Bohóc jelmezben

Május elseje így indult. 😀

Az első pályán, amit megnéztem volt valamennyi küsz, de nem a szélvízben. Megnéztem a kövezést, a kikötő torkolatot, a helyi mólót többször is. Egészen napkeltéig kitartottam. Egy rablást láttam, ami kis süllő, vagy garda lehetett. Nulla esemény! Öt óra felé irtózatos gyomorfájás tört rám, úgyhogy majdnem hazamentem. 😦

A második pályán atom szél volt. Buzerapeca lett belőle kimagasló eredménnyel. 😀 Egy darab 45-46 centiméteres süllő és egy sügér. Atomszél!

A süllő esetében egy pillanatra elgondolkodtam, hogy meg kéne enni, de annyira szép fekete csíkjai voltak, hogy elengedtem. Amikor először felsejlett a háta kövesnek hittem. A kép nem adja vissza a színét sajnos. De legalább kisütött a nap. 😀

A kikötőben akadt egy jó sügér, aztán néhány kisebb és egy kiscsuka. Nem volt az igazi az sem.

A másodikai peca ismét parádésra sikeredett! 23:36-kor lefagyott a telefonom, így nem ébresztett. Arra ébredtem, hogy pirkad és énekelnek a madarak. Ránéztem a telefonra és még mindig 23:36-ot mutatott. Kicsit gyanús volt a dolog! 😂😂😂Szóval a tervezett 3 óra helyett 6-ra értem le és a kálvária csak akkor kezdődött.

Gondoltam megnézem azt a 15 dobásos helyet, ahol idén már fogtam swimbaittel csukát. Foglalt volt! 😀

Akkor legyen kikötői balinozás. Nem működött a belépőkártyám! 😀

Akkor a jó öreg almádi móló. Tavaly azt hiszem nem dobtam róla egyet sem. Most se nagyon kellett, mert egy házaspár befoglalt vagy 30 négyzetmétert.

Megbuzeráztam körbe. Aminek csalivesztés lett a vége. 😀

Gondoltam megnézek egy pályát, aztán később felhívom a kikötő gondnokot, hogy miért nem tudok má megen bemenni?

A sekély pályán volt végre nettó három rablás és amikor már feladni készültem odavert egy növendék a jerkbaitnek.

Megújult a jerksterek színpalettája, így a roach szín is. Az kellett neki.

Később hívtam a kikötő gondnokot, de kiderült szünnap van. Aztán agyaltam, hogy legutóbb nyitva volt a kapu és hiába húztam le befelé a belépőt, nem csipogott, így kifelé le se húztam. Ez volt a baj!

Elkértem a barátomtól. Bementem az ő kártyájával. Majd kimentem az övével és az enyémmel is, hogy újra bemehessek immáron a sajátommal. 😀

Ekkor már magasan járt a nap és én toltam egy akkora betlit, mint a ház.

Harmadnap megint megjártam (szó szerint és átvitten is) hat pályát. Az egyiken szerintem ugyanazt a süllőt megfogtam centire ugyanott, ugyanazzal a csalival, mint elsején.

A süllő, mint köztudott nagyon érzékeny jószág, így ha elengedjük megdöglik. 😀 Na ez valahogy túlélte a dolgot. 😉

Alsóörsön néhány kisebb sügér után betértem a helyi pékségbe. Vettem egy langallót és egy padon ülve elfogyasztottam, majd a feleségemmel megbeszéltem, hogy még bőven ráérek. 🙂

Szóval a hatodik pálya a balinos volt.

Az előző napon nyerő jerksterrel kezdtem, de nem kellett nekik, így felkerült az egyik új szín a 8 centis twitch minnowból. 5-6. dobás lehetett, amikor belevert valami egy twitchelő mozdulatba néhány méterre a kő lábától. Ahogy bevágtam neki olyan volt, mintha sziklát akasztottam volna, aztán a szikla megindult. Fogtam már néhány három pluszos balint életemben, na ez a hal überelte őket.

Egyben lehúzott harminc métert a nem éppen lazára állított fékű orsóról. Ekkor sikerült megállítanom és valamennyi zsinórt vissza is nyertem, amikor az öreg, rafkós balin gondolt egyet és nekiiramodott a kőnek. Magasra tartott bottal futottam felé, de gyorsabb és okosabb volt. Belevitte a horgot a kőbe és letépte magát a csaliról. Sajnos nem is láthattam, de nagyon komoly és erős hal volt. Elbaxtam! Ki kellett volna állnom a kőre és benyúlni a bottal a víz fölé amennyire csak lehet, majd pedig határozottan elfordítani a kövezéstől.

Remegő kézzel és lábbal akasztottam le a csalit a kőre rakodott zöld moszatról, vagy mifenéről és folytattam a pecát. Ötödik dobásra kapásom volt. Olyan 25-30 centis jószág szedte le a twitch minnowt. Persze ő jól akadt!

A következő két órát úgy dobáltam végig, hogy fizikai fájdalmaim voltak a hal elvesztése végett.


Balra tőlem volt egy balin, amit nem bírtam az Istennek se becsapni, aztán jobbra a sekély részen is észrevettem néhány hajtást. Itt 30-40 centis volt a víz, így felfelé tartott bottal kellett rángatni a csalit, hogy ne fogjon iszapot. Ebben a 40 centis vízben vert bele egy emelő mozdulatba ez a gyönyörű vaskos balin.

Bevágásomat szaltóval és a meder irányába történő menekülő mozdulattal reagálta le, amivel megbénította magát egy időre, hisz a zsinór a faroklapátra keveredett. Végre fogtam egy jó halat!!!! Három napja erre vártam.

A képek nem adják annyira vissza a méretét. Vaskos, magas hátú, általam három kilósra becsült erős hal volt. Bohóc jelmezben fogtam. 😀

A negyedik napon a fiamat fel kellett vigyem a pályára hét órára, így fél nyolc felé érkeztem meg a balinos pályára. Ketten már megelőztek és fogtak is halat de ment is el nekik. Elmondásuk szerint finnyásan ettek.

Így is volt, hiszen 6 akcióból 3 jószágot sikerült kézbe vennem.

Az első már előző nap is ott randalírozott a kő előtt, most egy hosszú dobás után a sekélyben felfelé rángatott twitch minnowt bombázta be felszíni kapással.

A halat a sekély homokos részen a vízben állva fárasztottam az egyre inkább rám zúduló esőben és erősödő szélben.

Amikor tarkón akartam fogni megiramodott és megkerült egy oszlopot. Állat volt, ahogy utána nyúltam a  tesztelésre berendelt új balinos pálcámmal.

Az új XLNT3-as botcsaládból négy van nálam, közte egy 5-18 grammos 213 centiméteres igazi wobbleres pálca. Ha kívülről vette volna valaki kamerával a jelenetet baszom jó videót lehetett volna készíteni belőle.

Ebben a sekélyben volt még egy balin, ami majdnem a csizmaszáramig követte a csalit, egy másik pedig hatalmas burvánnyal durrantott mellé vagy húsz méterre.

Visszamentem folyvást a kiindulási pontra, ahol a nagy dögöt elszalasztottam. Nem sok esélyem volt rá, hogy újra megütöm, de meg kellett próbáljam.

Több csalit is kipróbáltam mígnem a twitchre volt egy rontott kapásom. Aztán felkerült újra a jerkster. Nem hiába! 😀 Első dobás, három rántás –  szünet, két rántás – szünet- háro…. BAMMMM!

A harmadik balin aznap a kalányos volt, de azt már megénekeltem.

Vasárnap úgy volt, hogy nem megyek. A feltámadó északi szélnek hála vízszintesen szakadt az eső és a kishalaknak, balinoknak nyoma veszett.

2,5 órát tartottam ki. A pink manic prey ki is húzott a csávából. Már a kapásból és a fejrázásokból sejtettem, hogy nem balin lesz a támadó. Egy szép fekete süllő volt 44/49-es hosszban. Lemértem mert…, de aztán mégsem. 🙂

Sajnos valami effektet tettem a nikonra, így a képek szarok lettek.

És, hogy miért ez a cím?

Voltam már alpári paraszt, eladtam magamat, most éppen jelmezes bohócnak tituláltak. 😀

Azt hiszem a legközelebbi Svendsen sportos rendelésembe beteszek egy kemény kalapot krumpliorral a virtuális kosárba! 😉

A bohóc kiment amúgy délután is a szakadó esőben, míg a “rajongója” otthon borogatta a bokáját, mert éjjel összeesett az egyik balatoni kövezésen.

Engem legalább megtanítottak járni, még ha paraszt is vagyok, no meg jelmezes bohóc! 😉

 

 

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, crank, crankbait, jerk, kanál, savagegear, süllő | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.