Semmiből minden

Tegnap délután kirándultunk a családdal és annyira jól nézett ki a víz a Tihanyi Apátságtól, hogy ott nyomban felvezettem a reggeli séta lehetőségét a feleségemnek, mert nekem horgásznom kell. 😀

Így is lett! 😀

Napkelte előtt fél órával már a parton álltam. A süllők megint nem mozogtak, de ehhez idén már hozzászoktam, a balinok meg nem nagyon akartak jönni a kedvenc helyemen. Egy – egy fordulás napkelte környékén, aztán szórvány rablások, fordulások, de csak egy óvatos kapásig jutottam, amit egy burvány is jelzett a minijerk mögött.

1,5 óra után feladtam a helyet és elindultam a parton jeleket kémlelve. Két helyen álltam meg 10-20 percre, de nem adták ki ezek a pályák sem. Utolsó reményem az idén oly sok halat adó szakasz volt.

Hét óra előtt egy kicsivel, tűző napban, tiszta víznél érkeztem “A HELYRE”.

Messziről konstatáltam, hogy üres a pálya és míg lemásztam a vízhez két balin csattant el.

Minijekkel kezdtem. Nem akartam felszíni csalikkal szétverni a vizet, de nem adta be.

A kispecán fent volt a szombaton felavatott első sorozat gyártott Balaton WTD – Réti Bence barátommal közös projektünk megtestesítője. 😀

Nem vacakolt a csali, hisz rövid időn belül három kapásig jutottam. Az első kettőt sikerült elkapnom, a harmadik már hullámzásban érkezett. Lehet, hogy pont ezért nem találta el rendesen a Balaton alakú felszíni ketyerét.

Az első benyelte rendesen. Egy helyben tombolt, zurbolt, fröcskölt, ahogy próbálta kirázni a szúrós falatot.

Valamiért újra a minijerk kattant be a távolabbi rablásokat figyelve. Jó választásnak minősült. Igaz négy akcióból, csak kettőt sikerült halra váltani, de ahogy dobástáv határán a megállított csalt legyilkolták, az kis híján felért egy felszíni orgiával. 😀

Nem volt túl sok balin a pályán, vagy ha volt is már belakmározott, de mivel némi idő még a rendelkezésemre állt (jól el is késtem végül, de kit érdekel?! 😀 ), ezért belenéztem újra a varázsdobozba, amiből először egy bluepink hetes axehead került a kezem ügyébe.

Ha már odakerült, akkor dobástávon leszedte egy vaskos ön. Olyan kapása volt, amire minden peca előtt vágyik a horgász. Leszívta a csalit egyetlen apró burvány kíséretében. Utána pedig megőrült! 😀

Pár dobás alatt nem volt több érdeklődő, így az utolsó utáni percekre megint váltottam. Feltettem egy csalit ami már szerepelt az előző írásban is. Egy darabos hínárlakó balin hozta akkor vissza.

Azóta kapott nevet is. Silver walker. Sokan azt mondanák, hát ez hülye! Verőfényes napsütésben, tiszta víznél ezüstösen csillogó csalit választ. Garantált a betli a hátralévő időre! 😀

És NEM! 😀

Elsőre nekiment egy őn, majd a napban rabló barátját leszedtem úgy, hogy azt sem láttam hová érkezett a csali. 😀

Az utolsó balin kapása volt a legdurvább. Ez a dobás már időn túli közvetett szabadrúgásként értékelhető. 😀

Dobtam egy hosszút a szél segítségével. Éppen felvette a csalim azt a tempót, amikor a fejrésze kicsit bebukik a hullámok alá, amikor egy árny egy szaltóval, majd még eggyel akarta elragadni tőlem az ezüst utazót.

Iszonyat vaskos hal volt! A képek szerintem nem igazán adják vissza és amikor egy ilyen jó hal kétszer egymás után szaltózik ki a vízből egy saját készítésű csalival, akkor TIÉD a világ és nincsenek többé kétségek és kérdések a fejedben. Abban a pillanatban biztosan nem!

 

 

Kategória: Balaton, balin, faragás, felszíni, hendméd, minijerk, steveolures, topwater, wobblermania, WTD | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.