Pünkösdi királyság nem nagy uraság

A már – már hagyománnyá váló pünkösdi baráti találkozó előtt egy nappal úgy döntöttem, hogy terepszemlét tartok az egyik potenciális pályán. Szokásomhoz híven az első busszal érkeztem, és a pár napja süllőt adó pályát kezdtem vallatni a szokásos kis bohóccal. Nagy kedvencem lett ez a csali, hiszen a süllők imádják. Az idő nagyon rossz volt, eső, szél, hullámzás, hideg. De a süllőnek ez jó, és jó is volt!

Sokszor, sok helyen olvasom, hogy a süllővel kapcsolatban nincs értelme a C&R magatartásnak, mert sérülékeny hal lévén nagy százalékuk belepusztul. Na nekem most nem először, és remélem nem is utoljára sikerült ugyanazt a süllőt becsapnom pár nap elteltével kb. 2 méterre az első esettől.  Onnan tudom hogy ugyanaz a hal volt, mert a jobb oldali kopoltyúfedeléből hiányzott egy darab (teljesen gyógyult volt), és kétlem, hogy ilyen jellegzetes sérüléssel több süllő is úszkálna a környéken. 😉

Volt még ezen az 5 négyzetméteres helyen egy igen jónak tűnő halam, ami meghúzta a féket is, de két fejrázás után lemaradt sajnos.

Továbbálltam a móló felé. Hamar feltűnt, hogy a szélvédett oldalon balinok hajtják a küszöket. Első dobásra meg is fogtam őnkelmét a szokásos pink mánikpréjjel. Nem volt egy óriás, de balin. Sajnos a társai nem voltak aznap számomra becsapható állapotban.

A mólón sokáig semmi akcióm nem volt, aztán megjelent az első kishalas mártogató. Közölte, hogy szar a pálya, aztán ahol már végigment kétszer, azon a szar részen akadt a bohócra még egy süllő.

Mivel nem volt több kapásom, így rápróbáltam egy sötétebb színnel, de a második köves után levettem a gumit, és visszamentem a fékhúzós kapás színhelyére.

Első leengedésre megint belevert a hal, és megint lemaradt. Két fejrázás, fékhúzás és ennyi. 10 percet vallattam még a helyet, de nem akarta adni a halat, így elnéztem egy sügeres placcra. Nem sok esély, remény volt sügérre az opálos vízben. Hínáron kívül nem is akasztottam semmit. Rápróbáltam újra a balinokra, majd a kisördög arra ösztökélt, hogy próbáljam meg megint a fékhúzós helyen. Olyan 15 percem maradt az indulásig. Leengedtem a bohócot, és a második emelésbe megint beleütött, és megint lemaradt. Itt már tiszta ideg voltam, hisz vélhetően ugyanaz a süllő harmadszor is betámadta a csalit, és nem sikerült még megnéznem se. El nem tudtam képzelni, hogy egy ekkora helyen több olyan süllő is álljon, ami meg tudja húzni a féket.

Remegő kézzel cseréltem a jiget egy másik típusra, és dobtam át a túl oldalra. Emelés, ütés, bevágás. A csuka elvitte a csalim! Már csak öt percem volt, de valahogy éreztem a halat. Nem tudom megmagyarázni miért, de az újabb leengedés után megint odavert a parti viszonylatban darabosabb süllő, és most végre meg is akadt. Nem volt nálam centi, de mivel a nagy araszom háromszor ráfért (farokvégéig), ezért bő kettesnek ítéltem meg.

Végre volt egy sok akcióval tarkított több darab halas hajnalom. Kiválónak ítéltem meg a pályát másnap hajnalra – éjjelre. És bár egy pillanatra megvillant előttem a szalonnával tűzdelt tepsis süllő képe, már megint be kellett érnem a sült oldalassal, mert ezek a dögök kicsúsztak a kezeim közül. 😀

Másnap hajnali kettőkor találkoztunk a veszprémi Hotel parkolójában Zolikával, és Dáviddal. Mivel mindenki időben megérkezett, némi kupaktanács, és a javaslatom után kezdésnek a szombati pályát lőttük be célpontnak.

Kb. fél háromkor dobtuk az elsőket miután konstatáltuk, hogy megérkezett az előző napinál is szarabb idő, bár Zolika szerint a parton nem fú a szél!

Na fúni nem is fút! Viszont pár óra múlva már majdnem letépett minket a mólóról. Voltak süllő, és gardahajtások, véleményem szerint balinok is, de sokáig csak kapáskáig, és süllőcskéig jutottunk. Egy ilyen baráti pecát számtalan zrika, és beszólás tarkít, amit a tisztelt blogolvasó elképzelni sem tud, így volt ez ezen a napon is. El sem tudjátok képzelni hányszor kaptam meg, hogy: Steve már megint szávázs csalival horgászik! Persze mert a cégnek kell pecáznia. 😉

Találtunk egy részleges küszívást is, amin sokáig nem volt akciónk, pedig a rablások, és a rablók is ott voltak. Egyszer aztán irgalmatlan locsogás hangjára lettem figyelmes. Dávid halat akasztott, Zolika pedig futott a merítővel. Kitekertem a csalit és a hang irányába indultam. Dave egy általam messziről süllőnek vélt identitászavaros csukát fárasztott hajnali negyed ötkor küszíváson.

Később még mindig sötétben egy kisebb példány megszabadította az egyik kedvenc süllőcsalijától. Dávidnak van egy olyan tulajdonsága, hogy ha együtt megyünk horgászni, akkor sügér helyett csukákat fog, de úgy néz ki mostantól süllő helyett is. Lehet újra csukáznunk kéne együtt, hátha akkor jön más is! 😛

Ahogy hajnalodott rápróbáltam a tegnapi sok kapásos pár négyzetméterre, és egyáltalán nem bántam meg. Négy kapásból hármat megfogtam a már szokásos bohóccal. Igaz a háromból ez a 42-es volt a legkomolyabb, de volt nála szebb is.

Ahogy világosodott elkezdtük vallatni a mólófal mellett körbe, de egyrészt semmi eredménye nem volt, másrészt a Zolika szerint parton nem fújó szél majdnem letépte a fejünket.

Talán én ocsúdtam először, és visszamentem az éjszakai rablások színhelyére. Nagyon jól tettem, mert ott voltak a balinok. Elsőre a kis hendméd wobblerem került kapocsba, amivel domolykót, és kisbalint fogtam már. Első dobás, mint az álmaimban, három méterre a lábamtól bebombázta a balin! A kis vízben ki is vetette magát a kapás erejével.

Megvolt az első balatoni méretes saját csalival fogott balinom! 😀

Az akadás nem volt túl elegáns, de ez sekély vízben gyakran előfordul. Fényképezem, szabadítottam, és újat dobtam. És mint a mesében  BÁÁÁÁÁM! Egy jó kettes balin bebombázta a csalimat. Itt már érkezett Zolika is bevetésre készen miközben azért korholt, hogy milyen gájd az ilyen aki lefogja a pályáról a jó halakat a vendégek elől? Pedig én csak felismertem a helyzetet, és kamatoztattam a tehetségemet! 😛

A két fárasztás szétzavarta a balinokat. Immel-ámmal raboltak, és egyre beljebb. Itt kezdődött háromnapos kálváriám egy helyi kisöreggel, akihez megpróbáltam tisztelettel hozzáállni, ahogy sokan ezt számon kérik tőlem, de hétfő hajnalra nehogy tiszteletet, már szánalmat sem tudtam érezni az irányában.

Szóval topogott felénk a kisöreg, és közölte, hogy nincs nála a hallókészülék, így nem mondjunk neki semmit, de ha rá hallgatunk menjünk a nádas mellé, mert az általa 40 éve  horgászott pályán mindig ott a balin. Itt még azt gondoltuk a jóindulat szólt belőle, de később ki fog derülni mennyire naivak voltunk! 😉

Odébbálltunk egy százassal, és közben a tökésréce csapat között rablást vettem észre. Szóltam Dávidnak, de azt hitte csak hülyítem, pedig gyakran előfordul az ilyen. Aztán nem sokkal odébb Zolika szólt, hogy a kacsák között rabolt valami. Mondtam, hogy balin, és dobjon rá. Itt került elő a lengyel magyar két jó barát közös koprodukciójából  létrejött Zolika tender csali, amit be is bombázott az őn a part szélben ahogy kell.

És, hogy miért is Zolika tender a csali neve? Talán elég ha mi tudjuk! 😀

A rablások fogytán megnéztünk egy másik mólót, ahonnan az atomszél, és a szakadó eső hamar eltántorított minket!

Egy újabb mólón Zolika az opálos vízből azért kivarázsolt egy sügeret a kimondhatatlan nevű és buzirózsaszínesen átlátszó ratamahattatta csalijával.

A kép címe lehetne eörömebodottá, vagy aki a sügeret szereti az rossz ember nem lehet! 😉

Megnéztünk még néhány pályát. Az egyiken Zolika rátalált a balinokra, és a Zolika tender aratott. Négy balin esett áldozatul a viharos széllökések közepette, egészen addig, míg rá nem repült a kőre, ami elvette őt.  Ez volt aznap az a csali, amit a lehető legjobban lehetett abba a sávba juttatni, ahol mozgott a balin. Vagy egyszerűen Zolikának csak mákja volt? Mindig akkor, és oda dobott, ahová, és amikor kellett?

Lényegtelen, hiszen aznap öt balinnal ő lett a pünkösdi balinkirály!

Szeretem Zolikát (már nem úgy 😀 ). Hanem azért mert a legkisebb, és a legnagyobb halának is ugyanúgy tud örülni. Elképesztő hogy milyen életvidámságot sugároz az arca. Nem tudom elképzelni azt az esetet, hogy ő valamiért szomorú lehet!

Hajnali 3-tól délig toltuk az ipart, megnéztünk 5-6 helyszínt. Hárman fogtunk úgy 25 halat vegyesen, amit ilyen időjárási körülmények között nagyon jónak ítéltem meg. De minden jónak vége szakad egyszer, ahogy Zolika pünkösdi balinkirálysága is megszakadt hétfő reggel, amikor is letaszítottam az ideglenes trónjáról.

Másnap reggel Zoli, és én külön helyszínt választottunk. Ő az általa felfedezett pályát vallatta, nem is eredménytelenül. Én a reggel két balint adó pályára mentem, és hamar konstatáltam, hogy ott a hal megint.

Az előző napból kiindulva megint saját csalival kezdtem. A vöröskővel történő szoros barátsága után renoválásra került wobblermania által steveolures zombi ASP killernek keresztelt csalival indítottam. Mint az álom megint! Harmadik dobásra halam volt. Újabb saját csali került így avatásra.

És ekkor láttam a nagyothalló kisöreget, hogy közelit megint.

  • Balin volt?
  • Az.
  • Méretes volt nem?
  • De.
  • Miért engedte el?
  • Mert én így látom jónak.
  • De a következőt adja nekem!
  • Ne haragudjon bátyja de nem. Maga elviszi, amit megfog, ez a maga dolga, én meg elengedem.

Láttam a kisöregen hogy megtört, és nem érti, de nem igazán érdekelt.

Innentől egy új szávázs csalit a prey71-et teszteltem két színben igen eredményesen, mert a következő 15 percben két-két balint adott mindkét szín.

A harmadik halból éppen bányásztam a horgot, amikor a kisöreg egy hallal közelített felém. Egy 30 dekás csuka volt, ami a kishalas cájgra akadt. A kérdésen amit felém intézett viszont megdöbbentem.

  • Magának nem kell?
  • Mi?
  • A csuka!
  • Bátyja azt dobja vissza nagyon gyorsan, hisz még harminc centi sincsen!
  • Jól van. Tudom. Csak megkérdeztem.

És azzal a lendülettel szaltózott vissza a kis szerencsétlen.

Az ötödik halnál aztán megint jött! Nem értette, hogy lehet!

  • 40 éve horgászok itt. Ilyet én még életemben nem láttam, hogy valaki ennyi idő alatt ennyi halat fogjon, de akkor sem értem miért engedi el. A süllőt is elengedi?
  • Igen!
  • Legalább azt adja nekem!
  • Ne haragudjon bátyja, de nem.
  • Végül is ez is egy sport, de nem értem.

És eloldalgott. De láttam, hogy vége az öregnek. Belülről rágta a nemlétező szakállát, forgott az agya, és nem értette.

Azt hiszem avval, hogy az utolsó két méteres zászlón csalit bebombázó kettő pluszos balint magasra feltartottam, majd látványosan elengedtem szíven is szúrtam az öreget.

A történetnek ezzel még nem volt vége! Elhatároztam, hogy ma reggel forgatok egy filmet az új prey wobblerről, hisz idén még nem filmeztem, és ugye a cégnek is horgászni kell. 😉

A kisöreg hol máshol ült volna a fenekezővel, mint azon a helyen, ahol az ötből négy balint kivettem. Nincs is ezzel baj, hisz foglalt hely nincs, és nem létezik, sem névre szóló. Elfértem mellette, és a következő spori mellett. Kettejük között volt egy jó 50 méter.

A harmadik csalicsere után aztán jött a kisöreg megint.

  • Jó reggel!
  • Jó reggelt bátyja!
  • Mondhatok valamit?
  • Mondja.
  • Ne is haragudjon de ez egy 200 méteres partszakasz. Mi itt halat akarunk fogni, és meg is akarjuk enni. Mit képzel magáról, hogy ide jön pusztán úri passzióból dobálni, és összeszurkálja nekünk a halakat?!
  • (Na itt világosodtam meg! Nem segíteni, hanem elküldeni akart az öreg, már az első hajnalban! Itt bizony kezdett elgurulni a gyógyszer!) Ne haragudjon bátyja, de olyan hogy foglalt hely a Balatonon nincsen! Sem a kövekben, sem a pallókban nem látom senki nevét belevésve. Kettejük közt van 50 méter.
  • De mit képzel, hogy odadobál elém?
  • Na most már álljon meg a menet, nem dobtam egyszer sem maga elé. Meghagytam a távolságot. Az, hogy miként állok a horgászathoz az én dolgom, maga meg üljön vissza a botjai mellé nagyon nagy sebességgel.

Ismerek nem egy embert, aki nem lett volna ilyen finomkodó, de nem akartam kemény lenni az öreggel. Annyit elért, hogy elcseszte a reggelem, és felforrt az agyvizem! Dobáltam még pár percet, aztán úgy döntöttem elmegyek. Nem azért mert ilyen “udvariasan” megkért, hanem mert nem bírtam tovább nézni a szenvedő arcát, hogy valaki ellen mert szegülni az akaratának!

Azért még odamentem hozzá, és megköszöntem, hogy így elbaszta a reggelemet, és ezzel vélhetően az egész napomat is.

Az ilyen emberrel kapcsolatban a következő jelzők ugranak be:

  • irigy
  • ostoba
  • mohó
  • Irigy, mert nem bírja elviselni más ember sikerét, örömét.
  • Ostoba, mert arra nem jön rá, hogy ha a lába alatt rabolnak a balinok a fél méter, méter mély vízbe, akkor nem 20 méterre kell bedobni a két horgos tirolifás szerelést. És mert annyira lusta, vagy öreg, vagy nem érdekli, vagy mert ennyire hülye meg sem próbálja másképpen.
  • Mohó mert így utólag rájöttem, hogy a kis csukát sem véletlen hozta oda, szerintem azt gondolta értékesebb halnak vélem, mint a balint, így elcserélem vele.

Rövid volt a pünkösd, és elmúlt az örömöm is, hamarabb, mint bármelyikünk pünkösdi balinkirálysága! 😦

 

Kategória: Balaton, balin, csuka, hendméd, köves, parti, sügér, süllő | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) Pünkösdi királyság nem nagy uraság bejegyzéshez

  1. Csaba szerint:

    Pazar képek! Az írás zseniális!
    Üdv:
    Mosoni Horgász

  2. qvik szerint:

    Király peca volt! Jó volt olvasni, hogy amíg én a családi napon szivornyáztam az esőben a rokonokkal, addig akadt legény a gáton, vagyis mólón, és az elemekkel dacolva összeszurkálta akarom mondani kihorgászta irigy sporik szemét! 🙂 Én is irigykedem ám! 😉
    A kisöregnek meg biza (még ha nekem sem szimpatikus ez a sóvárság) valahol van némi igaza, hiszen milyen állatság mán horogakasztással kínozni a halat “úri passzióból”, hogy aztán csak úgy elengedjük? Mert az oké, hogy halra éhes az emberfia, és szépen kimegy a partra, kipecázza, ha tudja, oszt hazaviszi, megeszi. Persze a horgászat ma már itt Ajrópában nem létszükséglet többnyire, hanem szórakozás elsősorban, mert megtehetjük, Nos, hogy elengedek egy balint, vagy kis csukát, vagy mondjuk keszeget, azt még valahogy megértik a sporik, de vajon mért engedek el egy 2 kilós pontyot? Mert úri huncut vagyok én is, nem is nagyon szeretem a halat enni, de sajna a “kínzásuk horoggal” nekem is “úri pásszió”. Szégyenlem magam, de nem fogom abbahagyni. 😛
    Aztán meg, ha a kisöreg a pecára költött pénzét halra költötte volna, ehetne süllőt, balint, és még csak a parton sem kéne ücsörögnie a szélben, bosszankodva az úri huncutokon. 😀
    Kecsendriliz, meg húshorgászat és a kettő közti átmenethalmazok vitája sosem fog megoldódni, de az tuti, sem téged, sem engem nem fog érdekelni a bosszankodó “kisöreg” s elengedem a halat, ha úgy tartja “úri kedvem”, és azon sem bosszankodom, ha a “kisöreg” a szabályosan fogott, megtartott halát hazaviszi, oszt megeszi, ű dóga.
    Na, de azok a csalik! 😀 😀

    • steveolsonhun szerint:

      Semmi közöm hozzá, hogy mit csinál a hallal, ahogy neki sincs ahhoz én mit teszek vele! Sosem voltam C&R élharcos. Nem volt ilyen sapkám, pólóm, pulóverem. Szeretem a halat fogyasztani is, mégis ritkán teszem. Több összetevős a dolog, amihez senkinek semmi köze! De ez az erőlködés az öreg részéről, hogy rám akarta erőltetni a saját faszságát, és kikért magának valamit, amihez ugyanúgy semmi köze, mint ahogy nekem sincs semmi ahhoz, ha napi öt nemest visz el az felháborít!
      Ha adtam volna neki legalább egy halat biztos a legjobb barátja lennék! 😉
      Nem áltatom magamat. Tudom, hogy a halat szenvedésnek, és stressznek tesszük kis, és sokan pont emiatt támadják a visszaengedősöket, de mitől lennék én rosszabb mint bárki más?

      Hogy az Isten Háta Mögött zenekart idézzem:

      “Az, hogy beteg a világ, az legalább annyira miattam is van! Mit izgassam magam?” 😀

  3. nagy szabolcs szerint:

    Gratulálok.
    A szép halakhoz, a kitartáshoz, a saját wobbleres fogásokról már nem is beszélve.
    Hajnal kettőkor pecázni indulni északi szélben és esőben, azért ide kell az elszántság 🙂
    De meg is lett az eredménye “busásan” 🙂

    A Kisöreghez csak annyit, hogy kár ezen felhúzni magad szerintem.
    Hosszú téma 🙂

  4. streamfun szerint:

    1:király kis írás, mindig meghozod a kedvem a Balatonhoz!
    2:az élményeim a kisöreged féle alakokkal pedig elveszik!

    Az egyik legszebb helyen horgászol, de sajnos ott kirakatban vannak a természetet, embertársakat, pihenést, életet (…) nem tisztelő sporttársaink. És most csak a pecáról beszélünk. (Gondolom, jársz boltba, játszótérre, meccsre…)

  5. Visszajelzés: 2:0, avagy út a nyugdíjig | steveolsonhun

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.