Kapitali Balatoni Cukicicó

Szombatra a kölyökkel terveztem egy balatoni horgászatot a kikötőmbe. Két rövid spiccbot, csonti, pinki megvolt! Már csak a halak hiányoztak a jó szórakozáshoz. Azt megjegyezném, hogy a csontivásárlás közben három kenart valahogy a kezemben maradt! Nem tehetek róla nehezen állok ellen ezeknek az apróságoknak.

A parton sajnos elég nagy szél fogadott minket, így csak egy botot nyitottam ki, miután szigorúan bejelöltem a horgászat megkezdésének napját mindkettőnk engedélyébe. Új előírás, de be kell tartani! A boltos szerint két horgásztól már elvették az engedélyt, mert nem volt nekik a nap bejelölve!

Szóval a szél miatt én ejtegettem be a szerelést a víztetőn sodródó nemrég levágott nádszálak közé, a halakat pedig Boti szedegette szépen egymás után. A ragadozó tilalom ellenére nehéz volt kivédeni az apró vörösszárnyú és bodorka hadsereg közé tolakodó pici mohó sügérek kapását. Természetesen minden kis hal visszakerült a vízbe, egy jó kis fénykép után. Apropó fénykép! Szóval fényképem csak telefonos van, mivel a drága öreg Olympus AZ2-ZOOM fantázianévre hallgató fényképezőgépem, a mesterien megkomponált és kivitelezett képekkel együtt egy óvatlan mozdulatnál a zsebemből a Balatonba esett! Első felindulásból levetkőztem, hogy bemegyek érte, de a másfeles víz alján megbúvó, helyenként méteres rothadó levágott, odasodródott növényi réteg elrettentett ettől! Végső próbaként megpróbálkoztam egy nádvágó kaszát beleakasztani, de a felkavart mocsokban a gép végleg eltűnt.

Akkorát pecáztunk a kölyökkel, hogy igazából nem is voltam bánatos, talán csak kicsit a képek miatt, amiket készítettünk aznap. De ez csak egy tárgy, a tárgyak pedig pótolhatók nem úgy mint a kihagyott élmények!

Nemsokára indulnunk kellett, de megbeszéltük, hogy idén többet fogunk együtt pecázni, mint az előző években. Úgy érzem, hogy már elég érett is hozzá, és érti, hogy a halakkal miért így bánok. És tetszik neki az is, hogy blogbejegyzéseket készítek.

Haza felé aztán nem bírta ki a kis zsivány és odaszúrt egyet:

Te apa! Mit szolnál hozzá ha innentől minden horgászatunk egy egyperces néma vigyázzállással kezdődne?

És ez mind semmi! Este társasjátékozni kellett, persze miután egy három szettes lábteniszmeccsben ismételten ronggyá vert.

Tudjátok mi volt a társasjáték neve?

Atlantis!

És, hogy miért ez a bejegyzés címe? A kölyök egyszerűen így nevezte el a megfogott és visszaeresztett apró halacskákat.

Kategória: Balaton | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Kapitali Balatoni Cukicicó bejegyzéshez

  1. qvik szerint:

    Stram kölök, büszke apa, így jó ez!

    Csípem a családi pecákat én is, de csak ha a lányom van ott, mert ő már elég érett (8), a fiam még csak a parton szeret rohangálni, és néha vízbe esik. Az asszony meg fél óra után megkérdi, meddig maradunk még?
    Irigyellek a Balatonért, de csak most, nyáron kevésbé rajongok érte.

  2. Jó is a családi peca, fiamnak most vettem botot, kipróbáltuk, fogtunk küszt meg keszeget. Másnap reggel oviba menet már azt kérdezte mikor megyünk ki megint. Öröm az ilyen bejegyzést olvasni!

  3. atyafi szerint:

    Hát a srácot ilyennel nem lehet elrontani, annyi szent!
    🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.