Robbanómotoros angolna jiggelve

Mi van? Már megint milyen hülyeséget zagyvál ez itt össze? Robbanómotoros angolna? Elektromos az még rendben van, de robbanómotoros? 😀

Úgy kezdődött az egész, hogy Tomi rám írt. Én meg vissza. Aztán ott ültünk a kajakban mindketten.

Na jó előtte én még fogtam két bizbasz süllőt partról. Valahogy a jobbak nem jöttek. Aztán Tominak megmutattam, hogy hol tesszük le a kajakokat. Jó 150 méter séta. Első forduló kajakkal a fej felett, a másodikban pedig a többi cucc. Macera, nem egyszerű, ha nem fog az ember felesleges hercehurcának ítéli meg az egészet, de van hogy adja és akkor kurva jó. 😉

Míg pakoltam a kajakba Tomi csak rádobott a küszíváson még ott berzenkedő maradék süllőre és ő is kipattintott egy ifjoncot.

Pár dobást szántam én is a móló mellett éjjel randalírozó őnökre. Persze kajakból se tudtam átverni őket.

A kövezés végén még dobott párat Tomi is, aztán a mólót megkerülve barátom hamar utolért és gyorsan le is hagyott. Mivel sokat horgászik folyóvízen az ő kajakja sokkal keskenyebb így gyorsabb is. Én jobb szeretem a stabilitást. Kinek a papné, mint tudjuk.

A napkelte. Nos az megint odavert rendesen! Megunhatatlan, örök, minden nap kint tudnék lenni, ha tehetném, hogy láthassam. Egyszer talán, majd lent lakhatok a Balatonfelvidéken. Akkor majd minden nap megnézem, akkor is, ha nem horgászok. 😉

Na de horgászni mentünk, így figyeltük a vizet. Ez nem az a pálya, amit szarrá dobsz és beadja, sőt attól még hogy minden ideálisnak tűnik, egyáltalán nem biztos, hogy az is. Van egy olyan teóriám, hogy a helyi balinok mellett csapatok járnak körbe körbe a Balatonon és bizony sokat kell kint lenni, hogy egy ilyen csapatba belebotoljon a kajakos horgász.

Na ez a nap nem az volt! 😀

Az első magányos hínárlakót első dobásra leszedtem, de aztán nagy lett a csend, pedig minden ideálisnak tűnt, de a balinok nem így gondolták!

Tudatosan, rablást látva, egy parti támpontot kinézve eveztem rá a halra. A távolság nagyjából meg volt. És a kajaktól nem messze le is kapta a walkert.

Próbáltuk átverni a magányos, random hínárlakó jószágokat, de ez nagyon nem egyszerű téma.

Aztán jött a fekete leves. Kivételesen nem szél és hullámok, hanem egy vitorlás, robbanó motorral. Tomi kérdezte, hogy ezt itt? Mondom nem ezt itt nem, de neki mégis.

Bemotorozott az akadó 3/4-éig. Beetetett egy bödön kukoricával, majd akkor csattanás jött a hajó irányából, hogy azt hittem beesett a fazon a vízbe. De nem!

A második csattanásnak már nem csak fültanúja voltam. Két baszom horgonyt dobott a vízbe akkora slunggal, hogy akkor azt gondoltam minden hal Siófokig menekült. aztán később repült a két pontyos cájg, ő leült olvasni. És basszus így is fogott! 😀

Tomi megunta a balintalanságot és gyorsnaszádjának hála elvezett egy torzsás pályáig. Én úgy döntöttem maradok. Reménykedtem azért még néhány akcióban.

Tán egy perc sem telt el – még láttam a sárga műanyag szivar sziluettjét – amikor rablás csattant mellettem. Kicsit elbénáztam a  dobást a főgonosszal, de a balin a pörgő, fröcsögő csalit nem bírta figyelmen kívül hagyni és leszedte. 🙂

Aztán sokáig megint semmi és Tomi is visszaért az üres virtuális szákjával.

Ő úgy döntött emlékezetből beáll a törésre gumizni, én közben kicsikartam még egy kapást a kis fehérre, de nem akadt.

Az első köves után aztán beálltam mellé.

A balinok viszont nem hagytak békén. A törés feletti részen is dolgoztak, pedig már eléggé fent járt a nap, de nem érdekelte őket semmilyen felszíni ketyere.

Barátom éppen ecsetelte, hogy őt mennyire nem szívleli a Balaton. Közben egy kicsit tovább hagyta a jiget a fenéken pihenni. Aztán csak azt vettem észre, hogy bólint a spicc, ő odaver és kapaszkodik a bólogató bot nyelébe.

Meghűlt bennem a vér is, hogy vajon mit akaszthatott.

Először mindketten bitang süllőre gyanakodtunk, de furán könnyen jött a hal, miközben a bot nem gyengéket kalimpált Tomi szívével együtt.

Aztán amikor bemondta, hogy:

Angolna BAZ+! Egy kurva nagy angolna! Akkor majd kiestem a kajakból. Rendesen szájba szabályosan egy brutál hosszú karomnyi jószág tekergett a kajak mellett.

Kivenni sem volt egyszerű. Legyalázta a jigfejet, Tomi ujját és a mindent IS fogó duckfin shadet! 😀 Áááá… Nem jó az semmire! 😀

Tomi így nyilvánult meg az arckönyvön:

“A mai peca brutál volt. A balatoni balinokat gyorsan feladva gumira váltottam, meg is lett az eredménye. Egy ku*va nagy angolna! No meg pár köves. Steve pedig brutál tudatossággal aprította közben a magányos ballereket. Ja, a lényeg lemaradt: daiwa duckfin shad! ”

Neki jött még egy köves.

Én átvertem egy rohadékot saját készítésű minijerkkel, miután fél órát szívatott. Semmilyen felszínit nem evett meg. A minijerk volt az egyetlen csalim, ami eljött még a hínár felett és beszopta. Ráadásul a harmadik ilyen eset idén, amikor beadta a halat. Valamire csak jó lesz. 😀

De mindez a gigászi pergetett angolnához képest semmi!

Tomi szerintem még mindig a nyálkát vakargatja a késével a kajakról, a csizmájáról és a tenyeréről! 😀

Kurva jó volt ez így is!

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, chromewitch, faragás, felszíni, hendméd, jerk, minijerk, popwalker, steveolures, topwater, WTD | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.