Márciusi tél

Hajnali négy van, már megint nem alszok. Ülök a cserépkályha mellett, a három kutyám körülöttem sertepertél, én meg csak bámulom az újra fehérbe boruló udvart. Előző nap hajnalban ugyanez történt. Szakadt a hó, amely napközben majdnem teljesen elolvadt. Nem akarom én már ezt. Öreg vagyok ehhez. Miért nem akkor jött a tél, amikor itt volt az ideje és én miért nem tudok aludni? Hiányzik már a peca piszkosul, amire ez a megkésett tél még rátesz egy lapáttal. Milyen egy hosszú hétvége, négy napos ünnep volt ez így? Milyen?

Lehet hogy régen is voltak ilyen tavaszok, de a rossz emlékeket elhomályosítja, míg a kedves, szép emlékekét egyre fényesebbé változtatja az idő.

Tavaly ilyenkor már túl voltam a második domolykópecámon. Idén is nagyon tervezgettem, de sokáig meghiúsulni látszott a dolog, hisz a folyó a kései hó olvadása és a márciusi esőzések miatt megáradt. Vize zavarossá, hordalékossá, horgászhatatlanná vált.

Mivel még hétvégén is negatív hírek érkeztek, így lemondtam már az egészről. Aztán szerdán Zénó nem bírt magával és kiment ránézett pár helyre. Legnagyobb meglepetésünkre a folyó bár magas volt és kép alapján helyismeret nélkül azt is nehéz lett volna eldönteni, hogy melyik az út és melyik a folyó, de letisztult.

Igaz halat nem fogott a barátom, de ennyi elég volt nekem ahhoz, hogy már rendeljem is a napijegyet a horgaszjegy.hu oldalon. Itt becsúszott egy hiba! Az engedélyem ugyanis otthon volt és elfelejtettem felrögzíteni az új állami jegyemet.

Rövid úton, egy telefon után sikerült az utolsó akadályt is elhárítanom. Nehéz pecának ígérkezett, de az előrejelzések miatt a négy napból ezt az egyet ítéltem meg horgászatra alkalmasnak. Eredetileg úgy terveztük, hogy egy barátom is jön velem, így írtam neki, hogy végül elhozta e az engedélyét, mert ha igen, akkor minden szükséges eszközt a rendelkezésére tudok bocsájtani. Sajnos az engedélyét sem hozta magával és a halőrök nem fogadták volna el neki a fényképeken bemutatott igazolványt, ennek ellenére úgy döntött velem tart.

Én biztos megbolondultam volna a helyében, ha nem horgászhatok, de ő azt mondta még mindig jobb neki így, kint a szabadban, mint a négy fal között.

Napkelte után kicsivel érkeztünk. A zúgó nem látszott ki a hatalmas víztömegből. Csak néhány burvány jelezte, hogy a medréből kilépett folyó megtörik valami akadályon. A partról megdobható helyek száma erősen korlátozottá vált. Ráadásul amikor beléptem az egyik helyen a szélvízbe, hogy jobban dobhassak, csak akkor vettem észre a beáramló hideg víz végett, hogy valami egy korábbi horgászat alkalmával elvágta a gumicsizmám oldalát.

Megnéztünk még pár partról is ígéretesnek tűnő helyet, aztán a mellcsizma mellett döntöttem. Itt jöhetne is a fasza reklámszöveg, hogy a prologic mellessben milyen komfortosan éreztem magamat, nem fázott benne a lábam és a sokszor több száz méteres, vagy kilométeres parti sétákon nem izzadtam bele egyáltalán de ez kamu lenne!

Ilyenkor amúgy is csak az igazi hülyék mennek bele a vízbe! 🙂 Délután kettő felé bizony már fázott a lában dupla zokniban is a csizmarészben. Amikor az autóhoz kellett visszamenni akár kilométereken keresztül a töltésen egyhuzamban, miközben persze mindig kisütött az a fránya nap is, akkor azon a bizonyos testrészemen is az izzadság folyt! Ha pedig melles csizmában szélben kel a kisdolgot elvégezni, hát…. 😀

Ahogy a képen látszik bizony az eredeti meder határán, ahol máskor száraz lábbal szoktunk ácsingózni a sima csizma igencsak kevés lett volna. Voltak olyan részek is, ahol derék fölé ért a folyó. Tiszta volt, de magas és gyors. Akkor még egyetlen kapásnak is örülni tudtam volna.

Szerencse hogy barátom nem kockáztatott hisz egyszer csak a halőri autó parkolt le az enyémmel szemben a töltésen. Felszólított, hogy mutassam meg az irataimat és álljak félre, hogy elférjen. Majd közölte, hogy ő etikátlannak tartja ilyenkor a rablóhalakra történő horgászatot, mert ezzel veszélyeztetem a folyó két fő halát, amiből az egyik a süllő. Majd gyorsan hozzátette, hogy igaz ezen a szakaszon egyáltalán nincs belőlük! 😀

Öt perces diskurzus után a halőr odébbállt, ahogy mi is másik pályát kerestünk, mert nem akartam megszakítani az etikátlan horgászatot, ha már idáig eljöttünk.

A másik pálya jó fél órás autóútra volt, ráadásul az utolsó pár kilométert inkább nevezném tereprallynak. Személyautóval nem biztos hogy meg mertem volna kockáztatni, de így is necces volt!

A víz itt kevésbé volt magas, de kellett a melles és egy befolyó alatt pár száz méterrel a mélyen járó, barátom által kegyetlen cranknek nevezett céges csalival megfogtam a nap első halát. Persze, akkor még nem tudhattam, hogy lesznek még jelentkezők a későbbiekben, de a helyenként előbújó nap, a kishalmozgás és az ígéretesnél ígéretesebb pályák azért sejtettek valamit a történésekből.

Hetek óta nem horgásztam és akkor is csak egy tilalmas kis csuka szánt meg sügérezés közben. Bár a  faragás töltötte ki minden szabadidőmet, már nagyon kellett a lelkemnek ez a hal!

Ugyan nem kapitális, de igazán szép színezetű, hasas domolykót fényképezhettem. Divatosan mondva, made my day!

Itt volt az ideje, hogy a saját csalijaimmal is megpróbálkozzak. Végül az egyik 5 centis süllyedő crankem volt az, aminek ilyen vízállásnál és sodrásnál a leginkább működni látszott. Az egyik dobás után 4-5 métert húztam – eresztettem a meder közepén, amikor ráduplázott valami, de sajnos a gyors bevágásom ellenére sem ült a horog. Rápróbáltam még kétszer. Szomorúan konstatáltam, hogy megszúrhattam, így nem akart újra támadni. Egy gyors csalicserével azért megpróbálkoztam, nem is hiába. Gombár Peti barátom kézi készítésű békája nem hazudik, ezt már nagyon rég óta tudom. Túldobtam az iménti kapás helyén és határozott ütéssel vette le azt a nap második hala.

Hasonló méret volt az előzőhöz, de sokkal jobban védekezett és húzni kellett a finom cuccal, hogy az eredeti part növényzetébe ne feküdhessen bele. Nem volt rossz hogy a 221 centiméteres custom ul jutott nekem és nem a rövidebb! 😉

Innentől meg kellett próbáljam a nagy halat. Rengeteg csalit kipróbáltam, de mindig visszakerült a kedvenc lárvám. Egy gond volt ezen a napon, hogy csak folyással egy irányban lehetett elhúzni a folyó sebességével azonos tempóban. Ez a hideg vízben még annyira nem gyors halaknak kicsit soknak bizonyult, de így is volt rá négy akcióm a hátralévő időben. Amiből a második akciónál a nap hala látott kapással szedte rövid zászlón az eredeti mederhatár mellől kitámadva.

Sokan kételkednek ebben a csaliban és bár ez a hal még messze volt a gyomorból hörgő mérettől , azért már nem volt rossz jószág. Azt szoktam mondani, hogy ezt a csalit nem megenni, hanem megölni akarják a telények és ennél a kapásnál ez bizony így volt.

Barátom ha éppen nem másfelé bóklászott átélte velem az eseményeket. Látta a botspiccen a kapásokat és bár nincs hátul szemem még azt is el tudom képzelni, hogy ilyenkor reflexből bevágott a halaknak! 🙂

Párat ugyan dobtam még ez után a hal után és volt még egy, vagy két kapásom, aztán úgy döntöttem elég volt. A mellesből, a hideg vízből, a szélből, a felhőkből az időközönként kisütő napból, a folyóból, a halakból. És most itt ülök március 19.-én a kályha mellett, a kutyáim körülöttem sertepertélnek. Havazik, fehér az udvar, a folyó árad, de újra mennék vissza, mert ez az életem!

 

Kategória: Balaton, crank, crankbait, csuka, domolykó, faragás, folyó, gázolós, gpepplures, hendméd, pecavilág, PV, steveolures, szávázs, UL | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Márciusi tél bejegyzéshez

  1. LL szerint:

    Ez szép volt. Sajnos felénk nincs ilyen letisztult víz, csak a sáros lé mindenütt, így maradnak az elvonási tünetek. Ebben az állapotban még olvasni is jó volt halfogásról.

  2. streamfun szerint:

    Jó peca, remek elbeszéléssel.

  3. qvik szerint:

    Hehe! Kárörvendően kacarásztam a beázós csizmánál, és a reklám is kiváló volt! Szép halak, jó peca lehetett.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.