Bajszos domolykók nyomában

Aznap ezzel a szöveggel és képpel jelentkeztem be az arckönyvön, mert kíváncsi voltam a reakciókra. Jöttek is dögivel! 😀

“Eljöttem domolykózni álomországba és kiderült, hogy a goby crank mindenre is jó! 😍😍😍”

Netartsdbelemétartodbele

Beletartottam keményen, de azért nem volt rossz ez a bajszos domolykózás közben. 😉

Na de a nap és a peca nem itt kezdődött, hanem tán még a tavaszi ívás előtti domolykószezonban formálódott meg a fejünkben, Dezsőnek és nekem.

Persze a konkrét időpontot nem volt egyszerű összehozni, mert az összes folyón a megyében rapszodikus volt a a vízállás és a haljárás is egész évben.

Végül szeptember elején csak sikerült valahogy összehoznunk egy gázlós domolykózást. 😉

Az, hogy nem volt olyan egyszerű, finom kifejezés. Sikerült a hét egyik leginkább frontokkal teli napját kifognunk. Volt ott napsütés, felhő, eső és kavargó szél. Délutánra pedig beütött a hidegfront. Szakadó esőben indultam haza, de hatalmas mosollyal az arcomon és a lelkemben. 😀

Így kezdtük a napot.

No comment…

Most mit is mondhatnék. Ehhez a kezdéshez nem vagyok annyira hozzászokva. 🙂

A hajnali tuti pálya például egy darab halat nem adott, egészen a végéig, amikor Dezső barátom kapocsba akasztotta a tőlem kapott prototípus mélyre törő, de felúszó domis crankbaitemet.

Nem hiába! 😉

Az első

Sajnos azóta a csali odaveszett. 😦 De ez benne van a folyóvízi pecában. Sokszor kockáztatni kell, ahogy ezen a napon annyiszor én is megtettem.

Szarvasokkal táncoló

A következő pályán a legígéretesebb helyre álltam be, míg barátom kibogarászott 2-3 kisebb halat, amik nem igazán haladták meg egyikünk ingerküszöbét sem. 😀

Az övét különösképpen nem, ugyanis nem kis halakra vadászik és napi szinten járja a megye vizeit nyár folyamán. Nagyon sok komoly jószágot fog az év során és nem átall akár 6-7 centis csalikat dobálni domolykóra is. 😉

Szóval beálltam a tutiba. Egy törést horgásztam végig szép lassan araszolva a végében található visszaforgó irányába, aminek a szélére komoly hordalékot, faágakat rakott ki a sodrás.

Sikerült is egy rönköt megcsípnem, amivel azt hittem, hogy ki is végeztem a helyet, de nem sokra rá igazi fékhúzós kapással jelentkezett egy jószág Peti barátom békájára.

Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, nem akadt meg. 😦 😀

A nap fogása

Benne volt a pakliban, hogy a nap egyetlen lehetőséget szalasztottam el, de hiába szórtam a halnak minden létezőt, képtelen voltam még egyszer kapásra bírni.

Újabb pálya után néztünk az egyre erősödő szélben. A google maps jó barátunk volt ezen a napon, no meg barátom is kellett hozzá, hogy megfelelő helyeken lyukadjunk ki a csalán és iszalag rengetegen kerseztül. Nem olyan régen kezdte el vallatni ezt a folyót, költözésének okán, szóval még ő is az út elején jár. Én meg el sem indultam még. 😀

Nagyon ígéretes pálya következett. És végre kapásaink voltak. Sikerült egy elég szép jószágot elcsípnem végre, így némileg felszabadultan szaggattam be vagy három csalit, egy később, másik állásból felfedezett hosszanti kövezésbe és egy bedőlt fába. 😀

Nekem az első

Csalimarasztaló nap volt ez. Nem tudnám megmondani összesen hány wobblert ragadott el kettőnktől a folyó, de tíz darab felett lehetett valahol.

Végigértünk ezen a pályán is további halak nélkül, így az ebéd mellett döntöttünk.

Amíg készült a kaja én még próbálkoztam a halat adó, csalimarasztaló helyen. Sikerült is még egy gyárit beszabnom és saját mélyre törővel fogtam egy 35-ös formát, amit a csúnya akadás miatt nem fényképeztem. Csórikám majdnem fél szemmel távozott. 😀

Az ebéd

Tüzet a szél miatt nem lehetett rakni, de azért így is igen jól esett a frissen sült csevap zsemlében, házi készítésű savanyú uborkával. 😀

Kaja után kivergődtünk a következő kiszemelt placcra a csalánerdőn keresztül.  Amikor kiértünk, barátom konstatálta, hogy az előző kavicspad felett bukkantunk ki a túlparton, így tovább kéne állnunk.

De!

De nekem nagyon tetszett a leszakadt partoldal a túl oldalon, így átvergődtünk a dzsindzsán a partra, ahol egy frankó kavicsos rész fogadott minket.

Felfelé gázoltunk pár kilométert az ismeretlenbe, ami nem volt gyenge meló még a szélében sem.

Pont egy másik vízről beszélgettünk Dezsővel, ahol láttam egyszer, amint egy amur szaggatja a parti nádast. Olyan kicsi víz az, hogy soha nem gondoltam volna, hogy amur lakja.

Szóval éppen erről dumáltunk, amikor balra előttünk megmozdult a nád és egy amur elkezdte szaggatni. Szürreális jelenet volt.

Elértünk a mélyebb víz határáig és meg kell valljam el is fáradtunk(tam) kicsi és az eső is elkezdett csepegni, így közös döntés után, szépen lassan elindultunk visszafelé.

Ekkor került kapocsba újra, a tavasszal már bevált goby crank nagyobbik változata firetiger színben.

Szingli képet a nagyról csak ebből a színből találtam

Mélyre megy, de felúszik

Érdekes, hogy a peca elején mondtam Dezsőnek, hogy ez lesz a nyerő csali és annak ellenére, hogy délután kettőig egy kapásom nem volt rá, megint bizalmat szavaztam neki.

Amikor elértünk egy kb. 15 méteres szakaszra két bedőlt faág közé elkezdődött.

Harcsa, domi, domi, harcsa, szakadó eső, be a fa alá, vissza a pályára, domi és megint domi.  Mit ne mondjak. Állat volt! Gázolva ahogy az a kis szaros 40-es harcsa leszedte már élmény volt. Életem első pergetett harcsája. Gázolva! Váááááááá! Borzongok még most is. 😀

Az első harcsám pergetve

30-35 centis domolykók is agyonverték a sokak által nagynak gondolt cranket

Ez a jószág már dolgozott rendesen

Pörgött körbe és verte a farkával a zsinórt, ahogy kell

Beesett a fa elé, elindítottam és agyonverte Húzottra

Háromszor végig dobtuk a pályát. Dezsőnek is akadt egy jószág. Viszont megcserélődött a szereposztás, mert délelőtt én csak egy halat fogtam és betéptem vagy 4-5 csalit, délután meg Dezsőnek nem adta a halat a víz, viszont annál több csalit ragadott magával.

Újabb adag eső zúdult ránk. Fáradtak voltunk, így dönteni kellett.

Balinok, vagy…

De nem volt vagy, hisz nem balinozni jöttem, így amellett döntöttem, hogy a hajnali pályának adjunk még egy lehetőséget, hisz pár napja az adta a legjobb halakat.

Egy kapásom volt crucian crankre. Megérte visszamenni! 🙂

A túra utolsó hala domolykónak indult, de ahogy az elsőt ráverte a zsinórra már tudtam, hogy harcsa.

Hatalmas peca volt!

Hozzá tartozik a dologhoz, hogy benne volt a bajszos domolykó a pakliban.

40-100 centi közötti egyedekkel lehetett számolni, így a kis finezzével, 0,12-es fonottal és 0,40-es regenerator mono előkével készültem.

Minden szempontból megfelelt.

Köszönöm még egyszer a meghívást. Élmény volt a javából! 🙂

Megyek még. De lehet, hogy már csak jövőre. 😦

 

 

 

 

 

Kategória: ajándék, balsa, crank, crankbait, domolykó, faragás, harcsa, hendméd | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.