Tilalom előtt – a második rész

Nagyon kicsin múlott, hogy ne legyen második rész ugyanis csütörtökön este 11:40-től három ütemben hatalmas vihar csapott lesz Veszprémre és a Balaton északkeleti részére. Olyan égzengés volt, hogy beleremegett a ház, a villámok pedig nappali világosságot idéztek elő a tetőtérben. Az eső szakadt, zuhogott és ömlött egyszerre. Ha készülök valahová és lecsap a vihar mindig felhívom a munkahelyemen a porta telefonszámát kontrollként, hogy megy e rendszer. Amikor a harmadik ütem érkezett nem csörgött ki a készülék. Elment az áram. 😦 Szomorúan konstatáltam, hogy ebből nem lesz peca, hisz ha nincs áram, nem megy a rendszer, a kollégák nem tudnak dolgozni. Persze nem az én feladatom megoldani az alap problémát, de ha nem indul el a szerver, vagy hálózati hiba lépne fel, akkor olyan távolságból is visszarángatnak.

Már megírtam Zénonak, hogy ezt a napot buktam, amikor beugrott valami. Előfordul, hogy csak a portai részen vágja le a vihar a biztosítékot. Így felhívtam az egyik intézményt. Kicsörgött. 🙂 Gyorsan bekapcsoltam a notebookot és ránéztem távoli asztallal a szerverekre. Üzemeltek! 😀 Némi kockázat volt így is a dologban, de bevállaltam.

Kicsit késve de végül 05:40-kor pattintottam ki az autó ajtaját barátom háza előtt egy viszontagságos, viharokkal tarkított út végén. De legalább az állatok azon a reggelen elkerültek. 😀

A befolyó így kimaradt. Estére, hazaútra terveztem megdobni, hátha szerencsém lesz megint.

A négy domit adó pályán indítottuk a napot. A kis csatorna torkolatánál megint megkaptam az előnyt és megpróbáltam élni vele. Először direkt nem a legutóbb nyerő kis crankbaittel kezdtem, kapásom sem volt. Aztán felkerült a kis lila dagadék és két kapásból adott egy átlagos jószágot. Míg barátomnak legutóbb ajándékozott purplehaze színre keresztelt testvére adta az első akciókat. Először kemény ütése volt, de nem akadt meg, aztán egy hal egy húzáson belül háromszor is nekiment.

Aznap nem adta a csatorna szerű kis folyó. Zénónak sikerült még egy teljes hosszban 40-est kivarázsolnia, így elindultunk a második pályára.

A vízállás még mindig magasabb volt a normálisnál. Sajnos a korábbi években jó halakat is adó részeket nem tudtuk csizmában megközelíteni. Sokszor centinként araszoltunk a vízhez azt figyelve hogy ne essünk pofára, ne lépjünk gödörbe és ne folyjon be a csizmaszáron a víz.

Domolykózás közben néha beesnek egyéb halak is. Egy elhibázott kapás után-ami jó domolykó volt, hisz a lábam előtt püfölte a lárvát- Zénónak akadt egy kisebb csuka, majd egy kiöntésnél, ahol nagyon sok apróhal tartózkodott fogtam egy rövid zászlós balint, amit gyorsan elengedtem.

Zénónak is jött egy darabos őn kínai bugeye klónra. Nem akarta a pálya adni a halat, ráadásul barátom a bokáig érő vízben betalált egy olyan gödröt, amiben a bal lába térdig eltűnt. A kocsi felé vettük az irányt. Megdobtuk a lehetséges helyeket. Egyetlen 30-as jószágot tudtam még elcsípni, három akcióból. Láttam ahogy a folyással egy irányban húzott csali alatt úszik. Visszapöccintettem, de persze nem akadt meg. Megint visszatettem neki és ahogy megállítottam, végre leszedte.

Némi elemózsia elfogyasztása után barátom kedvenc befolyójához érkeztünk meg, ekkorra már atomszél kerekedett. Érdekes ez a pálya, mert ha együtt, ha egyedül pecázom meg még soha nem fogtam rajta semmit, így átadtam a lehetőséget. Persze hogy nem volt rajta hal. Zrikáltam is barátomat rendesen, hogy tuti máshol fogott halakat visz oda fel lefényképezni és azokat mutogatja nekem. 😀

Lentebb aztán nagyon sok csalicsere után a lárva újra megmutatta vonzerejét. Illetve csak mutatta volna, mert sorra jöttek ugyan a kapások, de az akasztás minduntalan elmaradt. Az egyik helyen aztán rengeteg kishal volt. Kivételesen itt nem 40-50 centis dzsuvában kellett bemásznom és még le is tudtam guggolni a parton. Éreztem a helyben a halat és az egyik húzásnál jött alatta egy kiló feletti egyed. Majd amikor visszaejtettem neki a csalit megint ráfordult, de persze nem vette le. Aztán egy újabb táplálékhallal teli pályán neki is ment a csalinak egy másik példány, de megint nem akadt. Itt az égieket nem éppen illő módon felfelé kiáltva kezdtem el emlegetni. Nem volt őszinte a mosolyom na! 😀

Csalit cseréltem.

Zénónak menni kellett így én bevettem magam a kedvenc erdős részemre. Necces volt a csizmás peca. Sok hely meghorgászhatatlannak bizonyult. Aztán jött egy szakasz, ahol találtam végre olyan halakat, akik komolyan gondolták. Három beállóból három egészen jó haltól volt három kapásom. Sajnos a harmadik 40+os jószág beszaladt a parti gazba és mire megkerülvén egy mély gödröt alá akartam tolni a szákot, lelépett. Igen, jól látjátok. Közben a csali is visszakerült! 😀

A csali megint a lárva volt. Egyszerűen verhetetlen cucc számomra a gyári csalik között és ezt tényleg nem a reklám és az elfogódottságom mondatja velem. Ráadásul nemzetközi szinten befejezték a gyártását, ami számomra még mindig érthetetlen, hisz még hasonló sincs az egész piacon. Jelenleg nem kapható, de nekünk, magyaroknak még várható belőle egy kisebb adag, csak még nem ért ide.

Kaptam nemrég egy kérdést a Savage Gear facebook oldalára a csalival kapcsolatban. Kérdést és választ is szó szerin idézném nektek.

Ezt hogy hogy vezetitek? 2éve erőltetem ezt a szart ütés nélkül,olyan helyeken,ahol ha lecserélem vmi ivadék imitátumra, akkor azt meg első dobásra leverik. :)”

Szervusz! Igazán köszönöm ezt a választékosan megfogalmazott és felettébb megtisztelő kérdésedet. Ha egy csali valakinek nem működik, nem adja a halat az nem azt jelenti, hogy sz@r! Nem a Savage Gear iránti elfogódottságom mondatja ezt velem, hanem hosszú évek tapasztalata. Szóval ezzel a …-ral tegnap is sikerült 5 elég komoly domolykót elcsípnem és voltak még rá lekövetések, kapások. Többféleképpen vezetem, fogom vele halakat (domolykó mellett jász, balin, csuka, csapó és a süllő sem veti meg). 1.) Hosszú nyílt szakaszokon felfelé dobom és folyással azonos ütemben húzom. 2.) Átdobom a túlpart szélébe és egyenletes tempóban húzom magam felé, egy – egy ütemet kihagyva sodortatva a csalit. 3.) Lefelé dobom és a sodrás sebességétől függően húzom be, néha főleg tereptárgyak közelében megállítom, hogy a sodrásban egy helyben lebegjen. Nagyon sokszor fordult már elő, hogy inaktív kevésbé táplálkozó halakat csaptam be vele ezzel a megállítós trükkel. Tegnap is sikerült többek között a képen látható teljes hosszban 47 centiméteres, kövér, egészséges példányt elcsípnem ezzel a csalival. Nagyon sokszor láb alatt, rövid zászlón bombázzák le a partszélben irtózat erős kapással. Nálam az abszolút favorit, ha domolykóról van szó!

És becsatoltam mellé a következő képet.

Ez a gyönyörűség egy olyan pályán jött, ahol egy hatalmas fa alatt horgászhelyet alakított ki valaki magának. Ilyen vízállásnál viszont tuti nem próbálkoztak még rajta. Nagyon adta magát a hely. Alsó dobásokkal 5-6 métert tudtam a csalit pöccinteni a túlparti nádas irányába. Elsőre nagyon sok kishal követte ki. Ott volt a táplálék hal, így ott kellett lenni az őket sanyargató ragadozónak is. És pont itt mutatta meg megint a lárva, hogy mit tud. Meggyőződésem, hogy az a hal tele volt zabálva, de addig dobtam, húztam állítottam meg és riszáltattam a csalit míg neki nem ment! Egyszerűen idegesítette!

Nem hinném, hogy az éhség hajtotta volna.

Kiérvén az erdős részről a nyíltabb pályát hosszú felfelé végrehajtott dobásokkal próbáltam meghorgászni a tomboló szélben. Nem volt egyszerű és csak egy lekövetésig jutottam.

Mivel egyre jobban fáradtam és fogyni látszott az időm, így bepakoltam az autóba és elindultam a zárópályára a múltkor sikert hozó csatorna befolyó torkolatához.

Hiszitek, vagy sem, de első dobásra szinte centire ugyanott leszedte egy gyönyörű hal, ahol legutóbb másodikra.

Dobtam még néhányat, hisz ez a hely simán tarthat 2-3 halat is, de nem volt több akcióm. Ahogy haladtam lefelé orbitális, fröcsögős rablásra kaptam fel a fejemet. A befolyó melletti kiöntött részen a fűben támadta be valami a kishalakat.

Sajnos leakadtam közben, de nagy nehezen aznap harmadszor mentettem ki a lárvát a folyó fogságából, igaz harmadszorra a bal szemét elveszítette. Nem jellemző rám, hogy gyári csalikat nyugdíjba küldenék, de ez most megérdemelte. Visszaálltam hát a torkolatba és vártam. 1-2 perc telhetett el, amikor megint keményen odacsapott valami a kis vízben lebzselő halak közé. Elővettem hát a kis cranket. A szembe szél ellenére az első dobás tökéletesre sikeredett növelve ezzel esélyemet egy kapás kicsikarására.

Abban a pillanatban, ahogy a csali a rablások helyére ért egy hatalmas domolykószáj emelkedett ki mögötte a vízből és rászívott. Sajnos az erős sodrás miatt kicsit nagyobb lehetett a csali sebessége a kelleténél, így nem érte el rendesen. Utána már hiába próbálkoztam  felszíni kütyükkel, nem tudtam több támadást kicsikarni. Így a pont az I-re, a korona a napra, a naplementés domolykó sajnos elmaradt ugyan, de ez így is egy nagyon szuper és fárasztó nap volt. Este nem kellett altató! 😀

 

Kategória: balin, balsa, crank, crankbait, csuka, domolykó, egyéb, faragás, felszíni, folyó, gázolós, hendméd, lárva, parti, steveolures, UL | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.