Február vége van, a Balaton még nem olvadt ki teljesen, március 1.-én pedig kezdődik az egy hónapos rablóhalas tilalom. Nem mintha esélyem lenne kijutni! Már három napja gyötör valami kib@szott vírus! Már nagyon elegem van belőle! Minden délután jön a láz, éjjel a hidegverejték, és az álmatlanság! Ennek ellenére – vagy épp ezért gondolatok kavarognak a fejemben folyamatosan. Összekuszálódik ilyenkor sok minden az ember fejében. Most is éppen a stadionban kellene lennem, ahol a fiam csapatkapitányként vezeti a veszprémi foci utánpótláscsapatot. Tudom, hogy kicsit izgult, mert vissza szeretne vágni a múltkori pápai vereségért, ami a tornagyőzelembe került. A gondolatok kavarognak, éjjel régmúlt gyerekkori horgászemlékekről álmodtam, vagy lehet, hogy nem is álmodtam, nem is tudom megítélni ilyenkor igazán. Lehet, hogy ébren voltam? Mennék már horgászni, de nem, inkább a kölyköt nézném, ahogy büszkén a csapat vezéreként, de szerényen és alázatosan teszi a dolgát. Nem is tudom mi lenne a jobb, mindegy csak lennék már túl ezen a szaron, ami szerda este ledöntött a lábamról! Egy pozitívum van csak, az idő, amit olvasásra, filmnézésre nyertem. Egy kis Fekete István könyvben és filmben, az Út a vadomba filmben. Sok zenét is hallgattam, Eddie Veddert – Pearl Jamet. Ezek mind – mind furábbnál furább gondolatokat ébresztettek bennem! Mennem kéne valahová, mindegy csak ettől a szartól szabaduljak már! Talán ma délután már nem esek vissza, talán jobb lesz, talán a kölyöknek sikerül ma győzelemre vezetni a csapatot, és talán a jövő heti első nagypályás bajnokira én is rendben leszek. Rangadó lesz a javából az Illés Akadémia ellen, és talán másnap végre horgászhatok egyet!
A gondolatok csak kavarognak! Nem tudom! Az idő lassan, de biztosan megold mindent!
Kurva jó ez a szám!:
Mindig arról álmodozom, hogy a fiam – ha lesz – ő is csapatkapitány lesz. légy rá büszke!
Az nagyon rossz lehet, hogy nem tudsz ott lenni, de szurkolót szereztél párat. (Az eredményt el ne felejtsd.) A többi meg…. Lassan mindenki kezd megbolondulni, hogy nem lehet a vízparton, úgy istenigazából. Hagytuk kicsit a halakat békén. Minden évben érdemelnének némi nyugalmat. Jobbulást, gyógyulj hamar. (És kösz jól esett.)
Az utolsó meccsre csak felmentem! A tegnapi nap nem az övék volt sajnos, mondjuk az is igaz, hogy 2001-es születésűek, és 1999-2000-es csapatok ellen játszottak. A csatárok sajnos gólképtelenségben szenvedtek. A Boti középső védőként több gólt rúgott mint a három csatár együtt. Csak a kapufa ne lenne. Azon a meccsen két bődületes kapufát lőtt, amin ott voltam.
Majd legközelebb jobb lesz. Talán ezt a szart is kiizzadtam magamból az éjjel! Vagy legalább is remélem.
Be ne golyózz nekem! 🙂
Mit fogok olvasgatni különben?
Azt a szívességet nem teszem meg neked!
Tovább fogok büntetni mindenkit a bejegyzéseimmel! 🙂
Jobbulást kívánok én is a déli partról! Oké, kemény az ember, de azért néha az orvoshoz sem árt elmenni… 🙂
Márciusban meg elő a keszeges pecával!