Álom volt csupán?

Ez egy nagyon hosszú írás lesz életem eddigi legjobb őszéről néhány képpel és eddig nem publikált videókkal tarkítva. 2014 ősze hatalmas áttörést jelentett számomra, ami a csónakos horgászatot illeti. A „zöld csónak” már több éve a birtokomban volt és bár az előző évben sikerült belőle egészen jó csukákat fognom, tulajdonképpen akkor még fogalmam sem volt a nádi, illetve a nád előtti hínármezők feletti – közötti csukázásról.
Akkor még csak sejtettem, hogy miért volt annyi hal a pályán (és nem csak csuka). Azóta valamelyest tisztult a kép, de még mindig vannak homályos foltok.

Egy biztos, a magas vízállásnak nagy szerepe van a halbőségben, ami 2018 őszén részben újra bebizonyosodott.

2014 szeptember 12.

Ezen a napon kezdődött minden. Balázs barátom kitalálta, hogy menjünk ki pénteken munka után csónakkal a pályámra. Én először bizonygattam neki, hogy még nincs ott a hal a nádban, hiszen néhány alkalommal már rápróbáltam és kisebb sügéreken kívül nem igen találkoztam egyéb jószággal. Rövid idő alatt aztán mégis meggyőzött. És milyen jól tette!
Míg kimertem a csónakot, ő egy kis csukával nyitott a stégen, majd kikapott kanállal két szép sügeret csónakból. Ütötték, verték a csukáknak szánt kanalat süllyedő fázisban, de nem mind akadt meg.

Szezonnyitó

Barátom kisvártatva finomabb szerelésre váltott és kikapott vagy egy tucatot közülük. Én úgy voltam a dologgal, hogy bár jó jel a sok darabosabb sügér jelenléte, de maradok a csukáknál, hisz akkor épp az ultralájt korszakom kellős közepén rengeteg kifogott csapónál tartottam.

Ennek ellenére az első átlagos csuka is Balázsnál jelentkezett be kanálra, de sajnos lemaradt. Aztán egy öbölhöz értünk, ahol előző évben már ütöttem egy csukeszt. Azon a napon úgy éreztem, hogy kell ott lennie egy lakónak, annyira ideális volt a terep egy rejtőzködő ragadozóhal számára. Akkor még a vékony lemezes támolygó kanalak bűvöletében éltem. Gipo kess, siluro és természetesen az elmaradhatatlan otto kele voltak a kedvenc katonáim.

Talán a harmadik kanállal, úgy a huszadik dobásra elkaptam egy gyönyörű teljes hosszban 65 centiméteres szép mintázatú csukát, az akkori felszerelésemhez mérten kemény, gyors fárasztással.

Az első tanulság máris meg volt. Egy öblöt érdemes több csalival is megdobni. Nagy általánosságban az a tapasztalatom, hogy, ha 2-3 dobásból nem jön ki a csuka a rejtekéből, akkor az adott öblöt üresnek nyilvánítom. De ez a hal megmutatta, hogy egy ígéretes helyre, ha nem csak 1,5-2 órája van az embernek az adott napon, akkor érdemes több időt és főleg több csalit szánni.

Bármelyik évben elfogadnám az ősz első halának

Megszakadt végre a csónakos kudarcok sora, beindultak a halak nekem is!
Ütöttem még egy 47-est, majd amikor visszafelé indultunk időnk fogytával bődületes rávágást kaptam két karó között, egy korábban már megszórt öböl bejáratánál. (Újabb tanulság. Egy már korábban megszórt helyet érdemes újra megdobni, az sem baj, ha más szögből tesszük azt. 😉 )

Először azt hittem 90+os jószág küzd a felszerelés másik végén. Izomból húzott a nád felé. A 10-25-ös bot (ehhhh!) karikában volt, és tépnem kellett a halat amennyire a motyó engedte.

A bot és a zsinór határáig terheltem a cuccot (ekkor még nem sejtettem, hogy ennél durvább csatákban is lesz részem), de a 0,10-es (valójában inkább 0,16-os) sárga energo fonott, és a pikemono is jól vizsgázott (hozzáteszem, hogy akkor még).

Akkor még nem gondoltam, hogy mi vár még rám az ősszel

Kb. 2 perc alatt legyőztem az óriást! A csuka teljes hossza 87 centiméter volt. A legnagyobb hal, amit valaha fogtam! Fülig ért a szám.
Volt egy olyan elszólásom korábban a http://www.pecavilag.hu fórumán egy fogott halnál, hogy farokkal mérve. Az „együtt” lemaradt a két szó közül, így kaptam a zrikákat rendesen.

„És vajon hányszor tette mellé Steve mire kimérte a 87 centit…? ”

Így nem is tűnik olyan nagynak

2014 szeptember 18.

Valami elképesztően durva nap volt!

11 kapásból 8 csukát fogtam, abból egy egyéni rekordot jelentő 99, és egyből utána egy második helyezett 95 centiméteres óriást.

Ezen a napon, ilyen halak után nagyon nehéz volt hazamenni. Kivételesen még sügérezni se álltam neki miután a csukák már nem ettek. Visszagondolva természetesen meg kellett volna várjam az estét, de az igazat megvallva a szinte nyári melegben a nagy halak kicsit kifárasztottak. Már az első nagy csuka után minden szőrszálam remegett. Nem voltam ehhez hozzászokva semmilyen szinten.

Ráadásul abban az időben még busszal jártam le. Sokszor megkaptam, sok embertől, hogy nekem milyen jó. Persze van aki poénból mondja, de a legtöbb embernek fogalma sincs mennyi meló volt (van) ebben a rengeteg pecában és a megfogott halakban.

Akkoriban a magas víz miatt a horgászfelszerelés, lámpa, kötél, mellény, ruha, kaja, innivaló mellett még egy pár gumicsizmát is cipelnem kellett magammal. Talán pont ezért alakult az ki bennem, hogy a csónakba is kézzel veszem be a halat, hisz ennyi minden mellé a merítőhálót már képtelen voltam magammal vinni. A csukák kivétele mai szemmel nem mindig volt tökéletes, de idővel meg lehet tanulni ezt is. Szerencsére egyik sem harapta le az ujjamat! 😀

Szóval hajnalban teljes menetfelszereléssel jó 20-25 perces sétával felcaplattam ezen a napon is a buszpályaudvarra. Onnan jó 25-30 perc busz út következett, majd újabb 20 perces séta a kikötőbe. Ha mindezt vasárnap tettem meg, akkor a második 20 perces etap 35-re bővült, mert csak fent a faluban állt meg az első busz.

Úgy emlékszem, hogy ez a peca a választás előtti hetekben volt. Megpróbáltam kérni fél nap szabadságot szerdára (aznap éppen nem volt főpróba) és meglepetésemre egész napot kaptam.

Először én hülye azt mondtam, hogy nekem elég a fél nap is, de aztán felhívtam a HVI vezetőt, hogy inkább legyen egész, ha még lehet. Lehetett!

A sort egy a szerencsétlen 41 centis szivarcsuka nyitotta. Sajnos úgy csöcsre futott, hogy vége lett, így bilincsre tettem. (Ma már nem tehetném. Egyrészt 45 centi a méretkorlát évek óta, másrészt már nem hordok magamnál bilincset. Ha úgy van a jószág, hogy nem éli túl a kalandot, akkor inkább nyomban végzek vele.)

Érdekes, hogy nem vérzett, nem is volt túl mélyen a horog, de nem tudtam vele mit kezdeni. Még mielőtt bilincsre tettem volna kb. 5 percig élesztgettem. Locsoltam rá szemből a vizet, és volt benne még annyi erő, vagy az ösztöne vitte előre, hogy telibe kapta az ujjamat. Rendesen megharapott, de utána újra feldobta magát, így ahogy fentebb írtam, végül eltettem.

Aztán beindultak szépen sorban a szokásos siluróra. Jött egy 50+os, és lemaradt egy szebbecske is. Jött egy 35-ös, majd egy hínárlakó 45-ös forma.

A kulcs a halakhoz az volt, hogy előző nap nem hullámzott a Balaton. A sássziget, és a nád között tisztán láttam a hínárfoltokat, így jól megtudtam horgászni minden egyes helyet, még a távoli dobásoknál is

Egy a sás felé megeresztett hosszú dobásnál az éppen süllyedő kanálra éles ütéssel jelentkezett a következő jószág, és a 30 librás pikemono üresen jött ki.

Bosszankodtam, és hívtam Balázs barátom, hogy én is úgy jártam, mint ő pénteken, csak neki a fonottat harapta a túl rövid előke felett, nekem meg az előkét. 😦 Ki is nevetett érte, ahogy jó baráthoz illik!

Drótelőke fel. Piros körömlakkal tuningolt kele kanál a kapocsba. Rádobtam az előző kapás helyére, hátha. Pár emelés, és BÁÁÁM! Megindult a gőzmozdony, vagy ha stílszerű akarok lenni, akkor tengeralattjáró. A fárasztást nem tudom leírni! Nézzétek meg a videót! Elképesztő volt!

Az előző mondatokat akkor írtam. Mai fejjel totál amatőr voltam. Talán a hangomon is hallatszik, hogy remegtem, hisz ekkora jószággal előtte még nem volt dolgom. Amikor megláttam a távolban a vízből kiemelkedő hatalmas fejét őszintén szólva beszartam rendesen. 😀

És az igazat megvallva – bár azon az őszön egy kivételével minden megakasztott nagy csukát kiszedtem azzal a felszereléssel – maga a motyó kompletten kevés volt ekkora halak horgászatára. Imádtam azt a cuccot, egy igazi mindenes volt és majd látjátok lentebb, hogy szűk helyen életem legnagyobb csukáját is kiszedtem vele, némi szerencsével és  sokkal több rutinnal, de mai fejjel ilyen terepen már nem kockáztatnék az akkor használthoz hasonló szettel. Az ultralájt őrület kellős közepén az a cucc erősnek tűnt! 😀

Meggyőződésem egyébként, hogy ha nem olyan messze akasztom aznap a két krokodilt és szűkebb helyem lett volna a fárasztásra, akkor nem tököltem volna velük annyit. Kisebb területen, ha keményen bánok egy nagy hallal sokkal hamarabb megadja magát és ereje teljében tud elúszni. Ha van területe menekülni, abban az esetben sokkal jobban elfárad és nehezebben úszik el. Azóta erősebb felszerelésekkel horgászok csukára és próbálom egy optimálisnak tekinthető idő alatt kézbe venni őket, hogy mielőbb visszaengedhessem őket éltető elemükbe. (Hogy ez mennyire klisés tényleg! 😀 )

Kit itt belépsz…

Szóval meg volt az újabb egyéni rekord csukám. 99 centi volt farokkal mérve! 😀

Érdekes módon a korábban leharapott kanál nem volt a halban. El nem tudom képzelni, hogy ugyanazon a helyen két hal állt volna. Akkor úgy gondoltam, hogy abban az öt percben kirázta a csalit. Mivel nem volt kontakt, be se vágtam, így nagy valószínűséggel nem is akadt meg benne.

Egy korábbi hibámból tanulva, amit akkor nem igazán akartam elismerni általában ezekről a halakról nem készültek egész alakos fotók, csak ha volt velem valaki. A fejükről, pofájukról készítettem egy képet, mint fentebb látjátok, egész alakost pedig a videóból vágtam ki.

Mea culpa Bandita, ha még olvasol! 🙂 Nagy százalékban igazad volt a hozzászólásodban!

Történt ugyanis, hogy az első nagy csukámmal mindenképpen akartam anno szelfit készíteni és bár nem magasról, de leejtettem a halat a csónak lábrácsára, így az amúgy szájszélbe akadt hal a visszaengedős videón sajnos vérzett. Nagyon remélem, hogy azért túlélte.

Az első krokodil elengedése után még dobtam párat azon a helyen, de előtte felhívtam Balázs barátom, hogy na most nevessen! Majd odébbálltam körülbelül 20 méterrel. Dobtam, és BÁÁÁÁM!

Hihetetlen volt az egész! Ez a csuka összevissza cikázott, a zsinór vágta a hínarat. Látszanak is a felvételen a levágott hínárdarabok. Majd egy pillanatra nem volt kontakt – véleményem szerint ebben a pillanatban akadt át a horog kívülre -.

Ment a csónak alá, nádba, kötélbe, és még szerencsétlen bilincselt jószágot is összeszedte, de elkaptam!

Teljes hosszát tekintve 95 centiméteres volt a jószág, már amennyire ezek a lógatott mérések pontosnak tekinthetőek. Annak ellenére, hogy csak pár centi különbség volt a két jószág között, súlyra jóval kisebb és karcsúbb is volt az előzőnél.

Parádés önkioldós kép ellenfényben, avagy hogy tartsd el a halat a kamerától

Itt már az ereim remegtek, ennek ellenére még mentem tovább. Miután elengedtem, volt még egy rontott kapásom, fogtam egy 65-öst, és elment egy 50es forma.
Aztán kicsit elfogytam, a kajával és innivalóval egyetemben. Úgy döntöttem többszörösen megkaptam, amiért mentem. Nem kellett több.

Brutális nap volt!

A videóban nagyon csúnyán beszélek, összevissza tekerem a fékcsillagot és a második hal fennakadt csóri bilincselt jószágon is. Nem szép az egész, de legalább őszinte és az akkori tudásomat, lelkiállapotomat tükrözi. Volt honnan felfejlődni meg, hogy kell mondjam! 😀 Persze a hibázás lehetősége most is megvan, hisz ember az ember és nem egy tökéletes gépezet.

2014 szeptember 20.

Becző Attila barátommal vágtunk neki az újabb csónakos kalandnak. Miután elhagytuk a nádat jobbra vettem az irányt krokodilokban reménykedve!

Szári Zsolt után szabadon: Ellenőrök sehol, szabad a pálya

Ezen a részen az előző években 60-asnál nagyobb csuka nem akadt nekem, hogy 2014-ben miért azt több tényezőre vezetném vissza.

– a magas vízállás kimozdította a nagy dögöket a mederből, és nekiálltak vadászni a nád, és a sás közötti hínármező felett

– előző évben a szeptember majdnem egészében kimaradt nekem, a hétvégi rossz időjárás, és az építkezésből fakadó szabadsághiány miatt, így már azt az időszakot kaptam el, amikor a hínármező helyén a nagy kopár semmi volt

– érezték a csukák, hogy jön a tél, zabálni kellett, amíg ott volt a táplálékhal

– nem volt orkán és folyamatos déli szél, a víz szépen letisztult és hatalmas hínármezők nyújtottak menedéket a táplálékhalaknak, búvóhelyet a csukáknak

A nap első hala Attiláé volt. Fontos megjegyeznem, hogy ő nem szeret kanállal csukázni, inkább wobbleres fazon, de látta milyen eredményes voltam, így hozott magával 2-3 darab támolygót, amik végül a halakat adták számára.

Azon az őszön ez a méret átlagos volt, de egynek nem rossz

Sajnos aznap inkább kisebbek tették a tiszteletüket, mígnem egy hínárcsomó mellől a feneket elérő kanalat leverte valami. A felszínen balinok mozogtak, így Attila arra gyanakodott, de én mondtam, hogy az nem balin lesz. A mozgásából gigasügérre gondoltam, de egy másik fajta csíkos sikerült nemsokára kézbe vennem.

Azt hiszem a legnagyobb eddig megfogott süllőm

Mellette tíz méterrel jött csuka is, nem nagyon zavarták egymást.

Visszafelé még megdobtuk a sás melletti részt, és megint ott volt egy giga a hínárban! Sajnos vékonyan akadt, így egy kis fékvisítás után lépett!
Nem lehet minden halat megfogni.

2014 szeptember 21.

A jó pecára és az érkező rossz időre tekintettel vasárnap 11 óráig kimenőt kaptam, ahová Attila megint velem tartott. Gondolkodtam, hogy a mélyvizes oldalt kéne választani ez alkalommal, de a krokodilok vonzottak, mint a mágnes. 😀

Nehezen jött az első hal, egy balinrablásra dobott bátor, nyiltvizi, fakó sügér képében.
Aztán az eső meghozta a kapásokat Attilának. Három akciója volt egymás után szinte egy helyről. Egy kicsi, majd egy szebbecske került kézbe.

Aztán jött neki a giga is, de elrontotta!
A féket az előző halnál kicsit kilazította, így a nagy dög kifutott, és lefeküdt a hínárba. Mire fölé eveztem a csónakkal, kirázta a kanalat. Jött még pár apróság, de az idő kezdett a végéhez közelíteni, sőt késében voltam.

Kicsit túleveztem a nagy stégen, mert a fenekező pecásokat ki kellett kerülnöm. Barátom már összerakta a motyót és a tájat fényképezte, én meg közöltem vele, hogy a bejáró melletti két öblöt még megdobom, ha nem gond.

Ez már a mély vizes oldal volt.

Az elsőben nem akadt semmi, de a stéghez közeliben az utóbbi években mindig fogtam legalább egy 70+ost. Odaeveztem, elsőre tökéletes helyre esett a kanál, egy árny elvált a nádtól és egy farokkal együtt gyönyörű 80-as leszívta a kanalat!
Brutális közelharc volt. Neki már nem engedtem egy felesleges métert sem!

Attila valamit sejt a fotózásról, de a krumpli orromat még ő sem tudta eltüntetni

A két alkalom alatt fogtunk 12 csukát, 1 merész sügért, és 1 süllőt a csukák közül kanállal.
Fasza volt na!

2014 szeptember 24.

Azon a napon egyedül vágtam neki. A körülmények változtak. Tükör víz fogadott. A hínár lejjebb lohadt, sehol egy felhő. Négy kapásból egy ragadt meg fekete otto kelével orrcsúcsban, de nem túl nagy.
Küzdöttem a vízzel, halakkal, a hőséggel, de főleg magammal, hogy át kell evezzek a mély vizes oldalra. Megálltam a vasárnap 80-ast adó öbölnél, de semmi.

Átálltam a következőbe, de onnan még visszafelé dobtam egyet.
A következő pillanatban, mintha farönkbe akadtam volna, aztán az a rönk a nádast választotta menekülésül. Nem engedhettem, ahogy vasárnap sem a 80-ast. Azt simán kifordítottam a nádból, ehhez közöm nem volt. Vagy megsérült a zsinór a nádban, sásban, vagy elvágta valami, amikor fordult a csuka, vagy kurva nagy állat volt?

Többször visszanéztem a videót akkoriban, de  nem tudtam eldönteni mi volt a hiba? Hajlottam afelé, hogy a zsinór megsérült, vagy egyszerűen a négy nagy dög után vágni kellett volna belőle pár métert. Nem tudtam elképzelni, hogy én hibáztam.

Ma már tudom, hogy igen!

Mivel pár napra rá, szűkebb helyről életem csukáját sikerült kiszednem ugyanezzel a szereléssel, így már 100%-ig biztos vagyok benne, hogy aznap egy annál is nagyobb, vagy erősebb, vagy nagyobb és erősebb hallal hozott össze az élet.

Az egyesületen belül legendák keringenek egy 14 kilós jószágról és mivel kép is van róla, lehet, hogy egy hasonlóval hozott össze aznap a „jó sors”, csak én nem voltam rá megfelelően felkészülve. 😦

Lehet, hogy engednem kellett volna a nádba és utána menni a csónakbejárón, ami felé igyekezett, de ez így négy és fél év távlatából már sokkal több, mint veszett fejsze nyele.

Az esetnek volt még egy tanulsága. Ugyanazt a helyet érdemes két szögből megdobni még ha rövid idő telik is el a két dobás között. 😉

Szomorúan mentem tovább a pályán, de aztán hat csukaifjonc némileg felvidított.

Sajnos az a nézetem, hogy a szél már nem tudja felkavarni a vizet 11 felé megbukott. Mivel a hínár elkezdett már lelohadni, így nem volt ami megállítsa a koszos vizet. A telibe déli szél pillanatok alatt szürke katyvasszá változtatta azt, és mindenhol a feltépett süllőhínár úszott. Küszködtem még két órát, aztán kikötöttem.

Megpróbáltam a stég alatt a sügéreket. Jött is vagy tíz darab a villásfarkú sügérgyilkosra. Az első három igazán impozáns jószág volt!

Az már sügér a javából

A sügérpecát hamar berekesztettem, mert a helyi erők elkezdtek gagyogni sebfertőtlenítésről, sügérfiléről, meg hasonlókról, úgyhogy inkább hazamenekültem. 😀

2014 szeptember 28.

Szombat a családé volt, így vasárnapra maradt a peca. A pénteki parti pecából kiindulva már készültem a balinokra is. Amikor megláttam a kikötőben a millió ivadékot, úgy gondoltam, hogy még mielőtt kieveznék rommá fogom magamat sügérrel, de nem így történt. Legnagyobb meglepetésemre egy darab sügér sem volt az ivadékok alatt!

Csónakból a második dobásra megtolta valami a kanalat, így úgy gondoltam jó pecának nézek elébe! Mögöttem balin rabolt. Letettem a csukás botot. rádobtam, és BÁÁÁÁM!
Zolika wobblere megint odabaszott! A hal sajnos leakadt. 😦 Kicsit idegesített a dolog, mert kis szerencsével az első 5 percben két halam lehetett volna, helyette ott álltam üres kézzel.

Eveztem tovább, és tovább, de a csukák inaktívak voltak, pedig rengeteg kishal volt a nád előtt. Próbáltam a sügéreket is, de semmi. Mígnem mögöttem rabolt a balin, a nád előtt tán 3 méterrel. Rádobtam. Elsőre semmi. Másodikra leverte, és rajt is ragadt!

Elértem a belső öblöket, ahol egy finom csukakapásig jutottam, és közben hallottam a balinokat a nyílt víz felől. Folyamatosan azon agyaltam, hogy be kéne végre célozni őket, de a méteres csukák lehetősége akkor még legyőzte ezt a gondolatot. Besegített ebben, hogy az önálló nádszigetek tövében összegyűlt kishalak közé gyakran odavágott valami. Aztán az egyik ilyen rablásnál láttam is a szép csukát, ahogy kiemelkedett a vízből. Ráálltam, és tán ötödik dobásra olyat vert a kanálra, hogy azt hittem viszi a botot is, de persze, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, nem akadt meg.

Nem sokkal rá a balinok nyertek. Kb 10 perc dobálás után a nyílt víz felől el is kaptam a következőt.

Csókos szájú őn asszonyság

Sajnos több nem jött, így a közben érkező keleti széllel elkezdtem visszafelé sodortatni magam, és szórtam a kanalakat a nád tövébe.

Balinrablások intenzitása a széllel csökkenni látszott. Már a stég előtt voltam, a reggeli akasztás helyétől nem messze, ahol a beeső wobblerrel azért még megcsíptem egy újabb őnt.

Egy mindentahűtőbeapafia duóból most csak apa volt a vízen, de fogásomat látva 100 méterről odaevezett. Rám állt kb. 30 méterre, és elkezdett felém dobálni.
Na itt fejeztem be aznapra a pecát!

Sokan mondják, hogy minden jobb volt, amíg reklám mentesen és nem tetőtől talpig savage gearben horgásztam. Van is igazuk meg nincs is. Példának okáért Zoli azóta is felemlegeti, hogy mennyi boblert adott el anno, amikor a rengeteg balint fogtam vele! 😛

És kérdem én vajon mennyi felszerelést, zsinórt, csalit “adtam el” annak idején azoknak a cégeknek, akiknek a termékeit használtam?

Fene tudja. 😀

Egyébként én is szívesen emlékszek vissza ezekre az időkre. Ha nem így lenne, akkor most nem olvashatnátok ezt az okfejtést sem.

2014 október 02.

Aznap milliárd ivadék volt a stég környékén kb. 150-200 méteres szakaszon, alattuk pedig a nagyobb küszök voltak. Zabált a csuka, és a balin, és azért fogtam sügéreket is. Kicsit zavarosabb volt a víz, mint vasárnap, felhők és szélcsend jellemezte azt a napot.

Volt egy drótos kanalas balinom, de direkt balinra dobva is fogtam kettőt, mindkettőt rablásra dobva Zolika boblerével.

Ha igazán éhes nem válogat, dróttal is leszedi

A csukákat talán kicsit egyszerűbb volt becsapni azon a napon. 11 kapásból 9 jött ki, a legszebb 87 centi volt, és ahhoz képest, hogy ez nem volt olyan vastag nagyon keményen küzdött.

Kapástól kiemelésig 4 perc telt el. Volt két kanalas sügérem, és pihenésképpen UL-el is fogtam párat a stégről. Persze nem maradhattak el a bobleres balinok sem. 😀

#csakabobler

2014 október 06.

Mivel én októberben tartom a névnapom, ezért megbeszéltem a feleségemmel, hogy ne vegyen nekem semmit, hanem szombat, és vasárnap délelőtt is had pecázzak. Aztán az élet nem így hozta. A szombat “sajnos” kimaradt. Vasárnapra viszont megkaptam az egész napot. A szélelőrejelzés alapján  úgy gondoltam, ha akad két jó órám már megérte kimenni.

A csukák a K-DK-i szél, és hullámzás hatására inaktívak voltak a nád előtt, pedig annyira nem volt még vészes, és babahalrajokat is találtam. A balinok sem dolgoztak olyan durván, mint szerdán. 6 rablás volt azon a szakaszon, amin végigcsónakáztam. A hatból három akadt, egy sajnos a hanyagságom miatt lelépett. Elfelejtettem horgot cserélni. 😦

Itt jegyezném meg, hogy ezen az őszön volt utoljára nagy mennyiségű balin a nádas előtt. Hogy miért? Tán mert akkor irdatlan mennyiségű babahal volt a környéken, még a téli időszak nagy részében is.

Ha akkor komolyabban rájuk állok irdatlan mennyiséget tudtam volna fogni belőlük, de nagyrészt csukáztam. A 2-8-as magpro össze volt rakva a csónak végében. Kapocsban Zoli barátom boblere és ha dobástávon rabolt egy balin, akkor kettőt – hármat rádobtam. Így is meg volt a pecánként 2-5 balinom szinte minden alkalommal. Se előtte, se azóta nem tapasztaltam ilyen „őndömpinget” a nád előtt az őszi időszakban.

Aznap amikor elértem a belső öblöket, megcsillant a remény a csukafogásra, hiszen ezen a területen nagyon tiszta volt még a víz. Tán 10 perc kellett az első halhoz, ami még mielőtt a felkapókart visszaváltottam volna az állával levette a kanalat.

Aztán jött egy másik szépség, ami elsőre elvétette, de a megállított hulló kanalat telibeverte. Az egyik szilványa kilógott, valószínű, hogy valaki már megfogta, elengedte korábban. Szívós hal a csuka, sok mindent kibír.

Van ennél szebb látvány?

Nem sokára egy viszonylag zárt öbölhöz érkeztem, ahol a négy év alatt eddig mindössze egy csukát fogtam, azt is pár héttel előtte. Nem volt egy óriás az sem. Ez az utolsó előtti öböl, amit még meg szoktam dobni. (Akkoriban! 😉 ) Második dobásra, vagyis inkább ejtésre jött az óriás. Nagyon kemény fárasztás volt, a szerelés a tűréshatárán táncolt, feszült ott minden. Igazi csata volt! De legyőztem, hogy aztán elengedhessem.

Azóta már nem is létezik ilyen formában ez a hely

Életem hala. Mellélógatott mérőszalaggal 100 centimétert mértem, de ha 98 volt, vagy 102 az sem érdekelt igazán. Egy gyönyörű színezetű, brutális kövér jószágot sikerült megcsípnem egy szűk helyről.

A legdurvább az volt, amikor az evezővel megpróbáltam fél kézzel kitolni magam a nádból és ennek hatására a hatalmas kövér test kiugrott a vízből, majd, mint egy malac csattant bele vissza, darabjaira törve a felszínt.

Máig nem tudom, hogy bírta ki a motyó az egészet, de nem kis lélekjelenlét kellett ahhoz, hogy a kirohanásait megfékezzem.

Az egyre erősödő szél ellenére még próbálkoztam vagy 2 órát mielőtt a sügérek mellett döntöttem volna.

Amikor kikötöttem fogtam párat. Voltak szépek is. Sokan nem értették akkoriban, hogy ilyen csukák mellett miért pazaroltam az időmet holmi sügérekre? Higgyétek el most is szakítanék rájuk időt minden egyes pecán, de azóta se voltak akkora számban a nádban, nád előtt, stég körül, mint azon az őszön.

A kis privi és a düre

Aztán 14 óráig rápróbáltam még egyszer csónakból, de akkorra már nagyon zavaros volt a víz, és nyomát sem láttam se csukának, se balinnak. Egy apró sügér jött csak kanálra. Gondoltam rápróbálok még a kikötőre, de egy kajakos pár a stégünket választotta napozás céljára, meztelenül, így inkább hagytam őket, és haza – nem el – mentem. 😀
Igaz nem használtam ki az egész napot, de jó napot zártam, jól döntöttem, mert a szél egész délután folyamatosan fújt.

Zolika akkori megjegyzése:

„Steve, ez a csuka sorozatod nem semmi! Még jó, hogy nem raktad ki a blogra, különben a hír24-en már cikkeztek volna, hogy “Több krokodilt is fogtak a Balatonból”.  😀

2014 október 17.

Egy merő káosz volt az a hét rövid és lemondott pecákkal. Sajnos többször berendeltek szabadság alatt. Fogtam azért sügéreket, csukákat is, de a legjobb nap fogás szempontjából 17.-e volt.

Nem, nincs ennél szebb!

Zabáltak a balinok a stég előtt úgy 15-20 percig, utána szétszéledt a csapat. Raboltak akkor is, de nagyon nagy távolságra egymástól, és általában tőlem is. Három kapás volt, abból egy 45-ös forma volt kézben. Nehéz volt úgy a csukákra koncentrálni, hogy közben ezek a dögök mindig mögöttem raboltak. 😀

Ősszel gyakori vendég a csapósügér a csukáknak szánt kanálra

Sokáig nem is jött semmi. Aztán akadt egy sügér kanálra, majd egy 45-ös forma csuka, és sokáig megint semmi.

Ráadásul bár nagyon szerettem volna egyedül lenni a halakkal, és a gondolataimmal aznap délelőtt ez képtelenség volt. Folyamatosan csörgött az a tetves telefon, és bár csak 4 hívás volt, amit fel kellett vennem, akkor sem tudtam kellően a halakra koncentrálni.

Amikor a sáshoz értem bejött a keleti lötykölős, és már kezdtem volna feladnia dolgot. Ebben a pillanatban szinte a csónak alatt erős ütést éreztem a karomban. Sajnos videó nincs róla, mert a sok telefon közepette elfelejtettem akksit cserélni, pedig jó kis csata volt. Pörgette, húzta a csónakot, és többször be is tört alá a gyönyörű csuka, de a végén elkaptam.

Csak semmi reklám!

A kép sajnos nem adja vissza, de olyan volt a gyomra, mintha labdát nyelt volna.
A szél aztán hamar felkeverte a vizet.
A kikötőben fogtam pár sügért, amikor a bátyám hívott. Édesanyámat rohammentő vitte Veszprémbe infarktus gyanúval.

Édesanyán nagy szerencséje az volt, hogy éppen a háziorvosánál ült, amikor rosszul lett, így sikerült a komoly bajt megelőzni. A kórházban minden eredménye jó lett, így nagy meglepetésünkre haza is küldték! ?????

2018 év végéig nem igazán tudtam ezzel mit kezdeni, de azóta felvilágosultabb lettem ebben a témában. Sajnos saját bőröm tapasztaltam meg, hogy milyen egy fél napot a sürgősségin tölteni.  Talán majd ezt a délutánt is belefűzöm egy írásomba egyszer. 😉

2014 október 19.

Aznapra eredetileg nem terveztem pecát, de az ágy idejekorán kivetett magából.
Mivel anyu sokkal jobban volt, otthon pedig elvégeztem mindent még előző este, ezért mégis csónakba szálltam.
Végre volt egy nap, amikor nem zargattak, és megpróbáltam peca közben átgondolni az előző napok történéseit.

A halak nem sok esélyt adtak rá, mert zabáltak! Igaz a balinokra elcsesztem egy órát, és csak kapásig jutottam, viszont a csukák kárpótoltak. 8 volt kézben, nem a nagyja, a maximum 55-ös lehetett. De volt lekövetésem egy 60+os, és egy 80+os példánytól is, és zárásként akadt egy igen jó balin is. Alig értem át a tarkóját. 😀

Benga balin boblerre

Közben beszéltem anyuval. Sokkal jobban volt szerencsére. Ráadásul a stég melletti első öbölben topvóter zabáltak a sügérek. De valahogy nem hoztak annyira lázba, mert az előző napokban fogtam eleget. Ha már akkor lett volna banán WTD-m! 🙂

2014 október 20.

Tán annyit elég is lenne leírni, hogy eltaktikáztam.

1,5 órát adtam a balinoknak, de csak két olyan “kapásig” jutottam, amikor megdöccenti a wobblert. Nem is voltak igazi loccsanós rablások. Csak olyanok, amikor 10-15 méteren át spriccel a hal a víztetőn. Szerintem ilyenkor tátott szájjal beúsznak az ivadékrajba, és csak nyelnek, és nyelnek!

Aztán elegem lett belőlük, így elindultam a sügéres öböl felé. De itt megint csak raboltak a balinok, no meg a sügérek is. A Zolika féle kis balinos wobblert agyba-főbe csépelték, nem tudtam tőlük balinozni!

Volt hogy 5 – 10 sügér követte. ütöttee, és sok meg is ragadt.
Ha nekiálltam volna direkt gumival sügérezni, akkor lehetett volna aprítani elég szépen. De az ember gyarló, és telhetetlen! És én nagy csukát akartam fogni, és abba feccöltem bele a maradék időmet. Ha lehet még tökéletesebb volt a víz, mint bármelyik napon azon a héten, de kapás nélkül megúsztam.

Aztán jött egy srác, aki látszólag tök szarul csinált mindent. Messziről dobott, nem elég közel a nádfalhoz, csorgásból, szinte balinos tempóban húzva, és fogott egy közel 70 centiset.
Van ilyen! 😉

2014 október 23.

Aznapra erős szelet jósolt az előrejelzés, sokat vaciláltam, de elviselhető volt minden körülmény. A víz azért lehetett volna tisztább is.

Elhatároztam, hogy Sanyi barátom kedvéért – hogy a számok ne legyenek olyan hihetetlenek – megszámolom a sügéreket, de 25-nél meguntam. Nem nekem való ez a számolgatósdi!

A nap hala ez a farokkal együtt mért 65 centis csuka volt, ami a kis privi valaha fogott legnagyobb hala volt. Meg van azóta is minkét pálca. Talán idén eljön az ideje, hogy újra bevessem. 😉

Ultralájt csuka csónakból

A beeső süllyedő nimfát fejelte le, így az állába akadt szerencsémre.

Fogtam még sügéreket a kikötőben, az Apáca – strandon. A mólónál a balinok eszén viszont nem sikerült ma túljárnom, de azért ez egy kurva jó peca volt!

2014 október 26.

Aznap Facskó Tomival pecáztunk egyet csónakból. Nem kis út volt ez neki, így mindenképpen szerettem volna, hogy fogjon valamit.

A peca szarul kezdődött, mert hozott nekem egy hendméd bokorugró wobblert, amit letett nekem  – azt hittem a stégre – , míg kimertem a csónakot, és pakoltam. De kiderült, hogy az evezőmre tette, így sajnos a Balaton martaléka lett! (Később a tiszta vízből sikerült kimentenem. 😉 )

Jobbra indultunk, és a sügéres öbölben volt is rablás. Ketten fogtunk kb. 20 darabot, de nem volt az igazi sajnos! A víz koszos volt, kishalaknak, rablásnak nyomát sem láttuk, így jobbnak láttam a csukák után eredni, de a kisvizes oldal nem volt nyerő azon a napon. Egyetlen kapással megúsztuk a dolgot. Visszafelé a sügéres öbölben már nem fogtunk semmit sem, a stégről pecázók is panaszkodtak, de mi nem adtuk fel.

Elértünk egy öblöt, ahol a nád sűrűjében rabolt a sügér, és láttunk ivadékhal mozgást a nád előtt. Kapásig itt ugyan nem jutottunk, de a következő öbölben egy jó 70es csuka felszínig követte a kanalamat. Mindketten tisztán láttuk a dolgot. Tamás mondta dobjam neki vissza, hátha. Én mondtam, hogy az ekkorák nem igen szoktak újra támadni és tuti látott ő is minket, de persze közben lendült a kanál a fordulás mögé két méterrel. És pont amikor odaért a fordulás helyére, és amikor ki mondtam, hogy “nem nagyon szokott”, na akkor törölte le a csuka a kanalat. Gyönyörű 72 centis egészséges jószágtorokra vette a szokásos kelét.

Kicsit felpörögtünk mindketten, de hiába a következő óra megint eseménytelenül telt el. Mígnem eljutottunk a 100as csukát adó öbölig. Ez amolyan 1 emberes 1-2 dobásos öböl, így betoltam a csónakot, hogy Tomi dobhasson. Beejtette a gumit, ahová mondtam, és BÁÁÁÁM! Persze nem a nagy csuka volt a tettes, hanem egy 45-50-es forma, de akkor ott jobban örültem annak a halnak, mint a sajátomnak! Tomi nevetve mondta, hogy ez így elég vicces volt, hogy ott, és akkor, és úgy…

Sajnos közben feltámadt a szél, de visszafelé csorgásból egy pillanatra akasztottam még valami testesebbet, de csak egy röpke pillanatra volt meg.

Ami tetszett a napban, hogy Tomi végig kitartott az elképzelése, és a csalijai mellett, nem fogadott el sem sügéres gumit, sem kanalat, és bár kis segítséggel de a saját békatalpú gumijával csak meg fogta a hőn áhított első – szerintem nem utolsó – balatoni csukáját!

2014 november 03.

Ezen a napon volt az ősz utolsó kiadós pecája. Legalább is sügérfronton. A brutálisan letisztult vízben nem tudtunk egyetlen csukát sem kapásra bírni a hajnali etapban, igaz míg kimertem a csónakot és kiálltam vele Zolika kipattintott vagy harminc darab csapót. Aztán kikötés után számolatlanul fogtuk a szebbnél szebb csíkos jószágokat.
A nap tanulsága mégis a második vízre szálláskor következett be. A kanállal – nem csak általam – az elmúlt hónapokban rommá dobott területen Zolinak adott egy egész szépet egy általa készített wobbler.

Hendmédre

A következő napokban, hetekben már minden egyes csuka kapásért keményen meg kellett küzdeni, ahogy eltűnt a kishal a nád elől és a nádból, úgy volt egyre nehezebb. A későbbiekben inkább sügéreket fogtam a kora hajnal, vagy a késő délután 10-20 percében, mert azon az időszakon kívül az ivóvíz tisztaságú Balatonból sok halat kiimádkozni már nem lehetett.

Azok az utolsó percek

Talán már akkor el kellett volna gondolkodnom, hogy nem csak kanál van a világon!

Korábban partról elég sok csukát fogtam főleg két részes wobblerekkel, gumihallal, jerk csalikkal, de valahogy belém rögzült, ha csónak és csuka, akkor kanál. Ezt a hülyeséget…. 😀

Az egyik pecáról hazafelé tartva a következő képen látható euro hegyeket találtam egy parkolóban a semmi közepén. Akkor azt gondoltam, hogy valakinek kieshetett a tárcájából, de sajnos (vagy nem?) játékpénznek (vagy hamisnak?) bizonyultak, így jobbnak láttam elégetni őket.

Boldogít?

2014 ősze annyi élményt adott, amivel semennyi euro nem ért volna fel amúgy sem! 😉

Nem tudom lesz e valaha ilyen őszöm?

Nagy csukás őszöm volt azóta.

De olyan haldömping, mint 2014-ben… Vajon lesz e még az életemben?

Kategória: Balaton, balin, balsa, bobler, crank, crankbait, csónakos, csuka, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, kanál, kele, kess, ottóbá, pecavilág, PV, savagegear, sügér, süllő, siluro, UL | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) Álom volt csupán? bejegyzéshez

  1. Hegedűs István szerint:

    Szia!

    Nagyon jó volt olvasni az egy teljes őszi szezont bemutató írásod is. Szuper a videókat is visszanézni. Az meg kifejezetten szenzációs, amelyikben a két 90 cm feletti van.
    Ne aggódj, a narráció szókészlete ebben a környezetben, ilyen adrenalinlöket alatt szerintem abszolút belefér, tulajdonképpen már odaillő. 🙂

    Egyik kurjantásod pedig nekem mondhatni beégett.
    “Gyerekek, ma Paradise van, bazmeg!” :-))))

    Ez nálam úgy megmarad, mint egyik-másik beszólás az Üvegtigrisből. Szinte látom, ahogy Csuja Imre, alias Csoki egy üveg sörrel a kezében mondaná a büfé előtt vagy a tóparton, hogy “Gyerekek, ma Paradise van, bazmeg!” :-))))

    De ez már a tied!

    Üdv,

    István

    ui: Ha lassan is, de ezért hamarosan közeledik a tavasz, így szándékaim szerint a napokban most már tényleg kiválasztok pár wobblert a “boltodban”, és küldöm majd a megrendelést.

  2. Novi >;-)) szerint:

    hail…
    a héten /időhiány miatt –> és az értő olvasás, ami nálam _is_ lassabb, mint az ‘Átfutom miről is szól ez a történet’/ háromszori magammá-tételi kanyart csináltam belőle…
    első körben megijedtem a hossz miatt, de 1 perc után tudtam, hogy bevállalom, végigmegyek ezen az úton…
    a második etapban már az elsőben átugrott videókat is pótoltam…
    pénteken a finisben tudtam, hogy valamit karcolok neked, csak hogy érezd a törődést…
    most itt vagyok, s asztatat köll monygyam, nem is volt felesleges az időtöltés, pedig “csak” egy relatív hosszabb élménybeszámoló…
    szal 😉 tedd a helyére amit írtam, s mielőtt megent az írás befejezésén morfondíroznál, előtte idővel jelezz, valszeg fogok ollant mondani, ami egy picit /legalább is a részemről/ inspirálni fog téged… ha mást nem, akkor legalább annyit, mint az ecceri dokibá’ –> “Hajrá, Kovács néni”…
    novi >;-))

  3. Bandita szerint:

    Mindig bírtam, ha vkinek van önkritikája 😉

    • steveolsonhun szerint:

      Remélem a bloggal együtt megfelelő irányba változok, fejlődök én is. Nem azért írtam, amit írtam, mert bárkinek meg akarnék vele felelni, de mai fejjel így látom a dolgot.

      • Bandita szerint:

        Az az év pazar volt. Ugyan csak 2x jutottam le októberben, de azt az átlagméretet azóta sem tudtam produkálni. Erős a gyanúm, h nem is lesz többet ilyen. Ahogy szisztematikusan leszűrik augusztustól kezdve a nádast, szeptember közepére-végére már nemigen marad jó hal kint…
        Írtam, szerintem ha vki képes beismerni a hibáját, az egy nagy erény. Nekem meg biztos nem kell megfelelni, én is csak egy olvasó vagyok saját véleménnyel. És mindenki tudja mit mondanak a velemenyrol… 😁

      • steveolsonhun szerint:

        Tavaly októberben Facskó Tomi jerk csalijával tudtam még halakat fogni két pályán. egy szebb volt benne. És annak ellenére, hogy addigra tényleg szarrá van dobva minden, két pályán is volt akcióm a csalijára komoly haltól. Mindkettőt láttuk. Az egy 90+os, a másik 80+os volt. A nagyobb az akkor támadta be, amikor emeltem ki a csalit a csónak mellett. Brutális feje volt. A srácot, akivel voltam telibe fröcskölte. Amúgy több oka is van szerintem, hogy miért alakult így az elmúlt pár év, de ezt nem hiszem hogy le fogom írni a blogra, mert magammal csesznék ki. Ahol a csónakom van, ott most is többen vannak, akik októberben kezdenek csukázni. És nekem jó ez így! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.