Az “ezüst sétáló” napja

Sajna nincs kint jobb süllő, sügéreket sem találom, az egyik “folyóm” árad és koszos, a másikban több a növényzet, mint a víz, így megint a balinok útján kellett járjak.

Ma egyből “a helyen” kezdtem. Szerencsére nem volt ott senki, így egyedül lehettem. 04:35-kor fűztem fel a bladet az erősebbik cájgon a kapocsba, amikor elcsattant egy, majd még egy rablás a jövendő nap irányából.

Repült is a penge. Elsőre még hínárt fogott. Másodikra már nem. 🙂

Ennek a csalinak majd egy külön írást szentelek. Igazi “parasztpeca” ez a dobom és magasra tartott bottal tépem a hínár felett, ami a csövön kifér, de sötétben és hullámzásban elképesztő, hogy mennyire eredményes. 😉

Második dobásra jött, majd harmadikra volt még egy kapás, aztán annyi. A halak is elkussoltak. Aki nem jár ki gyakran, azt is hihette volna, hogy ennyi volt, de nagyon nem így történt. Az utóbbi hetekben tapasztaltak alapján a balinok és én is a napot vártuk. Hogy miért? Mert a nappal jönnek a rablások. 😉

A következő két és fél órában olyan tűzijátéknak lehettem részese, amihez hasonlót évente 1-2 alkalommal szoktam átélni. De az hogy több mint harminc akcióm legyen, azért nem mindennapi.

A nap csalija egyértelműen a silver walker volt, de rengeteg akció volt sima hetes axeheadre diszkós és bluepink színben. Aztán amikor már nem akartak reagálni semmire, elkezdtem műcsalikészítő kollégák felszíni csalijaival hajigálni és részben bejött! 😀

Ez letüdőzte!

Ez nekiment, megállítottam a csalit és egy helyből leszívta.

Ez volt a legdurvább! A napban raboltak. Odatettem a csalit. A beesőt szaltóval verte ki a vízből. 3-4 másodpercre hagytam egy helyben a walkot és elgázolta. 😀 Húztam vagy 5 métert a halat és leakadt. 😦

Gyorsan kicsévéltem. Újat dobtam. Egy ütem után kicsapta és a beesőt megsemmisítette! 😀

Balatonra ma sajnos csak egy jött, pedig egy hínárlakó böszme is megtámadta. Vagy másfél méter magasra repült a csali, de sajnos nem folytatódott a dolog.

Püfölték, ütötték, verték, kicsapták, eltörölték, legázolták a walkokat. Rengeteg olyan akció volt, ahol a csali mögé – alá burványlottak.

Elképesztő volt az egész reggel!

Nem lehet ezt szavakkal visszaadni, tán még videóval sem lehetne, de nincsenek felvételek.

Amikor a sajátokat nem ették (gyári csörgőst napok – hetek óta leszarják), a gyűjteményem darabjait vettem sorra és Kozma Gyuszi barátom WTD-jét két jószág is bedarálta. Az egyik partszéli a másik hínármezőben ólálkodó jószág volt.

Egy idő után már semmire nem reagáltak, így pakoltam. Úgyis lejárt az időm.

Kezdett a víz is fodrozódni, amiből amúgy kilencre kisebb vihar kerekedet elég nagy esővel.

Nem volt már időm, de még ránéztem a kedvenc pályámra.

Az ezüst sétálót másodikra hatalmas szaltóval verte le egy balin az egyre erősödő hullámzásban, majd két dobásból kétszer is megnézte magának.

Nem volt idő már csalit cserélgetni, de a másik boton fent volt a Balaton. Dobtam vele vagy tízet, de nem ette meg, így bár legalább 50 dobással voltam már az utolsó utáni dobás után, csak odaraktam neki mégy egyszer, majd még egyszer az ezüst utazót.

Ez ilyenkor már az idegek játéka!

Kinek szakad el előbb a cérna?

Ma én nyertem, mert a balin nem bírta tovább idegekkel és agyonölte a vékony ezüstös WTD-t a hullámzásban.

Ma csak öt percet késtem.

K@rvanagy peca volt!

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, faragás, hendméd, steveolures, topwater, WTD | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.