Dusk till dawn 01

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért de eddig az éjszakai csónakos horgászat kimaradt az életemből. Az iszonyat hőség, és az esetleges küszívás reménye érlelte bennem a gondolatot egy ilyen jellegű horgászattal kapcsolatban. Na és persze dolgozott bennem a kisördög, a vágy az új után. Úgy alakult, hogy autó is volt nálam, ráadásul át kellett vennem az új lakatkulcsot az egyesületi stéghez, így adva volt minden, ami miatt este hétkor már kifelé eveztem az iszonyatos hőségben.  A nyílt vízen volt néhány balinrablás, ezekkel próbálkoztam is, de eredménye nem volt. A hőség ellenére megpróbáltam a csukákat is kapásra bírni a nádszélben, de sikertelen kísérlet volt ez a nagy hőségben. A kő elé érve aztán sűrűsödtek a rablások, és a kövön rengeteg vízimadár várta a vacsoráját. Tőkés récék, csérek, sirályok, kócsagok, bakcsók. Ez mindenképpen jó jelnek számított, hisz ahol ennyi madár van ott kishal is van, és balin is. Dobáltam, eveztem, dobáltam, eveztem. Evezés közben egy hatalmas rablás csattant a csónak mögött. Gyorsan leengedtem a súlyt, és dobtam is a wobblert. A harmadik – negyedik ütembe bele is vágott az első idei esti balinom.

Sajnos az örömöm túl korainak bizonyult, hiszen a nagy melegben nem csak a strand volt tele fürdőzőkkel. A kő előtt úszkáltak az emberek a balincsapat közepén, aztán jöttek a vízibringások, majd egy kishajó elektromos motorral. Folyamatosan arra emlékeztetve, hogy miért is preferálom a hajnali pecákat. Nem volt más hátra a nyílt víz felé vettem az irányt a kő közeléből, mivel ott láttam még biztató jeleket, és balin mozgást. Be is jött a taktika, hiszen egy újabb őnt akasztottam a szokásos csalival.

Innentől viszont siralmasan alakult az este. Egyre kevesebb rablás, a strandon egy cseppet sem csökkenő zsivaj, a déli parti diszkókból egyre hangosabban bömbölő zene, és a szúnyoghadsereg megjelenése kezdte felőrölni az idegeimet!

Nem tudom miért, de idén este hét, fél nyolc után eltűnnek a balinok, mintha sosem jártak volna arra, ahol éppen horgászok. Szinte varázsütésre vége a mókának, minden egyes alkalommal. A teljes sötétség beállta után aztán biztató jelek jelentek meg. A küszök mozogtak rendesen, és első dobásra ütöttem egy kis süllőt. A jó kezdet erős visszaesésbe torkollott, mivel nem akartak jönni a süllők. Néhány szétszórt rablás volt csak a pályán amikre nem érte meg rámozdulni a csónakkal. Éjfél körül el is határoztam, hogy beállok a nádasba és a csónakdeszkán alszok egy jót. A csillagos égbolt volt a takaróm, a szúnyogok sem nagyon zaklattak, talán az esti szúnyogirtás végett, de még sem volt könnyű ebben az új helyzetben aludni. A tervezett négy órás kelés helyett három óra forgolódás után ébredtem. Mivel rablások hangját hozta a víz, így először kieveztem a nád elé, ahol random dobtam párat a semmibe, majd a kő felé vettem az irányt. Elképesztő ramazuri volt. Ott voltak kedves barátaim, az éjszaki nagy balinok, akik már annyi borsot törtek az orrom alá, ahogy ebben az esetben is. Egyszerűen képtelen vagyok egyet is fogni közülük, pedig hatalmas példányok is vannak közöttük. (az az egy 30 centis, amit elcsíptem egyszer igazán nem számít nagy fogásnak) Tudtam, de azért megpróbáltam mindent, míg meg nem untam. A másik kő előtt süllők raboltak. Elsőre egy gyönyörű példány csónakig követte a wobblert a lámpa fényében, de sajnos lefordult róla. Tán harmadik dobásra jött egy kicsi, majd sokáig a nagy semmi. Rengeteg békéshalat is láttam a lámpafényben, dévéreket, kagylót zabáló pontyokat, így nekiálltam gumizni finom cuccal, hátha elcsábul valamelyik, aminek két kősüllő lett az eredménye.

Sajnos az ott mozgó jobb süllőkkel, és a hajnalban a csónakból majdnem kiborító harcsával nem tudtam mit kezdeni, ahogy reggel sem bírtam már sem a kő előtt, sem a nádas előtt rabló balinokkal. Tanulságos peca volt. Fogtam is, meg nem is. Láttam, is meg nem is. Megyek még, meg nem is! Ja dehogynem! 😀

Akinek az én régi rongyos, iszapszagú randa lila súlykötelem kellett, na annak a kedves sporttársnak viszont nyugodtan leszáradhatna a keze! Na nem az értéke miatt, mert az mínusz nulla volt, hanem csak azért mert ezt kívánom neki! 😛

Készült persze videó is, ahol kiderül, hogy a balinokkal szemben a gyors is lehet még gyorsabb! 😀 a videó három balint fogását mutatja be, amiből egy a következő esti pecán esett. Mivel az a történet kicsit más jellegű lesz, ezért ide biggyesztettem be.

Kategória: Balaton, balin, csónakos | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.