A semmiről is lehet írni

Avagy egy verseny margójára, ami nem úgy sikerült ahogy terveztem. De a mondás is úgy tartja: “Ember tervez Isten végez!”

Tavaly még nem tartozott a BBHSZ kezelésébe az a víz, amin az első pergető versenyemen részt vettem. Akkor számomra az a verseny nem várt sikerrel végződött. Idén a szövetség megrendezésében sorra kerülő versenyre és pergető találkozóra kaptam meghívást a Várpalotai Nagybivalyos tórendszer SII felső nagyhalas vízére. Ennek a parti részén kívántam indulni, de talán az előző napi Balzer verseny hatására, egy csónakos páros és több parti versenyző sem jelent meg a verseny reggelén.

A készülődés számomra már hét közben megkezdődött. Ponytmatracot Gönzi Gyuri bácsitól az Almádi vizimúzeum kiötlőjétől, nagyméretű merítőhálót pedig a bátyámtól szereztem be, a műcsalikat pedig már hét közepén össze válogattam, nagy csukákra készülve. Volt is derülés pénteken a buszon, amikor hazafelé utaztam a 2 méteres egyrészes merítőnyéllel. Felszállók négyen, leszállók pedig ketten kívánták kapaszkodóként használni. A felszállók közül egy kis srác, majdnem pofára esett olyan lendülettel futott hátra, ahogy próbálta elkapni a nyelet majdnem kitépte azt is a kezemből.

A parti versenyen végül hárman indultunk, így előre borítékolható volt a dobogó első három helyezettje, csak a sorrend nem. A tavaly már bevált helyet választottam, de nem hozott halat. Közben a parti versenyen egyest húzó sporttárs egy óra alatt ugyanarról a helyről három csukát varázsolt elő, közte egy 97-est. A csónakosok is elkezdték fogni a halat, és amikor megtudtam, hogy a másik parti kolléga is fogott már egyet nem lettem boldogabb. Nem feltétlen a verseny miatt mentem, hanem egyrészt megígértem az Elnök Úr-nak a részvételt, másrészt hasonló méretű gigacsukkert szerettem volna fogni mint a kolléga. Közben egy kerek 100-as csukát merítettek tőlem elég messze az egyik csónakból, ami messziről is gyönyörű látvány volt. Már túl voltunk a verseny felén, amikor valami finoman megfogta a storm gumihalamat és elindult vele. Nem kapott agresszíven, nem húzott erősen, így kis csukára vagy sügérre gyanakodtam. Itt nagyot tévedtem, nem vágtam be neki, csak rátartottam és amikor a zsinór már nem engedte úszni, meglódult, csapott egyet, zizzent a fék, és meglépett a lenyomott szakállú egyes horogról. A továbbiakban próbáltam mindent, amit csak lehetett, de eredmény nélkül. Sajnos ez nem az én napom, hetem volt horgászat szempontjából! De nem adom fel, folytatom a rövid reggeli, délutáni pecákat a Balatonon, és jó lenne még idén visszamenni a Bivalyosra, egy gigacsuka reményében. A szombati versenyen 102-es volt a legnagyobb hal, íme pár kép arról versenyről: képek

Kategória: Balaton | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A semmiről is lehet írni bejegyzéshez

  1. Mekkora krokik!
    “Semmi kis” írás de jó!!!!

  2. Atyafi szerint:

    Szép csukák. Hmmm. Talán majd visszaszokok rájuk. Nem is tudom mi lesz velem domik és balinok nélkül. 😦

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.