Mire…

…lehet ilyenkor pergetni?

  • Partról csukára szabad.
  • Ja, hát végül is fogtam már itt és még hínár sincsen. Meglátod fogsz majd.
  • Úgy legyen. (És ebben a pillanatban a felkelő nap hatására rá is tüsszentettem.)
  • Ugye megmondtam. Még rá is tüsszentettél. Meglásd fogsz és akkor megpróbálom én is.

Rommá dobtam a kikötőt mindenféle csalival az első egy óra tíz percben, de nem jutottam kapásig sem. Aztán a dobozban feltűnt az egyetlen megmaradt white pearl cannibal shad, ami az első napokban a legtöbb kapást adta. Feltűztem a 10 grammos fejre és elsőre egy gyors oldalirányú támadásnak vágtam be a betonfal közelében. Tán sügér lehetett. Nem akadt meg.

No már megint ez kell nekik – gondoltam, vagy tán mondtam is magamban és gondosan megigazítottam a csalit a jigen. Olyan 2-3 percre rá meg is fogtam a hajnal egyetlen halát. Nem volt nagy. A farokúszóját az ívásban megtépázták a nagyobbak, talán az ikrás, amelyikkel üzekedett. A színe akkor is gyönyörű volt és az az átmenet a faroknyélnél, ahogy nőnek és egyben ritkulnak a foltok az lenyűgözött.

Ahogy oldalra néztem láttam, hogy az öregek szerelnek. Akivel reggel beszéltem kivette az egyik fenekezőjét és már szórta is a vizet. 😀

Az április persze nem ma kezdődött hanem még elsején. A szokásos kikötőben vettük üldözőbe a ragadozókat Szabi barátommal. Tavaly irdatlan nagy betlit nyomtunk, de valahogy idén számoltam a halakkal. Benne volt a levegőben, hogy lesz kapásunk és bíztunk a halakban is.

Az első pergető voltam aznap, de a kishalasok már napkelte előtt egy órával körbeülték a legjobb helyet. Volt aki az oldalbordáját is magával cipelte. Biztosra mentek a négy bottal. Fogtak is. Egész szépeket. Ezúton kívánok jó étvágyat a csukapörkölthöz mindenkinek! 🙂

Barátom volt a kitartóbb, vagy tán a szerencsésebb is aznap és tanultam tőle valami újat.

Reggel nagyon hideg volt. Még a gyűrűk is fagytak. Nem esett igazán jól a dolog, majd tán egyszer megírom azt is, hogy miért.

A jerkes pályán nem tartottam ki eléggé. Ez egy sekélyebb rész a nád és a csónakok között. Szabi kikarmolt három méret feletti csukát, amikor én már régen a mély részt vallattam gumikkal és nem kevés rontott kapással.

Aztán Szabi is nekiállt gumizni és fogott két szépet.

Ha jól emlékszem ő itt 5 kapás/5 fogott halnál járt én 9/0-nál. 😀  És ebben volt egy jó hal, ami süllyedő fázisban marta el a gumit, de pár másodperc után leakadt. 😀

Ekkor megkérdezte, hogy mekkora fejet használok?

Mondtam, hogy 3-5-7 grammosokkal próbálkozok szokás szerint.

Erre ő: Lassú a gumid, tegyél fel 10 gramm feletti fejet.

A vízmélység egyáltalán nem kívánta meg ezt a méretű fejet, de bejött a dolog, mert a következő két kapásomat halra váltottam, 11/2-re szépítettem. 😀

A titok talán az lehetett, hogy a lassú csalira csak immel – ámmal ráfogtak, a nagyobb fejjel ellátott gyorsabban emelkedő és süllyedő csalit viszont határozott erőteljes rávágással kellett elcsípniük, mielőtt a vélt zsákmány elmenekül előlük.

Másnap egyedül vágtam neki a hajnalnak. Csak két kapásom akadt. Ráadásul egyazon haltól. Ugyanarra a csalira 12,5 grammos fejjel. Elsőre is brutális kapása volt, de akkor még lehúzta a gumit. Másodszor már nem hibázott. amint látjátok bevette szépen, de a lenyomott szakállú jig nem ejtett nagy sebet.

Parti viszonylatban ez a jószág már nem is volt olyan rossz. Aznap a többiek értékelhető halat nem fogtak amíg lent voltam. Pár méret körüli azért esett. Persze szigorúan a pergetőkre nézve.

Közben jártam persze domolykózni is, amiről egy külön írásban szeretnék majd beszámolni nektek, de a szombat hajnalok jellemzően a Balaton partján értek. Hét közben egészen  a mai napig nem volt kedvem, erőm, ingerenciám felkelni néhány kapás és hal kedvéért.

Azon a hajnalon a betli szele lengett mindenki felett, amikor jó kapásom volt a kedvenc pencil jerkemre. Akarjátok látni?

Mit lehet ilyenkor mondani? Bátor volt a kicsike! 😀

Gondoltam egy merészet és megnéztem egy régen látogatott pályát. Sekély víz. Swimmbait time! 😀 Új kedvenc swimmbaitem a 4play v2 swimm&jerk verzió került a kapocsba golden ambulance színben. A nád mellett közvetlen húzott csalit a rejtekéből eltörölte ez a nagy fejű, de az ívásban lesoványodott csuka. Ez is egészen jó hal volt parti viszonylatban. Remélem hamar össze szedi majd magát, mert persze elengedtem.

Az előző szombatból betli lett. A nem régen megérkezett új botokat és csalikat próbálgattam. A végén felkerült az új 110 grammos 4D csuka, ami centire nem sokkal nagyobb a már bevált hybride pikenál, de súlyra jóval meghaladja azt.

Hatalmas csobbanás kíséretében érkezik meg a vízbe. Vannak itthon, akik ekkora halakra horgásznak! 😀 Az erős cuccal is élmény húzni. Iszonyat jó a mozgása és a nap egyetlen kapása, vagy inkább támadása erre a csalira érkezett.

Éppen húztam az oszlopsor között és gyönyörködtem a mozgásában, amikor mögötte nagyot csattant a víz. A nap egyetlen látott rablása volt. De sajnos még meg se bökte a csalit. Totál elvétette. Az is lehet, hogy csak el akarta zavarni a revírjéből. Ősszel be fogja adni a komoly halat. Efelől nincsenek kétségeim!

Régen írtam. Ez most ilyen lett. Volt hozzá kedvem, már az is valami. Majd jön sorjában a többi is, remélem. 😉

Végre van kedvem és koncentráltan tudok horgászni!  Nekem már ez is nagy öröm az utóbbi hónapok után.

Kategória: Balaton | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Tibor Horvath szerint:

    Jó volt újra olvasni, remélem aktív leszel. Sok jó halat kívánok 19-ben! Üdv.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.