Swimbait time

Swimbaits are a loosely defined class of fishing lures that imitate fish and tend to be distinct in design from a typical crankbait.[1]

Swimbaits are usually different from crankbaits by the way they generate lure action. Some are rubber “paddle tail” lures that appear to swim when the tail flutters during retrieve. Some are jointed baits that wave like a flag in the water when retrieved, without any obvious mechanism to generate motion. Some are large jointed crankbaits or crankbait/plastic lure hybrids.

Swimbaits originated as lures designed to imitate the planted rainbow trout in Southern California reservoirs that Largemouth Bass and Striped Bass fed on. They were larger and more lifelike imitations than most available mass-produced lures.

The term swimbait is often used to indicate plastic “paddle tail” lures, regardless of size or appearance.

Google fordítóba ne másoljátok be, mert nagy nevetés lesz a vége.  😀

A lényeg, hogy ez az írás a két vagy többrészes műanyag testű swimbaitekről fog szólni főként a tavalyi ősz, de a korábbi két év néhány tapasztalata kapcsán.

Igaz használok hybrid, azaz vegyesen műanyag és gumi testű swimbaiteket is, mint amilyen a hybrid pike, illetve full gumi kialakításúakat is, de egyenlőre a legjobb halakat a műanyag testű változatok adták.

Hogyan is keveredtem a közelükbe?

Őszintén szólva annak idején nagyokat nevettem egy bizonyos oldalon megjelenő számomra méregárú japán többrészes csodákon. Aztán a boltokban megjelentek az első elérhető árú 2-3, vagy többrészes főként keszegre hajazó halutánzatok, amiket nézegettem – nézegettünk, de akkor még nem volt bizodalmam irányukban.

Aztán jött a savage gear, majd a spinnerbait őrület a részemről. Szinte csak azt dobtam csukára, mert zabálta. Egy idő után azonban kicsit unalmassá, egysíkúvá vált a dolog és a nem kevés csukára kifejlesztett csali közül nagyon szimpatikusnak tűnt a kétrészes 3D Roach Shine Glider, amivel 2016-ban rukkolt elő a savage gear. Mivel akkor még firetiger fóbiában szenvedtem, ezért először egy roach és egy goldfish színt szereztem be belőle, mindkét méretben.

A nagyobbik kicsit soknak bizonyult az akkor használt legerősebb botomhoz mérten, ezért a kicsivel (13,5 cm, 29 gramm) kötöttünk szorosabb barátságot. Előtte ősszel már nem adta annyira a nagy víz a csukát 2016 őszén amikor ezzel a csalival elkezdtem ismerkedni még 2015-nél is sokkal gyengébben adta a halat.

Kicsi volt a víz, kevés a táplálékhal és nekem se mindig akkor volt időm kint lenni, amikor igazán evett a csuka. Aztán az egyik hajnal beadta az első swimbaites csukámat, ami nem is volt éppen gyenge darab. Előtte évben meg sem tudtam közelíteni ezt a méretet.

Anno szerepelt is a hal a blogon. A kép az olyan, amilyen, de a hal igazán gyönyörű volt. Akkor azt hittem megtaláltam a szent grált, de a szezon hátralévő része már nem adott komoly halakat. Sokan azt mondták anno, hogy a 13,5 centis csali magyar viszonyok között nagy egy átlagos csukához mérten. Én ezt nagyon nem így gondolom, hisz egy méretes halnak semmi egy tenyeres keszeg méretű csali!

Ilyen szarosokból több is leszedte az elmúlt években.

2017 ősze nem az én évszakom volt a vaddisznós baleset végett. Sokáig nem is horgásztam, majd újra gyalog és busszal jártam. Nem tudtam időben ott lenni ahol igazán kellett volna, de az ősz legnagyobb csukáit partról és csónakból egyaránt a shine glider adta. Itt már használtam a firetiger színt is, melyre egy kölyökbalin is elcsábult az egyik kikötői pecán.

dav

Életem egyik legrosszabb ősze volt. Nagyon kevés hal volt amúgy is a pályákon és azok is sokszor este ettek inkább, én meg napkeltére se bírtam leérni kocsi nélkül, nemhogy este menjek, aztán meg valahogy hazavergődjek.

2018 ősze azonban újra csodákat rejtett. Magas volt a víz, hatalmas hínármezők voltak a nádas előtt, amelyek fedezéket nyújtottak kishalnak, csukának egyaránt. Éreztem, tudtam, hogy újra foghatok néhányat a balatoni krokodilok közül és bár az első pecán halas még nem lett a kezem, de az egyik kedvenc öblömben egy általam 70-80 centi közöttire tippelt jószág rányúlt a goldfish színű swimbaitre. Igazából olyan volt, mintha csak zavarná, nem megenni akarta, csak megtolta maga előtt. Mindenesetre nagyon biztató volt.

Másnap jött egy kis keleti szél, így pihentettem a helyet, de harmadnap újra ott voltam és szándékkal egyből abba az öbölbe eveztem. Bíztam a helyben, a csaliban és hogy az enyhén opálossá váló vízben már nem fog hibázni a halam és igazam lett! 😀

Első dobásra leszedte. Kurva jó szinte felszíni kapással.

81/90 centi. Kicsit alulbecsültem két nappal előtte. 😉

Az önkioldós képeknek nem vagyok a mestere, majd a későbbiekben látjátok mennyire szarok lettek sok esetben. 😀

Mindig dobom a nyílt vízi hínármezőket is hátha újra összejön. Ezen a napon összejött, hiszen a második hal a nádtól messzebb szedte le kedvenc swimbaitemet. Brutális fárasztás volt! 82/91 cm.

Ilyen szezonkezdetről álmodni sem mertem, de azért titkon bíztam benne. Elképesztő reggel volt!

Nem vagyok egy esti, délutáni pecás, de a viharok és a szél ezen az őszön is rákényszerítettek, hogy ne mindig hajnalban menjek. Az esti pecák nekem a legkevésbé sem szoktak sikerülni, de ezen a napon egy kisebb csuka után jött egy teljes hosszban 82-es. A kicsik majdnem mindig a húzott csalit támadják be, a nagyok pedig akkor ha megállítom. Most is így volt. Megállítottam a csalit egy ütem kihagyással, ilyenkor még kitör abba az irányba, amerre éppen indult volna és lassan elkezd süllyedni. Amikor indítottam volna a csalit nem éreztem semmit, nem volt kontakt. Ekkor eszméltem, hogy halam van, ami észrevétlenül felém hozta a csalit. Állat volt ez is! 😀

Három peca után három komoly igazi balatoni jószágnál tartottam és még el sem kezdődött az igazi szezon! 😀

Következő peca megint egy meló előtti etapból állt, egyre rövidülő hajnalokkal. És láss csodát megint két kapásom volt. Igaz most két kisebb jószág marta le a firetiger shine glidert. Ezzel végleg eltüntetve az FT fóbiámat. 😀

Imádom, ahogy ezek a kisebb példányuk küzdenek pörögnek a csónak közelében!

Akkoriban már világos volt előttem, hogy Mads egy legendás csali a 4play hard változatának átgondolt verzióján dolgozik. Az első képek után, az első videó is megjelent és már akkor tudtam, hogy kell szerezzek abból a csaliból még az ősszel.

Szerencsére sikerült is. Kézben tartva a közepes méret tűnt a legideálisabbnak a pályára és a kedvenc csukás botomhoz is az a méret passzolt a leginkább. A kicsit igazából nem is akartam dobni. Túl kicsinek tűnt kézben tartva, mert nem olyan testes és nem is olyan magas a profilja, mint a vele azonos hosszúságú 13,5 centis shine glidernek. Azért ahol nem feltétlen lehet ekkora halakra számítani még simán bejöhet. Gulyás Ricsi barátom még egy domolykót is fogott az ősszel azzal a mérettel! 😀

A közepes méret 16,5 centiméter hosszú  és 35 gramm súlyú. Tökéletes!

A hétvégi viharok miatt elég sokat kellett várnom, hogy kipróbálhassam végre.

Vasárnap volt egy nagy BAAAMMM! A villám baszott be a melóhelyem egyik telephelyén úgy, hogy a UPC kábel bevitte a túlfeszt a rackbe. Kinyírta a modemet, ami nem is érdekelne, de megölte a szervert is. Szívás volt a köbön!

Aztán pár napra rá végre kijutottam munka előtt. Volt egy nagy BAAAAMMM azon a napon is! Csak most nem a villámtól, hanem  életem harmadik legnagyobb csukájától. 89/98 centi.

Tudtam, hogy nekem kell ebből a csaliból és nem csalódtam benne egy cseppet sem. 😉

Ekkor már nem egészen egy óra állt rendelkezésre a munka előtti csónakos pecára.

Egy kapás, egy hal. GOBIGORGOHOME!

A kép önkioldós, de elég sötét lett. Lovas Feri barátom alakított rajta.

Először a terelőlap nélküli swim&jerk verziókkal kísérleteztem és milyen jól tettem! 😀

Egy legendás csali újragondolt verziója elevenedett meg azon a napon az öböl előtti nyílt hínármező felett. 🙂

Sokan mondják:

Neked könnyű! 😀 De nagyon sokat mentem ezen az őszön is a halakért. Volt hogy barátokat is vittem magammal, aki kisebb csalikkal fogtak mellettem kisebb és nagyobb csukákat is, de én akkor is kitartottam az új fegyver mellett és a betlik ellenére megérte.

Eltelt vagy két hét és több betlis, vagy egy kapásos peca, mire újra megajándékozott a Balaton két gyönyörűséggel.

Hogy magamat idézzem:

“Kitartottam a “nagy” csalinál az elmúlt három betli ellenére és teljes mértékben megérte! Ma ideális volt végre minden. A felhők a barátaimmá váltak! Egy kis öböl kora hajnalban adott egy kapást, majd a következő dobásra finoman megfogta a kettes csuka a swimbaitet, de nem akadt meg. Éreztem, tudtam, újra benne volt a levegőben a nagy hal és amikor lebombázta a csalit a hínármező fölött, már biztos voltam benne, hogy újra megküzdhetek egy krokodillal. Sokkal erősebb volt mint 3 hete a nagyok. Hűlt a víz, gondolom zabálnak is rendesen. 85/92 centis hal volt a testéhez mérten szinte kurta farokúszóval. Mivel megjelent egy másik, majd később még két csónak, így lapot húztam a 19-re és megnéztem egy mélyebb szakaszt. Egy öböl bejáratát egyik oldalról nádfal, a másikról egy önálló nádbaba szegélyezte. Beküldtem a csalit. Elsőre semmi. De bevillant, hogy két éve Szabolcs barátom fogott itt egy kisebbet, így adtam még egy esélyt. 1,5 méterre volt tőlem a 4PLAY V2 firetiger színben, amikor a jó 3-4 méter mély vízen a semmiből legyilkolta egy igazi ősállat! Nem tudom, hogy az ütésre, a látványra, vagy meglepetésemre dörgöltem oda a látott felszíni kapással érkező csukának, de elképesztő volt! Nem tudom szavakkal leírni. Iszonyat gyorsan szedte le a méretéhez képest. A semmiből ott volt egy tized másodperc alatt. Brutális közelharc, a bot a határon dolgozott, amikor többször is rá kellett fogjak a dobra, hogy ne tudja a nádba fúrni magát a 88/96 centis gyönyörű jószág. Elképesztő nap, csodálatos ősz, hihetetlen az egész év! Az önkioldós képek sajnos használhatatlanok lettek ma, de talán ezekkel is beéritek. Hasonló élményeket nektek is! A szezon még csak most kezdődött!

Azért ide a blogra bedobtam egy önkioldós képet is. Talán látszik, hogy ez a példány is mennyire egészséges, vastag hal volt. És iszonyat erős! 🙂

Az utolsó nagy BAAAAAM! Abból is megint kettő egy olyan pecán volt amit már megírtam nektek.

Pár napra rá, hogy a liplure verzió is megérkezett.

Gyönyörű színezetű, egészséges és erős 80+os halak voltak ezek is, ráadásul két olyan részen, ahol komolyabb halat az elmúlt években soha nem ütöttem.

Ezek a csalik nem csodafegyverek, de hazai viszonylatban is van létjogosultságuk. Még a legnagyobb méret is elhúzható a swim&jerk verzióból egészen kis vízben is. De mély vízben az aljára leengedve is voltak vele kapásaim finoman rángatva – jerkelve.

Idén ha minden összeáll szeretném kipróbálni a legnagyobb verziót és a shine gliderből az új színeket, amik nagyon biztatóak. Például a lenti képen látható immáron kedvenc színem a firetiger! 😉

Remélem nem kell újabb négy évet várnom egy ehhez hasonló őszre! 😉

Kategória: 4playv2, Balaton, csuka, firetiger, goldenambulance, iplure, okuma, savagegear, shineglider, swim&jerk, swimbait, swimmbait, xlnt2 | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.