Bohócok támadása

Mivel a Balatonnal haragban vagyok egy ideje ezért megint ellátogattunk a szakáll nélküli tóra, aminek a nevét nem mondjuk ki, pedig sokan tudjuk mi! 😀

Balatonon mostanában csak a betlik jöttek szembe, valahogy egy ideje nem volt szerencsém. Ha voltak is kapások nem akadtak jól, vagy lemaradtak. Ennél is jellemzőbbek voltak az utánafordulások, és a lekövetések. Van ez így, majd fordul a kocka! Ezért is, meg az előző jó pecát megismételni mentünk bohócokkal felvértezve “a tóra”.

Hiába mondtam Balázsnak, hogy nem kell úgy sietni, hisz legutóbb is később kezdtek el enni a halak, ráadásul héttől lehet horgászni, ennek ellenére negyed hétkor már ott tipródott a sátor mellett.

Sajnos egy lábrács nélküli leharcolt csónak jutott, egy kisebb teljesítményű motorral, aminek reggel még nem éreztük a hátrányát. Aztán két órányi kapástalanság, és nálam egy a bokorugrós jigről lemaradt kettes forma csuka után először a lábrács hiányát kezdtük megérezni. Konkrétan megfagyott a lábunk. Nesze neked -25 fokos bélelt csizma, neoprene bélés, dupla zokni! Az egész nem ér semmit, ha csak a csónak vékony fala választ el az egyre inkább lehűlő víztömegtől.

Persze ott kezdtük, ahol a süllőket legutóbb a nap végén megtaláltuk, és persze a süllők nem voltak sehol. Irány a nádas, adtuk ki a vezényszót, és megpróbáltuk a csukákat lépre csalni. A sokáig semmi után rengeteg kapásba ütköztünk, és abba is, hogy a kapások nagy része lemaradt, nem akadt, leharapta a gumihal farkát, vagy csak lehúzta valami. Aztán kezdtük elcsípni a halak egy részét, de ezek főként kisebb csukák voltak. Még a vízben kifordítottuk a szakáll nélküli jiget, vagy a kanalat. Mert Balázs azzal is próbálkozott. A nagy csalik azon a napon nem igazán érvényesültek. 10 centis gumival ugyan fogtam egy kicsit, és két helyszín között motorozva a belógó guminak is neki támadt egy, de az sem akadt rendesen. Az egyik beállónál beszákoltam egy méretformát, mert szükségét láttam a jó akadás végett, és abban a pillanatban Balázs tán egy méterre a csukától kanállal ütött egy hármas közeli süllőt. Mivel a háló foglalt volt, a süllő kirázta a horgot és meglépett. Szomorúan konstatáltuk hogy nem lesz egyszerű napunk. Aztán egy 5-6 négyzetméteresen helyen 10-12 rontott kapás után már tényleg kezdett felmenni az a bizonyos pumpa bennem!

Már délutánban járt az idő, amikor egységesen a kisdolog előtti utolsó dobásokat terveztük, és végre akasztottam egy süllőt a mederből.

Persze én hülye elvoltam a fényképezéssel, Balázs meg egyből dobott. Mire felocsúdtam a szél már eltolt minket, és ha volt is süllőcsapat a mederben, már nem találtuk őket. Késő bánat, de le kellett volna tenni a macskát!

Kisdolog után még próbáltam őket megkeresni, de nem volt eredményes a próbálkozásom. Balázs vezényszavára a nádas felé vettük az irányt, én maradtam volna, de ő volt a kapitány, én csak a motort kezeltem. Aztán a motor nem bírta! Sokat kellett korrigálni napközben az egyre erősödő szél miatt, nem is a motor, hanem az akkumulátor feladta. Elevickéltünk az első stégig. Balázs elment akksiért, addig én dobáltam. Megpróbáltam a stég mellett is, és itt ért az első olyan “kapás” azon a napon, amikor megfogta a hal a gumit, és csak úszott vele oldalt minden ütés, rávágás nélkül. Ez a nap folyamán többször ismétlődött. Az ilyen szellemkapásokból egyet sikerült összesen kézzel fogható halra váltanom.

A nádasnál aztán a szokásos kapások, lehúzások, lemaradások, leharapások spékelve kisebb csukákkal. Hiába dobáltam a medret különböző gumicsodákkal a süllők ezen a részen sem voltak étvágyuknál. Három óra felé aztán mondtam Balázsnak, hogy én nem ezért jöttem! Próba szerencse nézzük meg azt a részt, ahol legutóbb azt az egy szem süllőmet kiimádkoztam.

És bejött! 😀

Igaz voltak még rontott kapások, de az utolsó óra első felében, egy kilós forma csuka után négy süllőt sikerült kibohóckodnom a vízből, és végül Balázs is fogott egyet. Aztán végszóra szinte egyszerre kapásunk volt. Nekem nem lett meg az sem, neki egy közel kettes csuka lett a vége.

Tanulságos nap volt rengeteg akcióval, és egy nagyon komoly finissel a végén.

Hogy miért is ez a cím? Mert a nyerő csali bizony a bohóc volt megint!

É, hogy miért nincs Balázsról kép? Olyan jól sikerültek, hogy a torkom elvágásával fenyegetett meg, ha kikerülnek nyilvános helyre! 😀 Úgyhogy most van néhány aduász a markomban vele szemben! 😛

Kategória: csónakos, csuka, süllő | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Bohócok támadása bejegyzéshez

  1. Egy rövid ideig sem voltak kint azok a képe? 😛

    • Skribanek Zsolt szerint:

      Mostanában én is csak betlizni jártam a Balatonra. Volt olyan hétvégi nap, hogy rajtam kívül mindenki fogott (pergetésről van szó), aki élt és mozgott a környéken, még egy 9 éves gyerek is, csak én nem. A horgász cimborám el is kezdett azon poénkodni, hogy én már a C&R-t fejlesztem tovább, hogy úgy horgászom, hogy meg sem fogom a halat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.