Február vége van, a Balaton még nem olvadt ki teljesen, március 1.-én pedig kezdődik az egy hónapos rablóhalas tilalom. Nem mintha esélyem lenne kijutni! Már három napja gyötör valami kib@szott vírus! Már nagyon elegem van belőle! Minden délután jön a láz, éjjel a hidegverejték, és az álmatlanság! Ennek ellenére – vagy épp ezért gondolatok kavarognak a fejemben folyamatosan. Összekuszálódik ilyenkor sok minden az ember fejében. Most is éppen a stadionban kellene lennem, ahol a fiam csapatkapitányként vezeti a veszprémi foci utánpótláscsapatot. Tudom, hogy kicsit izgult, mert vissza szeretne vágni a múltkori pápai vereségért, ami a tornagyőzelembe került. A gondolatok kavarognak, éjjel régmúlt gyerekkori horgászemlékekről álmodtam, vagy lehet, hogy nem is álmodtam, nem is tudom megítélni ilyenkor igazán. Lehet, hogy ébren voltam? Mennék már horgászni, de nem, inkább a kölyköt nézném, ahogy büszkén a csapat vezéreként, de szerényen és alázatosan teszi a dolgát. Nem is tudom mi lenne a jobb, mindegy csak lennék már túl ezen a szaron, ami szerda este ledöntött a lábamról! Egy pozitívum van csak, az idő, amit olvasásra, filmnézésre nyertem. Egy kis Fekete István könyvben és filmben, az Út a vadomba filmben. Sok zenét is hallgattam, Eddie Veddert – Pearl Jamet. Ezek mind – mind furábbnál furább gondolatokat ébresztettek bennem! Mennem kéne valahová, mindegy csak ettől a szartól szabaduljak már! Talán ma délután már nem esek vissza, talán jobb lesz, talán a kölyöknek sikerül ma győzelemre vezetni a csapatot, és talán a jövő heti első nagypályás bajnokira én is rendben leszek.  Rangadó lesz a javából az Illés Akadémia ellen, és talán másnap végre horgászhatok egyet!

A gondolatok csak kavarognak! Nem tudom! Az idő lassan, de biztosan megold mindent!

Kurva jó ez a szám!: