Lenn délen édes éjen édent remélsz!

Fura ezt kimondani is, hisz a déli part csak néhány kilométer légvonalban, de korábban autó híján nem volt jellemző, hogy a déli parton horgásztam volna. Néhány Siós csatornapeca és kikötői sügérpeca jelentett némi kivételt. Amikor a feleségem felvetette, hogy töltsünk el pár napot a túloldalon kifejezetten örültem neki. Kívülállónak ez furcsa lehet, hogy a Balaton mellől a Balatonra megyünk nyaralni, de miért ne?

Persze a fő csapásirány nem a peca volt (dehogyisnem! 😀 ). Első nap kettőkor foglaltuk el a szállást és irány a víz. Persze (még) nem peca, hanem fürdés, labdázás a kölyökkel. A szállás mellet közvetlen volt egy széles nádnyiladék, csónakokkal és mivel középen volt egy lejárat, így elindultunk befelé. Soha nem strandoltam még a déli oldalon így némileg természetesnek gondoltam, hogy kb 100 méter megtétele után lett az 50 centi iszapból kemény talaj. Aztán, amikor már bent voltunk jó 200 méteren vettem észre, hogy a nád túloldalán egy rendes kis szabadstrand van büfékkel és önfeledten lubickolnak a strandolók a kis vízben. Persze, hogy kifelé ott mentünk és nem volt egy deka iszap sem! 😀

Vacsora után begázoltam balinok reményében. Összesen három rablást és egy fordulást láttam, de azok is nagyon messze voltak. Kajakot nem vittem, mert a négy napból háromra hatalmas szelet jósoltak. Pechemre és ez be is jött nekik. 😦

Sajnos a Tihanyi-félsziget feletti naplementémet is elrontották az estére felgyülemlő felhők!

Első este a víz még tökéletes volt

Halat nem sikerült fotózni, csak kedvenc hendméd popperem, ami azóta elesett a csatában

Éjjel meg  is érkezett a “várva várt lehűlés hatalmas széllel”! Reggel nem is próbálkoztam pecával, de egy fényképet azért készítettem.

Nem erről álmodtam!

Nem volt mit tenni elmentünk kirándulni, persze a motyó a csomagtartóban volt. A zárt kikötők kivételével mindenhol hatalmas hullámok és koszos víz fogadott. Próbálkoztam a Fonyódi-hajóállomáson kövesre, sügérre, de csak két apró kapásom volt. Mivel láttam pár rablást megpróbáltam a balinokat is, de akkora szél volt, hogy a 17 grammos csalival nem tudtam a rablásokat 10 méteres pontossággal megdobni. Ráadásul olyan hasa lett a zsinórnak, hogy az első húsz méteren nem is éreztem, hogy lenne a kapocsban csali! 😦

Ejj, ha oda bemehettem volna!

Megpróbáltam a Szántódi-révet is, de esély nem mutatkozott semmire!

Szántódon egy kapáska DS-re

Este nagyon vártam a másnapot, hisz az volt az egyedüli, amikor esély kínálkozott gázolva balint fogni, amiben Zoli barátom próbált segíteni. Furcsa is volt, hogy most ő gájdolt engem a Balatonon és nem fordítva!

Reggelre 12 fokra hűlt le a levegő. A víz melegnek mondható 24 fokos volt. Mivel lyukas a gázlóm és nem számoltam ilyen rossz idővel így én parsztgázlóban indultam a vízbe, míg Zolika mellesben polár pulóverben. Beálltunk a tuti helyre és vártuk az első rablást. Ez sem az a pálya, ahol a vaktában dobálás eredményre vezet. Meg kell várni az első őnöket és mehet a csali a rablások mögé.

Már bent lehettünk fél órája, amikor előttünk csattant néhány jószág. Tán egy másodperccel előbb eszméltem, így az én wobblerem ért először a tutiba. Ütötte, de nem akadt, aztán ráduplázott és abban a pillanatban Zolika is akasztott. A két hal nem volt fél méterre egymástól. Az első gázlós balinomról a kép ramaty lett és míg a horogszabadítással tököltem Zoli kicsapott még egyet. Sajnos ez csak egy 3-4 fős csapatnak bizonyult, mert utánuk síri csend lett.

Zolika fehér bobleres balinja

Egy jó 100-150 méterrel feljebb aztán volt egy brutális rablás a kőspiccen. Zoli pont azt ecsetelte, hogy oda nem érdemes kimenni, mert egy-egy rablás szokott csak lenni és nagyot még nem fogott, amikor elkezdték az őnök sorozni a küszöket. Egyszerre indultunk meg a néhol mellig érő vízben. Zoli kicsit előbb ért oda és elsőre kiütötte a nagynak vélt balin a popperét a vízből. Nekem feljebb kellett állnom, hogy tudjak dobni. Kb. térdig álltam a vízben, de nem sokáig bírtam, mert a levegő hőmérséklete még akkor is 16 fok körül lehetett és teljes testemben remegni kezdtem. A balinok elcsendesedtek, nem volt több rablás nekem meg jólesett a meleg vízben gázolni újra. Kint a nyílt pályán voltak random rablások. Ezekkel próbálkoztunk vajmi kevés sikerrel, amíg Zoli sekély “pályája” be nem indult.

Elképesztő ahogy a 30-50 centis vízben odavernek az őnök a kishalak közé!

A hínármező közepén láttam egy hajtást. Viszonylag messze, így a távdobó fehér kutyám került a kapocsba. Tán egy métert húztam, amikor brutális kapással torokra vette a gyönyörű őn.

Torkos balin

Zolika egészen eddig nem hitt a saját készítésű WTD-iben. Túl nagynak találta őket. Én mondtam neki, hogy szerintem sem a mérettel, sem a mozgásukkal nincs probléma és amikor látta élőben is, hogy nekem a saját vörös torkú hófehérke meghozta a balint elkezdte ő is szórni a vizet. És bejött neki! 😉

Zolika első kutyás balinja

Azon a napon ennyit akart adni a Balaton. Végre fogtam gázolva felszíni csalival balatoni balint! 😀 A cél ez volt és összejött. Bár tudtam, hogy jó időben ennél sokkal, de sokkal többet tudtam volna kihozni a pályából, de azért így is örültem.

Éjjel újabb lehűlés érkezett atomszéllel, így hajnalban a helyi kikötőt vettem célba süllő, balin, sügér, vagy bármi reményében. A kövezés végén a szél és hullámzás ellenére ívott némi küsz és amikor elcsattant az első süllő már repült is a felúszó wobblerem. Úgy 15 dobásból fogtam két tepsis süllőt (:D persze nem ettem meg egyiket sem) és volt még egy kapásom is.

Negyveneske

Ahogy jött fel a nap volt néhány brutális balinrablás. Egy igen komoly kapásig jutottam, de persze nem akadt meg.

Utolsó nap hajnalán a tuti csali birtokában, a nyerő pályán találtam magam az előző napnál sokkal korábban. Persze a még nagyobb szélben küszök csak a belső íven mozogtak a hínármezőben. Süllő egy darab sem. Azért kitartóan szűrtem a vizet, míg végre hajnalban sikerült fognom három kapásból wobblerrel egy sügéret a kő lábánál.

Crucian crank

Volt még egy brutális balinkapásom is erre a csalira, de persze Pelso anya ennyire nem akart kegyes lenni irányomba, így ez sem akadt!

Aztán a kikötőben jött gumira még pár sügér és egy igazán komoly bebombázta a fenti wobblert, látott kapással. Belefutott a hínárba és lelépett.

Nimfára

A helyi sügérállomány amúgy nagyon rafináltnak bizonyult. A gumit flegmán fitymálták a vitorlások között, babahallal viszont fogtak nagyokat is. Volt még pár akcióm tőlük jerkre, de csak kikövették. A lehűlésben, mint utólag kiderült csukázni kellett volna, ugyanis fogtak pár igen komoly példányt is, de én rájuk nem igazán készültem.

Gyönyörű!

Persze mire hazaértünk frankón beállt az idő és Zolika harmadnap már 11 jószágot fogott gázolva felszínivel. Nagyrészt saját WTD-vel! 😉

Mit volt mit tenni? Vissza kellett mennem! 😀

Korán találkoztunk a parkolóban és megbeszéltük aznapra a stratégiát. Elsőként az előző napon hal hegyeket adó pályán gázoltunk be, ahol hajnalban szinte a vízbe lépés helyén zabált a csapat.

Balinokra várva

Persze, hogy aznap nem jöttek. Aztán elindultunk és először csak hallottuk, majd láttuk is a brutális rablásokat. Kishalfoci volt a javából! Repkedtek a küszök, balinok egyaránt! Egy volt a baj, hogy a csapat igen messze volt tőlünk. Vagy 7-800 métert “futottunk” a mellig érő vízben! Persze mire odaértünk csendesedett a téma, de sikerült párat elcsípnünk belőlük.

Az első

Az a bizonyos Savage Gear Twitch Minnow

Bobleres nyílt vízről rablásra dobva

Zolika elhúzni látszott darabszámban. Nekem volt több rontott kapásom és egy lemaradt komolyabbnak vélt balinom is, de azért jól szórakoztunk.

Amikor a nyíltvizi rablások lecsendesedtek megpróbáltuk becsapni a nád előtt portyázó magányos halakat, de ez azon a napon nem sikerült, így elindultunk kifelé. Zoli az előző napon itt is fogott egyet, de sürgetett hogy menjünk át a sekély pályára. Én azért nem hagytam ki és ahol mozgást, rablást láttam, oda repült a Savage poppoló. Egyet még vízben állva , egyet pedig partól sikerült megcsípnem. Nagyon jó érzés a sekély hínárosban magányosan vadászó balinokat felszíni csalival megcsípni. Brutális kapások voltak!

Mobilos kép, de azért ezt elkapta Zolika

Partról akasztottam, vízben állva fárasztottam

Átmentünk a sekély oldalra, de aznap nekem csak egy kapást tartogatott. Mire másra, mint a fehér kutyára. Zolika fogott egy 60+os jószágot, kicsit külön utakon járva.

Visszafelé aztán egy haltetemre figyeltünk fel, amit le kellett mennem a vízre megnézni. Egy elpusztult süllő volt, egy komoly bodorkával a torkán!

Süllőben még nem láttam ilyet azelőtt

Mivel még volt bőven időnk és a sekélyben a halak inaktívvá váltak így átmentünk egy szabadstrandra, ahol előző este  aktivitást mutattak a balinok a fürdőzök között is. Mire odaértünk elkezdett hullámozni és pár random rablást láttunk csak a messzeségben. Próbálkoztam távdobó csalikkal, de nem adták a halat. Ekkor Zoli kitalálta, hogy kövest akar fogni és egy apró fehér gumit tett fel. Éppen mondtam neki, hogy meglepődne, ha egy hatos süllő leverné, amikor kapása volt. A bot ívéből látszott, hogy nem köves, vagy ha igen akkor világrekord! Egy pillanatra meghűlt a vér az ereimben. Mocskos dolog, de nagy volt az örömöm, amikor megláttam, hogy nem süllő a szentem, hanem egy balin! 😀

Mivel gumi nem volt nálam, ezért a gumibevonatos soft vibes csalira esett a választásom, ami jól dobható és lehet “jiggelve” vezetni.

Pár dobás után éppen megjegyeztem, hogy nem az igazi, mert sokszor beleér a hármashorog a homokba, amikor tőlem 5-6 méterre fékhúzós kapással szedte le egy gyönyörű őn! 😀

Jájjdeszíp

Itt már egyenlő volt az állás darabszámban.

Van egy olyan hülyeségem mostanában, hogy képes vagyok egy-egy fogott hal után csalit cserélni, főleg akkor, ha megy a hal. Ilyenkor lehet igazán kísérletezni.

Ez a – fogtam 14-et egymás után thrillel izomból tekerve, mert az a fasza csali – nekem már nem megy!

Így került fel az előző csali elődje a fat vibes. Elég távol durrant egy balin. Zoli a boblerrel nem érte el, nekem azonban sikerült túldobni rajta. Sejtettem, hogy a balin ott kever még a felső vízrétegben, ezért felfelé tartott bottal elkezdtem húzni a csalimat. Mondtam Zolinak, hogy durva lenne, ha levenné így zárásként. Szerencsére nem tudtam befejezni a mondatomat, mert közbeszólt a nap utolsó balinja! 🙂

Záróhal

Hatalmas peca volt jobbnál jobb kapásokkal és halakkal. Kis szerencsével, ha a bandához közelebb megyünk be a vízbe hajnalban még foghattunk volna belőlük, de panaszra semmi okom nem lehet.

A nyerő csalik aznap

Azóta többször visszatértem, így a történet majd folytatódik valamilyen szinten. A vízben popperes balint fárasztó képem pedig megihlette Balu barátomat. Tán nem véletlen! 😀

Igen, az ott a biblia a kezemben!

Csopaki Szent Ferenc megkísértése – Ismeretlen XIII. századi festő műve (bocs 😀 )

Köszi Zoli a pecákat, a gájdolást és köszi Balu a bibliai ihletettségű képet!

Közben jött egy hozzászólás Dr. Hektor a lektortól, amit muszáj idemásolnom!

Nem viccelek más vallásával, de azért felrémlett bennem, hogy előbb boldoggá, majd szentté avatnak, és egy templomban őrzik majd az ereklyéidet. Mi mást mint a Fehér Popper-t, mint a szent kézigránát újramegtestesülését…” 😀

 

 

 

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, faragás, felszíni, gázolós, hendméd, légiós, parti, pecavilág, popperes, PV, sügér, süllő, szávázs, topwater, WTD | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Egy életen át… | steveolsonhun

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.