A csuka a Duna és minden vizek ura

Ma eszembe jutott valahogy ez a kis vers, amely egy gyermekkönyvben a Cini-cini Muzsikában található, ami egy válogatáskönyv több szerző műveiből. A kisfiam egyik kedvence volt, mindig különböző hangokon, heves kézmozdulatokkal adtam elő neki, és nagyon imádta. Ekkor még nem kezdtem újra horgászni, így nem tudhatta mi is az, de valószínű, hogy a vérében van a halak szeretete. Azóta többször is horgászott már velem, de a foci az ami igazán érdekli. Majd talán jövőre több időm lesz, és többször ki tudom vinni, mint ebben az évben.

Kormos István: Az aranyhalacska és a csuka

Hol volt, hol nem,
a Dunában,
volt egy csöpp aranyhalacska,
olyan kicsi, mint az ujjam,
a legeslegkisebb ujjam,
volt hát egy aranyhalacska,
aki mindig maga úszkált
Duna fodros hullámában;
úszkált apja háza körül,
sétált le és föl a vízben,
fickándozott a farkával,
míg egy ízben
találkozott a csukával,
a Duna
és minden vizek urával.
Úszott a nagy uszonyával,
iszonyú nagy uszonyával,
fröcskölte a vizet fennen,
olyan gyorsan ment a vízben,
mint a villamos a parton,
vagy annál is sebesebben.
Meglátta a csöpp aranyhal
s ráköszönt, de gyönge hangon:
– Jó napot kívánok,
csuka bácsi!
Hogy tetszik lenni?
Mit tetszik csinálni?
Azt mondta erre a csuka,
a Duna
és minden vizek ura:
– Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?
Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!
– Csuka bácsi, kérem,
én nem nevettem,
csak köszöntem –
felelt az aranyhalacska;
de a csuka,
a Duna
és minden vizek ura,
mérgesen csak azt mondta:
– Megállj!…
Megállj, te kölök!
S a méregtől,
ha lett volna neki,
csak úgy kunkorgott volna
a bajsza. Azzal magát fogja,
és az aranyhalacska után úszik
nyomba.
Menekül ám a csöpp aranyhal,
nem mer szembeszállni olyan nagy
hallal,
mint a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.
Úszik hazáig sebesen
hazaér csuromvizesen,
nyomában úszik a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.
Zsupsz!
Udvarukba úszik
a csöpp aranyhal;
ott söpröget az apja
egy söprűvel, de naggyal.
Kérdi a fiát:
– Hát te, fiam,
honnan loholsz ugyan?
– Jaj, jaj – mondja az arany-
halacska,
a csuka úszik a nyomomba.
Köszöntem neki, de hiába,
azt mondta:
“Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?
Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!”
– Micsoda? –
kiált az aranyhalacska apja.
– Méghogy megver a csuka? –
Azzal a söprűjét kapja,
és úgy elveri a csukát,
a Duna
és minden vizek urát,
hogy azóta az aranyhal fiát,
azt a csöpp aranyhalacskát,
azt a kicsit,
icipicit,
olyan kicsit, mint az ujjam,
a legeslegkisebb ujjam,
mindig
mindenkor
mindenütt
békiben úszkálni hagyja.

Kategória: Balaton | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. kisgyerek9 szerint:

    hmm…a fociban is van csuka 😛

    de jó vers…nálam ez valahogy anno kimaradt, pedig a Cini-cini muzsika megvolt…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.