Ilyenek a véletlenek

Aznap nem horgásztam volna, aztán a fiam megkért, hogy Füredről a sportorvostól hozzam haza, mert utána időre kellene mennie még valahová.

Ha már így alakult, a napkelte egy kövezésen ért. És végre ott volt a balin az íváson!

Második dobásra ütöttem egy böszmét a sekélyben. Ahogy kiért a kő mögül a csali, le is bombázta, majd egy helyben rázta magát, mint egy bekattant csuka. Sajnos eredménnyel. 😦

Bosszús voltam, de ott volt a hal. Repült újra a fényviszonyoknak megfelelő FT smolt twitch minnow. Egy üreset dobtam, majd látott kapással 1,5 méteres zászlón gyilkolta meg a csalit a képen látható újabb púpos jószág. 😀

Következő dobásra az eset megismétlődött. Jött a hal a kővel párhuzamban a csali után és amikor begyorsítottam leszedte. 😀

Aztán még egy…

…még egy…

és…de már kitaláljátok, még egy. 😀

Ahogy jött a fény színt cseréltem. Ez az átlagos jószág méteres szaltóval bombázta le a folyamatosan húzott Blue Pink Smolt színt.

A következő őn pedig olyan erőt vitt bele a kapásba, hogy azt hittem valami bitang jószág lesz. Egészen a  hínársávig menekült.

Volt néhány rontott kapásom és természetesen próbálgattam a felszíni csaliarzenálomat is, mígnem egy rablás durrant a nád előtt. Majd ez még kétszer megismétlődött.

Az elsőnek a dobozból kivett csalival nem tudtam megdobni a kellő távot, de a másodjára kivett 66 milliméteres pop walker pont kellő távolságra repült és a rablás helyére érve le is szedte azt a nap talán legnagyobb kézben tartott hala. 🙂

Fogtam még twitchelve egy szép sügeret is és egy kisebbet folyamatos húzással. Érdekes, hogy ezen a napon inkább a folyamatosan húzott csali vált be, mint a rángatott.

Aztán egy másik pályán jött még két balin és egy sügér walkerre. A nagyobb balint hamar útjára engedtem, mert rendesen leszívta a felszíni ketyerét.

Az új pálca jól seper. Kicsit hosszabb, mint a finezze, ezért a dobástáv is nagyobb. Igazi balinos – wobbleres karakter és jól viszi a felszíni csalikat, kisebb jerkbaiteket is.

Ezen a napon majdnem minden összejött. Fogtam halakat ívásról, nyílt vízről, kishalfociról és jött egy hínár – nádlakó felszínről is, nem beszélve a bónusz sügérekről. Egyedül a nagy balint sajnáltam az elején. A fejmérete alapján komoly jószágnak tűnt.

Lehet a lenyomott szakállú horog a ludas a dologban, de én akkor is jobban érzem így magam. Azóta volt nem egy pecám, amikor minden megakasztott halat kézbe is vehettem. Szerintem egyszerűen rosszul akadt és a fejrázásokkal hamar kirázta a csalit.

Közhely tudom, de az ilyen hajnalok visznek előre. 😀

 

 

Kategória: Balaton, balin, popwalker, savagegear, twitchminnow | Megjegyzés hozzáfűzése

Maród Gergely – Júliusi ultra light pergetés az Ipolyon

Bejelentkezett az első pályázat az általam készített wobblerkészletre.

3.40-kor csörgött a telefon és jelezte, ha idejében a parton akarok lenni akkor kelnem kell, gyors mosakodás, fogmosás, kávé-cigi a szerkót már tegnap bekészítettem a kocsiba, úgyhogy kicsit még kómásan, de jó reményekkel 4.20-kor indulás szeretett kis folyócskámra az Ipolyra. Pestről kifele jövet a kocsiban már azon agyaltam mely részekre kellene rápróbálnom és vajon milyen lesz a víz az előző napi esőzéseknek köszönhetően. Végül lustaságomnak és kíváncsiságomnak köszönhetően az ipolydamásdi részre esett a választásom. Úgy voltam vele, ha ezen a mások által agyon horgászott résznek tartott szakaszon fogok pár kisebb domit már megérte, az amúgy sem elhanyagolható szépségű környezet miatt is.

5.25-kor érkezés a falu végi lehajtóhoz, ahol letudtam tenni az autót, szerelvény igazítás bot felszerel fluoro előke kötés a naonfilra mert természetesen az utolsó pecát úgy fejeztem be, hogy egy túloldali bokron maradt a kopytómmal, combos fel és a mezőn keresztül vissza battyogás a földúton úgy egy kilométert. A lejutás a folyóhoz sem volt egyszerű mert mindenhol sűrűn benőtt bokrok és másfél méter magas csalán fogadott, nagy nehezen leverekedtem magam a partig, ahol már két bokor közül betudtam menni a vízbe, de addig végig azon járt az eszem, hogy nehogy valamelyik vadcsapás végén melyek behálózták a dzsindzsást egy vaddisznóval találjam szemben magam.

Az hamar kiderült, hogy a combosom teljesen felesleges volt mivel két lépés után megtelt mind a kettő az ágyékig érő vízben, de sebaj végre itt vagyok, megérkeztem. A kis kapocsban előzőleg a kocsinál egy veszprémi fenegyerek által készített lilás árnyalatú felszíni 4cm-es hand made csali került.

Az első dobások inkább csak az ismerkedésről szóltak az új csalival, de a körülöttem lévő cuppanások már sok reménnyel töltöttek el.  Első 25 cm-es vendégem egy szélről indított finoman pöcögtetős bevontatásra érkezett meg a folyócska közepéről. Na gondoltam itt már nagy baj nem lehet a csali működik hal van, ha nem is túl nagyok, de abban a pillanatban már egy kisebb harcsát megszégyenítő puffanással egybekötött fordulással megmutatta magát a hely ura egy belógó fűz alatt, akinek már csak narancsos hasúszóit pillanthattam meg mire odakaptam a fejem.

Jó lesz ez gondoltam magamban úgy, hogy kard ki kard csali csere következett mivel úgy voltam vele ez most nem az a pillanat, hogy új szerzeményemet próbálgassam ezért egy 4cm-es merülő hornetet tettem a kapocsba és ezzel kezdtem szórni a vizet a fűzfa körüli részen, miközben két dobás közt kivártam és figyelgettem nem e ad valami jelet magáról őfelsége, de hallgatott.

Ellenben 20-25cm kis domi társaiból kiszedtem gyorsan vagy fél tucatot miközben a hornet helyére egy tiny került, de ez sem kellet őkelmének vagy az ifjoncok annyira megéheztek az éjszaka folyamán, hogy sok lúd disznót győz alapon kisajátították maguknak a területet a nagy zabálás reményében melyet wobblerem jelentett nekik, amit azért annyira nem bántam.

Elindultam tovább gondolván már kiszemeltem árkon bokron túl van a nagy ribillió láttán. Jöttek továbbra is az ifjonc domik pár sügérrel megspékelve, de a kiszemelt szakasz végére érve 9 óra magasságában csak nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy a kocsihoz vissza térve egy gyors reggeli után vissza lopakodtam a szemközti fűzfához a parti dzsindzsán keresztül és figyeltem.

A kapocsban ekkor már az új lilás szerzeményem volt, amely bizonyította fogósságát a fentebbi részeken. Jött az első dobás pont a fűz alá, amit beesőre le is vett egy szebbecske 30cm körüli domi, de ezzel egyidőben egy toló hullámot vettem észre a fűzfa alatt kb. 5 méterre lévő felakadt uszadékfa alól, ami a víz fölé lógott. Vártam egy pár percet és már repült is a kis veszprémi csodám az uszadékfa alá, amit a vízbeérést követően BUMMMM ledurrantott Ő, akire reggel óta pályáztam. A féken húztam egy kicsit mert őkelme a fűzfa alatt lévő bokor felé vette az irányt, de 2 perc múlva ott volt előttem ő, aki reggel óta befészkelte magát a fejembe.

Gyors horog szabadítás egy-két fotó melyek nem a legjobban sikerültek mivel nem akartam vele kivergődni a vízből a bokrokon át míg olyan helyet találok, ahol rendesen lefotózhatom ezért gyors és fájó búcsút vettünk egymástól annak reményében, hogy még találkozunk ezen az „agyon horgászott”, de annál szebb folyó szakaszon.

 

Köszi, hogy elolvastad!

 

Kategória: crank, domolykó, egyéb, elado, faragás, felszíni, folyó, hendméd, pályázat, steveolsures, topwater, UL, zerocrank | Megjegyzés hozzáfűzése

Robbanómotoros angolna jiggelve

Mi van? Már megint milyen hülyeséget zagyvál ez itt össze? Robbanómotoros angolna? Elektromos az még rendben van, de robbanómotoros? 😀

Úgy kezdődött az egész, hogy Tomi rám írt. Én meg vissza. Aztán ott ültünk a kajakban mindketten.

Na jó előtte én még fogtam két bizbasz süllőt partról. Valahogy a jobbak nem jöttek. Aztán Tominak megmutattam, hogy hol tesszük le a kajakokat. Jó 150 méter séta. Első forduló kajakkal a fej felett, a másodikban pedig a többi cucc. Macera, nem egyszerű, ha nem fog az ember felesleges hercehurcának ítéli meg az egészet, de van hogy adja és akkor kurva jó. 😉

Míg pakoltam a kajakba Tomi csak rádobott a küszíváson még ott berzenkedő maradék süllőre és ő is kipattintott egy ifjoncot.

Pár dobást szántam én is a móló mellett éjjel randalírozó őnökre. Persze kajakból se tudtam átverni őket.

A kövezés végén még dobott párat Tomi is, aztán a mólót megkerülve barátom hamar utolért és gyorsan le is hagyott. Mivel sokat horgászik folyóvízen az ő kajakja sokkal keskenyebb így gyorsabb is. Én jobb szeretem a stabilitást. Kinek a papné, mint tudjuk.

A napkelte. Nos az megint odavert rendesen! Megunhatatlan, örök, minden nap kint tudnék lenni, ha tehetném, hogy láthassam. Egyszer talán, majd lent lakhatok a Balatonfelvidéken. Akkor majd minden nap megnézem, akkor is, ha nem horgászok. 😉

Na de horgászni mentünk, így figyeltük a vizet. Ez nem az a pálya, amit szarrá dobsz és beadja, sőt attól még hogy minden ideálisnak tűnik, egyáltalán nem biztos, hogy az is. Van egy olyan teóriám, hogy a helyi balinok mellett csapatok járnak körbe körbe a Balatonon és bizony sokat kell kint lenni, hogy egy ilyen csapatba belebotoljon a kajakos horgász.

Na ez a nap nem az volt! 😀

Az első magányos hínárlakót első dobásra leszedtem, de aztán nagy lett a csend, pedig minden ideálisnak tűnt, de a balinok nem így gondolták!

Tudatosan, rablást látva, egy parti támpontot kinézve eveztem rá a halra. A távolság nagyjából meg volt. És a kajaktól nem messze le is kapta a walkert.

Próbáltuk átverni a magányos, random hínárlakó jószágokat, de ez nagyon nem egyszerű téma.

Aztán jött a fekete leves. Kivételesen nem szél és hullámok, hanem egy vitorlás, robbanó motorral. Tomi kérdezte, hogy ezt itt? Mondom nem ezt itt nem, de neki mégis.

Bemotorozott az akadó 3/4-éig. Beetetett egy bödön kukoricával, majd akkor csattanás jött a hajó irányából, hogy azt hittem beesett a fazon a vízbe. De nem!

A második csattanásnak már nem csak fültanúja voltam. Két baszom horgonyt dobott a vízbe akkora slunggal, hogy akkor azt gondoltam minden hal Siófokig menekült. aztán később repült a két pontyos cájg, ő leült olvasni. És basszus így is fogott! 😀

Tomi megunta a balintalanságot és gyorsnaszádjának hála elvezett egy torzsás pályáig. Én úgy döntöttem maradok. Reménykedtem azért még néhány akcióban.

Tán egy perc sem telt el – még láttam a sárga műanyag szivar sziluettjét – amikor rablás csattant mellettem. Kicsit elbénáztam a  dobást a főgonosszal, de a balin a pörgő, fröcsögő csalit nem bírta figyelmen kívül hagyni és leszedte. 🙂

Aztán sokáig megint semmi és Tomi is visszaért az üres virtuális szákjával.

Ő úgy döntött emlékezetből beáll a törésre gumizni, én közben kicsikartam még egy kapást a kis fehérre, de nem akadt.

Az első köves után aztán beálltam mellé.

A balinok viszont nem hagytak békén. A törés feletti részen is dolgoztak, pedig már eléggé fent járt a nap, de nem érdekelte őket semmilyen felszíni ketyere.

Barátom éppen ecsetelte, hogy őt mennyire nem szívleli a Balaton. Közben egy kicsit tovább hagyta a jiget a fenéken pihenni. Aztán csak azt vettem észre, hogy bólint a spicc, ő odaver és kapaszkodik a bólogató bot nyelébe.

Meghűlt bennem a vér is, hogy vajon mit akaszthatott.

Először mindketten bitang süllőre gyanakodtunk, de furán könnyen jött a hal, miközben a bot nem gyengéket kalimpált Tomi szívével együtt.

Aztán amikor bemondta, hogy:

Angolna BAZ+! Egy kurva nagy angolna! Akkor majd kiestem a kajakból. Rendesen szájba szabályosan egy brutál hosszú karomnyi jószág tekergett a kajak mellett.

Kivenni sem volt egyszerű. Legyalázta a jigfejet, Tomi ujját és a mindent IS fogó duckfin shadet! 😀 Áááá… Nem jó az semmire! 😀

Tomi így nyilvánult meg az arckönyvön:

“A mai peca brutál volt. A balatoni balinokat gyorsan feladva gumira váltottam, meg is lett az eredménye. Egy ku*va nagy angolna! No meg pár köves. Steve pedig brutál tudatossággal aprította közben a magányos ballereket. Ja, a lényeg lemaradt: daiwa duckfin shad! ”

Neki jött még egy köves.

Én átvertem egy rohadékot saját készítésű minijerkkel, miután fél órát szívatott. Semmilyen felszínit nem evett meg. A minijerk volt az egyetlen csalim, ami eljött még a hínár felett és beszopta. Ráadásul a harmadik ilyen eset idén, amikor beadta a halat. Valamire csak jó lesz. 😀

De mindez a gigászi pergetett angolnához képest semmi!

Tomi szerintem még mindig a nyálkát vakargatja a késével a kajakról, a csizmájáról és a tenyeréről! 😀

Kurva jó volt ez így is!

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, chromewitch, faragás, felszíni, hendméd, jerk, minijerk, popwalker, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Megint bekeccsőnt a mocsokcsali

Nulladik nap:

Jöjjön egy képek nélküli beszámoló, mert ilyen is van.

Már a második pályán bosszankodtam, hogy megint hullámzik, nincs küsz, újfent jó nagyot betlizek, amikor beindult a vezérhangya, hogy vajon melyik pályát nem érheti a szél?

Ahogy kiszálltam a kocsiból szomorúan konstatáltam, hogy hullámzik, ezért először cucc nélkül indultam a partra. Öt méterre lehettem, amikor elcsattant egy rablás!

Kettő tized másodperc múlva (persze költői túlzás) már repült is a wobbler az ívó küszöket faló süllők közé. Kb. 10 perc telt el egyetlen burvánnyal Tomi barátom laposfarkújára, amikor feltettem a saját SFC jerkminnowmat.

Ekkor már elmúlt 4 óra, de a felhők miatt még zabáltak a süllők. Nem kertelek 5 perc alatt 4 süllőt csaptam ki, közte két 50 közelit teljes hosszban mérve.Fülig ért a szám!

Annyira tudtam, hogy csak perceim vannak hátra, hogy nem is fényképeztem. A vízben szabadítottam a lenyomott szakállú horgot és már dobtam is a következőt.

Olyan 4:11 körül el is vágták az egészet. A balinok pedig a millió küsz ellenére megint nem jöttek. Csak az a kettő csapkodott néha, ami sötétben is, de képtelen voltam megfogni őket.

Az első nap:

Sárvári Matyi barátommal a Madcat teamből terveztünk egy pecát. Ő megkeresett, én pedig vissza akartam vágni a súlyos vereségért, amit tavaly rám mért a mocsokcsalival! 😀

Megbeszéltük, hogy a nulladik napi pályán találkozunk, hiszen jobbat nem tudtam kitalálni. A csónakos betli esélye ugyan meg volt, de ha parton nem találjuk a halat, akkor egyszerűbb helyet változtatni, mint kikötni és úgy keresgélni.

Ez a nap úgy alakult, hogy képeket is sikerült készítenünk, mert amelyik hal nem szerepel a fészbukon, azt meg sem fogták! 😂😂😂

A nulladik napon is volt két éjszakai balin a pályán, ahogy ezt korábban írtam. Az egyiket sikerült leszednem végre saját jerkminnowwal. 🙂

Már túl voltam az első süllőn, amikor elkezdett dolgozni tőlem jobbra.

A harmadik rablása után nem bírtam tovább idegekkel. Helyet váltottam, lekuporodtam a kőre és lendült a csalim. Elsőre ledurrantotta brutális felszíni kapással a 30-40 centis vízben. Majd egy helyben tépte – rázta a cuccot! Hatalmasat ment. Állat volt! Iszonyat kövér hal volt. Napok óta zabálhatja a küszt az íváson.

 

Matyi is megérkezett közben. Elmeséltem neki a történéseket és immár ketten eredtünk az ebfogúak nyomába.

Az ismét bebizonyosodott, hogy az éjszakai küszívásos süllőpergetés nem társas móka, mert egy – egy kapáson kívül nem sok minden történt beszélgetés közben, pedig a süllők ott voltak. Aztán Matyi elment kicsit messzebbre, én pedig rápróbáltam a balin területét elbitorló szemtelen süllőre a másik irányból.

Bejött! 😉

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Matyi üres kézzel, de avval jött vissza, hogy talált egy öblöt tele aktív hallal. Ránéztünk ugyan, de egy kapás annyi sem akadt, így visszaálltunk a hajnali pályára balinokat remélve. Persze hogy nem jöttek! 😦

Ránéztünk hát a helyi mólóra, majd a kedvenc kajakos pályámra partról. A balinok ott voltak bent. Partról elérhetetlen távolságban.

Egy part mellett néha odacsapó magányos dög ugyan elszórakoztatott egy darabig, de aztán hamar másik pálya után néztünk.

Sajna a balinos része csúnyán behullámzott, a köves tilalom végét pedig jelezte, hogy a helyi móló szarásig volt horgásszal, így visszafelé megnéztünk egy helyet, ahol már az autóból rablásokra lettünk figyelmesek.

Ott voltak! Kishalfoci volt, de szinte megdobhatatlan helyen. Illetve megdobni meg lehetett, csak a fárasztás kimenetele volt kétséges a keresztirányban elhelyezkedő stég miatt.

Dave barátom szokta mondani, hogy elég akkor gondolkodni, hogy szeded ki, ha már megakasztottad. Ezen a stratégiai vonalon próbáltunk hát elindulni. 😀

Mátyás Sárvári barátom mocsok csalija megint bizonyított! 😂💪💪💪😂 Elképesztő mit tud az a bizbasz, a tiszai balinok réme az a csali. 😀

The Madcat guy did it again!

Egyet azért én is csíptem az új fizimiskámmal és egy rózsaszín itthon még nem kapható pop walkerrel. Emellett egy – egy kapás jutott mindkettőnknek. A fárasztás az több volt, mint hardcore! 😀

Keccs…

… and ríliz

Az új sérót elnyomta a gopro pántja és az éjjel egy órai kelés után nem vagyok a képen annyira kivasalt, mint amikor kijöttem a borbélytól.

Kategória: Balaton, balin, balsa, faragás, felszíni, hendméd, jerkminnow, minnow, popwalker, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Dolgozik a komló!

Jó híreket kaptam egy pályáról pár hete. Minden este hatkor a random balinok mellé kishalfoci őrület volt a nyílt vízen.

Sajnos napokig csak néztem a képeket és olvastam Olivér beszámolóit, aki aratott a pályán. Ami nem elhanyagolható tényező, hogy mindezt a nyolcas és hatos white walkerrel tette. 😉

A csalik kölcsönben voltak nála a kis tanítványától. Mivel haza utazott és vissza kérte azokat jogos tulajdonosa, ezért megígértem, hogy viszek vendéglátómnak egy hatost ajándékba a sok – sok képért cserébe.

Amik sokkolták a facebook oldal követőit és sokkolt engem is, hogy hirtelen hányan szeretnének ebből a csaliból.

Azt hiszem erre az évre nem szabadna több rendelést felvennem! 😀

Szóval azon a bizonyos napon motoroztunk a pálya felé. A fegyverek készenlétben álltak a csónakban. Nagyon bíztunk mindketten az őrületben. Én saját propbaittel és a gyári smashtailel szerettem volna piszkosul fogni. Vendéglátómnál a kis walker figyelt a kapocsban.

Közben figyeltük persze a vizet, hátha útközben látunk néhány rablást, hisz a hat órás kezdés még jóval odébb volt. Az első két rablást Olivér találta el úgy a walkerrel, hogy mindkettőt leszedte egy balin. Az első leakadt a második csónakot ért.

Megérkezvén a tuti placcra elég sokáig várakoztunk, de késtek a balinok. Azt megelőző napokon minden este hatkor beindult az őrület. Ezen a napon nem, így nyílt vízi jószágok keresésébe fogtunk, aminek az eredménye részemről is egy walkeres balin lett.

Haj, szakáll kegyetlen, a hosszú ujjúba meg majd belepusztultam, de inkább mint hogy rommá égjek! 😀 #csakarumcájsz

Sajna nem találtunk több éhes balint, így úgy döntöttünk visszamegyünk a meccs helyszínére, hátha közben a balincsapat is megérkezett.

Körülbelül 5-600 méterre lehettünk, amikor már látni lehetett a pályán, hogy elkezdődött a BL döntő. A kis motor teljes erővel hajtotta a csónakunkat, de egy örökkévalóságnak tűnt akkor az a rövid út. Az adrenalin szétfeszítette az ereimet, mert végre ott voltak, bombázták, zúzták a kishalakat!

Persze az igazi showról lemaradtunk, de néhány levezető dekázgató játékos azért maradt a pályán. Ahogy csorogtunk volt mellettünk egy forgás, amit balinnak véltem. Le is durrantotta a sötét nagyurat! 😀

Az egyik aznapi tervem beteljesült. Samashtail did the job! 😀

Vártuk a halakat csendben. Ilyenkor nem szabad szétcsapni a pályát. Aztán megindult megint egy kisebb csapat és jöttek a kapások, halak sorban.

Menni kellett utánuk. Nem adták könnyen magukat, mert már nem voltak annyira koncentráltak a támadások sem. Sok rontott kapásunk is volt.

Olivér talán legdurvább akciójánál a balin velünk merőlegesen, vagy egy méter hosszan kicsapta a walkert a vízből. És amikor beérkezett kegyetlenül eltörölte.

Ez után azt mondta ez felért 40 thrilles fogással. Vagy négy éve sulykolom ezt belé.

Azt hiszem ebben a pár napban végre megértette. 😉 Igazából sok csalit használ, de azért szoktam zrikálni rendesen. Innentől viszont #csakathrill helyett #csakawhitewalker lett a jelmondata! 😀

Aznap ő “nyert” 6:5-re, bár nem versenyeztünk. A walker összesen hét halat adott.

Nekem jött egy gyárira.

Ígérem a károgó kollégának, hogy legközelebb még jobban beletolom a csalit a kamerába! 😛 😀

És meg lett az az áhított saját propbaites balin is, méghozzá az új orange unka színre.

Harmadszorra szedte le, így a videó nem annyira szalonképes! 😀

Ezt a balint már jóval a csapattól odébb fogtuk. Totál szétszéledtek.

Későb  újra megálltunk a javaslatomra.

Nagyon megérte!

Nem sokkal rá a csónak mögött volt egy brutális, terítős rablás, ami megfoghatatlan nyílt vízi nagy balint sejtetett.

Öt akciónk volt tőle!

Olivérnek a white walkert többször betámadta, nekem pedig a  saját propbaitet.

Ott forgott a komolynak vélt test a kishalak között és nem tágított.

Az összes akció szinte négyzetcentire ugyanott történt. Már az első akciónál úgy ütötte ki a walkert, hogy biztos voltam a nagy halban!

A másik boton fent volt a gonosz törpeharcsa. Vagy úgy engem neveztek el a kép alapján? Már nem is tudom. 😀

Szóval a sötét nagyúr bevetésre lendült és egy méter után bebombázta a nyílt vízen a nap hala!

Életem második legnagyobb balinja hosszra, de súlyra mindenképpen a legnagyobb. Széles és magas hátú, vaskos hal volt. A nap koronája!

Azt a fejet bakker! 😀

Kurvára örültem!

Az eredeti videóban, ahogy csapkodja a csalijainkat az nagyon szalonképtelen dolgokat hozott ki belőlem. Annyira, hogy még a blogra sem szeretném kitenni, így marad ez a reklámverzió kissé teátrális zenével. Valahogy ez akadt az utamba. 😉

Van akit sokkolt. 😀 De nem érdekel! 😛

Olivér fogásairól is vágtam egy videót. A zene ugyanaz, mert kiderült, hogy kedvenc labdarúgója néhány videója alatt szerepelt. Akkor legyen!

Olivér egy 270-es 14-40 grammos speed masterrel balinozik 0,22-es monoval. Nem az kimondott felszíni csalis balinos pálca, de annyira szereti, hisz kölyök kora óta használja. Minden évben elgondolkodik a cserén, de összenőtt már a jobb karjával. 😀

Azóta többször megjártuk a pályát, de a balinok eltűntek.

Az a gyanúm, hogy azon a napon megfogtam a banda nagyot és vitte magával a többieket egy másik pályára, amit kevésbé érzett veszélyesnek. De az is lehet, hogy csak én gondolom túl és a szél verte szét a csapatot.

Már sosem fogom megtudni, de én az elsőben jobban hiszek. 😉

Amikor kikötöttünk két kisöreg is pont ezt tette. Az egyik dicsekedett a két fogott pontyával, kérdezte, hogy nekünk jött e valami?

Majd kiszállt és két csónakkal mellettünk kicsapta a bránert, miközben közölte, hogy dolgozik a komló és belepisált a vízbe. 😀

Szerencsére én már a stégen álltam, de vendéglátóm srégen szemből akár láthatta is, ahogy az öreg kicsavarta a szerszámot. 😀 😀 😀

Balaton én így szeretlek!

PS.:

Amit egyébként fontosnak tartok a smashtailes videóval kapcsolatban megjegyezni az a hal kiemelése a vízből.

Ekkora halat tarkófogással már nem lehet kivenni!

Összenyomorítaná az ember, ha elég szorosan akarja tartani ahhoz, hogy ne ugorjon meg. Kopoltyúba balinnál még véletlen se turkálunk! Nem olyan erős a kopoltyúfedője, simán be vagy leszakadhat!

Lipgrip nálam kizárt minden halfajtánál!

Ahogy a szájba turkálós fogás is!

Merítőt ritkán viszek magammal a csónakba. Szóval maradt ez a faroknyélnél megfogom és alányúlok lehetőség, ami elsőre egyébként nem sikerült. Volt benne még erő és megugrott a vízben, ezért a kamerán a vízcsepp.

Másodjára azért összejött. Csak azért írom ezt, mert nagyon sok horgásznál látom, hogy helytelenül kezelik a visszaengedni kívánt balinokat, rossz példát mutatva ezzel a kezdőknek. Kezdő én is voltam! 😉 Hibáztam is eleget, de hátha az ilyen videók irányt mutatnak a srácoknak.

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, csónakos, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, légiós, popwalker, propper, savagegear, steveolures, topwater, whitewalker, WTD | 1 hozzászólás

Gyarló az ember, én is az vagyok

Végre volt idén egy olyan pecám, amikor úgy vettem ki a műanyag szivart a vízből, hogy na ez igen, ez már talán kicsit sok is volt. Pedig nagyon nem így indult ez a nap sem.

Idén minden pecán, az összes halért vért kellett izzadni eddig. Az időjárás teljesen felborított mindent, így a halak viselkedését is. A tavalyi májusi küszívásos őrületes kánaánnak nyoma sem volt idén. Azért az kemény, amikor egy májusi hajnalon 3-5 fokban kell nekiindulni a pecának, annak reményében, hogy az adott napon nem kell belepusztulni egy kapásba. 😀

Fogtam azért egész jó halakat, de ha egy 3-4 órás etapba belefért 2-3 hal, akkor az már király nap volt. 😀

Tavaly májusban volt legalább 10 olyan pecám, amikor több, számomra értékelhető halat fogtam, mint idén egész májusban. 😀 Pedig mentem, próbálkoztam keményen. Rengeteg pályán voltam, partról, csónakkal, kajakkal.

Az első idei mozgalmas pecára június (MONDOM JÚNIUS! 😀 ) közepéig kellet várni.

Úgy mentem neki aznap a dolognak, hogy végre szénné fogom magam, mert olyan nincs már hogy minden alkalommal vért kell nem is izzadni, hanem húgyozni néhány halért! 😀

Kieveztem a kedvenc kajakos pályámra és vártam a hajnal érkezését, vele együtt pedig az első rablásokat. Jöttek is így egymás után. De az átkozottaknak nem kellett semmi!

Már vagy fél órája ütöttem a vizet kapás nélkül, pedig nagyon sok hal volt körülöttem. Komoly darabok is. Azon gondolkodtam éppen, hogy ez a nap megint bekerül majd azon napok közé, ami megtanítja a horgászt az alázatra! 😀 Idén bőven volt ilyenekben részem. 😀

Aztán végre megtört a jég és egy balin beduplázta a gyári kotyogóst. Nem is fényképeztem, mert szerintem a pálya legkisebb halát sikerült megakasztani elsőre. Volt vagy 30 centi. 😀

Ütöttem a  vizet serényen, de sokáig megint semmi. Aztán két tróger kiütötte a vízből a hatos white walkert. Na mondom talán végre lesz valami.

Lett is. 2-10 kiló közötti pontyok kezdtek el forogni – fürdeni – ívni a hínárban. Ha nem láttam a rablásnak vélt jelenetet, mert mögöttem történt, akkor rá se dobtam, mert nem voltam benne biztos, hogy nem e ponty fordult.

A balinok letojtak mindent. Á mondom, hátha a legkisebb WTD-m beadja. Kotortam a dobozban és először egy ötös axehead került elő blackpurple színben, amit egy vevőnek készítettem. Nem tudott eljönni érte, így levittem kipróbálni.

Bejött! 😉

Finoman leszívta a felszínről a kettő feletti jószág.

Azt hittem aznapra meg van az a bizonyos szent grál, hisz volt rá még két hasonló maszatolós kapásom, de aztán bekussoltak.

Újabb ötletem támadt. Visszatettem a gyári kotyogóst és csúnyán, de hatékonyan gyors ütemben kezdtem el tépni a tetején.

Ez is bejött! 😉

Persze több halat ez a módszer és csali sem akart adni. 🙂

Volt egy balin, ami már vagy 15-öt rabolt a kajak orrától 10-12 méterre. Nem akart semmit megenni a mocsok. Jött az újabb csel. Felbosszantom popperrel.

A kettőt rántok, két másodperces ütemnek nem tudott ellenállni. Sikerült vele felbosszantanom és az egyik pihentetés utáni első rántásba belevert.

Próbálkoztam mindennel a következő 1,5 órában, de nem állt több kötélnek. Mondom jól van, ez ennyi volt. Ezt a napi maximum négy fogott halat úgy néz ki idén már nem fogom tudni túllépni és elkezdtem kifelé evezni.

Közben a szél is megélénkült, így gondoltam úgyis annyi a mókának. A nagy melegben a rablások száma amúgy is csökkent, a tarkóm meg égett rendesen.

Azon morfondíroztam, hogy felszíni pecánál a 9/4-es arány nem is olyan rossz, de ennyi hal jelenléte mellett ennél sokkal többet ki kellett volna hoznom a pecából. Lehet, hogy a pontyok jelenléte is zavarta a halakat. Fene tudja.

Abban a pillanatban előttem csattant egy rablás. Az egyik kapocsban a 66-os gyári kotyogós volt, ami egy brutálisan jó csali hullámzásban. Elsőre leszedte, de lemaradt. 10/4. Ááááá mondom ilyen nincs és repült vissza a csali. Kiütötte a vízből. 11/4. Egy métert, ha jött és megint kiütötte. 12/4. Aztán nem bírta idegekkel és végre rendesen leszedte. 😀 12/5 Pffff…………

Innentől megindult az őrület. Elképesztő mennyiségű felszíni akcióm volt mindenféle csalira. Direkt váltogattam, mert minél többet ki akartam próbálni. A gyári kotyogós, vagyis pop walker az annyira hatékonyan működött ezen a napon is a hullámzásban, hogy akárhányszor dobtam kapásom, halam volt rá.

Az őnöknagy része igazán jó hal volt. Bár súlyra még nem szedték össze magukat rendesen, de a zöme teljes hosszban 60-65 centi között lehetett.

Fogtam kettőt nyolcas white walkerrel.

Aztán lecsapott a mostanában kicsit hanyagolt nagy kedvenc gúnárnyak is.

A banánt is szerették! 😀

Aztán megint jött egy brutális jószág a pop walkerre.

Ezt a csalit itt le is vettem a kapocsból és nem tettem aznap vissza többet. Megpróbáltam tovább kísérletezni, így először az új gyári felszíni csali került a kapocsba. Egy igazán gonosz kinézetű fekete smashtail.

Összesen 2 sügér lekövetésig és négy kapásig, akcióig jutottam vele, amiből egy balin nagyon durván bombázta be, de sajnos lemaradt.

Gondoltam itt az idő, hogy a saját dupla propelleres békámmal balint fogjak. Két kapásom volt rá, a második leszívta a felszínről az egyenletes tempóban folyamatosan húzott propbaitet.

Ismét bebizonyosodott, hogy a horog szakáll lenyomkodás nem hülyeség. 😉 Egy csepp vér nélkül operáltam ki a majdnem gyomorszájba akadt horgot, miközben hányta vissza  a balin a pépes küszt. 😀

Egyre kevesebb rablás volt, egyre jobban fújt a szél, de lehetőséget kapott még tőlem az orange unka fedőnevű legújabb propbaitem. Mivel egyenletes húzásra pár dobáson belül nem érkezett kapás, így a sügéreknek általában tetsző rángatós technikához folyamodtam. Le is szedte egy brutális csapó, de sajnos lemaradt. Viszont a sügérekre jellemző táplálékirigység, kíváncsiság, konkurenciaharc miatt az őt követő kisebb társa leszedte a csalit. 🙂

A peca utolsó kapása egy balintól érkezett, ami szaltóval püfölte ki a rángatott csalit, de behibázta.

Nem igazán számoltam egy idő után, de kb. 40 akcióból olyan 15 halat csíphettem el. Nem kérkedni akarok vele, inkább úgy gondolom, hogy valójában ennyi halat nem kell az esetek többségében egy pecán megbökni. Valamennyit tettem is ezért a csali kísérleteimmel, de aznap szinte mindennek nekimentek a partszélben hullámzó vízben.

Egy ilyen mocskos szar tél és nagyon küzdős tavasz után, az vesse rám az első követ, aki nem így tett volna. Legközelebb ha elkezdnek így zabálni csak propbaitet fogok dobni. Vagy nem! 😀

Görbüljön Mindenkinek!

Kategória: Balaton, balin, balsa, egyéb, elado, faragás, felszíni, gúnárnyak, hendméd, kajakos, légiós, popperes, popwalker, propper, savagegear, sügér, steveolures, topwater, whitewalker | 1 hozzászólás

Játszunk!

Két éve Gombár Peti barátommal indítottunk egy csalikészítős játékot a 18 év alatti kategóriában. Tavaly sajnos nem volt erre energiám. Most viszont kitaláltam egy korhatár nélküli nyereményjátékot nektek. 😉

Szóval SteveOlureS csalikkal fogott hallal, halakkal kapcsolatos beszámolókkal lehet indulni a játékon.

Feltételek:

– SteveOlureS csalival fogott hal – halak szerepeljenek a beszámolóban.

– Korábbi fogások nem számítanak, a játék június elsejével indul és december elsejével zárul.

– Bárki nevezhet, természetesen előny, ha van már tőlem csalija. 😀

– Legalább egy képnek szerepelnie kell a beszámolóban, amin jól látható a hal szájában a csali.

– A beszámolókat a steveolsonhun@gmail.com címre várom. A legjobb beszámolók publikálásra kerülnek majd a blogon.

– Nincs zsűri! Én döntök. Egy nyertes van. A nyeremény 5 darab egyedi festésű SteveOlureS műcsali.

  Akár ilyen,

ilyen,

vagy ilyen is lehet.

De persze ezt még megálmodom. Mindig töröm a fejem valami új színkombináción, ami kicsit más, mint a megszokott.

Nem nyújtok senkinek se telefonos, se facebookos, se messengeres segítséget.

Csak teljesen kész a fenti email címre küldött beszámolókat fogadok el!

 

Hajrá!

Kategória: egyéb, elado, faragás, játék | 2 hozzászólás

Beszámoló az első bevetésről

Csík Ricsi még télen vett tőlem egy pakkot, közte egy hagyományos nyolcas white walkert.

Szóval a hajnali deres órákban csapkodott a balin de azért nem forrt a víz, majd abba is hagyták 9 óra körül, de olyan szinten hogy eltűntek. Szemben velünk a túlparton egy kis szakaszon befolyik a víz, ami mögött egy kisebb területen gyenge a sodrás. Eredetileg csak azért tettem kapocsba a white walkert, hogy megnézzem hogy táncol nagy sodrásban. (teszem hozzá bírja az erős sodrást is tökéletesen) Aztán szemezgettem azzal a lassú résszel na mondom egye fene átdobom, meglessük Vízbe ért a csali, éppen elindítottam volna, erre elkezdett darálni/morogni és akadni az orsóm. Hát ez remek, gondoltam… aztán hirtelen a szívem is megállt amikor annyit vettem észre a szemem sarkából hogy tőlem 50méterre a túlparton óriási rablással behörpöli valami az álló csalit! (MEG SEM MOZDÍTOTTAM, 1 HELYBEN ÁLLT A DRÁGA VÉGIG)
Fogtam a botot, az orsóm akad, érzem, hogy rúg a hal.. Na most mi legyen? Szerencsére rájöttem a hibára, az első keverőgyűrűre volt rátekeredve a zsinór, de olyan nyakatekert módon amilyet még soha nem láttam. Remegve próbáltam bogozni a zsinórt, de már elkönyveltem, hogy a halnak max integethetek, úgyis leveri magát. Kicsomóztam a zsinórt, feszítem meg, és a legnagyobb meglepetésemre a hal egyszer csak visszarúgott, jelezve, hogy partiban van még.
Hát nagyon megörültem, és azonnal kézbe vettem a fárasztást. Nagyon jó erőben volt a hal, sokszor belefeküdt a sodrásba, nagy élmény volt olyan messziről visszahúzni! Egyik legjobb balinom a duzzasztóról az elmúlt másfél évben.

Kérdésedre válaszolva nem, nem ez volt az egyetlen áldozat, rá következő dobásra

ugyanúgy lecsapta még egy, amit odaadtam nagybátyónak, aki megfogta élete első castingos halát.

Ezen felül jött még egy nekem, majd a kis befolyóból ami a nagybátyó mögött látható kipiszkáltam egy kilósat, meg egy harcsa odavert neki, de az sajnos nem akadt.

Nagyon király peca volt! Azóta már top1 felszíni csalim, és a megabass, jackall, duo és társai cserepadra kerültek !
Pedig azt hittem a kis Chubby Pencilt nem fogja tudni letaszítani semmi a trónról…

Kategória: balin, casting, elado, faragás, felszíni, hendméd, whitewalker, WTD | 3 hozzászólás

A Tower Bridgen is!

Múlt héten jelmezes bohócnak tituláltak az egyik képem alatt, ahogy azt már említettem a kettővel ezelőtti bejegyzésemben. Ez megihlette Ferenc Lovas barátomat.

Hétfő reggel már a Tower Bridgen is engem vizionált bohócjelmezben az egyik busz hátulján, továbbá ezt az üzenetet írta:

“Azt hallottam, hogy disneylandi tóban megy a balin és ma megint a piros lábas a nyerő.
Na szép napot neked!
…gurulok tovább

😂😂😂😂😂😂😂

Irány Disneyland!

Az összes arckönyv kommentet nem másolnám be, de ezt az egyet mindenképpen.

Behugyoztam, mára gèm over!😂😂

Kategória: Balaton, balin, towerbridge | 1 hozzászólás

Swimbait time

Swimbaits are a loosely defined class of fishing lures that imitate fish and tend to be distinct in design from a typical crankbait.[1]

Swimbaits are usually different from crankbaits by the way they generate lure action. Some are rubber “paddle tail” lures that appear to swim when the tail flutters during retrieve. Some are jointed baits that wave like a flag in the water when retrieved, without any obvious mechanism to generate motion. Some are large jointed crankbaits or crankbait/plastic lure hybrids.

Swimbaits originated as lures designed to imitate the planted rainbow trout in Southern California reservoirs that Largemouth Bass and Striped Bass fed on. They were larger and more lifelike imitations than most available mass-produced lures.

The term swimbait is often used to indicate plastic “paddle tail” lures, regardless of size or appearance.

Google fordítóba ne másoljátok be, mert nagy nevetés lesz a vége.  😀

A lényeg, hogy ez az írás a két vagy többrészes műanyag testű swimbaitekről fog szólni főként a tavalyi ősz, de a korábbi két év néhány tapasztalata kapcsán.

Igaz használok hybrid, azaz vegyesen műanyag és gumi testű swimbaiteket is, mint amilyen a hybrid pike, illetve full gumi kialakításúakat is, de egyenlőre a legjobb halakat a műanyag testű változatok adták.

Hogyan is keveredtem a közelükbe?

Őszintén szólva annak idején nagyokat nevettem egy bizonyos oldalon megjelenő számomra méregárú japán többrészes csodákon. Aztán a boltokban megjelentek az első elérhető árú 2-3, vagy többrészes főként keszegre hajazó halutánzatok, amiket nézegettem – nézegettünk, de akkor még nem volt bizodalmam irányukban.

Aztán jött a savage gear, majd a spinnerbait őrület a részemről. Szinte csak azt dobtam csukára, mert zabálta. Egy idő után azonban kicsit unalmassá, egysíkúvá vált a dolog és a nem kevés csukára kifejlesztett csali közül nagyon szimpatikusnak tűnt a kétrészes 3D Roach Shine Glider, amivel 2016-ban rukkolt elő a savage gear. Mivel akkor még firetiger fóbiában szenvedtem, ezért először egy roach és egy goldfish színt szereztem be belőle, mindkét méretben.

A nagyobbik kicsit soknak bizonyult az akkor használt legerősebb botomhoz mérten, ezért a kicsivel (13,5 cm, 29 gramm) kötöttünk szorosabb barátságot. Előtte ősszel már nem adta annyira a nagy víz a csukát 2016 őszén amikor ezzel a csalival elkezdtem ismerkedni még 2015-nél is sokkal gyengébben adta a halat.

Kicsi volt a víz, kevés a táplálékhal és nekem se mindig akkor volt időm kint lenni, amikor igazán evett a csuka. Aztán az egyik hajnal beadta az első swimbaites csukámat, ami nem is volt éppen gyenge darab. Előtte évben meg sem tudtam közelíteni ezt a méretet.

Anno szerepelt is a hal a blogon. A kép az olyan, amilyen, de a hal igazán gyönyörű volt. Akkor azt hittem megtaláltam a szent grált, de a szezon hátralévő része már nem adott komoly halakat. Sokan azt mondták anno, hogy a 13,5 centis csali magyar viszonyok között nagy egy átlagos csukához mérten. Én ezt nagyon nem így gondolom, hisz egy méretes halnak semmi egy tenyeres keszeg méretű csali!

Ilyen szarosokból több is leszedte az elmúlt években.

2017 ősze nem az én évszakom volt a vaddisznós baleset végett. Sokáig nem is horgásztam, majd újra gyalog és busszal jártam. Nem tudtam időben ott lenni ahol igazán kellett volna, de az ősz legnagyobb csukáit partról és csónakból egyaránt a shine glider adta. Itt már használtam a firetiger színt is, melyre egy kölyökbalin is elcsábult az egyik kikötői pecán.

dav

Életem egyik legrosszabb ősze volt. Nagyon kevés hal volt amúgy is a pályákon és azok is sokszor este ettek inkább, én meg napkeltére se bírtam leérni kocsi nélkül, nemhogy este menjek, aztán meg valahogy hazavergődjek.

2018 ősze azonban újra csodákat rejtett. Magas volt a víz, hatalmas hínármezők voltak a nádas előtt, amelyek fedezéket nyújtottak kishalnak, csukának egyaránt. Éreztem, tudtam, hogy újra foghatok néhányat a balatoni krokodilok közül és bár az első pecán halas még nem lett a kezem, de az egyik kedvenc öblömben egy általam 70-80 centi közöttire tippelt jószág rányúlt a goldfish színű swimbaitre. Igazából olyan volt, mintha csak zavarná, nem megenni akarta, csak megtolta maga előtt. Mindenesetre nagyon biztató volt.

Másnap jött egy kis keleti szél, így pihentettem a helyet, de harmadnap újra ott voltam és szándékkal egyből abba az öbölbe eveztem. Bíztam a helyben, a csaliban és hogy az enyhén opálossá váló vízben már nem fog hibázni a halam és igazam lett! 😀

Első dobásra leszedte. Kurva jó szinte felszíni kapással.

81/90 centi. Kicsit alulbecsültem két nappal előtte. 😉

Az önkioldós képeknek nem vagyok a mestere, majd a későbbiekben látjátok mennyire szarok lettek sok esetben. 😀

Mindig dobom a nyílt vízi hínármezőket is hátha újra összejön. Ezen a napon összejött, hiszen a második hal a nádtól messzebb szedte le kedvenc swimbaitemet. Brutális fárasztás volt! 82/91 cm.

Ilyen szezonkezdetről álmodni sem mertem, de azért titkon bíztam benne. Elképesztő reggel volt!

Nem vagyok egy esti, délutáni pecás, de a viharok és a szél ezen az őszön is rákényszerítettek, hogy ne mindig hajnalban menjek. Az esti pecák nekem a legkevésbé sem szoktak sikerülni, de ezen a napon egy kisebb csuka után jött egy teljes hosszban 82-es. A kicsik majdnem mindig a húzott csalit támadják be, a nagyok pedig akkor ha megállítom. Most is így volt. Megállítottam a csalit egy ütem kihagyással, ilyenkor még kitör abba az irányba, amerre éppen indult volna és lassan elkezd süllyedni. Amikor indítottam volna a csalit nem éreztem semmit, nem volt kontakt. Ekkor eszméltem, hogy halam van, ami észrevétlenül felém hozta a csalit. Állat volt ez is! 😀

Három peca után három komoly igazi balatoni jószágnál tartottam és még el sem kezdődött az igazi szezon! 😀

Következő peca megint egy meló előtti etapból állt, egyre rövidülő hajnalokkal. És láss csodát megint két kapásom volt. Igaz most két kisebb jószág marta le a firetiger shine glidert. Ezzel végleg eltüntetve az FT fóbiámat. 😀

Imádom, ahogy ezek a kisebb példányuk küzdenek pörögnek a csónak közelében!

Akkoriban már világos volt előttem, hogy Mads egy legendás csali a 4play hard változatának átgondolt verzióján dolgozik. Az első képek után, az első videó is megjelent és már akkor tudtam, hogy kell szerezzek abból a csaliból még az ősszel.

Szerencsére sikerült is. Kézben tartva a közepes méret tűnt a legideálisabbnak a pályára és a kedvenc csukás botomhoz is az a méret passzolt a leginkább. A kicsit igazából nem is akartam dobni. Túl kicsinek tűnt kézben tartva, mert nem olyan testes és nem is olyan magas a profilja, mint a vele azonos hosszúságú 13,5 centis shine glidernek. Azért ahol nem feltétlen lehet ekkora halakra számítani még simán bejöhet. Gulyás Ricsi barátom még egy domolykót is fogott az ősszel azzal a mérettel! 😀

A közepes méret 16,5 centiméter hosszú  és 35 gramm súlyú. Tökéletes!

A hétvégi viharok miatt elég sokat kellett várnom, hogy kipróbálhassam végre.

Vasárnap volt egy nagy BAAAMMM! A villám baszott be a melóhelyem egyik telephelyén úgy, hogy a UPC kábel bevitte a túlfeszt a rackbe. Kinyírta a modemet, ami nem is érdekelne, de megölte a szervert is. Szívás volt a köbön!

Aztán pár napra rá végre kijutottam munka előtt. Volt egy nagy BAAAAMMM azon a napon is! Csak most nem a villámtól, hanem  életem harmadik legnagyobb csukájától. 89/98 centi.

Tudtam, hogy nekem kell ebből a csaliból és nem csalódtam benne egy cseppet sem. 😉

Ekkor már nem egészen egy óra állt rendelkezésre a munka előtti csónakos pecára.

Egy kapás, egy hal. GOBIGORGOHOME!

A kép önkioldós, de elég sötét lett. Lovas Feri barátom alakított rajta.

Először a terelőlap nélküli swim&jerk verziókkal kísérleteztem és milyen jól tettem! 😀

Egy legendás csali újragondolt verziója elevenedett meg azon a napon az öböl előtti nyílt hínármező felett. 🙂

Sokan mondják:

Neked könnyű! 😀 De nagyon sokat mentem ezen az őszön is a halakért. Volt hogy barátokat is vittem magammal, aki kisebb csalikkal fogtak mellettem kisebb és nagyobb csukákat is, de én akkor is kitartottam az új fegyver mellett és a betlik ellenére megérte.

Eltelt vagy két hét és több betlis, vagy egy kapásos peca, mire újra megajándékozott a Balaton két gyönyörűséggel.

Hogy magamat idézzem:

“Kitartottam a “nagy” csalinál az elmúlt három betli ellenére és teljes mértékben megérte! Ma ideális volt végre minden. A felhők a barátaimmá váltak! Egy kis öböl kora hajnalban adott egy kapást, majd a következő dobásra finoman megfogta a kettes csuka a swimbaitet, de nem akadt meg. Éreztem, tudtam, újra benne volt a levegőben a nagy hal és amikor lebombázta a csalit a hínármező fölött, már biztos voltam benne, hogy újra megküzdhetek egy krokodillal. Sokkal erősebb volt mint 3 hete a nagyok. Hűlt a víz, gondolom zabálnak is rendesen. 85/92 centis hal volt a testéhez mérten szinte kurta farokúszóval. Mivel megjelent egy másik, majd később még két csónak, így lapot húztam a 19-re és megnéztem egy mélyebb szakaszt. Egy öböl bejáratát egyik oldalról nádfal, a másikról egy önálló nádbaba szegélyezte. Beküldtem a csalit. Elsőre semmi. De bevillant, hogy két éve Szabolcs barátom fogott itt egy kisebbet, így adtam még egy esélyt. 1,5 méterre volt tőlem a 4PLAY V2 firetiger színben, amikor a jó 3-4 méter mély vízen a semmiből legyilkolta egy igazi ősállat! Nem tudom, hogy az ütésre, a látványra, vagy meglepetésemre dörgöltem oda a látott felszíni kapással érkező csukának, de elképesztő volt! Nem tudom szavakkal leírni. Iszonyat gyorsan szedte le a méretéhez képest. A semmiből ott volt egy tized másodperc alatt. Brutális közelharc, a bot a határon dolgozott, amikor többször is rá kellett fogjak a dobra, hogy ne tudja a nádba fúrni magát a 88/96 centis gyönyörű jószág. Elképesztő nap, csodálatos ősz, hihetetlen az egész év! Az önkioldós képek sajnos használhatatlanok lettek ma, de talán ezekkel is beéritek. Hasonló élményeket nektek is! A szezon még csak most kezdődött!

Azért ide a blogra bedobtam egy önkioldós képet is. Talán látszik, hogy ez a példány is mennyire egészséges, vastag hal volt. És iszonyat erős! 🙂

Az utolsó nagy BAAAAAM! Abból is megint kettő egy olyan pecán volt amit már megírtam nektek.

Pár napra rá, hogy a liplure verzió is megérkezett.

Gyönyörű színezetű, egészséges és erős 80+os halak voltak ezek is, ráadásul két olyan részen, ahol komolyabb halat az elmúlt években soha nem ütöttem.

Ezek a csalik nem csodafegyverek, de hazai viszonylatban is van létjogosultságuk. Még a legnagyobb méret is elhúzható a swim&jerk verzióból egészen kis vízben is. De mély vízben az aljára leengedve is voltak vele kapásaim finoman rángatva – jerkelve.

Idén ha minden összeáll szeretném kipróbálni a legnagyobb verziót és a shine gliderből az új színeket, amik nagyon biztatóak. Például a lenti képen látható immáron kedvenc színem a firetiger! 😉

Remélem nem kell újabb négy évet várnom egy ehhez hasonló őszre! 😉

Kategória: 4playv2, Balaton, csuka, firetiger, goldenambulance, iplure, okuma, savagegear, shineglider, swim&jerk, swimbait, swimmbait, xlnt2 | Megjegyzés hozzáfűzése