Swimbait time

Swimbaits are a loosely defined class of fishing lures that imitate fish and tend to be distinct in design from a typical crankbait.[1]

Swimbaits are usually different from crankbaits by the way they generate lure action. Some are rubber “paddle tail” lures that appear to swim when the tail flutters during retrieve. Some are jointed baits that wave like a flag in the water when retrieved, without any obvious mechanism to generate motion. Some are large jointed crankbaits or crankbait/plastic lure hybrids.

Swimbaits originated as lures designed to imitate the planted rainbow trout in Southern California reservoirs that Largemouth Bass and Striped Bass fed on. They were larger and more lifelike imitations than most available mass-produced lures.

The term swimbait is often used to indicate plastic “paddle tail” lures, regardless of size or appearance.

Google fordítóba ne másoljátok be, mert nagy nevetés lesz a vége.  😀

A lényeg, hogy ez az írás a két vagy többrészes műanyag testű swimbaitekről fog szólni főként a tavalyi ősz, de a korábbi két év néhány tapasztalata kapcsán.

Igaz használok hybrid, azaz vegyesen műanyag és gumi testű swimbaiteket is, mint amilyen a hybrid pike, illetve full gumi kialakításúakat is, de egyenlőre a legjobb halakat a műanyag testű változatok adták.

Hogyan is keveredtem a közelükbe?

Őszintén szólva annak idején nagyokat nevettem egy bizonyos oldalon megjelenő számomra méregárú japán többrészes csodákon. Aztán a boltokban megjelentek az első elérhető árú 2-3, vagy többrészes főként keszegre hajazó halutánzatok, amiket nézegettem – nézegettünk, de akkor még nem volt bizodalmam irányukban.

Aztán jött a savage gear, majd a spinnerbait őrület a részemről. Szinte csak azt dobtam csukára, mert zabálta. Egy idő után azonban kicsit unalmassá, egysíkúvá vált a dolog és a nem kevés csukára kifejlesztett csali közül nagyon szimpatikusnak tűnt a kétrészes 3D Roach Shine Glider, amivel 2016-ban rukkolt elő a savage gear. Mivel akkor még firetiger fóbiában szenvedtem, ezért először egy roach és egy goldfish színt szereztem be belőle, mindkét méretben.

A nagyobbik kicsit soknak bizonyult az akkor használt legerősebb botomhoz mérten, ezért a kicsivel (13,5 cm, 29 gramm) kötöttünk szorosabb barátságot. Előtte ősszel már nem adta annyira a nagy víz a csukát 2016 őszén amikor ezzel a csalival elkezdtem ismerkedni még 2015-nél is sokkal gyengébben adta a halat.

Kicsi volt a víz, kevés a táplálékhal és nekem se mindig akkor volt időm kint lenni, amikor igazán evett a csuka. Aztán az egyik hajnal beadta az első swimbaites csukámat, ami nem is volt éppen gyenge darab. Előtte évben meg sem tudtam közelíteni ezt a méretet.

Anno szerepelt is a hal a blogon. A kép az olyan, amilyen, de a hal igazán gyönyörű volt. Akkor azt hittem megtaláltam a szent grált, de a szezon hátralévő része már nem adott komoly halakat. Sokan azt mondták anno, hogy a 13,5 centis csali magyar viszonyok között nagy egy átlagos csukához mérten. Én ezt nagyon nem így gondolom, hisz egy méretes halnak semmi egy tenyeres keszeg méretű csali!

Ilyen szarosokból több is leszedte az elmúlt években.

2017 ősze nem az én évszakom volt a vaddisznós baleset végett. Sokáig nem is horgásztam, majd újra gyalog és busszal jártam. Nem tudtam időben ott lenni ahol igazán kellett volna, de az ősz legnagyobb csukáit partról és csónakból egyaránt a shine glider adta. Itt már használtam a firetiger színt is, melyre egy kölyökbalin is elcsábult az egyik kikötői pecán.

dav

Életem egyik legrosszabb ősze volt. Nagyon kevés hal volt amúgy is a pályákon és azok is sokszor este ettek inkább, én meg napkeltére se bírtam leérni kocsi nélkül, nemhogy este menjek, aztán meg valahogy hazavergődjek.

2018 ősze azonban újra csodákat rejtett. Magas volt a víz, hatalmas hínármezők voltak a nádas előtt, amelyek fedezéket nyújtottak kishalnak, csukának egyaránt. Éreztem, tudtam, hogy újra foghatok néhányat a balatoni krokodilok közül és bár az első pecán halas még nem lett a kezem, de az egyik kedvenc öblömben egy általam 70-80 centi közöttire tippelt jószág rányúlt a goldfish színű swimbaitre. Igazából olyan volt, mintha csak zavarná, nem megenni akarta, csak megtolta maga előtt. Mindenesetre nagyon biztató volt.

Másnap jött egy kis keleti szél, így pihentettem a helyet, de harmadnap újra ott voltam és szándékkal egyből abba az öbölbe eveztem. Bíztam a helyben, a csaliban és hogy az enyhén opálossá váló vízben már nem fog hibázni a halam és igazam lett! 😀

Első dobásra leszedte. Kurva jó szinte felszíni kapással.

81/90 centi. Kicsit alulbecsültem két nappal előtte. 😉

Az önkioldós képeknek nem vagyok a mestere, majd a későbbiekben látjátok mennyire szarok lettek sok esetben. 😀

Mindig dobom a nyílt vízi hínármezőket is hátha újra összejön. Ezen a napon összejött, hiszen a második hal a nádtól messzebb szedte le kedvenc swimbaitemet. Brutális fárasztás volt! 82/91 cm.

Ilyen szezonkezdetről álmodni sem mertem, de azért titkon bíztam benne. Elképesztő reggel volt!

Nem vagyok egy esti, délutáni pecás, de a viharok és a szél ezen az őszön is rákényszerítettek, hogy ne mindig hajnalban menjek. Az esti pecák nekem a legkevésbé sem szoktak sikerülni, de ezen a napon egy kisebb csuka után jött egy teljes hosszban 82-es. A kicsik majdnem mindig a húzott csalit támadják be, a nagyok pedig akkor ha megállítom. Most is így volt. Megállítottam a csalit egy ütem kihagyással, ilyenkor még kitör abba az irányba, amerre éppen indult volna és lassan elkezd süllyedni. Amikor indítottam volna a csalit nem éreztem semmit, nem volt kontakt. Ekkor eszméltem, hogy halam van, ami észrevétlenül felém hozta a csalit. Állat volt ez is! 😀

Három peca után három komoly igazi balatoni jószágnál tartottam és még el sem kezdődött az igazi szezon! 😀

Következő peca megint egy meló előtti etapból állt, egyre rövidülő hajnalokkal. És láss csodát megint két kapásom volt. Igaz most két kisebb jószág marta le a firetiger shine glidert. Ezzel végleg eltüntetve az FT fóbiámat. 😀

Imádom, ahogy ezek a kisebb példányuk küzdenek pörögnek a csónak közelében!

Akkoriban már világos volt előttem, hogy Mads egy legendás csali a 4play hard változatának átgondolt verzióján dolgozik. Az első képek után, az első videó is megjelent és már akkor tudtam, hogy kell szerezzek abból a csaliból még az ősszel.

Szerencsére sikerült is. Kézben tartva a közepes méret tűnt a legideálisabbnak a pályára és a kedvenc csukás botomhoz is az a méret passzolt a leginkább. A kicsit igazából nem is akartam dobni. Túl kicsinek tűnt kézben tartva, mert nem olyan testes és nem is olyan magas a profilja, mint a vele azonos hosszúságú 13,5 centis shine glidernek. Azért ahol nem feltétlen lehet ekkora halakra számítani még simán bejöhet. Gulyás Ricsi barátom még egy domolykót is fogott az ősszel azzal a mérettel! 😀

A közepes méret 16,5 centiméter hosszú  és 35 gramm súlyú. Tökéletes!

A hétvégi viharok miatt elég sokat kellett várnom, hogy kipróbálhassam végre.

Vasárnap volt egy nagy BAAAMMM! A villám baszott be a melóhelyem egyik telephelyén úgy, hogy a UPC kábel bevitte a túlfeszt a rackbe. Kinyírta a modemet, ami nem is érdekelne, de megölte a szervert is. Szívás volt a köbön!

Aztán pár napra rá végre kijutottam munka előtt. Volt egy nagy BAAAAMMM azon a napon is! Csak most nem a villámtól, hanem  életem harmadik legnagyobb csukájától. 89/98 centi.

Tudtam, hogy nekem kell ebből a csaliból és nem csalódtam benne egy cseppet sem. 😉

Ekkor már nem egészen egy óra állt rendelkezésre a munka előtti csónakos pecára.

Egy kapás, egy hal. GOBIGORGOHOME!

A kép önkioldós, de elég sötét lett. Lovas Feri barátom alakított rajta.

Először a terelőlap nélküli swim&jerk verziókkal kísérleteztem és milyen jól tettem! 😀

Egy legendás csali újragondolt verziója elevenedett meg azon a napon az öböl előtti nyílt hínármező felett. 🙂

Sokan mondják:

Neked könnyű! 😀 De nagyon sokat mentem ezen az őszön is a halakért. Volt hogy barátokat is vittem magammal, aki kisebb csalikkal fogtak mellettem kisebb és nagyobb csukákat is, de én akkor is kitartottam az új fegyver mellett és a betlik ellenére megérte.

Eltelt vagy két hét és több betlis, vagy egy kapásos peca, mire újra megajándékozott a Balaton két gyönyörűséggel.

Hogy magamat idézzem:

“Kitartottam a “nagy” csalinál az elmúlt három betli ellenére és teljes mértékben megérte! Ma ideális volt végre minden. A felhők a barátaimmá váltak! Egy kis öböl kora hajnalban adott egy kapást, majd a következő dobásra finoman megfogta a kettes csuka a swimbaitet, de nem akadt meg. Éreztem, tudtam, újra benne volt a levegőben a nagy hal és amikor lebombázta a csalit a hínármező fölött, már biztos voltam benne, hogy újra megküzdhetek egy krokodillal. Sokkal erősebb volt mint 3 hete a nagyok. Hűlt a víz, gondolom zabálnak is rendesen. 85/92 centis hal volt a testéhez mérten szinte kurta farokúszóval. Mivel megjelent egy másik, majd később még két csónak, így lapot húztam a 19-re és megnéztem egy mélyebb szakaszt. Egy öböl bejáratát egyik oldalról nádfal, a másikról egy önálló nádbaba szegélyezte. Beküldtem a csalit. Elsőre semmi. De bevillant, hogy két éve Szabolcs barátom fogott itt egy kisebbet, így adtam még egy esélyt. 1,5 méterre volt tőlem a 4PLAY V2 firetiger színben, amikor a jó 3-4 méter mély vízen a semmiből legyilkolta egy igazi ősállat! Nem tudom, hogy az ütésre, a látványra, vagy meglepetésemre dörgöltem oda a látott felszíni kapással érkező csukának, de elképesztő volt! Nem tudom szavakkal leírni. Iszonyat gyorsan szedte le a méretéhez képest. A semmiből ott volt egy tized másodperc alatt. Brutális közelharc, a bot a határon dolgozott, amikor többször is rá kellett fogjak a dobra, hogy ne tudja a nádba fúrni magát a 88/96 centis gyönyörű jószág. Elképesztő nap, csodálatos ősz, hihetetlen az egész év! Az önkioldós képek sajnos használhatatlanok lettek ma, de talán ezekkel is beéritek. Hasonló élményeket nektek is! A szezon még csak most kezdődött!

Azért ide a blogra bedobtam egy önkioldós képet is. Talán látszik, hogy ez a példány is mennyire egészséges, vastag hal volt. És iszonyat erős! 🙂

Az utolsó nagy BAAAAAM! Abból is megint kettő egy olyan pecán volt amit már megírtam nektek.

Pár napra rá, hogy a liplure verzió is megérkezett.

Gyönyörű színezetű, egészséges és erős 80+os halak voltak ezek is, ráadásul két olyan részen, ahol komolyabb halat az elmúlt években soha nem ütöttem.

Ezek a csalik nem csodafegyverek, de hazai viszonylatban is van létjogosultságuk. Még a legnagyobb méret is elhúzható a swim&jerk verzióból egészen kis vízben is. De mély vízben az aljára leengedve is voltak vele kapásaim finoman rángatva – jerkelve.

Idén ha minden összeáll szeretném kipróbálni a legnagyobb verziót és a shine gliderből az új színeket, amik nagyon biztatóak. Például a lenti képen látható immáron kedvenc színem a firetiger! 😉

Remélem nem kell újabb négy évet várnom egy ehhez hasonló őszre! 😉

Kategória: 4playv2, Balaton, csuka, firetiger, goldenambulance, iplure, okuma, savagegear, shineglider, swim&jerk, swimbait, swimmbait, xlnt2 | Megjegyzés hozzáfűzése

Bohóc jelmezben

Május elseje így indult. 😀

Az első pályán, amit megnéztem volt valamennyi küsz, de nem a szélvízben. Megnéztem a kövezést, a kikötő torkolatot, a helyi mólót többször is. Egészen napkeltéig kitartottam. Egy rablást láttam, ami kis süllő, vagy garda lehetett. Nulla esemény! Öt óra felé irtózatos gyomorfájás tört rám, úgyhogy majdnem hazamentem. 😦

A második pályán atom szél volt. Buzerapeca lett belőle kimagasló eredménnyel. 😀 Egy darab 45-46 centiméteres süllő és egy sügér. Atomszél!

A süllő esetében egy pillanatra elgondolkodtam, hogy meg kéne enni, de annyira szép fekete csíkjai voltak, hogy elengedtem. Amikor először felsejlett a háta kövesnek hittem. A kép nem adja vissza a színét sajnos. De legalább kisütött a nap. 😀

A kikötőben akadt egy jó sügér, aztán néhány kisebb és egy kiscsuka. Nem volt az igazi az sem.

A másodikai peca ismét parádésra sikeredett! 23:36-kor lefagyott a telefonom, így nem ébresztett. Arra ébredtem, hogy pirkad és énekelnek a madarak. Ránéztem a telefonra és még mindig 23:36-ot mutatott. Kicsit gyanús volt a dolog! 😂😂😂Szóval a tervezett 3 óra helyett 6-ra értem le és a kálvária csak akkor kezdődött.

Gondoltam megnézem azt a 15 dobásos helyet, ahol idén már fogtam swimbaittel csukát. Foglalt volt! 😀

Akkor legyen kikötői balinozás. Nem működött a belépőkártyám! 😀

Akkor a jó öreg almádi móló. Tavaly azt hiszem nem dobtam róla egyet sem. Most se nagyon kellett, mert egy házaspár befoglalt vagy 30 négyzetmétert.

Megbuzeráztam körbe. Aminek csalivesztés lett a vége. 😀

Gondoltam megnézek egy pályát, aztán később felhívom a kikötő gondnokot, hogy miért nem tudok má megen bemenni?

A sekély pályán volt végre nettó három rablás és amikor már feladni készültem odavert egy növendék a jerkbaitnek.

Megújult a jerksterek színpalettája, így a roach szín is. Az kellett neki.

Később hívtam a kikötő gondnokot, de kiderült szünnap van. Aztán agyaltam, hogy legutóbb nyitva volt a kapu és hiába húztam le befelé a belépőt, nem csipogott, így kifelé le se húztam. Ez volt a baj!

Elkértem a barátomtól. Bementem az ő kártyájával. Majd kimentem az övével és az enyémmel is, hogy újra bemehessek immáron a sajátommal. 😀

Ekkor már magasan járt a nap és én toltam egy akkora betlit, mint a ház.

Harmadnap megint megjártam (szó szerint és átvitten is) hat pályát. Az egyiken szerintem ugyanazt a süllőt megfogtam centire ugyanott, ugyanazzal a csalival, mint elsején.

A süllő, mint köztudott nagyon érzékeny jószág, így ha elengedjük megdöglik. 😀 Na ez valahogy túlélte a dolgot. 😉

Alsóörsön néhány kisebb sügér után betértem a helyi pékségbe. Vettem egy langallót és egy padon ülve elfogyasztottam, majd a feleségemmel megbeszéltem, hogy még bőven ráérek. 🙂

Szóval a hatodik pálya a balinos volt.

Az előző napon nyerő jerksterrel kezdtem, de nem kellett nekik, így felkerült az egyik új szín a 8 centis twitch minnowból. 5-6. dobás lehetett, amikor belevert valami egy twitchelő mozdulatba néhány méterre a kő lábától. Ahogy bevágtam neki olyan volt, mintha sziklát akasztottam volna, aztán a szikla megindult. Fogtam már néhány három pluszos balint életemben, na ez a hal überelte őket.

Egyben lehúzott harminc métert a nem éppen lazára állított fékű orsóról. Ekkor sikerült megállítanom és valamennyi zsinórt vissza is nyertem, amikor az öreg, rafkós balin gondolt egyet és nekiiramodott a kőnek. Magasra tartott bottal futottam felé, de gyorsabb és okosabb volt. Belevitte a horgot a kőbe és letépte magát a csaliról. Sajnos nem is láthattam, de nagyon komoly és erős hal volt. Elbaxtam! Ki kellett volna állnom a kőre és benyúlni a bottal a víz fölé amennyire csak lehet, majd pedig határozottan elfordítani a kövezéstől.

Remegő kézzel és lábbal akasztottam le a csalit a kőre rakodott zöld moszatról, vagy mifenéről és folytattam a pecát. Ötödik dobásra kapásom volt. Olyan 25-30 centis jószág szedte le a twitch minnowt. Persze ő jól akadt!

A következő két órát úgy dobáltam végig, hogy fizikai fájdalmaim voltak a hal elvesztése végett.


Balra tőlem volt egy balin, amit nem bírtam az Istennek se becsapni, aztán jobbra a sekély részen is észrevettem néhány hajtást. Itt 30-40 centis volt a víz, így felfelé tartott bottal kellett rángatni a csalit, hogy ne fogjon iszapot. Ebben a 40 centis vízben vert bele egy emelő mozdulatba ez a gyönyörű vaskos balin.

Bevágásomat szaltóval és a meder irányába történő menekülő mozdulattal reagálta le, amivel megbénította magát egy időre, hisz a zsinór a faroklapátra keveredett. Végre fogtam egy jó halat!!!! Három napja erre vártam.

A képek nem adják annyira vissza a méretét. Vaskos, magas hátú, általam három kilósra becsült erős hal volt. Bohóc jelmezben fogtam. 😀

A negyedik napon a fiamat fel kellett vigyem a pályára hét órára, így fél nyolc felé érkeztem meg a balinos pályára. Ketten már megelőztek és fogtak is halat de ment is el nekik. Elmondásuk szerint finnyásan ettek.

Így is volt, hiszen 6 akcióból 3 jószágot sikerült kézbe vennem.

Az első már előző nap is ott randalírozott a kő előtt, most egy hosszú dobás után a sekélyben felfelé rángatott twitch minnowt bombázta be felszíni kapással.

A halat a sekély homokos részen a vízben állva fárasztottam az egyre inkább rám zúduló esőben és erősödő szélben.

Amikor tarkón akartam fogni megiramodott és megkerült egy oszlopot. Állat volt, ahogy utána nyúltam a  tesztelésre berendelt új balinos pálcámmal.

Az új XLNT3-as botcsaládból négy van nálam, közte egy 5-18 grammos 213 centiméteres igazi wobbleres pálca. Ha kívülről vette volna valaki kamerával a jelenetet baszom jó videót lehetett volna készíteni belőle.

Ebben a sekélyben volt még egy balin, ami majdnem a csizmaszáramig követte a csalit, egy másik pedig hatalmas burvánnyal durrantott mellé vagy húsz méterre.

Visszamentem folyvást a kiindulási pontra, ahol a nagy dögöt elszalasztottam. Nem sok esélyem volt rá, hogy újra megütöm, de meg kellett próbáljam.

Több csalit is kipróbáltam mígnem a twitchre volt egy rontott kapásom. Aztán felkerült újra a jerkster. Nem hiába! 😀 Első dobás, három rántás –  szünet, két rántás – szünet- háro…. BAMMMM!

A harmadik balin aznap a kalányos volt, de azt már megénekeltem.

Vasárnap úgy volt, hogy nem megyek. A feltámadó északi szélnek hála vízszintesen szakadt az eső és a kishalaknak, balinoknak nyoma veszett.

2,5 órát tartottam ki. A pink manic prey ki is húzott a csávából. Már a kapásból és a fejrázásokból sejtettem, hogy nem balin lesz a támadó. Egy szép fekete süllő volt 44/49-es hosszban. Lemértem mert…, de aztán mégsem. 🙂

Sajnos valami effektet tettem a nikonra, így a képek szarok lettek.

És, hogy miért ez a cím?

Voltam már alpári paraszt, eladtam magamat, most éppen jelmezes bohócnak tituláltak. 😀

Azt hiszem a legközelebbi Svendsen sportos rendelésembe beteszek egy kemény kalapot krumpliorral a virtuális kosárba! 😉

A bohóc kiment amúgy délután is a szakadó esőben, míg a “rajongója” otthon borogatta a bokáját, mert éjjel összeesett az egyik balatoni kövezésen.

Engem legalább megtanítottak járni, még ha paraszt is vagyok, no meg jelmezes bohóc! 😉

 

 

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, crank, crankbait, jerk, kanál, savagegear, süllő | Megjegyzés hozzáfűzése

Kanalas balin

Annak idején mint a legtöbb balatoni horgász pilkerrel, kanállal kezdtem a balinok kergetését. Aztán ezek a csalik több dolog miatt szépen lassan, de teljesen kikoptak a dobozomból. Szerintem minimum 5-6 éve nem dobtam balinra egyik csalit sem. Egészen múlt szombatig. 😉

Még télen tett fel Norbi barátom néhány képet az általa készített támolygókról és velük fogott dunai balinokról.

Már akkor tudtam, hogy nekem ilyen csali kell! 😀

Kaptam is egy tucattal. A kisebbeken ASP, a nagyobb típuson STEVE felirattal.

 

Ezek a havas képek persze még télen készültek, bár tegnap meg lehetett volna oldani a Kékesen a fotózást! 😀

Szóval pénteken végre találtam balinokat. Fogtam is. Szombaton már érezni lehetett, hogy támad a hidegfront. Olyan igazi borongós, szeles, esős október végi idő volt. Gondoltam itt az ideje Vitee kanalainak, amiket reggel készítettem be az egyik dobozomba.

A nagyobbal kezdtem, de két dobás után levettem, mert túl nehéznek bizonyult a sekély pályára, a gyors vezetési stílusra pedig nem jól reagált. Igazi őszi csali lesz a mólók mély vízére.

A kisebbet feltettem. Egyet dobtam vele és leszedte! 😀

 

 

Aztán le is vettem! 😉

Kiváló kézműves termék ez a matt ezüst kanál. Ilyennel más érzés halat fogni, mint egy gyári effzettel, főleg ha csattogós! 😀

 

 

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin | Megjegyzés hozzáfűzése

Az első

Balogh Szabolcs barátom beszámolója élete első WTD-s csukájáról és egy óriásról ami megtréfálta és a nem éppen méteres csukákra tervezett 8 centis hagyományos WTD-t jól helybenhagyta. Szabi megígérte nekem, hogy visszamegy érte és megmutatja még nekem! A csali pedig vitrinbe kerül.

Szia Feri.” Jobb később, mint soha!”

„Felavatásra került a múlt évben vásárolt kutya! Egy elhagyatott bányatavat látogattunk meg a barátommal. Dzsungel peca a javából, kevés meghorgászható hely, sekély víz, néhol víztetőig érő hínár. Gondoltam bevetem a csalikat, ideális terep nekik. Kapocsba akasztottam…. 3. Dobás után volt egy vízből kiugrós rontott kapásom. Nem akadt. A következő dobás ugyan oda, indítom a csalit majd pár ütés után eltűnt a csali, akasztás, megvan. Hínárkaszálás majd célba vette a nádast. De sikerült megfordítani, majd kézbe is venni. Hatalmas volt az öröm. Visszaengedtem és indultam tovább a következő helyre.

Pár perc dobálás után lehörpölte egy méter feletti csuka. Mocskos mód megette!

Mindkét horog be volt akadva, a hasi horog a szája felső részébe, az alsó horog az alsó állkapcsába. Egyszer elrontotta, újradobtam, még egyszer elrontotta, és jött utána, a lábam előtt vette le, akkorra már eléggé agresszíven a 30 centis vízben…. ahogy belehúztam a szákba a hasi horog egyik ága beakadt és kitépte magából, és meglépett.

Mocskos másfél perc volt! Fröcsögött ki a fülemen az adrenalin! 😁

Nem számítottam ekkora halra és kicsinek bizonyult a szákom. Nem tudtam beletekerni és elment. A harc közben legyilkolta a csalit úgy ahogy kell, komoly maradandó károsodást szenvedett! ”

Gratulálok Szabi! Ez első WTD-s csukának igencsak megsüvegelendő, a nagy pedig ott vár téged!  

Kategória: balsa, blueback, casting, csuka, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, légiós, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Blackorange jerkminnow

Kategória: balsa, blackorange, faragás, hendméd, jerk, jerkminnow, minnow | Megjegyzés hozzáfűzése

Facebook oldal

A képre kattintva elérhető az általam készített csalikkal kapcsolatos facebook oldalam, amit nem olyan régen hoztam létre.

Az oldalon saját csalis fogások, képek, videók, blogbejegyzések és természetesen légiós fogások mellett a készülő csalikról készített képek, szösszenetek is szerepet kapnak majd.

Persze előfordulhat, hogy barátaim csalijai is szerepet kapnak majd és lehet hogy lesz olyan vegyes blogbejegyzés, amiben savage gear és okuma termékek is bekerülnek. Ha más nem a botok és orsók biztosan.

 

Kategória: ajándék, Balaton, balsa, egyéb, elado, faragás, hendméd | Megjegyzés hozzáfűzése

Mire…

…lehet ilyenkor pergetni?

  • Partról csukára szabad.
  • Ja, hát végül is fogtam már itt és még hínár sincsen. Meglátod fogsz majd.
  • Úgy legyen. (És ebben a pillanatban a felkelő nap hatására rá is tüsszentettem.)
  • Ugye megmondtam. Még rá is tüsszentettél. Meglásd fogsz és akkor megpróbálom én is.

Rommá dobtam a kikötőt mindenféle csalival az első egy óra tíz percben, de nem jutottam kapásig sem. Aztán a dobozban feltűnt az egyetlen megmaradt white pearl cannibal shad, ami az első napokban a legtöbb kapást adta. Feltűztem a 10 grammos fejre és elsőre egy gyors oldalirányú támadásnak vágtam be a betonfal közelében. Tán sügér lehetett. Nem akadt meg.

No már megint ez kell nekik – gondoltam, vagy tán mondtam is magamban és gondosan megigazítottam a csalit a jigen. Olyan 2-3 percre rá meg is fogtam a hajnal egyetlen halát. Nem volt nagy. A farokúszóját az ívásban megtépázták a nagyobbak, talán az ikrás, amelyikkel üzekedett. A színe akkor is gyönyörű volt és az az átmenet a faroknyélnél, ahogy nőnek és egyben ritkulnak a foltok az lenyűgözött.

Ahogy oldalra néztem láttam, hogy az öregek szerelnek. Akivel reggel beszéltem kivette az egyik fenekezőjét és már szórta is a vizet. 😀

Az április persze nem ma kezdődött hanem még elsején. A szokásos kikötőben vettük üldözőbe a ragadozókat Szabi barátommal. Tavaly irdatlan nagy betlit nyomtunk, de valahogy idén számoltam a halakkal. Benne volt a levegőben, hogy lesz kapásunk és bíztunk a halakban is.

Az első pergető voltam aznap, de a kishalasok már napkelte előtt egy órával körbeülték a legjobb helyet. Volt aki az oldalbordáját is magával cipelte. Biztosra mentek a négy bottal. Fogtak is. Egész szépeket. Ezúton kívánok jó étvágyat a csukapörkölthöz mindenkinek! 🙂

Barátom volt a kitartóbb, vagy tán a szerencsésebb is aznap és tanultam tőle valami újat.

Reggel nagyon hideg volt. Még a gyűrűk is fagytak. Nem esett igazán jól a dolog, majd tán egyszer megírom azt is, hogy miért.

A jerkes pályán nem tartottam ki eléggé. Ez egy sekélyebb rész a nád és a csónakok között. Szabi kikarmolt három méret feletti csukát, amikor én már régen a mély részt vallattam gumikkal és nem kevés rontott kapással.

Aztán Szabi is nekiállt gumizni és fogott két szépet.

Ha jól emlékszem ő itt 5 kapás/5 fogott halnál járt én 9/0-nál. 😀  És ebben volt egy jó hal, ami süllyedő fázisban marta el a gumit, de pár másodperc után leakadt. 😀

Ekkor megkérdezte, hogy mekkora fejet használok?

Mondtam, hogy 3-5-7 grammosokkal próbálkozok szokás szerint.

Erre ő: Lassú a gumid, tegyél fel 10 gramm feletti fejet.

A vízmélység egyáltalán nem kívánta meg ezt a méretű fejet, de bejött a dolog, mert a következő két kapásomat halra váltottam, 11/2-re szépítettem. 😀

A titok talán az lehetett, hogy a lassú csalira csak immel – ámmal ráfogtak, a nagyobb fejjel ellátott gyorsabban emelkedő és süllyedő csalit viszont határozott erőteljes rávágással kellett elcsípniük, mielőtt a vélt zsákmány elmenekül előlük.

Másnap egyedül vágtam neki a hajnalnak. Csak két kapásom akadt. Ráadásul egyazon haltól. Ugyanarra a csalira 12,5 grammos fejjel. Elsőre is brutális kapása volt, de akkor még lehúzta a gumit. Másodszor már nem hibázott. amint látjátok bevette szépen, de a lenyomott szakállú jig nem ejtett nagy sebet.

Parti viszonylatban ez a jószág már nem is volt olyan rossz. Aznap a többiek értékelhető halat nem fogtak amíg lent voltam. Pár méret körüli azért esett. Persze szigorúan a pergetőkre nézve.

Közben jártam persze domolykózni is, amiről egy külön írásban szeretnék majd beszámolni nektek, de a szombat hajnalok jellemzően a Balaton partján értek. Hét közben egészen  a mai napig nem volt kedvem, erőm, ingerenciám felkelni néhány kapás és hal kedvéért.

Azon a hajnalon a betli szele lengett mindenki felett, amikor jó kapásom volt a kedvenc pencil jerkemre. Akarjátok látni?

Mit lehet ilyenkor mondani? Bátor volt a kicsike! 😀

Gondoltam egy merészet és megnéztem egy régen látogatott pályát. Sekély víz. Swimmbait time! 😀 Új kedvenc swimmbaitem a 4play v2 swimm&jerk verzió került a kapocsba golden ambulance színben. A nád mellett közvetlen húzott csalit a rejtekéből eltörölte ez a nagy fejű, de az ívásban lesoványodott csuka. Ez is egészen jó hal volt parti viszonylatban. Remélem hamar össze szedi majd magát, mert persze elengedtem.

Az előző szombatból betli lett. A nem régen megérkezett új botokat és csalikat próbálgattam. A végén felkerült az új 110 grammos 4D csuka, ami centire nem sokkal nagyobb a már bevált hybride pikenál, de súlyra jóval meghaladja azt.

Hatalmas csobbanás kíséretében érkezik meg a vízbe. Vannak itthon, akik ekkora halakra horgásznak! 😀 Az erős cuccal is élmény húzni. Iszonyat jó a mozgása és a nap egyetlen kapása, vagy inkább támadása erre a csalira érkezett.

Éppen húztam az oszlopsor között és gyönyörködtem a mozgásában, amikor mögötte nagyot csattant a víz. A nap egyetlen látott rablása volt. De sajnos még meg se bökte a csalit. Totál elvétette. Az is lehet, hogy csak el akarta zavarni a revírjéből. Ősszel be fogja adni a komoly halat. Efelől nincsenek kétségeim!

Régen írtam. Ez most ilyen lett. Volt hozzá kedvem, már az is valami. Majd jön sorjában a többi is, remélem. 😉

Végre van kedvem és koncentráltan tudok horgászni!  Nekem már ez is nagy öröm az utóbbi hónapok után.

Kategória: Balaton | 1 hozzászólás

Mohóság, balin a neved

 

Jerkes csapó

Balinról volt szó nem? Nooormális? Mi ez a sügér, ez itt e? 🙂

Az úgy volt, hogy egy korábbi kedvenc pályámon végre volt pár sügér kihajózás után nem sokkal és sikerült is néhányat jerkelve megcsípnem.

Sajnos az utóbbi két évben nem az igazi a hely. Én korábban heti egy, maximum két alkalommal dobtam, hogy pihenőt is kapjanak a hajnalban és este kilátogató rablóhalak, de hiába, ha a másik öt, hat napon meg mások ütik.

Szóval kicsit megkésve értem azon a hajnalon a balinos pályára. Már jócskán világosodott, de nem bántam, mert örültem annak a pár sügérnek is.

Ez a nap úgy alakult, hogy új, saját készítésű csalikat teszteltem.

Az első hal mindjárt hetes slim axeheadre érkezett. Az első hala volt ennek a típusnak. Ahogy később ezen a napon felavattam a hetes és a kilences normál axeheadet is.

A chrome witch slim axehead első hala

Hetes axere white walker színben

Na még egy

A kilencest is leszedik

Azt hittem a nap utolsó hala

Még Judák Istinek készített béka popperre is volt egy jó akcióm. Kétszer is betámadta a poppert egy mohó őn, de az egyre inkább hullámzó vízben elvétette.

A szokásos roham múltán nem találtam őket sem a part menti hínarasban, sem a helyi strand szegletében, de még a hajóállomás körül sem mutatták magukat, így lassan elindultam a “kikötő” felé. Persze útba ejtettem a reggeli pályát.

A hetes axenek szavaztam bizalmat, nem véletlen.

A babás nád határán egy – vélhetően balin – háromszor is nekiment. Aztán következő húzásnál már komolyabban rávert. Egy pillanatra akadt csak. Harmadik húzásnál már eltalálta tisztességesen.

Csak erről a halról csatoltam egy rövid videót. Tán méret forma, vagy ahhoz közeli rutintalan, de nagyon mohó versenyző volt az illető. Éhes lehetett! 😀

A peca végén még akadt egy jó sügér is.

Már nagyon hiányzik a kajakos balinozás!

Kategória: Balaton, balin, balsa, elado, faragás, felszíni, hendméd, kajakos, savagegear, sügér, steveolures, topwater, whitewalker, WTD | 1 hozzászólás

Új pálya, új remények

Régóta vonzott egy hely a Balatonon, egy számomra kicsit titokzatos, misztikus hely, ahová csak kajakkal juthattam el. Évek óta terveztem – terveztük, hogy rápróbálok- próbálunk, de valahogy mindig elmaradt. Egészen 2018 augusztusáig.

Igaz, hogy aznap nem fogadott annyira kegyeibe a víz, mint amekkora várakozás – vágyakozás volt bennem, ennek ellenére szerelmes lettem! 😍

Teljes sötétségben már a nádas előtt himbálózott a műanyag szivar. Az augusztusi hajnalon csak úgy szívtam magamba a nyugalmat és a csendet.

A kép persze nem sötétben készült

Ahogy jött a hajnal néhány kishal spriccent a nád előtti hínármezőben és nádi  – hínárlakó balinokra jellemző forgásból is akadt néhány.

Mivel pár nappal előtte ezen a szakaszon szépen fogtak balinokat ezért bíztam a helyben és többször is végigcsorogtam a nádas előtt.

Csak felszíni csalik jöhettek számításba a vízfelszínig nyúló hínár és moszat erdőben, így először saját készítésű white walkerrel esett a választásom.

Három kapásom volt még sötétben  a hetes axeheadre, abból egyet sikerült halra váltanom.

Az első jószág

 A második csorgásnál, az első hal megakasztása után úgy tíz perccrel méteres szaltóval vette le egy balin a pop preyt, de sajnos nem akadt meg.

A harmadig csorgás esemény nélkül telt el.

Aztán beindultak az őnök a nyílt vízen, de nagyon nagy távolságra egymástól. Nem volt csapat, vagy nem dolgoztak össze. A dobálás hatására pedig elcsendesedtek, vagy 100 méterrel odébb úsztak és ott hajtották tovább a sneciket.

Képtelen voltam fogni közülük.

Megnéztem még egyszer a hínármezőt. Üresnek bizonyultt, így elindultam felfedezni a nádast.

Elképesztő a pálya, tagolt babás nád, nádöblök, torzsahalmok, brutális hínármezők. Csukabánya kell legyen ősszel, gondoltam akkor. Ez lehet, hogy így is van, de annyira jó pecáim voltak a csónakos pályámon, hogy végül nem próbáltam meg.

Az egyik öbölben volt még néhány akcióm WTD-re. Egy kisebb sügér ragadt csak meg.

A következő alkalommal egyetlen kapásom volt a nád előtti szakaszon. Egy gyönyörű púpos közel hármas jószágtól.

A kép silány, de a hal mérete így is szembetűnő

Ezen a napon a nyílt részen megtaláltam a csapatot. Egy hatalmas területen raboltak.

Elég sok hal volt ahhoz a pályán, hogy egybe akár véletlen is, de bele kellett volna, hogy akadjak, de persze nem így történt.

Ráadásul nem azok az átlag másfél, két kilós őnök voltak, hanem batár nagy jószágok. Bár a fészbuk népe kétkedve fogadta anno a kijelentésemet, de szerintem három kiló alatti hal nem nagyon volt közöttük és láttam négy – öt kiló közötti jószágokat is.

Sokszor teljes testtel kivetették magukat a vízből a kajaktól pár méterre. Totál meg voltam zavarodva, azt sem tudtam sokszor, hogy mivel és hová dobjak? 😀

Egy ötös forma bronzos hátú matuzsálem úgy rabolt a kajak mellett, hogy a menekülő snejderek a műanyag szivar oldalán koppantak!

Egy öblös merítővel többre mentem volna aznap, mint bármilyen csalival! 😀

Egyik nap beszélgettünk a fórumon és szóba került a pálya. Skill barárom nemrég kajak tulajdonos lett, már meg is úsztatta néhányszor a műanyag szivart a Balatonon a nyaralásuk alkalmával.  Felvetette annak lehetőségét, hogy megnézné a pályát és bár egy fél délelőttöt vaciláltam, mert akkor a csukák már zabáltak, de végül úgy döntöttem, hogy vele tartok. Milyen jól tettem! 😉

Egyszer jártam vagy 100 éve vendégségben nála a Zagyván. Most Ő jött el hozzám végre. Kajakkal, kajakra. 😀

Kicsit öt előtt értem a találkozási pontra. Brutál csörtetés és szarvasbőgés volt az öböl menti nádasban, bozótosban. Skill kicsit késett, mert először benézte a lehajtót, szerencsére GPS-nek most igaza lett, így 5 után pár perccel megbeszéltük, hogy fizetünk azért a parkolóért. (Ennek később jelentősége lesz! :D )

Bevittük a kajakokat. Felmálháztuk. Majd amikor vettem volna ki a botot a tokjából megakadt a kapocs belül az anyagban. Skill kisegített egy késsel, így minden rendben volt a vízre szálláshoz.

Mivel nekem is egy új pálya, hisz harmadszor jártam ezen a részen, ezért az eddig halat adó nádast vallattunk meg először, nulla eredménnyel.

Aztán a javaslatomra elindultunk abba az irányba, ahol legutóbb a nagy dögök halálra szívattak.

Megdöbbentő tényleg, hogy a Balatonon ilyen hely létezik egyáltalán. Bálint is csak csodálkozva nézte a pályát és a környezetet.

Azt hiszem az első halak nála jelentkeztek. Brutál mennyiségű sügér volt aznap a part menti sekélyben, de sajnos inkább az apraja mutatkozott. Ütötték, verték, támadták a felszíni csalikat csapatostul.

Az őnök részéről nem volt akkora őrület, mint legutóbb. Egy öböl kivételével inkább csak random raboltak.

Miután nem akarták megenni a felszínit, feltettem a Máté barátom szerint “szexi” króm fekete vertiket. Éppen próbálgattam azt a tempót, amit még elbír és nem fekszik el, amikor leszedte az első “púpos teve” balin. :D

Esküszöm a legelső dobás volt a csalival! :)

Púpos öreg hal

A kis vertik – lipless crankbait

Skill fogta sorra a kis csíkosokat. Én egy müzliszelet mellett döntöttem, ha már a balinok nem nagyon akartak enni, gondoltam gyorsan beviszek egy kis energiát. Ahogy beleharaptam, olyan 15 méterre előttem hatalmas rablás csattant.

Ledobtam a müzlit és az épp kapocsban lévő white walkerrel, gyakorlatilag fejbe dobtam a megbódult küszöket kutató egyen balint.

A beesőt brutális kapással szedte le.

Szerintem Bálint is megrezzent! ;)

#csakawhitewalker

Ekkor jött el a “vendég” ideje. Egy nádfal előtt volt egy jó kapása. Gyanúsan nem sügér volt a tettes. Bízott a saját készítésű hetes kutyájában. Nem véletlen, mert 2-3 dobásra rá bődületes, fröcsögős felszíni rablással szedte le valami a kis WTD-t a hátam mögött. Majd kiestem a kajakból! 😀

Persze mivel kell hetes wtd-t dobálni a nádas előtt?

Kis privivel! :)

Durván nyélbehajlós fárasztásnak lehettem szemtanúja, melynek végkifejleteként a  gyönyörű 2,5-es balin előbb a műanyag szivarban, majd újra a vízben találhatta magát.

Micsoda fárasztás volt!

Itt kicsit eltávolodtunk egymástól. Skillnek volt egy balin és egy sügér akciója, én a röpke csukás próbálkozás után találtam egy öblöt, amiben végre 10-15 balin dolgozott. Mivel mindent leszartak, ezért feltettem megint a lipplest. Elsőre lekente egy 1,5-es! :)

A második vertikes balin aznap, ez már nem véletlen

Sajnos a hullámzás egyre jobban beindult, a halak szinte teljesen leálltak.

Ha jól emlékszem Skillnek még két balin kapása volt, nekem egy.

Itt ugrott be, hogy a parkolójegyet nem tettem be a szélvédő alá! :D

Akkor már teljesen mindegy volt, és a kavargó szél is arra késztetett minket, hogy lassan visszafelé induljunk.

A csorgásban azért még szórtuk a partot. Én a popper mellett döntöttem. Jól tettem mert rengeteg akció volt rá sügérektől.

Muris, ahogy a kis szarosok ütik – verik a felszíni csalikat. Akadt köztük néhány 20+os jószág is de az erős szél olyan gyorsan tolt minket a partnak, hogy fényképezéssel nem vacakoltam, Skill meg amúgy se nagyon szokott.

Kikötöttünk. Konstatáltam, hogy nem büntettek meg. Azóta sem tudom, hová tettem a parkolójegyet! :)

Elköszöntünk és Skill elindult a másik irányba a nádast felfedezni.

Meg kell, hogy valljam én elfáradtam.

Persze nekem könnyű, hisz bármikor lemehetek.

Jó volt újra együtt nevetni! :)

Kategória: Balaton, balin, balsa, chromewitch, crank, crankbait, csuka, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, kajakos, lipless, pecavilág, popperes, PV, sügér, skill, skillwobbler, steveolures, topwater, UL, vertic, whitewalker, WTD | 3 hozzászólás

Álom volt csupán?

Ez egy nagyon hosszú írás lesz életem eddigi legjobb őszéről néhány képpel és eddig nem publikált videókkal tarkítva. 2014 ősze hatalmas áttörést jelentett számomra, ami a csónakos horgászatot illeti. A „zöld csónak” már több éve a birtokomban volt és bár az előző évben sikerült belőle egészen jó csukákat fognom, tulajdonképpen akkor még fogalmam sem volt a nádi, illetve a nád előtti hínármezők feletti – közötti csukázásról.
Akkor még csak sejtettem, hogy miért volt annyi hal a pályán (és nem csak csuka). Azóta valamelyest tisztult a kép, de még mindig vannak homályos foltok.

Egy biztos, a magas vízállásnak nagy szerepe van a halbőségben, ami 2018 őszén részben újra bebizonyosodott.

2014 szeptember 12.

Ezen a napon kezdődött minden. Balázs barátom kitalálta, hogy menjünk ki pénteken munka után csónakkal a pályámra. Én először bizonygattam neki, hogy még nincs ott a hal a nádban, hiszen néhány alkalommal már rápróbáltam és kisebb sügéreken kívül nem igen találkoztam egyéb jószággal. Rövid idő alatt aztán mégis meggyőzött. És milyen jól tette!
Míg kimertem a csónakot, ő egy kis csukával nyitott a stégen, majd kikapott kanállal két szép sügeret csónakból. Ütötték, verték a csukáknak szánt kanalat süllyedő fázisban, de nem mind akadt meg.

Szezonnyitó

Barátom kisvártatva finomabb szerelésre váltott és kikapott vagy egy tucatot közülük. Én úgy voltam a dologgal, hogy bár jó jel a sok darabosabb sügér jelenléte, de maradok a csukáknál, hisz akkor épp az ultralájt korszakom kellős közepén rengeteg kifogott csapónál tartottam.

Ennek ellenére az első átlagos csuka is Balázsnál jelentkezett be kanálra, de sajnos lemaradt. Aztán egy öbölhöz értünk, ahol előző évben már ütöttem egy csukeszt. Azon a napon úgy éreztem, hogy kell ott lennie egy lakónak, annyira ideális volt a terep egy rejtőzködő ragadozóhal számára. Akkor még a vékony lemezes támolygó kanalak bűvöletében éltem. Gipo kess, siluro és természetesen az elmaradhatatlan otto kele voltak a kedvenc katonáim.

Talán a harmadik kanállal, úgy a huszadik dobásra elkaptam egy gyönyörű teljes hosszban 65 centiméteres szép mintázatú csukát, az akkori felszerelésemhez mérten kemény, gyors fárasztással.

Az első tanulság máris meg volt. Egy öblöt érdemes több csalival is megdobni. Nagy általánosságban az a tapasztalatom, hogy, ha 2-3 dobásból nem jön ki a csuka a rejtekéből, akkor az adott öblöt üresnek nyilvánítom. De ez a hal megmutatta, hogy egy ígéretes helyre, ha nem csak 1,5-2 órája van az embernek az adott napon, akkor érdemes több időt és főleg több csalit szánni.

Bármelyik évben elfogadnám az ősz első halának

Megszakadt végre a csónakos kudarcok sora, beindultak a halak nekem is!
Ütöttem még egy 47-est, majd amikor visszafelé indultunk időnk fogytával bődületes rávágást kaptam két karó között, egy korábban már megszórt öböl bejáratánál. (Újabb tanulság. Egy már korábban megszórt helyet érdemes újra megdobni, az sem baj, ha más szögből tesszük azt. 😉 )

Először azt hittem 90+os jószág küzd a felszerelés másik végén. Izomból húzott a nád felé. A 10-25-ös bot (ehhhh!) karikában volt, és tépnem kellett a halat amennyire a motyó engedte.

A bot és a zsinór határáig terheltem a cuccot (ekkor még nem sejtettem, hogy ennél durvább csatákban is lesz részem), de a 0,10-es (valójában inkább 0,16-os) sárga energo fonott, és a pikemono is jól vizsgázott (hozzáteszem, hogy akkor még).

Akkor még nem gondoltam, hogy mi vár még rám az ősszel

Kb. 2 perc alatt legyőztem az óriást! A csuka teljes hossza 87 centiméter volt. A legnagyobb hal, amit valaha fogtam! Fülig ért a szám.
Volt egy olyan elszólásom korábban a http://www.pecavilag.hu fórumán egy fogott halnál, hogy farokkal mérve. Az „együtt” lemaradt a két szó közül, így kaptam a zrikákat rendesen.

„És vajon hányszor tette mellé Steve mire kimérte a 87 centit…? ”

Így nem is tűnik olyan nagynak

2014 szeptember 18.

Valami elképesztően durva nap volt!

11 kapásból 8 csukát fogtam, abból egy egyéni rekordot jelentő 99, és egyből utána egy második helyezett 95 centiméteres óriást.

Ezen a napon, ilyen halak után nagyon nehéz volt hazamenni. Kivételesen még sügérezni se álltam neki miután a csukák már nem ettek. Visszagondolva természetesen meg kellett volna várjam az estét, de az igazat megvallva a szinte nyári melegben a nagy halak kicsit kifárasztottak. Már az első nagy csuka után minden szőrszálam remegett. Nem voltam ehhez hozzászokva semmilyen szinten.

Ráadásul abban az időben még busszal jártam le. Sokszor megkaptam, sok embertől, hogy nekem milyen jó. Persze van aki poénból mondja, de a legtöbb embernek fogalma sincs mennyi meló volt (van) ebben a rengeteg pecában és a megfogott halakban.

Akkoriban a magas víz miatt a horgászfelszerelés, lámpa, kötél, mellény, ruha, kaja, innivaló mellett még egy pár gumicsizmát is cipelnem kellett magammal. Talán pont ezért alakult az ki bennem, hogy a csónakba is kézzel veszem be a halat, hisz ennyi minden mellé a merítőhálót már képtelen voltam magammal vinni. A csukák kivétele mai szemmel nem mindig volt tökéletes, de idővel meg lehet tanulni ezt is. Szerencsére egyik sem harapta le az ujjamat! 😀

Szóval hajnalban teljes menetfelszereléssel jó 20-25 perces sétával felcaplattam ezen a napon is a buszpályaudvarra. Onnan jó 25-30 perc busz út következett, majd újabb 20 perces séta a kikötőbe. Ha mindezt vasárnap tettem meg, akkor a második 20 perces etap 35-re bővült, mert csak fent a faluban állt meg az első busz.

Úgy emlékszem, hogy ez a peca a választás előtti hetekben volt. Megpróbáltam kérni fél nap szabadságot szerdára (aznap éppen nem volt főpróba) és meglepetésemre egész napot kaptam.

Először én hülye azt mondtam, hogy nekem elég a fél nap is, de aztán felhívtam a HVI vezetőt, hogy inkább legyen egész, ha még lehet. Lehetett!

A sort egy a szerencsétlen 41 centis szivarcsuka nyitotta. Sajnos úgy csöcsre futott, hogy vége lett, így bilincsre tettem. (Ma már nem tehetném. Egyrészt 45 centi a méretkorlát évek óta, másrészt már nem hordok magamnál bilincset. Ha úgy van a jószág, hogy nem éli túl a kalandot, akkor inkább nyomban végzek vele.)

Érdekes, hogy nem vérzett, nem is volt túl mélyen a horog, de nem tudtam vele mit kezdeni. Még mielőtt bilincsre tettem volna kb. 5 percig élesztgettem. Locsoltam rá szemből a vizet, és volt benne még annyi erő, vagy az ösztöne vitte előre, hogy telibe kapta az ujjamat. Rendesen megharapott, de utána újra feldobta magát, így ahogy fentebb írtam, végül eltettem.

Aztán beindultak szépen sorban a szokásos siluróra. Jött egy 50+os, és lemaradt egy szebbecske is. Jött egy 35-ös, majd egy hínárlakó 45-ös forma.

A kulcs a halakhoz az volt, hogy előző nap nem hullámzott a Balaton. A sássziget, és a nád között tisztán láttam a hínárfoltokat, így jól megtudtam horgászni minden egyes helyet, még a távoli dobásoknál is

Egy a sás felé megeresztett hosszú dobásnál az éppen süllyedő kanálra éles ütéssel jelentkezett a következő jószág, és a 30 librás pikemono üresen jött ki.

Bosszankodtam, és hívtam Balázs barátom, hogy én is úgy jártam, mint ő pénteken, csak neki a fonottat harapta a túl rövid előke felett, nekem meg az előkét. 😦 Ki is nevetett érte, ahogy jó baráthoz illik!

Drótelőke fel. Piros körömlakkal tuningolt kele kanál a kapocsba. Rádobtam az előző kapás helyére, hátha. Pár emelés, és BÁÁÁM! Megindult a gőzmozdony, vagy ha stílszerű akarok lenni, akkor tengeralattjáró. A fárasztást nem tudom leírni! Nézzétek meg a videót! Elképesztő volt!

Az előző mondatokat akkor írtam. Mai fejjel totál amatőr voltam. Talán a hangomon is hallatszik, hogy remegtem, hisz ekkora jószággal előtte még nem volt dolgom. Amikor megláttam a távolban a vízből kiemelkedő hatalmas fejét őszintén szólva beszartam rendesen. 😀

És az igazat megvallva – bár azon az őszön egy kivételével minden megakasztott nagy csukát kiszedtem azzal a felszereléssel – maga a motyó kompletten kevés volt ekkora halak horgászatára. Imádtam azt a cuccot, egy igazi mindenes volt és majd látjátok lentebb, hogy szűk helyen életem legnagyobb csukáját is kiszedtem vele, némi szerencsével és  sokkal több rutinnal, de mai fejjel ilyen terepen már nem kockáztatnék az akkor használthoz hasonló szettel. Az ultralájt őrület kellős közepén az a cucc erősnek tűnt! 😀

Meggyőződésem egyébként, hogy ha nem olyan messze akasztom aznap a két krokodilt és szűkebb helyem lett volna a fárasztásra, akkor nem tököltem volna velük annyit. Kisebb területen, ha keményen bánok egy nagy hallal sokkal hamarabb megadja magát és ereje teljében tud elúszni. Ha van területe menekülni, abban az esetben sokkal jobban elfárad és nehezebben úszik el. Azóta erősebb felszerelésekkel horgászok csukára és próbálom egy optimálisnak tekinthető idő alatt kézbe venni őket, hogy mielőbb visszaengedhessem őket éltető elemükbe. (Hogy ez mennyire klisés tényleg! 😀 )

Kit itt belépsz…

Szóval meg volt az újabb egyéni rekord csukám. 99 centi volt farokkal mérve! 😀

Érdekes módon a korábban leharapott kanál nem volt a halban. El nem tudom képzelni, hogy ugyanazon a helyen két hal állt volna. Akkor úgy gondoltam, hogy abban az öt percben kirázta a csalit. Mivel nem volt kontakt, be se vágtam, így nagy valószínűséggel nem is akadt meg benne.

Egy korábbi hibámból tanulva, amit akkor nem igazán akartam elismerni általában ezekről a halakról nem készültek egész alakos fotók, csak ha volt velem valaki. A fejükről, pofájukról készítettem egy képet, mint fentebb látjátok, egész alakost pedig a videóból vágtam ki.

Mea culpa Bandita, ha még olvasol! 🙂 Nagy százalékban igazad volt a hozzászólásodban!

Történt ugyanis, hogy az első nagy csukámmal mindenképpen akartam anno szelfit készíteni és bár nem magasról, de leejtettem a halat a csónak lábrácsára, így az amúgy szájszélbe akadt hal a visszaengedős videón sajnos vérzett. Nagyon remélem, hogy azért túlélte.

Az első krokodil elengedése után még dobtam párat azon a helyen, de előtte felhívtam Balázs barátom, hogy na most nevessen! Majd odébbálltam körülbelül 20 méterrel. Dobtam, és BÁÁÁÁM!

Hihetetlen volt az egész! Ez a csuka összevissza cikázott, a zsinór vágta a hínarat. Látszanak is a felvételen a levágott hínárdarabok. Majd egy pillanatra nem volt kontakt – véleményem szerint ebben a pillanatban akadt át a horog kívülre -.

Ment a csónak alá, nádba, kötélbe, és még szerencsétlen bilincselt jószágot is összeszedte, de elkaptam!

Teljes hosszát tekintve 95 centiméteres volt a jószág, már amennyire ezek a lógatott mérések pontosnak tekinthetőek. Annak ellenére, hogy csak pár centi különbség volt a két jószág között, súlyra jóval kisebb és karcsúbb is volt az előzőnél.

Parádés önkioldós kép ellenfényben, avagy hogy tartsd el a halat a kamerától

Itt már az ereim remegtek, ennek ellenére még mentem tovább. Miután elengedtem, volt még egy rontott kapásom, fogtam egy 65-öst, és elment egy 50es forma.
Aztán kicsit elfogytam, a kajával és innivalóval egyetemben. Úgy döntöttem többszörösen megkaptam, amiért mentem. Nem kellett több.

Brutális nap volt!

A videóban nagyon csúnyán beszélek, összevissza tekerem a fékcsillagot és a második hal fennakadt csóri bilincselt jószágon is. Nem szép az egész, de legalább őszinte és az akkori tudásomat, lelkiállapotomat tükrözi. Volt honnan felfejlődni meg, hogy kell mondjam! 😀 Persze a hibázás lehetősége most is megvan, hisz ember az ember és nem egy tökéletes gépezet.

2014 szeptember 20.

Becző Attila barátommal vágtunk neki az újabb csónakos kalandnak. Miután elhagytuk a nádat jobbra vettem az irányt krokodilokban reménykedve!

Szári Zsolt után szabadon: Ellenőrök sehol, szabad a pálya

Ezen a részen az előző években 60-asnál nagyobb csuka nem akadt nekem, hogy 2014-ben miért azt több tényezőre vezetném vissza.

– a magas vízállás kimozdította a nagy dögöket a mederből, és nekiálltak vadászni a nád, és a sás közötti hínármező felett

– előző évben a szeptember majdnem egészében kimaradt nekem, a hétvégi rossz időjárás, és az építkezésből fakadó szabadsághiány miatt, így már azt az időszakot kaptam el, amikor a hínármező helyén a nagy kopár semmi volt

– érezték a csukák, hogy jön a tél, zabálni kellett, amíg ott volt a táplálékhal

– nem volt orkán és folyamatos déli szél, a víz szépen letisztult és hatalmas hínármezők nyújtottak menedéket a táplálékhalaknak, búvóhelyet a csukáknak

A nap első hala Attiláé volt. Fontos megjegyeznem, hogy ő nem szeret kanállal csukázni, inkább wobbleres fazon, de látta milyen eredményes voltam, így hozott magával 2-3 darab támolygót, amik végül a halakat adták számára.

Azon az őszön ez a méret átlagos volt, de egynek nem rossz

Sajnos aznap inkább kisebbek tették a tiszteletüket, mígnem egy hínárcsomó mellől a feneket elérő kanalat leverte valami. A felszínen balinok mozogtak, így Attila arra gyanakodott, de én mondtam, hogy az nem balin lesz. A mozgásából gigasügérre gondoltam, de egy másik fajta csíkos sikerült nemsokára kézbe vennem.

Azt hiszem a legnagyobb eddig megfogott süllőm

Mellette tíz méterrel jött csuka is, nem nagyon zavarták egymást.

Visszafelé még megdobtuk a sás melletti részt, és megint ott volt egy giga a hínárban! Sajnos vékonyan akadt, így egy kis fékvisítás után lépett!
Nem lehet minden halat megfogni.

2014 szeptember 21.

A jó pecára és az érkező rossz időre tekintettel vasárnap 11 óráig kimenőt kaptam, ahová Attila megint velem tartott. Gondolkodtam, hogy a mélyvizes oldalt kéne választani ez alkalommal, de a krokodilok vonzottak, mint a mágnes. 😀

Nehezen jött az első hal, egy balinrablásra dobott bátor, nyiltvizi, fakó sügér képében.
Aztán az eső meghozta a kapásokat Attilának. Három akciója volt egymás után szinte egy helyről. Egy kicsi, majd egy szebbecske került kézbe.

Aztán jött neki a giga is, de elrontotta!
A féket az előző halnál kicsit kilazította, így a nagy dög kifutott, és lefeküdt a hínárba. Mire fölé eveztem a csónakkal, kirázta a kanalat. Jött még pár apróság, de az idő kezdett a végéhez közelíteni, sőt késében voltam.

Kicsit túleveztem a nagy stégen, mert a fenekező pecásokat ki kellett kerülnöm. Barátom már összerakta a motyót és a tájat fényképezte, én meg közöltem vele, hogy a bejáró melletti két öblöt még megdobom, ha nem gond.

Ez már a mély vizes oldal volt.

Az elsőben nem akadt semmi, de a stéghez közeliben az utóbbi években mindig fogtam legalább egy 70+ost. Odaeveztem, elsőre tökéletes helyre esett a kanál, egy árny elvált a nádtól és egy farokkal együtt gyönyörű 80-as leszívta a kanalat!
Brutális közelharc volt. Neki már nem engedtem egy felesleges métert sem!

Attila valamit sejt a fotózásról, de a krumpli orromat még ő sem tudta eltüntetni

A két alkalom alatt fogtunk 12 csukát, 1 merész sügért, és 1 süllőt a csukák közül kanállal.
Fasza volt na!

2014 szeptember 24.

Azon a napon egyedül vágtam neki. A körülmények változtak. Tükör víz fogadott. A hínár lejjebb lohadt, sehol egy felhő. Négy kapásból egy ragadt meg fekete otto kelével orrcsúcsban, de nem túl nagy.
Küzdöttem a vízzel, halakkal, a hőséggel, de főleg magammal, hogy át kell evezzek a mély vizes oldalra. Megálltam a vasárnap 80-ast adó öbölnél, de semmi.

Átálltam a következőbe, de onnan még visszafelé dobtam egyet.
A következő pillanatban, mintha farönkbe akadtam volna, aztán az a rönk a nádast választotta menekülésül. Nem engedhettem, ahogy vasárnap sem a 80-ast. Azt simán kifordítottam a nádból, ehhez közöm nem volt. Vagy megsérült a zsinór a nádban, sásban, vagy elvágta valami, amikor fordult a csuka, vagy kurva nagy állat volt?

Többször visszanéztem a videót akkoriban, de  nem tudtam eldönteni mi volt a hiba? Hajlottam afelé, hogy a zsinór megsérült, vagy egyszerűen a négy nagy dög után vágni kellett volna belőle pár métert. Nem tudtam elképzelni, hogy én hibáztam.

Ma már tudom, hogy igen!

Mivel pár napra rá, szűkebb helyről életem csukáját sikerült kiszednem ugyanezzel a szereléssel, így már 100%-ig biztos vagyok benne, hogy aznap egy annál is nagyobb, vagy erősebb, vagy nagyobb és erősebb hallal hozott össze az élet.

Az egyesületen belül legendák keringenek egy 14 kilós jószágról és mivel kép is van róla, lehet, hogy egy hasonlóval hozott össze aznap a „jó sors”, csak én nem voltam rá megfelelően felkészülve. 😦

Lehet, hogy engednem kellett volna a nádba és utána menni a csónakbejárón, ami felé igyekezett, de ez így négy és fél év távlatából már sokkal több, mint veszett fejsze nyele.

Az esetnek volt még egy tanulsága. Ugyanazt a helyet érdemes két szögből megdobni még ha rövid idő telik is el a két dobás között. 😉

Szomorúan mentem tovább a pályán, de aztán hat csukaifjonc némileg felvidított.

Sajnos az a nézetem, hogy a szél már nem tudja felkavarni a vizet 11 felé megbukott. Mivel a hínár elkezdett már lelohadni, így nem volt ami megállítsa a koszos vizet. A telibe déli szél pillanatok alatt szürke katyvasszá változtatta azt, és mindenhol a feltépett süllőhínár úszott. Küszködtem még két órát, aztán kikötöttem.

Megpróbáltam a stég alatt a sügéreket. Jött is vagy tíz darab a villásfarkú sügérgyilkosra. Az első három igazán impozáns jószág volt!

Az már sügér a javából

A sügérpecát hamar berekesztettem, mert a helyi erők elkezdtek gagyogni sebfertőtlenítésről, sügérfiléről, meg hasonlókról, úgyhogy inkább hazamenekültem. 😀

2014 szeptember 28.

Szombat a családé volt, így vasárnapra maradt a peca. A pénteki parti pecából kiindulva már készültem a balinokra is. Amikor megláttam a kikötőben a millió ivadékot, úgy gondoltam, hogy még mielőtt kieveznék rommá fogom magamat sügérrel, de nem így történt. Legnagyobb meglepetésemre egy darab sügér sem volt az ivadékok alatt!

Csónakból a második dobásra megtolta valami a kanalat, így úgy gondoltam jó pecának nézek elébe! Mögöttem balin rabolt. Letettem a csukás botot. rádobtam, és BÁÁÁÁM!
Zolika wobblere megint odabaszott! A hal sajnos leakadt. 😦 Kicsit idegesített a dolog, mert kis szerencsével az első 5 percben két halam lehetett volna, helyette ott álltam üres kézzel.

Eveztem tovább, és tovább, de a csukák inaktívak voltak, pedig rengeteg kishal volt a nád előtt. Próbáltam a sügéreket is, de semmi. Mígnem mögöttem rabolt a balin, a nád előtt tán 3 méterrel. Rádobtam. Elsőre semmi. Másodikra leverte, és rajt is ragadt!

Elértem a belső öblöket, ahol egy finom csukakapásig jutottam, és közben hallottam a balinokat a nyílt víz felől. Folyamatosan azon agyaltam, hogy be kéne végre célozni őket, de a méteres csukák lehetősége akkor még legyőzte ezt a gondolatot. Besegített ebben, hogy az önálló nádszigetek tövében összegyűlt kishalak közé gyakran odavágott valami. Aztán az egyik ilyen rablásnál láttam is a szép csukát, ahogy kiemelkedett a vízből. Ráálltam, és tán ötödik dobásra olyat vert a kanálra, hogy azt hittem viszi a botot is, de persze, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, nem akadt meg.

Nem sokkal rá a balinok nyertek. Kb 10 perc dobálás után a nyílt víz felől el is kaptam a következőt.

Csókos szájú őn asszonyság

Sajnos több nem jött, így a közben érkező keleti széllel elkezdtem visszafelé sodortatni magam, és szórtam a kanalakat a nád tövébe.

Balinrablások intenzitása a széllel csökkenni látszott. Már a stég előtt voltam, a reggeli akasztás helyétől nem messze, ahol a beeső wobblerrel azért még megcsíptem egy újabb őnt.

Egy mindentahűtőbeapafia duóból most csak apa volt a vízen, de fogásomat látva 100 méterről odaevezett. Rám állt kb. 30 méterre, és elkezdett felém dobálni.
Na itt fejeztem be aznapra a pecát!

Sokan mondják, hogy minden jobb volt, amíg reklám mentesen és nem tetőtől talpig savage gearben horgásztam. Van is igazuk meg nincs is. Példának okáért Zoli azóta is felemlegeti, hogy mennyi boblert adott el anno, amikor a rengeteg balint fogtam vele! 😛

És kérdem én vajon mennyi felszerelést, zsinórt, csalit “adtam el” annak idején azoknak a cégeknek, akiknek a termékeit használtam?

Fene tudja. 😀

Egyébként én is szívesen emlékszek vissza ezekre az időkre. Ha nem így lenne, akkor most nem olvashatnátok ezt az okfejtést sem.

2014 október 02.

Aznap milliárd ivadék volt a stég környékén kb. 150-200 méteres szakaszon, alattuk pedig a nagyobb küszök voltak. Zabált a csuka, és a balin, és azért fogtam sügéreket is. Kicsit zavarosabb volt a víz, mint vasárnap, felhők és szélcsend jellemezte azt a napot.

Volt egy drótos kanalas balinom, de direkt balinra dobva is fogtam kettőt, mindkettőt rablásra dobva Zolika boblerével.

Ha igazán éhes nem válogat, dróttal is leszedi

A csukákat talán kicsit egyszerűbb volt becsapni azon a napon. 11 kapásból 9 jött ki, a legszebb 87 centi volt, és ahhoz képest, hogy ez nem volt olyan vastag nagyon keményen küzdött.

Kapástól kiemelésig 4 perc telt el. Volt két kanalas sügérem, és pihenésképpen UL-el is fogtam párat a stégről. Persze nem maradhattak el a bobleres balinok sem. 😀

#csakabobler

2014 október 06.

Mivel én októberben tartom a névnapom, ezért megbeszéltem a feleségemmel, hogy ne vegyen nekem semmit, hanem szombat, és vasárnap délelőtt is had pecázzak. Aztán az élet nem így hozta. A szombat “sajnos” kimaradt. Vasárnapra viszont megkaptam az egész napot. A szélelőrejelzés alapján  úgy gondoltam, ha akad két jó órám már megérte kimenni.

A csukák a K-DK-i szél, és hullámzás hatására inaktívak voltak a nád előtt, pedig annyira nem volt még vészes, és babahalrajokat is találtam. A balinok sem dolgoztak olyan durván, mint szerdán. 6 rablás volt azon a szakaszon, amin végigcsónakáztam. A hatból három akadt, egy sajnos a hanyagságom miatt lelépett. Elfelejtettem horgot cserélni. 😦

Itt jegyezném meg, hogy ezen az őszön volt utoljára nagy mennyiségű balin a nádas előtt. Hogy miért? Tán mert akkor irdatlan mennyiségű babahal volt a környéken, még a téli időszak nagy részében is.

Ha akkor komolyabban rájuk állok irdatlan mennyiséget tudtam volna fogni belőlük, de nagyrészt csukáztam. A 2-8-as magpro össze volt rakva a csónak végében. Kapocsban Zoli barátom boblere és ha dobástávon rabolt egy balin, akkor kettőt – hármat rádobtam. Így is meg volt a pecánként 2-5 balinom szinte minden alkalommal. Se előtte, se azóta nem tapasztaltam ilyen „őndömpinget” a nád előtt az őszi időszakban.

Aznap amikor elértem a belső öblöket, megcsillant a remény a csukafogásra, hiszen ezen a területen nagyon tiszta volt még a víz. Tán 10 perc kellett az első halhoz, ami még mielőtt a felkapókart visszaváltottam volna az állával levette a kanalat.

Aztán jött egy másik szépség, ami elsőre elvétette, de a megállított hulló kanalat telibeverte. Az egyik szilványa kilógott, valószínű, hogy valaki már megfogta, elengedte korábban. Szívós hal a csuka, sok mindent kibír.

Van ennél szebb látvány?

Nem sokára egy viszonylag zárt öbölhöz érkeztem, ahol a négy év alatt eddig mindössze egy csukát fogtam, azt is pár héttel előtte. Nem volt egy óriás az sem. Ez az utolsó előtti öböl, amit még meg szoktam dobni. (Akkoriban! 😉 ) Második dobásra, vagyis inkább ejtésre jött az óriás. Nagyon kemény fárasztás volt, a szerelés a tűréshatárán táncolt, feszült ott minden. Igazi csata volt! De legyőztem, hogy aztán elengedhessem.

Azóta már nem is létezik ilyen formában ez a hely

Életem hala. Mellélógatott mérőszalaggal 100 centimétert mértem, de ha 98 volt, vagy 102 az sem érdekelt igazán. Egy gyönyörű színezetű, brutális kövér jószágot sikerült megcsípnem egy szűk helyről.

A legdurvább az volt, amikor az evezővel megpróbáltam fél kézzel kitolni magam a nádból és ennek hatására a hatalmas kövér test kiugrott a vízből, majd, mint egy malac csattant bele vissza, darabjaira törve a felszínt.

Máig nem tudom, hogy bírta ki a motyó az egészet, de nem kis lélekjelenlét kellett ahhoz, hogy a kirohanásait megfékezzem.

Az egyre erősödő szél ellenére még próbálkoztam vagy 2 órát mielőtt a sügérek mellett döntöttem volna.

Amikor kikötöttem fogtam párat. Voltak szépek is. Sokan nem értették akkoriban, hogy ilyen csukák mellett miért pazaroltam az időmet holmi sügérekre? Higgyétek el most is szakítanék rájuk időt minden egyes pecán, de azóta se voltak akkora számban a nádban, nád előtt, stég körül, mint azon az őszön.

A kis privi és a düre

Aztán 14 óráig rápróbáltam még egyszer csónakból, de akkorra már nagyon zavaros volt a víz, és nyomát sem láttam se csukának, se balinnak. Egy apró sügér jött csak kanálra. Gondoltam rápróbálok még a kikötőre, de egy kajakos pár a stégünket választotta napozás céljára, meztelenül, így inkább hagytam őket, és haza – nem el – mentem. 😀
Igaz nem használtam ki az egész napot, de jó napot zártam, jól döntöttem, mert a szél egész délután folyamatosan fújt.

Zolika akkori megjegyzése:

„Steve, ez a csuka sorozatod nem semmi! Még jó, hogy nem raktad ki a blogra, különben a hír24-en már cikkeztek volna, hogy “Több krokodilt is fogtak a Balatonból”.  😀

2014 október 17.

Egy merő káosz volt az a hét rövid és lemondott pecákkal. Sajnos többször berendeltek szabadság alatt. Fogtam azért sügéreket, csukákat is, de a legjobb nap fogás szempontjából 17.-e volt.

Nem, nincs ennél szebb!

Zabáltak a balinok a stég előtt úgy 15-20 percig, utána szétszéledt a csapat. Raboltak akkor is, de nagyon nagy távolságra egymástól, és általában tőlem is. Három kapás volt, abból egy 45-ös forma volt kézben. Nehéz volt úgy a csukákra koncentrálni, hogy közben ezek a dögök mindig mögöttem raboltak. 😀

Ősszel gyakori vendég a csapósügér a csukáknak szánt kanálra

Sokáig nem is jött semmi. Aztán akadt egy sügér kanálra, majd egy 45-ös forma csuka, és sokáig megint semmi.

Ráadásul bár nagyon szerettem volna egyedül lenni a halakkal, és a gondolataimmal aznap délelőtt ez képtelenség volt. Folyamatosan csörgött az a tetves telefon, és bár csak 4 hívás volt, amit fel kellett vennem, akkor sem tudtam kellően a halakra koncentrálni.

Amikor a sáshoz értem bejött a keleti lötykölős, és már kezdtem volna feladnia dolgot. Ebben a pillanatban szinte a csónak alatt erős ütést éreztem a karomban. Sajnos videó nincs róla, mert a sok telefon közepette elfelejtettem akksit cserélni, pedig jó kis csata volt. Pörgette, húzta a csónakot, és többször be is tört alá a gyönyörű csuka, de a végén elkaptam.

Csak semmi reklám!

A kép sajnos nem adja vissza, de olyan volt a gyomra, mintha labdát nyelt volna.
A szél aztán hamar felkeverte a vizet.
A kikötőben fogtam pár sügért, amikor a bátyám hívott. Édesanyámat rohammentő vitte Veszprémbe infarktus gyanúval.

Édesanyán nagy szerencséje az volt, hogy éppen a háziorvosánál ült, amikor rosszul lett, így sikerült a komoly bajt megelőzni. A kórházban minden eredménye jó lett, így nagy meglepetésünkre haza is küldték! ?????

2018 év végéig nem igazán tudtam ezzel mit kezdeni, de azóta felvilágosultabb lettem ebben a témában. Sajnos saját bőröm tapasztaltam meg, hogy milyen egy fél napot a sürgősségin tölteni.  Talán majd ezt a délutánt is belefűzöm egy írásomba egyszer. 😉

2014 október 19.

Aznapra eredetileg nem terveztem pecát, de az ágy idejekorán kivetett magából.
Mivel anyu sokkal jobban volt, otthon pedig elvégeztem mindent még előző este, ezért mégis csónakba szálltam.
Végre volt egy nap, amikor nem zargattak, és megpróbáltam peca közben átgondolni az előző napok történéseit.

A halak nem sok esélyt adtak rá, mert zabáltak! Igaz a balinokra elcsesztem egy órát, és csak kapásig jutottam, viszont a csukák kárpótoltak. 8 volt kézben, nem a nagyja, a maximum 55-ös lehetett. De volt lekövetésem egy 60+os, és egy 80+os példánytól is, és zárásként akadt egy igen jó balin is. Alig értem át a tarkóját. 😀

Benga balin boblerre

Közben beszéltem anyuval. Sokkal jobban volt szerencsére. Ráadásul a stég melletti első öbölben topvóter zabáltak a sügérek. De valahogy nem hoztak annyira lázba, mert az előző napokban fogtam eleget. Ha már akkor lett volna banán WTD-m! 🙂

2014 október 20.

Tán annyit elég is lenne leírni, hogy eltaktikáztam.

1,5 órát adtam a balinoknak, de csak két olyan “kapásig” jutottam, amikor megdöccenti a wobblert. Nem is voltak igazi loccsanós rablások. Csak olyanok, amikor 10-15 méteren át spriccel a hal a víztetőn. Szerintem ilyenkor tátott szájjal beúsznak az ivadékrajba, és csak nyelnek, és nyelnek!

Aztán elegem lett belőlük, így elindultam a sügéres öböl felé. De itt megint csak raboltak a balinok, no meg a sügérek is. A Zolika féle kis balinos wobblert agyba-főbe csépelték, nem tudtam tőlük balinozni!

Volt hogy 5 – 10 sügér követte. ütöttee, és sok meg is ragadt.
Ha nekiálltam volna direkt gumival sügérezni, akkor lehetett volna aprítani elég szépen. De az ember gyarló, és telhetetlen! És én nagy csukát akartam fogni, és abba feccöltem bele a maradék időmet. Ha lehet még tökéletesebb volt a víz, mint bármelyik napon azon a héten, de kapás nélkül megúsztam.

Aztán jött egy srác, aki látszólag tök szarul csinált mindent. Messziről dobott, nem elég közel a nádfalhoz, csorgásból, szinte balinos tempóban húzva, és fogott egy közel 70 centiset.
Van ilyen! 😉

2014 október 23.

Aznapra erős szelet jósolt az előrejelzés, sokat vaciláltam, de elviselhető volt minden körülmény. A víz azért lehetett volna tisztább is.

Elhatároztam, hogy Sanyi barátom kedvéért – hogy a számok ne legyenek olyan hihetetlenek – megszámolom a sügéreket, de 25-nél meguntam. Nem nekem való ez a számolgatósdi!

A nap hala ez a farokkal együtt mért 65 centis csuka volt, ami a kis privi valaha fogott legnagyobb hala volt. Meg van azóta is minkét pálca. Talán idén eljön az ideje, hogy újra bevessem. 😉

Ultralájt csuka csónakból

A beeső süllyedő nimfát fejelte le, így az állába akadt szerencsémre.

Fogtam még sügéreket a kikötőben, az Apáca – strandon. A mólónál a balinok eszén viszont nem sikerült ma túljárnom, de azért ez egy kurva jó peca volt!

2014 október 26.

Aznap Facskó Tomival pecáztunk egyet csónakból. Nem kis út volt ez neki, így mindenképpen szerettem volna, hogy fogjon valamit.

A peca szarul kezdődött, mert hozott nekem egy hendméd bokorugró wobblert, amit letett nekem  – azt hittem a stégre – , míg kimertem a csónakot, és pakoltam. De kiderült, hogy az evezőmre tette, így sajnos a Balaton martaléka lett! (Később a tiszta vízből sikerült kimentenem. 😉 )

Jobbra indultunk, és a sügéres öbölben volt is rablás. Ketten fogtunk kb. 20 darabot, de nem volt az igazi sajnos! A víz koszos volt, kishalaknak, rablásnak nyomát sem láttuk, így jobbnak láttam a csukák után eredni, de a kisvizes oldal nem volt nyerő azon a napon. Egyetlen kapással megúsztuk a dolgot. Visszafelé a sügéres öbölben már nem fogtunk semmit sem, a stégről pecázók is panaszkodtak, de mi nem adtuk fel.

Elértünk egy öblöt, ahol a nád sűrűjében rabolt a sügér, és láttunk ivadékhal mozgást a nád előtt. Kapásig itt ugyan nem jutottunk, de a következő öbölben egy jó 70es csuka felszínig követte a kanalamat. Mindketten tisztán láttuk a dolgot. Tamás mondta dobjam neki vissza, hátha. Én mondtam, hogy az ekkorák nem igen szoktak újra támadni és tuti látott ő is minket, de persze közben lendült a kanál a fordulás mögé két méterrel. És pont amikor odaért a fordulás helyére, és amikor ki mondtam, hogy “nem nagyon szokott”, na akkor törölte le a csuka a kanalat. Gyönyörű 72 centis egészséges jószágtorokra vette a szokásos kelét.

Kicsit felpörögtünk mindketten, de hiába a következő óra megint eseménytelenül telt el. Mígnem eljutottunk a 100as csukát adó öbölig. Ez amolyan 1 emberes 1-2 dobásos öböl, így betoltam a csónakot, hogy Tomi dobhasson. Beejtette a gumit, ahová mondtam, és BÁÁÁÁM! Persze nem a nagy csuka volt a tettes, hanem egy 45-50-es forma, de akkor ott jobban örültem annak a halnak, mint a sajátomnak! Tomi nevetve mondta, hogy ez így elég vicces volt, hogy ott, és akkor, és úgy…

Sajnos közben feltámadt a szél, de visszafelé csorgásból egy pillanatra akasztottam még valami testesebbet, de csak egy röpke pillanatra volt meg.

Ami tetszett a napban, hogy Tomi végig kitartott az elképzelése, és a csalijai mellett, nem fogadott el sem sügéres gumit, sem kanalat, és bár kis segítséggel de a saját békatalpú gumijával csak meg fogta a hőn áhított első – szerintem nem utolsó – balatoni csukáját!

2014 november 03.

Ezen a napon volt az ősz utolsó kiadós pecája. Legalább is sügérfronton. A brutálisan letisztult vízben nem tudtunk egyetlen csukát sem kapásra bírni a hajnali etapban, igaz míg kimertem a csónakot és kiálltam vele Zolika kipattintott vagy harminc darab csapót. Aztán kikötés után számolatlanul fogtuk a szebbnél szebb csíkos jószágokat.
A nap tanulsága mégis a második vízre szálláskor következett be. A kanállal – nem csak általam – az elmúlt hónapokban rommá dobott területen Zolinak adott egy egész szépet egy általa készített wobbler.

Hendmédre

A következő napokban, hetekben már minden egyes csuka kapásért keményen meg kellett küzdeni, ahogy eltűnt a kishal a nád elől és a nádból, úgy volt egyre nehezebb. A későbbiekben inkább sügéreket fogtam a kora hajnal, vagy a késő délután 10-20 percében, mert azon az időszakon kívül az ivóvíz tisztaságú Balatonból sok halat kiimádkozni már nem lehetett.

Azok az utolsó percek

Talán már akkor el kellett volna gondolkodnom, hogy nem csak kanál van a világon!

Korábban partról elég sok csukát fogtam főleg két részes wobblerekkel, gumihallal, jerk csalikkal, de valahogy belém rögzült, ha csónak és csuka, akkor kanál. Ezt a hülyeséget…. 😀

Az egyik pecáról hazafelé tartva a következő képen látható euro hegyeket találtam egy parkolóban a semmi közepén. Akkor azt gondoltam, hogy valakinek kieshetett a tárcájából, de sajnos (vagy nem?) játékpénznek (vagy hamisnak?) bizonyultak, így jobbnak láttam elégetni őket.

Boldogít?

2014 ősze annyi élményt adott, amivel semennyi euro nem ért volna fel amúgy sem! 😉

Nem tudom lesz e valaha ilyen őszöm?

Nagy csukás őszöm volt azóta.

De olyan haldömping, mint 2014-ben… Vajon lesz e még az életemben?

Kategória: Balaton, balin, balsa, bobler, crank, crankbait, csónakos, csuka, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, kanál, kele, kess, ottóbá, pecavilág, PV, savagegear, sügér, süllő, siluro, UL | 7 hozzászólás