Fekete macska és boszorkánymadár

Azon a hajnalon átment előttem egy fekete macska még a városban, majd egy bagoly olyan alacsonyan repült át a szélvédőm előtt, hogy reflexből tán még a nyakam is behúztam. 😀

De ez a peca nem itt kezdődött igazán, hanem egy héttel korábban, szombat este a műhely asztalán, amikor megrajzoltam, majd nekiálltam egy új csalinak, ami azóta a wave shad nevet kapta.

Nem volt shad csalim, viszont van kétféle tört terelőm, úgyhogy megrajzoltam a papírra. Nem akartam egy nyócszádaik ugyanolyan dagadt púpos shadet készíteni, hanem vittem bele egy kis turpisságot. Innen a neve is, hiszen a hasi része olyan lett, mint egy hullám egy kisgyerek rajzán. Van aki szerint így inkább minnow, de én maradok a shadnél, amiből kiharaptak két darabot. 😀

Szóval megrajzoltam, kivágtam a sablont, felrajzoltam a balsalécre, kivágtam, lenagyoltam, kifaragtam, csiszoltam és már benne is volt a terelő és a drót.

Elküldtem a képet a barátoknak. Tomi egyből megkérdezte, hogy a hasi rész miért ilyen?  A válasz az volt: Csak! 😀

Aztán kifúrtam a súlyok helyét, beragasztottam. Nem igazán vártam ki a technológiai, száradási és kipárolgási időket, így már másnap este megkapta a fedőgyanta réteget is.

Two days built to catch! 😀

Aztán az időjárás úgy alakult, hogy simán kivárhattam volna, ugyanis csütörtök hajnalban tudtam csak kipróbálni, akkor sem lett halas ez a csali sem.

Viszont valami eszelősen jól mozgott és ahhoz képest, hogy ez nem egy WTD, tudta a 30 métert.

A segge billeg, a feje negyedeket forog és már lassú húzásra is szépen reagál. Felúszó, 7,5 centiméter a hossza, és 10,5 gramm körüli a súlya.

Láttam benne a süllőt, balint küszíváson és a nádi balinokat. Persze bizonyos helyzetekben a csuka is a pakliban lehet.

Lehet nagyképűen hangzik, de kurvára tetszett még így hal nélkül is! 😀

Aztán eljött a szombati kajakos peca, miután a  boszorkánymadár és a fekete macska sem állhatta az utamat.

Kicsit hullámzott, de jónak ítéltem a hajnalt. Húztam lefelé a kajakot az erdei úton és amikor a “sójához” értem vettem észre, hogy valaki befoglalta. Két fa között egy függőágyban aludt egy biciklis vándor. Szomorúan konstatáltam, hogy még vagy 200 métert húzhatom a kajakot, mire egy olyan rést találtam a parti növényzetben, ahol vízre szenvedhettem.

Az első kapás wtd-re érkezett. Mivel nem ment neki még egyszer a támadó, így feltettem a wave shadet. Azt hiszem a harmadik húzásba ütött bele valami, ami nagyon nem balin volt és nem is süllő, hanem a harmadik számú lehetséges támadó, egy kisebb csuka. Boldogság van, hisz nem csak szépen mozog, hanem működik is! 😀

A következő kapás wtd-re jött. Egy balint láttam a messzeségben rabolni, gyorsan ráeveztem és repült is a nyolcas kutya, amit úgy duplázott be a formás őn, ahogy az elő van írva a felszíni csalis horgászok nagykönyvében! 😀

Alig bírtam belőle kibányászni a fejjel befelé leszedett white walkert.

Aztán beeveztem a nád elé, ahol nem éppen tiszta vízben nem nagyon mutatta magát a hal, egészen addig a pillanatig, amíg a nádtól jó 15 méterre egy balin odavert a küszöknek.

Nem gondolnám a wavet ebben a színben nyílt vízi balincsalinak, de mielőtt arra gondolhattam volna, hogy lecserélem leszedte az első balin is.

Tényleg működik!

A nád előtt volt még egy kapásom. Egy nádlakó is megkívánta az egyik kedvenc öblömben.

Első peca, három hal, vége a nádas résznek, a szél is kezd feltámadni, irány vissza, de azért néha dobtam egyet – egyet.

Az egyik babás nádas részen belülről kerültem a nádat, dobtam egy hosszút és a kajaktól pár méterre beduplázta a csalit egy egészen jó csuka. Már a kapásából tudtam, hogy csuk a tettes.

Visszafelé evezve az emberünk még mindig ott aludt, így felszenvedtem a hajnali helyen a kajakot. Itt már annyira hullámzott, hogy a csizmaszáron is befolyt némi víz.

Az első pecán 4 kapás 4 hal az új csalival, ráadásul a 4. egy igazán szép balatoni krokodil. Nem kellett ennél több. Illetve de, így másnap hajnalban egy másik pályához közelítettem immáron bagoly és macska nélkül. 😀

A kívánt pálya nagyon hullámzott, így gyorsan – kicsit gyorsabban, mint lehetett volna – az előző napi helyen találtam magamat, de az is hullámzott. Talán még jobban. Nem volt más hátra, mint előre. Irány a nádas.

A faszikám aznap is ott aludt, de a szél miatt egy védettebb helyen, így sima volt az utam befelé. Ilyen hullámzásban még csónakkal sem szeretek kint lenni, nemhogy kajakkal, de mennem kellett. Az első öböl sarkában mintha rablás hangját hallottam volna. És valóban az volt!

Ráeveztem, irányba állítottam a műanyag szivart és a zavaros hullámzó vízbe repült a wave shad.

Nem nagy, de bakker a süllőt is tudja! 🙂

Volt ott egy nagyobb hal is a rablásából ítélve, de ő csak megbökte a csalit, aztán ahogy szórtam a helyet, egy idő után nagy lett a csend, így továbbálltam.

Az egyik öbölnél már messziről észrevettem a gémeket, kócsagokat, amik jöttömre felrebbentek. Ez a jelenség mindig jót jelent. Kishalat sejtet, a kishalon pedig mi áll? A ragadozók!

Így volt ez most is. Először direkt a bejárót szórtam meg és brutális kapásnak vertem oda, de a 30 centis hullámok közepette nem találta el a támadó rendesen a csalit. Volt még egy kapásom a hínárból kipöckölt shadre, ami sanszosan süllő lehetett, majd egy jó rablás után csalit cserélve a jerkminnow megfogta a nap első balinját. Nem volt véletlen ez a csere sem. 😉 Éreztem!

Az egyre erősödő szélben és helyenként 40-50 centisre megnövő hullámzásban már nagyon kellemetlen volt a peca, így kénytelen  voltam otthagyni az halas öblöt és elindulni a kikötőhely felé.

Kicsit mintha csillapodott volna a szél, ahogy a sójához közeledtem, így megnéztem még egy belső, nyugodtabb babás nádasos rész, ami két balint adott. Nem voltak ezek sem életem halai, de az első kapása örökre az agyamba vésődött.

Ez a balin méteres tolóhullámmal támadta be a szinte már teljesen felszínen húzott csalit a kajak orránál, majd egy helyben zurbolva, tombolva, zúzta szét a viszonylag hullámmentes felszínt. Adrenalinsokkot kaptam! 😀

A nap és hétvége utolsó hala egy nádbaba mellett szedte le a nagykönyv szerint nem éppen balinos színű csalit. 10 éve még biztos nem dobtam volna az őnöknek én sem. 😉

Azóta meg van a wave shadből a színsor is és két 5,5 centis már szívja magába az impregnáló lakkot. 😀

Ugyanis a terv az, hogy lesz belőle 4 méret. 5,5 – 7,5 – 9,5 – 11,5 centiméterekben és nagyobb süllőkben, csukákban is gondolkodok. 😀

Wobblerbolt még nincs, de akit esetleg érdekel keressen bátran. Előrendelést felveszek. 😉

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, csuka, elado, faragás, felszíni, firetiger, hendméd, jerkminnow, kajakos, süllő | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Amikor egy csalinak már története van

Két bejegyzés még várat magára, de annyira friss az élmény, hogy most ezt kell megírnom, a megmaradt Tisztelt Olvasóimnak.

Az egész azzal kezdődött, hogy múlt héten megkérdeztem Petyát, a héten nem e ér rá valamikor egy jó gázlós domizásra?

Mivel én egész héten szabadságon vagyok, így elvileg bármelyik nap jó lett volna nekem, de végül a keddben maradtunk. A hétvégi frontok és más miatt hezitáltam ugyan egy darabig, de legbelül tudtam, hogy akkor is elmegyek. Már vágytam egy jó folyóvízi pecára.

Nem siettem el a dolgot, de így is a vízben álltunk hét óra magasságában. El kell hogy mondjam ez egy igen jó peca lett a végére, de nagyon nem úgy indult. 4, vagy 5 tökéletesnek tűnő pályát is megjártunk mire végre volt egy kapásom zero crankre. Aztán Petya fogott egy kicsit blackorange killer crankel. Majd nagyon sokáig semmi, csak az atomszél és a nyárfaszösz. Volt, hogy úgy éreztem visszafelé folyik a folyó, annyira tolta a tetejét a szél.

Már mindketten azon gondolkodtunk belül, hogy van e egyáltalán ennek a napnak értelme, amikor egy gondolattól vezérelve feltettem egy telibe fluo yellow dozer cranket. Ezzel aztán fogtam két domolykót, de a kettő együtt is csak súrolta volna a kívánt méretet. 😀

Már vagy a 10. tökéletes pályán jártunk, amikor oldalról eltörölte valami Petya csaliját. Először nagy domira gondoltunk, de végül egy 2,5-es forma csonka faroklapáttal megáldott őn került lencsevégre.

A killer crank újra lecsapott

Tavaly amikor először horgásztunk egymás mellett vízben állva egy ugyanilyen festésű csali hozta meg a nap halát a barátomnak. Lehet nem véletlen! 😉

Itt még sikerült megmenteni a csalit, de utána sajnos bent maradt

Sokáig megint nem volt semmi, így gyári csörgős csalihoz folyamodtam, ami végre hozott egy vállalható halat. 😀

Aztán mentünk, gázoltunk, kimentünk, beszálltunk, gurultunk, megálltunk, kiszálltunk, bekúsztunk, gázoltunk órákon keresztül és már lassan a táj szépsége és a viszonylagos magány sem volt megnyugtató.

Két óra magasságában az egyik dobozomban túrva a kezembe akadt az első voodoo child színű dozer crank, amit eredetileg pont Petyának készítettem, de tavasszal három cranket is elragadott tőlem a kedvenc folyóm, így kénytelen voltam bevetni. 😀

Ez a csali fogta nekem az 51-es domit és a nagy sügeret is.

Kétszer mentem ezért a csaliért a túlpartra, egyszer olyan jó három kilométert. 😀 De csúsztam érte vízbe, másztam fára, szedtem ki nádból is.

Mondtam Petyának, ha ez a csali sem adja ki, akkor nincs más hátra, fel kell adni. 😀

Nem dobtam vele hármat és brutális kapással törölte el az első ebből a folyóból fogott hivatalos balinom. Durva burvánnyal felcsapott a felszínre és belefeküdt a sodrásba. Élmény volt minden egyes másodperc!

Azt hiszem a baszom szőrzet ellenére látszik az öröm az arcomon

Made my day

Itt már rendben volt minden. 😀 Adott egy kis lendületet és nem is hiába.

Egy víz fölé hajló fás – bokros részen barátom komoly halat ütött. Nagy domolykóra tippeltünk újfent, de egyszer csak megkönnyebbült a szerelés és kiderült, hogy más volt a tettes. Méteres nyálka jelezte, hogy bizony egy harcsa támadta be a killer cranket. A nem éppen harcsás horgok közül a hátsó egyik ága kihajolva. Valószínűleg csontos részbe akadhatott és nem ütötte át a harcsa pofáját rendesen. Peti csalódottan, remegve állt a vízben, én meg már dobtam is a helyre a dozert.

Éreztem, ahogy a terelő valamin megugrik. Tán egy ág, vagy fa lehetett keresztben a víz alatt, az alatt pedig fekhettek a harcsák. Igen harcsák, mert minimum ketten lehettek, ugyanis két dobásra rá a döccenés után belassított cranket brutális erővel törölte el a bajszos útonálló. Akkor sebességgel került meg a hal, hogy egy darabig kontaktom sem volt vele, azt hittem tőlem is lelépett, de szerencsére nem.

Ez jól akadt! Áldottam az eszem, hogy a kis finezzét vittem 0,10es fonottal és 0,39-es előkével. A nagyobb, sőt sokszor a kisebb domolykókat nem zavarja, az erő meg kell az ilyen halakhoz. A 0,04-es nano + a 0,16-os FC veszett fejsze nyel lenne ilyen esetekben. 😀

Mit mondjak? K@rva jó volt na! 😀

Az első harcsám saját készítésű csalival. Elmesélhetetlen az érzés.

Azt hiszem itt beleüvöltöttem kétszer is a néhol viharos erejű szél által borzolt folyó “csendjébe”! 😀

Mivel mélyült a víz így elindultunk vissza és megadta a folyó, amiért eredetileg érkeztem. Szintén dozerre.

 

Ki ez az ősember a képen?

Igaz már nem kellett volna, de azért megnéztük a tavaly ősszel felfedezett harcsás – domis pályát. Jó kilométert kellett a folyóban megtenni felfelé a húzós vízben. Halat itt már nem fogtunk, de akkor is megérte.

16000 lépés parton, gazban, sárban, iszapban, dzsuvában, bokrok között és vízben. 4 igazán gyönyörű hal és még néhány kevésbé csúnya de kisebb. Minden másodperce megérte a napnak ezekért a gyönyörű halakért!

Parádés volt!

Ennek a csalinak a “hősök csarnokában” volna a helye, de én úgy döntöttem, hogy a csatában kell elesnie így, vagy úgy, ezért legközelebb is magammal viszem! 🙂

 

Kategória: balin, balsa, blackorange, crank, crankbait, domolykó, faragás, folyó, gázolós, harcsa, hendméd, légiós | Címke: | 3 hozzászólás

Az első idei kajakos pecák

Az idei május döcögősen indult. Elsején partról értékelhető halat nem tudtam fogni, majd a vihar elmúltával csónakból azért csak jött két balin. Az első hal brutál szaltóval vetődött ki a twitch minnow-val, csak éppen a csali a másik irányba repült, mint a hal. 😀

Sajnos egy balinba beletéptem egy csalit, a zsinór random elszakadt bevágásnál. 😦 És egy nevemre gravírozott és készített kanalat is eldobtam. 😦

Másnap eleve erre a pályára mentem. Hármat sikerült elcsípnem. az egyik a nádban ívó keszegeket abajgatta. Ezek hosszra már jó halak voltak és mentek is rendesen, de azért kell még nekik idő, hogy súlyban is összekapják magukat.

Twitch – twitch – BAMMMM

Persze a hírek eljutottak hozzám is más pályákról, ahol leginkább kajakkal szoktam előfordulni, de ebben a viharos, frontos szarban nem fűlött a fogam  a kajakpecához.

Aztán rendeződni látszott az idő, simulni a víz és jó híreket kaptam az egyik kedvenc pályámról, így múlt pénteken napkelte után kicsivel már húztam is a kajakot két keréken a “sólyahely” irányába.

Nádi balinra akartam vadászni. Aznapra sajnos visszahűlt megint, így nyílt vízi ribillióval nem számoltam. Ezen a pályán amúgy is nehéz dió az olyan őn, ami kint kergeti a sneciket.

Sokáig üresnek tűnt az egész, pedig az elsejei hétvégén ívott a küsz is. Épp azon gondolkodtam a májusi októberben, hogy ez a tiszta víz és a ködként felszálló pára mennyire csukás érzést kelt bennem, amikor a saját jerkminnowt le is szedte egy kilós forma csuka. :D

Kézbe vennem nem kellet, mert kirázta a csalit. ;)

A következő kapás az egyik kedvenc öblömben ért. A nádi balin kiflibe vágta magát és csukaként rázta a fejét. Őt sikerült nyakon csípnem.

A csaliválasztás sem volt véletlen, hiszen ezen a pályán tavaly is nagyon adta az SFC színű jerkminnow. 😉

Tiszta víz, élénk szín

A nád előtt jött még két balin ugyanarra a csalira, az egyik már igen jó hal volt. Még látszottak rajta az ívási sérülések, de így is nagyot ment.

#csakazsfc

Ez már komoly hal volt

Szabi barátom szerint ezek szerelmi bánatos, öngyilkos hajlamú balinok, hogy ezt a színt bekajálják

Nehezen jöttek meg a halak, de a harmadik után csak ültem a kajakban és azon gondolkodtam, hogy mennyire tökéletes ez a nap és jobb helyen nem is lehetnék.

Bakcsók, szürkegémek, nagykócsagok várták a betevőt a fákon és a nádban és bár a víz nem élt igazán, a taktika bejött, hisz fogtam három szépséget.

A fás – bokros rész nem adott halat, ahogy a strand sem, így áteveztem a másik oldalra, ahol felszíni csalikkal szoktam halakat csípni.

Itt láttam a nap egyetlen rablását. Rendes hangos, zajos balin volt, ami megeszi a felszíni csalit. :)

Épp popper volt fent. Elsőre elrontottam a dobást, mert beszedtem egy száraz nádszálat. Sokáig kellett rángatni mire kiakadt a csali, azt hittem elcsesztem a pályát.

A következő dobás jó helyre sikerült. Egy pukkanás után repült a balin balra, a csali meg jobbra. Hiába próbáltam felszíni csalikkal átverni, nem reagált többet.

Készülök egy új 5,5 centis minnow-val, aminek a prototípusával már volt egy kapásom csónakból még másodikán. Ez a balin elsőre leszedte. 😀

A kép egyenlőre nem publikus! 😛

Vasárnap egy másik pályát választottam. Kisebb gondok miatt lekéstem a napkeltét, de aztán megjöttek a balinok. Egyetlen helyen volt csapatos kishalfoci. Egyébként 1-3 balin kattant be néha, de a rablások nagy távra voltak egymástól.  Sokat kellett evezni a halakért, kapásokért, de végre tudtam csípni ötöt is felszíni csalikkal. 🙂

Kettő white walkert, kettő pop walkert, egy pop preyt evett és ha maradok az első két csalinál, akkor lett volna még jelentkező, de én inkább próbálgattam propbaiteket és az új gúnárnyakat is.

Kapások voltak, de halig ezekkel nem jutottam. A legdurvább, legőrültebb hal a beeső és indított saját propbaitet betámadta, majd végig a kajak orráig követte, még akkor is, amikor rágyorsítottam, hogy újat dobjak. A kajak előtt egy méterrel az éppen vízből kiemelkedőt csalit leverte, de nem akadt. Elképesztő adrenalinbomba volt! 😀

Az első idei felszíni csalis mi másra, mint kis fehérre

Az új szín is jól seper

A popper teljesen tudatos választás volt, mert a WTD-ket már csak követték, böködték. Ilyenkor mindig jól jön egy jó popper, ahogy most is. Második dobásra leszedte a jó baller. 😉

A klasszikus pop prey mindig a doboz tagja lesz

Mivel a hínár még nincs olyan magasan így megpróbáltam több wobblert is, amikor a felszínire már nem jött reakció. A kis minnow beadta a süllőt is. Talán jó lesz valamire.;)

Aztán eljött a saját készítésű minijerk ideje. Ezt a csalit közvetlen a felszín alatt húzom, gyors tempóban pöcögtetve. Én mentőcsalinak hívom, mert amikor már nem eszik meg a topwater csalikat akkor ezt benyelik. Szó szerint! :D Akadt rá egy sügér is. 😉

Keresztben

Kukucs

Bátor csíkos vitéz

Sajnos az egyik halnál keresztben megakadt a csali. Itt, vagy a horogszabadításkor kinyílhatott a kapocs, így eldobtam az egyetlen minijerkemet. :( Kénytelen vagyok készíteni magamnak is vagy kettőt. 😀

Ezekről a halakról már nincs videóm, mert valahová elkevertem az akksikat. Csak az van meg ami a kamerában volt. 😦

Van egy veszprémi kölyök, Réti Bence. Szerepelt korábban néhány hallal a blogon és anno indult a wobblerkészítős játékban. Úgy néz ki, hogy csalikészítő lett belőle. 😉

A vertik lipless crank csalijai nagyon sülnek. Kértem tőle egyet, amit lefestettem. Elsőre leszedte egy komoly dög, de leakadt, aztán fogtam vele egy egész jó balint. Rendesen megette! 😀

Egyenletes tempóban húzva a felszín alatt leszedte

Aztán olyan halba akadtam vele, amihez kevés volt a szerelésem azon a pályán. 😦 Én azt gondolom nagy csuka volt, mert ugyanúgy komótosan, szakaszosan húzva menekült a hínármezőben, mint ősszel szoktak a csónakos pályán. A vékony fonott vágta a felúszó hínárszálakat, amíg bírta a strapát, aztán valami elmetszette a mélyben. Komoly hal volt ez 100%!

Egy kisebb balin jött még gyári csalira, aztán egyre jobban elcsendesedni látszottak. Pont jókor mert mire kieveztem meg is érkezett a déli szél.

Brutális peca volt 12 fogott hallal, közel 20 akcióval. Mindig kérdezik, hogy nem macerás ez a kajakpeca? Aznap is találkoztam egy sporival, amikor tettem fel a műanyag szivart a tetőcsomagtartóra.

Macerás gyerekek! Ne vegyetek kajakot. Én sem szeretem! 😀

Kategória: Balaton, balin, balsa, faragás, felszíni, gúnárnyak, hendméd, kajakos, lipless, minijerk, popperes, popwalker, propper, savagegear, steveolures, szávázs, topwater | Megjegyzés hozzáfűzése

Feri, neked a legjobb

Régen írtam. Nem tűntem el, csak próbáltam minél többet horgászni ebben a zűrzavaros időszakban.

Ez egy hosszú történet lesz, ami visszanyúlik egészen 2018 őszére. A horgász vonal a domolykózásra fog épülni elsősorban, de ez az írás nem csak horgászatról fog szólni. Nem véletlenül ritkultak meg a bejegyzések sem, hiszen átalakult az életem. A napi hülyeségekre meg tetszik, vagy nem, de ott az arckönyv. Egyszerűbb oda kiönteni a napiszart, mint a bloggal bíbelődnöm.

Szóval ebben az írásban lesz minden. Kis betekintés az életembe, kis peca, kis intrika, kevéske irónia. 😀

Hol is kezdjem?

2018 utolsó negyedéve rányomta a bélyeget az utána következő fél évemre. Sajnos anyósom agyvérzést kapott azon az őszön, így minden átalakult, megváltozott, ami addig megszokott volt. Sofőr voltam, készenlétben minden pillanatban. A háztartás egy részét is magamra kellett vállalnom, hisz a feleségem heti 3-4 alkalommal az anyjánál aludt, amikor éppen nem kórházban, vagy rehabon volt. Reggel vittem délután hoztam, segítettem mindenben ahogy csak tudtam. Ezáltal a peca és a faragás nullára redukálódott. Ha lett is volna időm akkor sem mentem, mert fejben sem tudtam rákoncentrálni a saját kis dolgaimra semmilyen szinten. Nem tudtam mást tenni, lemondtam a csali rendeléseket is. 😦

Karácsony előtt volt egy egészen jó keszegpecám, amikor már muszáj volt mennem. Aztán a Karácsonyt félhulla üzemben nagyrészt ágyban fekve töltöttem. Elkaptam valami szart, ami totál ledöntött a lábamról. A két ünnep között muszáj volt dolgoznom, mert egy országos rendszerre álltunk át és nekem kellett – kellett volna koordinálnom az átállást. Az osztályvezetőm, aki amúgy nem ért semmit és mindent rámtolt nyugdíjba ment, az új pedig bár kezdte beleásni magát a dolgokba, hivatalosan még kis sem volt nevezve. 😀

Hazafelé bementem a dokinénihez, mert nem javult semmit az állapotom. Olyan voltam, mint a fos, amit még ki is csavartak.

Dokinéni éppen otthon babázott, így a helyettese vizsgált meg. 180/140 volt a vérnyomásom. Azonnal adott egy vérnyomáscsökkentőt és közölte, hogy irány a sürgősségi. Annyi eszem szerencsére volt, hogy gyógyszert írattam fel vele, majd hazavezettem és hívtam egy taxit.

Ami a sürgősségin volt, ahhoz képest az összes vészhelyzet rész együtt kutyaszart sem ért. 😀

A vizsgálóba egy lepusztult öreglánnyal kerültem be egyszerre, akinek már rohadt a lábfeje. Tele volt minden félhullákkal.

Az egész még jobban kezdett lehúzni, úgy éreztem hogy mennem kéne, de persze nem lehetett. A vérvétel után 4 órát ültem tolószékben tüdőembólia gyanúval, aminek a végén közölték, hogy beszart a gép, ami ezt a vizsgálatot végzi, a másik be sem indult és mire a véremet átküldték a vérellátóba, bedöglött. Újabb vérvétel, újabb 2,5 óra, majd hazaküldtek azzal, hogy menjek vissza a körzetihez. Persze akkor jött a szilveszteri hosszú hétvége, így gyógyszer nélkül, kétségek közt maradtam volna, ha előtte nincs eszem. 😀

Január első munkanapján  még be kellett mennem a melóba segíteni és hazavittem minden eszközt amivel homeofficeban dolozni tudtam.

Nem akarlak titeket tovább traktálni de egy hónapot otthon és a különböző orvosi vizsgálatokon töltöttem, még több szart szakítva ezzel a feleségemre. Máig nem tudom, hogy a betegségembe mennyire játszott közre az elkapott vírus és mennyire a megváltozott életünk, a melóhelyi stressz, de visszanyúlhatnék akár egészen a vaddisznóig. Gyűlt a szar a fejemben és a magas vérnyomás nem új keletű dolog volt, csak nem akartam róla tudomást venni. Úgy voltam vele, hogy én bármit legyőzhetek. 😀

Ma már úgy gondolom, hogy brutális módon kizsigereltem a szervezetemet. Kicsit túl sokat horgásztam (heti 5-6 pecák küszíváson szinte nulla alvással). Meg akartam felelni teszthorgászként, wobblerkészítőként, a munkában és otthon is és ettől a szervezetem összedőlt. Egy régi problémám is előjött, amivel maszek dokihoz kellett mennem, hiszen 5 hónapra rá kaptam időpontot. Közel 200.000 forintot otthagytam vizsgálatokra és gyógyszerekre, de elárulom nektek, hogy szart sem ért az egész. 😀

Amikor fekve azt érzed, hogy szédülsz, nincs semmi erőd és míg elsétálsz 500 méterre a dokihoz büdösre izzadod magad az minden csak nem jó. És ez ment az első 3 hétben.

Kemény volt na! 😀

Rengeteget olvastam és próbáltam nem gondolni a problémákra, ami nem volt egyszerű. Amikor már kicsit jobban voltam, próbáltam otthon alap dolgokat megcsinálni, segítettem a melóban és próbáltam minél többet pihenni és töltődni.

Rengeteget olvastam, főleg Szári Zsolt írásait, amik sokat segítettek. Voltak amik feltöltöttek, de voltak olyanok is, amiken bizony elsírtam magam.

Közben a télben többször tavasz volt márciusi, áprilisi meleggel és a helyi menők elkezdték fogni a domolykókat. Csak arra tudtam gondolni, hogy a tavaszi domolykópecák majd végleg rendbe tesznek.

Februárban aztán megint olyan jó idő lett, hogy el is terveztem nem várom meg a tavaszt és elmegyek Dave barátommal. Aztán a gyerek hazahozott valami 2 napos betegséget, ami nekem a legyengült immunrendszeremmel 2 hétig tartott.

Nem mertem így elmenni, így Davenek kölcsönöztem egy merítőt és a napközben feltámadó szélben fogott. Nem sokat, nem azokat az óriásokat, de szép halakat fogott. Bár örültem neki, egy kicsit megint lehúzott a dolog.

Amikor kijöttem az újabb szarból, már mennem kellett melózni. Először csak 4 órában, aztán 6 órában, aztán egy idő után már bírtam a teljes napokat. Ebédidőben kijártam a mólóra, fényképeztem a jeget és a vizet. Ez sokat segített.

Február 16. volt az a nap, amikor a kölyökkel és a kutyákkal kimerészkedtem egy hosszabb sétára és nem döglöttem bele. 😀

Másnap pedig elmerészkedtem egészen a Káptalantóti piacig a családdal, úgy hogy hosszú idő után nem csak a munkahelyemig vezettem.

Őszintén szólva nem volt kockázatmentes az sem, hogy autóval jártam dolgozni és az sem, hogy ilyen “hosszú” utat bevállaltam, de képtelen lettem volna minden nap buszra ülni a sok diák közé. Lementem a melóba, becsuktam az ajtót és abban reménykedtem minden nap, hogy minél kevesebben keresnek és valahogy túlélem a napokat. 😀

Február 21.-én megjelent egy cikk Lovas Feri barátom tollából, amiben szerepelt egy hatalmas őstelény, amit a pink lady crankemmel fogott. Ez az írás is nagyon sokat segített nekem, hogy visszatérjek az élők közé ebből a félhulla üzemmódból.

Az írás a képre kattintva elérhető, ha meguntad a magömlésem, vagy ha végig értél rajta

Aztán február 25.-én visszamentem kontrollra a Balatonfüredi Szívkórházba és a csomagtartóba bekerült a kis finezze és néhány sügéres csali.

Őszintén megmondom a vizsgálatba majdnem beledöglöttem, de azt mondták minden fasza lesz, csak legyek türelemmel, így a több mint két hónappal korábbi téli keszeg peca után végre a parton találtam magamat.

És fogtam pár sügeret, amitől ha percekre is, de újra boldog voltam.

Aztán úgy döntöttem megnézem azokat a domolykókat. Nem volt egyszerű hetek óta azt nézni az arckönyvön, hogy a srácok micsoda halakat fognak. Mivel 8 éve jártam először ezen a kis vízen, ezért nagyjából képben voltam a megyei szakaszokkal – pályákkal, amik a képekről felismerhetőek voltak és még sok esetben kaptam is infókat privátban, amik őszintén szólva nagyon nem segítettek.

Február 28.-án mentem el először. Két csukától volt akcióm. Azon a pályán kezdtem, ahol én akartam, de közben a fejemben folyamatosan az kavargott, hogy át kell menjek arra a pályára, ahol a srácok fogják. Nem jött be. 😀

Régen nem gyalogoltam ennyit és majdnem beledöglöttem. Hazafelé az autóban énekelnem kellett és néha felpofoztam magam, hogy el ne aludjak. 😀

Az első peca technikai betlivel zárult

“Idén először a korai tavaszban muszáj volt megpróbálnom, hogy étvágyuknál vannak e domolykók kedvenc vizemen. Sajnos ez ma nem az én napom volt. Két csuka trollkodott be a domiknak szánt csalikra és még egy kincsnek számító lárvát is elvesztettem a csatában. 😦 Az idő gyönyörű volt, úgyhogy megérte így is! 😀 Nemsokára visszavágó.”

Közben akadt egy lehetőség, amit józan ésszel vissza kellett volna utasítanom. Bekerülhettem a nemzetközi Savage Gear csapatba. Nincs még egy ilyen lehetőség az életben, nem tudhattam mi jöhet ki belőle, úgy éreztem, hogy megdolgoztam érte, így végül igent mondtam. Gondoltam csak lesz valahogy. 😀 Lett is, de azért kicsit másra számítottam. De ez egy másik történet.

Beszart az idő rendesen, úgyhogy legközelebb március 17.-én mehettem. Ezt a pecát emlékeim szerint már egész jól bírtam és talán voltak olyan pillanatai is, amiket élveztem, hisz, ha nem is azokat a gyomorból hörgőket, de végre domolykókat fogtam.

Itt már az új elvárásnak megfelelően posztoltam a halakat az arckönyvre egyesével, tele hashtagekkel. 😀

Befolyó alól

Az első domolykóm ft színű csalira

Ez a domi már egészen jó

Ő pedig nagyon is, a kedvenc helyemről, ami a legnagyobb domolykómat adta

“Tegnap a legnagyobb domolykó azon a pályán jött, ahol az egyéni rekordomat fogtam pár éve. Meg kell valljam már hulla fáradtan kúsztam be és térdeltem le a parton a száraz fűbe. Három különböző csalival alaposan átfésültem a pályát kapás nélkül. Végül csak felkerült a kedvenc lárvám, amiből sajnos nekem is egyre kevesebb példányom van. Úgy voltam vele dobok egyet felfelé, egyet a túlpart irányába és egyet lefelé, aztán ha nem adja be, akkor elhúzok haza.  Itt már elég durván fújt a szél is. Lefelé dobtam utoljára. Ez lett volna a nap utolsó dobása (persze tudjuk ilyen nem létezik! , amikor erőteljes fékhúzós kapással jelentkezett a “nap hala”. Először komolyabb telényben bíztam, de végül kiderült, hogy ez a példány is állal vette le csalit. Azért így sem volt rossz hal és adott némi lendületet a következő 2-2,5 órára.” -persze egy kapásom se volt már aznap. 😀

Március 23.-án mentünk legközelebb Dave barátommal és a népünnepély miatt, ami lassan kezdett kialakulni hétvégente a kis folyó partján történetesen egy másik vizet választottam a délelőtti órákra.

Két kapásom volt. Az egyik egy totál jellegtelen szakaszon a másik egy hídláb alatti nagy kövek között első dobásra. Beszarás milyen vadregényes helyeket találtunk. Szinte minden méterben benne volt a jó hal, az idő pedig parádés volt, de mégsem jöttek a várt kapások. Délután aztán átmentünk az egyik kedvenc pályámra a másik vízen, de hatalmasat betliztem. Dave itt megcsípett 2-3 átlagos példányt. Én totálisan kiégtem aznap! 😀

A hosszú dobás meghozta

FT power

Persze aznap az egyik ismerős megfogta a bigmamát este, azon a helyen, ahová eredetileg menni akartam. De amikor megtudtam, hogy ő is oda készül, inkább nem mentem. Ilyen az élet. 😀

Március 30.-án aztán megnyílt a lehetőség a Balatonon is. Parti csukapecára készültem. Az első peca volt, amikor napkelte előtt már a pályán voltam, ahová az út a vaddisznók földjén át vezetett. Visszahűlt az idő. Mínusz fokok fogadtak és én úgy éreztem ott helyben döglök meg. 😀 Csak az tartotta bennem a lelket, hogy Szabi barátom jerkbaitekkel és gumival is elég eredményesen horgászott. Nekem egy hal jutott sok kapásból és a délután is felejthetetlenre sikeredett. 😀

“Parádés nap volt megint! 😀 Valaki szedje már le a rontást rólam, vagy könyörgöm annak aki ennyire utál ne szurkálja már azt a kurva voodoo babát naphosszat! 😀
11 kapásom volt ebből 2 hal jött ki, igaz vélhetően volt benne sügér és több kis csuka kapás is. Egy jobb csuka leakadt, a képen látható gigászt csak azért fényképeztem, mert ez a hal volt az idei első. Olyan méretforma. A másik még kisebb volt.
Aztán a fiamat ledózerolták a meccsén. 13:30-20 óráig a csodálatos Veszprém Megyei Kórház sürgősségi ( 😀  ) osztályán táboroztunk. A barátnője végig kitartott mellette. A végén protekcióval megkaptuk az eredményt. Azt hiszem ezt a napot megírom majd a blogon. Kabaré mi ment ott. A bejegyzés egyik lehetséges címe: Hozzatok pálinkát! 😂😂😂” – persze végül ezt sem írtam meg. Kegyetlen délután volt. 😀

Április negyedikén aztán inkább a domolykókat választottam. Ők kevésbé akartak engem. 😀

Egy sokkalta nagyobb folyón vetettem be magamat a dzsungelbe, ahol még soha nem jártam. Egyszerűen elment a kedvem a kedvenc kis vizemtől, mert már olyan érzésem kezdett lenni mintha a kuplerájba mennék, ahol mindenki a legjobb kurvát akarja megb…ni. Jelent meg olyan is a kis folyón, akinek nem igazán örültem. És voltak olyanok is, akik kevésbé gondolták azt, hogy ez a víz annyira titkos lenne. Volt aki úgy talált rá, hogy az egyik környékbeli horgászboltban a boltos mesélte, hogy valaki neki mesélte hogy…, mintha engem láttott volna. Kurvára nem tudtam már elbújni, ami persze az én hibám is. 😦

Szóval a másik vízen egy nem kicsi sötét árny követte le a csalit. Őszintén szólva sanszos volt, hogy nem domolykó, de ha az lett volna, akkor brutális rekord jószág. Muszáj volt a csalit visszatennem és hatalmas erejű látott kapással vette le a csalit egy 70+os balin, ami nem sokkal előtte ívhatott le.

Igazán gyönyörű hal volt, hatalmas csata a szűk helyen, adrenalinbomba a javából, de ha “teszthorgászként” kiposztolsz egy ilyen beeső halat, ami folyón azért elő szokott fordulni, abból két következtetést von le az átlag horgász.

1.) ha ennek a parasztnak lehet, akkor nekem is és simán kimegy direktbe balinozni.

2.) ez is csak bort iszik és vizet prédikál.

Lejjebb mentem jó 100 méterrel, csalit cseréltem. És mi jött megint? Persze, hogy balin. Kisebb, mint az előző, de brutális kapással szívta le a zéró cranket.

Itt jött el a pillanat, hogy szedtem a sátorfámat kimentem a dzsungelből és átmentem a kuplerájba, hogy megkeressem a legjobb kurvát. 😀

Végül a 350 kilométernyi autókázás és a 10 kilométernyi gyalog galopp meghozta a várva várt sikert és megint a kedvenc nagydomis pályámon a legnagyobb domolykómat adó helyen leszedte a lárvát utolsó utáni dobásra a képen látható telény.

Pocakos domi volt pár héttel ívás előtt

Április 9.-én aztán nem szenvedtem hiányt kapásokban. Igaz a darabszám egy kicsit lehetett volna jobb is, de azért nem panaszkodom.

Kedvenc zúgómnál kezdtem. Nem akarta adni, de éreztem benne a halat. Ezen a helyen nekem nagyon szoktak működni a kis minnow jellegű csalik, így a dobozomban kutakodva megakadt a szemem Levi barátom lila hátú csaliján. Azóta ez a csali fellépett a dobogó legfelső fokára Skill minnowja mellé, mint zugóspezial. 😉

Nem sokkal később megjelent, ha lehet így mondani azóta horgászcimborává – baráttá avanzsált Dezső Petya, a dozer crank első tesztelője és brutális domolykók fővadásza.

Vele leugrottam egy másik pályára, ahová eddig mindig gyalog mentem. Legalább kiderült, hogy éveken át szopattam magamat. 😀

Neki kevés ideje volt. Ha jól emlékszem egy tilalmas hala akadt. Én tovább tudtam maradni és beadta! 🙂

Annyira meleg volt már az idő és a víz is, hogy volt némi felszíni aktivitás, így a cicada csalihoz folyamodtam. Azt hiszem itt már kezdett visszajönni a vadászösztön, kezdtem élvezni a pecákat és nem csak azért mentem, mert tudtam, hogy majd újra jó lesz, újra szeretek majd horgászni, itt már meg volt minden.

Szóval a cicada meg is hozta a brutális kapást, de elvétette. Másodjára már nem ment neki, így feltettem a lárvát, mi mást? 😀 Leszedte! 🙂

Lárvácskára

Lentebb aztán egy másik példány már nem hibázott. Brutális burvány kíséretében hörpölte le a felszíni ketyerét.

Ez már igazán gyönyörű hal volt!

Az első cicadára

Az első felszíni csalival fogott domolykóm, hiszen egyesek szerint a zeéro crank nem az. 😀

Élt a víz. Rablások, szedések, kishalak mindenütt, csak éppen a helyek tizedét nem lehetett megdobni. Jóval lejjebb aztán egy hosszú dobás meghozta az év első jászkeszegét, amiről az éven tudomásom volt.

Nem az a gigász, de jász, a csali pedig a zero crank

Mivel elfogyott a vizem, ezért lassan elindultam vissza a zúgónál hagyott autóhoz. Feltankoltam és még egyszer megpróbáltam az egyik legkedvesebb helyet a folyón. Már nem olyan ez sem mint régen, látszik, hogy sokan dobják, de mégis tart néha meglepetéseket. Egy igazán szép sügér honorálta az igyekezetemet és Levi csaliját. Fúj már megint egy tilalmas jószág. Irány sügérezni 2 centis gumikkal! 😀

Világbajnok az a csali én mondom

A nap tartogatott még egy durva felszíni kapás. Ahogy a cicada a főágtól a befolyó határára ért brutális kapással ment neki egy odabaszós jószág, de sajnos nem akadt. És igen, megint a legnagyobb domolykómat adó hely adta a nap halát, már harmadszor az éven! Persze a csali a megszűnése óta egyre népszerűbb lárva volt. Ha anno időben szólnak hogy megszűnik, most gazdag lennék. 2020-ban 6000 forintokért cserélnek gazdát. Jó lett volna anno vagy 100-at beszerezni belőle. 😀

Az olive pearl lassan nagyobb kedvenc, mint a nymph

Az utolsó pecára április 14.-én kerítettem sort. Mocsok szar idő volt. Fújt a szél és szakadt az eső, de dél körül úgy éreztem, hogy mennem kell akkor is.

Három kapásból, ezt a szép halat csíptem el. Akkor éppen nem esett. Nagyon boldog voltam, hogy olyan retek körülmények között is sikerült halat fognom, nem is akármilyet.

Crankbaitre

A szakadó esőben a nagydomis hely nem működött. Persze tudom, hogy nem lehet minden nap Karácsony. 😀

Aztán megálltam egy helyen, ahol még az életben nem fogtam halat, de Zénó barátom rendszeresen és nem kicsiket. A túl oldali nádastól indítottam a lárvát, amikor látott kapással, elemi erővel ( 😀 ) bombázta be egy komoly telény. Sajnos nem akadt meg. Össze volt akadva a két horog. 😦

Ennyi volt 2019 tavasza egy viszontagságos, nagyon nehéz ősz és tél után. Itt még nagyon hullámzó volt az állapotom a legyengült immunrendszerem miatt. Május elsején például egyenesen azt hittem, hogy megdöglök napkeltekor a kövezésen. 😀 Volt olyan, hogy a kajakban ülve a rablásokat várva azt vettem észre, hogy elbóbiskoltam. Még szerencse, hogy nem fordultam bele egyszer sem a vízbe. Nem kicsit kockáztattam néhány pecával.

Az első olyan peca az éven talán az a június 15.-i felszíni csalis kajakos peca volt, ahol Uram bocsáss 19 balint tereltem a fényképező gép elé, kb. 40 akcióból. Nagyon nem vagyok már a darabszámok híve, de néha kell az ilyen peca is. És azon a napon az egész végre jól esett. Fel tudtam kelni időben, nem haltam bele, hogy a kajakot két fordulóval a pályára cipeljem, hatalmas peca volt és a kajak újra az autó tetejére került. Kezdett visszaszivárogni az élet és az erő a testembe.

Az évet magam sem gondoltam volna, de végül 149 darab X-el fejeztem be. A valós szám az 130 körül lehetett. Év végén nagyon sokat voltam kint, köszönhetően a két hét szabadságnak, a jó időnek és a csukáknak.

Novemberben kiötlöttem egy új csalit, amiről már írtam is. Közben keresztneve is lett Vass Endre által. Azt írta olyan mint egy tolólapátos komatsu, így dozer crank lett a neve.

Ennek kapcsán és amúgy is elég sokat beszélgettünk a télen Dezső Petyával a vízről, halakról emberekről és képbe került egy másik helyi öreg motoros Gábor is.

Ők három éve kezdtek pergetni ezen a vízen, viszont hatalmas a helyismeretük, mert kölyök koruk óta horgásszák. Szerintük is egyre nehezebb a halakat megfogni a megnövekedett horgászlétszám miatt és nagyon sokat kell értük menni, amit ilyen távolságból, ahol én lakok nem olyan egyszerű. Ami tavaly télen működött például az idén nem. Tavaly a meleg napokon brutális mit műveltek a srácok, ezen a télen viszont a meleg napok utáni frontos lehűlő hajnalok működtek inkább. A fene se érti ezt.

Idén a szezon már megint úgy indult, hogy napi szinten posztolták a jobbnál jobb halakat, szerencsére ezeknek egy részét legalább az általam készített csalikkal verték át. ( Erről lesz is majd külön írás.) Durva, hogy Petya mit művel a dozer crankekkel.

Szóval megint nézegettem a halakat, jöttek a kért, de leginkább kéretlen infók, amivel a srácok rosszat semmiképpen nem akartak, de jót nem igazán tettek. Nem akartam tudni, hogy mit és, hol és mikor, hanem magamtól akartam nekimenni az idénynek, de ezek az infók csak a fejemben kavarogtak. 😀 Nehéz volt kiverni belőle. A végére csak sikerült és ez meghozta a jó halakat is.

Február 17-én mentem el először egy olyan FEHOVA után, amikor is újabb dolgon kellett elgondolkodnom, hogy kell ez még nekem? Idén eldől a dolog ez 100%!

11 előtt értem a pályára, mert volt egy kis dolgom. Egyrészt reggel hétkor még nulla fokban kapartam a jeget az autó ablakáról, másrészt sokszor délután jobban esznek a domolykók, így annyira nem bántam.

Nem volt könnyű peca, de végül két domit sikerült lencsevégre kapnom. Az elsőt egy olyan helyen, ahol voltak apróhalak. Háromszor mentem vissza, mire a megállított, a sodrásban lassan felúszó csalit leszedte.

A másik domi az utolsó pályán jött, gyakorlatilag az utolsó helyen, ahol dobni akartam.

#csakagoby

A dolog érdekessége, hogy annál a befolyónál, ahol az első halat fogtam idén nagyon sok domolykót fogtak. Goby crankkel. Ahogy írtam háromszor mentem vissza, annyira bíztam a halban és direkt másik csalikkal nyúztam a helyet. Nem akartam ugyanazzal fogni, mint a helyi erő. A végén csak feltettem és leszedte azt a csalit, amivel az előtte lévő napokban rommá dobták a helyet. 😀

Március 12.-én mentem legközelebb, közben a Balatonon igen jókat sügéreztem.

“Ebben a hónapban még nem horgásztam. A Balatonon tilalom van, domolykózni meg nem jutottam el az elmúlt 11 napban. Ebben a nyárba hajló tavaszi időben muszáj volt ezen változtatnom, mielőtt ideér a hidegfront. Bizonyos okok miatt fél kilencre értem szeretett kis folyóm mellé. Nem siettem, hiszen hová is sietnék, megvárt a víz.

Az első pálya nem adott halat, megnéztem két befolyót esemény nélkül és szomorúan konstatáltam, hogy a hódok továbbra is keményen dolgoznak. Egy mély visszaforgós részen gyakorlatilag nem is látszott a folyó a hódok által kidöntött fákon fennakadt szeméttől.

Visszafelé lassítottam az első pálya mellett és szinte menet közben toltam össze a botot, ahogy megláttam a felszínen a kishal mozgást. Ez a minnow csalis pályám. Ezen a helyen a domolykók is azt eszik. Volt is egy komoly kapásom, de nem akadt. Viszont hevességéből arra következtettem, hogy balin lehetett a tettes. Ezt két komoly fordulás után már biztosra vettem, így hagytam a pályát.

Volt egy felszíni csalis tervem és amikor az autóból messziről megláttam a fordulást egy befolyónál, már tudtam, hogy ez az a pálya, ahol meg is próbálhatom.

Először kicsit fentebb dobtam a kis cicadát, hogy a megfelelő ritmust eltaláljam, majd a következő dobás a fordulás mögé érkezett. Elsőre komoly burvánnyal jelentkezett az elkövető, de nem találta el a csalit.

Dobtam még vagy 3-4-et és éppen azon agyaltam, hogy miért? Amikor megint odavert a megállított csalinak. Persze nem akadt. 😀

Nosza be a kocsiba és az egyik kedvenc pályám felé vettem az irányt. Már az első beállóban kihordtam lábon két infarktust! 😀

Szűk helyen álltam a nádban és a folyással szemben húzott goby crank mögül méteres zászlón akkora domolykó fordult el, amilyet talán még életemben nem láttam, csak képen.

Bőven 50 feletti jószágnak tűnt. Persze még egy kapást nem tudtam tőle kicsikarni. 😦

A következő beállóba remegő lábakkal mentem le, az imént kihevert sokkhatást követően. 😀

Ez a szakasz sokszor jó halakat ad és éreztem, hogy lesz még akció.

Egy fa ágai alá harmadjára sikerült úgy bejátszani a csalit, ahogy kellett. Nem húztam fél métert, amikor olyan kapás érkezett, hogy majd a botot vitte, de egy pillanatra sem akadt meg. 😦

A további beállok nem hoztak kapást, így némi tápanyag bevitele után a kedvenc pályámra mentem. Hiba volt. Koszos volt a víz és elcsesztem két órát a napból a semmire.

Naplemente előtt aztán az utolsó pályán első dobásra fogtam a képen látható jószágot. Azt nem állítom, hogy a csaliról lefordult őstelény megette volna, de minimum az öreganyja lehetett!

Ezen a szakaszon aztán több kapásom, lekövetésem volt és fogtam is két kisebbet, de nem volt az igazi. Így utolsó ötletként arra a részre mentem le, ahol anno az első saját csalis halamat fogtam.

Már naplemente után egy tökéletesnek tűnő részen – szakadt part, kiszögelés, visszaforgó, nádfal- egy méterre a partól agyonverte valami a firetiger gobyt, de persze ez sem akadt.

A mókának itt vége szakadt, mert nem akartam, hogy a sötétség a kátyús földúton érjen.

Tudom ne nyávogjak, hiszen horgásztam, de akkor is csak egy kicsike szerencse kellett volna egy komoly pecához. 😉 ”

Mi más, mint a goby

Március 14-én aztán toltam egy kapás nélküli betlit. Eredetileg a nagyobb folyót terveztem meglátogatni, mert a kuplerájtól elment a kedvem, de aztán Gáborral beszélgetve mégis az egyik kedvenc pályámon ért a reggel. Pont azt a szakaszt hagytam ki legutóbb, ami neki egész héten adta a nagyokat. Aznap hajnalra visszajött a tél. Mínusz fokok, jégkaparás, a völgyekben hatalmas köd gomolygott. Látványnak gyönyörű volt ugyan, de mire odaértem összefüggő ködpaplan fogadott. Igaz 11-re feltépte a nap, de nem fogtunk egy darab halat sem. Sem Gábor, sem én, sem délután Petyáék. Nekem ugyan volt két jó kapásom késő délután napfényben Gpepp békájára egy komoly haltól, de semmi egyéb. Ez a két kapás egy számomra teljesen új szakaszon ért és ez megadta az alapot a következő pecákhoz.

Persze ilyenkor van az, hogy a netes ismerős meg fog és ráadásul ugyanazon a vízen és a betlis poszt alatt mindenképpen meg akarja mutatni, hogy ő milyen ügyes volt, meg még privátban is bombáz vele. 🙂 Soha eszembe nem jutna így beposztolni még közeli barát posztja alá sem. De ilyenek az emberek. 😉 Minden estere az én nyugalmamat nem igazán zavarta meg, mert a következő pecán két víz is szép halakat adott végre.

A koronavírus miatt rengeteg melóm volt. Legalább 20 notebookot állítottam be otthoni munkavégzésre, több mint a felét a nulláról. Egyszerre 3-4 gépet telepítettem. Este 7-8 óráig dolgoztam, sokszor otthonról is, így mocskos mód elfáradtam. Úgy döntöttem a pénteki napot kiveszem. A sok túlóra bőven lefedte.

Három jó kapásom volt, azokat mind sikerült halra váltanom. Sorrendben 38, 44 és 49 centiméter teljes hosszban. Voltak mellette kisebb halaktól kapásaim, lekövetések, nem volt egyszerű, de végre jött két igazán szép jószág.

Mivel egyedül voltam, így rólam nem készült kép, de remélem elhiszitek, hogy a legnagyobb halnál végre telipofával nevettem 😀

Az első halat az előző évben két tilalmas balint adó pályán fogtam és ezen kívül volt még kapásom felszíni csalira és lekövetésem saját crankbaitre is.

Ez a hal egy kis csendes öbölben lakott, amit egyik oldalról bedőlt fa határolt egy merőlegesen víz alatt part felé mutató ággal, másik oldalról szakadt parttal.

Már elsőre bebillent a csali, másodikra pedig úgy bombázta le a némileg erősebb cuccon a cranket, hogy kétszer ki is ugrott fele. A második ugrás során nekiesett a szakadt partnak és ott toltam alá a merítőt, ahogy egy kiszáradt fűcsomón lógott a halam. 😀 Teljesen meg volt kattanva! 😀

Bolond jószág volt

Itt jegyezném meg, hogy egy újabb barmot sikerült összeszednem, aki a poszt alá odaírta, hogy szép hal, de biztos tavalyi képpel kérkedek, mert ilyenkor még nem lehet zöld a fű. 😀

Hiába no, egyre nagyobb az Isten állatkertje!

A második halat a zúgónál fogtam. Elég nagy volt az aktivitás, amikor odaértem és az utolsó peca tilalom előtt megmutatta, hogy ami rabol az egyáltalán nem biztos hogy balin. De erről majd a végén. 😉

Na ezen a napon balinok voltak, így odébb álltam. Aztán amikor visszafelé gurultam egy óra kapástalanság után, Petya gondolatait jutottak eszembe. Egy folyón bármi, bármikor megtörténhet. Meg történt. Csak úgy egy szál bottal lementem a pályára. Se merítő, semmi kecmec, majd lesz valahogy alapon. És beadta!

Ezen a helyen crank csalival még soha nem fogtam halat, most, ahogy beért a goby a leggyorsabb vízbe fékhúzós kapással szedte le a gyönyörű telény.

#csakagoby

Az év első igazán jónak mondható haláért le kellett másszak és kézzel tarkón ragadva vettem ki. Ekkor már csak az egyik horog fogta.

A nap hátralévő részét az ismeretlen szakasznak szenteltem. Kb 2-2,5 óra eseménytelenség után, úgy döntöttem, hogy az FT színt kérem segítségül és bejött.

Ez már hal volt, nem is akármilyen

Március 22.-én mentem legközelebb. Itt már hallani lehetett róla, hogy kijárási szigorítások várhatóak, így nem tudhattam, hogy még meddig mehetek. Itt már a vírus őrület elvette az emberek eszét. Vették a lisztet, cukrot, olajat tonnaszám. Beindult a #maradjotthon szlogen, de én annak ellenére nem tudtam otthon maradni, hogy még az is benne van a pakliban az alapbetegség mint magas vérnyomás miatt esetleg veszélyeztetett lehetek. Nem tudtam otthon maradni és azon gondolkodni, hogy ha bekapom ezt a szart, akkor megdöglöm e, vagy simán átmegy rajtam? Élményeket akartam, friss élményeket, mielőtt bármi történne.

És megkaptam!

“Délután akadt pár üres órám. A hideg nem zavart, az oldalt szembe fújó metsző szél annál inkább. Sokszor annyira könnyeztem, hogy azt sem láttam hová dobok. 😀

Az utóbbi évek legszebb domolykóját sikerült becsapnom, ami 51 centiméter volt teljes hosszban. Igazi őstelénydisznó. Iszonyat kövér jószág. 😀 Ebben az esetben a csali saját készítésű dozer crank volt.

Aztán három hidat is megnéztem és az egyik tartogatott még egy 42-est, ami goby crankre jött.”

Egy olyan helyet találtam az új pályán, amit eddig nem vettem észre. Alattam bokor, fölöttem fa, szembe öböl, amit egy fa és alatta a bokor árnyéka takart be. Parti titka nádban kellett magamnak helyet csinálni. Gondoltam, hogy ezzel el is verem a halat, ha a tanyáján tartózkodik, de legközelebb már csendben guggolhatok le.

Dobtam, mit dobtam ejtegettem a gyári csalikat, de egyik sem ment le megfelelő mélységbe. Megakadt a szemem a Petyának készített voodoo child színű dozer cranken. Múltkor hármat elvett tőlem a folyó, így el kellet vinnem magammal. A kapás és a hal után kénytelen voltam a csalit megtartani, mert beadta végre újra a gyomorból hörgő őstelényt.

Ez már a második peca volt zsinórban, amikor senkire és semmire nem figyeltem. Saját magam mentem, oda ahová akartam,  úgy és azt a pályát horgásztam, amit előtte sosem horgásztam meg és működött. 🙂

Hasas telénymalac

Mikor alátolod egy domolykónak a merítőt és érzed, hogy súlya van az már igen komoly állat. 🙂 Nemrég egy srác posztolt egy másik vízről hasonló méretű halat, az alapján ezek az 50 centis malacok 1.80 körül mozognak.

Március 27.-én munka után megint a víz mellett találtam magam, ki tudja meddig lehet még menni alapon? 😀

Még lentebb merészkedtem, mint legutóbb. Először egy élő, de elég ramaty állapotú birkával néztünk farkasszemet. 😀 Nem tudom melyikőnk volt a meglepettebb ott a semmi közepén?

Majd egy birkatetem melletti nagyon ígéretes helyre be kellett másszak. Megérte! 😉

A haverja még ilyen bőrben sem volt

Telény a fa alól

Később a nemrég személyesen is megismert Gáborral futottam össze, persze csak tisztes távolból, így szemtanúja lehetett életem egyik fogásának.

Brutális kapásnak vágtam be, ami a Petyának készült dozerre érkezett megint. Amikor először fordult és megláttam a csíkjait tátva maradt a szám. Egy ilyen kicsi, agyongyötört folyóban kapitális csapót akasztottam. Teljes hosszban 33 centiméteres, egy centire a rekordomtól, púpos, sötét, öreg, egészséges, matuzsálem. Elképesztő volt minden szempontból. És persze tilalmas, de ez ott, abban a pillanatban nagyon nem érdekelt. Egy csoda volt az a hal! Gábor idén 5 darab faroktőig 50+os domolykót fogott pergetve. Azt mondta mindet odaadná ezért a sügérért. Ezt a halat neki kellett volna megfognia és nem nekem.

A nagy számok törvénye alapján teljes mértékben egyet is értek ezzel, de most nekem volt szerencsém, vagy csak ebben az esetben végre jó volt a horgász, vagy a csali. 😀

Életem sügére!

És amikor már elhiszed, hogy minden fasza és elmész újra egy 29.-i frontokkal teli délutánon, akkor jön a legnagyobb tanítómester a betli. 😀

Azon a délutánon tipikusan az a helyzet állt elő, amikor egy jó halra van esély. Egy olyan halra, ami az időjárás változástól függetlenül enni akar. Amit nem érdekel, hogy a metsző hideg szélben a folyó majdnem felfelé folyik, amit nem érdekel a fokozatos lehűlés, amit nem érdekel a légnyomás zuhanórepülése. El akarja pusztítani az orra előtt elhúzott csalit. 🙂

Naplementére meg is jött a jó kapás. Mélyen védekezett, de valahogy gyanús volt. Kellett egy jó perc mire beszákoltam, a hosszra egyéni rekord gyanús domolykómat. Egy baj volt vele. Kicsit foltos volt az oldala, és domolykóhoz képest rengeteg foga volt! 😀

Szóval betli lett a vége. Mindent megpróbáltam, de képtelen voltam  kapást kicsikarni.

Szokták mondani, hogy a betli a legnagyobb tanítómester. Órát adott nekem, nem is egyet. Egyből hetet. 😀

A naplemete azért szép volt

Az áprilist természetesen a csukákkal kezdtük. Csak ők nem akarták. Egy szépet azért kikarmoltam délután és sokkal több is kijöhetett volna az egészből, de nincs kitartásom ehhez a fajta partról dobálós kikötőpecához, így harmadikán megint a domikhoz tettem látogatást, hogy kiköszörüljem az előző pecán elszenvedett csorbát.

Megint egy számomra új pályára mentem ráadásul a túlparton nem szoktam jellemzően a fentebbi szakaszokon sem horgászni, csak jóval feljebb.

Élveztem ezt a játékot, amit felfedezésnek nevezünk. Már az első ígéretes beállóban lekövette egy jó hal a dozert és, ahogy mentem felfelé jobbnál jobb helyeket találtam. Volt köztük olyan is, amit részben benőtt a nád, így takarásban voltam.

Két csodás halat tartogatott nekem ez a délután. Illetve hármat, de sajnos megsérülhetett a zsinór a nádban és egy a folyással egy irányban húzott lárvára érkező tolós kapás után sajnos a bevágásnál elszakadt. 😦 Mentek el jó halaim a későbbiekben is, de mivel ez a csalival együtt távozott így nagyon sajnálom még most is. Kicsit túlbiztosítva horgászok a legtöbb domolykóhorgászhoz képest, de a nádban bujkálást egyik fonott sem bírja.

Idén még nem fogtam halat a kedvenc gyári csalimmal a lárvával. Ezen a napon volt egy érzésem, hogy dobnom kell.

Az első hal egy viszonylag nyílt részen felfelé dobott és folyással egy irányban, egy tempóban húzott csalit verte le a sarjadó tökös mellett. 45 centis gyönyörű hal volt.

#csakalárva

A másik egy általam kitaposott helyen akadt, amit felfelé menet is dobtam, hiszen rengeteg volt a kishal. Akkor nem adta be, de visszafelé igen. Beejtettem az olive pearl lárvát a túloldali nádas elé. Egy métert se kellett húznom és brutális fékhúzós kapással szedte le a képen látható 51-es domolykó malac. Igazi gyönyörűség!

#malac a javából

A lenti képen látható valami lógott ki belőle, amit inkább ki is húztam. Szerintem ez egy békának, de mindenképpen valami apró csontozatú állatnak a maradványa. A nagy domik nem vacakolnak. Mindent megesznek ami vízbe esik, kerül, úszik, ott lakik, ami belefér a bendőjükbe.

Két napra rá megint ott voltam. 😀

Volt minden, ami a folyóvízi, parti cserkelős peca esszenciája.

Juhász és a nyáj. Helyi erők, mint mesemondók 3.60-as domolykó J13-al, 15+os csuka.

Sárdagasztás. Fél lábbal vízbecsúszás. Lekövetés, kapások, olyan burvány a wobbler mögött, hogy beszarás. 😳

Végül egy 48-as szépséget tudtam becsapni, ugyanott, ahol két napja a bigmama kapott, csak most hosszan lefelé dobva jött a fékhúzós, mindent elsöprő kapás. 😍

A horgász árnyékában

A csukának végül is örültem, hisz két óra kapástalanságot tört meg. Láttam, ahogy tátja a száját és leszedi a lárvát. Szerencsére nem került a fogak közé az előke. Nem volt, nagy de iszonyat pocakos. Szerintem már benne volt a vacsorája.

#nocomment

Még két pecára futotta tilalom előtt.

10.-én jött egy kijózanító betli. 😀

“Most először volt alkalmam megfigyelni az egyik hódot, ami serényen ássa a gödröket és pusztítja a fákat a parton. Először csak nézett felém a hátán fekve, aztán lassan behátrált, majd amikor megunta, hogy figyelem, egy hatalmas farokcsapás kíséretében lemerült. Akkorát szólt, mintha egy disznót vágtak volna a vízbe.

Szintén először életemben olyan 150-200 méterről figyelhettem, ahogy két fiatal őzbak próbálgatja a másik erejét.

A halakért meg hamarosan visszamegyek.

Egy komoly haltól volt látott kapásom és másodszor is kijött a csaliért, de nem ette meg. Egy csuka vagy 50 centivel mellérongyolt a cranknek és volt még két kapás, meg egy kis sügér.

Na de 13.-án mi volt? Elképesztő, elmesélhetetlen, de azért megpróbálom valahogy.

A délelőtt hatalmas betlivel indult. Az elmúlt napokban a srácok az egyik folyónkon nagyon durván fogták a domolykókat a dozer crankel és zerora is akadt teljes hosszban 50 felettinek becsült jószág. Így idén először bepakoltam a gázló cuccot és a tavaly balinokat, idén domikat adó erdős részbe vetettem magamat. Azon kívül, hogy több kilométert bujkáltam az erdőben és gázoltam a folyóban jobbnál jobb helyeket meghorgászva a délelőtt egyetlen hozadéka az volt, hogy fél órás kerülővel a túlparti fán megtaláltam a feldobott crankbaitemet. 😀 Sehogy se tudtam lerángatni így a zsinór szakadt. Amikor megtaláltam meglepve konstatáltam, hogy egyetlen horogöblön lógott a vékony ágon. Máig nem értem hogy nem esett le? 🙂

Bekajáltam és irányba vettem kedvenc kis folyóm, hátha összehoz a sors a legjobb kurvával. 😀  Azt terveztem, hogy megnézem a zúgót, aztán a jászos szakaszt majd átmegyek a túloldalra is. Na pont nem így történt. 😀

Ahogy leértem a zúgóhoz brutális rablás fogadott. Mivel hónap közepén jártunk sanszosan leívtak már a balinok, így erősen benne volt a pakliban, hogy egy ragadozó őn az illető. Ezt csak úgy tudhattam meg, hogy rápróbáltam Levi kis minnowjával. Második dobásra brutális kapással jelentkezett odalentről valaki. Mélyen védekezett, domolykós fejrázásokkal. Amikor kidugta a fejét a tajtékzó vízből, akkor megláttam, hogy a hatalmas domolykószáj szélén egy horog éppen tart egy hártyát. A merítőfej már a vízben volt, amikor rúgott egyet és elment a böszme jószág. 😦

Kicsit elkeseredtem, mert ezen a helyen ritkán van olyan, hogy egymás után több kapás is lenne. Fél óra, óra szünettel előfordul, de ilyen hamar nem.

Ebből a rezignált állapotomból újabb rablások ébresztettek. Ott voltak a domolykók és balinként zabálták a küszt a tetején. Elképesztő nap volt tényleg. Aznap még kétszer visszamentem és olyan 15-16 kapásom volt 5 különböző csalira. A végén még a sodortatott lárvának is nekiment egy, amikor már semmire sem jött reakció.

De milyen kapások, te Isten! Nem csak balinként rabolták a küszt, hanem úgy is támadtak. A nap legnagyobb halát az érkező hidegfront első üteme után fogtam hosszan lefelé dobva goby crankel. Megsemmisítő csapással törölte el a csalit.

 

Azt hiszem a legszebb telény, amit valaha fogtam

Négy halat tudtam csak kiszedni ezen a pályán a sok kapás ellenére, csak a nagynak akadt biztosan a horog, a három kisebb (mind 45 felett volt teljes hosszban) beszákolás után ki is köpte a csalit. Fogtam saját crankbaitel és a két zúgóspeziállal.

A legtöbb kapás Levi csalijára és a goby crankre volt. A taktika pedig az, hogy a süllyedő csalikat lassan, szakaszosan húztam, a gobyt pedig megállítottam a sodrásban had lebegjen. Az egyik hal úgy szedte le, hogy 6-8 méter zsinórt letépett egyben, de sajnos az sem akadt meg. Meg voltak kattanva teljesen a hidegfront előtt. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy egy ennyire kis vízen, egy ennyire frekventált, agyondobott helyen ilyen élményben volt részem.

Ahogy említettem kétszer is visszamentem. Aztán nem is mertem otthagyni a helyet, inkább a balinpecához hasonlóan nem dobtam, csak figyeltem a vizet és a rablásokat, sokszor 20 perceket pihentetve a pályát. Megpróbáltam több szögből is meghorgászni a kavargó vizet. Míg ott voltam ketten is kérdezték, hogy meddig maradok? Végül az egyik srác visszajött még egyszer, mondtam neki dobja be nyugodtan a piócás szereléket, én már úgyis megyek. Bő fél órája nem volt már akció, csak két tilalmas sügér szedte le a cranket. A 30as már biztosan leívott, mert olyan volt, mint a papír.

Megnéztem még a hidat, mert azt is megtanultam az évek alatt, hogy bármikor tarthat halat. Ott is volt a jó domi, de ez sem akarta rendesen eltalálni a csalit.

Még volt egy órám, de elfáradtam piszkosul, a vihar megint közeledett így azzal indultam hazafelé, hogy 15.-én még visszajövök.

Aztán másnap, amikor Petyával beszélgettünk ugrott be, hogy a tilalom már 15.-től érvényes, ez nem azt jelenti, hogy aznap még mehetünk. 😀

Másnap brutál hidegfront jött, így végül nem mentem el 14.-én. Jól tettem, mert üres volt este minden. Szép zárása volt ez a tavaszi szezonnak. Szebb nem is lehetett volna. 🙂

Ez a tavasz már ott volt a szeren. Némileg otthon is rendeződtek a dolgok, bár még mindig nagyon kötve vagyunk. És hogy mi van velem? Néha úgy érzem, hogy szüleim és nagyszüleim összes betegsége rám szakadt így 43-44 évesen, de majd azért csak túlélem. 😀 Megyek amennyit tudok, de csak okosan, hogy azért másra is jusson idő. A csalikészítés újra beindult, de kicsit máshogy állok hozzá. Nem tudok határidőre dolgozni. Akkor csinálom, amikor az idő mellett kedv és erő is van hozzá. Havi átlag 30 darabot tűztem ki, ami van amikor csak 20, de van hogy 50.

A rendeléseket egyenlőre nem indítom el és valószínűleg egyenlőre wobblerbolt sem lesz. Ha elkészülök a meglévő rendelésekkel, akkor úgy lesz, hogy készítek X darab csalit, azokból amikhez leginkább kedvem van a szezonhoz illeszkedően és azokat lehet majd megvenni. Készletet munka mellett képtelenség felhalmozni. De ki tudja talán a következő FEHOVÁ-ra majd én is ki megyek árusként. Meglátom mi fér bele az időmbe.

2019 januárjába sajnos bekövetkezett a telipiros, amiben közrejátszott a pecahiány, a túlhajtottság és ahogy szokás mondani a baj csőstül jön. Van az úgy, hogy azt érzed egyszerre szakadt rád minden és ilyenkor kurva nehéz erősnek lenni!

Annak idején nem sok ember tudott a bajomról, ők sem ennyire részletesen. Az egyik ilyen Nagy Gábor volt, akivel egy kisebb nézeteltérést sikerült elsimítanunk, ami szintén nyomta a lelkemet. Nekem ez nagyon sokat jelentett.

Ő küldte az egyik posztom után a következő üzenetet. Legyen most ez a végszó!

„Amennyi az éjszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjszaka, és minden éjszakához szükséges egy nappal. Minden éjszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére -, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjszaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éjszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát porciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből, s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka…!… Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát, akarattal… s a túrót félreteszi… annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék… Ami pedig másokat illet…, nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én… nekem elhiheted. A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya-magányosan is. Azt meg kell enni. Nincs meghalás addig, míg az utolsó keserű morzsát is föl nem szedte az ember. Az így van.”

Legyen így! Akár mi is lesz én mindet felszedem!

Kategória: Balaton | 9 hozzászólás

Ha “ősz”, akkor csukák

Írtam már két rövidebb szösszenetet tavaly a csónakos csukázós kálváriámról, amiknek Rossz a horgász és Megint rossz a horgász volt a címe.

A kálváriám azonban nem csak ebből a két alkalomból állt és a rengeteg nagyhalas akcióból azért csak összejött csónakból is egy igazán impozáns példány.

Ha nem is rekordméretű hal volt, de vaskos, nagyfejű és szinte tökéletes példányt sikerült azon a napon elcsípnem.

No de kezdjük mindjárt az elején.

A két évvel ezelőtti őszből kiindulva nagy bizodalommal voltam tavaly is a swimbaitek irányába, így be kellett hogy szerezzek még belőlük újabb példányokat és színeket.

Újabb katonák érkeztek

Az  elmúlt évek tapasztalatai alapján ennek az “ősznek” már nagyon korán, augusztus elején nekiálltam. Bizony a “csukaszezon” a Balatonon már sok éve máshogy alakul, mint a korábbi években.

Goldfish

A szezon első csukája az új goldfish színű shine gliderre érkezett. Nem egy óriás, de kezdetnek úgy gondoltam mindenképpen megteszi.

Rá egy napra ütöttem egy jó hármas jószágot hybrid pikeal, de sajnos rosszul akadt, így a csónak közelében kereket oldott.

Aztán a következő pecán meg volt az első kontaktom egy komoly jószággal, de nem rendes kapással jelentkezett, hanem csak ráette magár a 4playre, egy hatalmas burványt hagyva maga mögött. Gyanús volt neki a csali!

A következő pecát majdnem megírtam külön, de mivel hal nem akadt, ezért most írom csak meg a történetet. Címe : A dehidratált csukák lett volna. 😀

Történt ugyanis, hogy felvettem egy igen zaklatott lelkiállapotú stoppos srácot, aki mint később kiderült (merő véletlen? 😀 ), horgász volt.

Szóval a srác annyira hitelesen adott elő egy totál képtelen történetet, hogy el kellett hinnem.

A barátnőjét hagyta ott a kórházban (gyalog elindult Veszprémből Füredre), mert táborvezető nyáron Füreden, a csaja pedig dehidratált és alkoholos sokkos állapotban került a kórházba.

Azt mesélte, hogy a csaj két napig nem evett és ivott (mint utólag kiderült) és erre betolt az esti buliban fél üveg whiskeyt. Kemény lehetett! 😀

A csukák is hasonló állapotban úszkálhattak valamerre, valami éjszakai orgia után, mert nyomukat sem találtam, viszont egy ilyen zacskónyi mocskot összeszedtem egy brutál sűrűségű hínármezőben. 😦

A civilizált ember…

Aztán bevetettem az új xlnt3-as castingot és az új herring színű 4playt. Igaz heringek nem élnek a Balatonban, de egy kisebb jószág azért megkóstolta. Videó is készült, amin látszik, hogy a 100+ grammos botnak nem volt túl nagy akadály csórikám. 😀

Balatoni heringzabáló

Volt néhány tökéletesnek tűnő nap már augusztusban is, amikor, de nem. Ilyen volt ez is:

“Tegnap volt egy olyan érzésem, hogy ma lesz keresnivalóm csukáéknál. Volt egy kis lehűlés, északi szél, eső. Este gyártottam gyorsan 5 előkét, betettem a pakkba még egy sügérmintás 4playt és bekészítettem a kedvenc bushwhackeremet.

A víz olyan volt, mint az álom, de kapás nélkül megúsztam. Egy vélhetően kisebb csukát ugyan sikerült úgy fejbe dobnom, hogy szerintem Siófokig menekült!

Tudnék csatolni több rövid snittet, hasonló nyomdafestéket kevésbé tűrő kifakadásokkal megspékelve, de talán az alábbi videó adja leginkább vissza, hogy mikről is maradtam le.

Itt már újra csatarendbe állt kedvenc 10-40-es bushwhackerem. Nagyon bíztam benne, hisz 2018-ban talán ha két nagy csukám nem akadt vele jól, de abból is az egyiket megfogtam két napra rá.

Napokig azzal a látvánnyal feküdtem keltem, hogy felcsap a hal és dől a nád, ahogy megindul. Reggelente, ahogy felpattant a szemem ezt láttam magam előtt és este ezzel a látvánnyal feküdtem. 😀

Közben el – elmentem egy – egy balinos portyára, hogy legyen sikerélmény, bár Szabi barátom egyre többet hajtogatta, hogy: Hagyjad már! Balint többet is fogtál, mint eleget. 😀

Augusztus végén aztán újra próbálkoztam:

“Gondoltam, hogy másfél hét szabadság után csak csukázok egyet munka előtt. Mindig hozok magammal minden szart, mondom ma kemény leszek és csak a csukás motyót rakom be. 💪💪💪

Nincs B terv, nincs bohóckodás, nincs buzerapeca! 😁😁😁

Rába…..! 😂😂😂😂😂

Nem tudtam kievezni, pedig a vihar minket meg sem közelített

Azért fogtam néha egy – egy foltos ragadozót, mint például ezt a gyönyörű színezetű jószágot az új roach színű shine gliderrel.

Az egyik kedvenc képem tavalyról

Majd megszakítottam a pecák sorát a bajszos domolykókkal, hogy feltöltődve vágjak neki az újabb hajszának, amire kivételesen délután került sor.

Sütött a nap, meleg volt, szeptember eleje. Volt aznapra a fejemben egy haditerv, ami majdnem be is jött. 😀

“Fogtam egy 70-es handmade jerkkel tizedik dobásra.

Aztán 5 óra felé egy jó nyolcvanas forma pont az ellenkező oldalát támadta a swimbaitnek, mint amerre a csali fordult.

Másodszor nem ment neki és más csalik sem érdekelték.

Már sötétben az egyik kedvenc helyemen dobtam az FT 4playv2-t. Kapás nem volt, csak eltűnt a csali. Gondolom felém hozta.

Persze odavertem ahogy kell. Akadt is. Meg volt a nagyokra annyira jellemző burvány is. Szerencsém is volt, hisz a nyílt víz felé indult meg. Aztán ki is köpte.

A következő öbölben szintén volt egy kapás, ami nem is akadt. Ezt a halat nem böktem meg, így visszafelé legalább megette a 15-ös golden ambulance cannibal shadet.

Idén nincs szerencsém. Tavaly 9 swimmbaites nagy csukából 8-at megfogtam. Idén eddig 5/0 az arány. 😂😂😂”

Szinte teljes sötétségben

Aztán szeptember közepe végre beadta a jó halat, amit az írás elején említettem.

“BAAAAAMMM!

Elmondani nem tudom, hogy mennyi betli és meló van ebben a halban, de végre beadta! 😍💪💪💪😍
“Csak” 87 centi, de iszonyat nagy volt a feje, és dagadt volt. Szerintem még nem volt horgon, vagy nem mostanában. Hatalmas csata volt, szűk helyen!

Bigmama

Jól akadt végre!

Itt már kénytelen – kelletlen, de letettem a swimbaiteket. Kicsit talán későn. Egyszerűen nem ették meg úgy, mint két éve, tök mindegy milyen felszereléssel dobtam, egyszerűen a nagyobb halakba nem tudtam beleverni a tű hegyes, tökéletes horgokat sem.

Mivel tudomásom volt jó csukákról a pályán, amiket nagyobb gumihalakkal fogtak, így elkezdtem dobni a 12,5-15 centis cannibal shadeket mélyebb részeken jiggelve, sekélyben swimbaitként húzva, néha meg meg állítva.

Ezen a napon bejött és volt még egy jó kapásom erre a 12,5-es verzióra, a 15-ösnek pedig nem kicsi lyukakat hagyott egy jószág a hátában.

Egy gondolattól vezérelve, aztán előkerült az egyik klasszikus szín herring shad, amire több késő esti pecán nagyon sok akcióm volt, de jobbára kisebb jószágoktól, így nem mindet fogtam meg.

Klasszikus, már nem gyártott színre éheztek meg

Csodálatos naplementékben volt részem és olyan öblökben elevenedett meg a nádas és adta sorra a kapásokat, ahol az előző években akcióm sem volt.

Szereztem be újabb színeket.

Új színek

Készítettem rengeteg “szereléket”.

A kicsi, a nagy, az….

És kétszer is rossz volt a horgász, amikor gyönyörű halara volt lehetőségem. Ezek a látott kapások, lekövetések szerintem örökre megragadnak az emlékezetben. Örülök, hogy átélhettem őket, bár ott – akkor kicsit szarul viseli a történteket az ember. 😀

Itt már az őszben járt az idő rendesen és egy baráti pecán meglátogattam a nyugati véget.

Az első dobások egyikére, egy teljesen ismeretlen pályán egész jó csukát ütöttem a 19-es herring shaddel.

Vad csuka az alvégről

Ez a hal megalapozta az egész napos jókedvünket, mert sok hal ugyan nem akadt, de a peca humán vonalon erősre sikeredett. 😉

Fogtam még egy szépet 15-ös cannibállal és a töklevél maradéka között az öngyilkos kacsát is bevetésre küldtem, amit meg is támadott egy jószág, de sajnos nem akadt meg.

Merítőben

Voltak még lekövetéseink, volt szél, napsütés, szakadó eső, de azért csak megfogtam azt a két csukát a szivárvány alatt. 😀

Kobold a szivárvány alatt – esküszöm, hogy nem photoshop

A nap hala a már nem is annyira “kicsi” Boga nevéhez fűződik. Igazán gyönyörű csuka volt!

Akkor most ki is a mester és ki a tanítvány?

Aztán már jócskán október végén hazai pályán még majdnem volt egy jó pecám! 😀

“Ma végre igazi csukás idő fogadott. Ahogy az első képen látjátok, hamisítatlan őszi ködös hajnalon evezhettem ki a kikötőből.

Az ideálisnál is tökéletesebb

Úgy voltam vele, az sem baj, ha nem fogok halat, de végigdobom néhány kedvenc helyemet.

Ezt a tervet a következő percek ki is törölték a fejemből. Volt némi kishal a kijáróban és a stég körül, így a stég közelében található, halat már nagyon régen nem adó öblöket is végignéztem.

Jerkkel kezdtem, amire unottan úszott rá egy dagadt 50-55 centi közötti jószág, majd elhagyta az öblöt a nyílt víz irányába.

Nagyon jó jel volt, így egyből az elején!

A másik szerelésre a képen látható herring shad került, eredetileg 5-ös fejjel és egy stingerrel a hasi oldalán.

Bár totál hihetetlennek tűnhet, a következő öbölben bebombázta egy 50-55 centi közötti Hudini csuka. 😀 Úgy trafálta el, hogy a horgot kiszedte a gumihal hasából, de egy pillanatra sem akadt meg.

A következő nádöbölben egy gyönyörű csapó követte ki a jerket, nem véletlenül, mert pár percre rá brutális felszíni sügérrablás hangjára ocsúdtam. Sajnos bent dolgozott a sűrű nádban. A rablás után 15-20 másodperccel egy hatalmas, 40+os sügér váltott ki a nádból, majd tett egy kört és komótosan visszaúszott. Hatalmas öreg punk volt, sérült tarajjal és egy folttal az oldalán. Csak néztem utána tátott szájjal.

A következő öböl üres volt, aztán egyel odébb egy jó kettes jószág rendes, látott kapással támadta be a herring shadet, de nem harapott be a stingerhorogig.

A gumihalat rendesen helyben hagyta.

Alig 10 perc alatt 4 akcióm volt és egy halat sem tudtam megakasztani. Nem mondhatom, hogy nem …szott szét az ideg!

De ezt az évet így kell már elkönyvelnem.

A kedvenc öblök nem adták, így egy gondolattól vezérelve megfordultam. Az első kapás helyétől elkezdtem végigfésülni a pályát a másik irányban.

Már kihúztam a csalit, épp csak a farka érhette a vizet, amikor lehajoltam az evezőért, hogy odébbálljak és ebben a pillanatban a vízbe belógó gumicsalira rárobbant egy csuka. Ez már tényleg a nemhiszemel kategória volt!

Gondoltam, csak kiszúrok ezekkel a g….kel. Így az ötös fejet tízesre cseréltem és kapott egy plusz gyári stingert a csali a hátába. Kicsit mélyebben jött a gumi és kicsit gyorsabban kellett húzni, hogy ne szedjem össze a maradék növényzetet.

10 grammot neki!

Három kapásom volt még, mind a hármat megfogtam. Igaz sajnos a képen látható 40-45 centi közötti jószág volt mindegyik. Az elsőnek a hasi a másik kettőnek a gumi hátába tűzött horog akadt.

Kicsi, de szép

Hogy a nagyobb fej volt a kulcs, vagy a plusz horog, esetleg a kettő együtt, ezt biztosan nem tudhatom, de legközelebb ha kijutok, 100%, hogy így kezdem a pecát!

Még november elején akadt néhány halas peca. Volt olyan is, hogy egyedül voltam végre a vízen. Decemberben már csak betlizni voltam kint néhány alkalommal, de a víz mindig szép volt!

Az utolsó halak mind az új színre

Visszatekintve volt már ennél sokkal rosszabb “őszöm”. Tavaly nem volt vaddisznó és horog sem állt a nyakamba.:D

Sokat voltam vízen, azért fogtam is és sok jó haltól volt akcióm. A látott halakat, ahogy korábban már írtam is, sosem feledem.

Hogy mit hibáztam 2018-hoz képest?

Sokat!

Először is túl magabiztos voltam! Bíztam magamban, a tudásomban és a 2018-ban annyira bevált csalikban, pedig már korábban rá kellett volna jöjjek, hogy valamiért ez az ősz nem a műanyag swimbaitekről fog szólni. Ott voltak, ütötték, de valahogy még sem ették meg a nagyok rendesen.

Hogy miért? Először a botra gyanakodtam, de aztán amikor már három különböző cuccal sem tudtam akasztani őket számomra egyértelművé vált, hogy a csali valamiért gyanússá vált nekik. Lehet ugyanazok a nagy halak térnek vissza évről évre?

Érdekelte őket ugyan a csali, de nem ették meg rendesen, miközben nagy gumikkal meg aprították szépen.

Későn váltottam ez is nagy hiba volt, ahogy az is, hogy a 16 centis herringeket és a 15 centis cannibálokat először csak egy horoggal szereltem. 😦

A téli kikötőpecák részben visszaadták, amit az ősszel “elvesztettem”. Remélem idén is nagy víz lesz és akkor sokkal felkészültebben vetem majd bele magam az  újabb “őszbe”! 🙂

Jövőre vajon a nagy gumi fogja a leginkább adni? 😀

Kategória: 4playv2, Balaton, casting, csónakos, csuka, firetiger, multi, shineglider, swim&jerk, swimbait, xlnt2 | Megjegyzés hozzáfűzése

Így tartsd, úgy tartsd, ne úgy tartsd

A “karácsonyi szünetben” végre volt időm horgászni. Pofátlanul sokat horgászni. 😀

Az előző írásban már volt szó csukákról, bár az még koránt sem volt a vége a dolognak, most legyen szó régi kedvenceimről a csapósügérekről, kicsit más aspektusban.

Ez nem egy beszámoló lesz, inkább egy amolyan vélemény nyilvánítás azzal kapcsolatban, hogy hogyan is tartsuk a kifogott sügéreket.

És hogy mi ennek az apropója? Az alábbi kép. Amikor otthon visszanéztem a képet, már tudtam, hogy fogok ezzel kapcsolatban írni. Aztán jött egy baráti, teljesen normális hangvételű, majd egy kicsit erőteljesebb “Minek tanítod hülyeségre a divatmajmokat?” típusú hozzászólás is. 😀 Akkor kezdett kikristályosodni bennem, hogy mit is szeretnék mondani ezzel a szösszenettel.

Beletartod? Lógatod? Gyökér vagy!

Felhívnám a figyelmet, hogy amit itt boncolgatok majd az saját vélemény. Nincs mögötte szponzori nyomás, sőt valószínűleg a cégnél is van olyan, aki nem feltétlen fog egyetérteni a leírtakkal, hisz a kép végül törlésre került a céges facebook oldalról is.

A fenti képen egy igen combos, de azért nem kapitális példány látható. A csónakkikötőmben az egyik csónak alatt beállva találtunk egy komoly példányokból álló bandát. Több alkalommal is rárepültem a dologra, hisz a  vitorlás kikötőkben, a környéken legálisan meghorgászható pályákon dobós pecával, rendes csalikkal továbbra is csukák jöttek, sügérek nem.

Szóval több alkalommal is sikerült néhány combosabb jószágot kiszedni a csapatból, de nem volt egyszerű. A végén már 1,5 méteres fluoro előkével, direktbe kötött kapoccsal és egész kicsi 0,8-1,2 grammos fejekre tűzött 3dfry gumikkal buzeráltam őket. Igen ez majdnem klasszik vertikális buzerapeca volt. De legalább eredményes. 😀

Azt hiszem a képen látható jószág volt a legnagyobb, amit a csapatból sikerült becsapnom, talán a második pecán a sok próbálkozás közül.

Aznap négy combosabb jószág jött. Atom szél volt. Sokszor perceket kellett várni, míg a csónakot úgy tolta a szél, hogy mellé a nádszálak közé le tudtam végre engedni a csalit.

Ennél a pecánál van hogy látom a kapást, így arra ütök oda. Van, hogy agresszíven rászív a sügér a csalira és úgy ütöm meg.

A hely a hal fárasztásához szinte nulla. Többek között ezért sem UL cuccal csinálom már. 😉 Itt bizony azonnal fel kell húzni a halat, maximum a tetején lehet egy kicsit hagyni, hogy pocsolja ki magát. A kisebb példányokat reptetem, de a nagyobbakat csak abban az esetben, ha nincs más lehetőségem. A hal és a bot épsége is szempont ebben az esetben.

Merítő használata szinte lehetetlen a rengeteg nád, a cölöpök, a csónakok és stég miatt, ezért vagy fekve próbálom elérni a halat, vagy olyan is előfordul, hogy lemászok az alsó kereszttartó vasra, némi kockázatot vállalva a vízbeeséssel kapcsolatban és úgy próbálom megragadni a halakat.

És mi a legbiztosabb fogás ebben az esetben? Pont a képen látható szájánál fogva lógatott. Ugyanis egy ekkora sügeret a stégen fekve, vagy az alsó vascsövön lavírozva, kapaszkodva így a legegyszerűbb és a sügérnek is így a legjobb ennél a méretnél, ez szent meggyőződésem.

Nincs lefeszítve a feje, nincs összeszorítva a teste, nem tolja bele a hátúszó sugarait a kezembe, egyszerűen csak lóg. Az elején van hogy egyet rándul, de aztán tök nyugodtan viseli az egész procedúrát, esélye nincs hogy elejtsem. Nem sérül a nyálkahártyája és nem tolja a kezembe a hátúszó sugarait sem magát megfeszítve.

Gyorsan beállítom a gépet önkioldóra, beletartom a kamerába a halat (ebben van egy kis polgárpukkasztás is elismerem, de aki fogott már halat életében az úgyis meg tudja tippelni pár centi pontossággal a valós méretet), kiszedem a horgot anélkül, hogy a száját feszíteném, vagy nyomorgatnám a halat és gyorsan elengedem.

Persze ezt a fogást csak bizonyos méret felett használom. Szemre – tippre 25 centi felett. Senkit sem akarnék arra buzdítani, hogy 5-8-10-15 centis sügéreket így tartson!

Összegyűjtöttem az íráshoz néhány képet a rég és a közelmúltból, amikkel kapcsolatban szeretném leírni, hogy azon a képen, hogy és miért  van rosszul tartva, fényképezve az adott hal? 😀

Beletartva

Az egyik személyes kedvencem ez a kép egy igazán impozáns példányról, na nem a Süsü a sárkány sárkányfű árusát idéző hülye fejem miatt. 😀

Ennek ellenére ez a kép nem jó és nem azért, mert bele van tartva a kamerába a hal, hanem azért, mert, ha megugrott volna a teli ikrás pocakjával a stégen landolt volna, a másik pedig, hogy a fagyos télben bizony nem vizes kézzel fogtam meg ezt a halat sem. 😉

Most akkor jó ez a kép, vagy nem? Szerintem jó, de benne volt a kockázat!

Cölöpön

Ha ez a hal megugrott volna az irányomba, bizony a térkő lehetett volna a “végzete”. 😦

Mércén

Ez egy fokkal jobb, de nem a mérce miatt, hisz vékony mivolta végett ez csak egy dizájnelem és nem mártottam bele a vízbe, mielőtt a halat rátettem, hisz december volt. Ki nyúlkál nulla fok körüli hőmérsékletben a hideg vízben, ha nem muszáj? 😀

Eltakarva

Ezen a képen biztonsággal fogom a halat, csak éppen az 1/3-a nem látszik. 😀

Vizes füvön

Ezek a vizes füvön típusú képek a személyes kedvenceim, de hangsúlyozni kell a vizes füvet! Télen fagypont környékén, főleg alatta viszont ez sem jó a halnak. 😉

És ne feledjétek előtte valahogy ezeket a halakat is ki kellett venni, nem maguktól kerültek a fűre a bot mellé. 😀

A harmadik kép volt az ami miatt anno Vass Endre megkeresett, hogy nem e posztolhatná pár képemet a savage gear facebookra, pedig akkor még nem is ismertem a céget. 😀

Hármashoroggal, fújjjj!

Tök jó felszíni csalikkal, woblerekkel sügérre horgászni, de azért valljuk be, hogy a hazai átlagméretben csúnya károkat tud okozni a hármashorog, még lenyomott szakáll esetén is.

Nem beszélve arról, ami a felső képen is látható, amikor a sügér úgy gyűri be a csalit, hogy mindhárom horogágat eltünteti.

Az alsó képen pedig ha megugrott volna a hal…

Hóra fektetve

Na ez a legalja a hal szempontjából! Hóra jégre soha ne fektessetek halat, mert a nyálkahártya csúnyán megsérülhet. Amint látjátok én anno megtettem. 😦

Kézben tartva

Talán ezek a képek a legjobbak, leginkább elfogadottak. Ránézésre! 😀

De higgyétek el, ha 1,5-2 méterrel alattam van a hal, akkor nem így veszem ki őket és nem is ugranak, majd fekszenek maguktól a tenyerembe. 😀

Ráadásul ha a tenyeremből megugranak az ön és botveszélyes mutatvány. 😉  Ja és a kezem sem volt vizes ezen képek készültekor sem decemberben! 😀

Stégre fektetve

Rengeteg ilyen képem van, pedig télen azért nem jó mert sokszor fagyos – deres a stég, nyáron meg tök száraz.

Sokak kedvenc képe

Ez a kép sokak kedvence volt anno. És van benne hiba? Ha nagyon akarok keresni van! Mi is az? Ahhoz, hogy így megmaradjon a hal bizony egy kicsit meg kell nyomni a testét. Jó az neki? Nagyon nem…

 

A fenti képen látható sügér gyönyörű volt! Púpos, sötét, hosszú, de erőteljes, viszont sehogy nem akart fényképezkedni. Végül lőttem róla egy ilyen vacak képet.

Mennyivel jobban mutatna lógatva és beletartva, vagy szépen a szájánál fogva és másik kézzel alátámasztva?! 😉

 

Kézzel alátámasztva

Sokan szörnyülködnek ezen a fogáson is, miközben ámulattal nézik a pörcsprót és a pörcsfájtot. 😀

Ezen a képen nincs letépve a hal feje és gondosan alátámasztottam a másik kezemmel. Egy ekkora jószágot szerintem már lehet így tartani. Az 5-8-10-15 centiseket viszont NEM!

Szerintetek az alábbi videóban a srác az első halnál úgy néz ki, mint aki nem tudja mit csinál azzal a hallal?

Mert szerintem úgy bánik vele, mint a himestojással. Amikor lógatja, függőlegesen tartja a halat, nem tépi le a száját. Mielőtt mutatná teljes valójában – vízszintesen – mindig a hasa alá teszi a másik kezét, gondosan megtámasztva.

Az ég egy adta világon semmi baja nem lett ennek a sügérnek sem, ez szent meggyőződésem! 😉

Nem megmondó ember akartam lenni ezzel az írással, egyszerűen csak le akartam írni a véleményemet. Lesz akinek testszik majd és lesz akinek nem.

Összegezve a leírtakat rengeteg olyan képet készítettem a múltban és bizonyára még fogok is készíteni, amibe a hal, vagy a kép, vagy a biztonságom, vagy a hal biztonsága, stb. szempontjából bele lehetett és bele lehet majd kötni, de talán pont az írásban található első kép az amelyikbe ilyen méretű halnál, adott szituációban legkevésbé kellene.

Kb. 15 év sügérhorgászat és nem nagyképűsködve, de több ezer megfogott sügér után mondom ezt és nem csak úgy a levegőbe fröcsögve, köpködve a másikra észérvek nélkül! 😉

Kívánok mindenkinek hazai vagy, akár világszinten nagynak mondható sügérekből minél többet és mellé azt is kívánom, hogy amikor adott helyzetben dönteni kell arról, hogy egy 25, vagy akár egy 45 centis sügeret hogyan emeljen ki, tartson kézben, fényképezze le, szabadítsa a horgot, akkor a lehető legjobb döntést hozza meg mindenki. 😉

Amennyire lehet legjobb tudásunk szerint kell vigyázni a halkra abban az esetben, ha nem akarjuk őket elfogyasztani, de azért a lónak a túloldalára senkinek sem kívánom, hogy átessen, mert onnan mocskos nehéz visszamászni. 😉 😀

Görbüljön Mindenkinek! 😉

 

Kategória: Balaton | 3 hozzászólás

Karácsonyi csukák

Mióta az apósom meghalt még kevesebb halat ettem, mint korábban. Azóta az összes Karácsonyom hal nélkül telt el. Együtt szoktuk elkészíteni a halászlevet általában balinból.  A decemberben, vagy januárban kifogott téli keszeget imádom, de azokat mindig frissen készítem el, így Karácsonyra vagy már, vagy még nincs belőle.

Az egyik ilyen alkalommal nem bírta ki és előző nap megfőzte az alaplevet. Aztán másnap hajnalban feltette a tűzre és belehelyezte a halszeleteket is. Egy nagy hibát elkövetett. A hidegben a sűrűje az edény alján összeállt, így keverés nélkül leégette az egészet. 😀 Becsületből evett ugyan belőle. Én csak megkóstoltam. Förtelmes égett íze volt az egésznek.

Az előző tél sok mindenre rámutatott, többek között arra is, hogy változtatnom kell dolgokon. Akkor megfogadtam nem lesz többet olyan Karácsonyom, amikor ne kerülne nemes hal az asztalra, még ha nekem is kell megennem az egészet. 😀

A mostani tél sem tél igazából. A víz decemberhez képest meleg. A sügerek nem igazán álltak össze, így maradtak a beeső csukák.

Két bottal álltam hát neki a halkeresésnek, amit megint a sügérezőre egy gyönyörű csuka honorált.

Reklámakadás

Pocakos kikötői csuka

Az előző orrhegyben akadt, ez szájszélben. Nagyon szerencsés voltam mindkét alkalommal. Ekkor még nem motoszkált a fejemben a karácsonyi vacsora. 😀

A következő alkalom egy csütörtök délután adódott. Itt már annyira közel volt a Karácsony, hogy a kifogott halat nézegetve, már gondoltam ugyan a vacsoraasztalra, de aztán ahogy forgattam a pár centivel méretet meghaladó csukát a következő gondolatok kezdtek el cikázni a fejemben.

A kedvenc csalimra jött sötétedés előtt, amivel örömet okozott. Jól tele a gyomra valószínűleg nem olyan régen elkapott kikötői keszeggel, vagy sügérrel. Szerencsém volt vele, hisz belőle éppen csak kilátszott az ólomfej. Legyen szerencséje neki is!

Nagy szerencsém volt

Azon a vasárnapon megjártuk a Káptalantóti termelő piacot. Amikor hazaértünk megebédeltem és megnéztem a női kézilabda VB döntőt. Hála a spanyol beállós hibájának – fegyelmezetlenségének nem torkollott a meccs hosszabbításba, így kettőkor felálltam az asztaltól, hogy elinduljak. Most már tényleg azzal a szándékkal…

Nem egyszerű peca ez egy frekventált helyen. Sétálók fel – le. Tele már a szák? Mi kerül így a karácsonyi asztalra? A bácsi mit csinál? És közben három felől három féle karácsonyi zene szól, majd a stégen táncolt lejt mellettem egy kínai lány a decemberi tavaszban a Jingle Bellsre. 😀 Meg van ennek is a szépsége. Meg van? 😀

Nem egy gumihalat ajándékoztam már el idén is a “mitcsinálabácsigyerekeknek”. Azon a napon is így történt.

Egy kislány rohant be mellém és hasalt le, majd csépelte a vizet egy műanyag merítőhálóval, miközben az apja mögötte jóval lemaradva, egyik kezében egy frissen beszerzett zsebpecával, másikban a telefont nyomkodva érkezett.

Nem egy ember hülyeségét hallgattam már végig. Borgőzös bácsik beszélgetését a Balatoni horgászatról. Sőt legutóbb egy házaspár férfi tagja, annyira megindult felém, hogy a szegélykőben megbotolva pofára nyúlt ki mellettem a stégen. Azt hittem ott hal meg az öreg! 😀

Azon a vasárnapon a kislány után nem sokkal, egy ránézésre dawnkóros kiskölyök verte magát a stéghez mellettem, mert nem akart a mamával tovább menni, miközben artikulátlan hangokat kiadva üvöltözte, hogy hol vannak a pipik?

Nem egy hasonló esetnek voltam a fül és szemtanúja, szerencsére addig sosem fajultak a dolgok, hogy a mély víz közelébe felelőtlenül kiengedett kiskölyök a vízbe esett volna, de az ördög bizony ébren van! 😉

Emellett kellett – kellett volna nekem a vízre koncentrálnom, mint a nemrég a cserépkályha melege mellett megnézett Bagger Vance legendája című filmben a golfjátékosnak a mezőre. 😀

Megint nagyobb csalikkal akartam kezdeni, de a kristály vízben a hínármező előtt egy komoly sügér lebegett. Ide kis csali kellett kis fejjel. Be is jött a taktika, de mindhárom alkalommal – mire az öreg mozdult volna – a virgonc méret feletti bandatársai megelőzték.

Aztán megunta és lelépett. Lassú, dobós pecával 8-10 csíkosig jutottam, aztán “csend” lett.

A csukás csalikra megint nem volt érdeklődő, így megint előkerült a sügérező pálca.

Fél négy felé komoly kapásnak vertem oda. Tudtam, hogy csuka. Rendesen ment is, még a féken is lazítottam, így kicsit csalódásként értem meg, amikor átsejlett a víztükrön. 35-ös forma kis csuka volt. A vehemens védekezés oka, hogy torokra nyelte a csalit.

Nagy szerencsém volt, mert a vékony előke a fogaktól védett helyen, érintetlenül távozott a pofájából, annak a sarkában.

Konstatáltam, hogy a csukák méretének csökkenésével párhuzamban az akadás egyre mélyebb. Sokszor a kicsik agresszívebben kapnak, talán ennek a következménye.

Jött a sötétedés, a víz is éledni látszott. Az eddig üres partfalhoz egyre közelítettek a küszök, majd a kisebb keszegek. Éreztem a halat a vízben!

Feltettem a csütörtökön bevált clown cannibalt hetes fejjel, hogy minél messzebbről indíthassam a lassú, idegörlő pecát, minél nagyobb területet átfésülve.

Sajnos a szerencsém elfogyott. Elnehezedős kapásnak vertem oda, ami a fékhúzással és a bot görbülésével együtt jó csukát sejtetett. Eljött amit “vártam”. Leharapta a csalit. 😦

Kicsit összetörtem. Na nem azért, mert üres lesz a karácsonyi asztal, hisz így is van mit ennünk. 😀

Egyszerűen azért, mert nem szokásom halakba csalit szaggatni, de sajnos ez a kikötői sügérezésnél benne van a pakliban. 😦 Télen előszeretettel mennek neki az 5-7 centis ducibb csaliknak. Nincs igazán erre megoldás, de legközelebb vékony dróttal fogok próbálkozni.

Ilyenkor azért átfut az agyamon, hogy sügérezek e valójában?

Gyakorlatilag már tök sötét volt. Tudtam hogy ott vannak. Benne volt az is, hogy a megakasztott hal újra támad.

Elővettem hát a csukás motyót újra és nagyobb gumikkal szórtam a pályát. A parti éttermek és lámpák adtak némi fényt, így nem is figyeltem, hogy közben ennyire elszaladt az idő. A járókelők szépen lassan elfogytak, így végre csak én maradtam és a “mező”.

Egy gondolat által vezérelve a nagyobb fat vibes került a kapocsba. A mentőcsali!

Egyik nap beszélgettünk róla, hogy egy ilyen agresszív csörgős csalit még ha lát is a hal, valószínűleg sokkal nagyobbnak vél, mint amekkora valójában. Mint egy tenyeres keszeg. Simán ad le akkora rezgést. Most pedig gyakorlatilag teljesen sötét volt!

Harmadik behúzásnál tartottam, lassú egyenletes tempóban félvízen vezetve a csalit, amikor brutális ütésnek vertem oda.

Tudtam, hogy nem átlag másfeles csuka. Fárasztás közben hallottam, ahogy a halban zörög a csörgős lipless crank.

Amikor alátoltam a merítőt megnyílt előttem a mező! 😀

Ahogy kiemeltem a halat a merítőből, semmit nem láttam a csaliból, csak hallottam, hogy csörög.

Torokra vette. Hiába a lenyomott horogszakállak. Az egyik horog a garatjában, a másik a szilványok között.

A kövér jószágban eltűnt a csali

Gyorsan szabadítottam, majd megadtam neki a kegyelemdöfést. Esélye nem lett volna tovább élni ebben 100%-ig biztos vagyok.

Őt adta ajándékba a Balaton. Feláldozta magát nekem. 😉

Benne volt a napban, a pecában, hogy van még hal a pályán, de csomagoltam és hazamentem.

Amikor tettem be a kaput magam mögött egy fiatal hölgy futva közelített felém és közben valamit kiabált, de nem értettem, mert a kutyáim már üvöltöttek.

Ahogy közelebb ért azt kérdezte nem e tudok e 35-45 év közötti nőt az utcában közvélemény kutatás céljából? Mondjuk a kedves felesége?

Vasárnap délután öt órakor. Normális az ilyen? Gyorsan leszereltem!

A csukát megtisztítottam. Egyben fogom megsütni a kályhában. Évek óta tervezem, hogy egy süllőt, vagy csukát egyben megsütök, szalonnával tűzdelve és most végre meg is teszem. A gyomrában egy félig emésztett sügér, a torkában egy frissen lenyelt keszeg volt. A cannibált nem találtam. Ha ő volt a tettes, akkor kirázta a lenyomott szakállú egyes horgot. De volt egy olyan érzésem, hogy az nagyobb jószág lehetett.

Teljes hosszban 64 centis volt a csuka. A súlyát két kilóra tippeltem. A gyomrában egy félig emésztett 10 centi körüli sügér, a garatjában egy hasonló méretű keszeg volt.

A máját és az ikrát frissen lepirítottam fokhagymás vajban. Némi borssal, sóval fűszereztem, majd pirított kovászos kenyérre fektettem és némi citromlevet csepegtettem rá.

Meg tudnám enni gyakrabban is

A májas kenyérnek a feleségem megette a 2/3-át. Azt mondta ez ízlik neki, mert ebben nincs szálka! 😀

Így történt, hogy öt év után újra csukát ettem, és négy év után újra hal került a karácsonyi asztalra.

Egyben sütve

Eredetileg ennyi lett volna a történet, de a sors közbe szólt és ahogy a cím Karácsonyi csukáról, Karácsonyi csukákra változott, úgy szövöm tovább a történetet.

21.-én kimertem a csónakot és horgásztam is. Fogtam kettőt és végre az egyiket megint csukás motyóval, jerkbaittel.

Aztán 22.-én elkezdett ömleni az eső és abba se akarta hagyni, így 23.-án este jeleztem a főnöknek otthon, hogy bizony nekem másnap (azaz ma) csónakot kell mernem és ha már lent vagyok szűk két órát horgásznék is. Simán rábólintott. Annyit kért, hogy 11-kor tegyem be magam mögött a kaput. Ez bő 3 óra pecát jelentett, amit nem is reméltem. 😀

Először úgy voltam vele, hogy pecázok, majd a végén kimerem a csónakot, de aztán megfordítottam a történéseket.

Miután kimertem a csónakot sikerült néhány pocakos sügeret csípnem buzerapecával.

Ez már jó méret

Aztán a fénnyel eltűntek a nagyok, a kicsik már nem az én kenyerem, csukák meg nem jelentkeztek a stég előtt. A nagy szélben a csónakos pecát egyedül nem kockáztathattam, így nemsokára az eredetileg első helynek kiszemelt pályán találtam magam.

Sokáig nagy volt a csend, aztán küszökből és kisebb keszegekből álló rajjal együtt két ismerős érkezett. Akkor még azt hittem annyi a napnak a viszonylag szűk helyen. De nem így történt. 😉

A jobb oldalt mellém beálló kollégának kapása volt, de lemaradt. Aztán én fogtam egy pofásat, szerencsére fent volt a vékony drót.

Letüdőzte

Aztán a másik srác fogott egy hasonlót. A kishalraj alatt jöttek kifelé a csukák. Hogy ilyenkor a raj indul meg előbb és azt követik a csukák, vagy a csukák miatt indul meg a raj, azt csak a tyúk meg a tojás tudhatja. 😀

Két rontott kapás egymás után következett, egy nálam, egy a balos srácnál, majd komoly halnak vert oda. Sajna pár másodperc után elvitte a csaliját. Ő nem drótozott.

Mivel mindhárman gumit dobtunk, gondoltam változtatni kell. Feltettem a kisebb fat vibest és kicsit lentebb engedve – mint legutóbb a nagyot –  indítottam. Két tekerés – szünet – két tekerés – szünet ritmusban.

A harmadik dobásnál brutális ütéssel érkezett meg a nap hala. Már a bevágásnál bemondtam a 80+os halat.

Furcsa ez a finomabb cuccal történő csukázás ( már nem nevezném sügérezésnek), de a kis finezzben van erő, a felszerelés összhangja tökéletes és van hely is fárasztani a halakat.

Gyönyörű, pocakos, hosszra kicsit túlbecsült, farok végéig 80-as csukát szákolhattam. Soha rosszabb karácsonyi ajándékot! 😉

Ez a jószág sem éhezett mostanában

Kategória: Balaton | 2 hozzászólás

Domolykók kamionon

Mit csinál a hülye horgász Október 23.-án a balinkánaán közepén?

Beül az autóba és elmegy domolykózni!

Tervben volt, hogy ha marad a jó idő esetleg elugrok még kedvenc kis folyómra. Igaz a víz extrém módon alacsony volt a csapadékhiány miatt, de a növényzet sok helyen már rothadásnak indult. A végső löketet Zénó barátom előző esti üzenete adta, fogott egy 54 centiméteres mohoshátú jószágot, egy rövid délutáni peca alkalmával.

Egy olyan helyen tette mindezt, ahol eddig nekem nem sok babér termett, igaz túl sokat nem is próbálkoztam arra felé.

A kocka el volt vetve, otthon az engedélyt aznapra adta ki a főnök, így hajnalban nekiiramodtam. A kényelmes “papucsos” mólópeca helyett. 😀

11-ig nem láttam a napot a ködtől. 2-2,5 méteres csurpák vizes csalánerdőn és nádason keresztül, kúsztam – másztam, guggoltam, lopakodtam a kis folyó mellé minden megdobható és nem megdobható helyen. Volt, hogy térdig süppedtem a fekete iszapban, vagy éppen kicsin múlott, hogy a folyóba csússzak. Mindent megtettem a jó halért, de aznapra nem volt nekem megírva egy sem.

Ennek ellenére hullafáradtan és boldogan ültem be az autóba, miután az utolsó pályát is alaposan átfésültem. 🙂

Rengeteg kapásom, lekövetésem, akcióm volt. Egy eset kivételével kitartottam a nagyobb csalik mellett, de csak kisebb jószágokat tudtam csípni. Sajnos a nagyobbak aznap nem akartak enni sehol sem. 😦

Volt egy pálya, ahol egymás után több kapásom volt cicadára. Le akarták gyilkolni, vízbe fojtani a bogárnak látszó csalit, de nem sikerült nekik. Itt kontrollként feltettem a legkisebb crucian cranket, amit elsőre le is szedett egy 25 centis domolykó.

A képen látható balint fényképeztem egyedül. Lehetett vagy 35 centi teljes hosszban. Neki volt még egy társa, egy kis csuka és néhány domolykó.

Az elvileg méretben szelektáló lárvával fogtam egy 15 centiméteres példányt is!

Megérte így is, mert vágytam a magányt és a csendet, amit részben meg is kaptam. Tavasszal újra megpróbálom majd, mert a mohoshátúak várnak rám.

Remélem addigra víz is lesz szeretett “folyómban”!

Aztán az élet, a decemberi tavasz és Peti barátom invitálása együttesen oda vezetett, hogy újra mennem kellett.

Nem volt egyszerű az út, mert a román és ukrán kamionosoknak nem elég a 90-es tempó, ott ahol egyébként az a maximum megengedett. Nem semmi amikor két kamion közé szorulva kivált melléd az egyik, mögötte egy személyautó úgyszintén. Aztán a “seggedbe” zárkózik a másik, miközben az előző elkezd villogni, hogy engedd be, mert szembe is jönnek és már nem tudja leelőzni az előtted lévőt. A személykocsi pedig kénytelen befékezni és valahogy, valahová visszasorolni.  Beteg az összes!

Azért időben érkeztem a találkozási pontra, ahol átpakoltam Peti autójába, mert elég ha az egyikünké lesz full retek. 😀

Az egyik kedvenc befolyóm első dobásra halat adott. Ez az első dobásos dolog nálam nem szokott túl jó omen lenni, és bár túl sok halat nem foghattunk kézbe, egy jó hangulatú, tanulságos, halas pecán vagyunk túl.

Kis szerencsével fejenként több komoly hallal is zárhattunk volna, de nagyon ergyán ettek. Vagy meg sem akadtak a nagyobbak, vagy hamar kereket oldottak a horogról. Amiket megfogtunk is mind nagyon szájszélben akadtak és szákolás után már nem volt bennük a horog.

Nekem a képen látható teljes hosszban 40+os domi volt a teteje. Már alig volt fény, amikor úgy döntöttem, hogy itt már csak a firetiger larvae segíthet.

Beadta! 😀

Amikor a part szélében megjelent a csali mögött az árny és agyonbombázta a lárvát, abban a pillanatban minden rendben volt! 😍

A nap “nyerő” csalijának mindenképpen a 46 milliméteres natural színű crucian crank bizonyult, hiszen erre volt a legtöbb akcióm és ez volt az egyedüli csali, amivel egynél több halat sikerült fognom.

Ahogy fentebb írtam, az egyik kedvenc befolyóm előtt, a tiszta víz és az opálosabb határán vezetett csalit elsőre lekente. Ez a jószág tényleg akarta a csalit. Jól is akadt.

Volt olyan hely, ahol, ahogy mentem lefelé a dzsindzsában már erősebben vert a szívem, mert tudtam, hogy ha a szemközti nádas melletti nyugodt sarkot sikerül jól megdobnom, akkor kapásom lesz. Először azért dobtam egyet fel, majd lefelé, de harmadjára oda tettem a csalit a part szélébe. Kicsit hagytam süllyedni, majd lassan egyenletes tempóban keresztben húztam a folyón, illetve húztam volna, mert megsorozta a hal, odavertem, sírt a fék és ennyi volt.

Aztán volt egy nagyobb kiszélesedés, ahol pár méterre álltunk egymástól Petyával. Itt pont előtte volt egy hasonló nádsarok, mint amit az előbb említettem. Brutális kapása volt. Sírt a fék és semmi. Én pont dobtam felfelé. Petya kapásától jó 10 méterrel feljebb a meder közepén bedöccent, majd megállt a csali remegése. Rátolt a hal. Odavertem, a fék szólt, perecben a bot és semmi.

Egy számomra ismeretlen szakaszon is jártunk. Szemben megint egy langó, a folyó közepén egy beszakadt fa, vagy nagyobb fűzfaág feküdt a húzós vízben. A naptól először nem tudtam jól bemérni a langó távolságát, mert pont szembe sütött, de legalább kiderült, hogy a csali simán eljön a beszakadt fa fölött. Harmadik, vagy negyedik dobásra a sapkám simléderét teljesen a szemembe húzva dobtam a cranket. Végre jó helyre esett. Fél métert se húztam, amikor betámadta a jónak vélt domi. Sajnos megint csal rátolt. Odavertem. Tépte a féket ez is, egyből a fába szaladt és le is maradt azzal a lendülettel.

És még volt két hasonló estem. Nagyon vékonyan fogták, ütögették, csak tologatták a csalikat.

Az egyik beállóban, ahol mindkettőnknek volt akciója sikerült egyet csípnem a saját törtcsőrűvel. Hogy miért fehérrel? A válasz egyszerű. Nekem egyenlőre ez az egy maradt. 😀

Felfelé dobtam. Megsorozta, majd megállt a csali veretése. Szerencsére be tudtam szákolni, de a hálóban már ebben a halban sem volt benne a cranlbait.

Másnap Peti szarrá fogta magát. Olyan darabszámot fogott 30-45 centi közötti vélt méretből, hogy nem akartam tudni! 😀

Aznap is szájszéles akadások voltak, de egy kivételével mind kijöttek. Ki érti ezt? 😀

Hogy megyek még idén?

Petya szerint biztosan! 🤣🤣🤣

De ahogy az időjárás és a folyók alakulnak, sajnos nem hiszem. 😦

 

 

Kategória: domolykó, faragás, folyó, lárva | 2 hozzászólás

Sügér helyett

Ez egy november végi történet.

“Az elmúlt három hét nagyon nem a pecáról szólt. Munka, túlóra, ház körüli teendők és családdal kapcsolatos elfoglaltságok miatt csak “lopott” órák jutottak. Ebben a késő őszi – téli időszakban, ha kevés az idő pecára és rossz a helyválasztás, akkor gyakorlatilag annyi a napnak.

Mivel nem egy lavórban horgászom, hanem egy 592 négyzetkilométer területű tavon, ezért ilyenkor a tapasztalat, a jó szerelés mellett a jó helyválasztás és a szerencse nagyon sokat számít! 😉

Mára szabadságot vettem ki. A kikötőmben kezdtem, ahol rengeteg sügér volt, de a méretük nem érte el az ingerküszöbömet, így kihajóztam. Lehet, hogy idén utoljára.

Egy lekövetés jutott a hol enyhülő, hol erősödő szélben. Voltak időszakok, amikor kihívás volt állva maradni a csónakban, úgyhogy inkább kikötöttem.

Úgy döntöttem irány a mély víz és a nagyobb csalik, meg a nagy sügerek. 😀

Először néhány balin elvonta a figyelmemet a sügérekről. (Csak egy ütésig jutottam. ), Aztán elkezdtem szórni nekik a különböző gumikat. Épp egy black and white 6,8 centiméteres cannibal shad volt a kapocsban, amikor egy hosszú dobást követően brutális ütéssel jelentkezett a nap hala.

Már a kapás után tudtam, hogy komoly csuka szedte le a csíkosoknak felkínált gumit. Miközben fárasztottam a halat a karomban éreztem a folyamatos fejrázásokat. Nem izgultam, hisz tudtam, hogy ha benyelte a csalit, akkor a vékony fluoro előkével sok esélyem úgy sincsen.

Valahogy azt éreztem, hogy ezt a csukát sikerül megcsípnem. Fél kézzel felemeltem a száknyelet, majd kézzel – lábbal kinyitottam. Amikor először felbukkant a halam, láttam, hogy totál orrhegyben akadt. Ekkor kezdtem elhinni, hogy végre idén egy jó csukával szerencsém is lehet! 😀

Kétszer betört a stég alá. Másodjára sikerült beszákolnom, ahol aztán megkattant és lezúzta a jigfejet és a kis méretű kapcsot is. 😀 Nem ekkora halra tervezték egyiket sem, ennek ellenére bírták a jó halat pont addig, amíg szükség volt rá.

Kedvenc kis finezzém jól vizsgázott! Ráadásul az a bot volt, amire nyáron rácsuktam az autó ajtaját. 😞 Azóta, hogy Jani megjavította ez volt az első komoly hala. Jó kis teszt volt, ami a mester munkáját dicséri! 😉

Azért a 0,09-es silencer és a saját krimpelésű 0.26-os fluoro előke is jól vizsgázott. De, ahogy írtam az előke nem került a fogak közé. 🙂

Az előkét még lecseréltem és dobtam talán kettőt, de aztán csomagoltam, mert megkaptam amiért mentem. Nem vagyok telhetetlen. 😉

A halam 82 centiméter volt teljes hosszban. Fakóbb, mint a nádi testvérei, de így is gyönyörű volt! 😍💪💪💪😍

Kategória: ajándék, Balaton, csuka, sügér | Megjegyzés hozzáfűzése

Rendelések

Kedves olvasók – vásárlók,

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi tévő legyek, de végül úgy döntöttem, hogy egyenlőre december 15.-ig fogadok el rendeléseket. Több okból is.

Egyrészt nem szeretném magamat túlvállalni. A jelenleg leadott rendelésekkel úgy néz ki májusig mindenképpen el leszek foglalva. Amit nagyon szépen köszönök mindenkinek! 😍

A másik indok, hogy szeretném rendbe rakni a wobblerboltot a beérkező visszajelzések és saját tapasztalat alapján.

Optimalizálnom kell a gyártás minden folyamatát, így a festést is. Vannak színek, amikről szinte semmilyen visszajelzés nem érkezett eddig.

Ilyen például a bleak szín. Sokan kérik, mert ez hasonlít leginkább egy kishalra, de pár balinon kívül, amik 5 centis WTD-re jöttek ebben a színben, nulla visszajelzés érkezett. Emellett vannak olyan színek, amik mondjuk jól néznek ki egy hat centis csalin, de egy 8-9 centisen szerintem már nem mutatnak úgy. Szóval fix színek lesznek adott csaliméretekhez. Olyanok, amik jól is mutatnak az adott csalikon és biztosan működnek is!

A rendelés folyamatán is szeretnék kicsit “fordítani”. Szeretnék áttérni majd az airbrush technikára a csalik nagy részénél, egyrészt a gazdaságosság, másrészt a környezet és az egészségem védelme érdekében. Hosszú távon sprayvel fújni a csalikat senkinek sem jó! Evvel a technikával viszont egymás után nem lehet hat különböző színvilágú csalit fújni, ha valaki hat különbözőt rendelt. Illetve lehet, de akkor minden egyes csali után tisztítani kell a pisztolyt és a tartályt is.

Szeretnék készletet gyártani, amiből lehetne rendelni. Legalább is ez a terv. Ezt jelenleg nem tudom megvalósítani a rengeteg rendelés melletti.

Szóval szeretném kifuttatni a megrendeléseket és a jövőben készletről értékesíteni.

Előfordulhat, hogy lesz egy – egy plusz darab a következő hónapokban, hisz nemsokára jönnek a tilalmak is, így elvileg még több idő lesz csalikat készíteni. Ha május előtt végzek az eddigi rendelésekkel, akkor azt úgy is idejében tudni fogjátok.

Megértéseteket köszönöm!

Kategória: balsa, faragás, hendméd | Megjegyzés hozzáfűzése