így fogtam egyet a króm banyával is.

Már nagyon magasan volt a nap, nekem nagyon menni kellett volna és már majdnem a felszíni csalis kelléktár végén jártam. Már csak az ezüst fóliás hetes slim és a végső esetben használt ötösök voltak hátra.

A benti balinok elkussoltak. Néhány hínárlakó dolgozott csak egyre ritkábban  a part közelében egymástól 30-50 méterre.

A hetes ezüstösre esett a választásom. Nem véletlen hisz a teszt úszáson, fényes délben egy kirándulás keretein belül beadta már nekem a part szélében, a hínármezőben járőröző balint.

Azt szoktam hangoztatni, hogy poppernél egyáltalán nem számít a szín, ha balinokról van szó és WTD-knél is kevéssé, de hiszek benne, hogy a 70+-os kövér hínárlakó balint az ezüst csillogás verte át. A “kanáleffekt” megint működött!

A hetes slim egy bizonyos ütemben be – bebukik az orrával a víz alá, és a magas ezüstös oldalprofilt benézte az öreg! 😀

Záróhalnak kívánni sem lehetett volna jobbat, nagyobbat, szebbet! 😉

07.03.

Az utóbbi napokban nem tudtam gyári csörgős felszíni csalikkal balint fogni. Ezen a napon sikerült. Egy balin lemoslékolta a pop walkert.

Nagyon komoly hajnal volt megint. A csalikat váltogatva sorra jöttek a balinok manic preyre, gyári jerkbaitre.

A rózsaszín hasú saját WTD aratott. Bence pedig a  saját készítésű jerkbaitjével termelt, amiből gy darab azóta a dobozom lakója lett! 🙂 A diszkós WTD megint nem kellett a rohadékoknak! 😀

07.06.

A méret a lényeg! 😀

Volt pár komoly akcióm, de sokáig nem akartak megakadni. Nyolcas és hetes WTD-re is volt egy -egy kapásom. Az egyik komoly balinnak tűnt. A jó idő ellenére máshogy mozogtak. A távolban alig voltak rablások, viszont egészen közel több balin is mutatta magát. 6/1-es aránynál, amiben csak két felszíni akció volt elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehet a hiba?

Aztán meg lett a kulcsa a balinokhoz. Kis csali kellett nekik!

Sokan a white walkerre azt hiszik, hogy valami csodatevő csali! 😀 Pedig a white walker maga a csali színe – színkódja és nem tud csodát egyáltalán. 5-9 centiméterig van centinként. Az ötöst talán idén még nem is dobtam, de a rommá ütött pályán aratott aznap. Összességében 4/4 lett vele a kapások és kézben tartott halak aránya, ami nem rossz felszíni pecánál.

Közben megérkezett mellém a kiscsávó, aki már annyira nem is kicsi. Fogtunk egy duplát. Előttem volt egy kishalfocis jelenet. Mindketten rádobtuk a saját jerket. Sanszosan kereszt lett volna, így Bence megállította én meg gyorsan elkezdtem kitekerni.

Neki azonnal leverte a megállított, süllyedő csalit. Én gyorsan mögé dobtam és a zsákmány irigy bandatag leszedte az enyémet is megállított fázisban. 😀

A nap kapása később egy lépcsőn állva ért. Egy balin rabolt be tőlem jobbra egy bokor takarásában, majd elém kanyarodva a nyílt víz felé indult. Pár méterrel elépöccintettem a legkisebb fehéret és 1-2 ütem után nem hagyta tovább a felszínen táncoló axehadet szambázni. Látott kapással durrantotta le! 😀

Kispecával zseniális volt! 😀

Akkor most mégis működik a fehér? Mert az elmúlt napokban nagyon nem adta! 😀

07.08.

A jerkbait napja volt. Fogtam ugyan mással is. Felszínivel sajnos nagyon nem. 😦

De a minijerk megállítva aratott. A hínármezők felett felfelé tartott bottal pöcögtettem és néha egy – egy ütemet kihagyva hagytam süllyedni és mit ne mondjak…

Bombázták, ütötték , verték a csalimat. Igaz nem mind akadt meg, de csak ez a pici jerk ötöt adott azon a napon.

Összeszedték magukat végre a balinok elég rendesen. Olyan erőben vannak, ahogy annak ilyenkor lennie kell. Fékhúzós kapásokkal akarták magukévá tenni a megállított kicsi jerkbaitet. 😀

Azóta is megy a peca, de a folyamatos hullámzás miatt a kevéssé okos csalikat preferálják a halak, bár Bence nem tágít és még 30-50 centis hullámok közül is kikarmol egy -egy őnt (ma is hármat fogott 😀 ) a kis jerkbaitjével. Azóta már nekem is sikerült felavatni a saját példányomat.

Nekem főként más jellegű csalik működnek a hullámok között, de az majd egy másik írás témája lesz.

A lényeg, hogy a fehér csali nem mindenható, hiszen négy másik színnel is fogtam elég szépen felszínen, aztán a végén mégis a fehér diadalmaskodott csak más méretben. Ki érti ezt? 😀

Amikor azt hiszed, hogy meg van a tuti csali, akkor másnap másik szín, harmadnap másik méret, negyed nap ugyanaz a szín, aztán másik csalitípus kell.

Nincs tuti az egyszer biztos!

Sohasenem lehet tudni, hogy ippeg melyiket zabálják.

Vegyétek – vigyétek a diszkós színeket is! 😀 😀 😀

Azóta a fóliás firetiger másnak is bizonyított méghozzá a Dunán. 😉

Feltettem nyolc fóliás csalit a facebookra, amiket hamar elkapkodtak. Az egyiket egy Hölgy vette meg a barátja születésnapjára.

Már az első próbán lemoslékolta neki egy balin. Miután kiütötte a vízből, tolóhullámmal bombázta le! 😀

Másnap hatot fogott a szerelmi bánatos, öngyilkos típusból. 😀 😀 😀 Közte egy új egyéni rekord balint. Faroktőig 65 centiméteres hosszban.

Duna bevéve! 😀

 

 

 

 

 

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, blackdog, egyéb, elado, faragás, felszíni, firetiger, hendméd, minijerk, popwalker, savagegear, skill, steveolures, szávázs, topwater, whitewalker, WTD | 1 hozzászólás

Szeles napok után

Hétvégére bejött a jósolt brutális szél, ami kedd délutánra enyhült valamennyit, szerda délutánra pedig már egész elviselhetőnek ígérkezett. Eredetileg csütörtök hajnal kajakos peca volt a cél, de ezek a munka előtti kajakozások megölnek. 😀 Úgyhogy elvetettem, na nem a sulykot, bár kis híján az is megtörtént. 😀

Szóval szerdán meló után leparkoltam a legutóbbi helyhez közel és 2 perc múlva konstatáltam, hogy bár a szomszédos bástyán megint vannak, de a pálya egy része azért dobható. A szél(e) (:D) nagyon tiszta volt, beljebb minimálisan koszosabb, enyhén hullámzott és DURRR csattant az első rablás.

A körülmények miatt volt egy csalitippem, de előbb még dobtam néhányat felszínikkel is. Tisztán látszott, hogy nem akarja a jó balin megenni a topwater csalikat, így elővettem a kicsi jerkstert a régi roach színben. Felszín közelében rángattam, hogy ne szedjem össze a hínarat, amúgy is azt vettem észre, hogy sokszor gyors tempóban szeretik ezt a csalit és most is így történt. Talán ötöt ütöttem  vele, amikor lezúzta egy jó balin, szinte teljesen felszíni kapással.

Nagyon jó hal volt és nagyot ment. Iszonyat erőben vannak mostanában a combosabb darabok!

Épp készültem egy szelfire a jó hallal, amikor megjelent fölöttem egy fazon.

– Te itt horgászol? (- nem baz+ a Tescoból hoztam a balint 😀 )

– Persze. Nem látszik? Itt pergetek.

– Pergetsz? A barátom komoly pergető.

– …

– Pestről jöttünk. Reggelig maradunk. Itt szeretnének horgászni.

– Én öt perce jöttem, legalább másfél órát maradok és nem értem miért van az, hogy majd minden kiülős pecás hülyének nézi a pergetőket? Nekem ide éves jegyem van, nincs foglalt hely, ugyanúgy jogom van itt horgászni, mint bárkinek!

– És azt nem lehetne, hogy elhúzódsz balra, mi meg jobbra?

– Nem!

– Akkor csak kipakolunk addig, etetőanyagot keverünk és megvárjuk míg elmész.

Kurva nagy boldogság lett úrrá rajtam. Nagyon nem tudtam koncentrálni a pecára két óvatos felszínis kapásból az egyik fogható lett volna, de nem tudtam odafigyelni igazán.

A komoly pergető megkérdezte a másikat, hogy süllő volt e, amit elengedtem? 😀 Majd azt javasolta, hogy a két horoggal szerelt dropshot botjával, hungarocellgolyóval kéne küszt fogni. Aztán 15 percen keresztül óbégatott valakivel telefonon, persze kihangosítva, szóval nem bírtam megvárni még a másfél órát sem! 😀

A csúcs az volt, amikor egy ismerős lejött kezet fogni és ha már ott állt dobott vagy hármat, az idősebb fazon meg odajött és közölte vele, hogy itt sorban állás van ám a helyért. 😀

Na nekem se kellett több, elhúztam gázolni a másik pályára, ami amúgy tervben is volt, csak még vártam volna vele egy fél órát.

Mire felöltöztem és leértem a vízhez már nem volt annyira pusztító meleg, viszont az első szakaszon négyen álltak bent, így jóval lejjebb kellett mennem. Azon a részen a part szélben rafkós öreg halak vannak, amik általában hajnalban is megszívatnak. Nem is sikerült becsapnom egyet sem. 😀 Egy kapásig jutottam minijerkkel még hullámzásban, egy olyan részen, ahol volt egy kisebb csapat, majd egy a WTD-nél 2 centivel nagyobb sügeret sikerült megcsípnem. 😀

A sziszegő hattyú után, a ledobott rész határán, egy rablás miatt 100 métert visszagázolva, a naplementében végül fogtam egyet kis fehérrel.

Majd nagyon jót beszélgettem két kezdő pergető sráccal. Szimpatikus fazonok voltak. Látszott rajtuk, hogy odáig vannak a vízért!

Másnap nekem pecamentes volt, de Bencétől kaptam pár képet. Ez zseniális lett! A nem éppen apró balinban teljesen eltűnt a nyolcas white walker. 😀

A csütörtök délutáni munkahelyi értekezlet oda vezetett, hogy kivettem a maradék szabadságomból ötöt és péntek hajnalban a kajakkal a tetőcsomagtartón fél négy körül álltam meg a parkolóban dörgés, villámlás közepette. 😀

A jósolt vihar gócpontja pont felettem volt, de horgászni akkor is kellett, így beöltöztem esőcuccba és lesétáltam addig a helyig, ahol a jerkes balin is jött.

A bástyán sajnos megint ketten horgásztak, így tőlük jó 30 méterre mentem le a vízhez. Szakadó esőben a dévéreket, küszöket látva a 7,5-es waveshad került a kapocsba süllő reményében, de már a  kapásból tudtam, ez nem süllő és nem is balin lesz. 😀

Azt hiszem ez a csali igazán univerzálisra sikerült és közben a folyóvízi teszteken is átment. Sajnos a harcsa még nincs a palettán, mert elvitte egy jószág, de egy márna és baszom domolykók fogása mutatja, hogy folyón is megállja a helyét. 😉

No de térjünk vissza a Balatonhoz, ahol váltakozó intenzitású esőben sikerült gyorsan két balint is csípnem dobástávon a rózsaszín ledzsendel.

Közben megérkezett Bence is rövidgatya – póló szettben szarrá ázva. Majd eltűnt egy kis időre. 😀

Már én is azon gondolkodtam, hogy beállok egy fa alá, mert annyira brutálisan esett, de aztán dobtam még párat a gravity pencillel.

Nem szarakodott a csali. Első dobásra a legnagyobb esőben kiadta a nap halát, majd egy kisebb társát. 😀

Közben enyhült az idő és a bástya előtt olyan kishalfocis jelenetek voltak sorozatosan, dobótávon, hogy rá kellett próbáljak a másik oldalra. Sajnos a balinok pont a zsinórok felett dolgoztak, mintha tudták volna, így visszaálltam az eredeti helyre és egy durva burvány mutatta a WTD mögött, hogy még mindig ott vannak!

Egyszer csak hallom, hogy valaki egy kordét húzva közeledik, majd mögöttem magában morog egy öreg, hogy akkor most hova a ..szomba menjek? 😀 Több 100 méteren szabad volt a part!

Lejött mögém a  lépcsőn, és úgy kérdezte, hogy – akkor most én ide lecuccolhatnék? –  hogy a kérdésben benne volt Ő le fog ide cuccolni mindenképpen! 😀

Nem nézhettem szépen az öregre, amire jó reggelt kívánok volt a “válasza”.

Mondom jó reggelt bátyja! Köszönni is sikerült?

Feltettem neki a kérdést, hogy miért van az, hogy minket minden kiülős hülyének néz?

Megfordult, morogva pakolgatta a kis motyóját, majd megkérdezte a szomszéd bástyán horgászókat, hogy őket nem e zavarná e?

És már pakolt is kettőnk közé a vén húsos. Tipikusan az a mindent visz feje volt az öregnek.

Bence mentette meg attól, hogy a halál ..szára küldjem, aki megjelent mögöttem a hat felszínis balint fogtam mondatával. 😀

Együtt eredtünk az őnök nyomába, akik engem sokáig szívattak, de de végül hármat sikerült elcsípni. Volt hogy duplán fárasztottunk.

Bence anno egy Balaton WTD-vel vett részt a  wobblerkészítős pályázaton, amiből azóta készített egy 6,5 centiméteres verziót. Brutális csali, hatalmas ötlet és a balinok zabálják!

Azt csiripelik a verebek, hogy talán lesz belőle sorozat gyártás. 😉

Az ilyen napokról mindig ez a 2014-es, de örökké aktuális írás ugrik be, aminek a címe: A láthatatlan pergetőhorgász

https://fishndirt.blog.hu/2014/08/11/a_lathatatlan_pergeto_horgasz

Tudomást kéne venni róla, hogy mi is létezünk!

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, csuka, faragás, felszíni, firetiger, gázolós, hendméd, légiós, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Kétszer

Péntekre kivettem egy napot a maradék szabadságomból. Egyrészt a héten még nem pecáztam, másrészt szombattól – szerdáig tartó atomszelet jósolt, ami nem kecsegtetett semmi jóval.

Már péntekre mutatta az erősödő szelet, mellé pedig záporok – zivatarok eljövetelét jósolta mindenféle előrejelző oldal, szóval a parti peca mellett döntöttem. Hét óra után kicsit bántam, hogy nem vittem magammal kajakot, olyan kishalfoci volt kint 200-on (mi lehetett hajnalban? ). De mire ehhez a részhez értem már túl voltam néhány halon, így annyira nem hullottam elemeimre, mintha üres fényképezőgéppel néztem volna a kishal zsonglőröket. 😀

Hol is kezdjem? Az első hal kis fehérre érkezett miután mindenféle wobblerekkel meghúzkodtam több szakaszt is, ahol kishalak ugyan voltak a partszélben, de ragadozónak jelét sem láttam.

Gondoltam eljött az ideje a felszíni csaliknak és milyen jól tettem. A messzeségbe megeresztett dobás után szépen táncoló hat centiméteres white walkert lebombázta az első nem is rossz őn.

Aztán találtam végre egy helyet, ahol volt némi jele a balinoknak. Néha egy – egy rablás és burvány képében. Nem messze tőlem pedig egy elpusztult, kibelezett egyed feküdt teniszlabdányi púppal a hátában. Talán valami betegség lehetett?

Az első sovány balin szintén a kis fehéret kívánta meg, aztán volt egy ami a nyolcasat elhibázta.

Nem akartak enni a piszkok, pedig érezni lehetett, hogy a pályán vannak, így elkezdtem a csalikat cserélgetni és kénytelen kelletlen, de lementem a felszín alatti vízrétegbe is.  😀

Így került a kezembe az új gravity pencil a savage geartől. Nem annyira az én csalim, de nagyot lehet vele dobni és gyorsan pöcögtetve a felső vízrétegben is el tudtam húzni, úgy, hogy nem szedte fel a hínarat. Adott is két balint zsinórban, aztán megint nagy lett a csend.

Az egyik dobásnál beszedtem egy pontyos öreg zsinórját, de feltűnően jó fej volt az öreg!

Aztán jött a szokásos kuss, úgyhogy megint keresgéltem és kezembe akadt egy új kísérleti színre fújt hetes axehead. 😀

Brutális kapással verte le egy bronzos rövid, de igen jó súlyban lévő, tömzsi balin a foiled firetiger névre keresztelt színű csalit.

Szerettem volna róla egy fasza önkioldós képet, de az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy a csali pont nem látszik, így gyorsan megfordítottam a halat és ilyen lett. 😀 Fénylik is, fura a kéztartásom is, de az enyém! 😛

Elnéztem egy kedvenc szakaszomra, ami most nem adta a halat aztán visszafelé beszélgetésbe elegyedtem a kisöreggel, aki amúgy tiszai horgász és nagy harcsavadász. Pont a zsinórjai felett – körül rabolt egy jó balin és még ő biztatott, hogy dobjak rá nyugodtan. Azt a halat nem tudtam ugyan becsapni, de egy távolban örjöngő balin leszedte az új színt. Jó lesz ez! 😉

Már indultam volna, amikor az öreg szólt, hogy maradjak, neki úgyis lejárt a penzuma, hátha be tudom csapni a nagy balint. Ha a balint nem is, de egy új, már emlegetett csalival, a mini wave minnow-val sikerült megcsípnem egy jó sügeret.

A történethez még hozzá tartozik, hogy a másik irányban is volt egy fazon, aki keményen húzta a pontyokat. Volt benne 4-5 kilós is. Beúszott elé egy csapat és folyamatosan húzták a cuccát. Volt, hogy hallottam, ahogy szentségel, szákolásnál nagyokat nyögött, káromkodott. Volt hogy egyszerre vitték a két botját, alig bírta elkapni mindkettőt. 😀 Jókat nevettem, aztán megjelent.

A kurva pontyoktól nem tudok horgászni. – mondta. Meg van már a három és hiába tettem fel kisebb horgot és csak két szem csontit azt is viszik. Nem tudok tőlük keszeget fogni.

Később, amikor arra jártam láttam, hogy vagy 5-6 kilónyi keszeg sínylődik a vödrében és a 3 ponty is verte együtt a 10 kilót, de ő még keszeget akart. Mekkora különbség a másik, nyugodt beszédes kisöreghez képest a káromkodós, szenvedős fazon. 😀

Már itt tudtam, hogy délután visszamegyek. Úgy is lett. 😀

Esőben érkeztem, így rendesen beöltöztem, aztán nem kicsit lett melegem, de nagyon megérte.

Eleve arra a pályára mentem, ahol a legtöbb hal jött reggel. Rablás nem volt, a kishalak se mutatták magukat, de jelként ott volt nekem, vagy 8-10 vöcsök. Tudatták velem, hogy jó helyen járok. 😉

Úgy döntöttem, hogy egyből néma felszíni csalival kezdek. Egy másik kísérleti színnel. 10 perc alatt három jó balin volt kézben, az első mindjárt második dobásra, dobástávon. A második szaltóval vette le a foiled bluepink hetes axeheadte, aztán a harmadik a következő dobásra bombázta szét a felszínt a csalival együtt. Ő volt a nap hala, a maga 71 centiméterével, de mindhárom hal ott volt a szeren! 😀

Bombaaaa baszki! Ezekért a 10 percekért megéri élni! 😀

A harmadik hal után volt még egy nagyon durva kapásom nyolcas ww-re. Éreztem, hogy megzavartam a csapat nyugalmát és messzebb mentek és a nyolcas kutya, ha nem is sokkal, de messzebb repült.

Nagyon nem akartak kajálni, de tudtam, hogy ott vannak így a magiclegendary pink flash mánikprély került a kapocsba. Nem kellett egy métert húznom! 😀

És ez is jó kis hal volt!

Találkoztam ismerősökkel is. Béla bátyám kérdezgette is, hogy hol, hogyan? Van ívás? Voltak rablások? De nem. Nem kell mindig ívás és nem kellenek mindig rablások, csak a jeleket kell észrevenni. 😉

A sokáig semmi után megint összefutottunk Béla bátyámmal. Ő pontyosokkal beszélgetett. Én meg lementem mellettük a vízhez. Fogyóban voltak a fények, így a nyolcas ww-nek szavaztam bizalmat a sekélyebb hínáros részen.

Bedobtam a csalit és, ahogy indítottam, Béla bátyám odaszól:

– Azóta jött valami?

– Nem. Mondtam. De abban a pillanatban burvány jelent meg a csali mögött és ahogy megálljt parancsoltam a szófogadó sétáló kutyának, lebombázta a nap utolsó balinja. 😀

Érdekes, hogy mennyire sovány volt a hosszához képest. Bő egy kiló hiányzott róla. 😦

Aznap már csak egy sügér akadt a naplementében, pedig volt előttem jó balin.

Történt ugyanis, hogy lemásztam a dzsindzsán keresztül a vízhez és egy kövön egyensúlyozva vártam az esti balint, amikor a tőlem 25 méterre lévő bástyáról úgy elém dobtak, hogy még jó 10-15 méterrel túldobtak rajtam, majd dobócsővel elkezdtek etetni. 😦 A balin persze pont ott forgott a zsinór környékén, ahogy a vízbe ért. Ráadásul fiatalok voltak, de pont telibeszarták, hogy más is van rajtuk kívül a vízen.

Ott a reggeli egyik öreg ellenpéldaként, míg ezek minősíthetetlenül ordibáltak, nem horgászhoz méltóan viselkedtek és még velem is jól kicsesztek.

Úgy döntöttem leszarom, hagytam inkább a helyet. Majd másnap reggel gyűjtheti más össze a hátrahagyott, kuka mellé dobott szemetüket, meg a lemerült elemeket, ahogyan én is tettem reggel egy másik csapat után.

Szomorú, de sokszor úgy érzem, hogy nem véletlenül ítélnek meg negatívan, minket, horgászokat. 😦

Dave barátommal még megpróbáltuk a süllőket. Jött is ki néhány éjfél előtt a keszegekre. Voltak jó hangok is, de csak egy nagy kövest fogtam wave shaddel. Mivel hajnali három óta fent voltam és feladtam és hazamentem.

Kurva jó nap volt ez a negatívumokkal együtt is. Most szerdáig nem annyira kell mennem. Tényleg itt az atomszél! Faragok, haladok inkább a csalikkal.

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, faragás, felszíni, firetiger, hendméd, sügér, süllő, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

A bajszos pisztrángsügér és a bokodi szakállas rém

Egész héten szabadságon voltam, de a Balatonra nem jutottam ki az időjárási káosz miatt, partról meg egyre kevésbé van kedvem egerészni. Idén kajakból horgásztam a legtöbbet és még csónakból is többet, mint partról.

Szombatra végre fasza időt mutatott minden, erre a család kitalálta, hogy menjünk Bokodra kirándulni és nézzük meg az úszó falut. 😦

Nem vagyok semmi jónak az elrontója, főleg, ha még horgászni is lehet. 3500,-Ft a C&R napijegy, ami két gazdaboltban is beszerezhető. Így rákészültem életem első pisztrángsügér pecájára. 😀

Úgy gondoltam, ha én valaha fogok ilyen halat életemben, akkor azt tuti nem gumikkal teszem, hanem felszíni csalival, vagy wobblerrel, így ez alapján pakoltam be egy kisebb adag csalit.

Totál ideális pecaidőben fél 11-kor meg is érkeztünk a tóhoz, én meg el kezdtem szórni a white walkert, hátha találok egy magányos útonállót, vagy egy csapatot. Támpontom a kereséshez Petya volt, aki az éves egy hetes pontyos túrái alatt, szokott azért dobálni is. Bejelölte térképen a tuti helyet! 😀

Másfél órát horgásztam. Pisztrángsügérnek írmagjával se találkoztam, viszont a lokális küszívásokon harcsák tomboltak! A helyi erők szedték is őket úszós – piócacsokros szerelékkel.

Volt hogy a lábam alatt a 40 centis vízben zúzta a 60-70 centi közötti harcsa a küszhadsereget. Elképesztő látvány volt. De a helyek 99%-nak a közelébe se tudtam menni.

Egy nagy öbölben a túloldali fűzfák alatt olyan buffanos, harcsás rablások voltak, hogy majdnem sírva fakadtam. 😀

Persze tudom, hogy még tilalom védi őket. Horgász legyen a talpán, aki kibírta volna anélkül, hogy rájuk dob. 😀

A Petya által ajánlott öbölben aztán jött a “fekete leves”.

– Hááánemlátooodhogybevandobvaaaa!

Húztam a csalit tovább. Le nem vághattam 30 méter zsinórral együtt. :d

– Hááánemlátooodhogybevandobvaaaa!

– Hámondomnem!

Szóval abban az öbölben nem kellett horgásznom, ahogy sok másikban sem, mert magára hagyott szerelések figyeltek sok helyen.

Szerencsére idővel feltámadt a szél is és hozta a nyárfaszöszt rendesen, így sikerült egy jó nagy macskát dobnom, miközben a szomszéd lezárt stég felől felharsant az ABBA-tól a Winner takes it all! 😀 😀 😀

Őszintén szólva több dolog miatt sem érdekelt soha ez a pisztrángsügér peca és az egyik pontosan a környezet és a sok nyaraló – bulizó és botot bedobós – otthagyós horgász és ahogy szokták írni Délegyházán az sem ritka, hogy peca közben a melletted lévő stégen flexelnek éppen. 😀

Szóval ez a filing nekem nem jött át most sem, inkább egy betli a Balatonon, vagy valamelyik folyónkon. 😛

Na de hal nélkül csak nem maradhatok alapon az egyik pályán a nem véletlen bekészített crankbaitre esett a választásom, ami a nem olyan régen megírt gázlós pecán is megmentette a napomat.

Nem tagadom, megnéztem Vili száz éves videóját, ahol még azt magyarázta, hogy crankbaitet spinningel kell dobni és pisztránsügérre monofillal kell horgászni. Monofil nem volt nálam, de néhány saját crank befért a dobozomba.

Igaz az a film nagyon nem nyáron forgott, de tettem egy próbát.

Alattam a szakadt partnál és a mellettem a nádasban ívott a küsz. Dobtam előtte vagy 10 féle csalit. Ez volt az utolsó spot. És a vooodoo child színű dozer megint beadta. Csak éppen bajszos volt és némileg nagyobb, mint a pisztrángsügérek. 😀

A fiam még egy kis videót is készített telefonnal, amit összevágtam. Amatőr – káromkodós, de az enyém. 😀

Nem volt könnyű kivenni, mert méretéhez képest jól ment és mindkét horog a pofájában volt. Így is megdarálta kicsit az ujjbegyemet. 😀

Ha másra nem is, de arra mindenképpen jó volt ez a nap, hogy megerősítse bennem, nekem ezt a pisztrángsügér dolgot nem kell erőltetnem. 😀

A halnak azért örültem! 😉

Már csak azért is, mert az ilyen családi pecák hatalmas betlivel szoktak kecsegtetni, az utóbbi két alkalommal viszont szerencsét hoztak nekem.

Azért az egyik stégnél, amikor óvatosan lépdeltem előre épp menekülő keszegeket figyelve és a feleségem mögöttem olyan dobbantással lépet fel a stégre, hogy majd vízbe ugrottam, megkérdeztem: Hallottál már arról, hogy a horgászok és a halak is a csendet szeretik?

 

Kategória: balsa, crank, crankbait, faragás, harcsa, steveolures | Megjegyzés hozzáfűzése

Fekete macska és boszorkánymadár

Azon a hajnalon átment előttem egy fekete macska még a városban, majd egy bagoly olyan alacsonyan repült át a szélvédőm előtt, hogy reflexből tán még a nyakam is behúztam. 😀

De ez a peca nem itt kezdődött igazán, hanem egy héttel korábban, szombat este a műhely asztalán, amikor megrajzoltam, majd nekiálltam egy új csalinak, ami azóta a wave shad nevet kapta.

Nem volt shad csalim, viszont van kétféle tört terelőm, úgyhogy megrajzoltam a papírra. Nem akartam egy nyócszádaik ugyanolyan dagadt púpos shadet készíteni, hanem vittem bele egy kis turpisságot. Innen a neve is, hiszen a hasi része olyan lett, mint egy hullám egy kisgyerek rajzán. Van aki szerint így inkább minnow, de én maradok a shadnél, amiből kiharaptak két darabot. 😀

Szóval megrajzoltam, kivágtam a sablont, felrajzoltam a balsalécre, kivágtam, lenagyoltam, kifaragtam, csiszoltam és már benne is volt a terelő és a drót.

Elküldtem a képet a barátoknak. Tomi egyből megkérdezte, hogy a hasi rész miért ilyen?  A válasz az volt: Csak! 😀

Aztán kifúrtam a súlyok helyét, beragasztottam. Nem igazán vártam ki a technológiai, száradási és kipárolgási időket, így már másnap este megkapta a fedőgyanta réteget is.

Two days built to catch! 😀

Aztán az időjárás úgy alakult, hogy simán kivárhattam volna, ugyanis csütörtök hajnalban tudtam csak kipróbálni, akkor sem lett halas ez a csali sem.

Viszont valami eszelősen jól mozgott és ahhoz képest, hogy ez nem egy WTD, tudta a 30 métert.

A segge billeg, a feje negyedeket forog és már lassú húzásra is szépen reagál. Felúszó, 7,5 centiméter a hossza, és 10,5 gramm körüli a súlya.

Láttam benne a süllőt, balint küszíváson és a nádi balinokat. Persze bizonyos helyzetekben a csuka is a pakliban lehet.

Lehet nagyképűen hangzik, de kurvára tetszett még így hal nélkül is! 😀

Aztán eljött a szombati kajakos peca, miután a  boszorkánymadár és a fekete macska sem állhatta az utamat.

Kicsit hullámzott, de jónak ítéltem a hajnalt. Húztam lefelé a kajakot az erdei úton és amikor a “sójához” értem vettem észre, hogy valaki befoglalta. Két fa között egy függőágyban aludt egy biciklis vándor. Szomorúan konstatáltam, hogy még vagy 200 métert húzhatom a kajakot, mire egy olyan rést találtam a parti növényzetben, ahol vízre szenvedhettem.

Az első kapás wtd-re érkezett. Mivel nem ment neki még egyszer a támadó, így feltettem a wave shadet. Azt hiszem a harmadik húzásba ütött bele valami, ami nagyon nem balin volt és nem is süllő, hanem a harmadik számú lehetséges támadó, egy kisebb csuka. Boldogság van, hisz nem csak szépen mozog, hanem működik is! 😀

A következő kapás wtd-re jött. Egy balint láttam a messzeségben rabolni, gyorsan ráeveztem és repült is a nyolcas kutya, amit úgy duplázott be a formás őn, ahogy az elő van írva a felszíni csalis horgászok nagykönyvében! 😀

Alig bírtam belőle kibányászni a fejjel befelé leszedett white walkert.

Aztán beeveztem a nád elé, ahol nem éppen tiszta vízben nem nagyon mutatta magát a hal, egészen addig a pillanatig, amíg a nádtól jó 15 méterre egy balin odavert a küszöknek.

Nem gondolnám a wavet ebben a színben nyílt vízi balincsalinak, de mielőtt arra gondolhattam volna, hogy lecserélem leszedte az első balin is.

Tényleg működik!

A nád előtt volt még egy kapásom. Egy nádlakó is megkívánta az egyik kedvenc öblömben.

Első peca, három hal, vége a nádas résznek, a szél is kezd feltámadni, irány vissza, de azért néha dobtam egyet – egyet.

Az egyik babás nádas részen belülről kerültem a nádat, dobtam egy hosszút és a kajaktól pár méterre beduplázta a csalit egy egészen jó csuka. Már a kapásából tudtam, hogy csuk a tettes.

Visszafelé evezve az emberünk még mindig ott aludt, így felszenvedtem a hajnali helyen a kajakot. Itt már annyira hullámzott, hogy a csizmaszáron is befolyt némi víz.

Az első pecán 4 kapás 4 hal az új csalival, ráadásul a 4. egy igazán szép balatoni krokodil. Nem kellett ennél több. Illetve de, így másnap hajnalban egy másik pályához közelítettem immáron bagoly és macska nélkül. 😀

A kívánt pálya nagyon hullámzott, így gyorsan – kicsit gyorsabban, mint lehetett volna – az előző napi helyen találtam magamat, de az is hullámzott. Talán még jobban. Nem volt más hátra, mint előre. Irány a nádas.

A faszikám aznap is ott aludt, de a szél miatt egy védettebb helyen, így sima volt az utam befelé. Ilyen hullámzásban még csónakkal sem szeretek kint lenni, nemhogy kajakkal, de mennem kellett. Az első öböl sarkában mintha rablás hangját hallottam volna. És valóban az volt!

Ráeveztem, irányba állítottam a műanyag szivart és a zavaros hullámzó vízbe repült a wave shad.

Nem nagy, de bakker a süllőt is tudja! 🙂

Volt ott egy nagyobb hal is a rablásából ítélve, de ő csak megbökte a csalit, aztán ahogy szórtam a helyet, egy idő után nagy lett a csend, így továbbálltam.

Az egyik öbölnél már messziről észrevettem a gémeket, kócsagokat, amik jöttömre felrebbentek. Ez a jelenség mindig jót jelent. Kishalat sejtet, a kishalon pedig mi áll? A ragadozók!

Így volt ez most is. Először direkt a bejárót szórtam meg és brutális kapásnak vertem oda, de a 30 centis hullámok közepette nem találta el a támadó rendesen a csalit. Volt még egy kapásom a hínárból kipöckölt shadre, ami sanszosan süllő lehetett, majd egy jó rablás után csalit cserélve a jerkminnow megfogta a nap első balinját. Nem volt véletlen ez a csere sem. 😉 Éreztem!

Az egyre erősödő szélben és helyenként 40-50 centisre megnövő hullámzásban már nagyon kellemetlen volt a peca, így kénytelen  voltam otthagyni az halas öblöt és elindulni a kikötőhely felé.

Kicsit mintha csillapodott volna a szél, ahogy a sójához közeledtem, így megnéztem még egy belső, nyugodtabb babás nádasos rész, ami két balint adott. Nem voltak ezek sem életem halai, de az első kapása örökre az agyamba vésődött.

Ez a balin méteres tolóhullámmal támadta be a szinte már teljesen felszínen húzott csalit a kajak orránál, majd egy helyben zurbolva, tombolva, zúzta szét a viszonylag hullámmentes felszínt. Adrenalinsokkot kaptam! 😀

A nap és hétvége utolsó hala egy nádbaba mellett szedte le a nagykönyv szerint nem éppen balinos színű csalit. 10 éve még biztos nem dobtam volna az őnöknek én sem. 😉

Azóta meg van a wave shadből a színsor is és két 5,5 centis már szívja magába az impregnáló lakkot. 😀

Ugyanis a terv az, hogy lesz belőle 4 méret. 5,5 – 7,5 – 9,5 – 11,5 centiméterekben és nagyobb süllőkben, csukákban is gondolkodok. 😀

Wobblerbolt még nincs, de akit esetleg érdekel keressen bátran. Előrendelést felveszek. 😉

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, csuka, elado, faragás, felszíni, firetiger, hendméd, jerkminnow, kajakos, süllő | Címke: | 2 hozzászólás

Amikor egy csalinak már története van

Két bejegyzés még várat magára, de annyira friss az élmény, hogy most ezt kell megírnom, a megmaradt Tisztelt Olvasóimnak.

Az egész azzal kezdődött, hogy múlt héten megkérdeztem Petyát, a héten nem e ér rá valamikor egy jó gázlós domizásra?

Mivel én egész héten szabadságon vagyok, így elvileg bármelyik nap jó lett volna nekem, de végül a keddben maradtunk. A hétvégi frontok és más miatt hezitáltam ugyan egy darabig, de legbelül tudtam, hogy akkor is elmegyek. Már vágytam egy jó folyóvízi pecára.

Nem siettem el a dolgot, de így is a vízben álltunk hét óra magasságában. El kell hogy mondjam ez egy igen jó peca lett a végére, de nagyon nem úgy indult. 4, vagy 5 tökéletesnek tűnő pályát is megjártunk mire végre volt egy kapásom zero crankre. Aztán Petya fogott egy kicsit blackorange killer crankel. Majd nagyon sokáig semmi, csak az atomszél és a nyárfaszösz. Volt, hogy úgy éreztem visszafelé folyik a folyó, annyira tolta a tetejét a szél.

Már mindketten azon gondolkodtunk belül, hogy van e egyáltalán ennek a napnak értelme, amikor egy gondolattól vezérelve feltettem egy telibe fluo yellow dozer cranket. Ezzel aztán fogtam két domolykót, de a kettő együtt is csak súrolta volna a kívánt méretet. 😀

Már vagy a 10. tökéletes pályán jártunk, amikor oldalról eltörölte valami Petya csaliját. Először nagy domira gondoltunk, de végül egy 2,5-es forma csonka faroklapáttal megáldott őn került lencsevégre.

A killer crank újra lecsapott

Tavaly amikor először horgásztunk egymás mellett vízben állva egy ugyanilyen festésű csali hozta meg a nap halát a barátomnak. Lehet nem véletlen! 😉

Itt még sikerült megmenteni a csalit, de utána sajnos bent maradt

Sokáig megint nem volt semmi, így gyári csörgős csalihoz folyamodtam, ami végre hozott egy vállalható halat. 😀

Aztán mentünk, gázoltunk, kimentünk, beszálltunk, gurultunk, megálltunk, kiszálltunk, bekúsztunk, gázoltunk órákon keresztül és már lassan a táj szépsége és a viszonylagos magány sem volt megnyugtató.

Két óra magasságában az egyik dobozomban túrva a kezembe akadt az első voodoo child színű dozer crank, amit eredetileg pont Petyának készítettem, de tavasszal három cranket is elragadott tőlem a kedvenc folyóm, így kénytelen voltam bevetni. 😀

Ez a csali fogta nekem az 51-es domit és a nagy sügeret is.

Kétszer mentem ezért a csaliért a túlpartra, egyszer olyan jó három kilométert. 😀 De csúsztam érte vízbe, másztam fára, szedtem ki nádból is.

Mondtam Petyának, ha ez a csali sem adja ki, akkor nincs más hátra, fel kell adni. 😀

Nem dobtam vele hármat és brutális kapással törölte el az első ebből a folyóból fogott hivatalos balinom. Durva burvánnyal felcsapott a felszínre és belefeküdt a sodrásba. Élmény volt minden egyes másodperc!

Azt hiszem a baszom szőrzet ellenére látszik az öröm az arcomon

Made my day

Itt már rendben volt minden. 😀 Adott egy kis lendületet és nem is hiába.

Egy víz fölé hajló fás – bokros részen barátom komoly halat ütött. Nagy domolykóra tippeltünk újfent, de egyszer csak megkönnyebbült a szerelés és kiderült, hogy más volt a tettes. Méteres nyálka jelezte, hogy bizony egy harcsa támadta be a killer cranket. A nem éppen harcsás horgok közül a hátsó egyik ága kihajolva. Valószínűleg csontos részbe akadhatott és nem ütötte át a harcsa pofáját rendesen. Peti csalódottan, remegve állt a vízben, én meg már dobtam is a helyre a dozert.

Éreztem, ahogy a terelő valamin megugrik. Tán egy ág, vagy fa lehetett keresztben a víz alatt, az alatt pedig fekhettek a harcsák. Igen harcsák, mert minimum ketten lehettek, ugyanis két dobásra rá a döccenés után belassított cranket brutális erővel törölte el a bajszos útonálló. Akkor sebességgel került meg a hal, hogy egy darabig kontaktom sem volt vele, azt hittem tőlem is lelépett, de szerencsére nem.

Ez jól akadt! Áldottam az eszem, hogy a kis finezzét vittem 0,10es fonottal és 0,39-es előkével. A nagyobb, sőt sokszor a kisebb domolykókat nem zavarja, az erő meg kell az ilyen halakhoz. A 0,04-es nano + a 0,16-os FC veszett fejsze nyel lenne ilyen esetekben. 😀

Mit mondjak? K@rva jó volt na! 😀

Az első harcsám saját készítésű csalival. Elmesélhetetlen az érzés.

Azt hiszem itt beleüvöltöttem kétszer is a néhol viharos erejű szél által borzolt folyó “csendjébe”! 😀

Mivel mélyült a víz így elindultunk vissza és megadta a folyó, amiért eredetileg érkeztem. Szintén dozerre.

 

Ki ez az ősember a képen?

Igaz már nem kellett volna, de azért megnéztük a tavaly ősszel felfedezett harcsás – domis pályát. Jó kilométert kellett a folyóban megtenni felfelé a húzós vízben. Halat itt már nem fogtunk, de akkor is megérte.

16000 lépés parton, gazban, sárban, iszapban, dzsuvában, bokrok között és vízben. 4 igazán gyönyörű hal és még néhány kevésbé csúnya de kisebb. Minden másodperce megérte a napnak ezekért a gyönyörű halakért!

Parádés volt!

Ennek a csalinak a “hősök csarnokában” volna a helye, de én úgy döntöttem, hogy a csatában kell elesnie így, vagy úgy, ezért legközelebb is magammal viszem! 🙂

 

Kategória: balin, balsa, blackorange, crank, crankbait, domolykó, faragás, folyó, gázolós, harcsa, hendméd, légiós | Címke: | 4 hozzászólás

Az első idei kajakos pecák

Az idei május döcögősen indult. Elsején partról értékelhető halat nem tudtam fogni, majd a vihar elmúltával csónakból azért csak jött két balin. Az első hal brutál szaltóval vetődött ki a twitch minnow-val, csak éppen a csali a másik irányba repült, mint a hal. 😀

Sajnos egy balinba beletéptem egy csalit, a zsinór random elszakadt bevágásnál. 😦 És egy nevemre gravírozott és készített kanalat is eldobtam. 😦

Másnap eleve erre a pályára mentem. Hármat sikerült elcsípnem. az egyik a nádban ívó keszegeket abajgatta. Ezek hosszra már jó halak voltak és mentek is rendesen, de azért kell még nekik idő, hogy súlyban is összekapják magukat.

Twitch – twitch – BAMMMM

Persze a hírek eljutottak hozzám is más pályákról, ahol leginkább kajakkal szoktam előfordulni, de ebben a viharos, frontos szarban nem fűlött a fogam  a kajakpecához.

Aztán rendeződni látszott az idő, simulni a víz és jó híreket kaptam az egyik kedvenc pályámról, így múlt pénteken napkelte után kicsivel már húztam is a kajakot két keréken a “sólyahely” irányába.

Nádi balinra akartam vadászni. Aznapra sajnos visszahűlt megint, így nyílt vízi ribillióval nem számoltam. Ezen a pályán amúgy is nehéz dió az olyan őn, ami kint kergeti a sneciket.

Sokáig üresnek tűnt az egész, pedig az elsejei hétvégén ívott a küsz is. Épp azon gondolkodtam a májusi októberben, hogy ez a tiszta víz és a ködként felszálló pára mennyire csukás érzést kelt bennem, amikor a saját jerkminnowt le is szedte egy kilós forma csuka. :D

Kézbe vennem nem kellet, mert kirázta a csalit. ;)

A következő kapás az egyik kedvenc öblömben ért. A nádi balin kiflibe vágta magát és csukaként rázta a fejét. Őt sikerült nyakon csípnem.

A csaliválasztás sem volt véletlen, hiszen ezen a pályán tavaly is nagyon adta az SFC színű jerkminnow. 😉

Tiszta víz, élénk szín

A nád előtt jött még két balin ugyanarra a csalira, az egyik már igen jó hal volt. Még látszottak rajta az ívási sérülések, de így is nagyot ment.

#csakazsfc

Ez már komoly hal volt

Szabi barátom szerint ezek szerelmi bánatos, öngyilkos hajlamú balinok, hogy ezt a színt bekajálják

Nehezen jöttek meg a halak, de a harmadik után csak ültem a kajakban és azon gondolkodtam, hogy mennyire tökéletes ez a nap és jobb helyen nem is lehetnék.

Bakcsók, szürkegémek, nagykócsagok várták a betevőt a fákon és a nádban és bár a víz nem élt igazán, a taktika bejött, hisz fogtam három szépséget.

A fás – bokros rész nem adott halat, ahogy a strand sem, így áteveztem a másik oldalra, ahol felszíni csalikkal szoktam halakat csípni.

Itt láttam a nap egyetlen rablását. Rendes hangos, zajos balin volt, ami megeszi a felszíni csalit. :)

Épp popper volt fent. Elsőre elrontottam a dobást, mert beszedtem egy száraz nádszálat. Sokáig kellett rángatni mire kiakadt a csali, azt hittem elcsesztem a pályát.

A következő dobás jó helyre sikerült. Egy pukkanás után repült a balin balra, a csali meg jobbra. Hiába próbáltam felszíni csalikkal átverni, nem reagált többet.

Készülök egy új 5,5 centis minnow-val, aminek a prototípusával már volt egy kapásom csónakból még másodikán. Ez a balin elsőre leszedte. 😀

A kép egyenlőre nem publikus! 😛

Vasárnap egy másik pályát választottam. Kisebb gondok miatt lekéstem a napkeltét, de aztán megjöttek a balinok. Egyetlen helyen volt csapatos kishalfoci. Egyébként 1-3 balin kattant be néha, de a rablások nagy távra voltak egymástól.  Sokat kellett evezni a halakért, kapásokért, de végre tudtam csípni ötöt is felszíni csalikkal. 🙂

Kettő white walkert, kettő pop walkert, egy pop preyt evett és ha maradok az első két csalinál, akkor lett volna még jelentkező, de én inkább próbálgattam propbaiteket és az új gúnárnyakat is.

Kapások voltak, de halig ezekkel nem jutottam. A legdurvább, legőrültebb hal a beeső és indított saját propbaitet betámadta, majd végig a kajak orráig követte, még akkor is, amikor rágyorsítottam, hogy újat dobjak. A kajak előtt egy méterrel az éppen vízből kiemelkedőt csalit leverte, de nem akadt. Elképesztő adrenalinbomba volt! 😀

Az első idei felszíni csalis mi másra, mint kis fehérre

Az új szín is jól seper

A popper teljesen tudatos választás volt, mert a WTD-ket már csak követték, böködték. Ilyenkor mindig jól jön egy jó popper, ahogy most is. Második dobásra leszedte a jó baller. 😉

A klasszikus pop prey mindig a doboz tagja lesz

Mivel a hínár még nincs olyan magasan így megpróbáltam több wobblert is, amikor a felszínire már nem jött reakció. A kis minnow beadta a süllőt is. Talán jó lesz valamire.;)

Aztán eljött a saját készítésű minijerk ideje. Ezt a csalit közvetlen a felszín alatt húzom, gyors tempóban pöcögtetve. Én mentőcsalinak hívom, mert amikor már nem eszik meg a topwater csalikat akkor ezt benyelik. Szó szerint! :D Akadt rá egy sügér is. 😉

Keresztben

Kukucs

Bátor csíkos vitéz

Sajnos az egyik halnál keresztben megakadt a csali. Itt, vagy a horogszabadításkor kinyílhatott a kapocs, így eldobtam az egyetlen minijerkemet. :( Kénytelen vagyok készíteni magamnak is vagy kettőt. 😀

Ezekről a halakról már nincs videóm, mert valahová elkevertem az akksikat. Csak az van meg ami a kamerában volt. 😦

Van egy veszprémi kölyök, Réti Bence. Szerepelt korábban néhány hallal a blogon és anno indult a wobblerkészítős játékban. Úgy néz ki, hogy csalikészítő lett belőle. 😉

A vertik lipless crank csalijai nagyon sülnek. Kértem tőle egyet, amit lefestettem. Elsőre leszedte egy komoly dög, de leakadt, aztán fogtam vele egy egész jó balint. Rendesen megette! 😀

Egyenletes tempóban húzva a felszín alatt leszedte

Aztán olyan halba akadtam vele, amihez kevés volt a szerelésem azon a pályán. 😦 Én azt gondolom nagy csuka volt, mert ugyanúgy komótosan, szakaszosan húzva menekült a hínármezőben, mint ősszel szoktak a csónakos pályán. A vékony fonott vágta a felúszó hínárszálakat, amíg bírta a strapát, aztán valami elmetszette a mélyben. Komoly hal volt ez 100%!

Egy kisebb balin jött még gyári csalira, aztán egyre jobban elcsendesedni látszottak. Pont jókor mert mire kieveztem meg is érkezett a déli szél.

Brutális peca volt 12 fogott hallal, közel 20 akcióval. Mindig kérdezik, hogy nem macerás ez a kajakpeca? Aznap is találkoztam egy sporival, amikor tettem fel a műanyag szivart a tetőcsomagtartóra.

Macerás gyerekek! Ne vegyetek kajakot. Én sem szeretem! 😀

Kategória: Balaton, balin, balsa, faragás, felszíni, gúnárnyak, hendméd, kajakos, lipless, minijerk, popperes, popwalker, propper, savagegear, steveolures, szávázs, topwater | Megjegyzés hozzáfűzése

Feri, neked a legjobb

Régen írtam. Nem tűntem el, csak próbáltam minél többet horgászni ebben a zűrzavaros időszakban.

Ez egy hosszú történet lesz, ami visszanyúlik egészen 2018 őszére. A horgász vonal a domolykózásra fog épülni elsősorban, de ez az írás nem csak horgászatról fog szólni. Nem véletlenül ritkultak meg a bejegyzések sem, hiszen átalakult az életem. A napi hülyeségekre meg tetszik, vagy nem, de ott az arckönyv. Egyszerűbb oda kiönteni a napiszart, mint a bloggal bíbelődnöm.

Szóval ebben az írásban lesz minden. Kis betekintés az életembe, kis peca, kis intrika, kevéske irónia. 😀

Hol is kezdjem?

2018 utolsó negyedéve rányomta a bélyeget az utána következő fél évemre. Sajnos anyósom agyvérzést kapott azon az őszön, így minden átalakult, megváltozott, ami addig megszokott volt. Sofőr voltam, készenlétben minden pillanatban. A háztartás egy részét is magamra kellett vállalnom, hisz a feleségem heti 3-4 alkalommal az anyjánál aludt, amikor éppen nem kórházban, vagy rehabon volt. Reggel vittem délután hoztam, segítettem mindenben ahogy csak tudtam. Ezáltal a peca és a faragás nullára redukálódott. Ha lett is volna időm akkor sem mentem, mert fejben sem tudtam rákoncentrálni a saját kis dolgaimra semmilyen szinten. Nem tudtam mást tenni, lemondtam a csali rendeléseket is. 😦

Karácsony előtt volt egy egészen jó keszegpecám, amikor már muszáj volt mennem. Aztán a Karácsonyt félhulla üzemben nagyrészt ágyban fekve töltöttem. Elkaptam valami szart, ami totál ledöntött a lábamról. A két ünnep között muszáj volt dolgoznom, mert egy országos rendszerre álltunk át és nekem kellett – kellett volna koordinálnom az átállást. Az osztályvezetőm, aki amúgy nem ért semmit és mindent rámtolt nyugdíjba ment, az új pedig bár kezdte beleásni magát a dolgokba, hivatalosan még kis sem volt nevezve. 😀

Hazafelé bementem a dokinénihez, mert nem javult semmit az állapotom. Olyan voltam, mint a fos, amit még ki is csavartak.

Dokinéni éppen otthon babázott, így a helyettese vizsgált meg. 180/140 volt a vérnyomásom. Azonnal adott egy vérnyomáscsökkentőt és közölte, hogy irány a sürgősségi. Annyi eszem szerencsére volt, hogy gyógyszert írattam fel vele, majd hazavezettem és hívtam egy taxit.

Ami a sürgősségin volt, ahhoz képest az összes vészhelyzet rész együtt kutyaszart sem ért. 😀

A vizsgálóba egy lepusztult öreglánnyal kerültem be egyszerre, akinek már rohadt a lábfeje. Tele volt minden félhullákkal.

Az egész még jobban kezdett lehúzni, úgy éreztem hogy mennem kéne, de persze nem lehetett. A vérvétel után 4 órát ültem tolószékben tüdőembólia gyanúval, aminek a végén közölték, hogy beszart a gép, ami ezt a vizsgálatot végzi, a másik be sem indult és mire a véremet átküldték a vérellátóba, bedöglött. Újabb vérvétel, újabb 2,5 óra, majd hazaküldtek azzal, hogy menjek vissza a körzetihez. Persze akkor jött a szilveszteri hosszú hétvége, így gyógyszer nélkül, kétségek közt maradtam volna, ha előtte nincs eszem. 😀

Január első munkanapján  még be kellett mennem a melóba segíteni és hazavittem minden eszközt amivel homeofficeban dolozni tudtam.

Nem akarlak titeket tovább traktálni de egy hónapot otthon és a különböző orvosi vizsgálatokon töltöttem, még több szart szakítva ezzel a feleségemre. Máig nem tudom, hogy a betegségembe mennyire játszott közre az elkapott vírus és mennyire a megváltozott életünk, a melóhelyi stressz, de visszanyúlhatnék akár egészen a vaddisznóig. Gyűlt a szar a fejemben és a magas vérnyomás nem új keletű dolog volt, csak nem akartam róla tudomást venni. Úgy voltam vele, hogy én bármit legyőzhetek. 😀

Ma már úgy gondolom, hogy brutális módon kizsigereltem a szervezetemet. Kicsit túl sokat horgásztam (heti 5-6 pecák küszíváson szinte nulla alvással). Meg akartam felelni teszthorgászként, wobblerkészítőként, a munkában és otthon is és ettől a szervezetem összedőlt. Egy régi problémám is előjött, amivel maszek dokihoz kellett mennem, hiszen 5 hónapra rá kaptam időpontot. Közel 200.000 forintot otthagytam vizsgálatokra és gyógyszerekre, de elárulom nektek, hogy szart sem ért az egész. 😀

Amikor fekve azt érzed, hogy szédülsz, nincs semmi erőd és míg elsétálsz 500 méterre a dokihoz büdösre izzadod magad az minden csak nem jó. És ez ment az első 3 hétben.

Kemény volt na! 😀

Rengeteget olvastam és próbáltam nem gondolni a problémákra, ami nem volt egyszerű. Amikor már kicsit jobban voltam, próbáltam otthon alap dolgokat megcsinálni, segítettem a melóban és próbáltam minél többet pihenni és töltődni.

Rengeteget olvastam, főleg Szári Zsolt írásait, amik sokat segítettek. Voltak amik feltöltöttek, de voltak olyanok is, amiken bizony elsírtam magam.

Közben a télben többször tavasz volt márciusi, áprilisi meleggel és a helyi menők elkezdték fogni a domolykókat. Csak arra tudtam gondolni, hogy a tavaszi domolykópecák majd végleg rendbe tesznek.

Februárban aztán megint olyan jó idő lett, hogy el is terveztem nem várom meg a tavaszt és elmegyek Dave barátommal. Aztán a gyerek hazahozott valami 2 napos betegséget, ami nekem a legyengült immunrendszeremmel 2 hétig tartott.

Nem mertem így elmenni, így Davenek kölcsönöztem egy merítőt és a napközben feltámadó szélben fogott. Nem sokat, nem azokat az óriásokat, de szép halakat fogott. Bár örültem neki, egy kicsit megint lehúzott a dolog.

Amikor kijöttem az újabb szarból, már mennem kellett melózni. Először csak 4 órában, aztán 6 órában, aztán egy idő után már bírtam a teljes napokat. Ebédidőben kijártam a mólóra, fényképeztem a jeget és a vizet. Ez sokat segített.

Február 16. volt az a nap, amikor a kölyökkel és a kutyákkal kimerészkedtem egy hosszabb sétára és nem döglöttem bele. 😀

Másnap pedig elmerészkedtem egészen a Káptalantóti piacig a családdal, úgy hogy hosszú idő után nem csak a munkahelyemig vezettem.

Őszintén szólva nem volt kockázatmentes az sem, hogy autóval jártam dolgozni és az sem, hogy ilyen “hosszú” utat bevállaltam, de képtelen lettem volna minden nap buszra ülni a sok diák közé. Lementem a melóba, becsuktam az ajtót és abban reménykedtem minden nap, hogy minél kevesebben keresnek és valahogy túlélem a napokat. 😀

Február 21.-én megjelent egy cikk Lovas Feri barátom tollából, amiben szerepelt egy hatalmas őstelény, amit a pink lady crankemmel fogott. Ez az írás is nagyon sokat segített nekem, hogy visszatérjek az élők közé ebből a félhulla üzemmódból.

Az írás a képre kattintva elérhető, ha meguntad a magömlésem, vagy ha végig értél rajta

Aztán február 25.-én visszamentem kontrollra a Balatonfüredi Szívkórházba és a csomagtartóba bekerült a kis finezze és néhány sügéres csali.

Őszintén megmondom a vizsgálatba majdnem beledöglöttem, de azt mondták minden fasza lesz, csak legyek türelemmel, így a több mint két hónappal korábbi téli keszeg peca után végre a parton találtam magamat.

És fogtam pár sügeret, amitől ha percekre is, de újra boldog voltam.

Aztán úgy döntöttem megnézem azokat a domolykókat. Nem volt egyszerű hetek óta azt nézni az arckönyvön, hogy a srácok micsoda halakat fognak. Mivel 8 éve jártam először ezen a kis vízen, ezért nagyjából képben voltam a megyei szakaszokkal – pályákkal, amik a képekről felismerhetőek voltak és még sok esetben kaptam is infókat privátban, amik őszintén szólva nagyon nem segítettek.

Február 28.-án mentem el először. Két csukától volt akcióm. Azon a pályán kezdtem, ahol én akartam, de közben a fejemben folyamatosan az kavargott, hogy át kell menjek arra a pályára, ahol a srácok fogják. Nem jött be. 😀

Régen nem gyalogoltam ennyit és majdnem beledöglöttem. Hazafelé az autóban énekelnem kellett és néha felpofoztam magam, hogy el ne aludjak. 😀

Az első peca technikai betlivel zárult

“Idén először a korai tavaszban muszáj volt megpróbálnom, hogy étvágyuknál vannak e domolykók kedvenc vizemen. Sajnos ez ma nem az én napom volt. Két csuka trollkodott be a domiknak szánt csalikra és még egy kincsnek számító lárvát is elvesztettem a csatában. 😦 Az idő gyönyörű volt, úgyhogy megérte így is! 😀 Nemsokára visszavágó.”

Közben akadt egy lehetőség, amit józan ésszel vissza kellett volna utasítanom. Bekerülhettem a nemzetközi Savage Gear csapatba. Nincs még egy ilyen lehetőség az életben, nem tudhattam mi jöhet ki belőle, úgy éreztem, hogy megdolgoztam érte, így végül igent mondtam. Gondoltam csak lesz valahogy. 😀 Lett is, de azért kicsit másra számítottam. De ez egy másik történet.

Beszart az idő rendesen, úgyhogy legközelebb március 17.-én mehettem. Ezt a pecát emlékeim szerint már egész jól bírtam és talán voltak olyan pillanatai is, amiket élveztem, hisz, ha nem is azokat a gyomorból hörgőket, de végre domolykókat fogtam.

Itt már az új elvárásnak megfelelően posztoltam a halakat az arckönyvre egyesével, tele hashtagekkel. 😀

Befolyó alól

Az első domolykóm ft színű csalira

Ez a domi már egészen jó

Ő pedig nagyon is, a kedvenc helyemről, ami a legnagyobb domolykómat adta

“Tegnap a legnagyobb domolykó azon a pályán jött, ahol az egyéni rekordomat fogtam pár éve. Meg kell valljam már hulla fáradtan kúsztam be és térdeltem le a parton a száraz fűbe. Három különböző csalival alaposan átfésültem a pályát kapás nélkül. Végül csak felkerült a kedvenc lárvám, amiből sajnos nekem is egyre kevesebb példányom van. Úgy voltam vele dobok egyet felfelé, egyet a túlpart irányába és egyet lefelé, aztán ha nem adja be, akkor elhúzok haza.  Itt már elég durván fújt a szél is. Lefelé dobtam utoljára. Ez lett volna a nap utolsó dobása (persze tudjuk ilyen nem létezik! , amikor erőteljes fékhúzós kapással jelentkezett a “nap hala”. Először komolyabb telényben bíztam, de végül kiderült, hogy ez a példány is állal vette le csalit. Azért így sem volt rossz hal és adott némi lendületet a következő 2-2,5 órára.” -persze egy kapásom se volt már aznap. 😀

Március 23.-án mentünk legközelebb Dave barátommal és a népünnepély miatt, ami lassan kezdett kialakulni hétvégente a kis folyó partján történetesen egy másik vizet választottam a délelőtti órákra.

Két kapásom volt. Az egyik egy totál jellegtelen szakaszon a másik egy hídláb alatti nagy kövek között első dobásra. Beszarás milyen vadregényes helyeket találtunk. Szinte minden méterben benne volt a jó hal, az idő pedig parádés volt, de mégsem jöttek a várt kapások. Délután aztán átmentünk az egyik kedvenc pályámra a másik vízen, de hatalmasat betliztem. Dave itt megcsípett 2-3 átlagos példányt. Én totálisan kiégtem aznap! 😀

A hosszú dobás meghozta

FT power

Persze aznap az egyik ismerős megfogta a bigmamát este, azon a helyen, ahová eredetileg menni akartam. De amikor megtudtam, hogy ő is oda készül, inkább nem mentem. Ilyen az élet. 😀

Március 30.-án aztán megnyílt a lehetőség a Balatonon is. Parti csukapecára készültem. Az első peca volt, amikor napkelte előtt már a pályán voltam, ahová az út a vaddisznók földjén át vezetett. Visszahűlt az idő. Mínusz fokok fogadtak és én úgy éreztem ott helyben döglök meg. 😀 Csak az tartotta bennem a lelket, hogy Szabi barátom jerkbaitekkel és gumival is elég eredményesen horgászott. Nekem egy hal jutott sok kapásból és a délután is felejthetetlenre sikeredett. 😀

“Parádés nap volt megint! 😀 Valaki szedje már le a rontást rólam, vagy könyörgöm annak aki ennyire utál ne szurkálja már azt a kurva voodoo babát naphosszat! 😀
11 kapásom volt ebből 2 hal jött ki, igaz vélhetően volt benne sügér és több kis csuka kapás is. Egy jobb csuka leakadt, a képen látható gigászt csak azért fényképeztem, mert ez a hal volt az idei első. Olyan méretforma. A másik még kisebb volt.
Aztán a fiamat ledózerolták a meccsén. 13:30-20 óráig a csodálatos Veszprém Megyei Kórház sürgősségi ( 😀  ) osztályán táboroztunk. A barátnője végig kitartott mellette. A végén protekcióval megkaptuk az eredményt. Azt hiszem ezt a napot megírom majd a blogon. Kabaré mi ment ott. A bejegyzés egyik lehetséges címe: Hozzatok pálinkát! 😂😂😂” – persze végül ezt sem írtam meg. Kegyetlen délután volt. 😀

Április negyedikén aztán inkább a domolykókat választottam. Ők kevésbé akartak engem. 😀

Egy sokkalta nagyobb folyón vetettem be magamat a dzsungelbe, ahol még soha nem jártam. Egyszerűen elment a kedvem a kedvenc kis vizemtől, mert már olyan érzésem kezdett lenni mintha a kuplerájba mennék, ahol mindenki a legjobb kurvát akarja megb…ni. Jelent meg olyan is a kis folyón, akinek nem igazán örültem. És voltak olyanok is, akik kevésbé gondolták azt, hogy ez a víz annyira titkos lenne. Volt aki úgy talált rá, hogy az egyik környékbeli horgászboltban a boltos mesélte, hogy valaki neki mesélte hogy…, mintha engem láttott volna. Kurvára nem tudtam már elbújni, ami persze az én hibám is. 😦

Szóval a másik vízen egy nem kicsi sötét árny követte le a csalit. Őszintén szólva sanszos volt, hogy nem domolykó, de ha az lett volna, akkor brutális rekord jószág. Muszáj volt a csalit visszatennem és hatalmas erejű látott kapással vette le a csalit egy 70+os balin, ami nem sokkal előtte ívhatott le.

Igazán gyönyörű hal volt, hatalmas csata a szűk helyen, adrenalinbomba a javából, de ha “teszthorgászként” kiposztolsz egy ilyen beeső halat, ami folyón azért elő szokott fordulni, abból két következtetést von le az átlag horgász.

1.) ha ennek a parasztnak lehet, akkor nekem is és simán kimegy direktbe balinozni.

2.) ez is csak bort iszik és vizet prédikál.

Lejjebb mentem jó 100 méterrel, csalit cseréltem. És mi jött megint? Persze, hogy balin. Kisebb, mint az előző, de brutális kapással szívta le a zéró cranket.

Itt jött el a pillanat, hogy szedtem a sátorfámat kimentem a dzsungelből és átmentem a kuplerájba, hogy megkeressem a legjobb kurvát. 😀

Végül a 350 kilométernyi autókázás és a 10 kilométernyi gyalog galopp meghozta a várva várt sikert és megint a kedvenc nagydomis pályámon a legnagyobb domolykómat adó helyen leszedte a lárvát utolsó utáni dobásra a képen látható telény.

Pocakos domi volt pár héttel ívás előtt

Április 9.-én aztán nem szenvedtem hiányt kapásokban. Igaz a darabszám egy kicsit lehetett volna jobb is, de azért nem panaszkodom.

Kedvenc zúgómnál kezdtem. Nem akarta adni, de éreztem benne a halat. Ezen a helyen nekem nagyon szoktak működni a kis minnow jellegű csalik, így a dobozomban kutakodva megakadt a szemem Levi barátom lila hátú csaliján. Azóta ez a csali fellépett a dobogó legfelső fokára Skill minnowja mellé, mint zugóspezial. 😉

Nem sokkal később megjelent, ha lehet így mondani azóta horgászcimborává – baráttá avanzsált Dezső Petya, a dozer crank első tesztelője és brutális domolykók fővadásza.

Vele leugrottam egy másik pályára, ahová eddig mindig gyalog mentem. Legalább kiderült, hogy éveken át szopattam magamat. 😀

Neki kevés ideje volt. Ha jól emlékszem egy tilalmas hala akadt. Én tovább tudtam maradni és beadta! 🙂

Annyira meleg volt már az idő és a víz is, hogy volt némi felszíni aktivitás, így a cicada csalihoz folyamodtam. Azt hiszem itt már kezdett visszajönni a vadászösztön, kezdtem élvezni a pecákat és nem csak azért mentem, mert tudtam, hogy majd újra jó lesz, újra szeretek majd horgászni, itt már meg volt minden.

Szóval a cicada meg is hozta a brutális kapást, de elvétette. Másodjára már nem ment neki, így feltettem a lárvát, mi mást? 😀 Leszedte! 🙂

Lárvácskára

Lentebb aztán egy másik példány már nem hibázott. Brutális burvány kíséretében hörpölte le a felszíni ketyerét.

Ez már igazán gyönyörű hal volt!

Az első cicadára

Az első felszíni csalival fogott domolykóm, hiszen egyesek szerint a zeéro crank nem az. 😀

Élt a víz. Rablások, szedések, kishalak mindenütt, csak éppen a helyek tizedét nem lehetett megdobni. Jóval lejjebb aztán egy hosszú dobás meghozta az év első jászkeszegét, amiről az éven tudomásom volt.

Nem az a gigász, de jász, a csali pedig a zero crank

Mivel elfogyott a vizem, ezért lassan elindultam vissza a zúgónál hagyott autóhoz. Feltankoltam és még egyszer megpróbáltam az egyik legkedvesebb helyet a folyón. Már nem olyan ez sem mint régen, látszik, hogy sokan dobják, de mégis tart néha meglepetéseket. Egy igazán szép sügér honorálta az igyekezetemet és Levi csaliját. Fúj már megint egy tilalmas jószág. Irány sügérezni 2 centis gumikkal! 😀

Világbajnok az a csali én mondom

A nap tartogatott még egy durva felszíni kapás. Ahogy a cicada a főágtól a befolyó határára ért brutális kapással ment neki egy odabaszós jószág, de sajnos nem akadt. És igen, megint a legnagyobb domolykómat adó hely adta a nap halát, már harmadszor az éven! Persze a csali a megszűnése óta egyre népszerűbb lárva volt. Ha anno időben szólnak hogy megszűnik, most gazdag lennék. 2020-ban 6000 forintokért cserélnek gazdát. Jó lett volna anno vagy 100-at beszerezni belőle. 😀

Az olive pearl lassan nagyobb kedvenc, mint a nymph

Az utolsó pecára április 14.-én kerítettem sort. Mocsok szar idő volt. Fújt a szél és szakadt az eső, de dél körül úgy éreztem, hogy mennem kell akkor is.

Három kapásból, ezt a szép halat csíptem el. Akkor éppen nem esett. Nagyon boldog voltam, hogy olyan retek körülmények között is sikerült halat fognom, nem is akármilyet.

Crankbaitre

A szakadó esőben a nagydomis hely nem működött. Persze tudom, hogy nem lehet minden nap Karácsony. 😀

Aztán megálltam egy helyen, ahol még az életben nem fogtam halat, de Zénó barátom rendszeresen és nem kicsiket. A túl oldali nádastól indítottam a lárvát, amikor látott kapással, elemi erővel ( 😀 ) bombázta be egy komoly telény. Sajnos nem akadt meg. Össze volt akadva a két horog. 😦

Ennyi volt 2019 tavasza egy viszontagságos, nagyon nehéz ősz és tél után. Itt még nagyon hullámzó volt az állapotom a legyengült immunrendszerem miatt. Május elsején például egyenesen azt hittem, hogy megdöglök napkeltekor a kövezésen. 😀 Volt olyan, hogy a kajakban ülve a rablásokat várva azt vettem észre, hogy elbóbiskoltam. Még szerencse, hogy nem fordultam bele egyszer sem a vízbe. Nem kicsit kockáztattam néhány pecával.

Az első olyan peca az éven talán az a június 15.-i felszíni csalis kajakos peca volt, ahol Uram bocsáss 19 balint tereltem a fényképező gép elé, kb. 40 akcióból. Nagyon nem vagyok már a darabszámok híve, de néha kell az ilyen peca is. És azon a napon az egész végre jól esett. Fel tudtam kelni időben, nem haltam bele, hogy a kajakot két fordulóval a pályára cipeljem, hatalmas peca volt és a kajak újra az autó tetejére került. Kezdett visszaszivárogni az élet és az erő a testembe.

Az évet magam sem gondoltam volna, de végül 149 darab X-el fejeztem be. A valós szám az 130 körül lehetett. Év végén nagyon sokat voltam kint, köszönhetően a két hét szabadságnak, a jó időnek és a csukáknak.

Novemberben kiötlöttem egy új csalit, amiről már írtam is. Közben keresztneve is lett Vass Endre által. Azt írta olyan mint egy tolólapátos komatsu, így dozer crank lett a neve.

Ennek kapcsán és amúgy is elég sokat beszélgettünk a télen Dezső Petyával a vízről, halakról emberekről és képbe került egy másik helyi öreg motoros Gábor is.

Ők három éve kezdtek pergetni ezen a vízen, viszont hatalmas a helyismeretük, mert kölyök koruk óta horgásszák. Szerintük is egyre nehezebb a halakat megfogni a megnövekedett horgászlétszám miatt és nagyon sokat kell értük menni, amit ilyen távolságból, ahol én lakok nem olyan egyszerű. Ami tavaly télen működött például az idén nem. Tavaly a meleg napokon brutális mit műveltek a srácok, ezen a télen viszont a meleg napok utáni frontos lehűlő hajnalok működtek inkább. A fene se érti ezt.

Idén a szezon már megint úgy indult, hogy napi szinten posztolták a jobbnál jobb halakat, szerencsére ezeknek egy részét legalább az általam készített csalikkal verték át. ( Erről lesz is majd külön írás.) Durva, hogy Petya mit művel a dozer crankekkel.

Szóval megint nézegettem a halakat, jöttek a kért, de leginkább kéretlen infók, amivel a srácok rosszat semmiképpen nem akartak, de jót nem igazán tettek. Nem akartam tudni, hogy mit és, hol és mikor, hanem magamtól akartam nekimenni az idénynek, de ezek az infók csak a fejemben kavarogtak. 😀 Nehéz volt kiverni belőle. A végére csak sikerült és ez meghozta a jó halakat is.

Február 17-én mentem el először egy olyan FEHOVA után, amikor is újabb dolgon kellett elgondolkodnom, hogy kell ez még nekem? Idén eldől a dolog ez 100%!

11 előtt értem a pályára, mert volt egy kis dolgom. Egyrészt reggel hétkor még nulla fokban kapartam a jeget az autó ablakáról, másrészt sokszor délután jobban esznek a domolykók, így annyira nem bántam.

Nem volt könnyű peca, de végül két domit sikerült lencsevégre kapnom. Az elsőt egy olyan helyen, ahol voltak apróhalak. Háromszor mentem vissza, mire a megállított, a sodrásban lassan felúszó csalit leszedte.

A másik domi az utolsó pályán jött, gyakorlatilag az utolsó helyen, ahol dobni akartam.

#csakagoby

A dolog érdekessége, hogy annál a befolyónál, ahol az első halat fogtam idén nagyon sok domolykót fogtak. Goby crankkel. Ahogy írtam háromszor mentem vissza, annyira bíztam a halban és direkt másik csalikkal nyúztam a helyet. Nem akartam ugyanazzal fogni, mint a helyi erő. A végén csak feltettem és leszedte azt a csalit, amivel az előtte lévő napokban rommá dobták a helyet. 😀

Március 12.-én mentem legközelebb, közben a Balatonon igen jókat sügéreztem.

“Ebben a hónapban még nem horgásztam. A Balatonon tilalom van, domolykózni meg nem jutottam el az elmúlt 11 napban. Ebben a nyárba hajló tavaszi időben muszáj volt ezen változtatnom, mielőtt ideér a hidegfront. Bizonyos okok miatt fél kilencre értem szeretett kis folyóm mellé. Nem siettem, hiszen hová is sietnék, megvárt a víz.

Az első pálya nem adott halat, megnéztem két befolyót esemény nélkül és szomorúan konstatáltam, hogy a hódok továbbra is keményen dolgoznak. Egy mély visszaforgós részen gyakorlatilag nem is látszott a folyó a hódok által kidöntött fákon fennakadt szeméttől.

Visszafelé lassítottam az első pálya mellett és szinte menet közben toltam össze a botot, ahogy megláttam a felszínen a kishal mozgást. Ez a minnow csalis pályám. Ezen a helyen a domolykók is azt eszik. Volt is egy komoly kapásom, de nem akadt. Viszont hevességéből arra következtettem, hogy balin lehetett a tettes. Ezt két komoly fordulás után már biztosra vettem, így hagytam a pályát.

Volt egy felszíni csalis tervem és amikor az autóból messziről megláttam a fordulást egy befolyónál, már tudtam, hogy ez az a pálya, ahol meg is próbálhatom.

Először kicsit fentebb dobtam a kis cicadát, hogy a megfelelő ritmust eltaláljam, majd a következő dobás a fordulás mögé érkezett. Elsőre komoly burvánnyal jelentkezett az elkövető, de nem találta el a csalit.

Dobtam még vagy 3-4-et és éppen azon agyaltam, hogy miért? Amikor megint odavert a megállított csalinak. Persze nem akadt. 😀

Nosza be a kocsiba és az egyik kedvenc pályám felé vettem az irányt. Már az első beállóban kihordtam lábon két infarktust! 😀

Szűk helyen álltam a nádban és a folyással szemben húzott goby crank mögül méteres zászlón akkora domolykó fordult el, amilyet talán még életemben nem láttam, csak képen.

Bőven 50 feletti jószágnak tűnt. Persze még egy kapást nem tudtam tőle kicsikarni. 😦

A következő beállóba remegő lábakkal mentem le, az imént kihevert sokkhatást követően. 😀

Ez a szakasz sokszor jó halakat ad és éreztem, hogy lesz még akció.

Egy fa ágai alá harmadjára sikerült úgy bejátszani a csalit, ahogy kellett. Nem húztam fél métert, amikor olyan kapás érkezett, hogy majd a botot vitte, de egy pillanatra sem akadt meg. 😦

A további beállok nem hoztak kapást, így némi tápanyag bevitele után a kedvenc pályámra mentem. Hiba volt. Koszos volt a víz és elcsesztem két órát a napból a semmire.

Naplemente előtt aztán az utolsó pályán első dobásra fogtam a képen látható jószágot. Azt nem állítom, hogy a csaliról lefordult őstelény megette volna, de minimum az öreganyja lehetett!

Ezen a szakaszon aztán több kapásom, lekövetésem volt és fogtam is két kisebbet, de nem volt az igazi. Így utolsó ötletként arra a részre mentem le, ahol anno az első saját csalis halamat fogtam.

Már naplemente után egy tökéletesnek tűnő részen – szakadt part, kiszögelés, visszaforgó, nádfal- egy méterre a partól agyonverte valami a firetiger gobyt, de persze ez sem akadt.

A mókának itt vége szakadt, mert nem akartam, hogy a sötétség a kátyús földúton érjen.

Tudom ne nyávogjak, hiszen horgásztam, de akkor is csak egy kicsike szerencse kellett volna egy komoly pecához. 😉 ”

Mi más, mint a goby

Március 14-én aztán toltam egy kapás nélküli betlit. Eredetileg a nagyobb folyót terveztem meglátogatni, mert a kuplerájtól elment a kedvem, de aztán Gáborral beszélgetve mégis az egyik kedvenc pályámon ért a reggel. Pont azt a szakaszt hagytam ki legutóbb, ami neki egész héten adta a nagyokat. Aznap hajnalra visszajött a tél. Mínusz fokok, jégkaparás, a völgyekben hatalmas köd gomolygott. Látványnak gyönyörű volt ugyan, de mire odaértem összefüggő ködpaplan fogadott. Igaz 11-re feltépte a nap, de nem fogtunk egy darab halat sem. Sem Gábor, sem én, sem délután Petyáék. Nekem ugyan volt két jó kapásom késő délután napfényben Gpepp békájára egy komoly haltól, de semmi egyéb. Ez a két kapás egy számomra teljesen új szakaszon ért és ez megadta az alapot a következő pecákhoz.

Persze ilyenkor van az, hogy a netes ismerős meg fog és ráadásul ugyanazon a vízen és a betlis poszt alatt mindenképpen meg akarja mutatni, hogy ő milyen ügyes volt, meg még privátban is bombáz vele. 🙂 Soha eszembe nem jutna így beposztolni még közeli barát posztja alá sem. De ilyenek az emberek. 😉 Minden estere az én nyugalmamat nem igazán zavarta meg, mert a következő pecán két víz is szép halakat adott végre.

A koronavírus miatt rengeteg melóm volt. Legalább 20 notebookot állítottam be otthoni munkavégzésre, több mint a felét a nulláról. Egyszerre 3-4 gépet telepítettem. Este 7-8 óráig dolgoztam, sokszor otthonról is, így mocskos mód elfáradtam. Úgy döntöttem a pénteki napot kiveszem. A sok túlóra bőven lefedte.

Három jó kapásom volt, azokat mind sikerült halra váltanom. Sorrendben 38, 44 és 49 centiméter teljes hosszban. Voltak mellette kisebb halaktól kapásaim, lekövetések, nem volt egyszerű, de végre jött két igazán szép jószág.

Mivel egyedül voltam, így rólam nem készült kép, de remélem elhiszitek, hogy a legnagyobb halnál végre telipofával nevettem 😀

Az első halat az előző évben két tilalmas balint adó pályán fogtam és ezen kívül volt még kapásom felszíni csalira és lekövetésem saját crankbaitre is.

Ez a hal egy kis csendes öbölben lakott, amit egyik oldalról bedőlt fa határolt egy merőlegesen víz alatt part felé mutató ággal, másik oldalról szakadt parttal.

Már elsőre bebillent a csali, másodikra pedig úgy bombázta le a némileg erősebb cuccon a cranket, hogy kétszer ki is ugrott fele. A második ugrás során nekiesett a szakadt partnak és ott toltam alá a merítőt, ahogy egy kiszáradt fűcsomón lógott a halam. 😀 Teljesen meg volt kattanva! 😀

Bolond jószág volt

Itt jegyezném meg, hogy egy újabb barmot sikerült összeszednem, aki a poszt alá odaírta, hogy szép hal, de biztos tavalyi képpel kérkedek, mert ilyenkor még nem lehet zöld a fű. 😀

Hiába no, egyre nagyobb az Isten állatkertje!

A második halat a zúgónál fogtam. Elég nagy volt az aktivitás, amikor odaértem és az utolsó peca tilalom előtt megmutatta, hogy ami rabol az egyáltalán nem biztos hogy balin. De erről majd a végén. 😉

Na ezen a napon balinok voltak, így odébb álltam. Aztán amikor visszafelé gurultam egy óra kapástalanság után, Petya gondolatait jutottak eszembe. Egy folyón bármi, bármikor megtörténhet. Meg történt. Csak úgy egy szál bottal lementem a pályára. Se merítő, semmi kecmec, majd lesz valahogy alapon. És beadta!

Ezen a helyen crank csalival még soha nem fogtam halat, most, ahogy beért a goby a leggyorsabb vízbe fékhúzós kapással szedte le a gyönyörű telény.

#csakagoby

Az év első igazán jónak mondható haláért le kellett másszak és kézzel tarkón ragadva vettem ki. Ekkor már csak az egyik horog fogta.

A nap hátralévő részét az ismeretlen szakasznak szenteltem. Kb 2-2,5 óra eseménytelenség után, úgy döntöttem, hogy az FT színt kérem segítségül és bejött.

Ez már hal volt, nem is akármilyen

Március 22.-én mentem legközelebb. Itt már hallani lehetett róla, hogy kijárási szigorítások várhatóak, így nem tudhattam, hogy még meddig mehetek. Itt már a vírus őrület elvette az emberek eszét. Vették a lisztet, cukrot, olajat tonnaszám. Beindult a #maradjotthon szlogen, de én annak ellenére nem tudtam otthon maradni, hogy még az is benne van a pakliban az alapbetegség mint magas vérnyomás miatt esetleg veszélyeztetett lehetek. Nem tudtam otthon maradni és azon gondolkodni, hogy ha bekapom ezt a szart, akkor megdöglöm e, vagy simán átmegy rajtam? Élményeket akartam, friss élményeket, mielőtt bármi történne.

És megkaptam!

“Délután akadt pár üres órám. A hideg nem zavart, az oldalt szembe fújó metsző szél annál inkább. Sokszor annyira könnyeztem, hogy azt sem láttam hová dobok. 😀

Az utóbbi évek legszebb domolykóját sikerült becsapnom, ami 51 centiméter volt teljes hosszban. Igazi őstelénydisznó. Iszonyat kövér jószág. 😀 Ebben az esetben a csali saját készítésű dozer crank volt.

Aztán három hidat is megnéztem és az egyik tartogatott még egy 42-est, ami goby crankre jött.”

Egy olyan helyet találtam az új pályán, amit eddig nem vettem észre. Alattam bokor, fölöttem fa, szembe öböl, amit egy fa és alatta a bokor árnyéka takart be. Parti titka nádban kellett magamnak helyet csinálni. Gondoltam, hogy ezzel el is verem a halat, ha a tanyáján tartózkodik, de legközelebb már csendben guggolhatok le.

Dobtam, mit dobtam ejtegettem a gyári csalikat, de egyik sem ment le megfelelő mélységbe. Megakadt a szemem a Petyának készített voodoo child színű dozer cranken. Múltkor hármat elvett tőlem a folyó, így el kellet vinnem magammal. A kapás és a hal után kénytelen voltam a csalit megtartani, mert beadta végre újra a gyomorból hörgő őstelényt.

Ez már a második peca volt zsinórban, amikor senkire és semmire nem figyeltem. Saját magam mentem, oda ahová akartam,  úgy és azt a pályát horgásztam, amit előtte sosem horgásztam meg és működött. 🙂

Hasas telénymalac

Mikor alátolod egy domolykónak a merítőt és érzed, hogy súlya van az már igen komoly állat. 🙂 Nemrég egy srác posztolt egy másik vízről hasonló méretű halat, az alapján ezek az 50 centis malacok 1.80 körül mozognak.

Március 27.-én munka után megint a víz mellett találtam magam, ki tudja meddig lehet még menni alapon? 😀

Még lentebb merészkedtem, mint legutóbb. Először egy élő, de elég ramaty állapotú birkával néztünk farkasszemet. 😀 Nem tudom melyikőnk volt a meglepettebb ott a semmi közepén?

Majd egy birkatetem melletti nagyon ígéretes helyre be kellett másszak. Megérte! 😉

A haverja még ilyen bőrben sem volt

Telény a fa alól

Később a nemrég személyesen is megismert Gáborral futottam össze, persze csak tisztes távolból, így szemtanúja lehetett életem egyik fogásának.

Brutális kapásnak vágtam be, ami a Petyának készült dozerre érkezett megint. Amikor először fordult és megláttam a csíkjait tátva maradt a szám. Egy ilyen kicsi, agyongyötört folyóban kapitális csapót akasztottam. Teljes hosszban 33 centiméteres, egy centire a rekordomtól, púpos, sötét, öreg, egészséges, matuzsálem. Elképesztő volt minden szempontból. És persze tilalmas, de ez ott, abban a pillanatban nagyon nem érdekelt. Egy csoda volt az a hal! Gábor idén 5 darab faroktőig 50+os domolykót fogott pergetve. Azt mondta mindet odaadná ezért a sügérért. Ezt a halat neki kellett volna megfognia és nem nekem.

A nagy számok törvénye alapján teljes mértékben egyet is értek ezzel, de most nekem volt szerencsém, vagy csak ebben az esetben végre jó volt a horgász, vagy a csali. 😀

Életem sügére!

És amikor már elhiszed, hogy minden fasza és elmész újra egy 29.-i frontokkal teli délutánon, akkor jön a legnagyobb tanítómester a betli. 😀

Azon a délutánon tipikusan az a helyzet állt elő, amikor egy jó halra van esély. Egy olyan halra, ami az időjárás változástól függetlenül enni akar. Amit nem érdekel, hogy a metsző hideg szélben a folyó majdnem felfelé folyik, amit nem érdekel a fokozatos lehűlés, amit nem érdekel a légnyomás zuhanórepülése. El akarja pusztítani az orra előtt elhúzott csalit. 🙂

Naplementére meg is jött a jó kapás. Mélyen védekezett, de valahogy gyanús volt. Kellett egy jó perc mire beszákoltam, a hosszra egyéni rekord gyanús domolykómat. Egy baj volt vele. Kicsit foltos volt az oldala, és domolykóhoz képest rengeteg foga volt! 😀

Szóval betli lett a vége. Mindent megpróbáltam, de képtelen voltam  kapást kicsikarni.

Szokták mondani, hogy a betli a legnagyobb tanítómester. Órát adott nekem, nem is egyet. Egyből hetet. 😀

A naplemete azért szép volt

Az áprilist természetesen a csukákkal kezdtük. Csak ők nem akarták. Egy szépet azért kikarmoltam délután és sokkal több is kijöhetett volna az egészből, de nincs kitartásom ehhez a fajta partról dobálós kikötőpecához, így harmadikán megint a domikhoz tettem látogatást, hogy kiköszörüljem az előző pecán elszenvedett csorbát.

Megint egy számomra új pályára mentem ráadásul a túlparton nem szoktam jellemzően a fentebbi szakaszokon sem horgászni, csak jóval feljebb.

Élveztem ezt a játékot, amit felfedezésnek nevezünk. Már az első ígéretes beállóban lekövette egy jó hal a dozert és, ahogy mentem felfelé jobbnál jobb helyeket találtam. Volt köztük olyan is, amit részben benőtt a nád, így takarásban voltam.

Két csodás halat tartogatott nekem ez a délután. Illetve hármat, de sajnos megsérülhetett a zsinór a nádban és egy a folyással egy irányban húzott lárvára érkező tolós kapás után sajnos a bevágásnál elszakadt. 😦 Mentek el jó halaim a későbbiekben is, de mivel ez a csalival együtt távozott így nagyon sajnálom még most is. Kicsit túlbiztosítva horgászok a legtöbb domolykóhorgászhoz képest, de a nádban bujkálást egyik fonott sem bírja.

Idén még nem fogtam halat a kedvenc gyári csalimmal a lárvával. Ezen a napon volt egy érzésem, hogy dobnom kell.

Az első hal egy viszonylag nyílt részen felfelé dobott és folyással egy irányban, egy tempóban húzott csalit verte le a sarjadó tökös mellett. 45 centis gyönyörű hal volt.

#csakalárva

A másik egy általam kitaposott helyen akadt, amit felfelé menet is dobtam, hiszen rengeteg volt a kishal. Akkor nem adta be, de visszafelé igen. Beejtettem az olive pearl lárvát a túloldali nádas elé. Egy métert se kellett húznom és brutális fékhúzós kapással szedte le a képen látható 51-es domolykó malac. Igazi gyönyörűség!

#malac a javából

A lenti képen látható valami lógott ki belőle, amit inkább ki is húztam. Szerintem ez egy békának, de mindenképpen valami apró csontozatú állatnak a maradványa. A nagy domik nem vacakolnak. Mindent megesznek ami vízbe esik, kerül, úszik, ott lakik, ami belefér a bendőjükbe.

Két napra rá megint ott voltam. 😀

Volt minden, ami a folyóvízi, parti cserkelős peca esszenciája.

Juhász és a nyáj. Helyi erők, mint mesemondók 3.60-as domolykó J13-al, 15+os csuka.

Sárdagasztás. Fél lábbal vízbecsúszás. Lekövetés, kapások, olyan burvány a wobbler mögött, hogy beszarás. 😳

Végül egy 48-as szépséget tudtam becsapni, ugyanott, ahol két napja a bigmama kapott, csak most hosszan lefelé dobva jött a fékhúzós, mindent elsöprő kapás. 😍

A horgász árnyékában

A csukának végül is örültem, hisz két óra kapástalanságot tört meg. Láttam, ahogy tátja a száját és leszedi a lárvát. Szerencsére nem került a fogak közé az előke. Nem volt, nagy de iszonyat pocakos. Szerintem már benne volt a vacsorája.

#nocomment

Még két pecára futotta tilalom előtt.

10.-én jött egy kijózanító betli. 😀

“Most először volt alkalmam megfigyelni az egyik hódot, ami serényen ássa a gödröket és pusztítja a fákat a parton. Először csak nézett felém a hátán fekve, aztán lassan behátrált, majd amikor megunta, hogy figyelem, egy hatalmas farokcsapás kíséretében lemerült. Akkorát szólt, mintha egy disznót vágtak volna a vízbe.

Szintén először életemben olyan 150-200 méterről figyelhettem, ahogy két fiatal őzbak próbálgatja a másik erejét.

A halakért meg hamarosan visszamegyek.

Egy komoly haltól volt látott kapásom és másodszor is kijött a csaliért, de nem ette meg. Egy csuka vagy 50 centivel mellérongyolt a cranknek és volt még két kapás, meg egy kis sügér.

Na de 13.-án mi volt? Elképesztő, elmesélhetetlen, de azért megpróbálom valahogy.

A délelőtt hatalmas betlivel indult. Az elmúlt napokban a srácok az egyik folyónkon nagyon durván fogták a domolykókat a dozer crankel és zerora is akadt teljes hosszban 50 felettinek becsült jószág. Így idén először bepakoltam a gázló cuccot és a tavaly balinokat, idén domikat adó erdős részbe vetettem magamat. Azon kívül, hogy több kilométert bujkáltam az erdőben és gázoltam a folyóban jobbnál jobb helyeket meghorgászva a délelőtt egyetlen hozadéka az volt, hogy fél órás kerülővel a túlparti fán megtaláltam a feldobott crankbaitemet. 😀 Sehogy se tudtam lerángatni így a zsinór szakadt. Amikor megtaláltam meglepve konstatáltam, hogy egyetlen horogöblön lógott a vékony ágon. Máig nem értem hogy nem esett le? 🙂

Bekajáltam és irányba vettem kedvenc kis folyóm, hátha összehoz a sors a legjobb kurvával. 😀  Azt terveztem, hogy megnézem a zúgót, aztán a jászos szakaszt majd átmegyek a túloldalra is. Na pont nem így történt. 😀

Ahogy leértem a zúgóhoz brutális rablás fogadott. Mivel hónap közepén jártunk sanszosan leívtak már a balinok, így erősen benne volt a pakliban, hogy egy ragadozó őn az illető. Ezt csak úgy tudhattam meg, hogy rápróbáltam Levi kis minnowjával. Második dobásra brutális kapással jelentkezett odalentről valaki. Mélyen védekezett, domolykós fejrázásokkal. Amikor kidugta a fejét a tajtékzó vízből, akkor megláttam, hogy a hatalmas domolykószáj szélén egy horog éppen tart egy hártyát. A merítőfej már a vízben volt, amikor rúgott egyet és elment a böszme jószág. 😦

Kicsit elkeseredtem, mert ezen a helyen ritkán van olyan, hogy egymás után több kapás is lenne. Fél óra, óra szünettel előfordul, de ilyen hamar nem.

Ebből a rezignált állapotomból újabb rablások ébresztettek. Ott voltak a domolykók és balinként zabálták a küszt a tetején. Elképesztő nap volt tényleg. Aznap még kétszer visszamentem és olyan 15-16 kapásom volt 5 különböző csalira. A végén még a sodortatott lárvának is nekiment egy, amikor már semmire sem jött reakció.

De milyen kapások, te Isten! Nem csak balinként rabolták a küszt, hanem úgy is támadtak. A nap legnagyobb halát az érkező hidegfront első üteme után fogtam hosszan lefelé dobva goby crankel. Megsemmisítő csapással törölte el a csalit.

 

Azt hiszem a legszebb telény, amit valaha fogtam

Négy halat tudtam csak kiszedni ezen a pályán a sok kapás ellenére, csak a nagynak akadt biztosan a horog, a három kisebb (mind 45 felett volt teljes hosszban) beszákolás után ki is köpte a csalit. Fogtam saját crankbaitel és a két zúgóspeziállal.

A legtöbb kapás Levi csalijára és a goby crankre volt. A taktika pedig az, hogy a süllyedő csalikat lassan, szakaszosan húztam, a gobyt pedig megállítottam a sodrásban had lebegjen. Az egyik hal úgy szedte le, hogy 6-8 méter zsinórt letépett egyben, de sajnos az sem akadt meg. Meg voltak kattanva teljesen a hidegfront előtt. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy egy ennyire kis vízen, egy ennyire frekventált, agyondobott helyen ilyen élményben volt részem.

Ahogy említettem kétszer is visszamentem. Aztán nem is mertem otthagyni a helyet, inkább a balinpecához hasonlóan nem dobtam, csak figyeltem a vizet és a rablásokat, sokszor 20 perceket pihentetve a pályát. Megpróbáltam több szögből is meghorgászni a kavargó vizet. Míg ott voltam ketten is kérdezték, hogy meddig maradok? Végül az egyik srác visszajött még egyszer, mondtam neki dobja be nyugodtan a piócás szereléket, én már úgyis megyek. Bő fél órája nem volt már akció, csak két tilalmas sügér szedte le a cranket. A 30as már biztosan leívott, mert olyan volt, mint a papír.

Megnéztem még a hidat, mert azt is megtanultam az évek alatt, hogy bármikor tarthat halat. Ott is volt a jó domi, de ez sem akarta rendesen eltalálni a csalit.

Még volt egy órám, de elfáradtam piszkosul, a vihar megint közeledett így azzal indultam hazafelé, hogy 15.-én még visszajövök.

Aztán másnap, amikor Petyával beszélgettünk ugrott be, hogy a tilalom már 15.-től érvényes, ez nem azt jelenti, hogy aznap még mehetünk. 😀

Másnap brutál hidegfront jött, így végül nem mentem el 14.-én. Jól tettem, mert üres volt este minden. Szép zárása volt ez a tavaszi szezonnak. Szebb nem is lehetett volna. 🙂

Ez a tavasz már ott volt a szeren. Némileg otthon is rendeződtek a dolgok, bár még mindig nagyon kötve vagyunk. És hogy mi van velem? Néha úgy érzem, hogy szüleim és nagyszüleim összes betegsége rám szakadt így 43-44 évesen, de majd azért csak túlélem. 😀 Megyek amennyit tudok, de csak okosan, hogy azért másra is jusson idő. A csalikészítés újra beindult, de kicsit máshogy állok hozzá. Nem tudok határidőre dolgozni. Akkor csinálom, amikor az idő mellett kedv és erő is van hozzá. Havi átlag 30 darabot tűztem ki, ami van amikor csak 20, de van hogy 50.

A rendeléseket egyenlőre nem indítom el és valószínűleg egyenlőre wobblerbolt sem lesz. Ha elkészülök a meglévő rendelésekkel, akkor úgy lesz, hogy készítek X darab csalit, azokból amikhez leginkább kedvem van a szezonhoz illeszkedően és azokat lehet majd megvenni. Készletet munka mellett képtelenség felhalmozni. De ki tudja talán a következő FEHOVÁ-ra majd én is ki megyek árusként. Meglátom mi fér bele az időmbe.

2019 januárjába sajnos bekövetkezett a telipiros, amiben közrejátszott a pecahiány, a túlhajtottság és ahogy szokás mondani a baj csőstül jön. Van az úgy, hogy azt érzed egyszerre szakadt rád minden és ilyenkor kurva nehéz erősnek lenni!

Annak idején nem sok ember tudott a bajomról, ők sem ennyire részletesen. Az egyik ilyen Nagy Gábor volt, akivel egy kisebb nézeteltérést sikerült elsimítanunk, ami szintén nyomta a lelkemet. Nekem ez nagyon sokat jelentett.

Ő küldte az egyik posztom után a következő üzenetet. Legyen most ez a végszó!

„Amennyi az éjszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjszaka, és minden éjszakához szükséges egy nappal. Minden éjszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére -, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjszaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éjszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát porciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből, s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka…!… Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát, akarattal… s a túrót félreteszi… annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék… Ami pedig másokat illet…, nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én… nekem elhiheted. A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya-magányosan is. Azt meg kell enni. Nincs meghalás addig, míg az utolsó keserű morzsát is föl nem szedte az ember. Az így van.”

Legyen így! Akár mi is lesz én mindet felszedem!

Kategória: Balaton | 9 hozzászólás