Maród Gergely – Júliusi ultra light pergetés az Ipolyon

Bejelentkezett az első pályázat az általam készített wobblerkészletre.

3.40-kor csörgött a telefon és jelezte, ha idejében a parton akarok lenni akkor kelnem kell, gyors mosakodás, fogmosás, kávé-cigi a szerkót már tegnap bekészítettem a kocsiba, úgyhogy kicsit még kómásan, de jó reményekkel 4.20-kor indulás szeretett kis folyócskámra az Ipolyra. Pestről kifele jövet a kocsiban már azon agyaltam mely részekre kellene rápróbálnom és vajon milyen lesz a víz az előző napi esőzéseknek köszönhetően. Végül lustaságomnak és kíváncsiságomnak köszönhetően az ipolydamásdi részre esett a választásom. Úgy voltam vele, ha ezen a mások által agyon horgászott résznek tartott szakaszon fogok pár kisebb domit már megérte, az amúgy sem elhanyagolható szépségű környezet miatt is.

5.25-kor érkezés a falu végi lehajtóhoz, ahol letudtam tenni az autót, szerelvény igazítás bot felszerel fluoro előke kötés a naonfilra mert természetesen az utolsó pecát úgy fejeztem be, hogy egy túloldali bokron maradt a kopytómmal, combos fel és a mezőn keresztül vissza battyogás a földúton úgy egy kilométert. A lejutás a folyóhoz sem volt egyszerű mert mindenhol sűrűn benőtt bokrok és másfél méter magas csalán fogadott, nagy nehezen leverekedtem magam a partig, ahol már két bokor közül betudtam menni a vízbe, de addig végig azon járt az eszem, hogy nehogy valamelyik vadcsapás végén melyek behálózták a dzsindzsást egy vaddisznóval találjam szemben magam.

Az hamar kiderült, hogy a combosom teljesen felesleges volt mivel két lépés után megtelt mind a kettő az ágyékig érő vízben, de sebaj végre itt vagyok, megérkeztem. A kis kapocsban előzőleg a kocsinál egy veszprémi fenegyerek által készített lilás árnyalatú felszíni 4cm-es hand made csali került.

Az első dobások inkább csak az ismerkedésről szóltak az új csalival, de a körülöttem lévő cuppanások már sok reménnyel töltöttek el.  Első 25 cm-es vendégem egy szélről indított finoman pöcögtetős bevontatásra érkezett meg a folyócska közepéről. Na gondoltam itt már nagy baj nem lehet a csali működik hal van, ha nem is túl nagyok, de abban a pillanatban már egy kisebb harcsát megszégyenítő puffanással egybekötött fordulással megmutatta magát a hely ura egy belógó fűz alatt, akinek már csak narancsos hasúszóit pillanthattam meg mire odakaptam a fejem.

Jó lesz ez gondoltam magamban úgy, hogy kard ki kard csali csere következett mivel úgy voltam vele ez most nem az a pillanat, hogy új szerzeményemet próbálgassam ezért egy 4cm-es merülő hornetet tettem a kapocsba és ezzel kezdtem szórni a vizet a fűzfa körüli részen, miközben két dobás közt kivártam és figyelgettem nem e ad valami jelet magáról őfelsége, de hallgatott.

Ellenben 20-25cm kis domi társaiból kiszedtem gyorsan vagy fél tucatot miközben a hornet helyére egy tiny került, de ez sem kellet őkelmének vagy az ifjoncok annyira megéheztek az éjszaka folyamán, hogy sok lúd disznót győz alapon kisajátították maguknak a területet a nagy zabálás reményében melyet wobblerem jelentett nekik, amit azért annyira nem bántam.

Elindultam tovább gondolván már kiszemeltem árkon bokron túl van a nagy ribillió láttán. Jöttek továbbra is az ifjonc domik pár sügérrel megspékelve, de a kiszemelt szakasz végére érve 9 óra magasságában csak nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy a kocsihoz vissza térve egy gyors reggeli után vissza lopakodtam a szemközti fűzfához a parti dzsindzsán keresztül és figyeltem.

A kapocsban ekkor már az új lilás szerzeményem volt, amely bizonyította fogósságát a fentebbi részeken. Jött az első dobás pont a fűz alá, amit beesőre le is vett egy szebbecske 30cm körüli domi, de ezzel egyidőben egy toló hullámot vettem észre a fűzfa alatt kb. 5 méterre lévő felakadt uszadékfa alól, ami a víz fölé lógott. Vártam egy pár percet és már repült is a kis veszprémi csodám az uszadékfa alá, amit a vízbeérést követően BUMMMM ledurrantott Ő, akire reggel óta pályáztam. A féken húztam egy kicsit mert őkelme a fűzfa alatt lévő bokor felé vette az irányt, de 2 perc múlva ott volt előttem ő, aki reggel óta befészkelte magát a fejembe.

Gyors horog szabadítás egy-két fotó melyek nem a legjobban sikerültek mivel nem akartam vele kivergődni a vízből a bokrokon át míg olyan helyet találok, ahol rendesen lefotózhatom ezért gyors és fájó búcsút vettünk egymástól annak reményében, hogy még találkozunk ezen az „agyon horgászott”, de annál szebb folyó szakaszon.

 

Köszi, hogy elolvastad!

 

Kategória: crank, domolykó, egyéb, elado, faragás, felszíni, folyó, hendméd, pályázat, steveolsures, topwater, UL, zerocrank | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.